"Amint pedig megízlelé a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van, (de a szolgák tudták, akik a vizet merítik vala), szólítá a násznagy a vőlegényt. És monda néki: Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad." János 2:9-10
A
násznagy, akinek a szavait olvashatjuk az Igében, többet mondott, mint
amennyit ki akart fejezni. Több igazságot is elmond, mint amit ő akkor
elképzelt. Mert ennek a világnak az az életelve, hogy: először a jó bort
az asztalra, és amikor az emberek megittasodtak, akkor jöhet a rosszabb
bor! Sok csalódott lélek megkóstolta már ezt. Rengetegen tapasztalták
már -hogy akár barátokkal is-, beszédük először olyan, mint a vaj,
nyájas, kedves, de utána kihúzzák a kardot. Sajnos nem csupán az
embereknél működik ez így, hanem a természetnél is. Fiatalként a
legjobbat kapjuk tőle, öregkorban pedig gyengék vagyunk. Nem szabad
megbíznunk a jelenvaló világ dolgaiban. Mindig is ez volt a bűn mottója:
először a jó bort, majd, ha az emberek megittasodtak, utána a rosszat.
Az ördög lakomáján hűséges az ő saját szabályaihoz, mert először a jó
bort teszi az asztalra, majd, ha az emberek megittasodtak, előhozza a
rosszat. Ha megnézzük az Úr Jézus vacsoráját, és azt a vendégséget, amit
ő kínál, meglátjuk, mennyire igaz lesz róla, amit a násznagy mondott
ezen a menyegzőn: te a jó bort ekkorra tartottad! Az Úr Jézus vacsorája
mindig jobb és jobb lesz!
Milyen asztalok lehetnek az ördög lakomáján? Összesen négy van. Egyrészt a kicsapongás asztala.
Ennél az asztalnál minden fényes, vakítóan ragyog. Sokan ülnek ennél az
asztalnál, de egyik sem tudja, hogy maga a pokol látja vendégül őket,
és hogy a lakoma vége maga a kárhozat lesz. Az ital alatt lehet
jelképesen érteni az összes bűnös kívánságot is. Aki csak egy kortyot
iszik, az fog inni kettőt is. Másrészt az önelégültség asztala – a farizeusok asztala. Ők azok, akik meg vannak saját magukkal elégedve. Ismerjük nekik az imáját:
Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek,
ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím, e vámszedő is. Így
gondolkodnak az öntelt, büszke emberek, a halál keserű órájában a
pusztulásba zuhannak. Mint egy hadsereg, rengetegen vannak. Harmadrészt a
világiasság asztalánál ülnek az ördög lakomáján.
Felmerül a kérdés: kik ülnek itt? A legtöbb király, herceg, nemes ember,
üzletember, főemberek. Ők azt mondják: nem érdekel engem a vallás egyáltalán, vagy az örök élet és semmi ilyesmi. Engem az érdekel, hogy mennyi pénzem van. Negyedrészt a titkos bűnök
asztalánál ülnek még. Az ember, aki titkos bűnöket követ el, és ha még
van lelkiismerete, nem lesz nyugalma, békessége soha. De biztos lehet
benne, hogy az utolsó korty abból a pohárból lesz a legkeserűbb, amikor
minden napvilágra kerül. Sok esetben már itt a földön megtörténik
mindez, de ha mégsem, az utolsó nap biztosan meg fog.
Egy
másik helyiséget is megfigyelhetünk: azt, ahol az Úr Jézus az övéit
vendégül látja. Ő máshogy vendégeli meg az övéit, mint az ördög. Az első
pohár, amit az Úr Jézus ad az övéinek, elég gyakran a keserűség és
nyomorúság pohara. Ő a rosszabb bort teszi ki az asztalra először. És
ezt az Úr Jézus nem is titkolja, az ő követésének ára van. Azonban
minden nyomorúság pohara után következett a vigasztalás pohara.
Fennmaradt
egy történet két hívő emberről, akiket hitükért máglyán elégettek a
régebbi időkben. Az egyik sánta volt, a másik vak. Mikor már a tűz
égett, a sánta eldobta a botját és azt kiáltotta társának: ne félj
semmit testvérem, légy bátor és erős, ez az a tűz, ami végre teljesen
meggyógyít minket. Egy óra múlva én már nem leszek sánta, de te se vak. Tehát a legjobbat az Úr a legvégére tartogatja! Légy biztos ebben testvérem!
Szerkesztette: Pallagi Balázs, krisztusbanmaradni-korralhaladni.blog.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése