2019. május 19., vasárnap

"Az emberiség jövője azokon az embereken múlik, akik az igazság alapján állnak, s akiknek életét áthatják azok a magas erkölcsi elvek, melyek a szívet képessé teszik az önfeláldozásig kitartó szeretetre."

99 éve született Szent II. János Pál pápa, Wadowiceben 1920. május 18.-án. latinul: Ioannes Paulus PP. II; olaszul: Giovanni Paolo II; lengyelül: Jan Paweł II; született: Karol Józef Wojtyła Loudspeaker. – Rómában hunyt el 2005. április 2.-án. A katolikus egyház feje 1978-tól haláláig.

II. János Pált 1978. október 16-án választották pápává. Október 22-én, szabad ég alatt, a Szent Péter-bazilika előtti téren mutatta be székfoglaló szentmiséjét, melyen 117 bíborossal karöltve és mintegy negyedmillió emberrel imádkozott együtt. 264. volt az egyházfők sorában, 455 év óta az első nem olasz származású, és az összes addigi pápa között a legelső, aki egy szláv nép fia.

Pápai tevékenységét végigkísérte a népek és vallások közti egyetértés elősegítése, ennek jegyében bocsánatot kért az egyház múltbéli bűneiért. Erkölcsi tanításában konzervativizmus, valamint az emberi élet és méltóság melletti kiállás jellemezte. Társadalmi kérdésekben egyaránt kritizálta a "létező” szocializmust és a kapitalizmust. Szorgalmazta a keresztény gyökerek megemlítését az Európai Unió alkotmányában. A béke híve volt, többször felemelte szavát a háborúk ellen.

Több mint 100 utazást tett külföldre, nagyobb utat járt be, mint az összes addigi pápa. A világsajtó hamar elkeresztelte "utazó pápá”-nak. 1338 embert avatott boldoggá és 482-t szentté. Boldoggá avatta többek között Kalkuttai Teréz anyát 2003-ban; a magyar szentek közül ő avatta szentté Kingát, IV. Béla király egyik lányát 1999-ben, valamint Hedviget, Nagy Lajos leányát. 2004-ben pedig boldoggá avatta IV. Károlyt.

II. János Pál volt a harmadik leghosszabb ideig hivatalban lévő pápa Szent Péter és IX. Piusz után. Kétségtelenül ő a történelem eddigi legismertebb és legközkedveltebb pápája, ugyanakkor a legismertebb lengyel a világon.

Utóda, XVI. Benedek pápa 2011. május 1-én boldoggá avatta és ünnepét október 22. napjában jelölte meg, majd 2013. július 5-én Ferenc pápa aláírta a szentté avatásához szükséges dokumentumot. Szentté avatására 2014. április 27-én, az Isteni irgalmasság vasárnapján került sor, XXIII. János pápával együtt.

A képen a következők lehetnek: 1 személy, mosolyog, állás

Köszönet a megemlékezésért a Vitézek A Hazáért FB oldal csapatának!

2019. május 17., péntek

Hagyományos római rítusú Szentmise-2019 Május 19

Értesítjük kedves híveinket hogy 15:30 perces kezdettel a felsővárosi Szent Miklós minorita templomban (Szeged, Munkácsy u. 6) ,hagyományos római rítusú szentmise lesz P. Alácsi Ervin János celebrálásában.

Várjuk kedves híveinket!

2019. május 14., kedd

Legeza László: Rágalmak és valóság

A szerző mérnök, fotográfus, több egyháztörténelmi témájú könyvet írt, fényképezett. Ebben a kötetében megvalósította azt a régóta dédelgetett tervét, hogy összegyűjti az Egyházat ért rágalmakat, és szembeállítva velük, közzéteszi a ténybelileg és tudományosan megalapozott valóságot.


Legeza László kutatásaiból kiderült: nagyjából mindenki ugyanazokat a vádakat sorolja fel: sötét középkor, keresztes háborúk, inkvizíció, cölibátus, pedofília, politizálás. A vádak többsége igaztalan, de nem mind, mert tagadhatatlan, hogy „mi emberek az Egyházban is követtünk el bűnöket a történelem során”.

Az Egyház és tudomány viszonyát elemezve a szerző megállapítja: a Katolikus Egyházat a legtöbb kritika, elmarasztalás vagy támadás – különösen az ún. „felvilágosodás” korától – a tudományokkal való kapcsolata miatt érte. Az Egyház ellen megfogalmazott vádak között ma is első helyen áll, hogy a középkorban a tudományok eredményeit szándékosan elhallgatta a nép előtt, és ma is akadályt állít a tudományok fejlődése elé. Ezzel szemben tény, hogy az Egyház mindig kiemelt érdeklődéssel figyelte, sokszor művelte és tanította a természettudományokat mint az Isten által teremtett világot. Ma már kimondhatjuk, hogy a természettudomány összhangban van a Szentírás tanításával. Mára az is bebizonyosodott, hogy természettudományos alapon sohasem lehet bebizonyítani Isten létét. „De az ellenkezőjét sem!”

Az élet keletkezését kutató elméleteket vizsgálva Legeza László kiemeli: a világot – benne az összes szervetlen és szerves anyaggal, energiával – Isten teremtette az akaratát megvalósító szavával, az Igével. A teremtéssel az volt a célja, hogy a saját képére ugyancsak általa teremtett emberi léleknek anyagi testet biztosítson, azt elhelyezze az időben, lehetőséget adva így az embernek élni szabadságával, szabadon dönteni életvitele, végső soron sorsa, üdvözülése fölött. „Isten a kinyilatkoztatásai, de főként megtestesülése által megtanította az emberiséget arra, hogy életének célja az üdvözülése, és arra is, hogy azt milyen úton érheti el: alapvetően szeretettel.” A döntés jogát azonban meghagyta nekünk.

A keresztes hadjáratokról a kötet írója kifejti: azok motivációja szűkebb értelemben a szentföldi zarándoklatok biztonságának visszaállítása, tágabban értelmezve pedig az iszlám terjeszkedésének akadályozása, ezzel a keresztény Európa lakossága életének, értékeinek és kultúrájának védelme volt.

Az inkvizícióval kapcsolatban Legeza László rámutat: az inkvizíció mint jogi intézmény az Egyház tanításának védelmében jött létre, tevékenysége az eretnekség elleni küzdelem volt. Országonként az államhatalommal karöltve, a korabeli törvénykezési módoknak megfelelően működött, néhol enyhébben, mint az állami bíróságok, máshol szigorúbban, néha túlkapásokkal. Az inkvizíciót III. Pál pápa 1542-ben hivatalosan beszüntette, ennek ellenére egyes országok vezetői tovább éltették, kizárólag hatalmi vagy nemzetpolitikai céljaik elérése érdekében.

A Katolikus Egyház állítólagos „fényűző” életével kapcsolatos vádakat illetően a szerző leszögezi: az Egyház kétezer éve változatlanul a szegények egyháza, hiszen mindig is Jézus Krisztus tanítását, az evangéliumot hirdette. Fejlődése során, amikor már az egyházi munka főállású papokat igényelt, szükség lett gazdasági tevékenység végzésére is, de sohasem a tőke felhalmozása, hanem a megélhetés volt a cél. Sajnos előfordultak túlkapások, különösen az Egyházi Állam fennállásának évszázadai alatt, hiszen egy állam fenntartásában meghatározó a gazdaság szerepe. Az Egyházi Állam nem evangéliumi alapon keletkezett, hanem történelmi szükségletből. Előnyeit és hátrányait tekintve a szerepét ma nehéz megítélni, de azt biztosan állíthatjuk, hogy napjainkban már nincs rá szükség. A búcsúcédulákat illetően Legeza László megállapítja: azok árusítása a középkorban hiba volt.

Az Egyház és politika sokat vitatott kapcsolatát elemezve a kötet írója kifejti: a hit magánügy, minden ember személyes joga eldönteni, hogy hisz Istenben vagy sem, de a vallás nem magánügy. A hívő ember is közösségben, társadalomban él, ahol joga van hitének gyakorlására, megvallására, s a hite miatt semmilyen hátrányos megkülönböztetés nem érheti. Minden embernek, így a hívőnek is joga van a politizálásra, sőt ajánlott is, de megőrizve hite erkölcsiségét. A katolikus papok számára az Egyház nem tiltja, de nem is tanácsolja, hogy politikai párt tagjaként foglaljanak állást, ugyanakkor elvárás feléjük irányt mutatni a hívőknek, értékelni egyes politikai irányzatokat, a politikusok cselekedeteit.

A cölibátus, pedofília kérdéskörét érintve Legeza László rámutat: a Katolikus Egyház bírálatát a papi nőtlenség miatt általában a „kívülállók” fogalmazzák meg. A papság olyan hivatás, amely teljes embert igényel. A nőtlen családi állapot mind a pap, mind az Egyház felé kötelezettségekkel jár, melyek vállalásának eldöntése a pap és az Egyház dolga. Ami pedig a pedofíliát illeti: a katolikus papság körében kisebb a szexuális aberráltság gyakorisága, mint más foglalkozási területeken. A pedofíliát a Szentszék ma már nem tussolja el, hanem szigorúan fellép ellene. A „zéró tolerancia” elvének bevezetése óta a katolikus papságot érintő pedofil ügyek száma lényegesen lecsökkent.

A kötet szerzője nem szeretne senkit sem meggyőzni, hívővé tenni, de minden hívőt és hitetlent tisztel annyira, hogy meg szeretne védeni „az egyesek által szándékosan terjesztett hamis, eltorzított rágalmak elfogadásától”, hogy mindenki „valós információk alapján, valóban szabadon dönthessen az életéről, adjon személyes választ az élet nagy kérdéseire”.
Mindezt teszi a II. Vatikáni Zsinat dokumentumainak tükrében,a katolikus hit védelmében.
Legeza Lászlónak ezzel a könyvével sikerült ezt a célját megvalósítania.

A kötetet két egyetemi tanár – Török József egyháztörténész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzora és Okolicsányi Lajos, a Padovai Egyetem orvosprofesszora – lektorálta.

Forrás: Bodnár Dániel /Magyar Kurír

2019. május 12., vasárnap

Ma a Katolikus Egyházban a húsvétot követő negyedik vasárnapot Jó Pásztor vasárnapjának nevezik, mely egyben a papi hivatások világnapja is.
Ekkor a szentmiséken világszerte papjaikért és új papi hivatásokért imádkoznak a hívek.
Tegyük ezt meg mi is, hordozzuk őket imáinkban.


Jó Pásztor Vasárnapja

Isteni Üdvözítőnk, Jézus Krisztus, aki egész megváltó művedet papjaidra bíztad, mint helyetteseidre,
- felajánlom neked Szent Anyád keze által papjaid és papnövendékeid szent életéért a mai napom minden imádságát, munkáját és szenvedését.
Adj népednek valóban szent életű papokat, akiket lángra gyújtott isteni szereteted, és csak a te nagyobb dicsőségedet és a mi lelkünk üdvét keresik.
Szűz Mária, papok édesanyja és királynője, oltalmazz meg minden papot hivatásának veszedelme között, és a szegény eltévelyedetteket is vezesd vissza jóságos anyai kézzel isteni Fiadhoz.
Amen.


Forrás: Kármel csodái FB oldal

Robert Sarah bíboros: A csönd ereje

"Az Egyház tudja, hogy az ember milyen nehezen érti meg az örökkévalóság csöndjét.
Itt lent kevés dolog segíthet megragadni az isteni szeretet mérhetetlenségét.
A szentmisén és az Eucharisztiában az átváltoztatás és az úrfelmutatás nem más, mint egy kis elővételezése az örök csöndnek. Ha ez a csönd igazi minőségű, megsejthetjük az ég csöndjét.
Az Oltáriszentség imádása olyan pillanat, amikor a belső csönd minősége lehetővé teszi, hogy egy kicsit belépjünk Isten csöndjébe.
A szentségimádás egy kis csepp az örökkévalóságból.
Az örökkévalóság csöndje a szeretet csöndje."

Forrás: Szent István Társulat FB oldala


2019. május 10., péntek

Érdemes elolvasni!

Kyrie eleison! Uram, irgalmazz!

Kedves Testvéreim!

Sok liturgikus abúzusokról, hitbéli eretnekségekről hallunk ma. Elég csak a német egyház papjainak, püspökeinek, bíborosainak tevékenységét, megnyilatkozásait figyelnünk. Azt mondják, hogy nem fontosak a dogmák, a hittételek, a hagyomány.
De én megkérdezem, és nagyon szívesen venném, ha meg is kérdezhetném tőlük személyesen is: Kérdezte-e Önöktől valaki, hogy Önök milyen Egyházat akarnak? Kérdés-e az egyáltalán, hogy Önök, vagy akár csak egy ember is milyen Egyházat akar? Megreformálható-e az Egyház? Ha, igen, akkor Önök szerint melyek azok az örök értékek, melyek kortalanok, és megváltoztathatatlanok?
Azt írja Gál Ferenc professzor atya egyik művében (Zsinat és korforduló), hogy "minden emberi intézmény, amely együtt akar haladni a korral, érzi, hogy állandó reformra szorul".
Több szempontból sem érthetek egyet professzor atyával. Egyrészt az Egyház nem emberi intézmény (Csak annyiban, hogy a zarándok egyház tagjai is, tehát a földön még élő emberek IS alkotják.), másrészt meggyőződésem, hogy nem is kell együtt haladnia a korral! Mert mit jelent "együtt haladni a korral"? Hogy megváltoztathatatlan tanításokat megváltoztatunk, azzal indokolva ezt, hogy "korunk követeli"? Mintha a mindenkori korszellemet irányító erők és egyáltalán a mindenkori korszellem "akarata", befolyása, életet alakító ereje hatalmasabb lenne A Szentháromságos Egy Isten kinyilatkoztatásánál! A mindenkori társadalmi folyamatok - irgalomra és szeretetre hivatkozva történő - elfogadása egészen egyszerűen a krisztusi "követelményrendszer" figyelmen kívül hagyása, sőt Isten lecserélése egy jog - és embervédő szervezet humanitárius ideológiájára, és az abből fakadó magatartásra.
Nemrég elolvastam egy liberális, progresszív katolikus teológus egyik könyvét. Kíváncsi voltam, hogy mit tud még hozzátenni azokhoz az eretnek gondolatokhoz, amit már sajnos mindennap tapasztalhatunk a progresszív teológusok, papok előadásában. Herbert Haag "Csak aki változik, marad hű önmagához című könyvében (Bencés Kiadó, Pannonhalma, 2006.) egészen döbbenetes olvasni, hogy miként gondolja ez az ember - és a hasonlóan gondolkodók - az Egyház jövőjét. Haag a könyvben a francia felvilágosodás elveit és a Jefferson-féle Függetlenségi Nyilatkozatot "tolja maga előtt" akkor, amikor az Egyház általa óhajtott jövőjéről beszél.
Haag először is megszakítaná a katolikus egységet - ami a liberális, progresszív gondolkodóknak köszönhetően már amúgy is szakadozik - , de nagyon gyorsan. Azt az egységet, amelyik az egyik legfőbb jellemzője a Katolikus Egyháznak:
"Az egyes püspöki konferenciáknak képeseknek kell lenniük szabadon meghatározni, hogy mi felel meg országuk vagy régiójuk szükségleteinek."
Kedves Testvérek! Mi ez, ha nem a protestantizálás egyik lépése?! Haag ezzel a lépéssel egyértelműen protestantizálná az Egyházat. Nem más történne ha ő dönthetne, mint hogy a Katolikus Egyház a protestáns mozgalomhoz hasonlóan sok-sok "felekezetre", "kisegyházra" polarizálódna!
De Haag ezzel nem érné be, hiszen az állítja, hogy ahol a paphiány miatt "az eucharisztiát nem tudják megünnepelni (Haag és a progresszívek folyamatosan a protestáns terminológiában megszokott szavakat használják amikor a szentmiséről, az Eucharisztiáról beszélnek; "lakoma", "ünneplés", úrvacsora, stb.), ott erre fel kell hatalmazni világiakat". (Vö. Haag: i.m. 121-122)
Ez egészen döbbenetes és botrányos is! A botrány az az, hogy Haag és a hozzá hasonló gondolkodók teret kaphattak és kapnak is a tanításban! Az ilyen emberek miatt látunk például nőket áldoztatni. És ha ez nem lenne elég a döbbenethez, akkor ezek a nők topokban, szoknyában, trikóban, liturgikus ruha nélkül teszik ezt. Számomra nők liturgikus ruhában egyértelműen protestáns érzületet közvetítenek. A liturgia formálja a hitet! Lex orandi lex credendi! Kicsit sarkítva: Amilyen a liturgiád (imád) olyan a hited! Ha egy kicsit is engedünk a liturgiánkból, akkor csak idő kérdése, és megváltoztatják kis lépésekkel a liturgia egészét, és ez beláthatatlan következményekkel járna a hitünkre nézve is! Mi, katolikusok azt hisszük - dogmaként! -, hogy nő nem veheti fel az egyházi rend szentségét! Nem lehet sem szerpap, sem áldozópap, sem püspök! Ha nem lehet, akkor nem szolgálhat a szentélyben nő, főleg nem liturgikus ruhában. Ennek semmi köze az egyenjogúsághoz! Ha engedjük, hogy a nők a liturgiákon is kisebb szerepeket töltsenek be, mondván, hogy csak kis lépés ez, és nincs okunk aggódni, akkor majd lesz egy következő kis lépés is, majd megint egy kis lépés, és így tovább! És a végén azt látjuk, hogy semmi különbség nem lesz a protestáns és a katolikus liturgia között. Mert annyi mindent fogunk engedni a hamis irenizmus jegyében. Nem lehet tehát engedni!
Ebbe az átalakításba szervesen beleillenek azok az aprónak tűnő terminológiai változtatások, melyekkel alattomosan,a "kertek alatt" cserélnék le a katolikus terminológiát, elnevezéseket. Megemlítek egy példát. A mai teológiai fősodorban nagyon jól elboldoguló, és progresszív nézeteit nyíltan hangoztató Máté-Tóth András írja (Egyház a pokol kapujában, Agapé, Szeged, 2006., 27.), hogy:
"A II. Vatikáni Zsinat nagy vívmánya volt, és kisebb csoportokat leszámítva az egész világegyház által elfogadást nyert: a népnyelvű liturgia. Az eucharisztikus lakomát ünneplő közösség azzal, hogy az imádságokat saját anyanyelvén hallotta, intenzívebben tudott részt venni a lakomán elnöklő pap imádságában."
Itt is olvasható az "ünneplő közösség" és az "eucharisztikus lakoma". Aztán jön a következő agyrém: "a lakomán elnöklő pap". A protestáns felekezeteknél , például az evangélikusoknál van "elnök-püspök". Máté-Tóth szerint a szentmise áldozatából lakoma és ünneplés lesz, a szentmisén Krisztust megtestesítő papból az ünneplő közösség elnöke!
Kedves Testvérek ha nem figyelünk, szépen mindent meg fognak változtatni, át fognak nevezni! Pedig Szent X. Piusz a Szent Officium (a mai Hittani Kongregáció) híres "Lamentabili" rendeletét megerősítve már 1907. július 3-án elítélte a modernisták tévedéseit. Ebben különösen fontosnak tartotta kiemelni, hogy a katolicizmus hű lesz a dogmákhoz, és nem fog egyfajta tág értelemben vett liberális protestantizmussá alakulni! A rendelet többek között elítélte és a modernisták tévedésének ítélte a következő állítást:
"A mai katolicizmus az igazi tudománnyal összeegyeztethetetlen, ha egyfajta nem dogmatikus kereszténységgé, vagyis egy tág értelemben vett liberális protestantizmussá nem alakul." (DH 3465)
Ám, hogy ma azt látjuk, hogy mégis megteszik egyesek azt, hogy relativizálják a katolikus igazságokat, hogy a vallási pluralizmust hirdetik, hogy bűnöket relativizálnak, hogy bármilyen okkal indokolva is, de tagadják és középkori hiedelemnek titulálják a Szentírás könyveinek sugalmazottságát, hogy tagadják és a saját narratívájuk szerint magyarázzák az Egyház "egyetemesen üdvözítő közvetítését", Krisztus egyetlen Egyházának a katolikus egyházzal történő teljes azonosságát, hogy azt merik állítani, hogy "Isten akarata, hogy több vallás létezik", hogy vallási relativizmustól vezérelve nem átallják azt hangoztatni, hogy az egyik vallás ugyanolyan és "annyit is ér, mint a másik", az azért történhet meg, mert a Szentszék mai irányvonala nem a hagyományt és nem a dogmákat védi és közvetíti, hanem egyfajta globális világegyházat kíván kiépíteni, melyben nincs helye annak ami különbözik a protestánsoktól!
Amikor - szerintem - a józan eszét már régen elvesztő Walter Kasper leírja és komolyan gondolja ezt, akkor nagyon nagy a baj a Vatikánban:
" A katolicizmusnak kettős veszélye van. Egyrészt az, hogy differenciálatlanul azonosítja az Egyháznak egy konkrét történelmi alakját annak lényegével. Így jött létre például az antimodernista elzárkózás a fejlődéstől, a hagyományőrző megmerevedés, az önkényes gettó, sőt helyenként egyenesen az Egyház bálványozása." (Perspektívák - Egyház és pluralizmus, Vigilia, 1993./3. 232. in: Mihályi Gilbert O. Praem: Új módon vagyunk Egyház, Márton Áron Kiadó, Szerk.: Arató László, Budapest, 1998., 27.)
Ha ezt a pár sort száz évvel ezelőtt - hogy korábbra ne is menjünk vissza - olvassuk, akkor biztosak vagyunk benne, hogy egy protestáns ember írta. Mára odáig jutottunk, hogy a katolikus Egyház egyik bíborosa írta ezt, akinek életét is oda kellene adnia az Egyházért!
Herbert Haag fentebb idézett művében azt is leírta, hogy a jövőbeli átalakított egyházban "meg kell szüntetni a klérus és a világiak szembenállását". Szerinte a "férfiak és nők egyenjogúsága az egyházon belül is emberi jog". Tehát ő is tagadja, hogy ontológiai különbség van a klérus és a világiak között, már ami az Istennel való kapcsolatukat illeti. Ez is egy protestáns gondolkodás, hozzáállás! Mi sem bizonyítja Haag fprotestáns gondolkodását jobban, mint az, hogy szerinte nem jó az a rendszer ami a Katolikus Egyház vezetése tekintetében kétezer éve van. Szerinte a hierarchia csúcsán nem a pápának kellene lennie, hanem "egy a püspökökből és a különböző kontinensekről származó férfiakból és nőkből álló grémiumnak kellene megvalósítani az irányítást". Ez egyfajta protestáns, feminista gondolat, mely kevert, szinkretista egyház jövőjét vizionálja, melyben keveredik a konciliarizmus és a gallikanizmus, Ezt maga Haag támasztja alá, amikor ezt írja: "E grémium kompetenciáját és hatalmi körét korlátozná, hogy az egyház életét és gyakorlatát illető döntéseket az érintett püspöki konferenciák hoznák meg. A - nevezzük így - >>világegyháztanács<< számára viszonylag kevés, a más világvallásokkal közös döntés maradna." (Vö. Haag: i.m.: 122-123.)
Összegezve tehát kedves testvérek, elmondható, hogy ezeknek az embereknek nem tetszik az, ami kétezer éve az Egyház hite. Nem tetszik nekik a pápa fősége, nem tetszik nekik, hogy nők nem lehetnek az egyházi rend tagjai, nem tetszik neki, hogy az Egyházban nem szavazáson dőlnek el a fontos kérdések, nem tetszik nekik, hogy Jézus Krisztus parancsokat adott! Nem tetszik nekik, hogy be kell tartani parancsokat, mert hiszen az ellentétes az individualizmussal és a perszonalista világképpel!
Mindezek nem lennének bajok - ezt már többször megírtam -, ha nem a Katolikus Egyházat akarnák átalakítani, ha nem a megváltoztathatatlan tanításokat vennék semmibe! Ha alakítanának egy saját egyházat, ahol mindezeket a tanokat, gondolatokat hihetnék, taníthatnák. De, nem! Ők a mi szent hitünket támadják, rombolják többféle módon és rengeteg eszközzel!
A CCEO, a Keleti Egyházak Kánonjainak Kódexe (Codex Canonum Ecclesiarum Orientalum) külön kitér arra, hogy a krisztushívőknek milyen kötelességei vannak, és főleg arra, hogy "az élő, hiteles tanítóhivatalhoz ragaszkodva kötelesek sértetlenül megőrízni az ősök által áthagyományozott hitet, nyíltan megvallani azt, s elmélyíteni a gyakorlás és a szeretet cselekedetei által (CCEO 10. kánon) /in: Erdő Péter: Egyházjog, SZIT., Budapest, 2014., 217.o./.
Ez kell, hogy legyen az egyetlen követendő magatartás a katolikus hívek számára is!
Ámen

Forrás: Őrangyal- Katolikus hitvédelem FB oldal


2019. május 8., szerda

Díszpolgári címet kapott XVI. Benedek emeritusz pápa a bajorországi Surberg városától!
A képek május 6-án, a díszpolgári oklevél átadásakor készültek róla a Vatikánban.
(Forrás: Traunsteiner Tagblatt)











Mi hagyományos római rítusú liturgiát gyakorló hittestvérek innen is szívből gratulálunk, köszöntjük Szentatyánkat és jó egészséget kívánunk neki!

2019. május 7., kedd

TÁRSADALOM, KÖZÖSSÉG, EGYÉN

I. Katolicitás és evilági lét

Általánosságban igaz, hogy a tudatosan keresztény ember bármilyen evilági társadalmi berendezkedés és működési mechanizmus közepette képes kell, hogy legyen tanúságot tenni Krisztus tanításáról. Igazságként hisszük, hogy az Anyaszentegyház és maga a katolicizmus sem evilági fogalom, amelyet valamely politikai világnézet szintjén kellene időszerűvé tenni.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a vallás magánügy — ellenkezőleg: hitünket ebben a világban kell megélnünk, és a hitbeli tanításoknak itt kell érvényt szereznünk, hiszen ebben a világban készülünk a mennyek országára. Az ún. „világnézeti semlegesség” nem erény a katolikus ember számára, és hitetlen vélekedés az, hogy az Egyház a társadalom, a közösség és az egyén dolgaiban illetéktelen lenne.

A világban megmutatkozó válság gyökere az, hogy az ember saját magát állította Isten helyébe, ezáltal a világ középpontjába. Minket ez a válság arra ösztönöz, hogy a lehető legnagyobb nyomatékkal hangoztassuk az igazság és a béke iránti ragaszkodásunkat.

Az Anyaszentegyház hitet és erkölcsöt érintő szolgálata mellett nem elhanyagolható az sem, hogy miközben liturgiájával biztosítja a szentségi életet és tanításában sértetlenül őrzi, sőt kifejti a hitletéteményt, olyan viszony kialakítására törekszik a társadalmi rendszerekkel és e rendszerekben, amely a lelkek üdvösségének elősegítését szolgálja.

A nem evilági renddel való érintkezést ebben a világban legjobban a hierarchiában (szent rend) való létezés segíti az egyén nagyon is anyagi környezetében. A profán, természetes világ önmagában tökéletlen: metafizikai távlatokat és értelmet csak azzal a természetfölötti tartalommal kap, amelyet az Egyház közvetít neki. Ehhez képest a nyugati kultúra mai, keresztényietlen állapotában a hedonizmus, az individualizmus, a materializmus kivételes erővel kísért, általuk a mindennapi élet esetlegességei szakralizálódnak, a szentséget közvetíteni hivatott Egyház helyzete pedig deszakralizálódik és egy „társadalmi lobbi” szintjére süllyed. A jelenleg érvényesülő szabadelvű tömeguralom törékenységét és képmutatását jelzi, hogy a korlátlan emberi jogokra és a tömeges fogyasztásra mint társadalmi értékmérőre és kohéziós erőre hivatkozik, és valamiféle erkölcsi emancipációra alapozza uralma fenntartásának eszközeit. Jelenleg egyetlen államban, egyetlen evilági társadalmi berendezkedésben sincsenek meg a metafizikai, természetfölöttit szolgáló keretek, a modern Európát katolicizmus és kereszténység nélküli, vagy egyenesen katolikus- vagy keresztényellenes tartalmak és vezérlő elvek működtetik.

A katolikus hívő erkölcsi feladata a respiritualizáció a jelenleg normaként ható hétköznapi materializmus ellenében. A katolikus hívő célja nem a népszerűség és biztosan nem a korszerűség, hanem a hűség Egyházához, katolikus hitéhez. A szentségek vétele által, az igaz tanítás megvallásában és az egyházi hierarchiába illeszkedve akkor is tagja Jézus Krisztus titokzatos testének, ha a társadalmi berendezkedés nem ösztönzi, sőt ellentétes értékrend keretei közé kényszeríti. Az állam soha nem tudja biztosítani azt, hogy a mennyek országa már e világon bekövetkezzék, de meg kell gátolnia, hogy egy infernális, ember alatti mérce érvényesüljön a mindennapokban. Különösen találóak a Megváltó szavai ezekben a napokban: „Ha a világból volnátok, a világ, mint övéit szeretne titeket. De mivel nem vagytok e világból valóak — hanem kiválasztottalak titeket a világból —, gyűlöl titeket a világ.” (Jn 15,19)

Folytatjuk...

Quantum potes, tantum aude - Alácsi Ervin blogja


2019. május 6., hétfő

,,Mint a katolikus egyház feje kijelentem, hogy ... nem helyezkedünk szembe a történelmi haladás irányával, sőt az egészséges fejlődést előmozdítjuk."

Mindszenty József (eredeti nevén: Pehm József) 1975 május 6.-án visszaadta lelkét Teremtőjének. Magyarország hercegprímása, esztergomi érsek, bíboros. 1948 tavaszán a magyar kommunista kormánnyal konfliktusba keveredett a felekezeti iskolák államosítása miatt. 1949 -ben hazaárulás vádjával életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek. Az 1956-os forradalom idején Mindszentyt kiszabadították háziőrizetéből.
November 3.-án beszédében többek között hangsúlyozta:


,,Mint a katolikus egyház feje kijelentem, hogy ... nem helyezkedünk szembe a történelmi haladás irányával, sőt az egészséges fejlődést előmozdítjuk."

Beszédében a kommunista rendszerről, mint bukott rezsimről beszélt, de csak az egyház intézményeinek és társulatainak visszaadásáról szólt. Kiállt a sajtó szabadsága mellett. Elvárta még a szabad választást, melyen minden párt indulhat, továbbá a hit- és erkölcstan oktatás újraindítását. A felkelés leverése után az amerikai nagykövetségen talált menedéket. 1971 szeptember 28. - án a magyar kormány által adott amnesztia alapján elhagyta a követségi épületet, majd az országot, és a pápa sürgetésére Rómába utazott. Mivel a Vatikán kereste a megegyezést Magyarországgal, Mindszentyt 1974-ben felmentették hivatalaiból. Bécsben, 83 éves korában hunyt el.
Hamvait hazahozták Mariazellből.

A képen a következők lehetnek: 1 személy

2019. május 4., szombat

KÖSZÖNTSÜK AZ ÉDESANYÁKAT!

A Szent György Vértanú Kulturális Közhasznú Egyesület minden kedves édesanyát és nagymamát szeretettel köszönt ezen a napon! 

2019. május 3., péntek

Tudtad, hogy a tűzoltóknak is van saját imájuk?



Hamarosan – egészen pontosan holnap,szombaton – ünnepeljük Szent Flórián napját, akit a tűzoltók védőszentjükként tisztelnek. A közelgő ünnep kapcsán osztjuk meg a tűzoltók imáját veletek!


A tűzoltók népszerűsége és elismertsége nem véletlenül az egyik legmagasabb a szakmák között: gyönyörű hivatás az övék, az önzetlen segítségnyújtás, a veszély idején lévő támasz miatt mindannyian felnézünk rájuk, szolgálatukért hálásak vagyunk. Magyarországon ma már “katasztrófavédelem” titulus alatt működnek, de a köznyelv számára alighanem még sokáig tűzoltók maradnak – és ez így is van rendjén. 

Védőszentjük Szent Flórián, aki tradicionális katonai családból származott. A 3. század második felében élt, ekkor vette fel a keresztény hitet. A kor viszonylag békésen telt, Flórián békésen vett búcsút a hadseregtől.

Az egyik legfélelmetesebb elemi erőtől, a tűztől való rettegés keltette életre Flóriánnak, az “Isten tűzoltójának” alakját. A tűzoltók számára Flórián a tűzoltó munka lényegét testesíti meg:
az állhatatosságot, becsületet, embertársaik megsegítését. 
Cesiaban (a mai Felső-Ausztria területén) született a III. század második felében Diocletianus császár uralkodása idején lépett be légiósként a római hadseregbe, ahol tehetsége, bátorsága révén gyorsan haladt előre a katonai pályán, rövidesen a Caecia erőd parancsnoka lett. A legenda szerint az erődben hatalmas tűzvész pusztított, amit Flórián – szinte kilátástalan helyzetből – megfékezett. Katonái, kiket a legszörnyűbb tűzhaláltól mentett meg, Flórián emberfeletti, isteni erejének tulajdonították a tűzvész elmúltát s hírét szájról szájra adva, megszületett a Flórián-legenda. 

Diocletianus császár uralma alatt, 303-ban újra kitört az egyházüldözés. Amikor Flórián tudomást szerzett arról, hogy az Enns-parti Laureacumban (ma: Lorch) fogságba ejtettek 40 keresztényt, a foglyok segítségére sietett.
A városba érkezés előtt nyíltan megvallotta keresztény mivoltát, ezért elfogták és bíróság elé állították.
Egykori katonatársai vitték a bíró elé. Büntetésként megbotozták, majd arra ítélték, hogy kővel a nyakában az Enns-be dobják. Az ítéletet 304. május 4-én hajtották végre: az Enns hídjáról taszították le Flóriánt. 

A ránk maradt írásos emlékek szerint holtteste fennakadt egy sziklán, sas vigyázott rá, mígnem egy Valéria nevezetű keresztény asszony rátalált, kocsijába rejtve elvitte Lorchba és tisztességgel eltemettette.  Sírja felett templomot építettek, amelyet a bencések, majd a lateráni kanonok gondozott. Sírja körül mára híres kegyhely épült ki.

Kultusza elsősorban Felső-Ausztriában, Tirolban, Bajorországban terjedt el, de nagy tiszteletnek örvend Lengyelországban – főként Krakkóban – s hazánkban is. Ereklyéi Bolognába is eljutottak.
Mert folyóban halt mártírhalált, a középkorban az árvizek elleni védszentként is tisztelték.
A tűzvészek ellen védő Szent Flórián alakja a XV. század végén vált közismertté. Magyarországi ábrázolásainak kezdete is erre az időszakra tehető, főként a német ajkú területeken. A XVII. században a nagyszámú osztrák és német bevándorlás hatására hazánkban csaknem mindenütt megelevenedett a Flórián-kultusz.

Flórián napját -május negyedikét – a tűzoltók ma is a személye előtti főhajtással tartják nyilván, hiszen az elkötelezett hivatástudat alapja a vállalt munkába vetett hit és a hagyományokhoz való ragaszkodás.
A tűzoltók imája 
“Kötelességem teljesítése közben, Ó Istenem, ha bármikor láng csap fel,
Adj erőt, hogy megmenthessem az életet, nem számít, mennyi idős is legyen.
Segíts, hogy átölelhessem a gyermekemet, mielőtt túl késő,
Vagy megóvjak egy embert a szörnyű végzettől.
Tégy képessé arra, hogy meghalljam a leghalkabb segélykérést,
És gyorssá, és kellően ügyessé, hogy eloltsam a tüzet.
Hogy töltsem be szerepemet, és hogy adjam a legjobb önmagam,
Hogy megvédjem az embereket és javaikat.
És ha a Te akaratodból elveszítem az életem,
Vedd védelmező karodba családom, s szeretteim.
Ámen”




Forrás: FTSZ

2019. május 2., csütörtök

Az ember lassan öregszik meg...


Vers: Márai Sándor-A gyertyák csonkig égnek (Gáti Oszkár előadásában)

2019. május 1., szerda

Jubileumi nyereményjáték eredményhirdetés

A Szent György Vértanú Kulturális Közhasznú Alapítvány 10. születésnapja alkalmából nyereményjátékot hirdetett.

A helyes válaszok a következőek voltak:


- Szent Mihály arkangyal
- Szent Pál apostol
- Páduai Szent Antal a kicsi Jézussal
- Assisi Szent Klára
- Assisi Szent Ferenc
- Szent Bernadett
- Kalkuttai Szent Teréz (Teréz anya)
- Szent Johanna (Jean d' Arc)
- Szent Edith Stein
- Szent II. János Pál pápa
- Szent Anna, Máriával
- Boldog Habsburg-Lotharingiai IV. Károly
- Szent József a kicsi Jézussal
- Bosco Szent János (Don Bosco)
- Boldogságos Szűz Mária
- Szent Péter apostol
- Boldog Chiara Luce Badano
- Pietrelcinai Szent Pio (Pio atya)
- Néri Szent Fülöp
- Szent Miklós püspök
- Bernadette Soubirous
- Lisieux-i Szent Teréz
- Béke Királynője Medugorjei Szűzanya
- Szent Faustyna
- Szent Rita
- Szent Jacinta Marto

Akit nem sikerült felismerni: Boldog Pier Giorgio Frassati(középen keresztbetett kézzel,öltönyben). 1989-ben II. János Pál pápa meglátogatta sírhelyét és tiszteletét tette, a nyolc boldogság emberének nevezte őt. 1990. május 20-án II. János Pál pápa boldoggá avatta.


Nagyon szép megfejtéseket kaptunk a következő személyektől:  Székely Péterné és Kiss-Pető Apor

Szívből gratulálunk nyerteseinknek! 

Nyereményük:
Diós István: A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma CD

Köszönjük hogy velünk játszottak!








Május szép imádsága: a loretói litánia

„Néked ajánljuk, Szűzanyánk, a legszebb hónap alkonyát” – hangzik fel május estéin hazánk sok templomában a szép népének a loretói litánia elimádkozása után. Égi édesanyánkat köszöntjük májusban.

Hieronymus Wierix: A Szűz a loretói litánia szimbólumaival


Egyházunk a Szűzanyának, Isten legszebb teremtményének ajánlja májust, a virágba borulás hónapját. Az Énekek éneke vőlegényének köszöntése méltó alapja tiszteletünknek: „Kelj föl, kedvesem, gyere szépségem! A föld színén immár virágok nyílnak” (vö. Én 2,10–12).

Először X. Alfonz, Castiglia királya kapcsolta össze májust a Szűz Mária személyével a 13. században – ilyenkor megkoronázta a Szűzanya képét, szobrát, és énekekkel magasztalta Máriát. Ez a májushoz kapcsolódó tisztelet kibontakozott szerte Európában; számos kiadvány jelent meg, és a pápák is jóváhagyták tanításaikkal, körleveleikkel. Egyre inkább elterjedt és általánossá vált, hogy a hívek litánia imádkozására gyűltek össze esténként.

A litánia kifejezés a görög litaneuó (könyörgök) szóból származik. A 7. századra alakult ki a mai formája: szándék – hívek válasza.

A loretói litánia a Boldogságos Szűz Máriát köszöntő és segítségül hívó imádság. A Párizsban fönnmaradt, 1200 körüli rímes litániára vezethető vissza, mely valószínűleg a bizánci szertartás akathiszt himnusza hatására készült. Mai formája a 16. századból származik: a fennmaradt adatok szerint nyilvánosan imádkozták Loretóban, a bazilikában lévő Szent Házban szombat esténként. Nyomtatásban 1558-ban jelent meg Németországban, valószínűleg Kaníziusz Szent Péter kiadásában, aki Loretóban járva hallotta az imádságot. VIII. Orbán pápa a 17. század végén egyetemes használatra rendelte el a loretói litániát, a különböző helyi Mária-litániák helyett. XIII. Leó pápa ezt 1886-ban megerősítette.



A loretói litánia alapformája: 48 (12x4) invokáció, a Szűzanya 48 megszólítása. Ebből 13 Isten szűz anyját, 5 az erények hordozóját, 13 az ószövetségi előképekben jövendölt Máriát, 5 az oltalmazót, 12 a királynőt kéri: „Könyörögj érettünk!”

Mivel e litánia az Egyházban eleven valóság, újabb és újabb invokációi születnek – a II. vatikáni zsinat után például: „Egyházunk Anyja, könyörögj érettünk!” Ide kapcsolódik a Ferenc pápa által elrendelt ünnep, melyet pünkösdhétfőn ülünk meg: Szűz Mária, az Egyház Anyja kötelező emléknapja.

Az egyes invokációkról részletesebben a Magyar katolikus lexikon megfelelő címszavainál olvashatunk.

A loretói litánia magyar énekelt változatában (Éneklő Egyház 693–694., Hozsanna 199–200.) négy invokáció után ismétlődik a „Könyörögj érettünk!” kérés.

Hazánkban május minden estéjén imádkozzák a legtöbb templomban e litániát, melyhez egyházmegyei és helyi szokások szerint különböző Mária-imádságok kapcsolódnak.

Könyörögjünk! Istenünk, te egyszülött Fiadnak, Urunk, Jézus Krisztusnak feltámadásával megörvendeztetted a világot. Add, kérünk, hogy az ő Anyjának közbenjárására eljussunk az örök élet örömébe. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.


Forrás

Magyar katolikus lexikon
Adoremus (2018. május)

Magyar Kurír
(bh)

Krisztus szolidáris velünk?

Manapság, nagyjából a hatvanas évek óta, nagyon népszerű lett vallási szövegkörnyezetben emlegetni a szolidaritást. Más hasonló kifejezések rutinszerű használata mellett, ez is annak a jele, hogy vallási élményeink és igényeink kezdenek ellaposodni, elvilágiasodni: a vallás középpontjába Isten dicsőítése és a lelkek üdve (vagy kárhozata) helyett szociológiai, sőt társadalompolitikai megfontolások kerültek.

A szolidaritás jellemzően nem teológiai, hanem társadalomtudományi eredetű kifejezés. Sem a klasszikus, sem a középkori latin nem ismeri, francia eredetű (bár a latin solidus = teljes, egész, tömör szóra vezethető vissza) és jellemzően a modern munkás és egyéb érdekképviseleti mozgalmak ihlették. A szó valójában olyan társadalmi jellegű közmegegyezést, közös érdekképviseletet jelent, mely azonos érdeklődésű, érdekű, célú egyének, vagy társadalmi csoportok között áll fönn, jön létre.

Távol álljon tőlem minden pedantéria vagy purizmus, de a teológiának (az isteni kinyilatkoztatásra alapozva) megvan a saját nyelvezete, és az adott jelentéstartalom kifejezésére alkalmasabb, helyesebb lenne a testvériség vagy a sorsközösség szavakat használni. Ha konkrétan a Megváltó Krisztus közösségvállalására gondolunk a megváltásra szoruló emberiséggel, akkor itt van mindjárt a biblikus 'szövetség': "Ez a kehely az új szövetség az én véremben" (Lk 22,19), vagy a 'testvériség', melynek alapja a Krisztus természetes Isten-Fiúsága és a mi kegyelmi, fogadott fiúságunk közötti szoros összefüggés: "A fogadott fiúság lelkét nyertétek el ... az Istennek fiai vagyunk ... Krisztusnak pedig társörökösei" (Róm 8:15-17; vö. Jn 1,12, etc.), de a 'sorsközösség' is sokkal közelebb áll ahhoz, amit az "Ige emberré (testté) lett" (Jn 1,14) vagy a "kiüresítette önmagát, fölvette a szolga alakját, emberekhez hasonló lett" (Fil 2,7; vö. Zsid 4,15) kijelentésekkel a sugalmazott Szentírás közölni akart.

Sajnos egyes nyelvi divatokkal a teológia, a liturgia, és általában a vallás sokszor nem gazdagodik, hanem éppen szegényedik. Előfordul, hogy nem azzal szolgáljuk az emberek lelki érdekeit, ha az általuk világi szövegkörnyezetből ismert nyelven és stílusban kezdünk hozzájuk beszélni, mivel bizonyos kifejezések az eredeti keresztény jelentéstartalomnak nem tökéletes megfelelői, hanem csupán gyenge, olykor félrevezető analógiái.


Quantum potes, tantum aude - Alácsi Ervin blogja

2019. április 29., hétfő

Az ősrobbanás elméletét egy katolikus pap találta ki


A világ keletkezésének általánosan elfogadott magyarázatát, az ősrobbanás, és a táguló univerzum elméletét sokan – tévesen – Albert Einsteinhez kötik.

Mások mélységesen lenézik előbbieket, és pontosan tudják, hogy a teória Edwin Hubble-é, az űrteleszkóp névadójáé, aki a Hubble-állandó és a Hubble-törvény kidolgozásával fektette le a NagyBumm elméletének tudományos alapjait.

Az a helyzet, hogy nekik sincs igazuk, az ősrobbanás ugyanis a 20. század egyik legfontosabb, de méltatlanul kevéssé ismert asztrofizikusának ötlete volt eredetileg, akit Georges Lemaître-nek hívtak, és mellékesen egy katolikus pap volt.

Georges Lemaître Belgiumban született 1894-ben. A leuveni katolikus egyetemen tanult teológiát, fizikát és matematikát, és a tanulmányait ugyan meg kellett szakítania az első világháború miatt 1920-ban ledoktorált, és három évvel később pappá is szentelték.

Ebben az évben kezdett el asztronómiával foglalkozni, a világ legjobb egyetemeit járta sorra: Cambridge-ben, a Harvardon és az MIT-n tanult. 1925-ben tért vissza Belgiumba, ahol párhuzamosan volt pap, és egyetemi tanár.

1927-ben állt elő azzal a forradalmi teóriával, hogy a világegyetem tágul, és ennek a tágulásnak szükségszerűen az ősrobbanás volt a kezdete. Lemaître Kozmikus Tojásnak nevezte a szingularitást, amiből aztán az univerzum lett. A teória nem forgatta fel a fizikusok világát, főleg azért, mert az akkoriban már szupersztárnak számító Albert Einstein elég durván lefitymálta: “A számításai helyesek, de az elmélete visszataszító.”

Két évvel később Edwin Hubble is előállt a maga elméletével, törvényével és állandójával, és mérésekkel igazolta a világegyetem tágulását. Lemaître egykori cambridge-i professzora, Sir Arthur Eddington lefordította angolra az asztrofizikus pap addig csak franciául megjelent munkáját, és bőséges kommentárral látta el.

Az átdolgozott tanulmány Hubble hátszelével már sikert aratott a tudósok között, sőt, maga Einstein is meggondolta magát, és a teremtés leggyönyörűbb tudományos leírásának nevezte az ősrobbanás elméletét.

1951-ben maga a pápa, XII. Pius is az ősrobbanás teóriája mellett állt ki, ő úgy értelmezte, hogy ez a tudományos alátámasztása a bibliai teremtéstörténetnek, a Nagy Bumm valójában a “Legyen világosság!” fizikai értelmezése.

Lemaître ugyan gyakorló pap volt, mégis lebeszélte a pápát ennek az értelmezésnek a hangoztatásáról – hívő tudósként azt vallotta, nem szabad a vallást a tudománnyal keverni.

Bár az elmélete Nobel-díjat ért volna, a legnagyobb tudományos elismerést sosem kapta meg, az ő idejében ugyanis az asztronómiát nem tartották hivatalosan a fizikatudomány részének, így a fizikusoknak járó Nobelre sem jelölhették.

forrás:index.hu


2019. április 27., szombat

„Ha gyűlöl titeket a világ…” (János 15,18-27)



Már az evangélium Prológusa jelzi, hogy az igazi világosság eljött a világba, de a világ nem fogadta be. „Ebben a Krisztus-ellenességben a világ egyetlen kozmikus valósággá vált, amelynek minden porcikáját úgy hatotta át, mint a tenger vizét a só, az, hogy gyűlölte Krisztust.” (Ravasz László) Ennek a gyűlöletnek az elemeit is meg lehet határozni: a világ nem hitte el, hogy Krisztus az Atyától jött, nem engedelmeskedett Neki, sőt hazugnak tartotta, ki akarta irtani a világból (21). Ez a gyűlölet tanítványainak is kijár (20). A Krisztushoz tartozás nem élmény, öröm, vidámság, békesség; hanem hitvallásos bátorság, szenvedés. Ezek elhordozásához Isten Lelke megadja az erőt (26). Nincs üldözési mániánk, nem szeretünk szenvedni; bizonnyal eljön majd a békesség, az öröm és szeretet korszaka is; de ebben a világban más a küldetésünk. Vegyük komolyan a mai Igét: munkáljuk mindig a békességet, de vállaljuk a krisztusi küldetés nehézségeit. Akik a keresztyénségben egy élményutazást keresnének, azok inkább egy utazási iroda ajtaján kopogtassanak. 

Zsoltárok 116
116. zsoltár

Írta: Steinbach József
Forrás: igemellett.blog.hu

2019. április 26., péntek

Hagyományos római rítusú Szentmise-2019 Április 28

Értesítjük kedves híveinket hogy 15:30 perces kezdettel a felsővárosi Szent Miklós minorita templomban (Szeged, Munkácsy u. 6) ,hagyományos római rítusú szentmise lesz P. Alácsi Ervin János celebrálásában.

Várjuk kedves híveinket!

2019. április 23., kedd

Szent György vértanú - A biztonsági szolgálatok és rendőrség védőszentje - április 24.



Legendája szerint atyja, Gerontius perzsa, anyja, Polikronia kappadókiai keresztény (más változatban atyja kappadókiai, anyja palesztinai) volt. A  keresztségben a Georgiosz, 'földművelő' nevet kapta. A keresztény nevelés után katona lett, s Diocletianus császár alatt szolgált. A keresztényüldözés kitörésekor már magasrangú tiszt volt, vagyonát szétosztotta a szegények között, s a császári udvar előtt megvallotta hitét. Nem volt hajlandó áldozni az isteneknek, ezért halálra ítélték. Megverték, tépték az oldalát, majd börtönbe vetették, ahol megjelent neki az Úr, és megmondta, hogy hét évig fog szenvedni és háromszor életre kel. 5. századi Legendájához mely a csodák sorozatát őrizte meg, s amelyet 496-ban Gelasius pápa apokrif iratnak minősített, csatolták a keresztes vitézek a 10. században a sárkányölés motívumát. Valószínűleg egy Nagy Konstantin-szobrot, mely az ősellenségen diadalmaskodó császárt úgy ábrázolta, hogy lándzsával átdöfi a lábánál tekergő sárkányt (vö. Jel 12), vélték Szent György ábrázolásának. A legenda és a sárkányölés valószínűleg egyiptomi közvetítéssel is kapcsolódott, Egyiptomban ugyanis sok templomot és kolostort szenteltek tiszteletére, ugyanakkor a Nílust megtisztító Hóruszt római lovasként ábrázolták, amint lándzsájával megöli a ló patái alatt fetrengő krokodilt.
Legendáját először a Legenda Aurea, illetve az Érdy-kódex közölte. Szent György a kereszténység hét bajnoka és a tizennégy segítőszent egyike. Patrónusukként ismerik: a bencések, a Német Lovagrend, valamint a harcosok, huszárok, katonák, lovagok, önkéntesek, testőrök, tüzérek, vadászok, súlyosan sebesültek, napjainkban a cserkészek, fölszerelése miatt a fegyverkovácsok, szíjjártók, a vándorlegények, a lóval is foglalkozó parasztok, több európai ország, tartomány és város (Anglia; Genova, Velence, Barcelona.  A hajnali és esti harangszó Szent György estéjétől Mihály arkangyal napjáig (IX 29.) reggel 4 és este 8 órakor hangzott el (egyébként, télen 5 és 7 órakor). Gyakran szenteltek tiszteletére harangokat. Rendkívüli mértékben elterjedt kultuszának alapja lehetett, hogy az egyszerre, egy személyben keresztény és római vértanút kappadókiai származása miatt a görögség is alapvetően magáénak tekintette. A 4. században születő Keletrómai Birodalom, majd a 7. században az arab hódítással párhuzamosan újjáalakuló Bizánc három alapvető elemre épült: római államszervezet (jogrend), hellénisztikus görög kultúra és kereszténység. Szent György személyében találkozhatott e három, ezért válhatott  a bizánci kereszténység egyik legjobban tisztelt "megalomártírjává", a többi harcos katonaszent "győzelemhozó zászlótartójává"; ugyanakkor neve jelentése alapján a bizánci kisbirtokos katona-parasztok védőszentjévé. Első templomát Nagy Konstantin építtette Konstantinápolyban. Ezt még a 4. században követték a Palesztinában, Szíriában és Egyiptomban épített Szent György-templomok és kolostorok. Nyugat-európai kultusza is rendkívül gyorsan terjedt. Római tiszteletének első adatai az 5-6. századból valók. Fej-ereklyéit kezdetben a pápa magánkápolnájában (lateráni Sancta Sanctorum-kápolna) őrizték, Zakariás pápa hozatta 750-ben a mai Szent György bazilikába a görög nyelvű, hitelesítő okirattal együtt. Ekkor vették az Egyház kalendáriumába és litániájába is. Tisztelete gyorsan elterjedt Galliában, majd a korai a "Heptarchia" angolszász királyságaiba és Skóciába. Bár az Egyház többször is tilalmazta, apokrifnak minősítette Szent György legendáját, s ünnepét az egyetemes naptárból 1969-ben törölték (mivel történeti hitelességét megállapítani nem sikerült), tisztelete hit a diadalmas hősének, győzhetetlen katonájának emberi példája előtti meghajlásként napjainkban is él.

Szent György a magyarság és a kereszténység kapcsolatának kezdeteinél jelen van, mégpedig a bizánci misszió közvetítésében. Árpád-házi Tormás (Termacsu) herceg és Bulcsú bizánci követjárása (Bíborbanszületett Konstantin császárnál) eredményeképpen a 953-ban „Turkia" missziós püspökévé szentelt Hierotheosz egy bizánci misszió élén hazánkba jött. Szent István király nagyobb legendája szerint Koppány pogánylázadását a kereszt dicsőséges jelének és Isten Anyjának oltalmában Márton püspök és Szent György vértanú zászlaja alatt törték le. Csanád Szent György segítségével győzött Ajtony ellen. Az oroszlámosi monostor alapításának legendája szerint Csanád vezér eleinte nem tudott megküzdeni Ajtonnyal, kénytelen volt visszavonulni. Éjszaka imádsággal virrasztott halomra vert sátrában. Szent Györgyöt hívta segítségül, és fogadalmat tett, hogy azon a helyen, ahol térdével a földet érinti, monostort emel tiszteletére. Álmában oroszlán jelent meg Csanádnak, s azonnali támadásra biztatta Ajtony ellen. Csanád fölébredve  két ember erejét érezte tagjaiban, és csakugyan győzelmet aratott, majd fogadalmát beváltva a helynek az Oroszlámos nevet adta. Monasztériumát 1028-ban Szent György tiszteletére Szent Gellért püspök szentelte föl. Gellért ugyanakkor az első csanádi székesegyházat is Györgynek ajánlotta. A titulus megválasztásához az is hozzájárulhatott, hogy Szent István a bolgárok elleni hadjáratban, Üszküb ostrománál Szent György-ereklyékre tett szert, melyeket az új székesegyháznak ajándékozott. Az Árpád-kori kultuszt tehát nemcsak a Nyugati Egyház szentje, hanem a bizánci megalomartyr is ihlette. Az Anjou-korban 1326-ban alapította az első nem egyházi lovagrendet Károly Róbert. A
Szent György lovagrend alapítását Európában újabb nem egyházi lovagrendek sora követte (Aranygyapjas Rend, stb.); 1408-ban Zsigmond király átszervezte Sárkányrendé. Emlékeinek megszámlálhatatlan sokaságából talán a leghíresebb a Kolozsvári testvérek Szent György-szobra (Prága, Hradzsin, 1383). Freskói vannak Almakerék, Berethalom, Beszterce, Besztercebánya, Feketegyarmat, Garamszentbenedek, Ják, Kristyor, Lesnyek, Mártonhely, Nagyszombat, Ócsa, Radvány, Ribice, Rimabánya, Segesvár, Velemér, Vizsoly templomában.

A magyar néphagyományban Szent György alakja és ünnepe a tavaszkezdet jelképeként máig él. György, a harcos, többek között a tavaszt, a fénylő napot szabadítja ki a tél rabságából. A népi kalendáriumban Európa mérsékelt éghajlatú részének ősi tavaszkezdő napja (Pales pásztor ünnepe [palilia] volt már a rómaiaknál, mint ilyen pásztorbeálló és állathajtónap). Mint évnegyedkezdő gonoszjárónap, tehát óvócselekvések napja a boszorkányok ártalmai, a ragadozók és tolvajok ellen. Hasonló célúak termés-, állathaszon- és egészségvarázslásai is: a vetésre, ültetésre vonatkozók, meg a hajnali fürdés és állatfürdetés; de ugyanezek miatt asszonyi dologtiltó nap is. György napja a kikelet ünnepe, vagyis az istállóban telelő jószág zöldellő mezőre való kihajtásának napja. Szent György oltalma alatt történt régebben a pásztorok, kocsisok, cselédek elszegődése, továbbá a városi és falusi tisztújítás is. Számos településünkön a nagyböjt és a húsvéti ünnepek után csak Szent György napjától fogva szólhatott a muzsika, nóta, csak most lett szabad táncolni. A hajdani népszerűségre vall, hogy hazai barokk jámborságunk egyenesen a magyar szentek között tiszteli. Nevéből képzett régi családneveink: György, Győr, Győrffy, Györe, Györgye, Györke, Györkő, Györkös, Gyura, Gyúró, Gyurka, Gyurkó, Gyuris, Gyéres, Gyires, Gyüre. A Szent Györgyről elnevezett helyneveink számát talán csak Szent Mártonéi múlják fölül. Lásd még: 
Szent György érmek, Szent György lovagrendek, Szent György-vitézek lovagrendje, Szent György virága, szentgyörgyharmat, szentgyörgysaláta, szentgyörgytallér.

Ábrázolása: Keleten a katonaszentekkel, Szent Dömötörrel és Teodorral együtt ábrázolták. Az orosz ikonfestészet kedvelt szentje, szláv területen sok templom patrónusa. A legkorábbi bizánci képeken, a 9. században harcos vagy udvari ruhát viselő vértanú. A 12-13. században korabeli harci fölszerelésben, pajzzsal, karddal és lándzsával, majd utána  fehér lovon, a sárkánnyal viaskodva ábrázolják. György ábrázolásai igen elterjedtek és kedveltek voltak az egész országban. Freskói gyakran találhatóak szimbolikus helyen a középkori templomainkban. Mivel György a fénylő napot, a tavaszt szabadítja ki a tél, a sötétség fogságából, ezért a templomok északi, tehát a sötétséget jelképező falán szokták szerepeltetni, fehér lovát pedig, akár csak Szent Lászlóét, kapcsolatba hozták a Jelenések könyve Krisztusával.
Attribútumai: kereszt pajzson vagy zászlón, pálma (vértanúságára utalva); a 15-16. századi ábrázolásokon: sárkány.

Olvasmány és könyörgés az imaórák liturgiájából

Olvasmány Damiáni Szent Péter püspök beszédeiből

A mai ünnep, kedveseim, a Húsvét dicsőséges örömét úgy kettőzi meg számunkra, mint ahogy aranyfoglalatát a drágakő beragyogja saját tündöklésével.

Ma ünnepelt szentünk a katonaéletből egy másik katonasorba került át. Földi katonatiszti beosztását ugyanis a krisztusi katonáskodás szolgálatára cserélte fel. Mint derék jó katona, előbb mindenét szétosztotta a szegények között, így vetette le magáról az evilági vagyon poggyászát is. Aztán szabad szívvel, minden akadály nélkül, egyedül a hit pajzsával felvértezve, Krisztus bátor harcosaként indult a nehéz, küzdelmes harcba.

Mindebből világosan megérthetjük, hogy hitünk védelmében csak az harcolhat erőteljesen és eredményesen, aki nem retteg már a földi javak elvesztésétől.

Szent Györgyöt úgy felgyullasztotta a Szentlélek tüze, és a kereszt győzhetetlen ereje úgy átjárta, hogy amikor harcba szállt az istentelen királlyal, egyrészt győzelmet aratott rajta mint a gonoszság fejedelmének csatlósán, másrészt pedig Krisztus katonáit is fellelkesítette bátor helytállásra.

Biztosan jelen volt a küzdelemnél a láthatatlan legfőbb Bíró. Ő ugyan titokzatos végzése szerint megengedte, hogy a gonoszok kegyetlenül bánjanak szentünkkel, de amikor a vértanú testét hóhérok kezébe adta, ugyanakkor csodálatos oltalmazó erejével megőrizte lelkét, ezt a hite miatt legyőzhetetlenné vált lelket.

A mennyei seregnek ezt a bátor harcosát ne csak csodáljuk, kedves testvéreim, hanem utánozzuk is; figyeljünk mi is arra a dicsőséges égi jutalomra, hogy míg szívünk figyelme odairányul, addig meg ne tántorítson bennünket az, ha e csábító világ kigúnyol, vagy ha tényleg kegyetlen üldözésekkel is fenyeget.

Tisztítsuk meg tehát magunkat Szent Pál szavai értelmében a test és lélek minden szennyétől, hogy az örök boldogságnak abba a templomába, ahová most szívünk vágya szárnyal, egykor valósággal is bevonulhassunk.

Szükséges ugyanis, hogy mindaz, aki Krisztus hajlékában, vagyis az Egyházban Istennek akarja szentelni magát, a keresztség szent fürdőjében megtisztultan a sokféle erény ruhájába öltözzék, így olvassuk a Szentírásban is: Papjaid öltözzenek igazságba! (Zsolt 131, 9). Tehát aki a keresztség által Krisztusban új emberré született, már ne a halandóság ruhájába öltözzék, hanem levetve a régi embert, öltse fel az újat, és új emberként bátran törekedjék valódi életszentségre.

Így a régi bűn szennyétől megtisztulva, és a megújult életmód ragyogó szépségével ékesítve, méltón ünnepeljük a Húsvét szent titkát, és valóban utánozzuk is szent vértanúink példáját.

Könyörgés

Istenünk, magasztaljuk hatalmadat, amely erőt adott Szent Györgynek, hogy kövesse Krisztus Urunkat. Gyöngeségünkben legyen erőforrás az ő példája a lovagi eszmét megőrző katonáink és rendőreink számára.  A mi Urunk, Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Amen!

Csanád Béla verse Szent György vértanúról

Ha kételkednél Szent György jó vitéz
történetében, idézd régi szobrát
a prágai vár ünnepi terén.
Halálra ítélt sárkány vicsorog rád,

mely azóta sem halt meg igazán.
Meddig győzi a szent a néma harcot?
Időtlenül, tusakodik a hős,
arcán felismered rettenve arcod:

benned emeli Szent György jó vitéz
győztes lándzsáját a szörnyeteg ellen,
benned tusakodik az égi hős
halálodig szüntelen küzdelemben.

Állj mellénk, könyörgő szavad
Krisztus kegyelmét esdje le,
Hajoljon hozzánk kegyesen
S oldjon fel vétkeink alól.

Jelenj meg kis időre köztünk,
Krisztus kegyelmét terjeszd ki ránk,
A bűntől nehéz szíveket
Bocsánat könnyebbítse meg. Ámen.

Forrás: http://www.ktp.hu/kalendar


A Szent György vonal Szegednél,az Alsóvárosi Havas Boldogasszony templom alatt húzódik



2019. április 19., péntek

A Szent György Vértanú Kulturális Közhasznú Alapítvány Húsvéti Jókívánsága


NAGYPÉNTEK


Az Üdvözítő Krisztus Keresztútja
    
Kaifástól tehát elvezették Jézust a római helytartóságra. Kora reggel volt. A zsidók nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanná ne váljanak, és elkölthessék a húsvéti bárányt. Ezért Pilátus jött ki hozzájuk és megkérdezte: „Mivel vádoljátok ezt az embert?” Azok azt felelték: „Ha nem volna gonosztevő, nem adtuk volna a kezedbe!” Pilátus ezt mondta: „Vigyétek akkor el és ítélkezzetek fölötte ti a saját törvényetek szerint!” A zsidók ezt válaszolták neki: „Nekünk senkit sem szabad megölnünk!” Így beteljesedett, amit Jézus arról mondott, hogy milyen halállal fog meghalni. Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: „Te vagy-e a zsidók királya?” Jézus így válaszolt: „Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?” Pilátus ezt felelte: „Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a főpapok adtak a kezembe. Mit tettél?” Ekkor Jézus így szólt: „Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, a szolgáim harcra kelnének, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innét  való.” Pilátus megkérdezte: „Tehát király vagy?” Jézus így felelt: „Te mondod, hogy király vagyok. Én arra születtem és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, az hallgat a szavamra!”

The-Flagellation-of-Christ-by-Bouguerreau-1880.jpg

Erre Pilátus azt mondta: „Mi az igazság?” E szavak után Pilátus újra kiment a zsidókhoz és ezt mondta nekik: „Én semmi vétket sem találok benne. Szokás azonban nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak. Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?” De ők ismét kiáltozni kezdtek: „Ne ezt, hanem Barabást!” Barabás rablógyilkos volt.
     Ekkor Pilátus fogta Jézust és megostoroztatta. Az ostorozás oly dühödt és számolatlan volt, hogy úgy kellett leállítani a pribékeket. Ezt követően a katonák tövisből koszorút nyomtak a talpig véres Krisztus fejére és bíborszínű köntöst adtak rá és így gúnyolták: „Üdvöz légy, zsidók királya”! Így vezették vissza Pilátus elé, aki maga is megdöbbent a kínzatások rendkívüliségétől.

ECCE HOMO2c0.jpg    

A helytartó ezután újra kiment, és így szólt a zsidók népéhez: „Íme, az Ember!" És rámutatott a töviskoronás, vértől áztatott bíborruhában remegő Krisztusra. A főpapok és a nép mihelyt meglátták Őt, nem rendültek meg, hanem még hangosabban kezdtek kiáltozni: „Feszítsd meg! Feszítsd meg! Vére rajtunk és utódainkon!” Pilátus azt mondta erre: 
„Vigyétek, feszítsétek őt ti keresztre, mert én semmi vétket sem találok benne!” De a zsidók ezt felelték: „Nekünk törvényünk van és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten fiává tette magát!” Amikor Pilátus látva ezt a végtelen gyűlöletet, még jobban megijedt. Visszament a helytartóságra, és újra megkérdezte Jézust: „De hát, honnan való vagy te?” De Jézus nem válaszolt neki semmit. Erre Pilátus azt mondta neki: „Nem felelsz nekem? Talán nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy megfeszítselek, vagy arra, hogy elbocsássalak?” Erre Jézus azt mondta: „Semmi hatalmad sem volna fölöttem, ha onnan felülről nem kaptad volna. Ezért annak, aki engem a kezedbe adott, nagyobb a bűne.”
     Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy szabadon bocsássa Jézust, már azért is, mert felesége előző álmára hivatkozva figyelmeztette: ne legyen dolga ezzel az emberrel. A zsidók közben untalan ezt kiáltozták: „Ha szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja. Mert mindaz, aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak.” E szavak hallatára Pilátus még egyszer kivezettette Jézust, maga pedig a bírói székbe ülve így szólt: „Íme, a királyotok!” De azok így kiáltoztak: „El vele, el vele! Feszítsd meg!” Pilátus megkérdezte: „Keresztre feszíttessem a királyotokat?” A főpapok azonban galádul ezt felelték: „Nincs királyunk, csak császárunk!” Erre kiszolgáltatta nekik, hogy keresztre feszítsék.



     Ekkor a zsidó katonák átvették Jézust és római pribékek kíséretében, Jézussal vitették a keresztet, egészen az úgynevezett Koponyák dombjára, amelyet héberül Golgotának hívnak. Ott keresztre feszítették Őt. Két bűnözőt jobb és bal felől, Jézust meg középen. Jézus Krisztus keresztre szögezése valóban megfeszítés volt, mert a keresztfán előre ki volt fúrva a láb-szeg helye, s mivel a karokat oly erősen széthúzták, Krisztus lába nem ért a furatig. Ezért kötéllel húzatva kellett megfeszíteni a testet, s így a váll és más izületei kiugrottak helyükről.
     Pilátus három nyelvű feliratot is készített, és a keresztfára szegeztette, hogy mindenki lássa: „A názáreti Jézus, a zsidók királya.” A zsidó főpapok kérték Pilátust: „Ne azt írd: A zsidók királya hanem ahogy ő mondta: A zsidók királya vagyok”. Pilátus azonban ezt válaszolta: „Amit  írtam, megírtam.”
titulus-damnationis-jezusa-chrystusa-przechowywany-jest-w-bazylice-c2a0c59bwic499tego-krzyc5bca-w-jerozolimie_-fot-janusz-rosikoc_530.jpg
(A képen az eredeti INRI tábla megmaradt középső része.)
    

A katonák, miután Jézust keresztre feszítették, ruháit szétosztották egymás közt. Amikor a köntöse következett, mely varratlan volt, egy darabból szabva, ezért így szóltak egymáshoz: „Ezt ne vágjuk szét, inkább vessünk rá sorsot, hogy kié legyen!” Így beteljesedett az Írás: „Szétosztották maguk között ruháimat, s a köntösömre sorsot vetettek.” A katonák pontosan ezt tették. Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége, és Mária Magdolna. 
Amikor Jézus látta, hogy ott áll Anyja és a Tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: „Asszony, íme, a te  fiad!” Azután a tanítványhoz szólt: „Íme, a te anyád!” Attól az órától fogva házába fogadta őt a tanítvány. Jézus szólt: „Szomjazom.” Volt ott egy ecettel telt edény. Belemártottak egy szivacsot, izsópra tűzték, és a  szájához emelték. Mikor Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: „Beteljesedett!” És fejét lehajtva kilehelte lelkét.
     A zsidók pedig, mivel a szombat ugyanis nagy ünnep volt, és a holttestek nem maradhattak a kereszten, megkérték Pilátust, hogy töresse meg a keresztre feszítettek lábszárát, és vetesse le őket. Elmentek tehát a katonák, és megtörték a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt fölfeszítettek. De Jézusról látták, hogy már meghalt ezért nem törték meg a lábszárát, hanem az egyik katona beledöfte lándzsáját az oldalába. Ekkor vér és víz folyt ki belőle. Az tanúskodik erről, aki látta ezt, és az ő tanúságtétele igaz.
     Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt, bár a zsidóktól való félelmében csak titokban, engedélyt kért Pilátustól, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Eljött Nikodémus is, aki korábban egyszer éjszaka ment Jézushoz. Hozott mintegy száz font mirha- és áloé-keveréket. Fogták Jézus  testét, és fűszerekkel együtt gyolcsleplekbe göngyölték. A közelben volt Arimateai Józsefnek egy sírboltja, ahova még nem temettek senkit. Jézust oda temették. (A Szent Evangélium nyomán)
Tekintsd meg Szent Pio atya keresztúti elmélkedését: https://www.youtube.com/watch?v=IH1HLk6ybfg
 
IMÁDUNK TÉGED KRISZTUS ÉS ÁLDUNK TÉGED, MERT SZENT KERESZTED ÁLTAL MEGVÁLTOTTAD A VILÁGOT!passion_of_the_christ 1.jpg

Forrás: szeretetlang.blog.hu

2019. április 17., szerda

A keresztények néma holokausztja

Czeglédi Andrea Szilvia
Írta: Czeglédi Andrea Szilvia



Alig múlt el Virágvasárnap és a keresztények, keresztyének a Feltámadás előtti napokat, Nagyhetet élik meg, ki-ki a saját belső hite erejével.

Húsvétot mindenképpen várakozás előzi meg. Egyesek templomokban, vagy az imákban keresik a lelki megnyugvást, buzgón, vagy kevésbé buzgón a gyakorolva a bűnbánatot. Mások az anyagi dolgok bűvöletének rabláncán vergődve tülekednek, vásárolnak, idegeskednek és egymással perlekednek. Ők inkább a pénz hatalmának hódolnak, semmint Istennek.

Nagyon sok hívő ember, gyarlóságában és emiatt érzett elégedetlenségében a világot, a környezetét, embertársát vádolja.

Mélyen és igazán őszintén csupán kevesen tekintenek a saját lelkükbe, kevesen fedezik fel magukban és másokban a valódi, krisztusi szeretetet. Épp ezért, ma nagy szükség volna az útmutatásra.

Manapság azonban oly kevés az igaz útmutatás, hogy a hívő nép úgy tévelyeg, mint a nyáj, amelyet a pásztorai cserbenhagytak.

Romlott világban élünk – mondhatnánk – ezért vagyunk boldogtalanok, elégedetlenek és ingerlékenyek manapság, ám sokunknak fogalma sincs az igazi hitről és a szenvedésről. A napi rohanásban meg sem fordul a fejünkben, hogy mennyi keresztény ember vált és válik vértanúvá, mert soha nem válik hitehagyottá, minden nehézség, de akár az élete árán is hűséges marad Krisztushoz.

A keresztények üldöztetése és mártíromsága a Római Birodalomban kezdődött. Nem számított, hogy rabszolga, vagy éppen kormányzó, esetleg a római hadsereg parancsnoka… Hozzávetőleg 2 millió keresztény vértanú halt meg az első három században Krisztus tanítását őrizve a lelkében és az Ő nevével az ajkán.

Ám az igazi keresztényüldözés napjainkban zajlik. A XX. században körülbelül 40 millió keresztény szenvedett mártírhalált. Ez több mint a fele annak a 70 millió embernek, akiket a történelem során a Krisztusba vetett hitük miatt öltek meg. Ez az igazi holocaust…

Lássuk azonban, mi történik ma a keresztényekkel szerte a világban…

Kereszténynek lenni a mai Észak-Koreában nemzetellenes bűntettnek számít. A kommunista rezsim nem tolerálja Krisztust, úgy vélik, az ő tanítása közösségellenes. Sok keresztényt bebörtönöztek csupán a Biblia birtoklásáért, egyeseket ki is végeztek. Ezzel együtt nagyjából fél millió keresztény kockáztatja folyamatosan az életét, és összegyűlnek illegálisan, hogy együtt imádkozzanak.

Afganisztánban
a keresztények kiszolgáltatottjai a közösség és a kormányzat nyomásának, üldözésének, vagy a tálib milíciák támadásának.

Iránban
bebörtönzik a keresztényeket.

Szaud-Arábiában
a muzulmán valláson kívül bármilyen más vallás nyilvános kinyilatkoztatása tilos, a keresztény hitre való áttérés pedig hitelhagyásnak számít és főbenjáró bűn, amelyért kivégzés jár. Sok vendégmunkást a hite miatt deportáltak.

Szomáliában
anarchia uralkodik, egyes milíciák fő célkitűzése a kereszténység eltörlése.

A Maldív-szigetek összlakosságának kötelezően muzulmán hitűnek kell lennie, a keresztény templomokat bezárták, illetve betiltották azok használatát. Az utóbbi években érezhető a nyomás a túrizmuson, valamint a turistákkal szemben is.

Üzbegisztánban
, vagy Laoszban kereszténynek lenni azt jelenti, hogy bármikor pénzbüntetéssel sújtható az illető, elveszítheti a munkahelyét, korrekt eljárás nélkül is bármikor bebörtönözhető, kivégezhető.

Jemenben, Szíriában
vagy Irakban a kereszténység a kihalás útjára lépett.

Egyiptomban
, ahonnan a szerzetesség alapgondolata is származik, már csak a lakosság 17%-a keresztény, a templomaik pedig gyakran válnak merényletek célpontjaivá.

Egy korabeli történész feljegyzése alapján a VII. században a mediterrán térségtől keletre és délre a lakosság 95%-a keresztény volt. Mára ez az arány 6%-ra csökkent, de alig három éven belül már csak 3% lesz.

Létezik egy diszkrét cenzúra Nyugaton, mind a politika, mind a média számára kerülendő probléma ez, mert úgy vélik, – azzal magyarázzák – hogy káros volna diplomáciai szempontból. Probléma számukra, ha a demokrácia politikailag korrekt szimbóluma érintett, mint például a szólásszabadság ellen irányuló merénylet a Charlie Hedbo ügyében.

A média azonban vak és néma marad a több tízezer megölt keresztény esetében, akiket iszlám és hindu fundamentalisták, vagy éppen a kínai és észak-koreai kommunisták gyilkolnak halomra.

Ha nem is a CNN, vagy a BBC szalagcímében szerepel, íme, Nagyhét kegyetlen valósága: ebben az órában 11 öreg, fiatal, gyermek vesztette életét a világon hitéért Krisztusban.

Gondoljunk tehát erre, amikor egy pillanatra megállunk a nagy rohanásban. Vessük össze a mi szenvedésünket a cserbenhagyott keresztények és az elfeledett vértanúk szenvedéseivel. Ők nem várnak világi ajnározást, nem várnak – hiába – segélyszervezetekre, és nem vágynak lábaik csókolgatására.

Mi, ne feledjünk el egy imát mondani értük, ha mások, akiknek kötelességük volna ez –, nem teszik…

Forrás: https://andrea78.blogstar.hu