2018. november 29., csütörtök

Hagyományos római rítusú Szentmise-2018 December 2

15:30 perces kezdettel a felsővárosi Szent Miklós minorita templomban (Szeged, Munkácsy u. 6) ,hagyományos római rítusú szentmise lesz P. Alácsi Ervin János celebrálásában.

Várjuk a kedves Híveket!



Az
advent szó latin eredetű, jelentése: megérkezés, az Úr érkezése. A karácsonyra való előkészület ideje, kezdete az András napjához - november 30. - legközelebb eső vasárnap.

Ádvent első vasárnapjával kezdődik az egyházi esztendő. A soron következő négy hét egyben a várakozás időszaka is, a lelki felkészülés ideje karácsonyra, Jézus születésére.

Ádvent első vasárnapja
Időpontja évről évre változik, Szent András napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnapon ünnepeljük. Színe a lila: a templomi terítő lila, a szertartáson a pap lila miseruhát vagy stólát visel, illetve az adventi koszorún elsőnek meggyulladó gyertya színe is lila.






2018. november 24., szombat

Purgatórium – van-e tisztulás a halál után?

Ezt kérdést tapasztalati alapon nem tudjuk eldönteni. Így szükségünk van egy olyan orgánumra, ami ebben kérdésben járatos. Mi a Katolikus Egyház Katekizmusából emeljük ki a purgatórium címszó alatt található ismereteket.


Az Egyház a választottaknak ezt a végső tisztulását, ami teljesen különbözik a kárhozottak büntetésétől, purgatóriumnak, tisztítóhelynek nevezi. Az Egyház a tisztítóhelyre vonatkozó tanítását főleg a Firenzei (FJ 1304)  és a Trienti Zsinaton (FJ 1820; FJ 1580) fogalmazta meg.
Az Egyház hagyománya bizonyos Szentírási helyekre hivatkozva (pl. 1Kor 3,15; 1Pt 1,7 ) beszél a halál utáni tisztulásról:
„Hinnünk kell, hogy bizonyos kisebb bűnök számára az ítélet előtt van egy tisztító tűz, mert az örök Igazság mondja, hogy ha valaki a Szentlélek ellen káromkodik, az »sem ebben, sem az eljövendő világban« (Mt 12,31) nem nyer bocsánatot. E kijelentésből következik, hogy egyes bűnök ebben a világban, mások az eljövendőben bocsáttatnak meg.” – Nagy Szent Gergely
Mindezekből következik, hogy a „tisztítóhely azok állapota, akik Isten barátságában halnak meg, ám jóllehet biztosak örök üdvösségük felől, még tisztulásra van szükségük ahhoz, hogy beléphessenek a mennyei boldogságba.” KEK 1030
Erről egy  katolikus hittankönyvben ezt olvashatjuk:
„Igen sokan gyanakodva hallgatják a tisztítótűzről szóló tanítást, mivel a Szentírásban nem találnak kifejezett utalást erre. A keresztények közül is egyes felekezetek (protestánsok) elutasították ezt az igazságot, mivel ők csak a Szentírást fogadják el a hit letéteményének.

Alaposabb vizsgálódással a Szentírásban is találhatunk támaszpontokat e tanításhoz. Az ószövetségi hagyományt fejezi ki a Makkabeusok második könyvében a nemes lelkű Júdás vezér dicsérete, aki pénzt küldött Jeruzsálembe ajándékul a templomnak, ahol a papok imádkozzanak az elesett hősökért, és mutassanak be engesztelő áldozatot értük, hogy „megszabaduljanak bűneiktől” (2Mak 12,43).

Az újszövetségi szenthagyományt Szent Pál érinti első korinthusi levelében, amikor életművünk végső próbájáról beszél: „Az, akinek munkája elég, kárt vall; ő maga ugyan üdvözül, de mintegy tűz által.” (1Kor 3,11). Idézhetjük itt az adósság lefizetésének kötelezettségéről szóló krisztusi példabeszédet is (Mt 5,25-26) stb.

A döntő bizonyíték viszont az a tény, hogy az Egyház tanítja. A krisztusi kinyilatkoztatás teljes jogú örököse ugyanis az Egyház közössége, mely örökségét az élőszóban hirdetett szenthagyományban és a Szentírásban őrzi.” KCsH 46. pont



Van-e valami bizonyíték a Szentírásban a purgatóriumra?


Található jó néhány utalás erre, önkényesen kiemeltünk néhányat:

Lev 26,43
– „le kell vezekelniük bűneiket, amelyekkel megszegték parancsaimat és megvetették törvényeimet.”

Iz 4,4
– „majd az Úr lemossa Sion leányáról a szennyet, és megtisztítja Jeruzsálemet a vér bűnétől az ítélet lelkével és a tűz lelkével” (vö. Iz 6,5-7; 33,11-14)

Mik 7,9
– „Az Úr haragját el kell viselnem – hisz vétkeztem ellene – mindaddig, míg ítéletet nem hoz ügyemben, és igazságot nem szolgáltat nekem. Elvezet a világosságra és megláthatom igaz tetteit.”

Mal 3,2-3
– „De ki fogja tudni elviselni jövetele napját? és ki maradhat állva, amikor megjelenik? Mert olyan, mint az olvasztók tüze és a ványolók lúgja. Leül, mint az ezüstolvasztó és -tisztító mester. Megtisztítja Lévi fiait, megfinomítja őket, mint az aranyat és az ezüstöt, hogy méltóképpen mutassák be az áldozatot az Úrnak.”

2Makk 12,42-45
– Imádkoznak a halottakért, hogy azok megszabaduljanak bűneik alól. Bár ezt a könyvet a protestánsok nem tartják sugalmazottnak, és nincs is benne a protestáns Bibliákban.

Mt 5,25-26
– Amíg meg nem fizetjük az utolsó fillért is, addig nem jutunk ki a börtönből (utána igen).

Mt 18,23-35; Lk 12,5
8 – A börtönből addig nem jutnak a mennyek országába, amíg ki nem fizetik tartozásukat.

Mt 12,32
– „ha valaki a Szentlélek ellen szól, annak nem bocsátanak meg sem ezen a világon, ‘sem az eljövendőben’.”

Lk 12,41-48
– A halál utáni büntetésnek különböző fokozatai vannak.

1Kor 3,11-15
– Tűz fogja kipróbálni mindenki munkáját. Üdvözülni fognak, de csak mintegy tűz által.

Zsid 12,29
– „Mert a mi Istenünk emésztő tűz.”

Zsid 12,23
– A mennyben mindenki tökéletes.

Zsid 12,14
– Megszentelődés nélkül senki sem látja meg az Urat.

1Jn 5,16-17
– Van olyan bűn is, ami nem halálos.

Jel 21,27
– Tisztátalanok nem léphetnek a mennybe.


Forrás: https://denzingerhu.wordpress.com

2018. november 21., szerda

november HALOTTAK HÓNAPJA



Boldogságos Szűz Mária időszerinti antifonája Szentháromság vasárnapjától Adventig:
Mennyországnak királynéja! Irgalmasságnak szent anyja! Élet, édesség, reménység! Üdvözlégy szép szűz Mária. – Évának árva fiai, számkivetett maradéki, siralminak örökösi, sok nyavalyának hajléki. – E siralomnak völgyében, kik nyavalygunk nagy ínségben; Hozzád sóhajtunk mennyégbe, hol vagy örök dicsőségben. – Azért szószólónk! Szemedet fordítsd hozzánk s kegyelmedet! És a te bűnös népedet, oltalmazzad híveidet. – Ó, édes Szűz! Irgalmadat mutasd meg s kegyes voltodat, holtunk után szent Fiadat, mutasd meg boldogságodat.

Forrás: http://katolikus-honlap.freeweb.hu /
hagyományhű magyar katolikusok SZŰZ MÁRIÁNAK, MAGYARORSZÁG KIRÁLYNŐJÉNEK felajánlott honlapja/


Hagyományos római rítusú Szentmise-2018 November 25

15:30 perces kezdettel a felsővárosi Szent Miklós minorita templomban (Szeged, Munkácsy u. 6) ,hagyományos római rítusú szentmise lesz P. Alácsi Ervin János celebrálásában.


Várjuk a kedves Híveket!


2018. november 19., hétfő

Requiem az 1 évvel ezelőtt elhunyt Almási István lelki üdvéért †

Dr.Alácsi Ervin János tábori lelkész szerint Almási István az Istentől származó atyaság hamisítatlan jeleit viselte magán:

"– Nem csak saját családja, szűkebb közössége és muzsikus társai körében, hanem szó szerint atya volt. Arra törekedett, hogy városának és annak minden lakójának igazi atyja legyen – méltatta a néhai politikust Alácsi Ervin. Hozzátette, nem papírból hajtogatott, súlytalan, egydimenziós jellem volt Almási István, hanem megvolt benne az értelem és az érzelem minden mélysége, ami minden társaság középpontjává tette."/Elhangzott a megáldott és felszentelt közadakozásból épült Kincses temetői síremléknél/


Halálának 1 éves évfordulója alkalmából a hódmezővásárhelyi Belvárosi(Szentháromság) templomban - Andrássy út 11, gyászmise keretében megemlékezést tartanak.
A gyászmise időpontja: 2018.11.20. 18 óra.
Tisztelettel várják a kedves híveket és megemlékezőket!

Emléke szívünkben örökké él!
Nyugodjon Békében!

2018. november 18., vasárnap

Szent Erzsébet napja

Mi, magyarok november 19-én emlékezünk szent életű Árpádházi királylányunkról, Erzsébetről. Európa keresztény országaiban november 17-én, halálának napján tartanak ünnepségeket.



Korai gyermekévek

Szent Erzsébet II. András és Gertrúd lányaként látta meg a napvilágot 1207-ben. A ciszterci szerzetes, Heisterbachi Caesarius, Szent Erzsébet életrajz írója így emlékezett meg a korai évekről ,,A tiszteletreméltó és Isten előtt oly kedves Erzsébet előkelő nemzetségből származott, s e világ ködében úgy ragyogott föl, mint a hajnalcsillag.'' Már kiskorától arra nevelték, hogy egyszer egy külföldi király vagy fejedelem felesége lesz. Erzsébetet már négy éves korában eljegyezték Türingia leendő urával, Lajossal, akinek szülei Hermann gróf és Zsófia grófnő sokat vártak ettől a rangos házasságtól. Az pedig igencsak felvirágoztatta a tartományt, amikor a fényes magyar királyi küldöttség kincstárnyi hozománnyal megérkezett a wartburgi várba.


Különös szokások

A kis Erzsébetet jósága és kedvessége miatt szinte mindenki megszerette, vőlegénye, a nála hét évvel idősebb Lajos pedig első látásra belészeretett. A leendő anyósnak, Zsófiának azonban nem tetszett a királylány néhány magyar szokása. Nem értette meg mély vallásosságát, az pedig egyenesen undorító volt az anyósnak, hogy a közrendű lányokat is egyenrangú társnak tekintette. Talán őseink hagyományához ragaszkodott akkor is, amikor nem vette át a nők számára előírt tipegő járást, hanem természetesen járt az udvarban. Azt nem is kell kommentálni, hogy miért szerette Erzsébet a körtáncoknál jobban a lovaglást. Szerencsére vőlegénye, Lajos védelmére kelt és nem engedte Erzsébetet bántani.

Az ifjú feleség

A fiatal pár boldogsága teljes volt, a férj támogatta Erzsébez adakozásait. 1225-ben kitört éhínség idején belegyezett, hogy a fiatal feleség felnyissa a kamrákat és hombárokat, hogy mindenki számára jutasson a javakból. Erzsébet is hamarosan oltalomra szorult, hiszen férje 1227-ben keresztes hadjáratra indult és útközben megbetegedett és meghalt. Férje javait sógora vette át, aki nem hasonlított szeretett férjére. Abból az időből maradt fent a híre rózsás jelenet. Erzsébet ugyanis továbbra is jótékonykodott a szegények között. Az egyik napon sógora, Henrik hirtelen hazatért a vadászatról, és találkozott a fiatal özveggyel, aki egy nagy kosárral a karján sétált. Henrik föltartóztatta, mert látni akarta, mit visz a kosárban. Erzsébet engedelmesen átadta neki kosarát, melybe a szegények számára élelmet csomagolt, Henrik azonban illatozó rózsákat látott benne, s megszégyenülve útjára kellett bocsátania Erzsébetet.

Utolsó évek


A fiatal özvegy gyerekeivel együtt megszökött lakóhelyéről, nem tért vissza szülőföldjére, pedig egyszer egy magyar küldöttség is elment érte. Apja, II. András ugyanis értesült nehéz helyzetéről és haza akarta vinni lányát. Ő azonban férje birtokain maradt és a szegénységet választotta. Végül özvegyi javait megkapta, amiből a türingiai tartomány szélén, Marburgban vett magának egy birtokot. Ott megalapította Európa első kórházát, ahol ő is lelkiismeretesen ápolta a betegeket és vigaszt nyújtott számukra. A sok böjtölés és a vég nélküli munka miatt Erzsébet 1231 novemberében megbetegedett. Meggyötört szervezete küzdött a betegséggel. Utolsó óráiban magyarul énekelt. November 17-én hajnalban meghalt. Szegényes ruhájában ravatalozták fel. Amikor megkezdték a gyászmisét, a templom tetejére leszállt egy nagy, fekete madár és örömteli dalba kezdett. Talán az Árpádok szent madara, a turul jelent meg, hogy elbúcsúzzon a szent életű királylánytól. Marburgban temették el. Erzsébet csodáiról szóló hírek szárnyra keltek és ezrek látogatták meg sírját. Ennek a nagy kultusznak hatására a magyarokkal egyébként ellenséges IX. Gergely pápa már 1235-ben szentté avatta.

Árpádházi Szent Erzsébet könyörögj érettünk!


Szent Erzsébet csodái:
http://uj.katolikus.hu/csoda.php

Forrás: O.B. - barikad.hu

2018. november 16., péntek

Veni Domine – Adventi koncert a Sixtus-kápolnában

A Vatikáni Apostoli Könyvtárban található a világ legfontosabb és legterjedelmesebb egyházi zene kéziratgyűjteménye, amelyhez egyedül a Sixtus-kápolna kórusának van jelenleg hozzáférése. Ez a kórus – amely a világ legrégebbi kórusa – évszázadok óta ad elő ezekből a különleges zeneművekből. 2018-ban a Sixtus-kápolna vezető karmestere, Massimo Palombella, Öszentsége tiszteletbeli prelátusa a Vatikáni Apostoli Könyvtár ritkán hallható többszólamú énekelt zeneműveit – motettáit – egy teljesen új formában viszi a hallgatóság elé, ügyelve arra, hogy a darabok liturgiai jelentése is világos maradjon. A 2018. decemberében a magyar mozikba kerülő felvételen több olyan különlegesség, mint Palestrina és Desprez kórusművei is helyet kaptak, amelyek kifejezetten a pápák adventi és karácsonyi igehirdetéseire íródtak, ám eddig soha nem voltak hallhatók élőben.

Zenekar: A vatikáni Sixtus-kápolna férfi- és fiúkórusa
Karmester: Massimo Palombella
Zeneszerzők: Giovanni Pierluigi da Palestrina, Josquin Desprez, Jacob Clemens non Papa, Tomàs Luis de Victoria, Giovanni Maria Nanino, Pérotin, Gregorian Chants

A Belvárosi Mozi(
Szeged,Vaszy Viktor tér 3) szervezésében 2018. december 26-án szerdán 18:30–19:30 között.
Belépőjegy elővételben: 1.800,- Ft, az előadás napján: 2.200,- Ft


Lehet-e örülni a halálnak?

Kedves testvérek!

Az élőlények közül az ember az egyetlen, aki sírba helyezi halottait. Mi emberek, eltemetjük a halottat, ahogyan a csírázó magot is. Mert az ígéret. A búzaszemnek el kell halnia... A föld nem pusztán sírhely, hanem végtelen mező, mely őrzi a magot az örök aratásra. Testünk arra készül, hogy az ember újjászülessen majd egy másik életre... Ezért tették sok helyen az elhunytat összekuporodott helyzetben a sírba, oly módon, hogy feje és térde összeért, mint a magzaté az anyaméhben, hogy jelezze ezt a reménységet.

Ha áttekintjük őseink halottkultuszát, mindenütt megtaláljuk ezt az örömteli reménységet. A kínaiak a ház egyik sarkába oltárt állítottak őseik tiszteletére s éjjel-nappal mécses égett előtte. Hiszen halottaik továbbra is élnek, más módon, de a családhoz tartoznak. Ott vannak velük. A rómaiak házi isteneknek nevezték halottaikat, és oltárt emeltek számukra. Az egyiptomiak számára egyetlen valóság a túlvilág valósága volt. Érdekes módon a Nílus völgyében nem találunk egyetlen vár- kastély- vagy lakóházmaradványt sem. Ellenben földjük tele van síremlékek és templomok romjaival. Amikor egy fáraó trónra lépett, első dolga volt, hogy síremléket állítson magának, mert sírja az örökkévalóság háza volt. Az egyiptomiak mind a mai napig – nemkülönben a keresztények és a muszlimok is – a sír közvetlen közelében olykor egy egész hetet töltenek: esznek, isznak, vigadoznak, beszélgetnek. A családi ünnepeiket is halottaik körében ünneplik. Az afrikai Dél-Szudánban férfiak és nők, fiatalok és öregek, valami különös, monoton dallam ritmusára körtáncot járnak a családi kunyhó körül, ahol a küszöbnél egy családtagot eltemetnek. Senkin nem látszik, hogy szomorú volna. Ünnepként élik meg az eseményt, hiszen érzik, tudják, hogy az elhunytak nem tűnhetnek el csak úgy, örökre: velük vannak, együtt élnek a családtagokkal. Akármennyire régi, primítív embereknek is tartjuk az ősöket, ők is tudták, hogy akiket ismertek és szerettek, nem semmisülhetnek meg.

Testvéreim, előbbiek ellenére mégiscsak úgy tűnik: nem szeretjük a halált. Játszunk vele, kerülgetjük, még talán szelfizünk is vele, mégisfélünk tőle. Előzünk a záróvonalon, élőben közvetítjük háborúinkat, baleseteinket, élteveszélyes mutatványainkat, de nem akarunk reménykedve szembenézni konkrét halálunkkal... Talán az áteredő bűn miatt van ez a halálfélelem bennünk, mert nem jön, hogy higgyük: a sátán minket becsapott.

Hazudott, amikor azt állította: „Semmi esetre sem haltok meg. Isten tudja, hogy amely napon abból a gyümölcsből esztek, szemetek felnyílik, és olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat...”(Ter 3, 4-5) Hát kiderült, hogy nem lettünk olyanok, és a rosszat sem ismerjük, sőt azt sem, mivel jár annak megismerése. Mibe kerül. Mert akkor azt is vállalni kellene... Úgy gondoljuk, az lenne a tökéletes halál, ha egy focimeccsről vagy fesztiválról hazatérőben, a buszon chipszet eszegetve, vagy álmunkban érne minket. Aztán észrevétlenül, egy kórházi elfekvő függönye mögött titokban történjék, ne járjon semmilyen szenvedéssel, ne vegyünk részt benne.

(Egyik temetőbe a polgármesteri hivatal kihelyezett egy táblát amelyen az állt: „Azon dolgozunk, hogy biztonságosabbá tegyük a temetőt...”)

Őseink életében a halál még nyilvános esemény volt, amelyet nemcsak elszenvedtek, hanem amelyre illett felkészülni, azt át kellett élni. Az az én halálom, személyesen: egy döntés, egy cselekedet.

Mint a vértanúknál. Évekkel ezelőtt, a ruandai népirtás idején egy Felicitas nevű lány kisegítő volt egy plébánián. A népirtás alatt hutukat fogadtak be, akiket Felicitas saját tuszi törzse kiirtással fenyegetett. Bátyja, egy ezredes figyelmeztette, hogy veszélyben van az élete. Erre ezt válaszolta neki: „Kedves bátyám! Köszönöm, hogy meg akarsz menteni. Ahhoz, hogy megmentsem az életemet, el kellene hagynom 43 embert, akik rám vannak bízva. Azt választom, hogy velük halok meg. Imádkozz értünk, hogy elérkezzünk Isten házába. Üdvözöld idős anyánkat és testvérünket. Imádkozni fogok érted, amikor az Úrnál leszek. Jó egészséget. Nagyon köszönöm, hogy gondoltál rám. Húgod Felicitas Miyteggeka.” Amikor jöttek értük a katonák, hogy őt és védenceit elvigyék, csak ennyit mondott: „Eljött az ideje, hogy tanúságot tegyünk. Induljunk.”

Testvéreim!

Mi készek vagyunk-e meghalni? Készen állunk-e a halálra?

A halál az emberi reménység legmagasabbrendűbb tette. Keresztény értelemben még inkább. Hiszen Jézus Krisztus halála és feltámadása nemcsak az áteredő bűn hatását semlegesítette, hanem értelmet adott a halálnak is. Vére által új közösség született: az egyház.

Ezért tulajdonképpen hálásnak kellene lennünk, és örülnünk annak, hogy halálunk után örök élet vár ránk. Akiket gyászolunk, azok élnek. Odaát, Krisztus örök országában. Akiket szeretünk, azok nem halnak meg, hanem most élik át reményük beteljesedését. Mi keresztények nem a halálban hiszünk, hanem Krisztus feltámadásában, az élet győzelmében, az Élet Urában. A temetők nemcsak a halálra emlékeztetnek, nemcsak halni tanítanak meg, hanem arra is, hogy tanuljunk élni. Hogy a halál csak az innenső part. Mert az élet teljessége Isten. Tőle kaptunk ízelítőt, beavatást arra vonatkozólag, hogy Jézus Krisztus az út, az igazság és az élet. Ha Őt követjük, a halál nem húzhatja ki az élet talaját alólunk. Mert a földi élet csak várószoba: preparatio ad missam. Előkészület Isten örök dicséretére.

Jézus Krisztus halála óta számunkra ezért a halálnak nem félelmetes, hanem örömteli eseménynek kellene lennie. Ezt érezték meg őseink is, ezt tudatosítja bennünk egyházunk is minden szentmisében: „Halálodat hirdetjük Urunk, és hittel valljuk föltámadásodat, amíg el nem jössz.” Minden szentmisében szembesülünk a halálunkkal, de Jézus elénk jön feltámadva, megdicsőülve, hogy átvezessen a halálból az életbe. Tulajdonképpen ez kellene, hogy legyen életünk legörömtelibb pillanata, hiszen erre készültünk, erre hajtottunk, erre „gyúrtunk”, erre „edzettünk” egész életünkön keresztül.

James Martin SJ mondja el, hogy amikor egy jezsuita provinciális meglátogatta a betegszobát, és megjegyezte, hogy nagyon tele van, egy aggastyán pap rekedten, felsóhajtott az ágyában: „Provinciális atya, igyekszünk meghalni, amilyen gyorsan csak tudunk...” Ugyanezt meséli el Timothy Radcliffe domonkos atya is, akinek egyik rendtársa haldokolt, és rendi szokás szerint ilyenkor összezsúfolódtak a beteg kis szobájában, zsolozmáztak, közösen ünnepelték meg az Eucharisztiát. Majd az áldozás után elénekelték a Regina coeli-t, a Mennynek királynéasszonya kezdetű húsvéti antifónát. Aztán a házfőnök hozott egy pezsgőt, és a feltámadás örömére koccintottak. Az elöljáró is meghatódva hajolt oda a haldoklóhoz: – Ugye, testvér, milyen megható volt az egész, s főleg az ének, ahogyan a testvérek énekelték? Mire a haldokló csak ennyit suttogott: – Valóban, ha jobban tudtam volna időzíteni, az ének alatt haltam volna meg; de meg kellett várnom a pezsgőt...

Kedves testvérek! A hit öröme nem idétlen, nem elijesztő, nem hátborzongató, nem alakoskodik, mint ez a mostanság divatos, világméretű pogány sötétségkultusz, a halloween, hanem belső békét ad, megnyugvást hoz, hálássá tesz az életért.

Szeretteink sírjánál, amíg ég a gyertya s imádkozunk lelki üdvükért, adjunk is hálát értük Istennek. Kérjük Istentől a jó halál kegyelmét, hogy majd szeretteinkkel mi is együtt örvendezhessünk a mennyben. Ámen.

Forrás: http://peterpater.com


LINKEK: 

https://katolikus.ma/lehet-e-orulni-a-halalnak/

http://www.eloszekelyfold.com/web/I972--C28--Publicisztika--LEHET-E_%C3%96R%C3%9CLNI_A_HAL%C3%81LNAK.html

http://imalanc.ro/w/sebestyen-peter-lehet-e-orulni-a-halalnak/

2018. november 14., szerda

Hagyományos római rítusú Szentmise-2018 November 18

15:30 perces kezdettel a felsővárosi Szent Miklós minorita templomban (Szeged, Munkácsy u. 6) ,hagyományos római rítusú szentmise lesz P. Alácsi Ervin János celebrálásában.


Várjuk a kedves Híveket!

Kép forrása: Nicholas Adityas/Facebook

Diogenész hordója, Diogenész lámpája

Ül mint Diogenész a hordójában, mondogatják mindazokra, akik a társadalmi elvárásoknak nem akarnak eleget tenni. Diogenész lámpájával is példálózhatunk, ha olyas valamit keresünk, amit csak nagyon nehezen lehet megtalálni, viszont óriási szükségünk lenne rá. De Diogenész nevéhez ennél sokkal több történet köthető, ami miatt legtöbbször őt emlegetjük, ha elegünk van az egész világból, esetleg egyes felhasználóiból.

Diogenész
 
diogenes-statue-sinop-enhanced.jpg

Szinópéi Diogenész a teljes neve, mert Szinópéban született időszámításunk előtt 404-ben. Azért nem felejtettük el őt ennyi idő után sem, mert örömmel pukkasztgatta a polgárokat életvitelével és elveivel. Megpróbált a lehető legegyszerűbb módon élni, ami egyet jelentett azzal, hogy minél kevesebb dologtól függjön. Mert minél kevesebb a függőség, annál nagyobb a szabadság, és az ember elsődleges vágya szabadnak lenni. Márpedig az emberek akkoriban is olyanok voltak mint mindenkor, ezért jó sok mindentől tették függővé magukat a kényelmük, biztonságuk, jólétük érdekében. Diogenész pontosan emiatt vetette meg és nevette ki a társadalmat amiben élt. Eme álláspontját minden eszközzel meg akarta ismertetni a világgal, ezért is lakott hordóban. Sokkal több érdekes történet fűződik hozzá, mint ez, érdemes elolvasni mindet.
 
A lámpa
 
Diogenész gyakran keresett „embert” ami számára az eredeti, az Isten által teremtett pillanatnyi formát jelentette. Ilyet persze sohasem talált. A célja mégis az lett volna, hogy felhívja rá az emberek figyelmét, mennyire távol kerültek önmaguktól, azaz, kezdik elveszíteni a pozitív értelembe vett emberségüket. Ezért járkált fényes nappal az utcán lámpával, embereket keresve. Ha ma élne, valószínűleg reflektorfénnyel pásztázná a várost, fényes délutánokon.
 
Tompa László versben fogalmazza meg ugyanezt a problémát, úgy 2500 évvel később:
 
 
DIOGENÉSZ LÁMPÁJÁVAL

Mondják, hogy dél van. Órámon is öt perc
Híja csupán, s a tornyok felriadnak
A delet zúgva. Csak azt nem tudom, hogy
Mi okozhatja (megvakult az ablak,
Vagy futó vakság éppen engemet ver?),
Hogy úgy nem jár most az utcánkon ember?

Vagy lehet füst, köd sűrít künn sötétet
- Önzés, gőg füstje, rosszaság ködárja -,
Ez árad át most gát nélkül a földön,
Magát minden kis ízünkig bevájva,
Ebben fuldoklik, elborítva szennyel,
Már-már magát sem ismerve az ember.

Igen, ez, ez, vagy lehet: ez sem - én már
Nem is tudom, a hibát hol keressem?
A tanításban, amely egykor úgy szólt,
Hogy embert ember testvérként szeressen?
Értse meg egymást, bölcsen, türelemmel -
Csak így lesz méltó nevéhez, hogy: ember?!

S mennyit bűvöltek több ily szóval is még!
Jellem - tudás - - ám ezekről ki szól ma?
Ha el is leng künn egy-egy emberárnyék:
Öntelt sivárság sötétlik le róla,
S a tudat, hogy csak fent fog, fent köröm nyer
Küzdelmet bárhol - - Ez-e hát az ember?!

S valami meglök, hogy menjek ki, s utcák
Során, miközben a dél szava kondul,
Lámpával, égő szívemmel bolyongva,
Fürkésszek végig mindenkit bolondul,


S dadogjam egyre, dühös szerelemmel:
Embert keresek - hol vagy, ember - Ember?!

1939


Forrás: http://www.mondogatjuk.eoldal.hu

2018. november 9., péntek

A 10 éves kisfiú virágot lopott Édesanyja sírjára, amiért ezt a büntetést kapta.



Egy gyermek áll a bírák előtt,egy vézna fiú ,tíz éves lehet, arcáról lerí az éhség sápadtsága sovány kezében elrongyolt sapkája.

Remegve áll, fáradt fejét lehajtja, jól tudja Ő mi súlyos a vád,
és oh, úgy fázik ,nincsen egyéb rajta,,,bár hideg szél fúj,,,,csak vékony kabát.

Te fiú ...szól a bíró.... zordon hangon,lopás a bűnöd ....ím jelentve van! ... a temetőbe ma HALOTTAK NAPJÁN ,gyertyát loptál ...te kis haszontalan.!!!!

Szólj kölyök és mondj valamit védelmedre !!! ...egy sírt meglopni nagy vétek ám... Ezért büntetést mérek a fejedre ,beszélj gyerek! ...ne bámulj úgy rám !!!!!

A fiú csak néz a bíróra némán, Sápadt arcára ,két könnycsepp pereg. Reszkető ajka végre szóra nyilván Védőbeszédét emígy kezdi meg......


..Uram kérem jól tudom,hogy hibáztam, De nem gonosz szándékból tettem én
De mikor ANYÁM sötét sírját láttam Amelyet nem díszített semmi fény... Miért éppen NEKI nincs egy lángja? Hisz olyan jó volt , mint az angyalok !! Irigyen néztem, másnak a sírjára,,, Ha nincs rá pénzem .....hát onnan lopok...... És lassan, térden csúszva , mászva Elvettem egy száll gyertyát, ANYÁMNAK... És imádkoztam a sírnál állva. Nem tudtam én ,hogy engem meglátnak!!!! Egy őr cipelt ide , rugdosva verve, De nem fájt semmi ,annyira nekem, Nem gondoltam semmire ....csak arra Hogy ANYÁM sírja újra fénytelen............. És zokogva rejti arcát , a kezébe..........

A bírák meghatódva nézik őt és megértik, A kicsi lélek , harcát... nyájas hangon, ím megintik őt...

Ne sírj fiam , elhisszük mi azt neked, Hogy benned nemes volt a szándék, De ne lopj te sírban nyugvó szülédnek, Anyádnak, nem kell a lopott ajándék........ Nesze fogd e pénzt ,vegyél te GYERTYÁKAT... Díszítsd sírját és imádkozz szépen, Ne búsítsd sírban nyugvó anyukát...... Ő mindezt látta odafönn, az égben.....

Az árva gyermek , sikolt örömében..... A bírák előtt ím, térdre borul. Majd futva fút , ki a temetőbe......... ......Birák szemébe , forró könny tollul.....


A sírokon , kialudt a fény régen, Csak egyen látni, sok- sok gyertya lángot, Egy halvány fiúcska mellette térdel, És zokogva mondja , a MIATYÁNKOT.....


Forrás:
tudasfaja.club weboldal


2018. november 8., csütörtök

Újratervezés

Az Újratervezés c. magyar kisjátékfilm Pogány Judit és Kovács Zsolt főszereplésével elgondolkodtató tükröt tart elénk.  A 12 perces film eddig számos díjat zsebelt be,  megjárta a Montreali Filmfesztivált, elnyerte a Filmkritikusok díját, a Friss Hús fesztivál közönségdíját, az USA-ban A legjobb rövidfilm díját, valamint a Szöuli filmfesztiválon az AISFF közönségdíját is.


Tóth Barnabás alkotása egy házaspár mindennapi életéről, civakodásairól, a szeretetről és összetartozásról szól. A végén  váratlan fordulattal. Mindez egy autó utasterében játszódik,amint egy autóval a kórházba próbálnak eljutni,a forgalmas fővárosban. Nemes egyszerűség, de annál több mondanivaló a kompakt szívbe markoló történetben. A film hossza ellenére rendkívül élvezhető és tanulságos,megéri rászánni 12 percet és végignézni.


2018. november 5., hétfő

Ördögűzés egy generáció meggyógyításáért

Valami visszatérően kísérti a családodat?

Mondhatni óramű pontossággal?

Észrevettétek már, hogy vannak olyan dolgok, amelyeket mintha a generációk átadnának egymásnak, mintha vírusként vagy génként öröklődnének a családodon belül: például a megosztottság, depresszió, gúny, pénzügyi nehézségek, alkoholizmus, válás, különböző temperamentumok, bűnözésre való hajlam, anorexia, mentális betegségek, sőt az öngyilkosság?

Ha a rossz tulajdonságok vagy a “szerencse” mintha ismétlődnének, biztos lehetsz benne, hogy ez több, mint DNS, magatartásminta vagy véletlen egybeesés (bár ezek is tényezők lehetnek).

Szeretnénk bemutatni Chad Ripperger atyát, aki a Hétfájdalmas Szűzanya rendjének papja Denverben, és teljes idejű ördögűző, és azt vallja, hogy a múltbeli és a jelenlegi családtagok “családi” szellemeket közvetítenek egymás között. De nagy remény és gyógyulás van az Eucharisztiában. [lásd itt]

Miként őrangyalok vannak mellénk rendelve, mondja Ripperger atya, a Sátán is hozzánk küldhet egy démont, vagy gyakran az egész családhoz. A kisebb démonokat azért küldi, hogy kísértsenek és kinyissák az ajtót a magasabb démoni hatalmaknak. Vannak egész generációhoz küldött szellemek is, amelyek széles társadalmi rétegeket gyötörnek. Ilyen volt a hatvanas évek “hippi” mozgalmának idején tapasztalt fertőzés, állítja Ripperger atya, aki egy döbbenetes, nagyszerű könyvet írt, a “Deliverance Prayers For The Laity” /Szabadító Imák Laikusok számára – a ford/ című művet, hogy felszámolja és ízekre szedje az ilyen nagyrészt ismeretlen démoni erősségeket.

És a teljes nemzetek? Gondoljunk csak a Közel-Keletre vagy Észak-Koreára; vagy a náci Németországra – habár minden nemzetnek és etnikai csoportnak van szellemi “poggyásza”.

Ripperger atya

Amikor betegségről vagy bűnözésről van szó, az konkrétan élet-halál kérdése!

“Egy szellem ‘családivá’ válhat, ha a személy [akihez kapcsolódott] különleges befolyással és dominanciával rendelkezik a családban” – mondja a pap. “Aztán továbbadódik a szellem.”

“Fajokhoz is kapcsolódhat”, folytatja az ördögűző. “Minden egyes fajnak van. Ha a bennszülött indiánokat veszed, akkor nagyon gyakran a bennszülött indián lelkiség által átadott szellem szorongatja őket. “A hispánoknál – mondja-, talán az okkultizmussal átitatódott azték vagy maja származás, vagy az olyan rituálék hatásai vannak jelen, mint pl. a Santeria. A pogány gyakorlatok Indiában és Afrika mélyén különleges kérdéseket vetnek fel, jegyzi meg. Néha úgy tűnik, az egész családot megfertőző szellem mintha kihagyna egy-egy személyt, máskor mintha az egész család egyetlen személyen keresztül lenne zaklatva.

Más esetekben csak egy személy van gyötörve a családban, a többieket békén hagyja a szellem.
Titokzatos a dinamikája.

“Cégeknél is van, hogy egy démon beteszi a lábát az ajtóba, és a vállalat elkezd diszfunkcionálni, egészen addig, amíg össze nem omlik” – vélekedik az atya.

Országrészekről is beszélhetünk. Például Fresno-ban, Kaliforniában, ez egy betegség démon. Los Angelesben – és ez nem lesz meglepetés – a irrealitás démona van jelen. Délen, Alabamától Georgia-ig, van egy különleges démon, ami akkor kapott erőre, amikor az amerikai indiánok és az európaiak gyilkolták egymást. A démon már száz vagy még több éve ott volt. ”

Ez nem csak gének, hangsúlyozza Ripperger, aki a hagyományos latin rítusú misézés híve, mert különösen erõteljesnek tartja: a szellemi lények utánzása hatással van az emberre. A tudatlanság nem tesz boldoggá. Az igaznak ajka sokakat vezet, a bolondok pedig meghalnak esztelenségükben. (Példabeszédek 10:21).
Az alkoholizmus lehet genetikailag örökletes (ez az írek sztereotípiája), mondja, de lelkileg is átadódik. “Egyházmegyékben vagy szerzetesrendekben is észlelhető, hogy egy adott démon átadódik” – mondja a Colorado-i pap. Általában egy bűnnel vagy egy nemi erőszakkal kezdődik.

Visszagondolhatunk egészen Éváig.

Származhat “valamiféle átokból” is, amely szintén nemzedékről nemzedékre átszáll.

Ripperger atya megfigyelte, hogy a szabadkőművesség szellemei gyakran légúti megbetegedéseket okoznak az érintett családokban.

Olaszországban, jegyzi meg Ripperger atya, a Vatikán feljegyzett olyan eseteket, ahol a gyermekek szellemileg fertőzöttnek tűntek már az anyaméhben is, és meg is maradtak ebben a fertőzött állapotban, mivel az exorcista /ördögűző/ formulák eltávolításra kerültek a keresztség szentségéből.

Egész városok is működnek “átok” alatt.

Leggyakrabban – az esetek nyolcvan százalékában, pontosítja (a mi megkülönböztetésünkért) – a generációs szellem egyetlen emberrel kezdődik. Az atya szerint egy ilyen családi fertőzöttség normál intervalluma négy-öt generáció, mielőtt elkezd gyengülni és eloszlani, gyakran úgy, hogy Isten küld egy olyan személyt a családba, aki segít a megtisztításában.

Miután egy démon csatlakozott, olyan, mint egy légy: jönnek más “legyek”. Egyes családok, régiók és országok “nagyobb haverokkal” sújtódnak, mint mások – jegyzi meg.

Mi a mai generáció démona az Egyesült Államokban?

“Kapzsiság és csalás” – mondja Ripperger atya.

Minden gonosz fondorlat – jegyzi meg -, végső soron a saját súlya alatt omlik össze.

Isten megengedi a démonokat, mert azt akarja, hogy reagáljunk és erényeket alakítsunk ki magunkban – például büszkeség esetén egy démon lehetővé teszi, hogy megaláztatásokon keresztül megtisztuljon a családi vonal, és elvezethet egy családot ahhoz, hogy helyesen reagáljon az alázatra. Az alázat nagyon erős a Sátán ellen. Ha megtévesztenek, bacsapnak minket, az igazsággal reagálunk. A fösvénység szellemével szemben jótékonysággal, irgalmassággal és nagylelkűséggel kell reagálnunk – rövid, alázatos kedvességgel és önzetlenséggel, amely sok sötét szellemet elüldöz.

[forrás: Deliverance Prayers For The Laity]



Köszönet a Metropolita Egyesületnek!
A metropolita szó görögül: “máter polisz”-t, azaz a “Város Anyjá”-t, vagy “Anyaváros”-t is jelent. Így gondolhatunk az új Jeruzsálemre, vagy a Szűzanyára is.


2018. november 4., vasárnap

Hagyományos római rítusú Szentmise-2018 November 11

15:30 perces kezdettel a felsővárosi Szent Miklós minorita templomban (Szeged, Munkácsy u. 6) ,hagyományos római rítusú szentmise lesz P. Alácsi Ervin János celebrálásában.


Várjuk a kedves Híveket!

Keresztút - Pio atya gondolataival


Pio atya korunk egyik legnagyobb misztikusa, Assisi Ferenc mellett a legismertebb szent, aki testén viselte Krisztus szenvedésének jegyeit, a stigmákat.

"Egyedül csak Jézus értheti meg, milyen kínokat élek át, amikor a Kálvária fájdalmas jelenetére készülök. Hasonlóképpen elképzelhetetlen, hogy milyen megkönnyebbülést jelent Jézusnak nemcsak az, hogy együtt szenvedünk vele, hanem az is, hogy rátalál egy lélekre, aki szeretete révén nem vigasztalást kér tőle, hanem részese az ő fájdalmának."

10 dolog a gyónásról, amit mindenkinek tudnia kéne

✍: Katolikus Válasz

Megdöbbentő, hogy milyen kevés katolikus él a gyónás szentségével – vajon miért? Talán azért veszett ki a szokás, mert korábbi generációknak kötelezővé tették gyerekként a hétről-hétre való gyónást anélkül, hogy elmagyarázták volna a gyógyító erőt, ami benne rejlik. Ők aztán felnőttként abbahagyták a szentség gyakorlását, és gyermekeiket sem buzdították. Az erőltetés helyett sokkal fontosabb lenne érteni, és szívből megszeretni az Istennel való kiengesztelődésnek ezt a gyönyörű formáját.


1) A gyónási titok abszolút. A pap nem csak mással nem oszthatja meg a gyónási titkaidat, hanem veled sem beszélhet róla a gyónáson kívül (ha csak te magad nem hozod fel gyónáson kívül is). A pap arról sem beszélhet, hogy ki volt gyónni és ki nem. Szülők, ne kérdezgessétek a paptól, hogy a fiacskátok mikor volt utoljára gyónni, vagy volt-e egyáltalán! Nem fogja elárulni.


2) A feloldozás objektív.
Amikor a pap kiejti a feloldozás szavait, a bűneid meg vannak bocsátva. Ez egy tény és ez nem múlik az érzéseiden – hogy megbocsátva érzed-e őket, vagy sem. Ha maradnak bűntudatos vagy szégyenkezős érzések, ezekről is beszélhetsz a papoddal. Én mindig azt javasolom, hogy a mise felajánlási részében ajánljuk fel a rossz érzéseinket Istennek, és kérjük, hogy vegye őket el tőlünk. Isten segíteni fog az érzések feldolgozásában, ám önmagában az a tudat is, hogy a feloldozás objektíven rendezi az ügyeinket Istennel, felszabadító.


3) Jézus bocsát meg neked a papon keresztül. Az Egyház Jézus teste, és ebből következik, hogy az Egyház Jézus tevékenységét folytatja. Ő megbocsátotta a bűnöket és hatalmat adott az apostolainak, hogy ugyanígy tegyenek az ő nevében. A pap a szentelésekor kapja meg ezt a hatalmat az apostolok utódain, a püspökökön keresztül. Amikor a pap feloldoz, Jézusnak ezzel a kétezer éves ajándékával él, amelyet az Egyháznak adott. Élj vele te is, fogadd el a bűnbocsánat ajándékát!

4) A jó lelkiismeretvizsgálat követelmény. A jó gyónáshoz jó lelkiismeretvizsgálaton keresztül vezet az út. Emlékezz, hogy nem mindig azok a legsúlyosabb bűnök, amelyeket a legjobban szégyellsz, vagy amelyektől a legjobban tartasz. A bűntudat és a szégyenérzet nem a legjobb tanácsadók a lelkiismeretvizsgálathoz. Használj felnőtteknek szóló lelki tükröt (például ez jó)!

5) A saját bűneidet gyónd meg, ne másokét. A saját dolgoddal törődj! Nem azért jöttél, hogy a papnak a házastársad bűneiről beszélj… Nem is azért, hogy a saját jóságodról beszámolj… Még csak nem is azért, hogy a bocsánatos bűneidet ecseteld hosszan. Ha ilyenekkel van tele a gyónásod, kérd a papod segítségét, hogy a legközelebbire jobban felkészülhess. Nem fogja visszautasítani a kérésedet!

6) Imádkozz a gyónásod előtt. Ahogy sorban állsz, kérd a Szentlelket, hogy juttasson eszedbe minden bűnt, amiért még bocsánatot kell kérned. Csodálatos, hogy az Úr miként képes megnyitni az emlékezetet és a felszínre hozni elfelejtett bűnöket, amikkel még el kell számolnod.

7) A gyónás az emlékeidet is gyógyítja. Ha rossz dolgok történtek a múltadban és sebeket hordozol magadban, nos, mások bűneit nem gyónhatod meg, de a saját reakcióidat azokra igen. Ha valaki megsértett és bűnt követett el ellened, kérhetsz azért bocsánatot, hogy ezt te nem tudod megbocsátani neki. Meggyónhatod a negatív reakcióidat a történtekkel kapcsolatban, és ezzel együtt fel is szabadulhatsz, meg is gyógyulhatsz a fájó emlékekből.

8) A gyónás egészséges. A hitüket gyakorló katolikusoknak kevesebb szükségük van pszichológusra, kevesebb mentális és érzelmi zavarral küzdenek. Véleményem szerint ez azért lehet, mert a gyónás gyakorlata segít nekünk felelősséget vállalni a rossz dolgokért. A gyónás Jézus Krisztus gyógyító erejét hozza az életünkbe a lehető legegészségesebb, legtermészetesebb módon. A problémák egy része megelőzhető ezáltal, míg a továbbra is beálló bűnök mellékhatásai enyhíthetőek.

9) A gyónás megerősít afelől, hogy egy erkölcsös univerzumban élünk. A társadalmunkban, ahol mindenki a „maga igazságát” követi, ahol az erkölcsi relativizmus az uralkodó eszme, szükségünk van emlékeztetőkre, hogy a világot Isten teremtette világos szabályokkal együtt, melyek kiteljesedésre és vibráló lelki életre vezetnek bennünket. A gyónás segít az életünket eme elveknek megfelelően berendezni.

10) A gyónás az, ahol „a szívedbe fogadod Jézust”. Protestánsok hangoztatják főleg a „Jézussal való személyes kapcsolat” fontosságát. Az, hogy a katolikusok ezzel miért foglalkoznak kevesebbet, számomra is egy fájó kérdés. Ugyanis a gyónás az, ahol kialakítod, megújítod és ápolod a „személyes kapcsolatodat Jézussal”. A gyónás négyszemközti beszélgetés vele. Protestáns imatalálkozókon felszólítják a tagokat, hogy jöjjenek ki, és mondják el a „bűnösök imáját”. Ők ekkor vallják meg a bűneiket, és fogadják a szívükbe Jézust. A katolikusok ezt a gyónásban teszik meg. Gondold végig, hogy ugyanaz a dolog megy végbe emberi oldalról, csak nekünk érvényesen felszentelt pap adja a feloldozást.

Ha egy protestáns valaha megkérdezi tőled, hogy „téged megváltott-e Jézus” vagy hogy „befogadtad-e Jézust a szívedbe”, mondd azt neki, hogy „naná”! Mondd azt neki, hogy „Megbántad a bűneidet, és elfogadtad Jézus kegyelmét, sőt: a bűneidtől valaki olyan oldozott fel, akit Jézus személyesen jelölt ki, és hatalmazott fel erre a feladatra itt a földön”.

Aztán kérdezd meg barátodat, hogy nem lenne-e jobb, ha ezt mind ő is elmondhatná magáról a jövőben?
(Íródott a Patheos alapján).



2018. november 2., péntek

†Hagyományos római rítusú Szentmise-2018 November4†

15:30 perces kezdettel a felsővárosi Szent Miklós minorita templomban (Szeged, Munkácsy u. 6) ,hagyományos római rítusú szentmise lesz P. Alácsi Ervin János celebrálásában.


Várjuk a kedves Híveket!


IMA A HALOTTAKÉRT

Minden hívek Teremtő és Megváltó Istene! Szolgáid és szolgálóid lelkének bocsásd meg minden vétkét, hogy a Te kegyelmedet, amelyet mindenkor óhajtottak, azt ájtatos könyörgéseink által megnyerhessék. Ki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.
Végtelen jóságú Isten, minden ember Atyja! Te szereted híveidet, és akarod, hogy mi is szeressük egymást. A tisztítóhelyen levő lelkek, a mi keresztény társaink, a mi rokonaink, a Te fiaid és leányaid. Érettük esedezünk: hallgasd meg keserves sóhajtásaikat, enyhítsd fájdalmaikat, kínjaikat, és vigasztald őket.
Ó kegyes Jézus, mindnyájunk megváltója! Szent vére és halálod áldozata legyen szenvedő testvéreinknek enyhülésére, hogy megváltásod gyümölcsét szent színed látásában teljesen élvezhessék. Ámen



Forrás: Krisztus Légiója - http://regnumchristi.hu/#rc

2018. november 1., csütörtök

2 évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el Tommaso Toschi bolognai ferences, az ’56-os forradalom eszmeiségének támogatója

November 1-jén, mindenszentek ünnepén 94 éves korában elhunyt Tommaso Toschi ferences szerzetes, az utolsó „repülő barát” (Frate volante). Temetésére november 3-án került sor a bolognai Páduai Szent Antal-bazilikában.


Tommaso Toschi bolognai ferences szerzetespap a magyar forradalom eszmeiségének mindvégig elkötelezett támogatója volt. Hatvan évvel ezelőtt Bologna akkori érseke, Giacomo Lercaro bíboros megbízásából szolidaritási megmozdulásokat szervezett a város központjában és adományokat gyűjtött a magyarok megsegítésére. A forradalom leverése után az osztrák–olasz határon fogadta a magyar menekülteket, akik közül Lercaro bíboros az összegyűlt pénzadományokból harminc fiatalt szállásolt el és taníttatott éveken át.

Toschi atya az ötvenes évek elejétől kezdve vezette a bíboros úgynevezett „repülőosztagát”, amelynek célja az volt, hogy a „vörös” Bolognában, az itáliai kommunizmus fellegvárában ellensúlyozza a baloldal politikai és szellemi hegemóniáját.

A római közösség idei november 4-i ünnepélyes megemlékezése előtt – amelyet Magyarország Szentszéki és Római Nagykövetsége rendezésében tartottak a Santo Stefano Rotondo-bazilikában – a Vatikáni Rádió magyar szerkesztősége felvette a kapcsolatot a 94 éves szerzetessel, aki az utóbbi években a ferencesek bolognai Antonianum központjának lakója, gondozottja volt. Október 25-én, az utolsó telefonbeszélgetés alkalmával ezt üzente a magyaroknak: „Én imádkozom értetek, ti imádkozzatok értem.”
* * *
Habsburg-Lotharingiai Eduárd, Magyarország szentszéki nagykövete levélben fejezte ki részvétét Giampaolo Cavalli ferencesnek, a bolognai Antonianum igazgatójának.

„Mély megrendüléssel értesültem P. Tommaso Toschi haláláról. Szeretném eljuttatni az Önök közösségéhez Magyarország nevében, melyet személyem képvisel, a részvét legőszintébb kifejezéseit. Mindössze néhány nappal ezelőtt jutott el hozzám Toschi atya üzenete, amely így hangzott: »Én imádkozom értetek, ti imádkozzatok értem.« Szeretnék eleget tenni ennek a kérésének, különösen november 4-én, imavirrasztásunkon, amelyet Rómában, a Santo Stefano Rotondo-bazilikában tartunk az 1956-os forradalom emlékére.

Ugyanis éppen ezekben a napokban ünnepeljük a magyar forradalom és szabadságharc 60. évfordulóját. Ennek a magyar nép és az egész világ számára alapvetően fontos eseménynek az emléke eszünkbe juttatja a szolidaritás és a segélynyújtás számos megnyilvánulását, amelyben Magyarországnak és száműzöttjeinek része volt azokban a napokban és a forradalom kegyetlen megtorlását követően. Hálás szívvel gondolunk Toschi atyára, aki közvetlen munkatársa volt Giacomo Lercaro bíborosnak, Bologna akkori érsekének. Azokban a tragikus és ugyanakkor dicsőséges napokban az egyik legfőbb előmozdítója volt a magyar nemzet iránti szeretet és rokonszenv ünnepélyes és megható megnyilvánulásainak. Később pedig bőkezűen segítette a magyar menekülteket, hogy új életet kezdhessenek.

A szeretet befektetése volt ez, amely mindig bőséges gyümölcsöt terem. Így volt ez a magyar nemzet számára is, amely a hatvan évvel ezelőtti napokban a Bolognában elmondott imáknak is köszönhetően életben tarthatta a szívekben a szabadság lángját és később más eszközökkel ismét visszaszerezhette szabadságát.

P. Tommaso Toschi temetése alkalmából szeretném kifejezni kormányom nevében Magyarország háláját mindazért, amit a bolognai helyi egyházzal együtt tett népünkért cselekedeteivel és főleg imáival.”
* * *
Toschi atya 2001-ben, a forradalom 45. évfordulója alkalmából olasz nyelven hosszú telefoninterjút adott a Vatikáni Rádió magyar szerkesztőségének, amelyben így emlékezett vissza az 1956-os eseményekre, különös tekintettel Mindszenty József bíboros, hercegprímás alakjára:

„Lercaro bíboros személyesen ismerte már régebbről Mindszenty bíborost és nagy csodálói közé tartozott. Mi jelen voltunk azon a nagy megmozduláson, amelyet XII. Pius pápa hirdetett meg Mindszenty bíboros védelmében. Én is ott voltam a Szent Péter téren, emlékszem, hogy a tér zsúfolásig tele volt, egészen a Via della Conciliazionéig. Mindszenty valóban hazája hőse volt. Ő volt az, aki a legjobban megszemélyesítette a nemes magyar nép erkölcsi, lelki, kulturális és társadalmi értékeit.

Amikor a forradalom vérbefojtása után Lercaro bíboros a legmagasabb szinten óhajtotta kifejezni a bolognai lakosság felháborodását, ünnepélyes szentmisét mutatott be a zsúfolásig megtelt San Petronio-bazilikában. A templom közepén egy nagy keresztet állítottak fel, több mint százan voltunk a koncelebránsok. Lercaro bíboros akkor tartott szentbeszéde nagy visszhangra talált egész Olaszországban. A bíboros többek között azt mondta, hogy a kommunizmus jelenségét el kell szigetelni, ki kell zárni a szabad emberek életéből, továbbá, hogy sürgető szükség van az ateista, embertelen és kegyetlen kommunizmus elleni világos állásfoglalásra. Ezek az 1956-ban mondott szavak prófétainak bizonyultak. Amikor 1989–90-ben a kommunizmusnak vége lett Európában és világszerte, felidéztem Lercaro bíboros kristálytiszta próféciáját arról, hogy Mindszenty bíboros életével, munkásságával valóban az volt, aki a legerősebb csákányütésekkel idézte elő hazája kommunista rendszerének bukását.

XII. Pius pápa 1956-ban elmondott beszédei gyönyörűek voltak. Több tízezer példányban közzétettük a pápa megnyilatkozásait. Csodálatos szavak voltak és most, csakúgy, mint akkor, az a véleményem, hogy Mindszenty bíborosnak tovább kell élnie a történelem emlékezetében.”



Tommaso Toschi atya megemlékezése Mindszenty József bíboros hercegprímásról A magyar bíboros, aki szembe mert szegülni a szovjet elnyomással címmel jelent meg a Resto del Carlino olasz napilap 2005. június 6-i számában.

Mindszenty József bíboros nagy népszerűségnek örvendett Bolognában. 1956-ban, amikor a szovjet tankok vérbe fojtották a magyar forradalmat, a város akkori érseke, Giacomo Lercaro bíboros számtalanszor kifejezte szolidaritását a szabadság vértanúival szemben. Engesztelő szentmiséket mutatott be az áldozatokért, és gyászt rendelt el egyházmegyéjében – emlékezik vissza cikkében Tommaso Toschi, majd röviden felidézi Mindszenty József bíboros élettörténetét. Lerója tiszteletét a hercegprímás előtt, aki „rendíthetetlen védelmezője volt Magyarország keresztény gyökereinek az ateista kommunizmussal szemben”.

A hit és a szabadság védelmezőjeként továbbra is szilárd pillért jelent az új Európa építéséhez. Bolognában és környékén számos egyéb helyen is megemlékeznek a hős bíborosról – zárja cikkét a bolognai ferences, aki a cikk kiegészítéseként beszélt Mindszenty József bíboroshoz fűződő személyes emlékeiről is.

A magyar főpásztorral való személyes találkozásáról a következőket mondta: „Rövid, de felejthetetlen találkozás volt. A vatikáni János-toronyban látogattuk meg őt egy csoporttal, Lercaro bíboros vezetésével. Bár személyesen nem tudtam vele beszélni, nagy hatással volt rám, hogy egy valódi vértanúval állok szemben. Ma is mindig jelen van minden szentmisémben, egy olyan jelenlét ő, amely soha nem merül feledésbe, mert nekünk, fiatal papoknak az erő, a Krisztushoz, az evangéliumhoz, a szabadság és a szolidaritás eszméihez való hűség példaképét jelentette és ezek alkotják hitünk és kultúránk lelkiségének központját. A találkozó végén Mindszenty bíboros áldását adta ránk, és ez az áldás azóta is elkísér engem, szüntelenül bízom imáiban, közbenjárásában.”

* * *
Tommaso Toschi 1948 óta élt Bolognában, a „vörös városban”, amelyet a nyugati világ kommunista fővárosaként tartottak számon. Az ötvenes években a sztálinista önkényuralom jellemezte a város és egész Emilia–Romagna tartomány vezetését. A kommunisták terrorral igyekeztek megfélemlíteni a híveket, a bolognai főegyházmegyében tizenöt papot gyilkoltak le barbár módon partizánok és párttagok mindössze azért, mert magasra emelték a hit és a szabadság zászlaját, mert védelmezték a munkásokat.

A főegyházmegye elevenen megőrizte az áldozatok emlékét, akiket vértanúnak tekint és néhánynak közülük folyamatban van boldoggá avatási eljárása.



Köszönet a cikkért A Magyar Kurírnak a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) által alapított hírportáljának!


Forrás: http://www.magyarkurir.hu/hirek/elhunyt-tommaso-toschi-bolognai-ferences-az-56-os-forradalom-eszmeisegenek-tamogatoja