2019. január 22., kedd

A mai nap ferences szentje: Boldog Batthyány Strattmann László hitvalló, FERENCES HARMADRENDI.


A "SZEGÉNYEK ORVOSA", aki a vak és gyöngén látó betegeinek a kezelés végén egy maga által írt hittankönyvet is átadott, jelezve, hogy a természetfelettire nyitott szemekre is szükségünk van...





Ebből a könyvből való ez az idézet, tanítás:

„Marseille város egyik magas templomának tetején áll egy aranyozott Mária szobor, amelynek fénye a tengeren messze-messze látható. A hajósok szemüket a háborgó tenger közepéről állandóan e szoborra irányítják, hogy a legnagyobb viharban, zivatarban is megtalálják a biztos utat a kikötőbe. Ilyen a Krisztus által alapított anyaszentegyház is, amely a jó anya szeretetével vezérel minket az örök kikötőbe minden szakadékon át."



 Köszönjük a megemlékezést a Magyar Kapucinus Delegáció FB oldalnak!


„Nem az idő halad: mi változunk” – Madách Imre születésnapja

1823. január 21-én született Alsósztregován (ma: Szlovákia) és 1864. október 5-én –155 évvel ezelőtt – hunyt el ugyanott Madách Imre drámaíró, költő. Legismertebb műve, Az ember tragédiája című drámai költemény – minden bizonnyal a magyar irodalom legtöbbször idézett alkotása. A mű számos sorának, gondolatának önálló élete van: „A gép forog, az alkotó pihen.” (I. szín/ A mennyekben); Nem az idő halad: mi változunk, (III. szín/ Pálmafás vidék a paradicsomon kívül); „Milljók egy miatt.” (IV. szín/ Egyiptom); „Nem a kakas szavára kezd virradni,/ De a kakas kiált, mert hogy virrad.”; (VII. szín/ Konstantinápoly); „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!” (XV. szín/ Pálmafás vidék a paradicsomon kívül) – és sorolhatnánk tovább az elhíresült sorokat, amelyeket sokszor mondunk a hétköznapi élet helyzeteiben, többnyire úgy, hogy nem is vagyunk tudatában, Madách gondolatait idézzük.



[Madách Imre] – In: Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka, Budapest, Trezor, 1995 – Magyar Elektronikus Könyvtár

LUCIFER

„S nem érzéd-e eszméid közt az űrt,
Mely minden létnek gátjaúl vala,
S teremtni kényszerűltél általa?
Lucifer volt e gátnak a neve,
Ki a tagadás ősi szelleme. –
Győztél felettem, mert az végzetem,
Hogy harcaimban bukjam szüntelen,
De új erővel felkeljek megint.
Te anyagot szültél, én tért nyerék,
Az élet mellett ott van a halál,
A boldogságnál a lehangolás,
A fénynél árnyék, kétség és remény.”

Madách Imre: Az ember tragédiája, Első szín, A mennyekben, részlet – Magyar Elektronikus Könyvtár
Az ember tragédiája 1883. szeptember 21-i, Paulay Ede rendezte nemzeti színházi ősbemutatója óta nagy karriert futott be a magyarországi és a külföldi színpadokon – több tucat nyelvre lefordították – miközben mindmáig felmerül újra és újra az a kérdés is, hogy színpadra állítható-e egyáltalán Madách ún. emberiségkölteménye.



Madách Imre dolgozószobája, az „oroszlánbarlang” az alsó-sztregovai kastélyban, Szerémy Alajos rajza – In: Vasárnapi Újság, 1900. 47. évf. 42. sz. október 21. – Elektronikus Periodika Archívum

ÉVA

„Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál!
Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt:
A por hull csak belé, e föld szülötte,
Én glóriával átallépem azt.
Szerelem, költészet s ifíuság
Nemtője tár utat örök honomba;
E földre csak mosolyom hoz gyönyört,
Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra.”

Madách Imre: Az ember tragédiája, Tizenegyedik szín, Londonban, részlet – Magyar Elektronikus Könyvtár
A mű számos képzőművészt is megihletett. A legtöbbek által ismert illusztrációsorozat Zichy Mihály munkája.



Zichy Mihály: [Tizenharmadik szín, Az Űr] 1887 – In: Az ember tragédiája. Madách Imre drámája az illusztrációk és fordítások tükrében, virtuális kiállítás, 2004 – Magyar Elektronikus Könyvtár

ÁDÁM

[…]
„A célt, tudom, még százszor el nem érem.
Mit sem tesz. A cél voltaképp mi is?
A cél, megszünte a dicső csatának,
A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja e küzdés maga.”

Madách Imre: Az ember tragédiája, Tizenharmadik szín, Az Űr, részlet – Magyar Elektronikus Könyvtár


Az ember tragédiája, 12. szín, az U alakra épült nagyszerű falanszter udvara – A Zichy Mihály rajzai nyomán, az 1892-es bécsi bemutatóra készített Francesco Angelo Rottonara műhelyében készült terv változata. A bemutató létrejöttét támogató Esterházy Miklós után, ún. Esterházy-díszletnek nevezett sorozat fényképmásolata, [ca. 1930], [Budapest] – Színháztörténeti Tár

ÁDÁM

„Ne szánjatok. – Miénk
Ez őrülés; mi józanságtokat
Nem írigyeljük. Hisz, mi a világon
Nagy és nemes volt, mind ily őrülés,
Melynek higgadt gond korlátot nem ír. -
Szellembeszéd az, mely nemesb körökbül
Felénk rebeg, mint édes zengemény,
Tanúja, hogy lelkünk vele rokon,
S megvetjük e földnek hitvány porát,
Keresve útat a magasb körökbe.”–
(Évát ölelve tartja.)

Madách Imre: Az ember tragédiája, Tizenkettedik szín, U alakra épült nagyszerű falanszter udvara, részlet – Magyar Elektronikus Könyvtár
screen-capture-126.png

Kass János: [XV. szín] – In:Triptichon: Illusztrációk Madách Imre Az ember tragédiája, Bartók Béla A kékszakállú herceg vára, Kodály Zoltán Psalmus Hungaricus című művéhez, Szeged, Mozaik Kiadó, 2005 – Magyar Elektronikus Könyvtár

AZ ÚR

„Karod erős – szived emelkedett:
Végetlen a tér, mely munkára hív,
S ha jól ügyelsz, egy szózat zeng feléd
Szünetlenűl, mely visszaint s emel,
Csak azt kövesd. S ha tettdús életed
Zajában elnémúl ez égi szó,
E gyönge nő tisztább lelkűlete,
Az érdekek mocskától távolabb,
Meghallja azt, és szíverén keresztűl
Költészetté fog és dallá szürődni.”

Madách Imre: Az ember tragédiája, Tizenötödik szín, [Pálmafás vidék] – Magyar Elektronikus Könyvtár
–s–

A bejegyzés trackback címe:
https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/5773203

2019. január 21., hétfő

Boldog Özséb emléke

Január 20-a a keresztény naptár szerint a pálos rendet megalapító Boldog Özséb emléknapja. A boldoggá avatott Özséb Esztergomban, a Magyar Királyság akkori fővárosában látta meg a napvilágot 1200 körül. Neve a görög Euszebiosz magyarosított változata, melynek jelentése: Isten igaz tisztelője.


Tanulóévek

Legrégibb forrásaink csak arról tudnak, hogy híres, nemes magyar családból származott. Egyik életrajzírója a királyi udvar várispánjának teszi meg atyját, de vannak olyanok, akik a királyi családból származónak vélik. Az ifjú Özséb gondos nevelésben részsült Esztergomban és a Szent István király által alapított káptalani iskolában ismerkedett meg a betűvetéssel, majd a hét szabad művészettel. Életrajzírója szerény, hallgatag, komoly fiúnak jellemzi, aki szeretett egyedül lenni és félrevonulta mélyedni bele a tananyagba. Tanulmányai elvégzése után a papi hivatást választotta és hamar kitűnt társai közül, ő ugyanis nagy áhítattal celebrálta a szentmisét. Tehetsége miatt hamarosan előléptették, előbb kanonok, majd főkanonok lett. Egyházi hivatását mindig alázattal látta el és támogatta a rászorulókat. Jövedelméből mindig támogatta a szegényeket, szabadidejében mindig képezte magát. Fényesen felfelé ívelő egyházi „karrier” előtt állt, ő azonban a szellemi utat választotta: az egyházi bársonyszékek helyett a magányba és a remeteéletbe vágyódott, mint tette ezt sok más szerzetes és pap akkoriban, és mindnyájan a pilisi erdőkben találtak menedéket és nyugalmat.

Alakuló rend

A mongol hadak 1242-es kivonulása után Özséb valószínűleg kivette részét az ország újjáépítéséből, majd 1246-ban döntő elhatározásra szánta el magát: lemondott hivataláról. Minden vagyonát szétosztotta a szegények között és elvonult a pilisi rengetegbe, hogy remete életet éljen. A mai Pilisszántó közelében keresett menedéket, ahol imával és böjttel töltötte idejét. Első ténykedése az volt, hogy hármas barlang alatt, egy felbuzgó forrás mellé letűzte a szent keresztet. Ezt követően minden középkori és későbbi pálos templomban a főoltáron kívül a legszebb oltárt mindig a szent kereszt tiszteletére szentelték. A rend alapításának fontosságára egy látomás hívta fel a figyelmet. Egyik éjjel, ima közben azt látta, hogy sok egyedülálló csillag kereste egymást és végül egy nagy fényben egyesültek, a nagy világosság fénybe borította az erdőt. Ebből megértette, hogy a remetéknek egymásra kell találniuk és egy új rendet kell létrehozni. Özséb a Szentszéknél kérvényezte a rend alapítását, melyet IV. Orbán pápa először nem akart jóváhagyni, de Aquinói Szent Tamás pártfogásával végül megkapták a pápai áldást, de eleinte nem engedték meg nekik, hogy átvegyék a Szent Ágoston rend szabályait, mert a szükséges anyagi feltételeket nem látták biztosítva. Végül, 1308-ban a rend ezt is megkapta és akkortól áttértek a Szent Ágoston szabályai szerint való életre.
pálos

Özséb halála

Huszonnégy évet töltött Özséb a Pilisen, rendjét Remete Szent Pál oltalma alá helyezte, ő volt az első keresztény szent, aki az egyiptomi sivatag mélyére vonult, hogy ott remete életet éljen. Özséb hosszú és tevékeny élet után 1270. január 20-án halt meg a szentkereszti kolostorban, súlyos betegség után. Halálos ágyán a szabályok pontos megtartására, testvéri szeretetre és jó példaadásra buzdította testvéreit. Az általa alapított templom sírboltjában temették el. Oda kerültek tanítványai s későbbi utódai is. Hatvan év után a Szentszék elismerte Boldog Özséb életszentségét és azóta is a keresztény boldogok sorában tiszteljük őt.

OB
barikad.hu

2019. január 18., péntek

Szentek napja

             Ezen a napon két személyről is megemlékezik a Római Katolikus Egyház.

                                            Árpádházi Szent Margit                                                                  /Klissza, 1242. jan. 27. – Nyulak szigete, a mai Margit-sziget, 1270. jan. 18./ 

IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária bizánci császári hercegnő gyermekeként született. A tatárok támadásai miatt a kétségbeeesett király Dalmáciába menekült és születendő gyermekét Magyarország megmentéséért Istennek ajánlotta fel. A nagykán váratlan halála miatt az ellenség sietve távozott hazánkból, a királyi pár pedig fogadalmához híven az akkor 3 éves Margitot a domonkos nővérek gondjaira bízta Veszprémben.

IV. Béla kolostort építtetett leánya részére a Duna egyik szigetén (Nyulak szigete), és itt tett fogadalmat 1254-ben. Margit kitartott szülei fogadalma mellett és sorban visszautasította a kérők házassági ajánlatait. Ezáltal bizonyította, hogy teljesen szabadon és szívének teljes odaadásával szentelte magát az Úrnak.

Margitot környezete az önfegyelmezés és a keresztény szeretet példaképének tekintette. Napjait munkában és imádságban töltötte. Egy szolgáló így mesélt róla: ,,Margit jó és szent volt, mindnyájunk példaképe. Alázatosabb volt, mint mi, szolgálóleányok.''

Az alábbi elvek szerint élt: Istent szeretni, magamat megvetni, senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni. Alázat, és a betegek semmitől sem vissza nem riadó szeretetteljes szolgálata jellemezte.

Imájában az Úrral beszélgetett, és tanította: „Ajánld tested és lelked az Úrnak, és szíved mindig legyen nála, hogy sem halál, sem bármely teremtmény el ne válasszon téged az Isten szeretetétől.”

Állítólag jövendőmondó képességekkel is rendelkezett.

A Margit-szigeten halt meg. A legenda szerint holtteste 3 hétig nem indult oszlásnak és rózsaillatot árasztott. XII. Piusz pápa 1943-ban szentté avatta.


Forrás: Etalon Film Kiadó


Clairvaux-i
[ejtsd 'klervói'] Szent Bernát

/Fontaines-lès-Dijon,1090 -

Franciaország, Clairvaux-i ciszterci apátság,1153.augusztus 20./

Francia ciszterci szerzetes majd apát, egyházi író és hittudós. Az egyháztörténet egyik legfontosabb személyisége, a 12. század egyik szellemi vezéregyénisége, nagy hatású szónok.

845 évvel ezelőtt ezen a napon III.Sándor pápa szentté avatja Rómában.


Álljon most itt az egyik legkedvesebb idézetem Szent Bernát egyháztanítótól:

Tantum lucere vanum, tantum ardere parum: ardere et lucere perfectum.

magyarul (szó szerint):

Csak ragyogni hiúság, csak lobogni kevés, lobogni és ragyogni tökéletes.

magyarul (magyarázó fordításban):

Csak okoskodni és feltűnően cselekedni kérkedő hiúság, csak buzgólkodni és lelkesedni elégtelen, törekedni és nagyvonalúan cselekedni tökéletes.

magyarul (közönségesen):

Csak brillírozni és kivagyi módon fényezni magad nagyképűség, csak loholni és erőlködni nagyon kevés, a tökéletességhez egyszerre kell iparkodni és virítani .





A forrás:

Clairvaux-i Szt. Bernát szentbeszéde Keresztelő Szt. János születésének ünnepén (június 24).

"Audite ergo, fratres, quid de Joanne loquatur, cujus solemnis hodie nativitas celebratur. Ille, inquit, erat lucerna ardens, et lucens (Joan. V, 35). 0399B Magnum testimonium, fratres mei: magnus enim est cui perhibetur, sed major est ipse qui perhibet. Ille, inquit, erat lucerna ardens, et lucens. Est enim tantum lucere vanum, tantum ardere parum: ardere et lucere perfectum." (Sermo in nativitate S. Ioannis Baptistae, PL 183:399)

Megjelent:
Quantum potes, tantum aude - Alácsi Ervin blogja

Kiegészítette és Összeállította: Kónya Ferenc Szerkesztő

2019. január 17., csütörtök

Remete Szent Pál – Magyarország elfelejtett védőszentje

Remete Pál 1381 óta hazánk védőszentje. Nagy Lajos király ekkor ajánlotta fel neki Magyarországot.


Pál 228 körül született az egyiptomi Thébában. Kiváló képzésben részesült, jól ismerte a görög és egyiptomi irodalmat. A hagyomány szerint 16 évesen elvesztette szüleit, és nagy vagyon birtokosa lett. 249-ben kitört a Decius-féle keresztényüldözés. Az ifjú Pál a vértanúk mellett olyan keresztényekkel is találkozott, akik – megtörve a kínzásoktól – megtagadták hitüket. Talán ő sem érezte magát elég erősnek a vértanúsághoz. Mivel félt sógorától, hogy feljelenti őt, vidéki házába húzódott. Nővére férje valóban feljelentette Pált a római hatóságoknál, ezért menekülnie kellett. Alsó-Théba pusztaságában egy barlangra talált, melynek bejárata rejtve volt. A barlang közelében datolyapálmák és egy tisztavizű forrás volt.

Isten megérintette a fiatal Pált menekülésében, ezért úgy döntött, hogy teljesen Istennek szenteli életét, és nem tér többé vissza a világba. A pálmafák leveleiből ruhát készített magának (innen ered ábrázolása: levelekből szőtt, zöldes ruhában). A Szent Jeromos által írt legendában Remete Szent Pálnak egy holló visz mindennap fél cipót. Egy barokk-kori festményen a hollót egy angyal vezeti selyemszalagon – az Isten gondviselő jóságára utalva ezzel. Az üldözések alábbhagytak, majd 313-ban Nagy Konstantin császár rendelete nyomán meg is szűntek, életéből hat évtizedet imába és munkába merülve mégis visszavonulva töltött Pál. 

Élete vége felé egy másik egyiptomi remete, Szent Antal – miután látomásában tudomást szerzett Pálról – látogatta meg őt. Szent Jeromos, aki maga is tapasztalatból ismerte a pusztai remeték életét, így írja le: „Megnézték egymást a szent vének nagy csodálkozással, s aztán összeölelkezve nevükön szólították egymást, mintha már régi ismerősök lennének és nagy hálát adtak Istennek.

Szent Pál 341-ben halt meg. Később Antal tanítványai, az első szerzetesek, kegyelettel zarándokoltak el a barlanghoz, s egyben sírjához, hogy ott tegyenek engedelmességi fogadalmat. Ezzel megőrizték annak helyét. A sivatagi körülmények miatt Szent Pál teste gyorsan mumifikálódott. Remete Szent Pál életszentségének híre gyorsan terjedt. 494-ben Gelasius pápa szentté avatta. Romlatlan állapotban talált teteme 1169-ben Konstantinápolyba, 1240-ben pedig Velencébe került, a Szent Julián-templomba.

A pálosok nagyon vágytak rá, hogy ősatyjuk teste náluk pihenjen. Nagy Lajos, aki szerfölött kedvelte a pálosokat, fogadalmat tett: ha nyer a Velence elleni háborúban, megszerzi kedvelt Rendje számára az óhajtott ereklyét. A király 1381-ben hadisarcként megszerezte Remete Szent Pál mumifikálódott holttestét és a magyar földre hozatta. Ezzel Szent Pál oltalmába ajánlotta hazánkat, s ettől kezdve a thébai sivatag remetéje Magyarország társvédőszentjeként szerepelt. Először Budára, a királyi vár kápolnájába szállították az ereklyét és ünnepélyes, nyilvános tiszteletre kihelyezték. Pálos szerzetesek őrködtek mellette. Innen ünnepi körmenetben a Rend főmonostorába, a mai Budaszentlőrincre szállították, ahol kápolnát építettek a remete szent tiszteletére. Hamarosan az ország minden részéből érkeztek ide zarándokok. Így keletkezett a középkorvég egyik legnépszerűbb búcsújáróhelye, s így lett végleg magyarrá az egyiptomi szent.

A pálosok, féltve az oly nagy becsben tartott kincset, Szent Pál atyánk ereklyéjét, a török elől elmenekítették előbb az elefánti kolostorba (Nyitra megye), majd onnan Trencsén várába, remélve, hogy ott nagyobb biztonságban lesz. De a török Budaszentlőrinc feldúlása és elpusztítása után 1527-ben eljutott Trencsénbe is, ahol a drága ereklye az ostrom alkalmával elégett.

Magyar Kurír
Forrás: Katolikus Lexikon, palosrend.hu