Szentmise Szentháromság (pünkösd utáni I.) vasárnapon

Hirdetjük a kedves testvéreknek, hogy 2026. május 31-én 16:30 órakor a szegedi Szent József jezsuita templomban (Szeged, Dáni u. 3.) hagyományos római rítusú szentmise lesz.

LELKI ÚTRAVALÓ:

Az Alexandriai Szent Atanáz-féle hitvallás (Denzinger-Hünermann: Enchiridion symbolorum definitionum et declarationum de rebus fidei et morum, 75-76).

Aki üdvözülni akar, * mindenekelőtt szükséges, hogy a katolikus hitet tartsa;
Melyet ha valaki épen és felbonthatatlanul nem tart, * kétségkívül örökre elvész.
Ez pedig a katolikus hit: * hogy tiszteljünk egy Istent a Szent Háromságban és a Szent Háromságot az egyességben;
Sem a személyeket egybe nem elegyítvén, * sem a természetet el nem választván.
Mert más az Atyának személye, más a Fiúé, * más a Szentléleké;
De az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek egy az istensége, * egyenlő a dicsősége, egyenlőképpen örökkévaló a felsége.
Amilyen az Atya, olyan a Fiú, * olyan a Szentlélek.
Nem-teremtett az Atya, nem-teremtett a Fiú, * nem-teremtett a Szentlélek.
Mérhetetlen az Atya, mérhetetlen a Fiú, * mérhetetlen a Szentlélek.
Örökkévaló az Atya, örökkévaló a Fiú, * örökkévaló a Szentlélek;
És mindazonáltal nem három örökkévaló, * hanem egy örökkévaló;
Miképpen nem három nem-teremtett, sem három mérhetetlen, * hanem egy nem-teremtett és egy mérhetetlen.
Hasonlóképpen: mindenható az Atya, mindenható a Fiú, * mindenható a Szentlélek;
És mindazonáltal: nem hárman a mindenhatók, * hanem egy a mindenható.
Azonképpen: Isten az Atya, Isten a Fiú, * Isten a Szentlélek;
És mindazonáltal: nem hárman istenek, * hanem egy az Isten.
Azonképpen: Úr az Atya, Úr a Fiú, * Úr a Szentlélek;
És mindazonáltal: nem három úr, * hanem egy Úr;
Mert miképpen a keresztényi igazság kényszerít, hogy külön mindenik személyt Istennek és Úrnak valljuk, * úgy a katolikus isteni tudomány tiltja,
hogy három istent vagy három urat mondjunk. Az Atya senkitől sem alkottatott, * sem teremtetett, sem született.
A Fiú csak az Atyától vagyon: * nem alkottatott, sem teremtetett, hanem született.
A Szentlélek az Atyától és a Fiútól vagyon: * nem alkottatott, sem teremtetett, sem született, hanem származott.
Egy azért az Atya, és nem hárman vannak atyák, egy a Fiú, nem hárman vannak Fiúk, * egy a Szentlélek, nem hárman vannak a lelkek;
És ebben a Szent Háromságban semmi sincs elébb vagy utóbb, sem nagyobb és kisebb, * hanem a három személy egyenlőképpen örökkévaló és egymáshoz képest egyenlő.
Úgy, hogy amint előbb mondtuk: * mindenikben az egység a háromságban, és a háromság az egységben tisztelendő legyen.
Aki azért üdvözülni akar, * ilyen értelemben gondolkodjék a Szentháromságról;
De szükséges az örök üdvösséghez az is, * hogy igaz hittel higgyen Urunk, Jézus Krisztus megtestesüléséről is.
Ez azért az igaz hit: hogy higgyük és valljuk, * hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus Istennek Fia, Isten és ember.
Isten: időnek előtte, az Atyának lényegi valójából született, * és ember: az anyának valójából időben született.
Tökéletes Isten, tökéletes ember: * értelmes lélekből és emberi testből áll.
Egyenlő az Atyával istensége szerint, * kisebb az Atyánál embersége szerint;
Noha Isten és ember, * mindazonáltal nem kettő, hanem csak egy a Krisztus.
Egy pedig: nem az istenségnek testté változásával, * hanem az emberi természetnek Istenhez való felvételével.
Egy nem a természeteknek egybeelegyítése által, * hanem az egy személyben való egysége által.
Mert miképpen az értelemmel bíró lélek és test egy ember, * úgy az Isten és ember: egy Krisztus.
Ő üdvösségünkért szenvedett, poklokra szállott, * harmadnapra halottaiból feltámadott.
Felment mennyekbe, ül a mindenható Atyaistennek jobbján, * onnan leszen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat;
Kinek eljövetelére minden embernek fel kell kelni testükkel együtt, * és számot kell adni tulajdon cselekedeteikről;
És akik jót cselekedtek, örök életre mennek, * akik pedig gonoszt, örök tűzre.
Ez a katolikus hit, * melyet ha valaki híven és állhatatosan nem hisz, üdvösségre nem juthat.

Szentmise pünkösdvasárnapon

Hirdetjük a kedves testvéreknek, hogy 2026. május 24-én 16:30 órakor a szegedi Szent József jezsuita templomban (Szeged, Dáni u. 3.) hagyományos római rítusú szentmise lesz.

LELKI ÚTRAVALÓ:

Aranyszájú Szent János II. homíliája pünkösd ünnepére, PG 50:463–470, rövidítve). In: Az egyházatyák beszédeiből, V. köt. (Szent István Társulat, Budapest, 1944), 145–151. o.

Mérhetetlenek és emberi szóval ki nem fejezhetők, Szeretteim, azok a kegyelmi ajándékok, melyekkel az emberszerető Isten elhalmozott ma bennünket. Örvendjünk mindnyájan és ujjongva magasztaljuk Urunkat, mert ünnep számunkra a mai nap. Amint az esztendő forgásában négy évszak váltja egymást, Isten Egyházában is ünnep ünnepet vált föl. A minap ünnepeltük a szent Keresztet, a szenvedést, a föltámadást, majd ezek után a mi Urunk, Jézus Krisztus mennybemenetelét; végül ma a javak végső teljességéhez, az ünnepek középpontjához, ma az Úr ígéretének gyümölcséhez érkeztünk. „Ha pedig elmegyek – mondja az Üdvözítő –, más Vigasztalót küldök nektek és nem hagylak árván benneteket (Jn 14,16–18).

Látjuk ezt a szerető gondoskodást, látjuk ezt a kimondhatatlan emberszeretetet? Néhány nappal ez előtt emelkedett csak az égbe, hogy újra elfoglalja királyi trónusát, néhány napja foglalt helyet az Atya jobbján és ma a Szentlélek elküldésével és általa az égi ajándékok végtelen sokaságával halmoz el bennünket. Mert mondjátok, mindabból, ami üdvösségünkre közreműködik, mit nem a Szentlélek által kaptunk? Az ő közreműködésével szabadultunk meg a szolgaságból, szabadságot nyertünk, Isten fogadott fiaivá lettünk; bűneink súlyos rút terhét levetettük.

A Szentlélek ereje termi a papok seregét, az egyháztanítók sorait. Ebből a forrásból fakadnak a kinyilatkoztatások és gyógyulások és minden, ami Isten Egyházának éke és dísze. Ez az, amit Szent Pál ezekkel a szavakkal fejez ki: „Mindezeket pedig egy és ugyanazon Lélek műveli, kinek-kinek úgy adván részt, ahogy akarja” (1Kor 12,11). Ahogy a Szentlélek akarja és nem ahogy követelik: ajándékait soha nem fogyó bőséggel osztva. Teremtő, aki nincs alávetve a teremtésnek. Azt a hatalmat, melyet az Atyáról tanúsított Szent Pál, a Szentléleknek is tulajdonítja. Amit az Atyáról állított: „Ugyanaz az Isten, ki mindezt mindenkiben cselekszi” (1Kor 12, 6); ugyanezt mondja a Szentlélekről is: „Mindezeket pedig egy és ugyanaz a Lélek műveli, kinek-kinek úgy adván részt, ahogy akarja” (1Kor 12,11).

Látod a hatalom teljességét? Mert akiknek egy a természetük, kétségtelenül egy az erejük, akiknek egyenlő a tiszteletük, azok hatalma is egy. A Szentlélek által nyertük a bűnök bocsánatát, eltörülte minden vétkünket, kegyelmével emberekből angyalok lettünk; akik kegyelmét nyertük, bár természetünk nem változott, hanem ami még csodálatosabb, emberi természetünkben maradva, angyalok életét éljük. Ilyen nagy a Szentlélek ereje! Mint a tűz a lágy agyagot kemény cseréppé égeti, a Szentlélek is mikor lefoglal egy lelket, bár agyagnál lágyabbnak találja azt, vasnál keményebbé teszi. Aki bűnöktől volt homályos, napnál fényesebbé teszi. És ez az, amire Szent Pál felhívja figyelmünket: „Ne ejtsétek tévedésbe önmagatokat: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem elpuhultak, sem férfiakkal paráználkodó férfiak, sem tolvajok, sem fösvények, sem iszákosak, sem átkozódók, sem rablók nem fogják bírni az Isten országát!” (1Kor 6, 9–10). És mikor a gonoszságnak már majdnem minden fajtáját fölsorolta és megmutatta, hogy akik ezekben a bűnökben vannak, távol vannak az lsten országától, azonnal hozzáfűzi: „Bizony ilyenek voltatok egyesek; de megmosattatok; de megszentelést nyertetek, de megigazultatok” (1Kor 6,11). Hogyan és mi módon? Éppen ezt vizsgáljuk! „Ami Urunk Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által” (1Kor 6,11). Látod a Szentlélek erejét, Testvérem? Látod, hogy mindezt a bűnt a Szentlélek törölte el? És azokat, akik előbb bűnök elárultjai voltak, azonnal legnagyobb tisztelettel vette körül?

A Szentlélek nyelvek alakjában jött, nemcsak azért, hogy feledtesse velünk a régi eseményt. Hajdan, amikor a gőgtől vezetett emberek tornyot akartak építeni, amely egészen az égig érjen, Isten nyelvük megzavarásával szétszórta őket. Ezért most nyelvek alakjában szállt le a Szentlélek, hogy a szétszórtakat újra egybekapcsolja. Szokatlan és csodálatos dolog történt. Akkor nyelvek osztották meg a földet és a gonosz vállalkozás széthúzásra vezetett: most az egész földkerekséget nyelvek kapcsolják egybe és amit szétszakítottak, egyetértésbe hozzák össze. Nyelvek alakjában jött, mert nyelvek által burjánzott föl lelkünkben a bűn tövise. Mert mint a nem művelt kövér és termékeny föld gazdagon terem töviseket, természetünk is, melyet teremtője jónak és erény gyümölcseinek termésére alkalmasnak teremtett, mivel nem szántotta az istenfélelem ekéje és nem vetették Isten ismeretének magjával, bűnök tövisét és más hasonló gonoszság erdejét termette. Amint tövisek és más káros növények sűrűsége miatt a föld nem is látszik; lelkünk nemessége és szépsége sem látszott, míg az emberi természet földmívese el nem jött és a Szentlélek tüzével meg nem tisztította és alkalmassá nem tette a mennyei mag befogadására. Ez, sőt ennél sokkal nagyobb az a sok ajándék, amelyet a mai napon kaptunk.

Nagyon kérlek benneteket, Testvéreim, a kapott jóhoz megfelelően és illően ünnepeljük a mai napot, ne külső fénnyel, hanem fölékesített lélekkel, ne a várost öltöztessük szőnyegdíszbe, hanem lelkünk öltözzék az erények ragyogó köntösébe, hogy méltó módon fogadhassuk a Szentlélek kegyelmét, és a belőle fakadó gyümölcsöket magunkévá tehessük. Melyek ezek a gyümölcsök? Halljuk magát Szent Pál apostolt: „A Lélek gyümölcse pedig szeretet, öröm, békesség” (Gal 5,22). Figyeled a kifejezés szabatosságát, a szavak következetes alkalmazását? Első helyen említi a szeretetet, s csak utána a többit. Először megnevezi a gyökeret és utána elsorolja a gyümölcsöket. Először alapot vet, utána építi fel a házat. A forrásból indul ki és tér át a folyóra. Nem tudunk örülni addig, míg mások örömét magunkévá tenni nem tudjuk és az ő javukat sajátunké elé nem tesszük; mindez azonban csak a szeretet forrásából származhatik, csak akkor, ha a szeretet ereje fölülkerekedik és uralomra jut.

A szeretet gyökere, forrása és anyja minden jónak. Mint gyökér az erény ezerszeres gyümölcsét termi, mint forrás bővizűen ömlik, anyaként magához öleli a hozzá sietőket Szent Pál jól tudta ezt és a Szentlélek gyümölcsének nevezte, sőt akkora előjogot biztosít neki, hogy a törvény teljességének tartotta. „A szeretet a törvény teljessége” (Róm 13,10). Maga a mindenség Ura mint biztos jelet, hitelt érdemlő vonást, amiről meg lehet ismerni az ő tanítványait, a szeretetet említi, mikor mondta: „Arról fogja mindenki megismerni, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymáshoz” (Jn 13,35).

Testvéreim, siessünk mind a szeretethez, ragaszkodjunk hozzá, vele kezdjük a mai ünnep megülését is! Mert ahol szeretet van, ott megszűnnek a lélek hibái, onnan a szeretet elűzi a keserű gyűlöletet, ahol a szeretet uralkodik, elcsendesednek a lélek föltörő indulatai. „A szeretet türelmes – mondja az Apostol –, nyájas; a szeretet nem féltékeny, nem cselekszik rosszat, nem fuvalkodik föl, nem nagyravágyó, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem gondol rosszat.” (1Kor 13,4–5) A szeretet nem okoz felebarátjának rosszat! Ahol a szeretet uralkodik, sohasem akad testvérgyilkos Káin. Oltsd ki a gyűlölködés forrását és minden gonosznak elejét vetted, vágd ki a gyökeret és megszabadultál a rossz gyümölcstől! Ezeket azért mondom, hogy nagyobb figyelemmel legyünk a gyűlölködök iránt, mint azok iránt, akiket gyűlölnek. Mert azok szenvedik a legnagyobb veszteséget, nagy veszedelembe sodorják magukat, mert a gyűlölködés azoknak, akik ellen irányul, ha akarják, dicsőséget szerez. Láthatod, ünnepeljük az igaz Ábelt, és minden nap magasztaljuk. Számára is a gyilkosság hozta a dicsőséget. Halála után is végre keményen beszél, és nagy szóval vádolja gyilkosát. Káin pedig tette gyümölcsét, tette méltó bérét kapta és félve, rettegve élt a földón. Ábel halála után is bátran és szabadon szól, Káint a bűn életében is halottakénál szerencsétlenebb életre kárhoztatta. Ábelt az erény halála után is ragyogó színekkel mutatja.

Mi is, hogy itt és odaát igaz örömöt élvezhessünk, hogy a mai ünnep igazi örömét megízleljük, vessük le a lélek hétköznapi ruháit, különösen vessük le a gyűlölet öltönyét! Lehet, hogy látszólag ezernyi jótettet halmozunk föl, de ha tetteinknek is ez a rút és keserű hiba az indítója, minden fáradozásunk hiábavaló. Adja Isten, hogy mindebből soha semmit se ismerjünk, különösen pedig azok, akik a mai napon a keresztségben a bűnök régi köntösét levetették és a nap sugárözönével vetélkedő fényben tündökölnek! Ti pedig, akik ma lsten fogadott fiaivá lettetek, akik ezt a ragyogó köntöst felöltöttétek, teljes erőtökkel törekedjetek megőrizni ezt a fényt, amelybe ma öltöztetek! Az ördögnek soha, sehol ajtót ne nyissatok, hogy a Szentlélek bőségesebb ajándékát kapva, gyümölcsöt teremjetek! Ki harmincat, ki hatvanat, ki százat, hogy méltók lehessetek bizalommal sietni az ég Királya elé, mikor eljön, hogy minden emberi kifejezést meghaladó javakat osszon azoknak, akik ezt az életet erényekben gazdagon élték át a mi Urunk-, Jézus Krisztusban, akinek dicsőség és hatalom most és mindig és örökön örökké. Ámen.

Szentmise a mennybemenetel nyolcadába eső (húsvét utáni VI.) vasárnapon

Hirdetjük a kedves testvéreknek, hogy 2026. május 17-én 16:30 órakor a szegedi Szent József jezsuita templomban (Szeged, Dáni u. 3.) hagyományos római rítusú szentmise lesz.

LELKI ÚTRAVALÓ:

Aranyszájú Szent János magyarázata Szent János evangéliumához (47,3. 4. 5.);  PG 59:417–420. In: Az egyházatyák beszédeiből, IV. köt. (Szent István Társulat, Budapest, 1944), 209–217. o.

Nézd csak, milyen vigasztalást hoz Krisztus, hogy ezek a gondolatok meg ne zavarják őket. „Mikor pedig eljövend a Vigasztaló, kit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelkét, ki az Atyától származik, ő majd bizonyságot tesz énfelőlem; és ti is bizonyságot tesztek, mert kezdettől velem vagytok”. Ő majd hitelt érdemel, hiszen az igazság Lelke. Ezért nevezte „az igazság Lelkének”, nem pedig Szentléleknek. „Aki az Atyától származik”, ez azt jelenti, hogy mindent pontosan tud. Magáról is állítja Krisztus: „tudom, honnan jövök és hová megyek”. Itt is az igazságról beszélve, mondta ezt saját magáról „Akit én küldök”. Íme, nemcsak az Atya magában, hanem a Fiú is küldi. És ti is hitelt érdemeltek majd, ti, akik velem voltatok és nem mástól hallottátok ezeket. Ezért mondják határozottan az Apostolok: „Minekünk, akik ettünk és ittunk ővele" (ApCsel 10,41). Hogy pedig ez nem a kegyelemre vonatkozik, azt maga a Lélek bizonyítja (16. fej.).

„Ezeket mondottam nektek, hogy meg ne botránkozzatok”; amikor ugyanis majd sok hitetlen embert láttok és viszontagságok között szenvedtek. „Ki fognak zárni benneteket a zsinagógából”. Hiszen már el is határozták, hogy ha valaki megvallja Krisztust, azt kiteszik a zsinagógából. „Sőt eljön az óra, hogy mindaz, aki megöl titeket, szolgálatot vél tenni az Istennek”. A ti meggyilkolástokat úgy készítik elő; mintha jámbor és Istennek tetsző dolgot cselekednének. Ezután viszont azonnal vigasztalást is nyújt Krisztus: „És ezeket fogják cselekedni veletek, mert nem ismerték az Atyát, sem engemet”. Nektek elég a megvigasztalódásra, hogy miattam és Atyám miatt szenveditek ezeket. Itt emlékezetükbe idézi azt a boldogságot, melyet működése kezdetén már kilátásba helyezett: „Boldogok vagytok, midőn szidalmaznak és üldöznek titeket és hazudván, minden rosszat mondanak rátok énérettem. Örüljetek és vigadjatok, mert jutalmatok bőséges mennyekben” (Mt 5,11).

„De ezeket szólottam nektek, hogy mikor eljövend az óra, rájuk emlékezzetek” és a többi mondásomban is higgyetek. Nem mondhatjátok ugyanis sem azt, hogy ezeket hízelgésből, vagy azért mondtam volna, hogy kegyeitekbe férkőzzem, sem pedig azt, hogy szavaimmal megcsallak benneteket. Mert ha valaki be akarna titeket csapni, az nem jósolna olyasmit, ami megrettenthet. Én tehát azért mondtam ezt meg előre, hogy ezek az események ne törjenek rátok váratlanul és meg ne zavarjanak benneteket; de még egy másik okból is, hogy ne mondhassátok majd: ezeket az eljövendő eseményeket nem tudtam előre. "Emlékezzetek, hogy én megmondottam nektek.” Mert a zsidók mindig találtak gonosz ürügyet az üldözésükre, tudniillik, hogy őket mint kártevőket hajszolják. De ez nem zavarta a tanítványokat, mert ennek bekövetkezéséről előbb már tudomást szereztek és tudták: miért szenvednek. És ez az ok elég volt arra, hogy bátor lelkűekké tegye őket. Ezért hangoztatta azt Krisztus mindenütt, ahol csak megfordult: nem ismertek engem és: Miattam teszik majd; és: Az én nevem miatt; Az Atya miatt (Jn 16,3; 15, 21); és Én szenvedtem először; és: Nem igaz ok miatt merik ezeket.

Mi is erre gondoljunk lelkünkben, amikor kísértésben vagyunk, amikor a gonosz emberektől elszenvedünk valamit; tekintsünk vezérünkre és hitünk tökéletesítőjére; és arra, hogy a gonoszok részéről, meg hogy az erényért és Krisztusért szenvedünk. Ha ugyanis erre gondolunk, minden könnyű és elviselhető lesz. Mert ha valaki szeretteiért viselt szenvedésével büszkélkedik, akkor, ha Istenért szenvedett majd, mit fog érezni a rosszból? Ha ugyanis Krisztus a gyalázatot, tudniillik a keresztet, miattunk dicsőségének nevezte; nekünk sokkal inkább kell ilyen érzelműeknek lennünk. És ha így meg tudjuk vetni a kínzást, akkor még egyszerűbb a pénzt és a zsugoriságot lenézni. Szükséges tehát, hogyha nehéz szenvedések előtt állunk, akkor ne csak a megpróbáltatásra, hanem a győzelemre is gondoljunk.

Amint a kereskedők nemcsak a tenger veszélyeivel, hanem a haszonnal is számolnak, így nekünk is az égre és az Istenben való bizalomra kell gondolnunk. Ha a gazdagság előtted kívánatosnak tűnik föl, akkor gondolj csak arra, hogy Krisztus nem így akarja és meglásd; azonnal értéktelennek tűnik majd neked. Ha pedig terhedre van a szegényeknek adni, akkor ne csak a kiadásra légy tekintettel, hanem a vetésről gondolj lelkedben azonnal az aratásra. és ha kínosnak tetszik neked más feleségétől távol maradni, úgy gondolj csak arra a győzelemre, melyet ebben a küzdelemben fogsz aratni; és meglásd; könnyen elviseled a szenvedést. Mert ha már az emberektől való félelem távol tart gaztettektől, akkor mennyivel inkább Krisztus szeretete!

Az alamizsnát ajánlja. Nehéz az erény útja, de eljövendő nagy ígéretek veszik körül. Az igazak az erényt, minden mástól eltekintve, önmagában is szépnek találják. Ezért tehát önmagáért gyakorolják és Isten tetszéséért, nem pedig a jutalomért cselekszenek helyesen. Nagyra tartják az önmegtartóztatást, nem azért, hogy elkerüljék a büntetést, hanem azért, mert ez Isten parancsa. Ha azonban valaki nem ilyen erős, az gondoljon a jutalomra. Tegyük így az alamizsnával is. Szánjuk meg embertársainkat, ne nézzük le az éhségtől elgyötörteket, mert miképpen nem volt képtelenség, hogy nevetve, gyönyörűségeket élvezve üljünk az asztalhoz, míg másokat jajgatni hallunk az utcán és nem sietünk a jajgató segítségére, hanem bosszankodva tűrjük csak el őt és csalónak nevezzük? Mit mondasz ember? „Vajon csalna-e valaki egy darabka kenyérért?” Igen, válaszolod. Ez a tény még inkább indítson téged a könyörületességre; ezért kell tehát embertársaidat legelőször az ínségből kimentened. Ha pedig nem akarsz adni, akkor legalább ne rágalmazd: ha nem akarsz a hajótörésből senkit sem kimenteni, akkor legalább senkit se lökj le a mélységbe.

Amikor elutasítod a téged kérőt; akkor gondolj csak arra: mit is akarsz te Istentől a kéréseiddel? „Amilyen mértékkel mértek”, mondta, „olyannal fognak visszamérni nektek” (Mt. 7, 2). Gondold csak meg, hogyan távozik el az az ember visszautasítva, lehajtott fejjel, szomorkodva, szegénységének és egyszersmind gyalázatának sebeit magán hordozva. Mert ha a koldulást átkozott dolognak tartjátok, akkor a kéregetőt be nem fogadni és szitkokkal távozni mellőle, gondold csak meg, micsoda méltatlankodást fog ez okozni. Meddig leszünk még a vadállatokhoz hasonlóak és a kapzsiság által meddig tartjuk még rejtve jó természetünket? Sokan sóhajtoznak e dolgok miatt, én azonban nemcsak most, hanem mindig birtokában akarok lenni ennek az irgalmasságnak. Gondolj csak arra a napra, amikor Krisztus ítélőszéke előtt fogunk állni, amikor majd irgalmasságért fogunk könyörögni és hozzánk, a középre állítottakhoz, így fog szólni Krisztus: Egy darabka kenyér vagy obulus miatt vertetek akkora vihart ezeknek a lelkében? Mit fogunk majd válaszolni? Milyen védekezéssel fogunk előjönni? Hogy pedig Krisztusnak szándékában van ezeket középre vezetni, azt szavaiból is kiveheted: „Amit nem cselekedtetek egynek e legkisebbek közül, nekem sem cselekedtétek” (Mt 25,45). Ők nem szólnak majd akkor egy szót sem hozzánk, hanem Isten fog minket miattuk vádolni. Lázárt ugyanis látta a gazdag, de Lázár nem szólt hozzá semmit sem, hanem Ábrahám beszélt helyette.

Így lesz ez a szegényekkel is, kiket mi most megvetünk. Nem rongyos ruhában és könyörgésre tárt kézzel fogjuk őket látni, hanem már az örök nyugalomba helyezettekként jelennek majd meg előttünk. Mi pedig föl fogjuk ölteni az ő alakjukat és ruhájukat. Ó, bárcsak egyedül a ruhájukat kelljen magunkra vennünk, s nem pedig, ami sokkal súlyosabb annál, a büntetést. Az a gazdag sem vágyott ott arra, hogy jóllakjon a morzsákkal, hanem kínozták és nagyon szenvedett. Közben pedig hallotta: „Elvetted javaidat életedben, Lázár pedig ... a rosszakat” (Lk 16, 25). Ezért tehát ne becsüljük valami nagyra a gazdagságot. Mert hacsak nem ügyelünk, akkor a büntetéshez vezető útravaló lesz az számunkra, és viszont, ha vigyázunk, a szegénység, a gyönyörűség és nyugalom járuléka lesz. Bűneinket mossuk ugyanis le, ha a szegénységet hálaadással viseljük el, Istennél pedig nagy biztosítékot szerzünk magunknak.

Ne keressük tehát mindig csak a nyugalmat, hogy majd aztán ott legyen nyugalomban részünk, hanem vállaljuk magunkra az erényért a fáradtságot is. Ami fölösleges, hagyjuk el és ne keressünk semmi mást, hanem a szegényeknek adjuk mindenünket. Mivel védekezhetünk majd, amikor ő az eget ígérte nekünk, mi pedig még kenyeret sem nyújtunk neki? Amikor ő gondoskodik arról, hogy fölkeljen a nap és ellát téged a teremtmények mindenféle szolgálatával; te pedig még ruhát sem adsz neki és födeledet sem osztod meg vele? Neked adta testét és értékes vérét, te pedig még italt sem adsz neki? Vagy talán azt mondod, hogy egyszer már adtál? Ez bizony még nem irgalmasság; amíg még van valamid és nem adsz belőle, addig még nem tettél meg mindent. Hiszen azoknak a szüzeknek, akiknek lámpájuk volt, olajuk is volt, csak éppen nem elég. Amikor a magadéból adtál, nem kellett volna ilyen szűkmarkúnak lenni, most pedig, amikor abból adsz, ami az Úré, most miért vagy olyan fukar?

Eláruljam nagy embertelenséged okát? Azok, akik fösvénységükből gazdagodtak meg, lusták az alamizsnához; aki ugyanis így tanult meg nyerészkedni, az semmit sem bír kiadni. Mert hogyan tudna az ilyen, állandóan harácsolásra kész ember az ellenkezőre változni; aki másét rabolja, hogyan fogja az a sajátját másnak adni? Az a kutya, amely megszokta a húsevést, már alkalmatlan a nyáj őrzésére; az ilyeneket tehát megölik a pásztorok. Tartóztassuk meg az ilyen ételtől mi is magunkat, hogy ilyesmi meg ne történjék velünk. Azok táplálkoznak ugyanis csak hússal, akik az éhség által halált hoznak. Nem látod-e, hogy nekünk embereknek az Isten mennyire mindent közösen adott: mert, ha megengedte, hogy szegények is legyenek, ezt a gazdagok kedvéért tette, hogy az alamizsnálkodással lerázzák bűneiket. Te azonban kegyetlen és embertelen vagy ebből a szempontból. Ebből következik tehát, hogy ha jelentősebb dolgokban lenne hatalmad, akkor megszámlálhatatlan sok gyilkosságot engednél meg és a fényt és az életet mindenki elől elvágnád. Hogy pedig ez meg ne történjék, az ilyen telhetetlenségnek útját vágta. Ha pedig ti, akik ezeket hallgatjátok, rossz néven veszitek tőlem, akkor mennyivel inkább vehetem én rossz néven, aki mindezt láthatom.

Meddig leszel te gazdag, és meddig marad ő szegény? Estig, tovább nem szabad. Olyan rövid ugyanis az élet, s annyira az ajtóban áll már minden, hogy mindent csak röpke órának kell becsülni. Mit törődsz olyan sokat bőséges élelmeddel, mit foglalatoskodsz annyit a szolgák és felügyelők seregével? Miért nem szerzel magadnak inkább ezer, az alamizsnaosztásodat jelző kikiáltót? Az élelmiszerkészlet nem szólal meg, legföljebb sok tolvajt csalogat oda, míg a szegényeknek adott kenyér magához Istenhez száll föl. Jelen életünket kedvessé teszi, minden bűnt fölold, Isten szemében dicsőséget szerez, az emberekében pedig tiszteletet kelt. Miért sajnálod magadtól ezt a sok jót? Így ugyanis sokkal inkább magadnak adod az ajándékokat, mint a szegényeknek: nekik ugyanis csak a jelenvalókat ajándékozod, magadnak ezzel szemben a jövendő dicsőséget és megnyugvást biztosítod: melyet mi bárcsak mindannyian elérnénk, a mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme és jósága által, akinek dicsőség és hatalom mindörökké. Ámen.

Szentmise áldozócsütörtökön (Urunk mennybemenetele ünnepén)

Hirdetjük a kedves testvéreknek, hogy 2026. május 14-én 17:30 órakor a szegedi Szent József jezsuita templomban (Szeged, Dáni u. 3.) hagyományos római rítusú szentmise lesz.

LELKI ÚTRAVALÓ:

Szent Ágoston 261. beszéde a mennybemenetelről; PL 38:1202–1207. In: Az egyházatyák beszédeiből, VI. köt. (Szent István Társulat, Budapest, 1944), 125–130. o.

 Az Úr mennybemenetelét úgy kell ünnepelnünk, hogy vele együtt fölemelkedjünk. Föl a szívekkel, de jámborságból és nem büszkeségből. Az Úr föltámadása a mi reményünk, mennybemenetele a mi megdicsőülésünk. A mennybemenetel ünnepét ünnepeljük ma. Ha tehát helyesen, hűségesen, áhítattal, szentül, jámborul ünnepeljük az Úr mennybemenetelét, emelkedjünk föl vele együtt, és fönn legyen a szívünk. Ha föl is emelkedünk, ne fuvalkodjunk föl, és ne is fönnhéjázzunk érdemeinkkel, mintha a mieink volnának. Legyen fönn a szívünk, de az Úrnál. Ha fönn van a szívünk, de nem az Úrnál, ez büszkeséget jelent. Ha azonban az Úrnál van fönn a szívünk, az menedéket jelent. Hiszen annak mondjuk, aki a mennybe ment: „Uram, te vagy a mi menedékünk” (Zsolt 89,1). Föltámadott ugyanis, hogy reményt adjon nekünk; föltámadt, aki meghalt, hogy a halállal reményünket el ne vesszük, és azt ne gondoljuk, hogy a halállal egész életünk be van fejezve. Aggódtunk ugyanis magáért a lélekért is, és ő föltámadásával a testre vonatkozólag is megnyugtatott bennünk.

Tehát fölment a mennybe. Ki? Aki leszállt a földre. Leszállt, hogy meggyógyítson téged, fölment, hogy fölemeljen téged. Ha magad emeled föl magadat, újra leesel, ha azonban ő emel föl, nem esel le. Föl tehát a szívvel, de az Úrhoz; hisz ő a menedék; mert ha fönn a szív, de nem az Úrnál, büszkeség az. Mondjuk tehát neki, a föltámadónak: „Mert te vagy, Uram, reménységem!” (Zsolt 90,9), a mennybemenőnek pedig: „A Fölségest választottad menedéknek” (uo.). Hogy lehetnénk büszkék, ha szívünket ahhoz emeljük, aki értünk alázatos lett, hogy mi se maradjunk büszkék. Meg kell tisztítanunk szívünket, hogy láthassuk Istent. Ki mutatja meg neked, milyen az Úr Krisztus? Amit megmondott szolgája által, meg fogja mondani e szolga által szolgatársainknak is, az ő szolgáinak. Neked mondta: „Kezdetben volt az ige”. Ha kérded, hol volt, felel: „Az Ige Istennél volt”. És hogy ne egyszerűen az emberi beszéd értelmében vedd, folytatja: „Isten volt az Ige”. És ha kérded, hogy milyen Isten: „Mindenek ő általa lettek”. Szeresd őt, mert bármit szeretsz, tőle van. Ne szeressük a teremtményt a Teremtő megvetésével, de becsüljük meg a teremtményt, és dicsőítsük a Teremtőt!

Ha nem is tudom neked megmutatni Istenemet, megmutatom alkotásait, elmondom tetteit. „Mindenek őáltala lettek.” Új dolgokat teremtett a nem új, ideig tartókat az örök, változandókat a változhatatlan. Nézd az alkotást, dicsérd az Alkotót! Higgy, hogy megtisztulj! Akarsz látni? Jó dolgot, nagy dolgot akarsz? Buzdítlak, akarj! Akarsz látni? „Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meg fogják látni az Istent” (Mt 5,8) Előbb legyen hát gondod szíved megtisztítására: ez legyen az első dolgod, erre szólítsd föl magadat, ennek állj neki! Amit látni akarsz, az tiszta; de tisztátalan az, amivel látni akarod. Ha föld esik a szemedbe, és azt akarod, hogy megmutassam neked a fényt, keress először valakit, aki szemedet kitisztítja. Annyi piszok van a lelkedben: itt van mindjárt a fösvénység nem kicsiny piszka; nem veszed észre, hogy mikor vagyont gyűjtesz, sárt halmozol a lelkedbe. Hogy láthatnád hát azt, akit akarsz?

Tisztítsd meg hát szívedet, amennyire csak tudod! Ezt tedd, ezzel foglalatoskodj! És hogy Isten is megtisztítsa, kérdd, könyörögj, alázd meg magadat! Nem érted a következőket: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az ige. Ez volt kezdetben az Istennél. Mindenek őáltala lettek, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt és az élet volt az emberek világossága. És a világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta”? Hát ezért nem érted: „És a világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta”. Mi ez a sötétség, ha nem a rossz cselekedet? Mi ez a sötétség, ha nem a rossz kívánságok, büszkeség, fösvénység, törtetés, irigység. Mindezek a sötétséget teszik, ezért nem érted meg. Mert a fény világít ugyan a sötétségben, de eszköz kell, mely fölfogja.

De lásd, ezt talán valahogy megérted: „És az Ige testté lőn, és miköztünk lakozék”. Az emberré lett Krisztus által törekedj a Krisztus Istenhez. Sok tehozzád képest az Isten, de az Isten emberré lett. Ami messze volt tőled, az ember által közel került hozzád. Isten az, akiben megmaradsz, de ember az, aki utat mutat. Egyazon Krisztus az, aki utat mutat, és akiben megmaradsz. Tehát ő maga az Ige, amely testté lőn, és miköztünk lakozék. Fölvette azt, ami nem volt, de nem veszítette el azt, ami volt. Emberként jelent meg, elrejtvén istenségét. Megölték az embert, és megbántották az Istent, de föltámadt az ember, megtaláltatott Isten. Gondold meg, hogy mennyit tett, mint Isten, és mennyit szenvedett, mint ember! Megölték, de nem istenségében: magát Krisztust ölték meg. Mert nem kettő, nem külön Isten és ember. Hisz akkor már nem Háromság volna, hanem négység. Embernek ember, és Istennek Isten, de Krisztus ember és Isten. Maga Krisztus az ember és Isten. Amint te test és lélek vagy, úgy Krisztus ember és Isten. Tehát Krisztus: test, lélek és Isten.

Mosson tisztára bennünket az ő kegyelme, mosson tisztára segítségével és vigasztalásával! Testvéreim, őáltala és őbenne kérlek benneteket, növekedjetek jócselekedetekben, irgalmasságban, jóságban, jószívűségben! Gyorsan bocsássátok meg, amit ellenetek vétenek! Senki se tartson haragot mással szemben, hogy el ne zárja Istenhez imádságának az útját! Mivel e világban élünk, még ha előrehaladunk is, ha igazul is élünk, bűn nélkül itt nem élünk. Mert nemcsak a halálos bűnök, nemcsak a házasságtörés, paráznaság, szentségtörés, lopás, rablás, hamis tanúzás: nemcsak ezek bűnök. Bűn az is, ha arra figyelsz, amire nem kellene, azt hallgatod, amit nem kellene, azon gondolkodsz, amin nem kellene.

De adott az Úr az újjászületés vize után más mindennapi orvosságot is. A mi mindennapi mosakodásunk az Úr imádsága. Mondjuk, és igazat mondunk, mert maga is alamizsna: „Bocsásd meg nekünk a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétetteknek” (Mt 6,12). „Adjatok alamizsnát, és akkor minden tiszta nektek.” (Lk 11,41) Emlékezzetek csak rá, testvérek, mit mond majd a jobbján állóknak? Nem mondja, hogy ezt meg ezt a nagy dolgot tettétek, hanem azt: „Éheztem és ennem adtatok”. A baloldalon állókhoz nem azt mondja, hogy ezt meg azt a rosszat tettétek, hanem azt: „Éheztem és nem adtatok ennem” (Mt 25,35, 42). Azok az alamizsnáért az örök életre, ezek meddőségükért az örök tűzre mennek. Most válasszátok, vagy a jobb, vagy a bal oldalt!

De kicsi a betegség? Sok kicsi ledönt. Kisebbek a bűneim? De nem sok-e a számuk? Mert hogy lenne kicsiny, ami elnyom, ledönt? Mi kisebb az esőcseppnél? Mégis folyamokat tölt meg. Mi kisebb a búzaszemnél? Magtárak lesznek tele vele. Te azt nézed, hogy kicsinyek bűneid, és nem azt, hogy sok a számuk. Ha tudsz figyelni, számláld meg őket, ha tudod! De mindennapi orvosságot is adott az Isten. Nagy annak az irgalma, aki fölvonult a magaslatra és foglyokat ejtett (Zsolt 67,19). Mit jelent az, hogy foglyokat ejtett? Megölte a halált. A halált ejtette foglyul: meghalt a halál. Mit még? Vagy csak ezt tette, aki fölvonult a magaslatra és foglyokat ejtett? Tehát meg is bocsátott nekünk? „És íme én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig”. (Mt 28,20) Tehát figyeld azt: „Ajándékokat adott az embereknek” (Zsolt 67,19). Nyisd meg a jóság öblét, és fogadd a boldogság ajándékát!

Szentmise a húsvét utáni V. vasárnapon

Hirdetjük a kedves testvéreknek, hogy 2026. május 10-én 16:30 órakor a szegedi Szent József jezsuita templomban (Szeged, Dáni u. 3.) hagyományos római rítusú szentmise lesz.

LELKI ÚTRAVALÓ:

Szent Ágoston magyarázata Szent János evangéliumához, 102. fejezet; PL 35:1896–1899. In: Az egyházatyák beszédeiből, IV. köt. (Szent István Társulat, Budapest, 1944), 205–208. o.

Most az Úr emez igéit vegyük tárgyalás alá: „Bizony, bizony mondom nektek: amit csak kérni fogtok az Atyától, az én nevemben, megadja nektek” (Jn 16,23). Arról már szóltam, hogy ha valaki kér valamit az Atyától Krisztus nevében, de nem nyer meghallgatást, ez azért van, mert nem az Üdvözítő nevében kért, vagy kérésének teljesítése nem válna üdvösségére. De nem az kér „az ő nevében”, aki üresen, gépiesen kiejti Jézus nevének hangjait, hanem aki valóban annak a nevében kér, akit e hangok jelentenek. Aki tehát olyasvalamit gondol Krisztusról, amit Isten egyszülött Fiáról nem lehet gondolni, ez nem az ő nevében kér akkor sem, ha kimondja Krisztus nevének hangjait, hanem annak nevében, aki lelkében Krisztus igazi alakja helyett él, miközben kér. Aki viszont helyesen gondolkodik róla, az az ő nevében kér és meghallgatást is talál, hacsak kérése nem hátrányos örök üdvösségére. Meghallgatást pedig akkor talál, amikor erre szüksége van.

Bizonyos kéréseink teljesítése ugyanis alkalmas időre halasztást szenved. Ezeket a szavakat pedig „megadja nektek”, úgy kell értenünk, hogy minden kérőnek a maga jótéteményeit adja meg. A szentek meghallgatást nyernek a saját ügyeikben, de nem mindenkiében, nem ellenségében és jóbarátéban egyaránt, mert nem azt mondja az Úr „megadja”, hanem „megadja nektek”. Eddig – folytatja – semmit sem kértetek az én nevemben. „Kérjetek és megnyeritek, hogy örömetek teljes legyen” (Jn 16,24). Ez a „teljes öröm” természetesen nem testi, hanem lelki örömet jelent. Ez kétségkívül akkor lesz teljes, mikor oly nagy lesz, hogy semmi sem hiányzik belőle. Ami már most eme teljes öröm elérésére tartozik, azt kell Krisztus nevében kérnünk, ha ugyan fölfogjuk az isteni kegyelmet és az igazi boldogságra törekszünk.

Bármi mást kérünk, annyi, mintha semmit sem kérnénk. Nem mintha a kért dolog semmi volna, hanem mivel ekkora értékkel összehasonlítva semminek tűnik föl. Az emberről sem mondhatjuk, hogy semmi, akiről az Apostol azt mondja: „Ha valaki magát valaminek tartja, holott semmi, önmagát vezeti félre" (Gal 6,4). De aki vakmerően bizakodik, az semmi a lelki emberrel összehasonlítva, azzal, aki tudja, hogy Isten kegyelméből az, aki. Így azt is megértjük, hogy idézetünk ama szavai: „amit csak kérni fogtok”, nem vonatkoznak bármire, csak arra, ami az örök élet szempontjából jelentős.

A következő szavak: „Eddig semmit sem kértetek az én nevemben” kétféleképpen érthetők. Vagy úgy, hogy „nem az én nevemben” kértetek, mert nem úgy ismertétek meg nevemet, ahogy meg kellett volna ismernetek; vagy úgy, hogy semmit sem kértetek, mert kéréstek semmi volt ahhoz viszonyítva, amit kérnetek kellett volna. Hogy az ő nevében ne semmis dolgokat, hanem a „teljes örömöt” kérjük (hiszen bármi más semmi ehhez képest}, maga buzdít: „Kérjétek és megnyeritek, hogy örömötök teljes legyen". Mintha azt mondaná: ezt kérjétek az én nevemben, hogy örömötök teljes legyen; s ezt meg is fogjátok nyerni. Szentjeit, kik állhatatosak eme jó kérésében, nem fogja isteni irgalmától megfosztani.

„Ezeket” – fűzi tovább – „példabeszédekben mondottam nektek; eljön az óra, midőn már nem példabeszédekben fogok nektek szólani, hanem nyíltan beszélek az Atyáról” (Jn 16,25). Mondhatnám, hogy azon az órán, amiről beszél, a jövendő kort kell értenünk, amikor Szent Pál szerint színről-színre látunk. A következő szavak pedig „ezeket példabeszédekben mondottam nektek” – arra a látási módra vonatkozik, amiről Szent Pál így beszél: „Most tükör által homályban látunk” (1Kor 13,12). „Beszélek az Atyáról”: mert az Atyát a Fiú által látjuk, amint másutt olvasható: „Az Atyát sem ismeri senki más, mint a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni” (Mt 11,27). „Mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem” (Jn 16,27). Azért szeret bennünket, mivel mi is szeretünk, vagy talán azért szeretünk, mivel ő is szeret? Ugyanez az evangélista így mondja levelében: Mi szeretünk, mert ő előbb szeretett bennünket (1Jn 4,10). Azért szeretünk, mert szeretett bennünket. Tehát az istenszeretet Isten ajándéka.

Az adja a szeretetet, aki szeretett, mielőtt szerették volna. Érdemtelenül szeretett bennünket, hogy legyen, miből érdemeket szerezzünk. Nem szeretnénk a Fiút, ha nem szeretnénk az Atyát is. Azért szeret bennünket az Atya, mert szeretjük a Fiút. Az Atyától és Fiútól tanultuk, hogy az Atyát is, Fiút is szeressük. Szétárasztja ugyanis szívünkbe a szeretet mindkettőjük Szentlelke (Róm 5,5), aki által az Atyát is, Fiút is szeretjük, s akit együtt szeretünk az Atyával és Fiúval. A mi Isten iránt való jámbor szeretetünket tehát Isten hozta létre; és látta, hogy jó, ezért szerette azt, amit alkotott. De bennünk nem hozott volna létre szeretetreméltót, ha már előbb nem szeretett volna bennünket, mielőtt ezt tette.

„És hittétek, hogy én az Istentől jöttem ki. Kijöttem az Atyától és a világra jöttem; ismét elhagyom e világot és az Atyámhoz megyek” (Jn 16,27–28). Valóban hittük, ámbár a világra jőve úgy jött ki az Atyától, hogy nem hagyta el az Atyát, s a világról az Atyához menve sem hagyta el a világot. Kijött az Atyától, mivel az Atyától van, a világra jött, mivel megmutatta a világnak a Szűztől fölvett testét. Elhagyta a világot testi eltávozással, sietett az Atyához az ember mennybemenetelével, de a világot sem hagyta el jelenlétének kormányzásával.