Szentmise a pünkösd utáni V. vasárnapon

Hirdetjük a kedves testvéreknek, hogy 2026. június 28-án 16:30 órakor a szegedi Szent József jezsuita templomban (Szeged, Dáni u. 3.) hagyományos római rítusú szentmise lesz.

Szentmise a pünkösd utáni IV. vasárnapon

Hirdetjük a kedves testvéreknek, hogy 2026. június 21-én 16:30 órakor a szegedi Szent József jezsuita templomban (Szeged, Dáni u. 3.) hagyományos római rítusú szentmise lesz.

Szentmise a Legszentebb Szív ünnepének nyolcadába eső (pünkösd utáni III.) vasárnapon

Hirdetjük a kedves testvéreknek, hogy 2026. június 14-én 16:30 órakor a szegedi Szent József jezsuita templomban (Szeged, Dáni u. 3.) hagyományos római rítusú szentmise lesz.

LELKI ÚTRAVALÓ:

Részlet Szent Bonaventura, Lignum vitae (Élet fája) című művéből ( IV, 13), in: Szent Bonaventura misztikus művei (SZIT, Budapest, 1991), 86. o.

Hogy mily szorgos gonddal és irgalommal csüng legjobb Pásztorunk elveszett juhain, maga a Jó Pásztor mutatja be a pásztorról és az elveszett, sok aggódással keresett, majd megtalált, örvendezéssel vállra vett és visszavitt századik juhról szóló kedves példabeszédében. Nyílt
beszédben világosan megmondja: „A jó pásztor életét adja juhaiért”. Benne tökéletesen beteljesedik a jövendölés: Mint a pásztor, úgy legelteti nyáját. Hiszen ezért vállalt munkát, aggodalmat és éhséget, ezért járta Isten országának hirdetésében a városokat és falvakat a farizeusok tőrvetése és a sokfajta veszedelem közepette, ezért töltötte imádságban virrasztva éjszakáit. Nem rendítette meg a farizeusok zúgolódása és botránkozása, gyöngéd volt a nyilvános bűnösökhöz, azt állította, hogy a betegekért jött a világba. Atyai jóindulattal volt a bűn bánók iránt, s megmutatta nekik az isteni irgalom kitárt keblét. Tanúkat is idézek rá, s idehívom Mátét, Zakeust, a lábához boruló bűnös nőt és a házasságtörésen ért asszonyt. Kövesd hát tökéletesen a legjobb Pásztort Máté példájára, fogadd vendégül, mint Zakeus, kend meg illatos kenettel s öntözd könnyeiddel, töröld hajaddal s áraszd el csókjaiddal lábát, mint a bűnös nő, hogy végre is az ítéletére bízott asszonnyal méltó légy meghallani föloldozó szavát: Senki sem ítélt el téged? Én sem ítéllek el. Menj, és többé ne vétkezzél!

Szentmise az Úrnap nyolcadába eső (pünkösd utáni II.) vasárnapon

Hirdetjük a kedves testvéreknek, hogy 2026. június 7-én 16:30 órakor a szegedi Szent József jezsuita templomban (Szeged, Dáni u. 3.) hagyományos római rítusú szentmise lesz.

LELKI ÚTRAVALÓ:

VI. Pál pápa Mysterium fidei kezdetű enciklikája (1965. szeptember 3.) az Oltáriszentségről, 47-53.

Nehogy bárki is rosszul értse a jelenlétnek ezt a módját, amely túllép a természet törvényein, és a maga nemében a legnagyobb minden csoda között, tanulékony lélekkel követnünk kell a tanító és imádkozó Egyházat. Az a szó továbbá, amelyben Krisztus szava szüntelen visszhangzik, biztosít minket, hogy Krisztus jelenléte ebben a szentségben nem másként jön létre, mint a kenyér teljes lényegének testté és a bor teljes lényegének vérré való átváltozásával. Ezt az egyedülálló és mindenképpen csodálatos átváltozást nevezi a Katolikus Egyház – nagyon is megfelelően és sajátosan – átlényegülésnek. Az átlényegülés megtörténtével a kenyér és bor színei kétségtelenül új jel-mivoltot öltenek magukra, és új célt is kapnak, mivel továbbra már nem közönséges kenyér és nem közönséges ital számba mennek, hanem egy szent dolog jelének és egy lelki táplálék jelének tekintendők; csakhogy épp azért kapták ezt az új jel-mivoltot és ezt az új célt, mert valami egészen új „valóságot” tartalmaznak, amelyet joggal mondunk ontológiai jellegűnek. Az említett színek alatt ugyanis továbbra már nem az rejlik, ami előbb, hanem valami egészen más; és nem pusztán azért, mert az Egyház hite annyiba veszi, hanem valóságosan. Mert amikor a kenyér és a bor lényege, azaz természete átváltozik Krisztus testévé és vérévé, már semmi egyéb meg nem marad a kenyérből és a borból, csak a színek; és ezek alatt a színek alatt jelen van az egész és teljes Krisztus, mégpedig a maga fizikai „valóságában” testileg is. Jóllehet nem azon a módon, ahogyan a testek egy adott helyen vannak.

Az egyházatyák ezért szüntelenül, nyomatékosan figyelmeztették a híveket, hogy ne érjék be azzal, amiről az érzékeink tanúskodnak, amelyek csak a kenyér és bor sajátságairól adnak számot, hanem ezt a legfölségesebb Szentséget szemlélve Krisztus szavaira hagyatkozzanak, mert azoknak akkora erejük van, hogy a kenyeret és a bort az ő testévé és vérévé alakítják át: átalakítják, átváltoztatják, más elemmé alakítják. Hiszen – mint ugyanazok az egyházatyák nemegyszer mondják – az erő, amely ezt létrehozza, a mindenható Istennek ugyanaz az ereje, amely az idő kezdetén a semmiből teremtette a világegyetemet.

„Mindezek ismeretében és a legbiztosabb hittől áthatva – mondja Jeruzsálemi Szent Cirill a hit titkairól szóló beszédének végén – nem kenyér az, ami kenyérnek látszik, hanem Krisztus teste, még ha ízlelésünk annak érzékeli is; és nem bor az, ami bornak látszik, hanem Krisztus vére, még ha az ízleléskor úgy is tűnik (...) erősítsd tehát szívedet ennek a kenyérnek mint szellemi tápláléknak vétele által, és vidítsd fel lelkednek arculatát!”

Aranyszájú Szent János ugyanezt hangsúlyozza: „Nem ember az, aki megteszi, hogy az ide helyezett dolgok Krisztus testévé és vérévé legyenek, hanem maga Krisztus, akit érettünk keresztre feszítettek. A külső formát betöltve áll oda a pap, és mondja ki a szavakat, az erő azonban és a kegyelem Istené. »Ez az én testem« – mondja. Ez a szó alakítja át azt, amit odatettünk.”

János konstantinápolyi püspökkel csodálatos összhangban fogalmaz Cirill alexandriai püspök, aki Szent Máté evangéliumának magyarázatában így ír: „Bizonyságképpen mondja, hogy ez az én testem, és ez az én vérem, nehogy a külső alakot gondold, amit látni lehet, hanem azt, hogy a mindenható Isten valami titokzatos módon átalakítja az igazán felajánlott dolgokat Krisztus testévé és vérévé, és ha részesülünk belőlük, Krisztus éltető és megszentelő erejét fogadjuk magunkba.”

Milánó püspöke pedig, Szent Ambrus, aki igen világosan értekezik az oltáriszentségi átváltozásról, ezt mondja: „Ismerjük el, hogy ez nem az, amit a természet kialakított, hanem az, amivé az áldás szentelte; mert nagyobb ereje van az áldásnak, mint a természetnek, hiszen az áldás épp a természetet változtatja meg.” Mivel pedig támogatni akarja a titok Igazságát, sok csodás példára hivatkozik a Szentírásban, többek közt Krisztus születésére Szűz Máriától, és miután figyelmünket a teremtés művére irányította, így fejezi be: „Vajon Krisztus szava, amely a semmiből meg tudta teremteni azt, ami egyáltalán nem létezett, ne tudná átváltoztatni azt, ami már van, azzá, ami nem volt? Hiszen nem kisebb új természetet adni a dolgoknak, mint meglevő természetüket megváltoztatni.”

De felesleges sok bizonyítékot felsorakoztatnunk. Jobb, ha újra megfontoljuk azt az erős hitet, amellyel az Egyház ellenállt Berengárnak, aki az emberi értelem nehézségei miatt elsőnek merészelte tagadni az oltáriszentségi átváltozást. Az Egyház őt több ízben elítélte arra az esetre, ha észre nem tér. Ezért elődünk, VII. Gergely eskü letételét rendelte el, kifejezetten a következő szavakkal: „Szívből hiszem és szóval is megvallom, hogy a kenyér és a bor, amit az oltárra helyezünk, a megszentelő imádságnak titka és Megváltónk szavai által lényegileg a mi Urunk, Jézus Krisztus igazi, saját és életadó szent testévé és vérévé változik át; és a konszekrálás után Krisztus valóságos szent teste, amely a Szent Szűztől született, és a világ üdvösségéért áldozatként a keresztfán függött, most pedig Atyjának jobbján ül; illetőleg Krisztus szent vére, amely oldalából ömlött; mindez nemcsak a szentségi jel és erő által, hanem a maga természetének sajátosságában és mivoltának igazságában.”

Szentmise Szentháromság (pünkösd utáni I.) vasárnapon

Hirdetjük a kedves testvéreknek, hogy 2026. május 31-én 16:30 órakor a szegedi Szent József jezsuita templomban (Szeged, Dáni u. 3.) hagyományos római rítusú szentmise lesz.

LELKI ÚTRAVALÓ:

Az Alexandriai Szent Atanáz-féle hitvallás (Denzinger-Hünermann: Enchiridion symbolorum definitionum et declarationum de rebus fidei et morum, 75-76).

Aki üdvözülni akar, * mindenekelőtt szükséges, hogy a katolikus hitet tartsa;
Melyet ha valaki épen és fölbonthatatlanul nem tart, * kétségkívül örökre elvész.
Ez pedig a katolikus hit: * hogy tiszteljünk egy Istent a Szent Háromságban és a Szent Háromságot az egyességben;
Sem a személyeket egybe nem elegyítvén, * sem a természetet el nem választván.
Mert más az Atyának személye, más a Fiúé, * más a Szentléleké;
De az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek egy az istensége, * egyenlő a dicsősége, egyenlőképpen örökkévaló a fölsége.
Amilyen az Atya, olyan a Fiú, * olyan a Szentlélek.
Nem-teremtett az Atya, nem-teremtett a Fiú, * nem-teremtett a Szentlélek.
Mérhetetlen az Atya, mérhetetlen a Fiú, * mérhetetlen a Szentlélek.
Örökkévaló az Atya, örökkévaló a Fiú, * örökkévaló a Szentlélek;
És mindazonáltal nem három örökkévaló, * hanem egy örökkévaló;
Miképpen nem három nem-teremtett, sem három mérhetetlen, * hanem egy nem-teremtett és egy mérhetetlen.
Hasonlóképpen: mindenható az Atya, mindenható a Fiú, * mindenható a Szentlélek;
És mindazonáltal: nem hárman a mindenhatók, * hanem egy a mindenható.
Azonképpen: Isten az Atya, Isten a Fiú, * Isten a Szentlélek;
És mindazonáltal: nem hárman istenek, * hanem egy az Isten.
Azonképpen: Úr az Atya, Úr a Fiú, * Úr a Szentlélek;
És mindazonáltal: nem három úr, * hanem egy Úr;
Mert miképpen a keresztényi igazság kényszerít, hogy külön mindenik személyt Istennek és Úrnak valljuk, * úgy a katolikus isteni tudomány tiltja,
hogy három istent vagy három urat mondjunk. Az Atya senkitől sem alkottatott, * sem teremtetett, sem született.
A Fiú csak az Atyától vagyon: * nem alkottatott, sem teremtetett, hanem született.
A Szentlélek az Atyától és a Fiútól vagyon: * nem alkottatott, sem teremtetett, sem született, hanem származott.
Egy azért az Atya, és nem hárman vannak atyák, egy a Fiú, nem hárman vannak Fiúk, * egy a Szentlélek, nem hárman vannak a lelkek;
És ebben a Szent Háromságban semmi sincs elébb vagy utóbb, sem nagyobb és kisebb, * hanem a három személy egyenlőképpen örökkévaló és egymáshoz képest egyenlő.
Úgy, hogy amint előbb mondottuk: * mindenikben az egység a háromságban, és a háromság az egységben tisztelendő legyen.
Aki azért üdvözülni akar, * ilyen értelemben gondolkodjék a Szentháromságról;
De szükséges az örök üdvösséghez az is, * hogy igaz hittel higgyen Urunk, Jézus Krisztus megtestesüléséről is.
Ez azért az igaz hit: hogy higgyük és valljuk, * hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus Istennek Fia, Isten és ember.
Isten: időnek előtte, az Atyának lényegi valójából született, * és ember: az anyának valójából időben született.
Tökéletes Isten, tökéletes ember: * értelmes lélekből és emberi testből áll.
Egyenlő az Atyával istensége szerint, * kisebb az Atyánál embersége szerint;
Noha Isten és ember, * mindazonáltal nem kettő, hanem csak egy a Krisztus.
Egy pedig: nem az istenségnek testté változásával, * hanem az emberi természetnek Istenhez való fölvételével.
Egy, nem a természeteknek egybeelegyítése által, * hanem az egy személyben való egysége által.
Mert miképpen az értelemmel bíró lélek és test egy ember, * úgy az Isten és ember: egy Krisztus.
Ő üdvösségünkért szenvedett, poklokra szállott, * harmadnapra halottaiból föltámadott.
Fölment mennyekbe, ül a mindenható Atyaistennek jobbján, * onnan leszen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat;
Kinek eljövetelére minden embernek föl kell kelni testükkel együtt, * és számot kell adni tulajdon cselekedeteikről;
És akik jót cselekedtek, örök életre mennek, * akik pedig gonoszt, örök tűzre.
Ez a katolikus hit, * melyet ha valaki híven és állhatatosan nem hisz, üdvösségre nem juthat.