Szentmise a Legszentebb Szív ünnepének nyolcadába eső (pünkösd utáni III.) vasárnapon

Hirdetjük a kedves testvéreknek, hogy 2026. június 14-én 16:30 órakor a szegedi Szent József jezsuita templomban (Szeged, Dáni u. 3.) hagyományos római rítusú szentmise lesz.

LELKI ÚTRAVALÓ:

Részlet Szent Bonaventura, Lignum vitae (Élet fája) című művéből ( IV, 13), in: Szent Bonaventura misztikus művei (SZIT, Budapest, 1991), 86. o.

Hogy mily szorgos gonddal és irgalommal csüng legjobb Pásztorunk elveszett juhain, maga a Jó Pásztor mutatja be a pásztorról és az elveszett, sok aggódással keresett, majd megtalált, örvendezéssel vállra vett és visszavitt századik juhról szóló kedves példabeszédében. Nyílt
beszédben világosan megmondja: „A jó pásztor életét adja juhaiért”. Benne tökéletesen beteljesedik a jövendölés: Mint a pásztor, úgy legelteti nyáját. Hiszen ezért vállalt munkát, aggodalmat és éhséget, ezért járta Isten országának hirdetésében a városokat és falvakat a farizeusok tőrvetése és a sokfajta veszedelem közepette, ezért töltötte imádságban virrasztva éjszakáit. Nem rendítette meg a farizeusok zúgolódása és botránkozása, gyöngéd volt a nyilvános bűnösökhöz, azt állította, hogy a betegekért jött a világba. Atyai jóindulattal volt a bűn bánók iránt, s megmutatta nekik az isteni irgalom kitárt keblét. Tanúkat is idézek rá, s idehívom Mátét, Zakeust, a lábához boruló bűnös nőt és a házasságtörésen ért asszonyt. Kövesd hát tökéletesen a legjobb Pásztort Máté példájára, fogadd vendégül, mint Zakeus, kend meg illatos kenettel s öntözd könnyeiddel, töröld hajaddal s áraszd el csókjaiddal lábát, mint a bűnös nő, hogy végre is az ítéletére bízott asszonnyal méltó légy meghallani föloldozó szavát: Senki sem ítélt el téged? Én sem ítéllek el. Menj, és többé ne vétkezzél!

Szentmise az Úrnap nyolcadába eső (pünkösd utáni II.) vasárnapon

Hirdetjük a kedves testvéreknek, hogy 2026. június 7-én 16:30 órakor a szegedi Szent József jezsuita templomban (Szeged, Dáni u. 3.) hagyományos római rítusú szentmise lesz.

LELKI ÚTRAVALÓ:

VI. Pál pápa Mysterium fidei kezdetű enciklikája (1965. szeptember 3.) az Oltáriszentségről, 47-53.

Nehogy bárki is rosszul értse a jelenlétnek ezt a módját, amely túllép a természet törvényein, és a maga nemében a legnagyobb minden csoda között, tanulékony lélekkel követnünk kell a tanító és imádkozó Egyházat. Az a szó továbbá, amelyben Krisztus szava szüntelen visszhangzik, biztosít minket, hogy Krisztus jelenléte ebben a szentségben nem másként jön létre, mint a kenyér teljes lényegének testté és a bor teljes lényegének vérré való átváltozásával. Ezt az egyedülálló és mindenképpen csodálatos átváltozást nevezi a Katolikus Egyház – nagyon is megfelelően és sajátosan – átlényegülésnek. Az átlényegülés megtörténtével a kenyér és bor színei kétségtelenül új jel-mivoltot öltenek magukra, és új célt is kapnak, mivel továbbra már nem közönséges kenyér és nem közönséges ital számba mennek, hanem egy szent dolog jelének és egy lelki táplálék jelének tekintendők; csakhogy épp azért kapták ezt az új jel-mivoltot és ezt az új célt, mert valami egészen új „valóságot” tartalmaznak, amelyet joggal mondunk ontológiai jellegűnek. Az említett színek alatt ugyanis továbbra már nem az rejlik, ami előbb, hanem valami egészen más; és nem pusztán azért, mert az Egyház hite annyiba veszi, hanem valóságosan. Mert amikor a kenyér és a bor lényege, azaz természete átváltozik Krisztus testévé és vérévé, már semmi egyéb meg nem marad a kenyérből és a borból, csak a színek; és ezek alatt a színek alatt jelen van az egész és teljes Krisztus, mégpedig a maga fizikai „valóságában” testileg is. Jóllehet nem azon a módon, ahogyan a testek egy adott helyen vannak.

Az egyházatyák ezért szüntelenül, nyomatékosan figyelmeztették a híveket, hogy ne érjék be azzal, amiről az érzékeink tanúskodnak, amelyek csak a kenyér és bor sajátságairól adnak számot, hanem ezt a legfölségesebb Szentséget szemlélve Krisztus szavaira hagyatkozzanak, mert azoknak akkora erejük van, hogy a kenyeret és a bort az ő testévé és vérévé alakítják át: átalakítják, átváltoztatják, más elemmé alakítják. Hiszen – mint ugyanazok az egyházatyák nemegyszer mondják – az erő, amely ezt létrehozza, a mindenható Istennek ugyanaz az ereje, amely az idő kezdetén a semmiből teremtette a világegyetemet.

„Mindezek ismeretében és a legbiztosabb hittől áthatva – mondja Jeruzsálemi Szent Cirill a hit titkairól szóló beszédének végén – nem kenyér az, ami kenyérnek látszik, hanem Krisztus teste, még ha ízlelésünk annak érzékeli is; és nem bor az, ami bornak látszik, hanem Krisztus vére, még ha az ízleléskor úgy is tűnik (...) erősítsd tehát szívedet ennek a kenyérnek mint szellemi tápláléknak vétele által, és vidítsd fel lelkednek arculatát!”

Aranyszájú Szent János ugyanezt hangsúlyozza: „Nem ember az, aki megteszi, hogy az ide helyezett dolgok Krisztus testévé és vérévé legyenek, hanem maga Krisztus, akit érettünk keresztre feszítettek. A külső formát betöltve áll oda a pap, és mondja ki a szavakat, az erő azonban és a kegyelem Istené. »Ez az én testem« – mondja. Ez a szó alakítja át azt, amit odatettünk.”

János konstantinápolyi püspökkel csodálatos összhangban fogalmaz Cirill alexandriai püspök, aki Szent Máté evangéliumának magyarázatában így ír: „Bizonyságképpen mondja, hogy ez az én testem, és ez az én vérem, nehogy a külső alakot gondold, amit látni lehet, hanem azt, hogy a mindenható Isten valami titokzatos módon átalakítja az igazán felajánlott dolgokat Krisztus testévé és vérévé, és ha részesülünk belőlük, Krisztus éltető és megszentelő erejét fogadjuk magunkba.”

Milánó püspöke pedig, Szent Ambrus, aki igen világosan értekezik az oltáriszentségi átváltozásról, ezt mondja: „Ismerjük el, hogy ez nem az, amit a természet kialakított, hanem az, amivé az áldás szentelte; mert nagyobb ereje van az áldásnak, mint a természetnek, hiszen az áldás épp a természetet változtatja meg.” Mivel pedig támogatni akarja a titok Igazságát, sok csodás példára hivatkozik a Szentírásban, többek közt Krisztus születésére Szűz Máriától, és miután figyelmünket a teremtés művére irányította, így fejezi be: „Vajon Krisztus szava, amely a semmiből meg tudta teremteni azt, ami egyáltalán nem létezett, ne tudná átváltoztatni azt, ami már van, azzá, ami nem volt? Hiszen nem kisebb új természetet adni a dolgoknak, mint meglevő természetüket megváltoztatni.”

De felesleges sok bizonyítékot felsorakoztatnunk. Jobb, ha újra megfontoljuk azt az erős hitet, amellyel az Egyház ellenállt Berengárnak, aki az emberi értelem nehézségei miatt elsőnek merészelte tagadni az oltáriszentségi átváltozást. Az Egyház őt több ízben elítélte arra az esetre, ha észre nem tér. Ezért elődünk, VII. Gergely eskü letételét rendelte el, kifejezetten a következő szavakkal: „Szívből hiszem és szóval is megvallom, hogy a kenyér és a bor, amit az oltárra helyezünk, a megszentelő imádságnak titka és Megváltónk szavai által lényegileg a mi Urunk, Jézus Krisztus igazi, saját és életadó szent testévé és vérévé változik át; és a konszekrálás után Krisztus valóságos szent teste, amely a Szent Szűztől született, és a világ üdvösségéért áldozatként a keresztfán függött, most pedig Atyjának jobbján ül; illetőleg Krisztus szent vére, amely oldalából ömlött; mindez nemcsak a szentségi jel és erő által, hanem a maga természetének sajátosságában és mivoltának igazságában.”

Szentmise Szentháromság (pünkösd utáni I.) vasárnapon

Hirdetjük a kedves testvéreknek, hogy 2026. május 31-én 16:30 órakor a szegedi Szent József jezsuita templomban (Szeged, Dáni u. 3.) hagyományos római rítusú szentmise lesz.

LELKI ÚTRAVALÓ:

Az Alexandriai Szent Atanáz-féle hitvallás (Denzinger-Hünermann: Enchiridion symbolorum definitionum et declarationum de rebus fidei et morum, 75-76).

Aki üdvözülni akar, * mindenekelőtt szükséges, hogy a katolikus hitet tartsa;
Melyet ha valaki épen és fölbonthatatlanul nem tart, * kétségkívül örökre elvész.
Ez pedig a katolikus hit: * hogy tiszteljünk egy Istent a Szent Háromságban és a Szent Háromságot az egyességben;
Sem a személyeket egybe nem elegyítvén, * sem a természetet el nem választván.
Mert más az Atyának személye, más a Fiúé, * más a Szentléleké;
De az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek egy az istensége, * egyenlő a dicsősége, egyenlőképpen örökkévaló a fölsége.
Amilyen az Atya, olyan a Fiú, * olyan a Szentlélek.
Nem-teremtett az Atya, nem-teremtett a Fiú, * nem-teremtett a Szentlélek.
Mérhetetlen az Atya, mérhetetlen a Fiú, * mérhetetlen a Szentlélek.
Örökkévaló az Atya, örökkévaló a Fiú, * örökkévaló a Szentlélek;
És mindazonáltal nem három örökkévaló, * hanem egy örökkévaló;
Miképpen nem három nem-teremtett, sem három mérhetetlen, * hanem egy nem-teremtett és egy mérhetetlen.
Hasonlóképpen: mindenható az Atya, mindenható a Fiú, * mindenható a Szentlélek;
És mindazonáltal: nem hárman a mindenhatók, * hanem egy a mindenható.
Azonképpen: Isten az Atya, Isten a Fiú, * Isten a Szentlélek;
És mindazonáltal: nem hárman istenek, * hanem egy az Isten.
Azonképpen: Úr az Atya, Úr a Fiú, * Úr a Szentlélek;
És mindazonáltal: nem három úr, * hanem egy Úr;
Mert miképpen a keresztényi igazság kényszerít, hogy külön mindenik személyt Istennek és Úrnak valljuk, * úgy a katolikus isteni tudomány tiltja,
hogy három istent vagy három urat mondjunk. Az Atya senkitől sem alkottatott, * sem teremtetett, sem született.
A Fiú csak az Atyától vagyon: * nem alkottatott, sem teremtetett, hanem született.
A Szentlélek az Atyától és a Fiútól vagyon: * nem alkottatott, sem teremtetett, sem született, hanem származott.
Egy azért az Atya, és nem hárman vannak atyák, egy a Fiú, nem hárman vannak Fiúk, * egy a Szentlélek, nem hárman vannak a lelkek;
És ebben a Szent Háromságban semmi sincs elébb vagy utóbb, sem nagyobb és kisebb, * hanem a három személy egyenlőképpen örökkévaló és egymáshoz képest egyenlő.
Úgy, hogy amint előbb mondottuk: * mindenikben az egység a háromságban, és a háromság az egységben tisztelendő legyen.
Aki azért üdvözülni akar, * ilyen értelemben gondolkodjék a Szentháromságról;
De szükséges az örök üdvösséghez az is, * hogy igaz hittel higgyen Urunk, Jézus Krisztus megtestesüléséről is.
Ez azért az igaz hit: hogy higgyük és valljuk, * hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus Istennek Fia, Isten és ember.
Isten: időnek előtte, az Atyának lényegi valójából született, * és ember: az anyának valójából időben született.
Tökéletes Isten, tökéletes ember: * értelmes lélekből és emberi testből áll.
Egyenlő az Atyával istensége szerint, * kisebb az Atyánál embersége szerint;
Noha Isten és ember, * mindazonáltal nem kettő, hanem csak egy a Krisztus.
Egy pedig: nem az istenségnek testté változásával, * hanem az emberi természetnek Istenhez való fölvételével.
Egy, nem a természeteknek egybeelegyítése által, * hanem az egy személyben való egysége által.
Mert miképpen az értelemmel bíró lélek és test egy ember, * úgy az Isten és ember: egy Krisztus.
Ő üdvösségünkért szenvedett, poklokra szállott, * harmadnapra halottaiból föltámadott.
Fölment mennyekbe, ül a mindenható Atyaistennek jobbján, * onnan leszen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat;
Kinek eljövetelére minden embernek föl kell kelni testükkel együtt, * és számot kell adni tulajdon cselekedeteikről;
És akik jót cselekedtek, örök életre mennek, * akik pedig gonoszt, örök tűzre.
Ez a katolikus hit, * melyet ha valaki híven és állhatatosan nem hisz, üdvösségre nem juthat.

Szentmise pünkösdvasárnapon

Hirdetjük a kedves testvéreknek, hogy 2026. május 24-én 16:30 órakor a szegedi Szent József jezsuita templomban (Szeged, Dáni u. 3.) hagyományos római rítusú szentmise lesz.

LELKI ÚTRAVALÓ:

Aranyszájú Szent János II. homíliája pünkösd ünnepére, PG 50:463–470, rövidítve). In: Az egyházatyák beszédeiből, V. köt. (Szent István Társulat, Budapest, 1944), 145–151. o.

Mérhetetlenek és emberi szóval ki nem fejezhetők, Szeretteim, azok a kegyelmi ajándékok, melyekkel az emberszerető Isten elhalmozott ma bennünket. Örvendjünk mindnyájan és ujjongva magasztaljuk Urunkat, mert ünnep számunkra a mai nap. Amint az esztendő forgásában négy évszak váltja egymást, Isten Egyházában is ünnep ünnepet vált föl. A minap ünnepeltük a szent Keresztet, a szenvedést, a föltámadást, majd ezek után a mi Urunk, Jézus Krisztus mennybemenetelét; végül ma a javak végső teljességéhez, az ünnepek középpontjához, ma az Úr ígéretének gyümölcséhez érkeztünk. „Ha pedig elmegyek – mondja az Üdvözítő –, más Vigasztalót küldök nektek és nem hagylak árván benneteket (Jn 14,16–18).

Látjuk ezt a szerető gondoskodást, látjuk ezt a kimondhatatlan emberszeretetet? Néhány nappal ez előtt emelkedett csak az égbe, hogy újra elfoglalja királyi trónusát, néhány napja foglalt helyet az Atya jobbján és ma a Szentlélek elküldésével és általa az égi ajándékok végtelen sokaságával halmoz el bennünket. Mert mondjátok, mindabból, ami üdvösségünkre közreműködik, mit nem a Szentlélek által kaptunk? Az ő közreműködésével szabadultunk meg a szolgaságból, szabadságot nyertünk, Isten fogadott fiaivá lettünk; bűneink súlyos rút terhét levetettük.

A Szentlélek ereje termi a papok seregét, az egyháztanítók sorait. Ebből a forrásból fakadnak a kinyilatkoztatások és gyógyulások és minden, ami Isten Egyházának éke és dísze. Ez az, amit Szent Pál ezekkel a szavakkal fejez ki: „Mindezeket pedig egy és ugyanazon Lélek műveli, kinek-kinek úgy adván részt, ahogy akarja” (1Kor 12,11). Ahogy a Szentlélek akarja és nem ahogy követelik: ajándékait soha nem fogyó bőséggel osztva. Teremtő, aki nincs alávetve a teremtésnek. Azt a hatalmat, melyet az Atyáról tanúsított Szent Pál, a Szentléleknek is tulajdonítja. Amit az Atyáról állított: „Ugyanaz az Isten, ki mindezt mindenkiben cselekszi” (1Kor 12, 6); ugyanezt mondja a Szentlélekről is: „Mindezeket pedig egy és ugyanaz a Lélek műveli, kinek-kinek úgy adván részt, ahogy akarja” (1Kor 12,11).

Látod a hatalom teljességét? Mert akiknek egy a természetük, kétségtelenül egy az erejük, akiknek egyenlő a tiszteletük, azok hatalma is egy. A Szentlélek által nyertük a bűnök bocsánatát, eltörülte minden vétkünket, kegyelmével emberekből angyalok lettünk; akik kegyelmét nyertük, bár természetünk nem változott, hanem ami még csodálatosabb, emberi természetünkben maradva, angyalok életét éljük. Ilyen nagy a Szentlélek ereje! Mint a tűz a lágy agyagot kemény cseréppé égeti, a Szentlélek is mikor lefoglal egy lelket, bár agyagnál lágyabbnak találja azt, vasnál keményebbé teszi. Aki bűnöktől volt homályos, napnál fényesebbé teszi. És ez az, amire Szent Pál felhívja figyelmünket: „Ne ejtsétek tévedésbe önmagatokat: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem elpuhultak, sem férfiakkal paráználkodó férfiak, sem tolvajok, sem fösvények, sem iszákosak, sem átkozódók, sem rablók nem fogják bírni az Isten országát!” (1Kor 6, 9–10). És mikor a gonoszságnak már majdnem minden fajtáját fölsorolta és megmutatta, hogy akik ezekben a bűnökben vannak, távol vannak az lsten országától, azonnal hozzáfűzi: „Bizony ilyenek voltatok egyesek; de megmosattatok; de megszentelést nyertetek, de megigazultatok” (1Kor 6,11). Hogyan és mi módon? Éppen ezt vizsgáljuk! „Ami Urunk Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által” (1Kor 6,11). Látod a Szentlélek erejét, Testvérem? Látod, hogy mindezt a bűnt a Szentlélek törölte el? És azokat, akik előbb bűnök elárultjai voltak, azonnal legnagyobb tisztelettel vette körül?

A Szentlélek nyelvek alakjában jött, nemcsak azért, hogy feledtesse velünk a régi eseményt. Hajdan, amikor a gőgtől vezetett emberek tornyot akartak építeni, amely egészen az égig érjen, Isten nyelvük megzavarásával szétszórta őket. Ezért most nyelvek alakjában szállt le a Szentlélek, hogy a szétszórtakat újra egybekapcsolja. Szokatlan és csodálatos dolog történt. Akkor nyelvek osztották meg a földet és a gonosz vállalkozás széthúzásra vezetett: most az egész földkerekséget nyelvek kapcsolják egybe és amit szétszakítottak, egyetértésbe hozzák össze. Nyelvek alakjában jött, mert nyelvek által burjánzott föl lelkünkben a bűn tövise. Mert mint a nem művelt kövér és termékeny föld gazdagon terem töviseket, természetünk is, melyet teremtője jónak és erény gyümölcseinek termésére alkalmasnak teremtett, mivel nem szántotta az istenfélelem ekéje és nem vetették Isten ismeretének magjával, bűnök tövisét és más hasonló gonoszság erdejét termette. Amint tövisek és más káros növények sűrűsége miatt a föld nem is látszik; lelkünk nemessége és szépsége sem látszott, míg az emberi természet földmívese el nem jött és a Szentlélek tüzével meg nem tisztította és alkalmassá nem tette a mennyei mag befogadására. Ez, sőt ennél sokkal nagyobb az a sok ajándék, amelyet a mai napon kaptunk.

Nagyon kérlek benneteket, Testvéreim, a kapott jóhoz megfelelően és illően ünnepeljük a mai napot, ne külső fénnyel, hanem fölékesített lélekkel, ne a várost öltöztessük szőnyegdíszbe, hanem lelkünk öltözzék az erények ragyogó köntösébe, hogy méltó módon fogadhassuk a Szentlélek kegyelmét, és a belőle fakadó gyümölcsöket magunkévá tehessük. Melyek ezek a gyümölcsök? Halljuk magát Szent Pál apostolt: „A Lélek gyümölcse pedig szeretet, öröm, békesség” (Gal 5,22). Figyeled a kifejezés szabatosságát, a szavak következetes alkalmazását? Első helyen említi a szeretetet, s csak utána a többit. Először megnevezi a gyökeret és utána elsorolja a gyümölcsöket. Először alapot vet, utána építi fel a házat. A forrásból indul ki és tér át a folyóra. Nem tudunk örülni addig, míg mások örömét magunkévá tenni nem tudjuk és az ő javukat sajátunké elé nem tesszük; mindez azonban csak a szeretet forrásából származhatik, csak akkor, ha a szeretet ereje fölülkerekedik és uralomra jut.

A szeretet gyökere, forrása és anyja minden jónak. Mint gyökér az erény ezerszeres gyümölcsét termi, mint forrás bővizűen ömlik, anyaként magához öleli a hozzá sietőket Szent Pál jól tudta ezt és a Szentlélek gyümölcsének nevezte, sőt akkora előjogot biztosít neki, hogy a törvény teljességének tartotta. „A szeretet a törvény teljessége” (Róm 13,10). Maga a mindenség Ura mint biztos jelet, hitelt érdemlő vonást, amiről meg lehet ismerni az ő tanítványait, a szeretetet említi, mikor mondta: „Arról fogja mindenki megismerni, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymáshoz” (Jn 13,35).

Testvéreim, siessünk mind a szeretethez, ragaszkodjunk hozzá, vele kezdjük a mai ünnep megülését is! Mert ahol szeretet van, ott megszűnnek a lélek hibái, onnan a szeretet elűzi a keserű gyűlöletet, ahol a szeretet uralkodik, elcsendesednek a lélek föltörő indulatai. „A szeretet türelmes – mondja az Apostol –, nyájas; a szeretet nem féltékeny, nem cselekszik rosszat, nem fuvalkodik föl, nem nagyravágyó, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem gondol rosszat.” (1Kor 13,4–5) A szeretet nem okoz felebarátjának rosszat! Ahol a szeretet uralkodik, sohasem akad testvérgyilkos Káin. Oltsd ki a gyűlölködés forrását és minden gonosznak elejét vetted, vágd ki a gyökeret és megszabadultál a rossz gyümölcstől! Ezeket azért mondom, hogy nagyobb figyelemmel legyünk a gyűlölködök iránt, mint azok iránt, akiket gyűlölnek. Mert azok szenvedik a legnagyobb veszteséget, nagy veszedelembe sodorják magukat, mert a gyűlölködés azoknak, akik ellen irányul, ha akarják, dicsőséget szerez. Láthatod, ünnepeljük az igaz Ábelt, és minden nap magasztaljuk. Számára is a gyilkosság hozta a dicsőséget. Halála után is végre keményen beszél, és nagy szóval vádolja gyilkosát. Káin pedig tette gyümölcsét, tette méltó bérét kapta és félve, rettegve élt a földón. Ábel halála után is bátran és szabadon szól, Káint a bűn életében is halottakénál szerencsétlenebb életre kárhoztatta. Ábelt az erény halála után is ragyogó színekkel mutatja.

Mi is, hogy itt és odaát igaz örömöt élvezhessünk, hogy a mai ünnep igazi örömét megízleljük, vessük le a lélek hétköznapi ruháit, különösen vessük le a gyűlölet öltönyét! Lehet, hogy látszólag ezernyi jótettet halmozunk föl, de ha tetteinknek is ez a rút és keserű hiba az indítója, minden fáradozásunk hiábavaló. Adja Isten, hogy mindebből soha semmit se ismerjünk, különösen pedig azok, akik a mai napon a keresztségben a bűnök régi köntösét levetették és a nap sugárözönével vetélkedő fényben tündökölnek! Ti pedig, akik ma lsten fogadott fiaivá lettetek, akik ezt a ragyogó köntöst felöltöttétek, teljes erőtökkel törekedjetek megőrizni ezt a fényt, amelybe ma öltöztetek! Az ördögnek soha, sehol ajtót ne nyissatok, hogy a Szentlélek bőségesebb ajándékát kapva, gyümölcsöt teremjetek! Ki harmincat, ki hatvanat, ki százat, hogy méltók lehessetek bizalommal sietni az ég Királya elé, mikor eljön, hogy minden emberi kifejezést meghaladó javakat osszon azoknak, akik ezt az életet erényekben gazdagon élték át a mi Urunk-, Jézus Krisztusban, akinek dicsőség és hatalom most és mindig és örökön örökké. Ámen.

Szentmise a mennybemenetel nyolcadába eső (húsvét utáni VI.) vasárnapon

Hirdetjük a kedves testvéreknek, hogy 2026. május 17-én 16:30 órakor a szegedi Szent József jezsuita templomban (Szeged, Dáni u. 3.) hagyományos római rítusú szentmise lesz.

LELKI ÚTRAVALÓ:

Aranyszájú Szent János magyarázata Szent János evangéliumához (47,3. 4. 5.);  PG 59:417–420. In: Az egyházatyák beszédeiből, IV. köt. (Szent István Társulat, Budapest, 1944), 209–217. o.

Nézd csak, milyen vigasztalást hoz Krisztus, hogy ezek a gondolatok meg ne zavarják őket. „Mikor pedig eljövend a Vigasztaló, kit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelkét, ki az Atyától származik, ő majd bizonyságot tesz énfelőlem; és ti is bizonyságot tesztek, mert kezdettől velem vagytok”. Ő majd hitelt érdemel, hiszen az igazság Lelke. Ezért nevezte „az igazság Lelkének”, nem pedig Szentléleknek. „Aki az Atyától származik”, ez azt jelenti, hogy mindent pontosan tud. Magáról is állítja Krisztus: „tudom, honnan jövök és hová megyek”. Itt is az igazságról beszélve, mondta ezt saját magáról „Akit én küldök”. Íme, nemcsak az Atya magában, hanem a Fiú is küldi. És ti is hitelt érdemeltek majd, ti, akik velem voltatok és nem mástól hallottátok ezeket. Ezért mondják határozottan az Apostolok: „Minekünk, akik ettünk és ittunk ővele" (ApCsel 10,41). Hogy pedig ez nem a kegyelemre vonatkozik, azt maga a Lélek bizonyítja (16. fej.).

„Ezeket mondottam nektek, hogy meg ne botránkozzatok”; amikor ugyanis majd sok hitetlen embert láttok és viszontagságok között szenvedtek. „Ki fognak zárni benneteket a zsinagógából”. Hiszen már el is határozták, hogy ha valaki megvallja Krisztust, azt kiteszik a zsinagógából. „Sőt eljön az óra, hogy mindaz, aki megöl titeket, szolgálatot vél tenni az Istennek”. A ti meggyilkolástokat úgy készítik elő; mintha jámbor és Istennek tetsző dolgot cselekednének. Ezután viszont azonnal vigasztalást is nyújt Krisztus: „És ezeket fogják cselekedni veletek, mert nem ismerték az Atyát, sem engemet”. Nektek elég a megvigasztalódásra, hogy miattam és Atyám miatt szenveditek ezeket. Itt emlékezetükbe idézi azt a boldogságot, melyet működése kezdetén már kilátásba helyezett: „Boldogok vagytok, midőn szidalmaznak és üldöznek titeket és hazudván, minden rosszat mondanak rátok énérettem. Örüljetek és vigadjatok, mert jutalmatok bőséges mennyekben” (Mt 5,11).

„De ezeket szólottam nektek, hogy mikor eljövend az óra, rájuk emlékezzetek” és a többi mondásomban is higgyetek. Nem mondhatjátok ugyanis sem azt, hogy ezeket hízelgésből, vagy azért mondtam volna, hogy kegyeitekbe férkőzzem, sem pedig azt, hogy szavaimmal megcsallak benneteket. Mert ha valaki be akarna titeket csapni, az nem jósolna olyasmit, ami megrettenthet. Én tehát azért mondtam ezt meg előre, hogy ezek az események ne törjenek rátok váratlanul és meg ne zavarjanak benneteket; de még egy másik okból is, hogy ne mondhassátok majd: ezeket az eljövendő eseményeket nem tudtam előre. "Emlékezzetek, hogy én megmondottam nektek.” Mert a zsidók mindig találtak gonosz ürügyet az üldözésükre, tudniillik, hogy őket mint kártevőket hajszolják. De ez nem zavarta a tanítványokat, mert ennek bekövetkezéséről előbb már tudomást szereztek és tudták: miért szenvednek. És ez az ok elég volt arra, hogy bátor lelkűekké tegye őket. Ezért hangoztatta azt Krisztus mindenütt, ahol csak megfordult: nem ismertek engem és: Miattam teszik majd; és: Az én nevem miatt; Az Atya miatt (Jn 16,3; 15, 21); és Én szenvedtem először; és: Nem igaz ok miatt merik ezeket.

Mi is erre gondoljunk lelkünkben, amikor kísértésben vagyunk, amikor a gonosz emberektől elszenvedünk valamit; tekintsünk vezérünkre és hitünk tökéletesítőjére; és arra, hogy a gonoszok részéről, meg hogy az erényért és Krisztusért szenvedünk. Ha ugyanis erre gondolunk, minden könnyű és elviselhető lesz. Mert ha valaki szeretteiért viselt szenvedésével büszkélkedik, akkor, ha Istenért szenvedett majd, mit fog érezni a rosszból? Ha ugyanis Krisztus a gyalázatot, tudniillik a keresztet, miattunk dicsőségének nevezte; nekünk sokkal inkább kell ilyen érzelműeknek lennünk. És ha így meg tudjuk vetni a kínzást, akkor még egyszerűbb a pénzt és a zsugoriságot lenézni. Szükséges tehát, hogyha nehéz szenvedések előtt állunk, akkor ne csak a megpróbáltatásra, hanem a győzelemre is gondoljunk.

Amint a kereskedők nemcsak a tenger veszélyeivel, hanem a haszonnal is számolnak, így nekünk is az égre és az Istenben való bizalomra kell gondolnunk. Ha a gazdagság előtted kívánatosnak tűnik föl, akkor gondolj csak arra, hogy Krisztus nem így akarja és meglásd; azonnal értéktelennek tűnik majd neked. Ha pedig terhedre van a szegényeknek adni, akkor ne csak a kiadásra légy tekintettel, hanem a vetésről gondolj lelkedben azonnal az aratásra. és ha kínosnak tetszik neked más feleségétől távol maradni, úgy gondolj csak arra a győzelemre, melyet ebben a küzdelemben fogsz aratni; és meglásd; könnyen elviseled a szenvedést. Mert ha már az emberektől való félelem távol tart gaztettektől, akkor mennyivel inkább Krisztus szeretete!

Az alamizsnát ajánlja. Nehéz az erény útja, de eljövendő nagy ígéretek veszik körül. Az igazak az erényt, minden mástól eltekintve, önmagában is szépnek találják. Ezért tehát önmagáért gyakorolják és Isten tetszéséért, nem pedig a jutalomért cselekszenek helyesen. Nagyra tartják az önmegtartóztatást, nem azért, hogy elkerüljék a büntetést, hanem azért, mert ez Isten parancsa. Ha azonban valaki nem ilyen erős, az gondoljon a jutalomra. Tegyük így az alamizsnával is. Szánjuk meg embertársainkat, ne nézzük le az éhségtől elgyötörteket, mert miképpen nem volt képtelenség, hogy nevetve, gyönyörűségeket élvezve üljünk az asztalhoz, míg másokat jajgatni hallunk az utcán és nem sietünk a jajgató segítségére, hanem bosszankodva tűrjük csak el őt és csalónak nevezzük? Mit mondasz ember? „Vajon csalna-e valaki egy darabka kenyérért?” Igen, válaszolod. Ez a tény még inkább indítson téged a könyörületességre; ezért kell tehát embertársaidat legelőször az ínségből kimentened. Ha pedig nem akarsz adni, akkor legalább ne rágalmazd: ha nem akarsz a hajótörésből senkit sem kimenteni, akkor legalább senkit se lökj le a mélységbe.

Amikor elutasítod a téged kérőt; akkor gondolj csak arra: mit is akarsz te Istentől a kéréseiddel? „Amilyen mértékkel mértek”, mondta, „olyannal fognak visszamérni nektek” (Mt. 7, 2). Gondold csak meg, hogyan távozik el az az ember visszautasítva, lehajtott fejjel, szomorkodva, szegénységének és egyszersmind gyalázatának sebeit magán hordozva. Mert ha a koldulást átkozott dolognak tartjátok, akkor a kéregetőt be nem fogadni és szitkokkal távozni mellőle, gondold csak meg, micsoda méltatlankodást fog ez okozni. Meddig leszünk még a vadállatokhoz hasonlóak és a kapzsiság által meddig tartjuk még rejtve jó természetünket? Sokan sóhajtoznak e dolgok miatt, én azonban nemcsak most, hanem mindig birtokában akarok lenni ennek az irgalmasságnak. Gondolj csak arra a napra, amikor Krisztus ítélőszéke előtt fogunk állni, amikor majd irgalmasságért fogunk könyörögni és hozzánk, a középre állítottakhoz, így fog szólni Krisztus: Egy darabka kenyér vagy obulus miatt vertetek akkora vihart ezeknek a lelkében? Mit fogunk majd válaszolni? Milyen védekezéssel fogunk előjönni? Hogy pedig Krisztusnak szándékában van ezeket középre vezetni, azt szavaiból is kiveheted: „Amit nem cselekedtetek egynek e legkisebbek közül, nekem sem cselekedtétek” (Mt 25,45). Ők nem szólnak majd akkor egy szót sem hozzánk, hanem Isten fog minket miattuk vádolni. Lázárt ugyanis látta a gazdag, de Lázár nem szólt hozzá semmit sem, hanem Ábrahám beszélt helyette.

Így lesz ez a szegényekkel is, kiket mi most megvetünk. Nem rongyos ruhában és könyörgésre tárt kézzel fogjuk őket látni, hanem már az örök nyugalomba helyezettekként jelennek majd meg előttünk. Mi pedig föl fogjuk ölteni az ő alakjukat és ruhájukat. Ó, bárcsak egyedül a ruhájukat kelljen magunkra vennünk, s nem pedig, ami sokkal súlyosabb annál, a büntetést. Az a gazdag sem vágyott ott arra, hogy jóllakjon a morzsákkal, hanem kínozták és nagyon szenvedett. Közben pedig hallotta: „Elvetted javaidat életedben, Lázár pedig ... a rosszakat” (Lk 16, 25). Ezért tehát ne becsüljük valami nagyra a gazdagságot. Mert hacsak nem ügyelünk, akkor a büntetéshez vezető útravaló lesz az számunkra, és viszont, ha vigyázunk, a szegénység, a gyönyörűség és nyugalom járuléka lesz. Bűneinket mossuk ugyanis le, ha a szegénységet hálaadással viseljük el, Istennél pedig nagy biztosítékot szerzünk magunknak.

Ne keressük tehát mindig csak a nyugalmat, hogy majd aztán ott legyen nyugalomban részünk, hanem vállaljuk magunkra az erényért a fáradtságot is. Ami fölösleges, hagyjuk el és ne keressünk semmi mást, hanem a szegényeknek adjuk mindenünket. Mivel védekezhetünk majd, amikor ő az eget ígérte nekünk, mi pedig még kenyeret sem nyújtunk neki? Amikor ő gondoskodik arról, hogy fölkeljen a nap és ellát téged a teremtmények mindenféle szolgálatával; te pedig még ruhát sem adsz neki és födeledet sem osztod meg vele? Neked adta testét és értékes vérét, te pedig még italt sem adsz neki? Vagy talán azt mondod, hogy egyszer már adtál? Ez bizony még nem irgalmasság; amíg még van valamid és nem adsz belőle, addig még nem tettél meg mindent. Hiszen azoknak a szüzeknek, akiknek lámpájuk volt, olajuk is volt, csak éppen nem elég. Amikor a magadéból adtál, nem kellett volna ilyen szűkmarkúnak lenni, most pedig, amikor abból adsz, ami az Úré, most miért vagy olyan fukar?

Eláruljam nagy embertelenséged okát? Azok, akik fösvénységükből gazdagodtak meg, lusták az alamizsnához; aki ugyanis így tanult meg nyerészkedni, az semmit sem bír kiadni. Mert hogyan tudna az ilyen, állandóan harácsolásra kész ember az ellenkezőre változni; aki másét rabolja, hogyan fogja az a sajátját másnak adni? Az a kutya, amely megszokta a húsevést, már alkalmatlan a nyáj őrzésére; az ilyeneket tehát megölik a pásztorok. Tartóztassuk meg az ilyen ételtől mi is magunkat, hogy ilyesmi meg ne történjék velünk. Azok táplálkoznak ugyanis csak hússal, akik az éhség által halált hoznak. Nem látod-e, hogy nekünk embereknek az Isten mennyire mindent közösen adott: mert, ha megengedte, hogy szegények is legyenek, ezt a gazdagok kedvéért tette, hogy az alamizsnálkodással lerázzák bűneiket. Te azonban kegyetlen és embertelen vagy ebből a szempontból. Ebből következik tehát, hogy ha jelentősebb dolgokban lenne hatalmad, akkor megszámlálhatatlan sok gyilkosságot engednél meg és a fényt és az életet mindenki elől elvágnád. Hogy pedig ez meg ne történjék, az ilyen telhetetlenségnek útját vágta. Ha pedig ti, akik ezeket hallgatjátok, rossz néven veszitek tőlem, akkor mennyivel inkább vehetem én rossz néven, aki mindezt láthatom.

Meddig leszel te gazdag, és meddig marad ő szegény? Estig, tovább nem szabad. Olyan rövid ugyanis az élet, s annyira az ajtóban áll már minden, hogy mindent csak röpke órának kell becsülni. Mit törődsz olyan sokat bőséges élelmeddel, mit foglalatoskodsz annyit a szolgák és felügyelők seregével? Miért nem szerzel magadnak inkább ezer, az alamizsnaosztásodat jelző kikiáltót? Az élelmiszerkészlet nem szólal meg, legföljebb sok tolvajt csalogat oda, míg a szegényeknek adott kenyér magához Istenhez száll föl. Jelen életünket kedvessé teszi, minden bűnt fölold, Isten szemében dicsőséget szerez, az emberekében pedig tiszteletet kelt. Miért sajnálod magadtól ezt a sok jót? Így ugyanis sokkal inkább magadnak adod az ajándékokat, mint a szegényeknek: nekik ugyanis csak a jelenvalókat ajándékozod, magadnak ezzel szemben a jövendő dicsőséget és megnyugvást biztosítod: melyet mi bárcsak mindannyian elérnénk, a mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme és jósága által, akinek dicsőség és hatalom mindörökké. Ámen.