15:30 perces kezdettel a felsővárosi Szent Miklós minorita templomban (Szeged, Munkácsy u. 6) ,hagyományos római rítusú szentmise lesz P. Alácsi Ervin János celebrálásában.
Várjuk a kedves Híveket!
2018. augusztus 26., vasárnap
2018. augusztus 22., szerda
"A
kézbe áldozást az Egyház liturgikus fegyelme elleni lázadásként kezdték
el. Azok kvázi-finomkodása, akik azt bizonygatják, hogy 'felnőtt
emberekként etethetjük magunkat', hajlamos semmibe venni azt az alapvető
lelki igazságot, hogy Istent mindannyiunknak bűnbánattal teli, alázatos
és háládatos koldusokként szabad csak megközelítenünk.
Amikor az egyházi vezetők megadták magukat az ő követeléseiknek, világos szabályokat hoztak erre a gyakorlatra. Ezeket a szabályokat azonban ritkán tartják csak be teljesen. Azokat a papokat pedig, akik igyekeznek tiszteletben tartani és betartani őket, gyakran úgy kezelik, mintha túlságosan szigorúak lennének, vagy mintha hiányozna belőlük a lelkipásztori érzékenység.
Mindemellett ez a gyakorlat az Oltáriszentség darabjait hagyja a padlón - ami a templomi porszívó porzsákját de facto tabernákulummá teszi."
Thomas Collins atya (Virginia, USA), "A katolikus egyház evolúciója a feledés felé", Religion, 2018. május 29. (http://www.speroforum.com/
Kapcsolódó cikkünk:
- Athanasius Schneider püspök a kézbe áldozásról
https://
- Mi a teendő, ha kiömlik a Szent Vér vagy földre hull a Szent Test? (Instrukció 1923-ból) https://
Forrás: Katolikus Válasz
Amikor az egyházi vezetők megadták magukat az ő követeléseiknek, világos szabályokat hoztak erre a gyakorlatra. Ezeket a szabályokat azonban ritkán tartják csak be teljesen. Azokat a papokat pedig, akik igyekeznek tiszteletben tartani és betartani őket, gyakran úgy kezelik, mintha túlságosan szigorúak lennének, vagy mintha hiányozna belőlük a lelkipásztori érzékenység.
Mindemellett ez a gyakorlat az Oltáriszentség darabjait hagyja a padlón - ami a templomi porszívó porzsákját de facto tabernákulummá teszi."
Thomas Collins atya (Virginia, USA), "A katolikus egyház evolúciója a feledés felé", Religion, 2018. május 29. (http://www.speroforum.com/
Kapcsolódó cikkünk:
- Athanasius Schneider püspök a kézbe áldozásról
https://
- Mi a teendő, ha kiömlik a Szent Vér vagy földre hull a Szent Test? (Instrukció 1923-ból) https://
Forrás: Katolikus Válasz
2018. augusztus 15., szerda
Előszó augusztus 20. államalapításunk ünnepe alkalmából
"A magyar nép nemzeti eszményei mind a kereszténységből valók.
Minden, ami szent, nemzeti lett; s minden, ami nemzeti volt, szent lett.
A magyar korona szent korona lett; a magyar király apostoli király
lett; a magyar zászló a Szent Szűz zászlaja lett; a magyarság ideáljai:
István, Imre, Erzsébet, Margit, Jolán, Kinga Árpád vére s katolikus
szentek; ....
A nemzet erkölcsi élete: a hit, bizalom, remény, kötelességtudás, jogérzet, minden, ami lelki, a kereszténységből való volt; az ápolta szívét; az egyenesítette föl újra meg újra a vad elnyomás és hanyatlás korszakai után; lelki életének ő volt csillaga.
Nyissátok meg a magyar nemzet történeti távlatait, /s nézzétek meg! Minden,/ ami eszmény jelentkezik dicsőségben s nagyságban, az mind a hitből való. S viszont: nézzetek oda a hanyatlás, a visszavonás, a csúszás-mászás, az érdekhajhászat egymást váltó századaiba, amikor belviszályban a néptörzs pudvás lett, a török alatt féreg lett s a német befolyás alatt lágyderekú nemzet lett; miért történt ez mind, ha nem azért, hogy a régi eszmények elborultak s a nép lelke gyönge lett?"
/Prohászka Ottokár - iránytű/
Mindenható, örök Isten! Kérünk, őrizd meg kedves magyar hazánkat minden külső és belső veszedelemtől és a boldogságos, mindenkor szeplőtelen Szűz Máriának, Magyarország Nagyasszonyának, Szent Péter és Pál apostoloknak, Szent István első magyar királynak és minden szentednek könyörgése által adj magyar népednek egységet és békét, távolíts el tőle tévelygést, hogy az Anyaszentegyház hite szerint neked mindig bátran és szabadon szolgáljon. Krisztus, a mi Urunk által. AMEN†
Köszönjük Virth Józsefnek,a Magyar Kapucinus Delegáció FB oldal szerkesztőjének!
A nemzet erkölcsi élete: a hit, bizalom, remény, kötelességtudás, jogérzet, minden, ami lelki, a kereszténységből való volt; az ápolta szívét; az egyenesítette föl újra meg újra a vad elnyomás és hanyatlás korszakai után; lelki életének ő volt csillaga.
Nyissátok meg a magyar nemzet történeti távlatait, /s nézzétek meg! Minden,/ ami eszmény jelentkezik dicsőségben s nagyságban, az mind a hitből való. S viszont: nézzetek oda a hanyatlás, a visszavonás, a csúszás-mászás, az érdekhajhászat egymást váltó századaiba, amikor belviszályban a néptörzs pudvás lett, a török alatt féreg lett s a német befolyás alatt lágyderekú nemzet lett; miért történt ez mind, ha nem azért, hogy a régi eszmények elborultak s a nép lelke gyönge lett?"
/Prohászka Ottokár - iránytű/
Mindenható, örök Isten! Kérünk, őrizd meg kedves magyar hazánkat minden külső és belső veszedelemtől és a boldogságos, mindenkor szeplőtelen Szűz Máriának, Magyarország Nagyasszonyának, Szent Péter és Pál apostoloknak, Szent István első magyar királynak és minden szentednek könyörgése által adj magyar népednek egységet és békét, távolíts el tőle tévelygést, hogy az Anyaszentegyház hite szerint neked mindig bátran és szabadon szolgáljon. Krisztus, a mi Urunk által. AMEN†
Köszönjük Virth Józsefnek,a Magyar Kapucinus Delegáció FB oldal szerkesztőjének!
2018. augusztus 4., szombat
Hirdetés 2018. augusztus 5-re
Hagyományos rítusú "olvasott" szentmise lesz a szeged-felsővárosi minorita templomban 2018. augusztus 5-én, 15:30-kor, a szokásos időpontban.
2018. augusztus 3., péntek
Fények az éjszakában
Titok az élet, titok a szépség. Titok, amelynek fátylát eddig még egyetlen kéz sem tudta
elhárítani, hogy szentségtörő kíváncsisággal behatoljon kifürkészhetetlen rejtekeibe. Csak egyet
tudhatott meg. «Földfölötti súlypont nélkül nincsen nagy, nemes, színes, gazdag földi lét.»
A szépség nem a földön született. Valahol magasabb világban, az Isten közelében. A szépség
titka Isten ölében rejtőzik. Aki egyszer megtagadja a szépséget, megtagadja szükségszerűen
Istent is, minden szépségnek teremtő Ős okát. Te gyárfüstös kor! Te késői ember-vándor
a tömeghalál, a szenvedés óráiban érzed-e a szépség közelségét? Érzed a szívek szimfóniáját?
Van-e művészi, prófétai erőd, amely kivetíti örök fényét az éjszakába? Az éjszakába, amelyben
dideregve bolyongsz, mint az elhagyott árva gyermek? Van-e hited, amely összefogja
lelkedet hited alanyával, az Istennel? Van-e erőd, amely birtokosává avat a legtermékenyebb
művészi valóságnak? És meg tudod-e magadban rendezni a legszínesebb, leggazdagabb tárlatot,
amit ember eddig a földön rendezett? Össze tudod-e állítani Isten örök szépségének tudatában
azt az átfoghatatlan értékű kiállítást, amelyben a szépségek végtelen arányai kápráztatnak szemet, fület, szájat? Ó, nem a vatikáni múzeum gazdagsága, nem is a San Pietro gigászi nagysága, nem a Louvre értékei, sem a Galleriák színpompái adják meg évezredek tomboló erejével a szépségek mérhetetlen nagyságát. Ó, nem. Az igazi szépséget Isten varázsolja a Napbanéző emberiség arcára.
Napbanéző Koldus vagy. Semmi más. Elvakítanak a fények. És csak alamizsnát kaphatsz.
Isten asztala gazdagon terített, de nem a tiéd. Istené. És ő ad neked, de csak akkor, ha van
benned szikra, amely fel tud lángolni egyetlen egyszer az Isten közelségétől.
Isten szépsége örök. Isten ajándéka mérhetetlen. Nincs benne hasadás. Hasadás csak az
emberszívekben van. A szívekben, amelyekre «Buddha, Konfucius, Mohamed vont szinte áttörhetetlen fátylat és nem tudják még ma sem meglátni a fényt». Árius gőgje, Nestorius féktelensége tett érzéketlenné milliókat a szépséggel szemben. A saját szépséghibáira flastromot
kereső emberiség hányszor tépte széjjel Isten szépségköntösét, hogy annak darabjaival takarja
be kimarjult életének üres világát. Ember ! látod-e a szépséget?
A szépség metafizikáját Isten alkotta meg és Ő véste az emberi lélekbe-is. Az idők legfeljebb csak gyakorlattá érlelik azt, amit Isten adott. Egyszer az Úr ajándékozó kedvében megtöltötte a lelkek kőkorsóit és ebből a csodálatos vízből itatja ma is a világot. A szépség szerelmeseinek
csodálatos kútja áll előttünk, mint minden isteni szépség őrzője és letéteményese,az Anyaszentegyház. Vajon inkarnálódik-e bennünk mindaz a szépség, amit felénk sugároz
Róma lelke? Vajon Sienai Szent Katalin egyszerű lelke megtanít-e arra, hogy mindenkor
Isten szépségét szemléljük? És megtanít-e arra egy Szent Ágoston, hogy ne csak nézzük, hanem
éljük is Isten szépségeit? Mennyivel másként festene a világ, ha a keresztények nemcsak turista szemmel néznék az Isten szépségeit kíváncsian, hanem élnék is. Ha ki tudná ásni mindenki a rejtett kincset és Te lucis ante siderum-tól az ante terminumig nemcsak a kozmikus világ, nemcsak a hétköznapi tragédiák érdekelnék, hanem átélnék Isten rejtett valóságát.
«A kereszt fénye nélkül szegényes minden művészet és én nem haboznék lerombolni a San Pietro kupoláját, ha azzal egyetlen lelket megmenthetnék ...» — adja a vértanú Campion szájába a szót egy regény. Valóban. Az igazi szépség a lélek szépsége. Az igazi érték a lélek értéke. Az a diadalmas világnézet, amely nem világokat hódít, hanem az életet. Az igazi művész az, akinek lelkére lángbetűkkel vésődik : Civis Romanus sum. A fény, amely az emberéjszakákba sugárzik, Istentől jő. Isten szeretetének lángja. Ennél a fénynél tárul fel a beata pacis visio, az örök krisztusi életszemlélet.
Az Isten-kéz hatalmas freskóját szemlélve,minden idők örök álma valósul meg szemeink
előtt: Istenben és Istenért alkotni, Istenben és Istennel élni.
Írta: Lengyel Rezső
Megjelent a Fehér Barát,a Pálosrend 1942 márciusi negyedéves értesítőjében
elhárítani, hogy szentségtörő kíváncsisággal behatoljon kifürkészhetetlen rejtekeibe. Csak egyet
tudhatott meg. «Földfölötti súlypont nélkül nincsen nagy, nemes, színes, gazdag földi lét.»
A szépség nem a földön született. Valahol magasabb világban, az Isten közelében. A szépség
titka Isten ölében rejtőzik. Aki egyszer megtagadja a szépséget, megtagadja szükségszerűen
Istent is, minden szépségnek teremtő Ős okát. Te gyárfüstös kor! Te késői ember-vándor
a tömeghalál, a szenvedés óráiban érzed-e a szépség közelségét? Érzed a szívek szimfóniáját?
Van-e művészi, prófétai erőd, amely kivetíti örök fényét az éjszakába? Az éjszakába, amelyben
dideregve bolyongsz, mint az elhagyott árva gyermek? Van-e hited, amely összefogja
lelkedet hited alanyával, az Istennel? Van-e erőd, amely birtokosává avat a legtermékenyebb
művészi valóságnak? És meg tudod-e magadban rendezni a legszínesebb, leggazdagabb tárlatot,
amit ember eddig a földön rendezett? Össze tudod-e állítani Isten örök szépségének tudatában
azt az átfoghatatlan értékű kiállítást, amelyben a szépségek végtelen arányai kápráztatnak szemet, fület, szájat? Ó, nem a vatikáni múzeum gazdagsága, nem is a San Pietro gigászi nagysága, nem a Louvre értékei, sem a Galleriák színpompái adják meg évezredek tomboló erejével a szépségek mérhetetlen nagyságát. Ó, nem. Az igazi szépséget Isten varázsolja a Napbanéző emberiség arcára.
Napbanéző Koldus vagy. Semmi más. Elvakítanak a fények. És csak alamizsnát kaphatsz.
Isten asztala gazdagon terített, de nem a tiéd. Istené. És ő ad neked, de csak akkor, ha van
benned szikra, amely fel tud lángolni egyetlen egyszer az Isten közelségétől.
Isten szépsége örök. Isten ajándéka mérhetetlen. Nincs benne hasadás. Hasadás csak az
emberszívekben van. A szívekben, amelyekre «Buddha, Konfucius, Mohamed vont szinte áttörhetetlen fátylat és nem tudják még ma sem meglátni a fényt». Árius gőgje, Nestorius féktelensége tett érzéketlenné milliókat a szépséggel szemben. A saját szépséghibáira flastromot
kereső emberiség hányszor tépte széjjel Isten szépségköntösét, hogy annak darabjaival takarja
be kimarjult életének üres világát. Ember ! látod-e a szépséget?
A szépség metafizikáját Isten alkotta meg és Ő véste az emberi lélekbe-is. Az idők legfeljebb csak gyakorlattá érlelik azt, amit Isten adott. Egyszer az Úr ajándékozó kedvében megtöltötte a lelkek kőkorsóit és ebből a csodálatos vízből itatja ma is a világot. A szépség szerelmeseinek
csodálatos kútja áll előttünk, mint minden isteni szépség őrzője és letéteményese,az Anyaszentegyház. Vajon inkarnálódik-e bennünk mindaz a szépség, amit felénk sugároz
Róma lelke? Vajon Sienai Szent Katalin egyszerű lelke megtanít-e arra, hogy mindenkor
Isten szépségét szemléljük? És megtanít-e arra egy Szent Ágoston, hogy ne csak nézzük, hanem
éljük is Isten szépségeit? Mennyivel másként festene a világ, ha a keresztények nemcsak turista szemmel néznék az Isten szépségeit kíváncsian, hanem élnék is. Ha ki tudná ásni mindenki a rejtett kincset és Te lucis ante siderum-tól az ante terminumig nemcsak a kozmikus világ, nemcsak a hétköznapi tragédiák érdekelnék, hanem átélnék Isten rejtett valóságát.
«A kereszt fénye nélkül szegényes minden művészet és én nem haboznék lerombolni a San Pietro kupoláját, ha azzal egyetlen lelket megmenthetnék ...» — adja a vértanú Campion szájába a szót egy regény. Valóban. Az igazi szépség a lélek szépsége. Az igazi érték a lélek értéke. Az a diadalmas világnézet, amely nem világokat hódít, hanem az életet. Az igazi művész az, akinek lelkére lángbetűkkel vésődik : Civis Romanus sum. A fény, amely az emberéjszakákba sugárzik, Istentől jő. Isten szeretetének lángja. Ennél a fénynél tárul fel a beata pacis visio, az örök krisztusi életszemlélet.
Az Isten-kéz hatalmas freskóját szemlélve,minden idők örök álma valósul meg szemeink
előtt: Istenben és Istenért alkotni, Istenben és Istennel élni.
Írta: Lengyel Rezső
Megjelent a Fehér Barát,a Pálosrend 1942 márciusi negyedéves értesítőjében
† Hagyományos római rítusú Szentmise - 2018 Augusztus 5 Havas Boldogasszony †
15:30 perces kezdettel a felsővárosi Szent Miklós minorita templomban (Szeged, Munkácsy u. 6) ,hagyományos római rítusú szentmise lesz P. Alácsi Ervin János celebrálásában.
Várjuk a kedves Híveket!
Havas Boldogasszony Festmény, ismeretlen festő, 1700 körül, Móra Ferenc Múzeum Szeged
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)