2012. október 12., péntek

Nagy igazság...




Az Imaórák Liturgiájának IV. kötetében a XXVII. évközi hét péntekjére rendelt egyik olvasmány az V. századi gall hitvalló, Lerini Szent Vince írásaiból való. Érdemes elgondolkodni rajta...


Lerini Szent Vince áldozópap „Első emlékeztető” című művéből

(Cap. 23: PL 50, 667-668)


Azt kérdezhetné valaki: Semmi se fejlődik Krisztus Egyházának tanításában? Dehogynem! Sőt, egészen jelentős a fejlődés.
Ki lenne ugyanis annyira ellensége az embereknek, és ki gyűlölné annyira Istent, hogy megakadályozni merészelné ezt a fejlődést? Csakhogy valóban fejlődése legyen ez a hitnek, és ne megváltoztatása. A fejlődés ugyanis azt jelenti, hogy magának az igazságnak ismerete teljesebbé válik; a megváltoztatás pedig azt, hogy az igazságot valami egészen megmásítja.

Szükséges tehát, hogy igenis növekedjék, sőt lendületesen fejlődjék az egyénnek és a közösségnek, az egyes embernek és az egész Egyháznak a felfogóképessége, tudása és bölcsessége, az egyes emberi életkor és az egymás után következő évszázadok előrehaladásának megfelelően. De mindig ugyanannak maradjon meg a tanítás, azaz megmaradjon maga a dogma ugyanabban a jelentésben és ugyanabban a tartalomban.
Tehát az emberi lélekben élő vallásosság ugyanazt a törvényt követi, mint ami a test életét szabályozza. A test ugyanis az évek múlásával fejlődik és tökéletesedik, mégis megmarad ugyanaz a test. Nagy különbség van a virágzó gyermekkor és az érett öregkor között, mégis ugyanaz az ember az öreg is, aki az ifjú volt. Mert megváltozhat egy embernek az életkora, megváltozhatnak a külső körülményei is, mégis kétségkívül ugyanolyan természetű lény és ugyanaz a személy marad.
A csecsemő végtagjai kicsik, nagyobbak már az ifjúé, de azok mégis ugyanazok. Ahány ízület van a kisgyermek testében, ugyanannyi van a felnőtt testében is. És ha az ember testében valami csak érettebb korában mutatkozik, csírájában az már megvolt benne előzőleg is, úgyhogy semmi új sem lesz utólag az idős emberben, ami nem lett volna meg már — ha rejtett formában is — a gyermekben.
Ez tehát a szerves fejlődés igazi és meghatározott törvénye. A teremtő Isten végtelen bölcsessége szabta meg a fejlődésnek azt a meghatározott és csodálatos rendjét, hogy az érettebb korban tökéletesebb formában jelenik meg az emberben mindaz, ami már megvolt a kisgyermekben.
Ha tehát az idő múlásával az emberi test úgy változnék meg, hogy felépítettsége különböznék az eredetitől, azaz valamilyen új tagot kapna, vagy a meglevőkből valamelyiket elveszítené, akkor szükségszerűen vagy elpusztulna az egész emberi test, vagy torz szörny lenne, vagy legalábbis nyomorékká válnék. A keresztény vallás dogmájának ugyanígy követnie kell ezt a fejlődési törvényt azért, hogy az évek múltával a hit tanítása egyre szilárdabb legyen, és idők folytán jobban kifejlődjék, és az emberi életkor haladtával megvilágosodva ragyogjon.
Őseink ennek az Egyháznak a szántóföldjébe már régen elvetették a hit tiszta búzáját. Nagyon oktalan és következetlen dolog lenne, ha mi, késői utódok, az igazság tiszta búzája helyett a titkon belehintett tévtanítás konkolyát gyűjtenénk össze.
Sokkal okosabb és következetesebb dolog, hogy — miután semmi ellentét sincs a kezdeti értelem és a későbbi fejlődés között — a tiszta búzavetésnek kifejlődött kalászaiból learassuk a dogma tiszta búzatermését is, hogy ami abból az ősi kezdeti vetésből idők folyamán kifejlődött, most szintén örömmel töltsön el, és tisztelettel becsüljük meg.

2012. április 22., vasárnap

"Én pedig irgalmaddal eltöltve belépek a te házadba" (Ps 5, 7)



Isten szemével tekintve mindössze pillanatnyi zavar után a szegedi régi rítusú közösség -remélhetőleg tartós- új otthont talált magának a Szeged-Felsővárosi Szent Miklós Minorita Templomban. Artur Prenkiewicz OFM Conv. plébános atya szóbeli engedélye alapján május hónaptól itt folytatódnak a szegedi régi rítusú szentmisék egyelőre a szokott időben, vasárnap 15:30-kor.

Az első szentmise előreláthatóan május 14-én lesz.

KÖSZÖNJÜK!!!

2012. április 14., szombat

Alsóváros nincs nyitva többé...

Úgy tűnik, e szép oltár előtt ezentúl nem imádkozhatunk

Sajnálattal tudatjuk, hogy Szeged-Alsóváros ferences közössége 2012. április 1-én, Virágvasárnap összehívott rendkívüli házi-káptalanja döntésének értelmében a szegedi régi rítusú közösség nem végezhet többé szertartásokat a gyönyörű -a barokk korban átalakított- gótikus templomban.

Az okok:
1. A közösségünk által használt olvasóállvány, amely mellől Ervin atya prédikálni szokott, nem kerül vissza pontosan az eredeti helyére, ezért a mikrofonokkal (amelyek akusztikailag precízen az állvány eredeti helyzetéhez vannak igazítva) mindig gond van. 

2. A virágvasárnapi körmenetes ill. passiós szentmise elhúzódása miatt a plébánia elsővasárnapi szentségimádása jelentős késéssel kezdődhetett csak meg, ez pedig a hívek felháborodását vonta maga után.

Idézet Ervin atya válaszleveléből:
"Ezúton szeretném kifejezni elsősorban Neked, Kedves Plébános Atya, majd minden alsóvárosi ferences testvérnek és a templom kiszolgáló személyzetének mélységes hálámat az elmúlt időszakban mutatott segítőkészségért és kedvességért. Ezt bizton mondhatom minden egyes hívünk nevében. Valóban példamutató, igazi ferences erény volt a mi kis közösségünk befogadása; remélem, fogunk találni még egy olyan helyet, ahol ilyen tisztelettel, ilyen nagylelkűen bánnak velünk. Elnézést, ha bosszúságot vagy fölfordulást okoztunk volna, biztosíthatlak, hogy ezt nem szándékosan tettük."

Utolsó szentmisénk május első vasárnapján lesz az alsóvárosi ferences templomban, addig is helykeresőben vagyunk...

2012. március 19., hétfő

Szent József

Guido Reni: Szent József a gyermek Jézussal (1620 k. )
olaj, vászon, 126 x 101 cm
Hermitage, Szentpétervár

2012. március 15., csütörtök

Barsi Balázs atya lelkigyakorlata Sümegen



A festői, pár utcából álló kisváros magaslatán áll a vár. Alatta a ferences kolostor s a hozzá épült Mária-kegytemplom. A Híradóban ritkán hallani róla, az újságok sem cikkeznek sem jót, sem rosszat. Pedig szó szerint eget rengető dolgok történnek ott.


Istennek hála itt él a 66 esztendős ferences szerzetes, Barsi Balázs atya, aki kérlelhetetlenül lelkiismeretes igehirdetésével felkavarja az ide látogatót, aki látókörével, amely egyszerre széles és mély, szinte a szívek és a vesék vizsgálója a mai magyar katolikus közéletben. Aki nem szégyell püspökre rápirítani vagy papot figyelmeztetni, ha az Egyház érdeke úgy kívánja. Sajnos van is feladata elegendő...


A rendház 350 esztendős ódon épülete sok-sok szerzetes-nemzedék imádságát szívta magába. Itt szállnak meg a lelkigyakorlatozó hívek is, hogy Isten házához, a gyönyörűen felújított érett barokk kegytemplomhoz testileg és lelkileg közel legyenek.


Balázs atya nem enged a huszonnyolcból. Sümegen a zsolozsma olyan, amilyen volt sok évszázadon keresztül, s amilyennek ma is mindenütt lennie kellene, de szinte sehol sem az: énekes. (Az énekes zsolozsmáról érdemes elolvasni Mezei János tanár úr írását, amely a JEL folyóiratban jelent meg.) Ahogyan a Magyar Egyházzene egyik régebbi számában olvasható, s amelyre Dobszay tanár úr (Requiescat in pace!) is mindig felhívta a figyelmet: a liturgia azért énekes műfaj, mert az ének valamiképpen megkülönbözteti a szent szöveg előadását a piac nyelvétől és beszédmódjától vagy a hétköznapi beszélgetések nyelvétől és beszédmódjától, és egy magasabb rendű dimenzióba emeli azt. Nem véletlen, hogy még a pogány rítusok is (gondoljunk a tűz körül ritmusra ugráló indiánokra) kapcsolatban állnak a zenével és az énekkel. S nem véletlen az sem, hogy amikor az ortodox templomban az előkészületeket követően a pap elkezdi a Szent Liturgiát, abban a pillanatban mintha a Mennybe lépnénk be (mint ahogy azt is tesszük...). Ez az a plusz, amit ma kikergetnek a templomokból, és ezért van az, hogy a gregorián ének, amely valóban az Egyháznak a hétköznapokban és az ünnepeken folytonosan használt anyanyelve volna, ma csupán lexikonok címszavai szerint felel meg ennek a kritériumnak. (Hogy katolikus ember miért kényszerül mindenféle távol-keleti vallási szokás felvételére, hogy miért hiányolja annyira a csendet, a meditációt, a jógát stb., arra is ez a magyarázat: mert a mi sok évszázados módszerünk, amely -tulajdonképpen- ugyanezt adta volna, s ráadásul nem is a keleti gyakorlatra jellemző személytelen formában, hanem magával az élő Istennel való éltető kapcsolatban, nos, a mi sok évszázados módszerünk gyakorlatilag tilossá vált.)


A lelkigyakorlat gerincét Sümegen a zsolozsma képezi. Napközben meghallgattuk Balázs atya csodálatos elmélkedéseit, ezúttal a gyónásról, a kiengesztelődés szentségéről. Csak egyetlen kis idézet: "A Sátánnak nem az a célja, hogy lopj vagy hazudj. Nem az a célja, hogy paráználkodj. Az a célja, hogy amikor ezeket megteszed, tégy úgy, mintha Isten nem is lenne. Szüntesd meg az Istent. Ez az ő célja. Mert akkor teljességgel elszakíthat Tőle". Vagy: "Isten nem büntet, ő nem foglalkozik ilyesmivel, mert ő Isten. Te bünteted saját magadat abban a pillanatban, hogy vétkezel és elszakadsz Tőle. És máris elkezdesz félni." 


A lelkigyakorlatot követően böngésztem kicsit, és kiderült számomra, hogy a Mária Rádió archívumából rövid regisztráció után nagyon sok Barsi-elmélkedés tölthető le. Ajánlom őket szeretettel...


Rengeteget lehetne még írni a Sümegen eltöltött két napról: a két régi rítusú szentmiséről, a keresztútról, a szombat esti beszélgetésről, az ott kapható sok jó könyvről. Jut eszembe: a Szent Ágoston Liturgikus Megújulási Mozgalom kiadványaként újból napvilágot látott a Latin-magyar nappali zsoltároskönyv az évközi időre, amely a középkori Esztergom zsolozsma-beosztását követi, modern tipográfiával, bal oldalon latinul, jobb oldalon magyarul, kottázott antifónákkal és himnuszokkal, a függelékben tonáriussal. Sümegen ez is kapható, vaskos, tisztességes árú könyv, jó katolikusoknak kötelező és kihagyhatatlan!!!


Istennek legyen hála, mindnyájan épségben hazaértünk.

Balázs atya honlapja 
(cikkekkel, videókkal, könyvvásárlási lehetőséggel):  
www.barsibalazs.hu

2012. március 7., szerda

Barsi Balázs atya lelkigyakorlata


Közösségünk több tagja Ervin atya vezetésével csatlakozik ahhoz a zarándokcsoporthoz, amelyet a Szeged-Felsővárosi Szent Miklós Plébánia indít Sümegre, Barsi Balázs OFM atya három napos nagyböjti lelkigyakorlatára. Ezért március 11-én szegedi szentmisénk elmarad.

2012. február 22., szerda

Folytatódnak a régi rítusú szentmisék Szegeden



Minden Kedves Testvérünknek örömmel jelezzük, hogy dr. Alácsi Ervin János százados, hódmezővásárhelyi tábori lelkész Isten segedelmével egészségben visszaérkezett szarajevói katonai missziójából, így Ötvenedvasárnaptól kezdve a szegedi régi rítusú szentmisék ismét a régi rend szerint folytatódnak: minden vasárnap 15:30 órakor az alsóvárosi ferences templomban.

Köszönetet mondunk azoknak az atyáknak, akik Ervin atya távollétében hat hónapig a régi rítusú hívek segítségére és szolgálatára voltak, így Perlaki György tápéi és petőfitelepi plébános atyának, Galaczi Tibor SchP kecskeméti piarista atyának és mindenekelőtt Cibian Miklós ruzsai plébános atyának, aki, amikor csak ideje engedte, igyekezett biztosítani számunkra a rendszeres vasárnapi szentmisén való részvételt.

Köszönetünket és jókívánságainkat a 18. zsoltár szavainak rájuk alkalmazásával fejezzük ki:

Legyen kedves előtted az ő szájuknak beszéde,
és legyen az ő szívük gondolata a te színed előtt mindenkor!


Ugyanakkor jelezzük, hogy a hétköznapi hódmezővásárhelyi régi rítusú szentmisék is folytatódnak minden kedden 18:00 órakor a belvárosi templomban.