 |
| Példabeszéd a könyörtelen szolgáról |
2019. október 31., csütörtök
2019. november 3. - Pünkösd utáni XXI. vasárnap
2019. november 3-án szentmise lesz 15:30-kor a Szeged-Felsővárorsi Szent Miklós minorita templomban (Munkácsy u. 6.).
2019. október 27., vasárnap
Búcsúzik a Szerkesztő...
Dicsértessék a Jézus Krisztus!👑
Hosszas mérlegelés után úgy döntöttem hogy befejezem a Szent György Alapítvány blog szerkesztését.
Az indokot hosszas lenne leírnom,a döntésem is hosszasan született meg bennem.
Mégis úgy éreztem hogy meg kell lépjem.
Hogy mégsem keserű szájízzel teszem ezt,annak az az oka hogy sok tartalmas cikket,írást oszthattam meg Önökkel,Veletek,mindannyiunk remélhetőleg gyarapodására,örömére.
Abban a reményben búcsúzom hogy megtartotok emlékezetetekben,hogy volt egyszer egy Szerkesztő...
Ezúton is köszönöm Dr.Alácsi Ervin János atyának és Kohári Nándornak,a kuratórium elnökének hogy lehetőséget adtak nekem ezen a fórumon!
Köszönöm nekik az együtt töltött éveket!
Hosszas mérlegelés után úgy döntöttem hogy befejezem a Szent György Alapítvány blog szerkesztését.
Az indokot hosszas lenne leírnom,a döntésem is hosszasan született meg bennem.
Mégis úgy éreztem hogy meg kell lépjem.
Hogy mégsem keserű szájízzel teszem ezt,annak az az oka hogy sok tartalmas cikket,írást oszthattam meg Önökkel,Veletek,mindannyiunk remélhetőleg gyarapodására,örömére.
Abban a reményben búcsúzom hogy megtartotok emlékezetetekben,hogy volt egyszer egy Szerkesztő...
Ezúton is köszönöm Dr.Alácsi Ervin János atyának és Kohári Nándornak,a kuratórium elnökének hogy lehetőséget adtak nekem ezen a fórumon!
Köszönöm nekik az együtt töltött éveket!
Soli Deo Gloria!
Kónya Ferenc
2019. október 23., szerda
Marschalkó Lajos: ÚJ BIBLIÁT!
🇭🇺 56 HŐSEINEK EMLÉKÉRE...
Szentírás lett itt Nyugaton a csekkönyv,
Hamis próféták írtak bibliát
De Sináj hegyén csipkebokor gyúlt ki,
S szólította az embernek fiát.
Össze kell törni mind a kőtáblákat,
Át kell írni az öreg Bibliát,
Különbet írt, mint Máté az apostol
Vérével annyi sok magyar diák.
Az új Heródes hiába parancsolt,
Hiába küldött gyilkos sereget,
Bégő bárányként nem akartak halni
E csillag-lelkű magyar gyerekek.
Itt Nyugaton csak tehetetlen álltak,
A katonák s a sápadt férfiak...
Harcolni, halni senki sem akart itt
E vérző, árva gyerekek miatt!
Bábel mocsarán lángolt a neon-fény,
Kamasz-lányt ölelt a kölyök kamasz,
S túl hős-halált halt egy kis iskoláslány,
Hogy fénybe gyúljon a magyar tavasz.
Itt elvet árult néptribun, s a kalmár
A templom előtt mérte aranyát...
S ott, szabadságért szent halálba küldték
Fiaikat mind az — édesanyák!
És meghaltak a tízéves kis hősök,
Niobe még se siratta fiát,
Itt szét kell zúzni mind a kőtáblákat,
Át kell írni az öreg Bibliát.
Hősi temető van-e a világon,
Hol együtt nyugszik kétszáz kis-gyerek?
S a hant alól is azt sikoltja vérük:
Segítsetek, ti népek, emberek!
Fáklyát gyújtott testéből a kislány,
Jézus! Az égből Te láttad magad,
Száz kis Szent György és ezer kicsi Jeanne d’Arc
Halt ott érted a romfalak alatt.
Pilátus-Nyugat hókezeit mosta,
A farízeus rádión beszélt,
S kétszáz gyerek-hős szállt a temetőbe
Szabadság Ura! ... mert csak érted élt.
Szabadságot! — így üvöltött a börze,
Míg kavargott a véres vad tusa,
De szabadságért egyedül vérzett el
Magyarország, – a népek Krisztusa.
Ám föld alól és temető árkából
Felsírnak halott magyar gyerekek,
Kis csontkezük a dúlt égre dörömböl:
Áruló Nyugat – százszor jaj neked!
Kialszik fényed szabadság Judása,
Összedőlsz gyáva nyomorult világ,
S szét fogjuk zúzni minden kőtábládat,
Át fogjuk írni minden Bibliád.
1956. november 5.
(Hídfő, 1956. november 25. – Trianoni Almanach, 1960)
Szentírás lett itt Nyugaton a csekkönyv,
Hamis próféták írtak bibliát
De Sináj hegyén csipkebokor gyúlt ki,
S szólította az embernek fiát.
Össze kell törni mind a kőtáblákat,
Át kell írni az öreg Bibliát,
Különbet írt, mint Máté az apostol
Vérével annyi sok magyar diák.
Az új Heródes hiába parancsolt,
Hiába küldött gyilkos sereget,
Bégő bárányként nem akartak halni
E csillag-lelkű magyar gyerekek.
Itt Nyugaton csak tehetetlen álltak,
A katonák s a sápadt férfiak...
Harcolni, halni senki sem akart itt
E vérző, árva gyerekek miatt!
Bábel mocsarán lángolt a neon-fény,
Kamasz-lányt ölelt a kölyök kamasz,
S túl hős-halált halt egy kis iskoláslány,
Hogy fénybe gyúljon a magyar tavasz.
Itt elvet árult néptribun, s a kalmár
A templom előtt mérte aranyát...
S ott, szabadságért szent halálba küldték
Fiaikat mind az — édesanyák!
És meghaltak a tízéves kis hősök,
Niobe még se siratta fiát,
Itt szét kell zúzni mind a kőtáblákat,
Át kell írni az öreg Bibliát.
Hősi temető van-e a világon,
Hol együtt nyugszik kétszáz kis-gyerek?
S a hant alól is azt sikoltja vérük:
Segítsetek, ti népek, emberek!
Fáklyát gyújtott testéből a kislány,
Jézus! Az égből Te láttad magad,
Száz kis Szent György és ezer kicsi Jeanne d’Arc
Halt ott érted a romfalak alatt.
Pilátus-Nyugat hókezeit mosta,
A farízeus rádión beszélt,
S kétszáz gyerek-hős szállt a temetőbe
Szabadság Ura! ... mert csak érted élt.
Szabadságot! — így üvöltött a börze,
Míg kavargott a véres vad tusa,
De szabadságért egyedül vérzett el
Magyarország, – a népek Krisztusa.
Ám föld alól és temető árkából
Felsírnak halott magyar gyerekek,
Kis csontkezük a dúlt égre dörömböl:
Áruló Nyugat – százszor jaj neked!
Kialszik fényed szabadság Judása,
Összedőlsz gyáva nyomorult világ,
S szét fogjuk zúzni minden kőtábládat,
Át fogjuk írni minden Bibliád.
1956. november 5.
(Hídfő, 1956. november 25. – Trianoni Almanach, 1960)
2019. október 21., hétfő
A
Belvárosi Szent Mihály Templom régi rítusú szentmiseinek ministránsa, a
Juventutem Magyarország lelkes tagja Uhel Péter október 19-en részesült
a tonzúrában, és felöltötte a papi reverendát, ezzel megkezdve
szemináriumi éveit a Szent Péter Papi Testvérület (FSSP) egyszerű
fogadalmas tagjaként a németországi Wigratzbadban. Kérjük minden kedves
támogatónk imáját Péterért és közösségünk további négy tagjáért, akik
közül egy már felszentelt pap, a többiek pedig szintén idén határozták
el magukat a papi és szerzetesi hivatás mellett és kezdték meg
egyházmegyei illetve szerzetesrendi formációjukat.
Deo Gratias!
Deo Gratias!
Forrás: Séminaire Saint-Pierre FSSP Wigratzbad FB oldalától átvette Juventutem Magyarország FB oldala
Giuseppe Mezzofanti bíboros: “A magyarok, úgy látszik, még nem is tudják, micsoda kincs lakozik nyelvükben…”
A fentebb említett mondatot nem kisebb nyelvtudós, mint Giuseppe Mezzofanti bíboros állította (1774-1849), aki 58 nyelven írt és 103 nyelven beszélt.(többek között
kitűnően magyarul is,négy nyelvjárásban).
Giuseppe Mezzofanti bíboros állítólag úgy tanult meg 102 nyelvet, hogy a harcmezőn, gyóntatás során elmondatta a haldoklóval a miatyánkot, és megfejtette belőle a haldokló által beszélt nyelv szavainak jelentését.
Ő maga mondotta, Ludwig August Frankl költőnek:
“Tudja, melyik nyelvet tartom az olasz és görög után minden más nyelv előtt leginkább dallamosnak és a verselés szempontjából a leginkább fejlődésre képesnek? A magyart. Ügyeljen, mert egy feltündöklő költői lángész még igazolni fogja nézetemet.
A magyarok, úgy látszik, még nem is tudják, micsoda kincs lakozik nyelvükben…”
És milyen igaza volt a bíborosnak.
Rengeteg nagy formátumú lángelménk született, akik nagyon magas szinten mímelték a nyelvet.
Kölcsey, Petőfi, vagy Móricz és Arany…
A legszebb versek a világon magyarul születtek, és valóban nincs még egy ilyen nagy szókészlettel rendelkező nyelv, mint a magyar.
Ezért akárhányszor elbizonytalanodunk abban, hogy mi végre van helye a kis magyar népnek az országom tengerében, mindig gondoljunk a nyelvünkre.
Arra, hogy mekkora kincs van a birtokunkban, és hogy a világ legkülönlegesebb módján szólalhatunk meg, vagy fakadhatunk dalra, káromkodhatunk, vagy épp vallhatunk szerelmet.
A San Onofrio templomban - Tasso síremléke és Goethe emléktáblája mellett – található a bíboros síremléke. A síremlék felirata: „Ebben a sírban fekszik, akit az egész világ bámul, mert neki az Isten megadta, hogy mindenféle nyelven beszéljen.”
Szerkesztette és összeállította: Kónya Ferenc
Giuseppe Mezzofanti bíboros állítólag úgy tanult meg 102 nyelvet, hogy a harcmezőn, gyóntatás során elmondatta a haldoklóval a miatyánkot, és megfejtette belőle a haldokló által beszélt nyelv szavainak jelentését.
“Tudja, melyik nyelvet tartom az olasz és görög után minden más nyelv előtt leginkább dallamosnak és a verselés szempontjából a leginkább fejlődésre képesnek? A magyart. Ügyeljen, mert egy feltündöklő költői lángész még igazolni fogja nézetemet.
A magyarok, úgy látszik, még nem is tudják, micsoda kincs lakozik nyelvükben…”
És milyen igaza volt a bíborosnak.
Kölcsey, Petőfi, vagy Móricz és Arany…
A legszebb versek a világon magyarul születtek, és valóban nincs még egy ilyen nagy szókészlettel rendelkező nyelv, mint a magyar.
Ezért akárhányszor elbizonytalanodunk abban, hogy mi végre van helye a kis magyar népnek az országom tengerében, mindig gondoljunk a nyelvünkre.
Arra, hogy mekkora kincs van a birtokunkban, és hogy a világ legkülönlegesebb módján szólalhatunk meg, vagy fakadhatunk dalra, káromkodhatunk, vagy épp vallhatunk szerelmet.
A San Onofrio templomban - Tasso síremléke és Goethe emléktáblája mellett – található a bíboros síremléke. A síremlék felirata: „Ebben a sírban fekszik, akit az egész világ bámul, mert neki az Isten megadta, hogy mindenféle nyelven beszéljen.”
Szerkesztette és összeállította: Kónya Ferenc
2019. október 18., péntek
Prohászka Ottokárra emlékeztek Székesfehérváron
Prohászka Ottokárra emlékeztek születése 161. évfordulóján az emlékére épített templomban. Az évforduló alkalmából Mózessy Gergely gyűjteményigazgató, püspöki levéltáros tartott előadást, majd az ezt követő szentmisében Spányi Antal megyéspüspök emlékezett meg püspökelődjéről.
Forrás: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió
2019. október 17., csütörtök
Mit
mondjak még neked? A Szentlélek kegyelme és békéje legyen mindig
szívedben! Helyezd szíved az üdvözítő nyitott oldalába, és egyesülj
szíveink királyával, azzal a szívvel, amelynek minden más szív
tisztelettel és engedelmességgel tartozik. Ez a szív mindig nyitva áll
meghallgatásodra.
Kedves gyermekem, ne felejts el szólni hozzá az én érdekemben is, hogy isteni irgalma tartson meg jónak, engedelmesnek, hűségesnek és mindegyre önátadóbbnak.
Pio atya
Kedves gyermekem, ne felejts el szólni hozzá az én érdekemben is, hogy isteni irgalma tartson meg jónak, engedelmesnek, hűségesnek és mindegyre önátadóbbnak.
Pio atya
Forrás: Piertrelcinai Szent Pio FB emlékoldal
»Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.«
Valódi keresztény politikusokat szeretnénk!
Szándékosan vártam meg a választások végét ezzel az írással, mégpedig azért, mert még véletlenül sem akartam, hogy azzal lehessen vádolni, beszálltam – az egyébként elszomorítóan alacsony színvonalú – kampányhajrába. Szó sincsen erről, egyszerűen csak egy olyan mély szomorúság van bennem az elmúlt hetek eseményei után, amelyet már csak a lelkem megkönnyítése végett is szeretnék kiírni magamból.
Szerencsére
vannak ebben az országban olyan emberek, akik hitüket komolyan veszik,
és tudják, hogy politikusként nemcsak a nép, hanem Isten felé is el kell
számolniuk. Akik amikor kiejtik a keresztény szót, akkor tudatában
vannak, hogy ez azt jelenti: „Krisztus-követő”, és így is élik meg
hivatásukat, tesznek a közjóért. Becsüljük meg őket, és imádkozzunk
értük is.
Ugyanakkor őszintén és egyenesen kell beszélnünk arról, hogy a kereszténységet vétek politikai termékké zsugorítani. A kereszténység hitelességével játszanak azok, akik esetleges hasznot és jól ismételhető szólamokat látnak benne, nem pedig a megváltás felbecsülhetetlen ajándékát. Irtózatos felelősséget vállal az, aki kiejti politikusként a száján a keresztény szót:
- és ha ezt valaki politikai érdekek mentén teszi csupán, akkor mérhetetlen kárt okoz nekünk.
Nekünk,
akiknek a szenvedélyünk a hitünk, akik Krisztus mellé tesszük le
mindennap a voksunkat, akik csetlő-botló módon, de szívből próbáljuk
megélni a hitünket. Nem engedhetjük meg, hogy a keresztény szó ne
iránytű legyen az életünkben, hanem egy gyakran puffogtatott, elhasznált
szó a politikai csatatéren.
Hálás vagyok azoknak a politikusoknak, akik tényleg megélik a hitüket, akik képesek Istennek felajánlani a mindennapos munkájukat, akik nem szentek, de törekszenek, hogy azok lehessenek. A többieknek viszont üzenjük: nem lehet halálos bűnökkel és hiteltelen élettel védeni a kereszténységet!
Kívánom, hogy a tegnap megválasztott vezetők közül minél többen ismerjék fel Isten végtelen szeretetét, és a hit erejét. Hogy tényleg legyenek Krisztus-követő emberek a közéletben, akik felismerik, hogy micsoda felelősséget és örömöt jelent a valóban megélt hitet képviselni!
Írta: Martí Zoltán
https://777blog.hu
2019. október 16., szerda
Terence Hill: "Gyakorló katolikus vagyok."
A katolikus hite gyermekkora óta formálja, Assissi Szent Ferenc pedig példakép a számára. A színészi karrierje során visszautasította azokat a szerepeket - köztük az akcióhős Rambóét - amelyekről úgy érezte, ellenkeznek a keresztény értékekkel. A hite különös érték és rendkívül személyes dolog a számára. Terence Hillel az osztrák Missio oldal jelentetett meg interjút.
"A kapcsolatom a vallással nagyon személyes, bensőséges kapcsolat: boldog, komoly, akár még haragos is. Azt hiszem nehéz beszélni róla, mert olyan kapcsolatról van szó, amit meg kell tapasztalnod."
"Sok éve gyakorlom az Isteni Irgalmasság tiszteletét. Egyszer egy repülőtéren is feltartottak, amiért rengeteg kegykép volt a bőröndömben. A határőség felismert, és azt hitték, fegyvert rejtegetek alattuk."
"A színészek egyfolytában vitatkoznak, és aztán otthagyják egymást. Velem és Bud Spencerrel ez másként volt: mi sohasem irigykedtünk egymásra, és sohasem filmeztünk csak a pénzért. Jól éreztük magunkat, és egy életen át barátok voltunk."
"Az édesapám gyerekkoromban egy könyvet olvasott nekem Szent Ferencről. Ő a példaképem. Azóta vagyok hívő."
- Terence Hill, azaz Mario Girotti 1939. március 29-én született Velencében. Sok éven át a családjával Drezdában éltek, ahonnan az édesanyja származott. A mai napig emlékszik a háború végi súlyos légicsapásokra, amelyek Drezdát érték. Sokáig rémálmai voltak miattuk, és a mai napig elborzad az erőszaktól. Kalandkereső típusnak tartják, különösen a Bud Spencerrel játszott filmes szerepei miatt. Spencerhez a haláláig mély barátság fűzte. Terence Hillt azonban közel 20 éven át Matteo atyaként is megismerhettük: a papként, aki sorozatban oldja meg a bűnügyeket egy rendőr barátjával.
"Olyanoknak kell lennünk, mint egy vitorláshajó kapitánya. Nem mi vagyunk a szél. Mi csak a hajósok vagyunk. Minden erőnket latba vethetjük, hogy a hajót irányba tartsuk, de a szél ereje nem mi vagyunk."
"Hoztam olyan szakmai döntéseket, amelyeket mások oktalannak tartottak. Nagy pénzeket utasítottam vissza, viszont boldog voltam. Ezért tudok ma hiteles lenni Matteo atyaként."
"Gyakorló katolikus vagyok. Nem sokszor beszélek róla, mert a hit számomra értékes és rendkívül személyes dolog."
"Milyen gyengék vagyunk, hogy nem tudunk megbirkózni az igazsággal! Szórakoztatásra vágyunk, nem az igazságra."
2019. október 12., szombat
Az önkormányzati választásokról
Reakció - a hitvédelmi oldalMi, katolikusok, az önkormányzati és képviselői választásokon való megjelenésükkel, az önkormányzati és politikai életben való részvételükkel és más módokon is segíthetjük a közjó érvényesülését [1].
Október 13-án hazánkban az elkövetkezendő öt évre választunk polgármestereket és helyi, önkormányzati képviselőket. Elvárható, hogy ne párthűség, ideológiák és izmusok, hanem “keresztény lelkiismeret” szerint válasszunk a jelöltek közül. Szavazatunkkal azokat támogassuk, akik nem csak szavakkal, de életükkel is az evangéliumot hirdetik!
Vegyünk részt a választáson, döntsünk felelősen, erősítsük a jelenlegi többpártrendszert a saját szavazatunkkal, ezáltal alakítva szűkebb hazánk, a közvetlen lakóhelyünk és megyénk életét!
Ha tanácstalan, az alábbi szempontokat ajánljuk figyelmébe a támogatandó jelöltek kiválasztásakor:
1. Példás, keresztény emberhez méltó az életvitele (szentségi házasság, életre nyitottság, rendszeres templomba járás stb.);
2. A helyben élők érdekei iránt elkötelezett. Aki tiszteletdíj nélkül nem szolgált, az jobb esetben is csak tiszteletdíjért fáradozik a közösség életének segítéséért;
3. Nyitott a párbeszédre;
4. A másik ember méltóságát minden körülmények között tiszteletben tartja. A riválisaira nem legyőzendő ellenségként, hanem partnerként tekint, akikkel a meglévő véleménykülönbségek ellenére is együtt kell működni a közösség javának előmozdításáért.
[1]Vö.: II. Vatikáni Zsinat Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció 75.
2019. október 10., csütörtök
161 éve ezen a napon született Prohászka Ottokár„lánglelkű püspök”, „Apostolus et Praeceptor Hungariae – Magyarország apostola és tanítómestere”
"Kelet hatalma a mi domború mellkasunkon tört meg,
Nyugat civilizációja széles hátunk mögött indult virágzásnak."
"Aki morzsákkal beérni nem tudja, és egy kardért mindenről lemondani nem tud, annak nincs missziója az igazságnak szolgálatára!"
Prohászka Ottokár
A 20. század elején élt egy ember, aki képes volt meglátni népének elrejtett fájdalmát, a mosoly mögött elrejtett bánatot. Élt egy ember, aki szociálisan oly mértékben érzékeny volt, hogy ez a tulajdonsága még életében védjegyévé vált. Fajtája iránti olthatatlan szeretete, valamint az igazság iránti vágya határozta meg Prohászka Ottokár életét. Nyitrán született 1858. október 10.-én. Budapesten hunyt el 1927. április 2.-án.
Magyar római katolikus pap, író, filozófus, politikus, teológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, országgyűlési képviselő, Székesfehérvár tizenötödik megyés püspöke. A magyar keresztényszocializmus legjelentősebb képviselője, a magyar egyháztörténet egyik legismertebb alakja.
A család tagjai egymás között németül beszéltek, később Prohászka Ottokár elsajátította a magyar nyelvet a család szolgálójától, majd a szlovákot és a latint az iskolában. Tanulmányai során végig kiváló eredményeket ért el, tanárai hamar felfigyeltek tehetségére. Végül 1881-ben szentelték pappá.
Ezek után 22 évig dolgozott az esztergomi szemináriumon. Szisztematikus munkájának eredményeképpen sikerült megreformálnia az intézmény lelkét. A régi beidegződéseket folyamatosan alakította át emberbarátivá. Az egykoron rideg, és korszerűtlen jozefinista papnevelői hagyományoknak képes volt bensőséges környezetet teremteni. Idővel Prohászka Ottokár spirituális és lelki vezetővé vált. Egy teljes papi generáció az Ő munkásságának köszönhetően készen állt arra, hogy a magyar nemzet lelkét megvédje és tartást adjon hazánk gyermekeinek a 20. század elején tapasztalható nagy válságok közepette is. Prohászka Ottokár a forradalmak, háborúk és az igazságtalan békediktátumok közben is erős bástyája volt hazánknak. Az igazság iránti szeretete és éleslátása okán több alkalommal is kikelt a magyar fajt sújtó materialista métely ellen. “Patkányhadjáratnak” és “poloskainváziónak” nevezte a magyar munkásokat sújtó uzsorások tevékenységét. Szívügyének érezte a szociális helyzet javítását, valamint azt, hogy Magyarországon magyar gazdaság jöjjön létre magyar munkásokkal és magyar vezetőséggel. Átlátta azt, amit minden magyar a saját bőrén érzett. Nemcsak fellépett a kultúraromboló tevékenységekkel szemben, de pozitív példát is mutatott. Tisztában volt vele, kik állnak ezen cselekedetek mögött és erről többször el is mondta velős véleményét. Ellenségei igazságbeszédeivel nem tudtak mit kezdeni, ezért ellenérvek hiányában inkább antiszemitának bélyegezték. Prohászka Ottokárt a magyar nép szüntelen szolgálata jellemezte.
1905. decemberében szentelték püspökké. Életmódját azonban ezek után is a puritánságra való törekvés jellemezte. Püspökségének csekély méretű birtokán is földosztásba kezdett a hányatott sorsú magyar emberek számára. Égető kérdésként élte meg a prostitúció elburjánzását is hazánkban, ami ellen több alkalommal is felemelte szavát.
Egyik gyakorlati alkotása a Szociális Missziótársulat megalapításának elősegítése, melyhez ezer szállal kötődött. Nem csak teoretikusa és védnöke, de lelki vezetője is volt egyben. A társulat árvaházakat tartott fenn és üzemeltetett, valamint börtönpasztorációval is foglalatoskodott. Emellett a fővárosba került cselédlányok számára is lelki vezetést nyújtott és nővédelmi szervezetet hozott létre.
Életének 68. évében szólította magához az Úr.
Halálakor Sík Sándor így fogalmazott:
A magyar nemzetért folytatott munkássága mintául szolgált az őt követő korszakokban egy új típusú szellemiség kibontakozásának. Szellemi örökségét pedig a mai napig magyar emberek ezrei hasznosítják mindennapjaik során.
„Nekünk Prohászka példakép” – jelentette ki határozottan Spányi Antal püspök. Az ő példájára kell szeretnünk és védenünk a keresztény értékeket és az egyházat, amely „hitünket őrzi, tanít az üdvösségre és szentségeivel segít a krisztusi élet megvalósításában. Nekünk az igazság megismeréséhez nem Da Vinci-kódra van szükségünk, hanem az egyház igaz tanítására, mely békét és örömet, tiszta életet, reményt ad az ember szívének. Ennek szépségét akarjuk a világba sugározni, hogy mindenkit gazdagíthassunk vele.”
Szerkesztette és összeállította: Kónya Ferenc
Nyugat civilizációja széles hátunk mögött indult virágzásnak."
"Aki morzsákkal beérni nem tudja, és egy kardért mindenről lemondani nem tud, annak nincs missziója az igazságnak szolgálatára!"
Prohászka Ottokár
A 20. század elején élt egy ember, aki képes volt meglátni népének elrejtett fájdalmát, a mosoly mögött elrejtett bánatot. Élt egy ember, aki szociálisan oly mértékben érzékeny volt, hogy ez a tulajdonsága még életében védjegyévé vált. Fajtája iránti olthatatlan szeretete, valamint az igazság iránti vágya határozta meg Prohászka Ottokár életét. Nyitrán született 1858. október 10.-én. Budapesten hunyt el 1927. április 2.-án.
Magyar római katolikus pap, író, filozófus, politikus, teológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, országgyűlési képviselő, Székesfehérvár tizenötödik megyés püspöke. A magyar keresztényszocializmus legjelentősebb képviselője, a magyar egyháztörténet egyik legismertebb alakja.
A család tagjai egymás között németül beszéltek, később Prohászka Ottokár elsajátította a magyar nyelvet a család szolgálójától, majd a szlovákot és a latint az iskolában. Tanulmányai során végig kiváló eredményeket ért el, tanárai hamar felfigyeltek tehetségére. Végül 1881-ben szentelték pappá.
Ezek után 22 évig dolgozott az esztergomi szemináriumon. Szisztematikus munkájának eredményeképpen sikerült megreformálnia az intézmény lelkét. A régi beidegződéseket folyamatosan alakította át emberbarátivá. Az egykoron rideg, és korszerűtlen jozefinista papnevelői hagyományoknak képes volt bensőséges környezetet teremteni. Idővel Prohászka Ottokár spirituális és lelki vezetővé vált. Egy teljes papi generáció az Ő munkásságának köszönhetően készen állt arra, hogy a magyar nemzet lelkét megvédje és tartást adjon hazánk gyermekeinek a 20. század elején tapasztalható nagy válságok közepette is. Prohászka Ottokár a forradalmak, háborúk és az igazságtalan békediktátumok közben is erős bástyája volt hazánknak. Az igazság iránti szeretete és éleslátása okán több alkalommal is kikelt a magyar fajt sújtó materialista métely ellen. “Patkányhadjáratnak” és “poloskainváziónak” nevezte a magyar munkásokat sújtó uzsorások tevékenységét. Szívügyének érezte a szociális helyzet javítását, valamint azt, hogy Magyarországon magyar gazdaság jöjjön létre magyar munkásokkal és magyar vezetőséggel. Átlátta azt, amit minden magyar a saját bőrén érzett. Nemcsak fellépett a kultúraromboló tevékenységekkel szemben, de pozitív példát is mutatott. Tisztában volt vele, kik állnak ezen cselekedetek mögött és erről többször el is mondta velős véleményét. Ellenségei igazságbeszédeivel nem tudtak mit kezdeni, ezért ellenérvek hiányában inkább antiszemitának bélyegezték. Prohászka Ottokárt a magyar nép szüntelen szolgálata jellemezte.
1905. decemberében szentelték püspökké. Életmódját azonban ezek után is a puritánságra való törekvés jellemezte. Püspökségének csekély méretű birtokán is földosztásba kezdett a hányatott sorsú magyar emberek számára. Égető kérdésként élte meg a prostitúció elburjánzását is hazánkban, ami ellen több alkalommal is felemelte szavát.
Egyik gyakorlati alkotása a Szociális Missziótársulat megalapításának elősegítése, melyhez ezer szállal kötődött. Nem csak teoretikusa és védnöke, de lelki vezetője is volt egyben. A társulat árvaházakat tartott fenn és üzemeltetett, valamint börtönpasztorációval is foglalatoskodott. Emellett a fővárosba került cselédlányok számára is lelki vezetést nyújtott és nővédelmi szervezetet hozott létre.
Életének 68. évében szólította magához az Úr.
Halálakor Sík Sándor így fogalmazott:
| „ | Mindnyájan árvák lettünk. A legnagyobb magyar ember, Magyarország apostola, Székesfehérvár próféta-püspöke, mindnyájunk édesapja meghalt. | ” |
A magyar nemzetért folytatott munkássága mintául szolgált az őt követő korszakokban egy új típusú szellemiség kibontakozásának. Szellemi örökségét pedig a mai napig magyar emberek ezrei hasznosítják mindennapjaik során.
„Nekünk Prohászka példakép” – jelentette ki határozottan Spányi Antal püspök. Az ő példájára kell szeretnünk és védenünk a keresztény értékeket és az egyházat, amely „hitünket őrzi, tanít az üdvösségre és szentségeivel segít a krisztusi élet megvalósításában. Nekünk az igazság megismeréséhez nem Da Vinci-kódra van szükségünk, hanem az egyház igaz tanítására, mely békét és örömet, tiszta életet, reményt ad az ember szívének. Ennek szépségét akarjuk a világba sugározni, hogy mindenkit gazdagíthassunk vele.”
Szerkesztette és összeállította: Kónya Ferenc
2019. október 4., péntek
Október 4 – állatok világnapja
Assisi Szent Ferenc legendájában leírják,
hogy az állatok nagy barátja volt, prédikált a madaraknak, és
megszelídítette a gubbiói farkast. Nem véletlen, hogy Ferenckor tartják
az állatok világnapját.
Az Állatok Világnapját 1931 óta ünnepeljük. Ezen a napon az állati lét minden formája ünnepelt. A világ minden táján számos templomban az október negyedikéhez legközelebb eső vasárnapon megáldják az állatokat.
Október negyedikét azért választották ennek a jeles napnak, mert ez Assisi Szent Ferenc, az állatok és a természet pártfogójának is az ünnepnapja.
Assisi Szent Ferenc (1182-1226), olasz katolikus szerzetes és prédikátor volt, a ferences rend megalapítója.
Gazdag családba született, ő mégis eldöntötte, hogy szegénységben éli le az életét, és a krisztusi útmutatás szerinti életről fog prédikálni az embereknek.
A legtöbb róla szóló történetből kiderül, hogy nem csak az emberekért végzett áldásos misszionárius munkát, hanem az állatokat és a természetet is nagyon szerette. Több legendás történet szól arról, hogy még az állatoknak is prédikált.
Egy napon, mikor társaival úton volt, megálltak az út menti fák mellett, amelyeken rengeteg madár ücsörgött. Ferenc azt mondta társainak, hogy várják meg, míg ő odamegy testvéreihez prédikálni. Mikor odament hozzájuk, a madarak körülvették őt, mindegyik figyelte a hangját, és egyik sem repült el.
Egy másik legenda Gubbio városához kötődik, ahol Szent Ferenc élt egy ideig. A városkát egy kegyetlen és vérszomjas farkas tartotta rettegésben. Szent Ferenc, hogy megmentse a város lakóit, felment a hegyre, hogy megkeresse a farkast. Mikor megtalálta, keresztet vetett, és ráparancsolt az állatra, hogy menjen vele, és ne bántson senkit.
A farkas összezárta az állkapcsát, és lefeküdt Szent Ferenc lábai elé.
Ferenc azt mondta neki, hogy sok kárt okozott az embereknek, ezért azok elátkozták őt, de hozzátette, hogy azt szeretné, ha békében élne az emberekkel.
Elment a városba a farkassal, ahol mindenki megdöbbenve vette körül őket. A farkas csak az éhség miatt volt vérszomjas, ezért Gubbio lakói ezután rendszeresen etették, így már nem támadott meg soha többé sem állatot, sem embert.
Szent Ferenc sokszor prédikált ember és állat kapcsolatáról. Azt mondta, hogy az emberiségnek kötelessége védeni és élvezni a természetet.
Azt is mondják, hogy mikor Ferenc haldoklott, a halálos ágyán megköszönte a szamarának, hogy szolgálta, mindenhová elcipelte, segítette őt, a szamara pedig mellette sírt.
Assisi Szent Ferenc 1226. október 3-án hunyt el. 1228. július 16-án IX. Gergely pápa szentté nyilvánította. Ő lett kikiáltva a természet, a környezetvédők és az állatok pártfogójának is, akiket az ő napján, október 4-én ünneplünk.
Az Állatok Világnapját 1931 óta ünnepeljük. Ezen a napon az állati lét minden formája ünnepelt. A világ minden táján számos templomban az október negyedikéhez legközelebb eső vasárnapon megáldják az állatokat.
Október negyedikét azért választották ennek a jeles napnak, mert ez Assisi Szent Ferenc, az állatok és a természet pártfogójának is az ünnepnapja.
Assisi Szent Ferenc (1182-1226), olasz katolikus szerzetes és prédikátor volt, a ferences rend megalapítója.
Gazdag családba született, ő mégis eldöntötte, hogy szegénységben éli le az életét, és a krisztusi útmutatás szerinti életről fog prédikálni az embereknek.
A legtöbb róla szóló történetből kiderül, hogy nem csak az emberekért végzett áldásos misszionárius munkát, hanem az állatokat és a természetet is nagyon szerette. Több legendás történet szól arról, hogy még az állatoknak is prédikált.
Egy napon, mikor társaival úton volt, megálltak az út menti fák mellett, amelyeken rengeteg madár ücsörgött. Ferenc azt mondta társainak, hogy várják meg, míg ő odamegy testvéreihez prédikálni. Mikor odament hozzájuk, a madarak körülvették őt, mindegyik figyelte a hangját, és egyik sem repült el.
Egy másik legenda Gubbio városához kötődik, ahol Szent Ferenc élt egy ideig. A városkát egy kegyetlen és vérszomjas farkas tartotta rettegésben. Szent Ferenc, hogy megmentse a város lakóit, felment a hegyre, hogy megkeresse a farkast. Mikor megtalálta, keresztet vetett, és ráparancsolt az állatra, hogy menjen vele, és ne bántson senkit.
A farkas összezárta az állkapcsát, és lefeküdt Szent Ferenc lábai elé.
Ferenc azt mondta neki, hogy sok kárt okozott az embereknek, ezért azok elátkozták őt, de hozzátette, hogy azt szeretné, ha békében élne az emberekkel.
Elment a városba a farkassal, ahol mindenki megdöbbenve vette körül őket. A farkas csak az éhség miatt volt vérszomjas, ezért Gubbio lakói ezután rendszeresen etették, így már nem támadott meg soha többé sem állatot, sem embert.
Szent Ferenc sokszor prédikált ember és állat kapcsolatáról. Azt mondta, hogy az emberiségnek kötelessége védeni és élvezni a természetet.
Azt is mondják, hogy mikor Ferenc haldoklott, a halálos ágyán megköszönte a szamarának, hogy szolgálta, mindenhová elcipelte, segítette őt, a szamara pedig mellette sírt.
Assisi Szent Ferenc 1226. október 3-án hunyt el. 1228. július 16-án IX. Gergely pápa szentté nyilvánította. Ő lett kikiáltva a természet, a környezetvédők és az állatok pártfogójának is, akiket az ő napján, október 4-én ünneplünk.
2019. október 6. - Pünkösd utáni XVII. vasárnap. Engesztelő-megemlékező szentmise az aradi vértanúkért🕯
Értesítjük kedves híveinket hogy 15:30 perces kezdettel a felsővárosi Szent Miklós minorita templomban (Szeged, Munkácsy u. 6) ,hagyományos római rítusú szentmise lesz P. Alácsi Ervin János celebrálásában.
Várjuk kedves híveinket!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)