Igazi képmutató az európai ember!

A nyugati ember látszatokba kapaszkodó képmutatása…

Órák óta a párizsi Miasszonyunk Érseki Főtemplom elhamvadása folyik még a csapból is. Azt harsogják mindenfelől, hogy a nyugati kereszténység 850 éves szimbóluma pusztul most el, miközben elfelejtkeznek arról, hogy azt a bizonyos eredeti templomot, ami valóban szimbólum lehetne, szinte teljesen lerombolta a csőcselékből összeragadt senkiházi csürhe “nagy” francia forradalma… Ami most ég, az egy eredetei tervek szerint megalkotott 19. századi másolat, egy replika…

Nem emlékszem, hogy ekkora nagy felháborodás lett volna 2014-ben, mikor Moszul melett felrobbantották Irak legrégibb keresztény monostorát, az 1400 éves (nem csak 850, hanem 1400 éves!!!) Szent Illés-monostort.

Attól se csöpögött a média, sem a közösségi oldalak 2004-ben, hogy egy bizonyos progrom idején teljesen kiégett Prizren ortodox püspökének széktemploma (s vele együtt 5-6-700 éves templomok pusztultak el abban a bizonyos tartományban), ami semmivel nem volt fiatalabb, mint a forradalom után újjáépített Notre Dame… Ráadásul rangja ugyanaz volt: egy apostolutód trónszékének temploma…

Kínától, a Közel-Keleten és Észak-Afrikán át Nyugat-Európáig és Észak-Amerikáig százával zárják be és rombolják le a templomokat, vagy alakítják át őket kocsmává, hotellé, lakásokká, könyvtárakká, stb-stb… Az imáádságnak házait, az Istennek hajlékait meggyalázzák, messze elkerülik, semmire sem becsülik, s az nem baj, mert a felvilágosult, s ezzel együtt mérhetetlenül fel is fuvalkodott, de egyszersmind végtelenül elbutult jóléti embernek nem kell Isten, csak az élvezetek… Ha tele van a hasa, ha kielégül a “csunyája”, akkor a többi őt már ugyan nem érdekli…

De a párizsi Miasszonyunk Főtemplomot most mindenki nagyon, de nagyon sajnálja. Mert ez egyesek szerint a nyugat szimbóluma… És, ha jól átgondoljuk, tényleg az!!! Egy csoda hamvad el ma este a lángokban, s egy csoda hamvad el mostanság nyugaton is. A keresztény civilizáció egy messzemenően kiemelkedő dolog volt az emberiség történetében, de épp azon a nyugaton, ahol ez a kőtemplom is áll, ez a csodás nyugati civilizációs remekmű úgy hamvad el, amint Párizs főtemplomának tetőszerkezete… Csak, hát, a civilizációnk, erkölcsünk, értékrendünk elhamvadásán ugyanazok, akik a templomot most siratják, már nem sajnakoznak… A látszat, a külső máz még kell, de a lényeg már nem. Párizs főtemplomát sajnáljuk, mert szép és ragyogó volt mostanáig, de a lényeg, ami miatt az egykor felépült, vagyis az egyetlen és örök Isten dicsérete már a legtöbbeknek semmit nem jelent…

Igazi képmutató az európai ember…

Forrás: Világos Miklós Árpád-házi Szent Margit Plébánia plébánosának  facebook oldala

🔔🔔🔔

Értesítjük kedves híveinket hogy a 2019. szeptember 1-i hagyományos római rítusú Szentmise ELMARAD!!!
A következő Szentmise időpontja egyenlőre nem ismert. Kihirdetéséig szíves türelmüket kérjük.

                                                                                   † Szent György Alapítvány †


                                                                               

Hagyományos római rítusú Szentmise-2019 Augusztus 25

Értesítjük kedves híveinket hogy 15:30 perces kezdettel a felsővárosi Szent Miklós minorita templomban (Szeged, Munkácsy u. 6) ,hagyományos római rítusú szentmise lesz P. Alácsi Ervin János celebrálásában.

Várjuk kedves híveinket!

Szent István Székesfehérváron ajánlotta fel országunkat Szűz Máriának

A katolikus egyház legnagyobb Mária-ünnepe, Nagyboldogasszony mennybemenetelének napja egyúttal hazánk védőszentjének a napja is.

Szent István augusztus 15-ére hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot, és tartott törvénykezést.

Regnum Marianum

A história szerint Szent István királyunk még uralkodása alatt ünneppé avatta augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját. Szűz Máriának Boldogasszonyként való elnevezése egyedülálló magyar nyelvi remeklés, amely az ősi magyar hitvilágból táplálkozhatott. Szent István Fehérvárra hívta össze a királyi tanácsot, és tartott törvénykezést. Élete végén a beteg király az országot Szűz Máriának ajánlotta föl, és ő maga 1038-ban e napon halt meg. A felajánlás a maga nemében páratlan a világon, a közjogban is érvényesült a magyar történelem folyamán a Regnum Marianum-eszme, mely szerint Magyarország Mária országa.

A Regnum Marianum Magyarország régi, latin nyelvű katolikus elnevezése. Jelentése: Mária királysága. A kifejezés abból a hagyományból ered, mely szerint az örökös nélkül maradt Szent István király a halála előtti napon, Székesfehérváron a Szent Koronát és országunkat Szűz Máriának ajánlotta föl.

Benczúr Gyula: Szent István Szűz Mária oltalmába ajánlja Magyarországot (Budapest, Szent István-bazilika)
Fotó: archív

„Végre Isten irgalmából, a százszoros jutalom díjára érdemesen, láz vette le lábáról, s mikor már nem volt kétséges halálának hamari napja, előszólította a püspököket és palotájának Krisztus nevét dicsőítő nagyjait; először megtárgyalta velük, hogy kit választanak helyette királynak. Majd atyailag intette őket, hogy őrizzék meg az igaz hitet, amelyet elnyertek; hogy az igazságot szeressék, az égi szeretet láncait kedveljék, gyakorolják a szeretetet, az alázatossággal törődjenek, de mindenekelőtt a kereszténység zsenge ültetvényén csőszködjenek. E szavak után kezét és szemét a csillagokra emelve így kiáltott fel: »Ég királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó Istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom.«” (Szent István legendája Hartvik püspöktől.)

A Mária (mint védőszent) iránti vallásos tisztelet mindig jelentős volt hazánkban. Egy pogány hagyomány lehet a forrása Mária Magyarországon használt különleges elnevezésének, a Boldogasszonynak. Kölcsey Ferenc műve előtt a katolikus magyarság néphimnusza a Boldogasszony Anyánk egyházi ének volt. Az Üdvözlény, Mária imádság magyar változatában az Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent anyja szöveg szerepel az eredeti Szent Mária, Isten anyja helyett. Más országok is vannak, ahol Máriát Mi Asszonyunkként tisztelik.

„Boldogasszony anyánk / régi nagy pátrónánk”
Fotó: archív

A Regnum Marianum nevet gyakran használják arra, hogy hangsúlyozzák Magyarország és a katolicizmus szoros kapcsolatát. Néhány közösség saját maga elnevezésére is használja, kifejezve szándékukat, hogy életük méltó legyen Máriához.

Az ünnep legrégebbi elnevezése: dormitio (elalvás) vagy pausatio (elpihenés), azaz Mária elszenderülésének, halálának a napja. Szűz Mária mennybemenetelének dogmáját, amely szerint Jézus anyja a földi létből testben és lélekben egyenesen a mennyei boldogságba jutott, 1950-ben hirdette ki XII. Pius pápa. Ez volt a katolikus egyház eddigi legutolsó dogmakihirdetése.

Szent István óta katolikus ünnep

A források szerint Nagyboldogasszony napja Szent István óta katolikus ünnep hazánkban. A katolikus egyházban a Mária-napok között a Nagyboldogasszonyé a legbensőségesebb és legmagasztosabb ünnep, amelyhez kapcsolódva a nép körében terjedő legendák és történetek táplálták az e naphoz fűződő szokásokat. Ilyen például a Mária-virrasztás, a virágokból összeállított Mária-koporsó készítése, vagy a virágszentelés. A megszentelt illatos füveket és virágokat később a halott koporsójába tették, hogy Máriához hasonlóan ő is dicsőségre jusson; volt, ahol beépítették az épülő ház alapjába, másutt a csecsemő bölcsőjébe vagy az új pár ágyába helyezték.

Aba-Novák Vilmos: Szent István felajánlja a koronát Szűz Máriának (a városmajori templom freskótervének részlete)
Fotó: archív

A népi kalendáriumban a „két asszony köze”, azaz az augusztus 15-e és szeptember 8-a, Kisasszony napja közötti időszak varázserejűnek számít. Ekkor kellett szedni a gyógyfüveket, kiszellőztetni a téli holmikat, a ruhaféléket, hogy a moly bele ne essen. Ilyenkor ültették a tyúkokat, hogy jó tojók legyenek, s gyűjtötték a mészben sokáig elálló „két asszony közi” tojást. A nap időjárása termésjósló volt: „Ha a nagyasszony fénylik, jó lesz a bortermés”.

Írta: V. Varga József  
jozsef.varga@fmh.hu

Kazula

Forrás: Katolikus Válasz Blog FB oldala

Hagyományos római rítusú Szentmise-2019 Augusztus 11

Értesítjük kedves híveinket hogy 15:30 perces kezdettel a felsővárosi Szent Miklós minorita templomban (Szeged, Munkácsy u. 6) ,hagyományos római rítusú szentmise lesz P. Alácsi Ervin János celebrálásában.

Várjuk kedves híveinket!

A bajnak új fajtája ütötte fel a fejét, szeretett testvéreim, amely ugyanúgy pusztít, mint az üldözés vihara, és az irgalmasság címén érte el csúcspontját az alattomos kór és hízelgő ártalom. Az evangélium szigora ellenére, az Úr és Isten törvényével ellentétben, egyesek könnyelműen osztogatják a feltételhez nem kötött közösséget, a semmis és hazug békét, amely ártalmas, hasztalan elnyerőinek. Nem kívánják meg a gyógyuláshoz szükséges türelmes várakozást, sem az elégtétel általi igazi orvosságot. Száműzték a szívből a bűnbánatot, az oly súlyos és nagy bűn emlékét is kitörölték. Betakarják a haldoklók sebeit, a benső rejtekbe mélyen befúródó halálos sebet színlelt sajnálkozással kendőzik. Alig fordultak el a Sátán oltárától, a szennytől és mocsoktól még bűzlő kezük máris az Úr szent teste után nyúl... rárontanak az Úr testére, de szembeszáll velük a Szentírás, amely kiáltja és mondja: "Mindenki, aki tiszta, enni fog a húsából, de minden olyan lélek, amely eszik az üdvösséges áldozat húsából, amely az Úré, és közben tisztátalanság van rajta, az elveszik a népből." (Lev 7,19). Az apostol is ugyanezt tanúsítja, amikor mondja: "Nem ihatjátok az úr kelyhét és démonok kelyhét; nem lehettek közösségben az Úr asztalával és a démonok asztalával" (1Kor 10,20). A dacosokat és makacsokat megfenyegeti és megbélyegzi, mondván: "Aki méltatlanul eszik az Úr kenyeréből, és iszik az Úr kelyhéből, az vétkes lesz az Úr testében és vérében" (1Kor 11,27).
Mivel mindezeket mellőzik és elhanyagolják, merényletet követnek el az ő teste és vére ellen, kezük és ajkuk még súlyosabban vétkezik az Úr ellen, mint amikor Őt megtagadták. A bűn kiengesztelése előtt, a vétek megvallása előtt, még mielőtt a pap keze és áldozata által megtisztulna a lelkiismeret, mielőtt a megsértett és fenyegető Úron esett sérelmet kiengesztelték volna, azt gondolják, hogy béke az, amit álnok szavakkal áruként kínálnak!

(Szent Cyprianus: A bukottakról - Kr. u. 250. körül)

Csaba testvér elmélkedése az evangéliumról....

2019. augusztus 4. – Évközi 18. vasárnap

Teréz anya mondta: Isten nem az ő szegényeit képtelen jóllakatni, hanem a gazdagokat! Mérhetetlen kapzsiságunkban tönkre tesszük a világot!! A tévéből, a rádióból harsog a reklám "nekünk jogunk van hozzá, nekünk jár" és az ember mint megbabonázott alvajáró megy és mindent felvásárol! Már nincs hova tenni az új dolgokat, de nem baj, építünk még nagyobb házakat, raktárakat, lerakatokat! A kapzsiság, a fölösleges pazarlás mint a modern kor ragályos rákos daganata terjed, szétmarja a világunkat! A felelős politikusok megtesznek mindent, hogy a "szent növekedés" ne csak fenntartható legyen, de szépen tovább burjánozzon és a kapzsiság ez az óriási daganat megtámad, és mi vakok, nem létünket veszélyeztető gyilkos kórt látunk benne, hanem az önmegavalósitásunkra vezető lehetőséget, a létezésünk kiteljesedését! "Esztelen, még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad? Így jár az, aki vagyont halmoz fel magának ahelyett, hogy az Istenben gazdagodnék."

Nézzük a csatolt tudósítást: "Az orosz Légi Tűzvédelmi Központ legújabb jelentése szerint szerint csaknem 2,8 millió hektáron lángol az erdő Szibériában. .... Becslések szerint eddig több, mint 1 millió állat pusztult el a tűzben, sokan szörnyű kínok között."

Határozzuk el, hogy ezentúl csak annyit teszek a tányéromba, amennyire valóban létem fenntartásához szükségem van! Ami fölösleges, az bűn!!!! Szomorú szívvel, Csaba t.
---------------------------------
https://www.allatierdekessegek.com/post/sziberia…

Abban az időben valaki odalépett Jézushoz a tömegből és megszólította: Mester, mondd meg testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget. De ő elutasította: Ember, ki hatalmazott fel rá, hogy bírótok legyek és elosszam örökségeteket? Majd a néphez fordult: Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.
Példabeszédet is mondott nekik: Egy gazdag embernek bőséges termést hozott a földje. Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van annyid, hogy sok évig elég! Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! Ám az Isten így szól hozzá: Esztelen, még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad? Így jár az, aki vagyont halmoz fel magának ahelyett, hogy az Istenben gazdagodnék.

Lk 12,13-21

Forrás: Saint Francis Foundation of Deva FB oldala

allatierdekessegek.com

Szibéria lángokban, az állatok ordítanak.

Az orosz Légi Tűzvédelmi Központ legújabb jelentése szerint…

"A manipulust azért vezették be, hogy letöröljék vele az áhítat könnyeit, amik a pap szemeiből folytak. Mert hajdanán a papok folyton könnyeztek a szentmise ünneplése alatt." - Liguori Szent Alfonz

HIT ÉS HAGYOMÁNY A szeged-alsóvárosi búcsú

A ferences testvérek a sümegi után a szegedi búcsú nyilvános szertartásrendjébe is fölvették a hagyományos rítusú szentmisét. Az alsóvárosi búcsúról Miklós Péter írását közöljük.

A szeged-alsóvárosi búcsú évszázados ünnepe a délvidéki katolicizmusnak. Szeged-Alsóváros a középkorban — amikor még a zabolátlan Tisza vízjárásos területei között jöttek létre a települések — önálló városka volt Alszeged néven. Saját önkormányzattal, élén a választott bíróval. Alszeged akkoriban elkülönült a Vártól (nagyjából a mai szegedi Belvárostól), amely akkoriban a királyi hatalom és az uralkodónak a sókereskedelem fölötti monopóliumának biztosítására hivatott erősség volt (hiszen az erdélyi só szállításának utat adó Maros Szeged fölött folyik a Tiszába) éppúgy, mint Asszonyfalvától — ami a mai Szeged-Fölsőváros területén volt —, ahol többnyire kereskedők, kézművesek, halászok, vízi emberek éltek.

Szeged-Alsóvárosnak — Alszegednek — a középkorban Szent Péter tiszteletére szentelt temploma volt, amely mellett a johannita rendnek működött kórháza és szegényháza (ispotálya). Ez a templom azonban a török időkben elpusztult. A mai szeged-alsóvárosi templom a tizenötödik–tizenhatodik századi magyar gótika sajátos remeke. A templom patrónája Szűz Mária, búcsúünnepe pedig augusztus ötödike, Havi Boldogasszony (újabb kori, elterjedt nevén Havas Boldogasszony) napja. Az 1503-ra elkészült templomot hat évvel később, augusztus ötödikén szentelték föl.

Augusztus ötödike eredetileg a híres római Mária-templom, a Santa Maria Maggiore-bazilika fölszentelésének napja volt. A székesegyház hagyománya, hogy alapítói — egy előkelő és gazdag, de gyermektelen római házaspár — templomot akartak építeni. Egy meleg augusztusi éjszakán álmukban megjelent nekik Szűz Mária és azt mondta, hogy ott építtessenek templomot, ahová reggelre hó esik. Erre emlékezve a középkorban a Mária-ünnepeken a Santa Mária Maggiore-templomban mise közben fehér rózsaszirmokat szórtak a hívek közé.

A csodatévőnek tartott Fekete Mária-kegykép (amely a lengyel katolicizmus jelképének tekintett częstochowai Fekete Madonna alapján készült) vonzotta Szegedre a délvidéki búcsújárókat. De a Havi Boldogasszony alsóvárosi búcsúja nemcsak spirituális esemény volt. A török utáni újjáéledés idején a Délvidék számos településére került szegedi kirajzás — a Bálint Sándor által olyan csodásan leírt szögedi nemzet — számára az összetartozás ünnepe, s a szegedi eredet és a szegedi származás kifejezésének alkalma lett. A búcsúsok — legtöbben egykor szegedi családok sarjai — már szombaton délután megérkeztek, a templom körül a parkban (az egykori temetőben) keresztaljanként elkülönültek és énekeltek, imádkoztak, másnap pedig részt vettek a búcsú szentmiséjén. Ezt a szegedi rokonokkal és ismerősökkel való találkozás követte, vagy ebédet és szegedi borokat fogyasztottak valamelyik alkalmi borkimérésben — duttyánban. Ezeket az alsóvárosi házak szárazkapui alatt a búcsú idején még a huszadik század közepén is működtették a hagyományőrző családok.

A nagy szegedi költő, Juhász Gyula Havi Boldogasszony (1928) című versében így írt a virrasztó búcsúsokról:

Az öreg templom füvellő tövében
A nyári éjben ott hevernek ők,
Parasztok, barnák, csöndes és komoly nép,
Mint hajdan őseik, a
bessenyők.

Móricz Zsigmond pedig Rózsa Sándor a lovát ugratja (1941) című regényében a következő szavakkal örökítette meg a Havi Boldogasszony napi búcsút:

Erre a napra megindul a tanyák népe, a puszták túró, törő, nyüzsgő lakossága, és tízezres tömegben vándorol be gyalogszerrel a városba. Ahogy a görög kolóniák népe, ahogy a keleti vallások hívei mindig az anyafészek után esengenek: a szegedi pásztor, gazda és munkásnép minden tagja ide vágyik be, a havi búcsúra, az ős otthonba, ahonnan jöttek, ahova hazamenni egyértelmű a földi boldogsággal, üdvösséggel: Szegedre. Szent énekeket énekelve gyalogolnak a puszta avarjában, torzsájában, forróságában s éjszakájában. Mert a távolról jövők már előtte való este indulnak, s egész éjszaka róják mezítlábbal még ebben az időben az utat. Toronyiránt. Ha lehet. Ha nem állja útjukat a vadvíz.

Keresztet visznek magukkal. Elöl megy a keresztvivő. A keresztet legtöbbször maga faragta. Különös alkotások ezek. Az idvességre vezető akasztófának csodálatosan egyszerű és szimbolikus emléke.

És énekeket énekelnek, amelyek ezerévesek, s ha újabban költek is, teljesen az ezer és másfél ezer év előtti énekek szellemében.