Az ősrobbanás elméletét egy katolikus pap találta ki

A világ keletkezésének általánosan elfogadott magyarázatát, az ősrobbanás, és a táguló univerzum elméletét sokan – tévesen – Albert Einsteinhez kötik.

Mások mélységesen lenézik előbbieket, és pontosan tudják, hogy a teória Edwin Hubble-é, az űrteleszkóp névadójáé, aki a Hubble-állandó és a Hubble-törvény kidolgozásával fektette le a NagyBumm elméletének tudományos alapjait.

Az a helyzet, hogy nekik sincs igazuk, az ősrobbanás ugyanis a 20. század egyik legfontosabb, de méltatlanul kevéssé ismert asztrofizikusának ötlete volt eredetileg, akit Georges Lemaître-nek hívtak, és mellékesen egy katolikus pap volt.

Georges Lemaître Belgiumban született 1894-ben. A leuveni katolikus egyetemen tanult teológiát, fizikát és matematikát, és a tanulmányait ugyan meg kellett szakítania az első világháború miatt 1920-ban ledoktorált, és három évvel később pappá is szentelték.

Ebben az évben kezdett el asztronómiával foglalkozni, a világ legjobb egyetemeit járta sorra: Cambridge-ben, a Harvardon és az MIT-n tanult. 1925-ben tért vissza Belgiumba, ahol párhuzamosan volt pap, és egyetemi tanár.

1927-ben állt elő azzal a forradalmi teóriával, hogy a világegyetem tágul, és ennek a tágulásnak szükségszerűen az ősrobbanás volt a kezdete. Lemaître Kozmikus Tojásnak nevezte a szingularitást, amiből aztán az univerzum lett. A teória nem forgatta fel a fizikusok világát, főleg azért, mert az akkoriban már szupersztárnak számító Albert Einstein elég durván lefitymálta: “A számításai helyesek, de az elmélete visszataszító.”

Két évvel később Edwin Hubble is előállt a maga elméletével, törvényével és állandójával, és mérésekkel igazolta a világegyetem tágulását. Lemaître egykori cambridge-i professzora, Sir Arthur Eddington lefordította angolra az asztrofizikus pap addig csak franciául megjelent munkáját, és bőséges kommentárral látta el.

Az átdolgozott tanulmány Hubble hátszelével már sikert aratott a tudósok között, sőt, maga Einstein is meggondolta magát, és a teremtés leggyönyörűbb tudományos leírásának nevezte az ősrobbanás elméletét.

1951-ben maga a pápa, XII. Pius is az ősrobbanás teóriája mellett állt ki, ő úgy értelmezte, hogy ez a tudományos alátámasztása a bibliai teremtéstörténetnek, a Nagy Bumm valójában a “Legyen világosság!” fizikai értelmezése.

Lemaître ugyan gyakorló pap volt, mégis lebeszélte a pápát ennek az értelmezésnek a hangoztatásáról – hívő tudósként azt vallotta, nem szabad a vallást a tudománnyal keverni.

Bár az elmélete Nobel-díjat ért volna, a legnagyobb tudományos elismerést sosem kapta meg, az ő idejében ugyanis az asztronómiát nem tartották hivatalosan a fizikatudomány részének, így a fizikusoknak járó Nobelre sem jelölhették.

forrás:index.hu

„Ha gyűlöl titeket a világ…” (János 15,18-27)

Már az evangélium Prológusa jelzi, hogy az igazi világosság eljött a világba, de a világ nem fogadta be. „Ebben a Krisztus-ellenességben a világ egyetlen kozmikus valósággá vált, amelynek minden porcikáját úgy hatotta át, mint a tenger vizét a só, az, hogy gyűlölte Krisztust.” (Ravasz László) Ennek a gyűlöletnek az elemeit is meg lehet határozni: a világ nem hitte el, hogy Krisztus az Atyától jött, nem engedelmeskedett Neki, sőt hazugnak tartotta, ki akarta irtani a világból (21). Ez a gyűlölet tanítványainak is kijár (20). A Krisztushoz tartozás nem élmény, öröm, vidámság, békesség; hanem hitvallásos bátorság, szenvedés. Ezek elhordozásához Isten Lelke megadja az erőt (26). Nincs üldözési mániánk, nem szeretünk szenvedni; bizonnyal eljön majd a békesség, az öröm és szeretet korszaka is; de ebben a világban más a küldetésünk. Vegyük komolyan a mai Igét: munkáljuk mindig a békességet, de vállaljuk a krisztusi küldetés nehézségeit. Akik a keresztyénségben egy élményutazást keresnének, azok inkább egy utazási iroda ajtaján kopogtassanak. 

Zsoltárok 116

116. zsoltár

Írta: Steinbach József
Forrás: igemellett.blog.hu

Hagyományos római rítusú Szentmise-2019 Április 28

Értesítjük kedves híveinket hogy 15:30 perces kezdettel a felsővárosi Szent Miklós minorita templomban (Szeged, Munkácsy u. 6) ,hagyományos római rítusú szentmise lesz P. Alácsi Ervin János celebrálásában.

Várjuk kedves híveinket!

Szent György vértanú - A biztonsági szolgálatok és rendőrség védőszentje - április 24.

Legendája szerint atyja, Gerontius perzsa, anyja, Polikronia kappadókiai keresztény (más változatban atyja kappadókiai, anyja palesztinai) volt. A  keresztségben a Georgiosz, 'földművelő' nevet kapta. A keresztény nevelés után katona lett, s Diocletianus császár alatt szolgált. A keresztényüldözés kitörésekor már magasrangú tiszt volt, vagyonát szétosztotta a szegények között, s a császári udvar előtt megvallotta hitét. Nem volt hajlandó áldozni az isteneknek, ezért halálra ítélték. Megverték, tépték az oldalát, majd börtönbe vetették, ahol megjelent neki az Úr, és megmondta, hogy hét évig fog szenvedni és háromszor életre kel. 5. századi Legendájához mely a csodák sorozatát őrizte meg, s amelyet 496-ban Gelasius pápa apokrif iratnak minősített, csatolták a keresztes vitézek a 10. században a sárkányölés motívumát. Valószínűleg egy Nagy Konstantin-szobrot, mely az ősellenségen diadalmaskodó császárt úgy ábrázolta, hogy lándzsával átdöfi a lábánál tekergő sárkányt (vö. Jel 12), vélték Szent György ábrázolásának. A legenda és a sárkányölés valószínűleg egyiptomi közvetítéssel is kapcsolódott, Egyiptomban ugyanis sok templomot és kolostort szenteltek tiszteletére, ugyanakkor a Nílust megtisztító Hóruszt római lovasként ábrázolták, amint lándzsájával megöli a ló patái alatt fetrengő krokodilt.

Legendáját először a Legenda Aurea, illetve az Érdy-kódex közölte. Szent György a kereszténység hét bajnoka és a tizennégy segítőszent egyike. Patrónusukként ismerik: a bencések, a Német Lovagrend, valamint a harcosok, huszárok, katonák, lovagok, önkéntesek, testőrök, tüzérek, vadászok, súlyosan sebesültek, napjainkban a cserkészek, fölszerelése miatt a fegyverkovácsok, szíjjártók, a vándorlegények, a lóval is foglalkozó parasztok, több európai ország, tartomány és város (Anglia; Genova, Velence, Barcelona.  A hajnali és esti harangszó Szent György estéjétől Mihály arkangyal napjáig (IX 29.) reggel 4 és este 8 órakor hangzott el (egyébként, télen 5 és 7 órakor). Gyakran szenteltek tiszteletére harangokat. Rendkívüli mértékben elterjedt kultuszának alapja lehetett, hogy az egyszerre, egy személyben keresztény és római vértanút kappadókiai származása miatt a görögség is alapvetően magáénak tekintette. A 4. században születő Keletrómai Birodalom, majd a 7. században az arab hódítással párhuzamosan újjáalakuló Bizánc három alapvető elemre épült: római államszervezet (jogrend), hellénisztikus görög kultúra és kereszténység. Szent György személyében találkozhatott e három, ezért válhatott  a bizánci kereszténység egyik legjobban tisztelt "megalomártírjává", a többi harcos katonaszent "győzelemhozó zászlótartójává"; ugyanakkor neve jelentése alapján a bizánci kisbirtokos katona-parasztok védőszentjévé. Első templomát Nagy Konstantin építtette Konstantinápolyban. Ezt még a 4. században követték a Palesztinában, Szíriában és Egyiptomban épített Szent György-templomok és kolostorok. Nyugat-európai kultusza is rendkívül gyorsan terjedt. Római tiszteletének első adatai az 5-6. századból valók. Fej-ereklyéit kezdetben a pápa magánkápolnájában (lateráni Sancta Sanctorum-kápolna) őrizték, Zakariás pápa hozatta 750-ben a mai Szent György bazilikába a görög nyelvű, hitelesítő okirattal együtt. Ekkor vették az Egyház kalendáriumába és litániájába is. Tisztelete gyorsan elterjedt Galliában, majd a korai a "Heptarchia" angolszász királyságaiba és Skóciába. Bár az Egyház többször is tilalmazta, apokrifnak minősítette Szent György legendáját, s ünnepét az egyetemes naptárból 1969-ben törölték (mivel történeti hitelességét megállapítani nem sikerült), tisztelete hit a diadalmas hősének, győzhetetlen katonájának emberi példája előtti meghajlásként napjainkban is él.

Szent György a magyarság és a kereszténység kapcsolatának kezdeteinél jelen van, mégpedig a bizánci misszió közvetítésében. Árpád-házi Tormás (Termacsu) herceg és Bulcsú bizánci követjárása (Bíborbanszületett Konstantin császárnál) eredményeképpen a 953-ban „Turkia" missziós püspökévé szentelt Hierotheosz egy bizánci misszió élén hazánkba jött. Szent István király nagyobb legendája szerint Koppány pogánylázadását a kereszt dicsőséges jelének és Isten Anyjának oltalmában Márton püspök és Szent György vértanú zászlaja alatt törték le. Csanád Szent György segítségével győzött Ajtony ellen. Az oroszlámosi monostor alapításának legendája szerint Csanád vezér eleinte nem tudott megküzdeni Ajtonnyal, kénytelen volt visszavonulni. Éjszaka imádsággal virrasztott halomra vert sátrában. Szent Györgyöt hívta segítségül, és fogadalmat tett, hogy azon a helyen, ahol térdével a földet érinti, monostort emel tiszteletére. Álmában oroszlán jelent meg Csanádnak, s azonnali támadásra biztatta Ajtony ellen. Csanád fölébredve  két ember erejét érezte tagjaiban, és csakugyan győzelmet aratott, majd fogadalmát beváltva a helynek az Oroszlámos nevet adta. Monasztériumát 1028-ban Szent György tiszteletére Szent Gellért püspök szentelte föl. Gellért ugyanakkor az első csanádi székesegyházat is Györgynek ajánlotta. A titulus megválasztásához az is hozzájárulhatott, hogy Szent István a bolgárok elleni hadjáratban, Üszküb ostrománál Szent György-ereklyékre tett szert, melyeket az új székesegyháznak ajándékozott. Az Árpád-kori kultuszt tehát nemcsak a Nyugati Egyház szentje, hanem a bizánci megalomartyr is ihlette. Az Anjou-korban 1326-ban alapította az első nem egyházi lovagrendet Károly Róbert. A Szent György lovagrend alapítását Európában újabb nem egyházi lovagrendek sora követte (Aranygyapjas Rend, stb.); 1408-ban Zsigmond király átszervezte Sárkányrendé. Emlékeinek megszámlálhatatlan sokaságából talán a leghíresebb a Kolozsvári testvérek Szent György-szobra (Prága, Hradzsin, 1383). Freskói vannak Almakerék, Berethalom, Beszterce, Besztercebánya, Feketegyarmat, Garamszentbenedek, Ják, Kristyor, Lesnyek, Mártonhely, Nagyszombat, Ócsa, Radvány, Ribice, Rimabánya, Segesvár, Velemér, Vizsoly templomában.

A magyar néphagyományban Szent György alakja és ünnepe a tavaszkezdet jelképeként máig él. György, a harcos, többek között a tavaszt, a fénylő napot szabadítja ki a tél rabságából. A népi kalendáriumban Európa mérsékelt éghajlatú részének ősi tavaszkezdő napja (Pales pásztor ünnepe [palilia] volt már a rómaiaknál, mint ilyen pásztorbeálló és állathajtónap). Mint évnegyedkezdő gonoszjárónap, tehát óvócselekvések napja a boszorkányok ártalmai, a ragadozók és tolvajok ellen. Hasonló célúak termés-, állathaszon- és egészségvarázslásai is: a vetésre, ültetésre vonatkozók, meg a hajnali fürdés és állatfürdetés; de ugyanezek miatt asszonyi dologtiltó nap is. György napja a kikelet ünnepe, vagyis az istállóban telelő jószág zöldellő mezőre való kihajtásának napja. Szent György oltalma alatt történt régebben a pásztorok, kocsisok, cselédek elszegődése, továbbá a városi és falusi tisztújítás is. Számos településünkön a nagyböjt és a húsvéti ünnepek után csak Szent György napjától fogva szólhatott a muzsika, nóta, csak most lett szabad táncolni. A hajdani népszerűségre vall, hogy hazai barokk jámborságunk egyenesen a magyar szentek között tiszteli. Nevéből képzett régi családneveink: György, Győr, Győrffy, Györe, Györgye, Györke, Györkő, Györkös, Gyura, Gyúró, Gyurka, Gyurkó, Gyuris, Gyéres, Gyires, Gyüre. A Szent Györgyről elnevezett helyneveink számát talán csak Szent Mártonéi múlják fölül. Lásd még:  Szent György érmek, Szent György lovagrendek, Szent György-vitézek lovagrendje, Szent György virága, szentgyörgyharmat, szentgyörgysaláta, szentgyörgytallér.

Ábrázolása: Keleten a katonaszentekkel, Szent Dömötörrel és Teodorral együtt ábrázolták. Az orosz ikonfestészet kedvelt szentje, szláv területen sok templom patrónusa. A legkorábbi bizánci képeken, a 9. században harcos vagy udvari ruhát viselő vértanú. A 12-13. században korabeli harci fölszerelésben, pajzzsal, karddal és lándzsával, majd utána  fehér lovon, a sárkánnyal viaskodva ábrázolják. György ábrázolásai igen elterjedtek és kedveltek voltak az egész országban. Freskói gyakran találhatóak szimbolikus helyen a középkori templomainkban. Mivel György a fénylő napot, a tavaszt szabadítja ki a tél, a sötétség fogságából, ezért a templomok északi, tehát a sötétséget jelképező falán szokták szerepeltetni, fehér lovát pedig, akár csak Szent Lászlóét, kapcsolatba hozták a Jelenések könyve Krisztusával.

Attribútumai: kereszt pajzson vagy zászlón, pálma (vértanúságára utalva); a 15-16. századi ábrázolásokon: sárkány.

Olvasmány és könyörgés az imaórák liturgiájából

Olvasmány Damiáni Szent Péter püspök beszédeiből

A mai ünnep, kedveseim, a Húsvét dicsőséges örömét úgy kettőzi meg számunkra, mint ahogy aranyfoglalatát a drágakő beragyogja saját tündöklésével.

Ma ünnepelt szentünk a katonaéletből egy másik katonasorba került át. Földi katonatiszti beosztását ugyanis a krisztusi katonáskodás szolgálatára cserélte fel. Mint derék jó katona, előbb mindenét szétosztotta a szegények között, így vetette le magáról az evilági vagyon poggyászát is. Aztán szabad szívvel, minden akadály nélkül, egyedül a hit pajzsával felvértezve, Krisztus bátor harcosaként indult a nehéz, küzdelmes harcba.

Mindebből világosan megérthetjük, hogy hitünk védelmében csak az harcolhat erőteljesen és eredményesen, aki nem retteg már a földi javak elvesztésétől.

Szent Györgyöt úgy felgyullasztotta a Szentlélek tüze, és a kereszt győzhetetlen ereje úgy átjárta, hogy amikor harcba szállt az istentelen királlyal, egyrészt győzelmet aratott rajta mint a gonoszság fejedelmének csatlósán, másrészt pedig Krisztus katonáit is fellelkesítette bátor helytállásra.

Biztosan jelen volt a küzdelemnél a láthatatlan legfőbb Bíró. Ő ugyan titokzatos végzése szerint megengedte, hogy a gonoszok kegyetlenül bánjanak szentünkkel, de amikor a vértanú testét hóhérok kezébe adta, ugyanakkor csodálatos oltalmazó erejével megőrizte lelkét, ezt a hite miatt legyőzhetetlenné vált lelket.

A mennyei seregnek ezt a bátor harcosát ne csak csodáljuk, kedves testvéreim, hanem utánozzuk is; figyeljünk mi is arra a dicsőséges égi jutalomra, hogy míg szívünk figyelme odairányul, addig meg ne tántorítson bennünket az, ha e csábító világ kigúnyol, vagy ha tényleg kegyetlen üldözésekkel is fenyeget.

Tisztítsuk meg tehát magunkat Szent Pál szavai értelmében a test és lélek minden szennyétől, hogy az örök boldogságnak abba a templomába, ahová most szívünk vágya szárnyal, egykor valósággal is bevonulhassunk.

Szükséges ugyanis, hogy mindaz, aki Krisztus hajlékában, vagyis az Egyházban Istennek akarja szentelni magát, a keresztség szent fürdőjében megtisztultan a sokféle erény ruhájába öltözzék, így olvassuk a Szentírásban is: Papjaid öltözzenek igazságba! (Zsolt 131, 9). Tehát aki a keresztség által Krisztusban új emberré született, már ne a halandóság ruhájába öltözzék, hanem levetve a régi embert, öltse fel az újat, és új emberként bátran törekedjék valódi életszentségre.

Így a régi bűn szennyétől megtisztulva, és a megújult életmód ragyogó szépségével ékesítve, méltón ünnepeljük a Húsvét szent titkát, és valóban utánozzuk is szent vértanúink példáját.

Könyörgés

Istenünk, magasztaljuk hatalmadat, amely erőt adott Szent Györgynek, hogy kövesse Krisztus Urunkat. Gyöngeségünkben legyen erőforrás az ő példája a lovagi eszmét megőrző katonáink és rendőreink számára.  A mi Urunk, Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Amen!

Csanád Béla verse Szent György vértanúról

Ha kételkednél Szent György jó vitéz

történetében, idézd régi szobrát

a prágai vár ünnepi terén.

Halálra ítélt sárkány vicsorog rád,

mely azóta sem halt meg igazán.

Meddig győzi a szent a néma harcot?

Időtlenül, tusakodik a hős,

arcán felismered rettenve arcod:

benned emeli Szent György jó vitéz

győztes lándzsáját a szörnyeteg ellen,

benned tusakodik az égi hős

halálodig szüntelen küzdelemben.

Állj mellénk, könyörgő szavad

Krisztus kegyelmét esdje le,

Hajoljon hozzánk kegyesen

S oldjon fel vétkeink alól.

Jelenj meg kis időre köztünk,

Krisztus kegyelmét terjeszd ki ránk,

A bűntől nehéz szíveket

Bocsánat könnyebbítse meg. Ámen.

Forrás: http://www.ktp.hu/kalendar

A Szent György vonal Szegednél,az Alsóvárosi Havas Boldogasszony templom alatt húzódik

A Szent György Vértanú Kulturális Közhasznú Alapítvány Húsvéti Jókívánsága

NAGYPÉNTEK

Az Üdvözítő Krisztus Keresztútja

    
Kaifástól tehát elvezették Jézust a római helytartóságra. Kora reggel volt. A zsidók nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanná ne váljanak, és elkölthessék a húsvéti bárányt. Ezért Pilátus jött ki hozzájuk és megkérdezte: „Mivel vádoljátok ezt az embert?” Azok azt felelték: „Ha nem volna gonosztevő, nem adtuk volna a kezedbe!” Pilátus ezt mondta: „Vigyétek akkor el és ítélkezzetek fölötte ti a saját törvényetek szerint!” A zsidók ezt válaszolták neki: „Nekünk senkit sem szabad megölnünk!” Így beteljesedett, amit Jézus arról mondott, hogy milyen halállal fog meghalni. Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: „Te vagy-e a zsidók királya?” Jézus így válaszolt: „Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?” Pilátus ezt felelte: „Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a főpapok adtak a kezembe. Mit tettél?” Ekkor Jézus így szólt: „Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, a szolgáim harcra kelnének, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innét  való.” Pilátus megkérdezte: „Tehát király vagy?” Jézus így felelt: „Te mondod, hogy király vagyok. Én arra születtem és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, az hallgat a szavamra!”

Erre Pilátus azt mondta: „Mi az igazság?” E szavak után Pilátus újra kiment a zsidókhoz és ezt mondta nekik: „Én semmi vétket sem találok benne. Szokás azonban nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak. Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?” De ők ismét kiáltozni kezdtek: „Ne ezt, hanem Barabást!” Barabás rablógyilkos volt.

     Ekkor Pilátus fogta Jézust és megostoroztatta. Az ostorozás oly dühödt és számolatlan volt, hogy úgy kellett leállítani a pribékeket. Ezt követően a katonák tövisből koszorút nyomtak a talpig véres Krisztus fejére és bíborszínű köntöst adtak rá és így gúnyolták: „Üdvöz légy, zsidók királya”! Így vezették vissza Pilátus elé, aki maga is megdöbbent a kínzatások rendkívüliségétől.

    

A helytartó ezután újra kiment, és így szólt a zsidók népéhez: „Íme, az Ember!" És rámutatott a töviskoronás, vértől áztatott bíborruhában remegő Krisztusra. A főpapok és a nép mihelyt meglátták Őt, nem rendültek meg, hanem még hangosabban kezdtek kiáltozni: „Feszítsd meg! Feszítsd meg! Vére rajtunk és utódainkon!” Pilátus azt mondta erre: 

„Vigyétek, feszítsétek őt ti keresztre, mert én semmi vétket sem találok benne!” De a zsidók ezt felelték: „Nekünk törvényünk van és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten fiává tette magát!” Amikor Pilátus látva ezt a végtelen gyűlöletet, még jobban megijedt. Visszament a helytartóságra, és újra megkérdezte Jézust: „De hát, honnan való vagy te?” De Jézus nem válaszolt neki semmit. Erre Pilátus azt mondta neki: „Nem felelsz nekem? Talán nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy megfeszítselek, vagy arra, hogy elbocsássalak?” Erre Jézus azt mondta: „Semmi hatalmad sem volna fölöttem, ha onnan felülről nem kaptad volna. Ezért annak, aki engem a kezedbe adott, nagyobb a bűne.”

     Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy szabadon bocsássa Jézust, már azért is, mert felesége előző álmára hivatkozva figyelmeztette: ne legyen dolga ezzel az emberrel. A zsidók közben untalan ezt kiáltozták: „Ha szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja. Mert mindaz, aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak.” E szavak hallatára Pilátus még egyszer kivezettette Jézust, maga pedig a bírói székbe ülve így szólt: „Íme, a királyotok!” De azok így kiáltoztak: „El vele, el vele! Feszítsd meg!” Pilátus megkérdezte: „Keresztre feszíttessem a királyotokat?” A főpapok azonban galádul ezt felelték: „Nincs királyunk, csak császárunk!” Erre kiszolgáltatta nekik, hogy keresztre feszítsék.

     Ekkor a zsidó katonák átvették Jézust és római pribékek kíséretében, Jézussal vitették a keresztet, egészen az úgynevezett Koponyák dombjára, amelyet héberül Golgotának hívnak. Ott keresztre feszítették Őt. Két bűnözőt jobb és bal felől, Jézust meg középen. Jézus Krisztus keresztre szögezése valóban megfeszítés volt, mert a keresztfán előre ki volt fúrva a láb-szeg helye, s mivel a karokat oly erősen széthúzták, Krisztus lába nem ért a furatig. Ezért kötéllel húzatva kellett megfeszíteni a testet, s így a váll és más izületei kiugrottak helyükről.

     Pilátus három nyelvű feliratot is készített, és a keresztfára szegeztette, hogy mindenki lássa: „A názáreti Jézus, a zsidók királya.” A zsidó főpapok kérték Pilátust: „Ne azt írd: A zsidók királya hanem ahogy ő mondta: A zsidók királya vagyok”. Pilátus azonban ezt válaszolta: „Amit  írtam, megírtam.”

(A képen az eredeti INRI tábla megmaradt középső része.)

    

A katonák, miután Jézust keresztre feszítették, ruháit szétosztották egymás közt. Amikor a köntöse következett, mely varratlan volt, egy darabból szabva, ezért így szóltak egymáshoz: „Ezt ne vágjuk szét, inkább vessünk rá sorsot, hogy kié legyen!” Így beteljesedett az Írás: „Szétosztották maguk között ruháimat, s a köntösömre sorsot vetettek.” A katonák pontosan ezt tették. Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége, és Mária Magdolna. 

Amikor Jézus látta, hogy ott áll Anyja és a Tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: „Asszony, íme, a te  fiad!” Azután a tanítványhoz szólt: „Íme, a te anyád!” Attól az órától fogva házába fogadta őt a tanítvány. Jézus szólt: „Szomjazom.” Volt ott egy ecettel telt edény. Belemártottak egy szivacsot, izsópra tűzték, és a  szájához emelték. Mikor Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: „Beteljesedett!” És fejét lehajtva kilehelte lelkét.

     A zsidók pedig, mivel a szombat ugyanis nagy ünnep volt, és a holttestek nem maradhattak a kereszten, megkérték Pilátust, hogy töresse meg a keresztre feszítettek lábszárát, és vetesse le őket. Elmentek tehát a katonák, és megtörték a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt fölfeszítettek. De Jézusról látták, hogy már meghalt ezért nem törték meg a lábszárát, hanem az egyik katona beledöfte lándzsáját az oldalába. Ekkor vér és víz folyt ki belőle. Az tanúskodik erről, aki látta ezt, és az ő tanúságtétele igaz.

     Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt, bár a zsidóktól való félelmében csak titokban, engedélyt kért Pilátustól, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Eljött Nikodémus is, aki korábban egyszer éjszaka ment Jézushoz. Hozott mintegy száz font mirha- és áloé-keveréket. Fogták Jézus  testét, és fűszerekkel együtt gyolcsleplekbe göngyölték. A közelben volt Arimateai Józsefnek egy sírboltja, ahova még nem temettek senkit. Jézust oda temették. (A Szent Evangélium nyomán)

Tekintsd meg Szent Pio atya keresztúti elmélkedését: https://www.youtube.com/watch?v=IH1HLk6ybfg

 

IMÁDUNK TÉGED KRISZTUS ÉS ÁLDUNK TÉGED, MERT SZENT KERESZTED ÁLTAL MEGVÁLTOTTAD A VILÁGOT!

Forrás: szeretetlang.blog.hu

A keresztények néma holokausztja

Írta: Czeglédi Andrea Szilvia

Alig múlt el Virágvasárnap és a keresztények, keresztyének a Feltámadás előtti napokat, Nagyhetet élik meg, ki-ki a saját belső hite erejével.

Húsvétot mindenképpen várakozás előzi meg. Egyesek templomokban, vagy az imákban keresik a lelki megnyugvást, buzgón, vagy kevésbé buzgón a gyakorolva a bűnbánatot. Mások az anyagi dolgok bűvöletének rabláncán vergődve tülekednek, vásárolnak, idegeskednek és egymással perlekednek. Ők inkább a pénz hatalmának hódolnak, semmint Istennek.

Nagyon sok hívő ember, gyarlóságában és emiatt érzett elégedetlenségében a világot, a környezetét, embertársát vádolja.

Mélyen és igazán őszintén csupán kevesen tekintenek a saját lelkükbe, kevesen fedezik fel magukban és másokban a valódi, krisztusi szeretetet. Épp ezért, ma nagy szükség volna az útmutatásra.

Manapság azonban oly kevés az igaz útmutatás, hogy a hívő nép úgy tévelyeg, mint a nyáj, amelyet a pásztorai cserbenhagytak.

Romlott világban élünk – mondhatnánk – ezért vagyunk boldogtalanok, elégedetlenek és ingerlékenyek manapság, ám sokunknak fogalma sincs az igazi hitről és a szenvedésről. A napi rohanásban meg sem fordul a fejünkben, hogy mennyi keresztény ember vált és válik vértanúvá, mert soha nem válik hitehagyottá, minden nehézség, de akár az élete árán is hűséges marad Krisztushoz.

A keresztények üldöztetése és mártíromsága a Római Birodalomban kezdődött. Nem számított, hogy rabszolga, vagy éppen kormányzó, esetleg a római hadsereg parancsnoka… Hozzávetőleg 2 millió keresztény vértanú halt meg az első három században Krisztus tanítását őrizve a lelkében és az Ő nevével az ajkán.

Ám az igazi keresztényüldözés napjainkban zajlik. A XX. században körülbelül 40 millió keresztény szenvedett mártírhalált. Ez több mint a fele annak a 70 millió embernek, akiket a történelem során a Krisztusba vetett hitük miatt öltek meg. Ez az igazi holocaust…

Lássuk azonban, mi történik ma a keresztényekkel szerte a világban…

Kereszténynek lenni a mai Észak-Koreában nemzetellenes bűntettnek számít. A kommunista rezsim nem tolerálja Krisztust, úgy vélik, az ő tanítása közösségellenes. Sok keresztényt bebörtönöztek csupán a Biblia birtoklásáért, egyeseket ki is végeztek. Ezzel együtt nagyjából fél millió keresztény kockáztatja folyamatosan az életét, és összegyűlnek illegálisan, hogy együtt imádkozzanak.

Afganisztánban a keresztények kiszolgáltatottjai a közösség és a kormányzat nyomásának, üldözésének, vagy a tálib milíciák támadásának.

Iránban bebörtönzik a keresztényeket.

Szaud-Arábiában a muzulmán valláson kívül bármilyen más vallás nyilvános kinyilatkoztatása tilos, a keresztény hitre való áttérés pedig hitelhagyásnak számít és főbenjáró bűn, amelyért kivégzés jár. Sok vendégmunkást a hite miatt deportáltak.

Szomáliában anarchia uralkodik, egyes milíciák fő célkitűzése a kereszténység eltörlése.

A Maldív-szigetek összlakosságának kötelezően muzulmán hitűnek kell lennie, a keresztény templomokat bezárták, illetve betiltották azok használatát. Az utóbbi években érezhető a nyomás a túrizmuson, valamint a turistákkal szemben is.

Üzbegisztánban, vagy Laoszban kereszténynek lenni azt jelenti, hogy bármikor pénzbüntetéssel sújtható az illető, elveszítheti a munkahelyét, korrekt eljárás nélkül is bármikor bebörtönözhető, kivégezhető.

Jemenben, Szíriában vagy Irakban a kereszténység a kihalás útjára lépett.

Egyiptomban, ahonnan a szerzetesség alapgondolata is származik, már csak a lakosság 17%-a keresztény, a templomaik pedig gyakran válnak merényletek célpontjaivá.

Egy korabeli történész feljegyzése alapján a VII. században a mediterrán térségtől keletre és délre a lakosság 95%-a keresztény volt. Mára ez az arány 6%-ra csökkent, de alig három éven belül már csak 3% lesz.

Létezik egy diszkrét cenzúra Nyugaton, mind a politika, mind a média számára kerülendő probléma ez, mert úgy vélik, – azzal magyarázzák – hogy káros volna diplomáciai szempontból. Probléma számukra, ha a demokrácia politikailag korrekt szimbóluma érintett, mint például a szólásszabadság ellen irányuló merénylet a Charlie Hedbo ügyében.

A média azonban vak és néma marad a több tízezer megölt keresztény esetében, akiket iszlám és hindu fundamentalisták, vagy éppen a kínai és észak-koreai kommunisták gyilkolnak halomra.

Ha nem is a CNN, vagy a BBC szalagcímében szerepel, íme, Nagyhét kegyetlen valósága: ebben az órában 11 öreg, fiatal, gyermek vesztette életét a világon hitéért Krisztusban.

Gondoljunk tehát erre, amikor egy pillanatra megállunk a nagy rohanásban. Vessük össze a mi szenvedésünket a cserbenhagyott keresztények és az elfeledett vértanúk szenvedéseivel. Ők nem várnak világi ajnározást, nem várnak – hiába – segélyszervezetekre, és nem vágynak lábaik csókolgatására.

Mi, ne feledjünk el egy imát mondani értük, ha mások, akiknek kötelességük volna ez –, nem teszik…

Forrás: https://andrea78.blogstar.hu

Hazám, keresztény Európa

                                   Szabó Lőrinc: Hazám, keresztény Európa

"Útálom és arcába vágom:
– Száz év, de tán kétezer óta
őrült, mocskos, aljas világ ez,
ez a farizeus Európa!

Kenyér s jog helyett a szegényt
csitítja karddal, üres éggel
és cinkos lelkiismeretét
avatag és modern mesékkel;

száz év, de már kétezer óta
hány szent vágy halt meg gaz szivében!
Hazám, keresztény Európa,
mi lesz, ha bukására döbben,

mi lesz, ha újra földre száll
a Megcsúfolt és Megfeszített,
s mert jósága, hite, imája
egyszer már mindent elveszített:

mi lesz, ha megjő pokoli
lángszórókkal, gépfegyverekkel,
vassisakos, pestishozó,
bosszúálló angyalsereggel?

Mi lesz, ha megjő Krisztus és
új országot teremt a földön,
ha elhullanak a banditák
s nem lesz több harc, se kard, se börtön,

ha égi szerelmét a földi
szükséghez szabja ama Bárány
s újra megvált – óh, nem a jók,
de a gonoszok vére árán:

hazám, boldogtalan Európa,
ha túléled a harcok végét,
elbírod-e még te az Istent,
a Szeretetet és a Békét?"
1923

Elszavalja Eperjes Károly: https://www.youtube.com/watch?v=etqR3TQJfmQ

Keresztet állítottak a Maros torkolatánál

Fotó: Török János

Ez a kereszt egyben tisztelgés is a város részéről a Maros felé, amelynek kereskedelmi hajózása révén gazdagodott, épült, szépült a város.

A szegedi Rotary tanösvény végén, amely a Bertalan hídtól egészen a Maros torkolatáig tart, felállítottak egy keresztet – ezt szentelte fel péntek délután Kiss-Rigó László szeged–csanádi püspök. 

"– A víz is szimbólum és a kereszt is. A víz a tisztaságot és az életet jelképezi. Itt, a Maros és a Tisza összefolyásánál a kereszt pedig sajátos szimbólum. Mindazoknak a közösségeknek az együttélését, testvéri összefogását, vagy legalábbis ennek szükségességét szimbolizálja, akik e két folyó mentén élnek. Kívánom, hogy az itt felállított kereszt emlékeztessen mindenkit a természet szépségére is
– mondta a püspök."

Emlékeztek arra is, hogy a Maros mentén olyan településekre juthatunk el, mint Csanád, Arad vagy Déva. Ezen a több mint 180 településen főként magyarok élnek évszázadok óta, jelentős vallási és kulturális múlttal. Ez a kereszt egyben tisztelgés is a város részéről a Maros felé, amelynek kereskedelmi hajózása révén gazdagodott, épült, szépült a város.

Fotó: Török János

Forrás: www.delmagyar.hu

“Nyugaton Isten egy kisebbség magánügye lett” – nagyon fontos elemzést írt XVI. Benedek

A helyzet komoly, ezért megfelelő választ igényel. A gonosz abból szerzi erejét, hogy mi visszautasítjuk Isten szeretetét. Megtanulni szeretni Istent: ez tehát az út, mely az embert a megváltáshoz viszi. Így ír XVI. Benedek abban a 15 oldalas, átfogó elemzésben, amelyet a Klerusblatt című német folyóirat jelentetett meg és a CNA hírügynökség tett közzé – mi pedig a Vatican News oldalának köszönhetően magyarul is olvashatjuk.

Köszönet Ferenc pápának

XVI. Benedek a februárban megtartott találkozóból indul ki, amelyet a kiskorúak egyházi körökben való védelmének szenteltek. Ezzel Ferenc pápa erős jelzést akart adni és újra hitelessé tenni az egyházat, amely utat mutat az embereknek, és harcol a pusztító erők ellen. Az emeritus pápának nincs közvetlen felelőssége már a péteri küldetésben, ugyanakkor szeretne hozzájárulni néhány megfontolással. Köszönetet mond Ferenc pápának mindazért, amit tesz, hogy folyton megmutassa Isten világosságát előttünk, mely ma sem alkonyult le.

Az 1968-as szexuális forradalom

A szöveg három részből áll. Az első részben XVI. Benedek a társadalmi folyamatokat elemzi. Rámutat a 68-as szexuális forradalom káros hatásaira és vadhajtásaira. Ennek egyik következménye, hogy a pedofíliát nemcsak megengedhetőnek, hanem előnyösnek tartották. Erre az időszakra tehető a papi hivatások drasztikus csökkenése, a rengeteg laicizálás, és a katolikus erkölcsteológia összeomlása, mely kezd utat engedni a relativista kísértéseknek. Bizonyos teológiai irányzatok azt tanították, hogy nem létezik abszolút jó és rossz, csupán viszonylagos értelmezések, amit az adott pillanat dönt el. 1989-ben az ún. kölni nyilatkozatban 15 katolikus teológus felszólalt az egyház tanítása és II. János Pál pápa ellen. Ebből született a Veritatis splendor – kezdetű enciklika 1993-ban, amely éppen a relativizmus ellen irányul. Bizonyos cselekedetek ugyanis soha nem lehetnek jók. Az erkölcsteológia széles skáláján megjelent az elmélet, miszerint az egyháznak nincs és nem is lehet saját erkölcse. Ez a felfogás pedig gyökereiben vonja kétségbe az egyház erkölcsi tekintélyét, és odavezet, hogy hallgatásra kényszeríti azokban az esetekben, ahol határt kellene húzni igazság és hazugság között.

Válság a papság és a szemináriumok körében

A szöveg második részében a nyugalmazott pápa ennek a folyamatnak a hatásait vizsgálja a papság körében. Sok szemináriumban homoszexuális klubok alakultak, melyek többé-kevésbé nyíltan működtek. A Szentszék tudott ezekről a gondokról, bár nem részletekbe menően. A II. vatikáni zsinatnak való megfelelést az addig uralkodó hagyomány elleni kritikaként értelmezték, ezért egy új, modern katolicizmust igyekeztek kidolgozni.

Ennek egyik példája, hogy a teológus Ratzinger könyveit egyes szemináriumokban csak titokban lehetett olvasni.

A pedofília gyökerei mélyre nyúlnak

XVI. Benedek aláhúzza, hogy a pedofília kérdése csak a nyolcvanas évek második felében vált égető problémává. Először csak lanyhán kezelték, a megvádolt papok jogait védték olyannyira, hogy az lehetetlenné tette az elkövetők elítélését. Mivel az egymás fedezésére kiépült rendszer túl erős volt, a kiskorúak elleni visszaélések ügyeinek kezelését átutalták a Hittani Kongregáció hatáskörébe. Így lehetővé vált a legsúlyosabb bűnök miatt kiszabható legnagyobb büntetés, a laicizálás alkalmazása. Ugyanakkor további késlekedéseket tapasztaltak, ezért Ferenc pápa újabb reformok mellett döntött.

A gonosz ellen Istenhez kell fordulnunk

Az elemzés harmadik részében XVI. Benedek a lehetséges válaszokat keresi. A minket és a körülöttünk lévő világot fenyegető rossznak egyetlen ellenszere van: ha ráhagyatkozunk Istenre. Egy Isten nélküli világ értelmetlen. Megszűnik a rossz és a jó kritériuma, csak az erősebb törvénye uralkodik, a hatalom lesz az egyetlen vezérelv. Az igazság nem számít, sőt nem is létezik. A nyugati világ a magánszférába száműzte Istent, fokozatosan elveszítve az emberség ismertetőjegyét és mércéjét. Ennek pedig az embert pusztító rossz a következménye, mint amilyen a pedofília. Az a pedofília, amit nemrég még teljesen helyénvalónak gondoltak és egyre inkább elterjedt. Ma pedig döbbenten és megbotránkozva jövünk rá, hogy olyasmit követnek el gyermekeink és fiataljaink ellen, ami félő, hogy tönkreteszi őket.

Az pedig, hogy mindez az egyházban és a papok körében is elterjedhetett, még jobban föl kell, hogy rázzon és megbotránkoztasson bennünket.

Isten hiánya a társadalomban és az egyházban

Miként ölthetett ekkora mértéket a pedofília? – teszi föl a kérdést a nyugalmazott pápa. A válasz végső értelmezésben Isten hiányában rejlik. Még mi, keresztények és papok sem szívesen beszélünk Istenről, mert nem tűnik gyakorlatilag hasznosnak. A II. világháború utáni Németország alkotmánya egyértelműen hivatkozott Istenre. Ötven évvel később már az európai alkotmány előszavában sem szerepelhetett az utalás Istenre. Istenre úgy tekintenek, mint egy kis csoport pártügyére, mely nem szolgálhat mércéül az egész közösség számára. Ebben a döntésben tükröződik a nyugat helyzete, amelyben Isten egy kisebbség magánügye lett.

Az eucharisztiához vissza kell találni

Mi a teendő akkor? XVI. Benedek szerint vissza kell találnunk Istenhez, engedelmeskednünk kell neki. Újra benne kell fölismernünk életünk alapját. Az Eucharisztiának vissza kell adnunk az őt megillető, központi helyet. Nem redukálhatjuk le az Oltáriszentséget puszta formalitássá, amit a csupán keresztelőkkor, esküvőkkor és temetésekkor templomba menő katolikusok rutinszerűen vesznek magukhoz. Nem egy általunk kreált új egyházra van szükség, hanem a hit megújítására, mely a szentségben nekünk ajándékozott Jézus Krisztus valóságában gyökerezik. Az egyházban elkövetett papi visszaélési botrányok odavezettek, hogy az egyházat egy rosszul sikerült dolognak tekintik, amit saját kezűleg kell újra formálni. Ez azonban hiba, mert a magunk gyártotta egyház nem képviselhet semmilyen reményt. Az egyház ma meghal a lelkekben – utalt Romano Guardini egyik mondatára a nyugalmazott pápa. Ma nagyrészt úgy tekintenek az egyházra, mint egy politikai apparátusra. Gyakran maguk a püspökök is politikai értelemben beszélnek az egyház jövőjéről.

Az ördög kísértése a saját gyártmányú egyház

Az ördög műve, hogy bebizonyítsa, csak rossz emberek vannak az egyházban, ezzel befeketítve magát Istent is. Ugyanakkor nemcsak rossz halak vannak és konkoly, hanem az Isten által elvetett jó magvak és jó halak is. Ezért fontos egyformán hangsúlyozni mindkettőt, hogy az igazságot szolgáljuk. Az általunk kreált jobb egyház valójában az ördög ötlete, aki el akar távolítani minket Istentől. Az egyház ma is szent és elpusztíthatatlan. Ma is sok ember hisz, szenved és szeret alázatosan, akikben megmutatkozik az igaz Isten, a szerető Isten.

Ma is vannak tanúságtevők a világon, csak észre kell vennünk és meg kell hallgatnunk őket.

Helyet kell teremtenünk a hitélet számára. Ezek ma az igehirdetés nagy feladatai.

XVI. Benedek írása köszönetnyilvánítással zárul a jelenlegi pápa felé.

Forrás: Vatican News