 |
| Írta: Czeglédi Andrea Szilvia |
Alig múlt el Virágvasárnap és a keresztények, keresztyének a Feltámadás előtti napokat, Nagyhetet élik meg, ki-ki a saját belső hite erejével.
Húsvétot mindenképpen várakozás előzi meg. Egyesek templomokban, vagy az imákban keresik a lelki megnyugvást, buzgón, vagy kevésbé buzgón a gyakorolva a bűnbánatot. Mások az anyagi dolgok bűvöletének rabláncán vergődve tülekednek, vásárolnak, idegeskednek és egymással perlekednek. Ők inkább a pénz hatalmának hódolnak, semmint Istennek.
Nagyon sok hívő ember, gyarlóságában és emiatt érzett elégedetlenségében a világot, a környezetét, embertársát vádolja.
Mélyen és igazán őszintén csupán kevesen tekintenek a saját lelkükbe, kevesen fedezik fel magukban és másokban a valódi, krisztusi szeretetet. Épp ezért, ma nagy szükség volna az útmutatásra.
Manapság azonban oly kevés az igaz útmutatás, hogy a hívő nép úgy tévelyeg, mint a nyáj, amelyet a pásztorai cserbenhagytak.
Romlott világban élünk – mondhatnánk – ezért vagyunk boldogtalanok, elégedetlenek és ingerlékenyek manapság, ám sokunknak fogalma sincs az igazi hitről és a szenvedésről. A napi rohanásban meg sem fordul a fejünkben, hogy mennyi keresztény ember vált és válik vértanúvá, mert soha nem válik hitehagyottá, minden nehézség, de akár az élete árán is hűséges marad Krisztushoz.
A keresztények üldöztetése és mártíromsága a Római Birodalomban kezdődött. Nem számított, hogy rabszolga, vagy éppen kormányzó, esetleg a római hadsereg parancsnoka… Hozzávetőleg 2 millió keresztény vértanú halt meg az első három században Krisztus tanítását őrizve a lelkében és az Ő nevével az ajkán.
Ám az igazi keresztényüldözés napjainkban zajlik. A XX. században körülbelül 40 millió keresztény szenvedett mártírhalált. Ez több mint a fele annak a 70 millió embernek, akiket a történelem során a Krisztusba vetett hitük miatt öltek meg. Ez az igazi holocaust…
Lássuk azonban, mi történik ma a keresztényekkel szerte a világban…
Kereszténynek lenni a mai Észak-Koreában nemzetellenes bűntettnek számít. A kommunista rezsim nem tolerálja Krisztust, úgy vélik, az ő tanítása közösségellenes. Sok keresztényt bebörtönöztek csupán a Biblia birtoklásáért, egyeseket ki is végeztek. Ezzel együtt nagyjából fél millió keresztény kockáztatja folyamatosan az életét, és összegyűlnek illegálisan, hogy együtt imádkozzanak.
Afganisztánban a keresztények kiszolgáltatottjai a közösség és a kormányzat nyomásának, üldözésének, vagy a tálib milíciák támadásának.
Iránban bebörtönzik a keresztényeket.
Szaud-Arábiában a muzulmán valláson kívül bármilyen más vallás nyilvános kinyilatkoztatása tilos, a keresztény hitre való áttérés pedig hitelhagyásnak számít és főbenjáró bűn, amelyért kivégzés jár. Sok vendégmunkást a hite miatt deportáltak.
Szomáliában anarchia uralkodik, egyes milíciák fő célkitűzése a kereszténység eltörlése.
A Maldív-szigetek összlakosságának kötelezően muzulmán hitűnek kell lennie, a keresztény templomokat bezárták, illetve betiltották azok használatát. Az utóbbi években érezhető a nyomás a túrizmuson, valamint a turistákkal szemben is.
Üzbegisztánban, vagy Laoszban kereszténynek lenni azt jelenti, hogy bármikor pénzbüntetéssel sújtható az illető, elveszítheti a munkahelyét, korrekt eljárás nélkül is bármikor bebörtönözhető, kivégezhető.
Jemenben, Szíriában vagy Irakban a kereszténység a kihalás útjára lépett.
Egyiptomban, ahonnan a szerzetesség alapgondolata is származik, már csak a lakosság 17%-a keresztény, a templomaik pedig gyakran válnak merényletek célpontjaivá.
Egy korabeli történész feljegyzése alapján a VII. században a mediterrán térségtől keletre és délre a lakosság 95%-a keresztény volt. Mára ez az arány 6%-ra csökkent, de alig három éven belül már csak 3% lesz.
Létezik egy diszkrét cenzúra Nyugaton, mind a politika, mind a média számára kerülendő probléma ez, mert úgy vélik, – azzal magyarázzák – hogy káros volna diplomáciai szempontból. Probléma számukra, ha a demokrácia politikailag korrekt szimbóluma érintett, mint például a szólásszabadság ellen irányuló merénylet a Charlie Hedbo ügyében.
A média azonban vak és néma marad a több tízezer megölt keresztény esetében, akiket iszlám és hindu fundamentalisták, vagy éppen a kínai és észak-koreai kommunisták gyilkolnak halomra.
Ha nem is a CNN, vagy a BBC szalagcímében szerepel, íme, Nagyhét kegyetlen valósága: ebben az órában 11 öreg, fiatal, gyermek vesztette életét a világon hitéért Krisztusban.
Gondoljunk tehát erre, amikor egy pillanatra megállunk a nagy rohanásban. Vessük össze a mi szenvedésünket a cserbenhagyott keresztények és az elfeledett vértanúk szenvedéseivel. Ők nem várnak világi ajnározást, nem várnak – hiába – segélyszervezetekre, és nem vágynak lábaik csókolgatására.
Mi, ne feledjünk el egy imát mondani értük, ha mások, akiknek kötelességük volna ez –, nem teszik…
Forrás: https://andrea78.blogstar.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése