2019. december 30., hétfő

Szentmise Jézus Szentséges Nevének ünnepén, megemlékezéssel Vízkereszt vigíliájáról és Szt. Telesphorus vértanú pápáról

Benedetto Carpaccio: Jézus Szentséges Nevének imádása (ca. 1550)
Értesítjük a kedves híveket, hogy 2020. január 5-én 15:30 órakor a felsővárosi Szent Miklós minorita templomban (Szeged, Munkácsy u. 6) hagyományos római rítusú szentmise lesz.
Várjuk a kedves híveket!

Ludus Danielis


A Ludus Danielis középkori misztériumjáték/proto-opera Schola Hungarica által előadott (szerintem legjobb) verziója a YouTube lejátszási listáján:

KATTINTS IDE!

A latin-angol szövegkönyv kínos helyesírási hibákkal a latinban: ITT.

A lemez megrendelhető online pl. ITT.

2019. december 27., péntek

Szentmise a karácsony nyolcadába eső vasárnapon (megemlékezés Canterbury Szt. Tamásról)



Értesítjük a kedves híveket, hogy 2019. december 27-én 15:30 órakor a felsővárosi Szent Miklós minorita templomban (Szeged, Munkácsy u. 6) hagyományos római rítusú szentmise lesz.
Várjuk kedves híveinket!

2019. december 18., szerda

Kosztolányi Dezső az egyházról



Kosztolányi Dezső a 20. századi magyar líra és széppróza egyik legnagyobb alakja kívülről csodálkozott rá a keresztény év különleges körforgására!


„Olyan páratlan, tündöklő vallás egy sincs, mint a tiétek. Tiszta költészet… Ti nem is sejtitek, milyen szépé és változatossá tettétek az életet, amely magában fárasztó és unalmas. Ti ünnepeitekkel részekre bontottátok az évet. Szolgálatába állítottátok fel a csúcsokat: építészetben, szobrászatban, festészetben, zenében, költészetben egyaránt.

November elsején, amikor kezdődik az őszi vörös hervadás, kiviszitek az embereket a temetőbe, és meggyújtjátok a kegyelet gyertyáit és mécslángjait.
Virággal borítjátok a sírokat, és figyelmeztetitek a világot az elmúlásra…
Amikor megjön a december, hajnali misét tartotok. A hajnali kék ködben lámpásos emberek bandukolnak a kivilágított kis falusi templomok felé, és teli torokkal énekeltetitek az „Ó fényességes szép hajnal”, kezdetű ódon adventi éneket. A nappalok egyre rövidebbek lesznek, a sötétség egyre sűrűbb és hosszabb. És ti azt mondjátok: nem kell félni. Majd jön valaki, aki elűzi a sötétséget, és sose látott fényt gyújt a világnak. Az adventi emberek remélnek, és várják a fényt. A várakozásban kicsordul az ajándékozási kedv.

Titokban vásároljátok szeretteiteknek az emléktárgyakat, hogy szeretettel ünnepeljétek együtt a fény születését. És a sötétség mélypontján, december 24-én, amelyet „szentestének” neveztek, megrendezitek Jézus születésének mámorában azt a hallatlan és páratlan karácsonyi tűzijátékot, amelynek sziporkái New York-tól Tokióig látszanak. Akkora az öröm, hogy a világ táncra perdül. De pár hét múlva ismét üstökön ragadjátok az ember, és azt mondjátok neki: Elég volt! Hamut hintetek a kijózanult fejekre és azt mondjátok: Emlékezzél ember, hogy porból vagy és porrá leszel! És igyekeztek meggyőzni a világot, hogy mindenkinek szenvednie kell.

A Kálváriára járatjátok az embereket, és a szenvedés szépségeit magyarázzátok nekik… És megjön a nagyhét. Elnémítjátok a harangokat. Felállítjátok a nagy Halott sírját. És döbbenve áll a világ a nagy ravatalnál. De nagyszombaton felzúgatjátok a Rómából visszatért harangokat. Aranyos karingbe öltöztök, és megindul az öröm mámorában ujjongó körmenet. – Alleluja! Föltámadt Krisztus e napon. A körmenet szegélyén sorfalat állnak a fák, zöld rügyekkel figyelnek rátok. – Igen! Igen! – mondogatják. Valóban itt van a feltámadás, a tavasz.

Olyan szép mindez, hogy az egyházhoz akkor sem volna szabad hozzányúlni, ha Isten nem volna sem égben, sem bennünk. Ha valami szörnyű hatalom kipusztítaná a világból a virágokat, a színeket, és hamuszürkévé tenné a földet, vagy eltörölné a modern ember játékszerét, a sportot, nem okozna akkora kárt, mintha az egyházat törölné el.

Fotó: Origo/Youtube
Forrás: www.777blog.hu

2019. december 17., kedd

Felemelő kisfilm arról, hogy mi történik a szentmisén | VIDEÓ


Szerző: Harasztovics Arnold

Az eltávolított fátyol egy rövidfilm, amely a Menny és a Föld találkozását mutatja be a szentmiséken, ahogyan azt a szentek és misztikusok láttatják, a szentírás és a Katolikus Egyház katekizmusa alapján.
“A projektet a kezdetektől a Szentlélek vezette.”
-olvasható a készítők vallomásában, akik azt is megosztották, hogy minden héten, minden nap, minden órában imádkoztak a filmért 5 éven keresztül. A koncepciótól a megvalósulásig a Szentlélek vezette e projekt mellett elkötelezett civileket, akiket a hit és az Isten iránti szeretet kötött össze. És igen, az Eucharisztia.
Csodát láttam csodák után, és megválaszolt imáimat megválaszolt imák követték számomra és mások számára is…
állítja Chris Magruder a csapat alapítója és projektvezetője, aki hívő katolikusként kezdte el tanulmányozni az Egyház tanítását. A tanulási, elmélyülési folyamat számos meglepetést okozott számára, amikor a hit szépségével és csodájával, ha úgy tetszik misztikájával szembesült. “Amikor megismertem, hogy mi is történik valójában a szentmisében, megváltozott az egész tapasztalatom.”

A film fantasztikus minőségben, sokak számára jeleníti meg a “fátyol” mögötti történéseket. Azt, amit szemmel nem, csak hittel és szívvel lehet látni.

Forrás: www.katolikus.ma

2019. december 13., péntek

Ritkán olvasom a Főtér online sajtóterméket, mivel elkedvetlenít az az allűr, ahogyan az Olümposz vagy legalábbis a Szent Mihály templom tornyának magasságából mindent lemosolyognak, ami csak, a balesetektől kezdve a latin érettségi bevezetéséig, történik a „mioritikus hazában” (i.e. Romániában).

A Főtér ifjú újságírónője most éppen azon mosolyog, s azzal próbálja mosolyra deríteni olvasóit, hogy néhány román akadémikus a latin érettségiért petíciózik; hogy aztán pár sorral alább kiderüljön, ezek az urak csak annyit szeretnének, hogy a latin újra választható tantárgy legyen az érettségin. Tehát: választható, nem kötelező. Miért lenne ez pluszteher és kínszenvedés annak a diáknak, aki netán a latint választja? Annak a latin kétségkívül felüdülést és örömforrást jelent. Különben nem kattanna rá annyira, hogy érettségi tantárgyként válassza. Hogy azt már ne is kérdezzük, hogy miért lenne ez pluszteher és kínszenvedés annak a diáknak, aki NEM a latint választja opcionális tantárgyként?

Akkor mi a baj a latinnal mint választható (és újra hangsúlyozom: nem kötelező) érettségi tantárggyal? Túl azon, hogy ez román akadémikusok ötlete, és akkor máris lehet prüszkölni, hogy nekünk, magyar medvebocsoknak a nőstényfarkas csöcsét kell szopnunk, kötelező módon. Hát az, hogy a latin holt nyelv, és divatjamúlt. Azt a kifogást, hogy divatjamúlt, most hagyjuk is, mert AKKOR nézhetnénk meg magunkat igazán, ha a divat szabná meg, hogy mit tanuljunk és mit ne. Nézzük inkább ezt a holt nyelv dolgot.

Azt szokták mondani: holt nyelv az, aminek nincsenek anyanyelvi beszélői. De ez eléggé megtévesztő meghatározás. Mert beszél-e valaki az Ómagyar-Mária siralom, vagy akár Balassi vagy Károli Gáspár magyar nyelvén? Ha az ifjú hölgy netán Balassit olvas, akkor egy "holt" nyelven olvas, merthogy azt a magyar nyelvet eleven magyar ember már nem beszéli. Az a nyelv már senkinek nem anyanyelve. De nagy butaság lenne azt mondani, hogy akkor a magyar, bármilyen vonatkozásban, egy holt nyelv. Szóval az, amit holt nyelvnek szokás nevezni, az valójában egy nyelvállapot. Aztán az a nyelvállapot megváltozik, s a korábbit az emberek kezdik nem érteni vagy nehezen érteni. De eszükbe se jut a korábbi nyelvállapotot halott nyelvnek nevezni. Mert abból egyenes út vezet a jelenlegihez. Azoknak, akik a X-XI. században latinul beszéltek (valamilyen később újlatinnak nevezett nyelven vagy nyelvjárásban), meg sem fordult a fejükben, hogy ők nem latinul (vagy rómaiul) beszélnek, holott nyilván tudták, hogy az általuk beszélt latin nem olyan, mint mondjuk az egyház „magas” latinja. A lényeg az, hogy aki latinul tanul, az nem valamiféle relikviával, halott dologgal, hanem nagyon is eleven dologgal foglalkozik.

És még valami. Nem tudni miért, de a klasszikus műveltségű emberek kevésbé kaphatók a szélsőségességre. Úgy tűnik, hogy a klasszikus műveltség egyfajta morális mankóként működik, és immunitást ad a lelki-szellemi elgárgyulás ellen. Meglehetősen kevés görögül-latinul tudó címeres gazember szaladgál a világban. Ja, és valóban fejleszti a logikus gondolkodást (ahogy nyilván más tantárgyak is). Persze, ahhoz úgy kellene tanítani, ahogy (a ritka kivételektől eltekintve) nem tanítják. Ebben tehát aligha tévednek azok a megmosolygott akadémikus urak (akkor sem, ha egyébként a dák-római kontinuitás kiskátéjára esküsznek, ami némiképp ellentmond annak, hogy a latin fejleszti a logikus gondolkodást. Már persze abban az esetben mond ellent, ha ezek az urak valóban tudnak latinul). És abban sem tévednek, hogy az oktatásnak nem csupán a munkaerőpiac kielégítését kell (ene) szem előtt tartania.

„Egy holt nyelv ismeretéből nem lehet megélni” – hervad le végül a mosoly az ijfú újságírónő ajkáról. Nos, a latin egy kicsit olyan, mint a méhészet: megélni nem lehet (általában) belőle, de lehet gazdagodni. Már az is gazdagságnak számít, hogy valaki tudja: errare humanum est, tévedni emberi dolog.
(LMI)

https://foter.ro/…/a-latin-erettsegiert-peticiozo-roman-a…/…

Forrás: Laudator temporis acti (a laudator.blog.hu facebook oldala)


2019. december 6., péntek

Szentmise a Szeplőtelen Fogantatásról advent II. vasárnapján

Értesítjük kedves híveinket, hogy 2019. december 8-án 15:30 órakor a felsővárosi Szent Miklós minorita templomban (Szeged, Munkácsy u. 6) hagyományos római rítusú szentmise lesz.

 Várjuk kedves híveinket!