December 29.: A Magyar kártya napja

Hamarosan elbúcsúztatjuk az Óévet és ebből az alkalomból hoztam nektek egy rendhagyó kedves és humoros kis történetet 😊

Bakancsos imádság

„Vasárnapi istentiszteletre rukkolt az ezred, a legénység szép illedelmesen fohászkodott az istenhez, a szűz Máriához és a szentekhez, a kikről különben is mentül gyakrabban megszoktak emlékezni fenszóval. Csak egy fekete bajuszú fikkancsos csinált stiklit: kihúzott valahonnan a kelebiből egy franczia kártyát, és azt egész nyilvánvalón kirakta maga elé apróbb-nagyobb csoportokba.

Meglátja ezt a jelenvaló strázsamester, megbosszankodik, ráparancsol a katonára, hogy eltegye azt a kártyát, de mindjárt; a mire az nem csak hogy rá nem hederített, de sőt felelet nélkül tovább mulatta magát a kártyák kirakásával.

Táborjelenet

- Na kutya, hát lakolsz, dörmöge a bosszús strázsamester; templom végén be is jelentette a kapitánynak.

A kapitany nagy indulatba jött.

- Mi okra nézve botránkodott kend a templomban a kártyázással? Nem tudja kend, hogy ez oly törvény törés, a mely egyenest csak a regement büntetésének kiszolgáltatásával orvosolható.

- Megkövetem kapitány úr, felelt a baka, én úgy ítélnem, hogy senkit nem botránkoztattam meg.

- Ez csak a kend tökéletlen ítélete; nem elég, hogy megmentse a büntetéstől. Káplár, rántsa rá.

A kártyás baka erre megkérte a kapitányt, adjon neki módot ártatlansága bebizonyítására. A kapitány kíváncsi volt rá, megengedte. Erre a baka elővette a kártyát, és kezdte kirakosgatni maga elé, hogy kimagyarázza elkövetett cselekedetének istenes voltát. Így beszélt:

- Mikor a túzt, vagy egyest néztem a templomban, mindjárt szívembe és elmémbe oldott, hogy egy az isten.

- A két szem jelenti Krisztus urunknak istenségét és emberségét.

- A hármas kártya bizonyítja az egy istennek három személyét.

- A négyes a négy evangelistát tanítja: Mátét, Márkot, Jánost és Lukácsot.

- Mikor az ötszemet megláttam, fájdalmas szívvel emlékeztem meg Krisztus urunknak vérrel habzott öt mélységes sebére.

- A hatszem arra emlékeztet, hogy isten hat nap teremtette a világot.

- A hetes jelenti a hét szentséget.

- A nyolczas azon gondolatra vezet, hogy a vízözön után nyolcz lélek maradt életben, Noé patriarcha s három fia, feleségestül.

- A kilenczes azon kilencz háládatlan meg tisztított poklosokat adja elő, kiknek csak tizedike ment Krisztusnak hálát adni.

- A tízszem az Isten által Mózesnek a Sínain adott tíz parancsot jelenti.

- Ez a nagy felső, - az a makk-felső nem becsületes. A többi három filkó az a három hóhér, aki Krisztus urunkat a zsidók kívánságára

Pilátus jóváhagyásával megfeszítették.

- A négy dáma vagy is négy alsó között ez az első jelenti nekem a Szűz Máriát. Ez a három pedig azon szent asszonyokat, a kik húsvét hajnalban drága keneteket vittek a koporsóhoz a teste megkenni.

- A négy királyok elseje a született Jézus, mint a zsidók. királya. A másik három pedig az őt megkereső és megajándékozó külső országi kiralyok: Gáspár, Meliher és Baltazár.

- Ha a makkot meglátom, azonnal eszembe jut a tölgy, mely a makkot termi, mely fának nemén feszíttetett meg a Krisztus. A zöld szín előmbe adja Iskariotes Júdás csalfaságát. A veres szív formát mutat, jelenti szent Pál apostolnak töredelmes, és megtérő szívét.

Az utolsó szín pedig, mely a makkhoz hasonló, azon hóhérokat, kik a négy katonával sorsot vetettek a Krisztus köntösére.

- Az egész kártyának 4 színe által értem az esztendő 4 szakát: a tizenkettes által a 12 hónapot, kártya 52 darabja által az 52 hetet; van rajtok összesen 365 szem, a mennyi nap van egy esztendőben.

- És így engem egy játék kártya, mivel könyvből olvasni nem tudok, imádkozni és az egész isteni tisztelet megtételére felsegít.

A baka végzé. A kapitány kénytelen volt igazat adni neki. Csak azt kérdezte meg tőle, hogy hát az a nagy filkó, melyet nem becsületesnek mondván félre tett, mit jelentsen? Vállat vont erre a baka, hogy meg nem mondhatja, mert bizonyosan srófot kap.

- Bátran szóljon kend, fiam, itt a kezem, hogy semmi baja nem lesz.

- Hát megkövetem vitéz kapitány úr, az a filkó, a kit félre tettem es becsületesnek nem mondottam: ez az itt álló és engem elvádoló strázsamester!

A strázsamester majd hanyatt esett, a kapitány nagyot nevetett, s megajándékozta a furfangos bakát hogy igyon az egészségére.”

(Üstökös, 1873)

Forrás: www.kartya-jatek.hu

Kártyázó ólomkatonák

Jézuska hozta...😇

Részlet a könyvből...
Nagyításért kattints a képre🔎

Hagyományos római rítusú Szentmise-2018 December 30

15:30 perces kezdettel a felsővárosi Szent Miklós minorita templomban (Szeged, Munkácsy u. 6) ,hagyományos római rítusú szentmise lesz P. Alácsi Ervin János celebrálásában.

Várjuk a kedves Híveket!

Szent család: Jézus, Mária és József ünnepe

KARÁCSONY ÖRÖME, EGÉSZ ÉVBEN MELENGESSE LELKEDET!

Advent

A régi adventben Krisztus várták testben. Míg Ő nem jött a szívek fagyosak voltak, hidegek és elborultak és fölemelte fejét a bűn. Ám Isten gondoskodott akkor is választott népéről, mert a próféták szava reményt ébresztett a népben.

A mostani adventünk is Krisztust várja, megérkezését és kialakulását a lelkünkben. Ez az én legfontosabb adventem. A régi advent elmúlt, a mostani advent folytonos minden lélekben ismétlődik. A lelkünk sokszor alszik , téved, dermed. Föl kell ébresztenünk. Bennem is mennyi egyoldalúság , hiba , hiány ,idegesség ,ellenszenv van . Mennyi pára és homály ez amely eltakarja előlem az én drága Jézusom pici arcát. Éjben állunk valamiképp. Lelkiismeretünk s az Isteni sugallatok, mind megannyi prófétai szó, ébresztgetnek és felráznak. Tisztulnunk kell és alakulnunk. Aki a hibáit látni kezdi, az már ébredez. És ez is célja az adventnek.
Várakozás, alakulás és Találkozás az Úrral.

1; Keresztelő Szent János azzal kezdi:” Tartsatok bűnbánatot ,mert közel van a mennyek országa .(Mt3, 2 ) „A bűnbánat megtérés és magába térés. Térj magadba és ott megtalálod Istent. Milyen édes Vele lenni, Őt élvezni. Azért biztat maga az Úr is: Térjetek magatokba. Ne kívül kint keressetek engem, hanem belül, lelketek szentélyében.

Megjelenik a puszta embere. Csend van a lelkében. Hallgatott sokáig, most beszél. Ha csak egykét napig fékezzük a nyelvünket, mennyivel világosabban állnak előttünk hitünk, eszményeink és kötelességeink. Tudom, hogy a világban élő testvérek ez nem adatik meg olyan gyakran, mint nekünk, nővéreknek. De legalább ilyenkor adventben, ha nem is sok időre, de próbáljatok meg csendet teremteni magatok körül és magatokba, hogy találkozhassatok a titeket nagyon szerető Úrral.

A puszta embere szigorú önmagához. Komfort helyett vezeklésbe öltözik. Missziója van. Kijózanítani, észre téríteni a lágy érzékies, világot szerető embereket. És mivel tudjuk ezt a legjobban véghezvinni? A saját életünk megváltoztatásával. Az ima és engesztelés által. Ma túl sok a beszéd, de kevés ember az, aki tesz is. Isten maga hív a prófétája által. „Tartsatok bűnbánatot „és imádkozzatok, engeszteljetek testvéreitek helyett, hogy ők is találkozhassanak a minket nagyon szerető Istennel. Egyengessétek az Úr útját az ima által testvéreitek szívében.

2; Egy másik nagy példaképet és segítséget szeretnék még idehozni, akinek a legsajátosabb adventje volt, és aki őrködik a mi találkozásunk felett az Úrral.
A Szűzanya egyedül az aki kegyelmet talált Istennél, és az aki megtanít minket az Úrral való találkozásra és vágyakozásra.
Az angyal ezt mondja neki: „Ne félj Mária! „

A bűnbeesés óta az ember alaptapasztalata lett a félelem. Ezt nem kell különösen tanítani nekünk, ismerjük jól. Isten viszont ebbe nem nyugodott bele, mivel a félelem képes távol tartani az ő szeretett gyermekét tőle. Állítólag a Szentírásban 365 x van benne, hogy ne félj. Ez állandóan a rendelkezésünkre áll, mert a szó elszáll, de az írás megmarad. Csak az a kérdés, hogy elhiszed-e azt, hogy Isten azt mondja neked, hogy ne félj? Amikor az angyal belép Máriához, akkor köszöntés után: „Üdvözlégy kegyelemmel teljes” Rögtön az első szava, „Ne félj Mária!” Mária ugyanúgy ember volt, mint mi, mégis azt gondolom, hogy a félelem érzése az ő szívét is kísérthette, de azt írja a Szentírás, hogy zavarba jött és gondolkodni kezdett a köszöntés értelmén. Vagyis a szívében kezdte forgatni a szavakat. Az Úr veled van. Azért nem tudta őt legyűrni a félelem, mert hitt az Úr szavában. Az Úr veled van. A félelmet az oldja fel minden helyzetben, hogy elhisszük az Istennek az ő szavát. Az Úr veled van.

Kedves Testvérek, akik olvassátok –e sorokat! Csak akkor lesz gyümölcsöző számotokra az adventi készület ideje, ha tesztek erőfeszítést az Úrral való találkozásra és megteszitek, ami rajtatok áll, hogy minél odaadottabban éltek Isten akarata szerint. Hogy imáitokkal és példátokkal, minél több léleknek segítetek, hogy megtérjen és a bűnbánat méltó gyümölcsét hozza.

Köszönet Vas Teréz Mária Első Remete Szent Pál Monasztikus (Moniales Sancti Pauli Primi Eremitae) nővérnek a cikk megírásáért!

Hagyományos római rítusú Szentmise-2018 December 23

15:30 perces kezdettel a felsővárosi Szent Miklós minorita templomban (Szeged, Munkácsy u. 6) ,hagyományos római rítusú szentmise lesz P. Alácsi Ervin János celebrálásában.

Várjuk a kedves Híveket!

Krisztusban kedves Testvérek!

Ezúton kíván a Szent György Vértanú Kulturális Közhasznú Alapítvány minden kedves olvasójának Advent negyedik hetében tartalmas felkészülést, azt követően pedig áldott ünnepeket, boldog karácsonyt és eredményes új esztendőt!

Ó, terjeszd ki, Jézusom, oltalmazó szárnyad

Skandináv esti imádság a Szentegyházi Gyermekfilharmónia előadásában Zetelakán a nagytemplomban.

Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül. Mt 1,18-24

Kettős hitvallás

II. Kettős osztású háromságos-krisztológiai szövegelrendezés

71-72: A „Fides Damasi” -nak nevezett formula

[„Damasus hite/hitvallása” – Ezt a formulát régebben Szent I. Damasus pápának (†384) tulajdonították. A valóságban végül is az V. század vége felé keletkezett Dél-Galliában.]

[71] Hiszünk az egy Istenben, mindenható Atyában, és egy Urunkban, Jézus Krisztusban, az Isten Fiában, és az egy Szentlélek Istenben. Nem három Istent, hanem az Atyát és a Fiút és a Szentlelket mint egy Istent tiszteljük és valljuk meg: nem úgy egy Istent, mintha magányos lenne, s nem ugyanazt a személyt, aki saját magának az Atyja s ő maga a Fiú is, hanem valljuk, hogy az Atya az, aki nemzett, és a Fiú az, aki született, a Szentlélek pedig sem nem született, sem nem születetlen, nem teremtmény és nem alkottatott, hanem az Atyától és a Fiútól származik, az Atyával és a Fiúval együtt örök és azonosan egyenlő, és velük együtt működik, mivel írva van: „Az Úr Igéje szilárdította meg az eget”, azaz, az Isten Fia, „és szájának leheletétől van annak minden ereje”(Zsolt 32,6), és másutt: Küldd el Lelkedet és felélednek, és megújítod a föld színét.( vö. Zsolt 103,30) És ezért az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek a nevével az egy Istent valljuk meg, mivel az „Isten” név a hatalom neve, nem a sajátosságé. Az Atyának az Atya a személyes neve, és a Fiúnak a Fiú a személyes neve, és a Szentléleknek a Szentlélek a személyes neve. És ebben a Háromságban egy Istent hiszünk, mivel egy Atyától van, ami az Atyával egy természetű és egyszubsztanciájú és egy hatalmú. Az Atya a Fiút nem akaratával, nem szükségszerűségből, hanem természete alapján nemzette.

73-74: „A Kegyes Szentháromság” kezdetű hitvallás

[Ezt a formulát helytelenül „Szent Ágoston püspök katolikus hitének” is nevezték. De az V. vagy a VI. században Dél-Galliában keletkezett, s ezután Hispániában bevezették.]

[73] A Kegyes Szentháromság egy istenség. Tehát az Atya és a Fiú és a Szentlélek egy forrás, egy szubsztancia, egy erő, egy hatalom. Azt mondjuk istenfélően, hogy az Atya: Isten, és a Fiú: Isten, és a Szentlélek: Isten, s ők nem három, hanem egy Isten. Mert amikor három személyt nevezünk meg, akkor megvalljuk katolikus és apostoli kijelentéssel, hogy egy a szubsztancia. Tehát a három, az Atya, és a Fiú, és a Szentlélek, „a három: egy” (vö. 1Jn 5,8).
Három, nem összevegyítve és nem elkülönítve, hanem összekötve úgy, hogy megkülönböztetve, és megkülönböztetve úgy, hogy összekötve: a szubsztanciát tekintve egységben, de a neveket tekintve megkülönböztetve, természettől összekötve, személy szerint megkülönböztetve, az istenségben egyenlők, a méltóságban tökéletesen hasonlók, a háromságban megegyezők, a világosságban osztozók. Oly módon egyek csak, azért hogy nem kételkedünk: hármak is; úgy hármak, hogy azt kell vallanunk: egymástól el nem választhatók. Ezért nincs kétség, az egyiküket ért sértés mindegyikük gyalázása, mivel az egyiküket ért dicséret mindegyikük dicsőségét illeti.

[74]„Ez ugyanis a mi hitünknek az evangéliumi és apostoli tanítás szerint való fő elve, hogy a mi Urunkat, Jézus Krisztust, az Isten Fiát, az Atyától sem a tisztelet kinyilvánítása, sem az erő és a hatalom, sem a szubsztancia isteni mivolta, sem időbeli távolság nem választja el.” (Poitiersi Szent Hilarius). És ezért ha valaki azt mondja, hogy az Isten Fia, aki amint igazán Isten, úgy – egyedül a bűnt kivéve – igaz ember: akár az emberség teljességéből, akár az istenség teljességéből valamit kevésbé birtokolt, azt a valakit istentelennek, és a katolikus és apostoli Egyháztól idegennek kell tekinteni.

75-76: A Pseudo-Athanasius-féle hitvallás („Quicumque”)

[Ennek a hitvallásnak a szerzője nem Alexandriai Szent Athanasius, hanem a szerzőt a nyugatiak közt kell keresni: ez ma a hozzáértők nagyobb részének a meggyőződése (csak néhány keleti mond ennek ellent). A fennmaradt görög szövegek csupán fordítások a latin szövegből, tehát itt nem szerepelnek. Különböző szaktudósok különböző ókeresztény szerzőknek tulajdonítják a hitvallást; most előtérbe került az a vélemény, miszerint ez a hitvallás Nyugat-Galliában keletkezett, leginkább talán az Arles-i provinciában, a 430-500. évek között, ismeretlen szerzőtől. Lassanként ez a hitvallás olyan tekintélyre tett szert mind a Nyugati, mind a Keleti Egyházban, hogy a középkorban az apostoli és a Niceai Hitvallással egyenrangúnak tekintették, és liturgikus használatba vették. – Az alábbiakban a főszöveg a liturgikus szöveg, amivel egybe van vetve: az az eredeti szöveg.]

[75] (1) Aki üdvözülni akar, annak mindenek előtt szükséges, hogy a katolikus hitet megtartsa, (2) s ha valaki a hitet nem őrzi meg teljes egészében és sértetlenül, kétségkívül örökre elvész.
(3) A katolikus hit pedig abban áll, hogy az egy Istent a Háromságban, és az egy Istenben a Háromságot tiszteljük, (4) sem a személyeket össze nem zavarván, sem a természetet meg nem osztván. (5) Mert más az Atyának a személye, más a Fiúé, más a Szentléleké. (6) De az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek egy az Istensége, egyenlő a dicsősége, egyképpen örök a fölsége.
(7) Amilyen az Atya, olyan a Fiú, olyan a Szentlélek. (8) Teremtetlen az Atya, teremtetlen a Fiú, teremtetlen a Szentlélek. (9) Mérhetetlen az Atya, mérhetetlen a Fiú, mérhetetlen a Szentlélek. (10) Örök az Atya, örök a Fiú, örök a Szentlélek, (11) de azért nem három örökkévaló, hanem egy örökkévaló, (12) amint nem három teremtetlen, sem három mérhetetlen, hanem egy teremtetlen és egy mérhetetlen. (13) Hasonlóképpen mindenható az Atya, mindenható a Fiú, mindenható a Szentlélek, (14) de azért nem három mindenható, hanem egy mindenható. (15) Úgyszintén Isten az Atya, Isten a Fiú, Isten a Szentlélek, (16) de azért nem három isten, hanem csak egy az Isten. (17) Úgyszintén Úr az Atya, Úr a Fiú, Úr a Szentlélek, (18) de azért nem három Úr, hanem egy az Úr. (19) Mert, amint külön-külön mindegyik személyt Istennek és Úrnak vallani késztet a keresztény igazság, (20) úgy három istenről vagy három úrról beszélni tilt a katolikus vallás.
(21) Az Atya senkitől sem lett, sem nem teremtődött, sem nem született.(22) A Fiú egyedül az Atyától való, nem lett, sem nem teremtődött, hanem született.(23) A Szentlélek az Atyától és a Fiútól való, nem lett, sem nem teremtődött, sem nem született, hanem származik.(24) Tehát egy Atya és nem három Atya, egy Fiú és nem három Fiú, egy Szentlélek és nem három Szentlélek.(25) És ebben a Háromságban nincs előbb vagy utóbb, nincs nagyobb vagy kisebb, (26) hanem mind a három személy egyképpen örökkévaló és egyenlő.(27) Vagyis, amint már fentebb mondva volt, mindenben tisztelni kell az egységet a Háromságban, és a Háromságot az egységben. (28) Aki tehát üdvözülni akar, így gondolkozzék a Szentháromságról.

[76] (29) Az örök üdvösségre azonban szükséges, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus megtestesülését is hűségesen higgye. (30) Az mármost a helyes hit, hogy higgyük és valljuk, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus, Isten Fia, egyben Isten és ember. (31) Mint Isten, az Atya szubsztanciájából az idők előtt született, mint ember, anyja szubsztanciájából az időben született.(32) Teljes Isten és teljes ember, aki eszes lélekből és emberi testből áll.(33) Az Atyával egyenlő istensége szerint, az Atyánál kisebb embersége szerint. (34) De jóllehet Isten és ember, nem két, hanem egy Krisztus. (35) Egy, nem azáltal, hogy az istenség testté vált, hanem azáltal, hogy az Isten fölvette az emberséget. (36) Teljesen egy, nem a szubsztanciák összekeverése által, hanem a személy egysége által. (37) Mert, amint az eszes lélek és a test egy ember, úgy az Isten és az ember egy Krisztus, (38) aki szenvedett a mi üdvösségünkért, alászállott a poklokra, harmadnap föltámadott a halottak közül, (39) fölment a mennyekbe, ül az Atyának jobbja felől, onnan lesz eljövendő ítélni élőket és holtakat. (40) Akinek az eljövetelére az emberek mind föltámadnak saját testükben, és számot fognak adni tulajdon cselekedeteikről.(41) És akik jót cselekedtek, az örök életre mennek, akik pedig rosszat, az örök tűzre.

(42) Ez a katolikus hit, amelyet ha valaki erősen és hűségesen nem vall, nem üdvözülhet.

Forrás: https://denzingerhu.wordpress.com
/A Magyar Denzinger Lap a Fila Béla és Jug László, Adolf Schönmetzer által gondozott kiadás szövegéből, magyarra lefordított anyag online elérhetőségét biztosító weblap./

"Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus!" - Istenünk, te méltó hajlékot készítettél Fiadnak a Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen fogantatásában, amikor őt Fiad halálának érdeméért eleve megóvtad minden bűntől. Szűz Mária közbenjárására engedd, hogy mi is tiszta lélekkel jussunk el hozzád. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

"Figyeld ennek a tükörnek a kezdetét, a jászolba fektetett és pólyába takart gyermek szegénységét. Ó, csodálatos alázat, ó, bámulatos szegénység! Az angyalok Királya, a menny és föld Ura jászolban nyugszik. A tükör közepén szemléld azt az alázatot, meg azt a boldog szegénységet, és azt a számtalan fáradalmat és nyomorúságot, amelyet elviselt az emberi nem megváltásáért."

Szent Klára szűznek Prágai Szent Ágneshez írt leveléből

Köszönjük a Ferences Szegénygondozó Nővéreknek!

Az Oltáriszentség Miatyánkja

Mi Atyánk! Aki az Oltáriszentségben valóságosan jelen vagy, szenteltessék meg a Te Neved.
Ismerje meg minden ember ezt a nagy Szentséget és itt elrejtőzött végtelen Szeretetedet.

Szentelje meg szívét és életét mindenki azzal, hogy élő hittel megismer és megszeret Téged.
Jöjjön el a Te országod, az Oltáriszentség országa, és minden lélek hódolva imádjon Téged isteni Szereteted fönséges Titkában.
Teljesedjék a Te szent akaratod, hogy minden ember imádja e csodálatos Kenyér színe alatt Istenségedet és Emberségedet.

Sokasodjék az imádók és az áldozók száma szent asztalod előtt, hogy minél többen megízlelhessék a mennyei gyönyörűségek előízét.

Miként az Ég angyalai szent örömmel énekelnek a szeplőtelen Bárány előtt, a mi lelkünket is járja át isteni jelenléted kimondhatatlan gyönyörűsége.
Add meg nekünk mindennapi kenyerünket, a legfölségesebb Oltáriszentséget!

Add, hogy valahányszor magunkhoz vesszük, mindenkor méltóan fogadhassuk. Add, hogy az égi Kenyér mindenkor lelkünk gyönyörűsége és a bűn kísértései ellen oltalmunk legyen.
Bocsásd meg bűneinket, melyeket az imádandó Oltáriszentség ellen elkövettünk. Érezzük. hogy tiszteletlen viselkedésünkkel, lanyha, szórakozott és közönyös szentáldozásainkkal megbántottunk Téged.

Bocsásd meg bűneinket, miként mis is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
És ne vígy minket a kísértésbe, soha ne fogyatkozzék meg hitünk a legfölségesebb Oltáriszentség iránt. Távol legyen tőlünk minden kételkedés a Te isteni jelenlétedben, szentségi méltóságodban.
Szabadíts meg minket minden gonosztól, minden bűntől, de főként a méltatlan és szentségtörő áldozástól, a hitetlenségtől és erkölcstelen élettől.
Szentségi Jézus!

Kérünk add meg nekünk mindezeket és kegyelmesen hallgass meg minket .

Ámen.

67 ezer hívő kérésére, akik aláírásukkal támogatták a kérést, a CEI, az Olasz Püspöki Kar a rákbetegek, daganatos betegek védőszentjévé választotta Mandic Szent Lipót kapucinus szerzetest, aki maga is nyelőcső daganatban szenvedett.
Kis (135 cm magas volt!) nagy segítség ő, kérjük közbenjárását!
Mandic Szent Lipót járj közben a daganatos betegekért!

https://www.lastampa.it/…/san-leopoldo-mandi-pa…/pagina.html

https://www.tv2000.it/…/san-leopoldo-mandic-proclamato-pa…/…

Keresztelő Szent János alakja mérföldkő,
- Ő az Ószövetség utolsó,
- s az Újszövetség első prófétája.

Aki már nem csak jövendölt a Messiásról,
hanem ujjával rá is mutathatott
az új és örök szövetség szerzőjére,
az Isten Bárányára, aki elveszi a világ bűneit...

Keresztelő Szent János
- hitvalló élete,
- következetes és leginkább önmagához szigorú életvitele,
- másokat állásfoglalásra kényszerítő egyértelmű fellépése,
- megalkuvást nem ismerő hűsége
- ma sok keresztény ember és közösség életéből hiányzik.

- - - Talán éppen ezért is olyan erőtlen/hatástalan gyakran a mi tanúságtételünk...

Ezért ma amikor az ő alakját szemléljük,
érlelődjék meg bennünk a vágy
egy tanúságtevőbb, egy következetesebb,
egy Istennek adottabb életre...

(...)
Urunk, szítsd fel bennünk is a szeretetnek azt a tüzét,
amely Keresztelő Szent Jánosban volt,
hogy a mi életünk is
egyre inkább, és minden ember számára,
támasz és útmutatás,
felhívás és ösztönzés lehessen a Feléd törekvő életre. Ámen

Köszönjük Virth Józsefnek, a Magyar Kapucinus Delegáció FB oldal kezelőjének!

Hagyományos római rítusú Szentmise-2018 December 16

15:30 perces kezdettel a felsővárosi Szent Miklós minorita templomban (Szeged, Munkácsy u. 6) ,hagyományos római rítusú szentmise lesz P. Alácsi Ervin János celebrálásában.

Várjuk a kedves Híveket!

Tegnap volt a polgári repülés világnapja. Ebből az alkalomból hoztam két érdekes történetet.

A repülő szerzetes I.

Számomra mindig megkapó, amikor a vallás emberei művelnek természetfeletti csodákat, amikor egyszerű szerzetesek használnak olyan képességeket, melyek csak a szentek sajátjai, ellenben az egyház főméltóságai – ki tudja, miért – ezeket a varázslatos adottságokat, égi adományokat „nem kapják meg”. Ismerkedjünk meg egy levitáló szerzetes történetével!

A levitáció gyakorlatilag a szellem ereje általi levegőbe emelkedést takarja. Egyetlen nemzethez sem kötődik a mágikus repülés, mivel ez egy egyetemes csoda. A feljegyzések szerint Cupertinói (vagy Copertinói) József több mint 70 alkalommal repült ily módon.

A történet ott kezdődik, hogy a későbbi barát Giuseppe Desa néven látta meg a napvilágot. Gyermekként is furcsa volt, mert gyakorta előfordult, hogy pajtásai a tanórák alatt megmosolyogták. Ennek oka minden bizonnyal az lehetett, hogy sokszor esett révületbe, s olyankor csak tátott szájjal, előre, a semmibe meredve ült mozdulatlanul. Osztálytársai éppen ezért a „tátott szájú” gúnynevet ragasztották rá.

Mivel meglehetősen hanyag volt, így a kapucinus rendből csakhamar kizárták. Ezután Ferences-rendi szerzetes lett. Az önsanyargatás megszállottja volt, aminek meg is lett a következménye: spirituális képességei olyannyira felerősödtek, hogy szerzetestársai már azt is megtiltották neki, hogy az istentiszteleteken részt vegyen. Tudniillik, sokszor esett önkívületi állapotba.

Cupertinói József először 1638-ban emelkedett a levegőbe a Szent Gergely-templomban imádkozás közben. Nem csoda hát, hogy Rómába küldték. VIII. Orbán pápa már nagyon várta a találkozást, s nem is maradt el a jutalma, mert az első alkalommal a szeme láttára emelkedett a levegőbe a szerzetes.

Sokan isteni csodát láttak József ténykedéseiben, nevezetesen abban, hogy hol székegyházakban, hol kisebb templomokban, hol a szabad ég alatt képes volt a levegőbe emelkedni. A protestáns J. F. Brunswick herceg József levitálását látva döntött úgy, hogy áttér a katolikus hitre. József földi pályafutása 1663-ban ért végett. Érdemeiért, és mert megkérdőjelezhetetlenek voltak a csodái, 1767-ben szentté avatták. Azon pedig már nem lepődünk meg, hogy később a pilóták, az űrhajósok és az utazók védőszentje lett.

A levitáció egyébiránt minden korban jellemző volt a szentekre. A felemelkedésnek ez a megjelenési formája egyfajta üzenetnek is beillik: a földtől való elszakadást és a menny felé emelkedést szimbolizálja.
Cupertinói Józsefen kívül több száz, nem csak katolikus szentet tisztelnek azért, mert képes volt a repülésre: az iszlám kultúrkörben, az európai boszorkány, a sámáni és a keleti hagyományokban egyaránt szép számmal találunk hasonló képességű vallásos vagy spirituálisan fejlett személyeket.

De még mielőtt irigyelni kezdenénk e jópofának tűnő adományért őket, gyorsan elmondom, hogy sok szent nem tudta szabályozni ezt a képességét és sokszor maguk a csodatevők is megijedtek a saját csodájuktól.

Az pedig kifejezetten furcsa, hogy az elmúlt uszkve 200 évben egyetlen katolikus szent sem hajtott végre levitációs csodát, míg a jelen korban Indiában találunk ilyeneket.

Forrás: boldognapot.hu/blog


                              A repülő szerzetes II.


Az első angol, aki szárnyak segítségével a levegőbe repült, egy 11. századi bencés szerzetes, Malmesburyi Elmer (vagy Eilmer) volt. A malmesburyi apátság tetejéről leugró angol a 12. században született Gesta Regum Anglorum szerint 200 métert szállt a levegőben, mielőtt mindkét lábát eltörve becsapódott volna a földbe. A házi készítésű szárnyakról sajnos nem sokat lehet tudni, az azonban bizonyos, hogy a kézirat szerzője, Malmesburyi Vilmos ugyanabban a rendházban tevékenykedett szerzetesként, mint a bátor barát. Személyesen azonban még nem lehetett jelen az évtizedekkel korábban lezajlott nagy kísérletnél, így valószínűleg olyan szerzetesektől hallotta a történetet, akik még ismerték az öreg Malmesburyi Elmert.

Malmesburyi Elmer ábrázolása a malmesburyi katedrális egyik üvegablakán

Forrás: mult-kor.hu

AZ ANGYALI ÜDVÖZLET. Részlet a Szent Lukács evangéliuma teológiai és üdvtörténeti szempontból című könyvből

írta: Josef Dillersberger
(Megjelent a Szent Margit Lap 32. számában)
„Hat hónap múlva elküldte Isten Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz. A szűz egy Dávid családjából való férfinek, Józsefnek volt a jegyese és Máriának hívták Az angyal bement hozzá, és így köszöntötte: ‘Üdvözlégy, kegyelemmel teljes. Az Úr veled van. Áldottabb vagy te minden asszonynál!’” (Luk 1,26-28)

E jelenést összehasonlítva az angyalnak Zakariásnál tett (Luk 1,5-20) látogatásával, a két esemény közti különbségek azonnal szembe ötlenek. Ugyanakkor e különbségeknek komolyabb jelentősége is van, melyet nagyon pontosan ki kell emelni. Zakariásnál az angyal „megjelent”, méghozzá rögtön „az áldozati oltár jobb oldalán”. Ez az a hely, ahol a zsidók hite szerint az angyal láthatatlanul egyébként is mindig jelen volt. Mindenesetre nem esik szó az angyal valamilyen „cselekvéséről”, hanem csak arról, hogy egyszerűen ott van. A „bemenetelt” Zakariásnak kellett előbb megtennie – az angyal egy lépést sem tett feléje.

Egészen másképp történik ez Máriánál! Isten itt az angyalt valóban mint egy emberi küldöncöt először „elküldte”. Utána az angyalnak „be kell menni hozzá”. Végezetül az angyal még a legnagyobb tisztelettel köszönti is Máriát. Az eszébe sem jutott, hogy Zakariást az üzenet átadása előtt még üdvözölje is; ott azonnal, minden fajta ceremónia, bevezetés nélkül rátért küldetése céljára.
Csak itt, a Szűz előtt mond köszöntőt, mely világosan elválasztható a két tényleges üzenettől, melyet előbb Zakariásnak és most Máriának kell átadnia. Csak a Szűz előtt szólal meg háromszor, ezáltal kerül jelentésébe az a szent hármas felosztás, mely mondandóját oly szépen és érthetően tagolja.

E különbségek értelme azonnal világos. Zakariásnál az angyal kétségen kívül megőrizte teljes méltóságát a pap előtt. Ott az angyal fogadta a papot, és hogy felsőbbrendűsége ne szenvedjen semmilyen csorbát, Isten szent hajlékában, az oltár jobb oldalán, az esti tömjénáldozat szent órájában tette magát láthatóvá. Hagyta, hogy a pap lépjen be őhozzá, hogy – köszönés nélkül – átadja neki az üzenetet. Világos tehát, hogy itt az alacsonyabban álló jött a magasabban állóhoz, a szolga az úrhoz vagy legalábbis az urak Urának magasabbrendű szolgájához. Mindenesetre a választott nép papja életének legszentebb órájában mélyen alatta állt Isten küldöncének, aki benne félelmet keltve hirtelen előtte termett.

Máriánál ez fordítva van. Itt az angyal az, aki belép. Itt tehát Mária az, aki az angyalt „fogadja”. Az angyal nem áll elé jelenésként, hanem belép hozzá, mint olyan, akinek érkezését előbb jelenteni kell. Az ugyan nem áll a szövegben, hogy az angyal belépése előtt az ajtón kopogott volna, de a történet úgy hangzik, hogy ezt a benyomást kelti. Hiszen Isten az angyalt előbb „a városba” küldte, tehát Gábriel már itt emberi alakot öltött, és csak ezután, úgy mint egy ember ment Mária házához, hogy oda belépjen. És ehhez még hozzájön a köszöntés. Az angyal az, aki először köszön. Elsőként nem küldetése és megbízatása okát közli Máriával, hanem mindenek előtt a formát, az illemet tartja be, elsőként köszönti őt!

Nem fér hozzá tehát kétség, hogy Mária a magasabb és az angyal az alacsonyabb rendű. Ez annál is inkább elcsodálkoztató, mert ez a magasabbrendű egy lány, aki ráadásul még el is van jegyezve, tehát valójában már valakinek alá van rendelve; tehát rangban, és tiszteletadásban a legcsekélyebb mértékben sem egyenértékű egy Isten szolgálatában megőszült pappal. Mégis, az angyal még arra sem várhatott, hogy ez a lány a templomba jöjjön vagy legalább a zsidók názáreti imaházába. Már a lány kamrácskája olyan szent hely volt, hogy Isten hírnökének kellett betérnie oda, mely tény Máriát mint az angyal úrnőjét mutatja be!
     Így már az a kérdés is megengedett, hogy a hely, ahol Mária lakik, nem szentebb-e, mint a régi templom Jeruzsálemben?

Szabad legyen e helyütt egy másik, egy még mélyebb titkot is érinteni. A tény, hogy az angyal belépésével és még inkább köszöntésével hódolatteljesen Mária alá rendelte magát, a messze régmúltba mutat. Az emberiség történelmének kezdete előtt történt az angyalok megmérettetése és bukása. A kinyilatkoztatásból csak azt tudjuk, hogy sok angyal elbukott, és hogy a gonosz ezekkel a bukott angyalokkal jött a világba. Arról, hogy mely próbatételt kellett az angyaloknak kiállniuk a keresztény hagyomány csak feltevésekre szorítkozik. A vélekedések azonban kitartóan egy irányba mutatnak, mégpedig abba, mely szerint Isten valahogyan tudatta az angyalokkal, hogy egy ember – talán egy asszony, kiről Mózes könyve beszél (Móz 3,15) – fog egykoron föléjük emeltetni és fölöttük uralkodni. Ezeknek a tisztán szellemi lényeknek felfoghatatlan volt, miként magasodhatna feléjük egy szellemből és anyagból álló képződmény. A jó angyalok mégis alávetették magukat ennek a felfoghatatlannak, a rosszak azonban nem akartak maguk fölött egy embert úrnőjükként elfogadni.

Ha ez valóban így volt, akkor most itt, ebben az órában, Názáretben jött el a jó angyalok nagy, kozmikus órája. Gábriel köszöntésével most tették le a tisztán szellemi lények hűségesküjüket ez előtt a szűz előtt. Ezzel a hódolatteljes meghajlással az angyal valóban azt teljesítette, amit az idők kezdete előtt azon a vizsgán a jó angyalok akaratukkal eldöntöttek: azaz azt, hogy ez az ember uralkodhat felettük! A tiszta szellemek lénye kizárja, hogy „történelmük” legyen. Történelmük csak az embereknek van. Annál nagyszerűbb a názáreti esemény! Hiszen ez a történelmi óra, melyben az angyal a szűz elé lépett, az angyalok sorsát is magában foglalta!

Az angyal köszöntésében tehát benne volt az az egyszeri, döntő lépés, mely a jó angyaloknak az örök üdvösséget kiérdemelte! És így ez a köszöntés egyetlen látható jele annak a vizsgának, mely a szellemek megkülönböztetését eldöntötte. Lényüket tekintve az angyalok és ördögök egyformák. Mindketten tisztán szellemi lények test és anyag nélkül. De itt, a szűz előtt elváltak egymástól, olyannyira, hogy olyan szakadék került közéjük, mely már soha többé nem hidalható át. És a döntő, „kis” jel ez: a jók köszöntek, míg a többiek megtagadták a köszöntést. Az angyal köszöntése Máriához tehát a szellemek harcának mindent eldöntő jele lett! És mivel az emberiség történelme ezeknek a harcoknak immár egyetlen színtere, e köszöntés az emberek számára is döntő jellé vált. Az ember a Máriához intézett köszöntés által mond a legtömörebben és legvilágosabban ellent az ördögnek és az ő műveinek, és ugyanezzel foglalja el helyét a legegyértelműbben a jó szellemek csapatában!

Giorgio Vasari: Angyali üdvözlet

Hagyományos római rítusú Szentmise-2018 December 9

15:30 perces kezdettel a felsővárosi Szent Miklós minorita templomban (Szeged, Munkácsy u. 6) ,hagyományos római rítusú szentmise lesz P. Alácsi Ervin János celebrálásában.

Várjuk a kedves Híveket!

Könyvbemutató!

Tisztelt olvasóink!

2018. december első hetében jelenik meg új kiadványunk:

Iohannes Scotus Eriugena:

A szellem sasmadarának hangja. Homília Szent János evangéliumának prológusához.

(120 oldal, keménytáblás, színes, korabeli kódex-illusztrációkkal díszített, latin-magyar kétnyelvű kiadás.)

A kiváló Karoling-kori teológus és filozófus műve egyfajta meditatio a jánosi prológus első tizennégy passzusáról, az Atyával egylényegű Ige-Isten világban és emberben való jelenlétének misztériumáról.

A könyv bemutatójára 2018. december 10-én 17.00 órakor kerül sor a Párbeszéd Házában (Budapest, Horánszky utca 20.)

Mindenkit szeretettel várnak!

Sursum Kiadó

Xavéri Szent Ferenc áldozópap december 3.

Szent Ferenc, a missziós pap, Istent mutatta fel azokon a területeken, ahova eljutott. Isten hegyére, Isten lakomájához vezette a népeket. Adventi utunkon mi is szeretnénk meglátni azokat, akik körülöttünk éhezik és szomjazzák Isten igéjét.

FERENC 1506-ban született Spanyolországban, Javier (Navarra) várában. Apja a királyi tanács elnöke volt. Ő maga előkelő megjelenésű és büszke magatartású volt, nagy tudományos karrierről álmodott, erre minden adottsága meg is volt.

Párizsban tanult, és csak nehezen tudta megoldani, hogy egy rosszszándékú tanára hatására az erényes életútjáról le ne térjen. Szerencséjére egy másik tanára keze alá került, aki nagyon nagytudású és jámboréletű volt, az ő vezetésével egyetemi tanár lett. Lelki fejlődését szobatársai is segítették, ott ismerkedett meg Loyolai Szent Ignáccal, akivel mély barátságba került, és lelki vezetését elfogadva társai közé lépett. A barátságuk nyomán ő is a jezsuita rend egyik alapítója lett, 1534. augusztus 15-én a montmartre-i Chapelle du Saint kriptájában ő is megfogadta, hogy a Szentföldre zarándokol, majd onnan visszatérve minden erejét és tehetségét a pápa rendelkezésére bocsátja. A zarándokút elején Velencében pappá szentelték 1537-ben, de a török-velencei háború miatt nem mehetett a Szentföldre. Bolognában, majd Rómában volt lelkipásztor, ekkor a szeretetszolgálatban dolgozott eredményesen. A lelkekért mindenre kész volt, tudott mindenkinek mindene lenni. Állandó imája volt: "Lelkeket, lelkeket adj nekem Uram!" Nagy buzgósága és kiváló szervező tehetsége sokat használt az induló rendnek. A portugál király kérésére és Loyolai Szent Ignác döntése alapján hosszú fárasztó és veszélyes utazással Indiába utazott. Missziós tevékenységével óriási eredményeket ért el Indiában, Indonéziában, Japánban. 1541-től tíz éven át dolgozott a misszióban. Tanította a gyermekeket, gyóntatott, kolégiumot szervezett misszionáriusok képzésére. Egész falvakat térített meg, a keresztelésbe sokszor belefájdult már a karja, torka berekedt a sok szertartásba és imatanításba.

Kínába is elindult, mert látta, hogy a japánok teljesen a kínaiak hatása alatt állnak, azonban a csempész aki a kínai határon kellett volna, hogy átvigye, cserben hagyta, egyedül maradt Sancian szigetén, és ott halálos betegségben meghalt 1552 -ben

Teste Goában nyugszik. A missziók védőszentje.

http://www.katolikus.hu/szentek/1203.html

Választható olvasmányok1Kor 9, 16-19. 22-23
Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!

Mk 16, 15-20
Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot!

Könyörgés

Istenünk, te Xavéri Szent Ferenc áldozópap igehirdetésével számos népet térítettél a hitre. Add, hogy az ő buzgó hite lángoljon híveid lelkében, és az Anyaszentegyház örömmel lássa maga körül sok hűséges gyermekét. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.