Mihály (Mikaél) a zsidók őrangyala, a keresztény embereknél a mennyei seregek vezetője.Attribútumai: kard és mérleg. Küzd a keresztény lelkekért, kiragadja őket a sátán hatalmából. Oltalmazza a haldoklókat, ő az, aki mérlegre teszi az emberek cselekedeteit, ez alapján átvezeti őket a másvilágra. A magyar néphagyomány szerint a halottakat "Szent Mihály lován" viszik a sírhoz, utolsó földi útjukra.
Erősítője a hívő léleknek az élet küzdelmeiben, kísértéseiben, a gonosz elleni helytállásban.
Radnóti Miklós is az őt idézi meg 1944-ben, a rettenet éveiben gyönyörű versében:
A népszokásokban is fontos szerepe van ennek a napnak. Szeptember hónapot Szent Mihály havának szokás nevezni. A kisfarsang kezdő napja, vagyis az őszi lakodalmak ideje, amely Katalin napig tart. Bálint Sándor leírása alapján ősi szögedi hiedelem szerint Mihály a vőfély, ő viszi a menyasszonyt (=az emberi lelket) az örök menyegzőre.
A képen a Missale Praedicatorum, Lucantonio Giunta firenzei könyvkiadó és nyomdász műve 1506-ból. Abból a dominikánus misekönyvből látható egy Szent Mihályt ábrázoló metszet, amely elég későn került a kassai ferencesekhez. Az első ferences bejegyzés 1773-as, ekkor kötötték újjá ezt a misekönyvet. II. József 1787-ben eltörölte a kassai rendházat, könyvtárának egy része ekkor került Gyöngyösre.
Köszönjük a Gyöngyösi Ferences Könyvtárnak az összeállítást!
