Értesítjük kedves híveinket hogy 15:30 perces kezdettel a felsővárosi Szent Miklós minorita templomban (Szeged, Munkácsy u. 6) ,hagyományos római rítusú szentmise lesz P. Alácsi Ervin János celebrálásában.
2019. május 31., péntek
2019. május 26., vasárnap
Isten választási politikája
Isten, mivel maga a szeretet, sehogy se maradt meg az egek lakójának. Szembeszállt tehát a káosszal és nem tisztelte másságunkat. Tüzet hozott, amit lángoltatni akart.
Beavatkozott Káin magánéletébe, Ábrahámot rávette a közügyekre, majd Mózest nemzetközi konfliktusba sodorta.
Jeremiás és Ezdrás fedőnevű ügynökeivel ellenállási mozgalmat indított a kisemberekért.
Dánielt, a határokon túli kisebbség képviselőjét, Baltazár lakomáján egyoldalú médiaelőnyhöz juttatta, így megbontotta az addigi erőegyensúlyt, és előkészítette a pogányok Galileáját a Pusztában Kiáltó szavára.
Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén személyesen belépett a napi politikába, majd fokozatosan megszállta a világot, mert nem fért el a sekrestyékben. Maga körül feldühítette a hamisakat, és lázba hozta az igazakat. Miatta őrült meg a beépített Júdás, és tőle nem tudott aludni a köztisztviselő Pilátus.
Kampányolt 33 éven át, megbukott nagypénteken, és mégis győzött húsvétkor. Ezzel azonban nem elégedett meg. Ő ugyanis nem győzni, hanem meggyőzni akart. Igényt tartott a világ jobbszélére is, balszélére is, sőt a centrumra is.
Bántotta őt a lakomán üresen maradt hely, fájt neki a piacon ácsorgó, a gyümölcstelen ág és a kamattalan tőke. Tüzet hozott, amit lángoltatni akart. Ehhez viszont vérkönny kellett, majd meghasadt Szív és áradó Lélek.
Mindez megtörtént, részéről minden rendben, részünkről annál kevésbé. A helyzet ezért pocsék, és ezért tart még a történelem.
(Beton – Balás Béla kaposvári püspök gondolatai, 2006.)
Dürer imája
 |
| Albrecht Dürer arcképe |
Ifjabb Albrecht Ajtósi Dürer volt a 16. század egyik legnagyszerűbb művésze: festő, grafikus, könyvkiadó és művészetelméleti író egy személyben, a német reneszánsz legismertebb képviselője. Műveinek legjelentősebb részét oltárképei és vallásos témájú metszetei adják.
„Urunk, Jézus Krisztus, járj közben népedért!
Te váltottál meg bennünket. Tarts meg minket az igaz keresztény hitben!
Meghitt szavaddal, a Szentírásban adott isteni igéddel
hívd ismét egybe
nevednek egymástól messzire távolodott megvallóit.”
2019. május 25., szombat
EZEN A NAPON SZÜLETETT: Pio atya az első stigmatizált pap
Pio atya emberfeletti szenvedései ellenére hatalmas csodákat volt képes véghez vinni. Stigmái bizonyítékul szolgáltak még az ateistáknak is. 2002-ben avatta szentté az a II. János Pál pápa, akinek fiatalon megjövendölte, hogy később a katolikus egyház fejévé választják.
Pio atya 1887. május 25-én született egy dél-olasz kisvárosban, szegény sorú család második gyermekeként, Francesco Forgione néven. Fiatal korában gyakran voltak látomásai, elragadtatásai. Harmadik éves elemi iskolásként egy kapucinus szerzetessel való beszélgetést követően fogalmazódott meg benne, hogy szerzetesnek áll. 1903-ban belépett a Kapucinus Ferences Testvérek Rendjébe, és itt kapta a Frater Pio nevet.
1915-ben, 28 éves korában hosszú meditációjából szúró fájdalomra eszmélt, melyet kezében érzett. Három évvel később éppen Szent Ferenc stigmáiról emlékezett meg egyedül, amikor éles sikolyára lettek figyelmesek rendtársai. Eszméletlenül találták, Krisztus mind az öt sebét magán viselte, s igen erősen vérzett.
Minden alkalommal, amikor mise közben felemelte az oltári szentséget, extázisba esett, s vér folyt a sebeiből. Csak nehezen és nagy fájdalommal tudott mozogni, ennek ellenére megpróbált visszavonultan élni.
Haláláig San Giovanni Rotondo-ban, a Gargano hegyekben élt katonai szolgálatát leszámítva. Itt látogatta őt meg a fiatal pap Karol Jozef Wojtila, II. János Pál pápa, akinek megjósolta, hogy pápa lesz.
Amikor az olaszok beléptek az első világháborúba, a fiatal Forgione Ferencet is behívták katonai szolgálatra, azonban hamar alkalmatlannak nyilvánították és leszerelték. Látta a bűnt, a züllöttséget és a vallási közönyt. Megtanulta, hogy elutasítsa a bűnt, de szeresse a bűnöst, és Istenhez könyörögjön érte.
Pio atya stigmáit alaposan tanulmányozták
Pio atya stigmáit több professzor is vizsgálta, végül az előjárók egy híres professzorhoz, Festahoz fordultak, aki 1919-ben a jelenséget természetfölöttinek nyilvánította, és megírta róla a híressé vált könyvét: “A tudomány titka és a hit világossága”.
A 2 cm átmérőjű kézseb majdnem állandóan vérzett, lemosás után a tenyér közepén kerek sebnek tűnt. A kézfején pedig úgy hatott, mintha átfúrták volna. A szentmisét kivéve napközben állandóan barna gyapjúkesztyűt viselt, hogy a sebeket senki ne lássa. A szentmise alatt is a fehér miseing hosszú ujjával igyekezett elrejteni sebeit. A lábsebek is olyan jellegűek voltak, mint a kézen. Nagy lábfájása miatt járása lassú, bizonytalan volt.
Oldalsebe a mellkasa elülső részének baloldalán két haránt ujjnyira a mellbimbó alatt látszott. Szélessége 8 milliméter volt, középső részén vékony hártya fedte. Kerületén és a szöveteken semmi nyoma nem volt, piros elszíneződésnek, gyulladásnak, vagy duzzanatnak. Érintésre a fájdalom nagyobb és elviselhetetlenebb volt, mint a többi sebnél.
Dr. Festa szerint a tudomány nem tudja megmagyarázni e sebeket. Ötven esztendő alatt sose mutatkozott rajtuk a gyógyulás legcsekélyebb jele sem, olyanok maradtak, amilyenek a megjelenésükkor voltak. Dr. Festa igazolta, hogy a sebeket nem okozta sem külső forrásból eredő lelki megrázkódtatás, sem erősen izgató kémiai hatás. Az oldalsebből folyt a legtöbb vér, naponta egy csészényi. Dr. Festa két műtétet végzett Pio atyán, ezek a sebek szépen és gyorsan gyógyultak, nem úgy az öt stigma.
Pio atya és a gyóntatás
Pio atya naponta hosszú órákat gyóntatott, egész Európából érkeztek hozzá. Mindenki sorszám alapján jutott a gyóntatószékbe, tolakodás és hivatkozás előkelő pártfogókra nem jelentett számára semmit.
Olykor hetek kellettek, hogy sor kerüljön valakire. Délben rövid pihenő következett, együtt ült testvéreivel az ebédlőben, majd hamarosan visszatért a gyóntatószékbe.
“Ne aggódjatok – mondta egy alkalommal – hogy sok időmet elrabolnak. Legjobban a lelkek megmentésére fordított időnket értékesítjük. Hálát adok a mennyei Atya jóságáért, hogy lelkeket vezet hozzám, és némiképpen segíthetek rajtuk”.
Pio atya csodatételei
Sokan emlegették, hogy egy erős illat kísérte Pio atya jelenlétét, vagy lelki közelségét. Romanelli doktor jegyezte meg, hogy “Ritkán fordul elő, hogy szerzetes, még hozzá ilyen buzgó szerzetes, illatszert használjon.” Alapos kivizsgálás után kiderült, hogy az illat a sebekből árad és semmi köze az illatszerhez.
Pio atyának több mint ezer csodálatos gyógyulást tulajdonítanak, ezeket Del Fanta részletezi is könyvében, név, idő és pontos lakhely megjelölésével. Pio atya azonban mindig tiltakozott, ha neki akarták tulajdonítani a gyógyulást, vagy köszönetet akartak neki mondani. “Istennek köszönd meg, ne nekem. Embernek nincs csodatevő hatalma.”- vallotta.
A második világháború alatt többször előfordult, hogy Pio atya hirtelen félbeszakította a beszélgetést és föloldozást adott. Mikor megkérdezték, hogy ez mit jelent, így válaszolt: “Adjunk hálát az Istennek, amiért megengedte, hogy a szegény haldokló katonák mellett lehetek.”
Pio atyáról más különleges esetek is fennmaradtak: Dr. Sanguinetti 2 társával 1936 január 20-án este betért Rotondoba a templomba rövid imára. A kolostorban összetalálkoztak Pio atyával, aki kérte őket, “imádkozzanak együtt egy lélekért, akinek éppen most kell Isten ítélőszéke elé járulnia”. Az Ima után Pio atya közölte velük, hogy V. György angol királyért imádkoztak. Másnap kiderült, hogy az angol király éppen abban az órában halt meg, amikor az imaszó elhangzott.
A kétkedők
Pio atya tetteit nem mindenki fogadta el kétkedés nélkül. Sergio Luzzatto olasz történész “Pio atya, csodák és politika a 20. századi Olaszországban” címmel jelentette meg 2007-ben könyvét, amelyben azt állítja, hogy a vatikáni archívumban olyan dokumentumokra bukkant, melyből egyértelműen kiderül, hogy Pio atya titokban karbolsavval égette a sebeket kezeire, lábaira és oldalára. Azt azonban nem tudták bizonyítani, hogy a sebhelyeket mesterségesen állították elő. Végül a Katolikus Rágalmazás Elleni Liga vezetője, Pietro Siffit közölte: “a vélt bizonyítékok abszolút tévesek. A katolikus doktrína szerint a szentté avatás maga után vonja az erről döntő pápa tévedhetetlenségét.
Pio atya és a magyarok
Pio atya egyik látomása a magyarok jövőjéről szól, álmából felébredve ezt mondta:
“Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagy hatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!”A magyar kapucinusoknak is van egy személyes emlékük, amely Pio atya látnoki karizmájáról tanúskodik: Bertalan atya havonta levelezett Pio atyával. Amikor 1950-ben Magyarországon feloszlatták a rendeket, egy alkalommal azt is megkérdezte tőle, mit tanácsol a hazai kapucinusoknak
az akkori nehéz helyzetben.
Különös módon már két nap múlva, római bélyegzővel megérkezett a válasz, amelyben Pio atya megüzente, hogy mit kér a Szűzanya a papoktól, s azt is megírta, hogy mielőbb adják minden papnak a kezébe az üzenetet. A feloszlatás gondjai miatt a levél magyarra fordítása elmaradt, és az üzenet kiosztása nem történt meg.
Három-négy nappal később érkezett is egy dorgáló levél Pio atyától, hogy miért nem teljesítették kérését. Ezután Bertalan atya már csakhamar lefordította Pio atya üzenetét, és utólag, postán elküldte a címzetteknek. A levél a történelem viharaiban elveszett, de Pio atya emléke, élete példája, ma is eleven rendtársai körében.
A szerzetes 1968. szeptember 23-án hunyt el. 2002-ben avatták szentté, és 2008 március 2-án újra kihantolták. A holttest viszonylag épen került elő, s szemtanúk szerint nincs nyoma a stigmáknak, azok ugyanis röviddel Pio atya halála előtt nyomtalanul eltűntek.
A kihantolást sokan csak egyszerű marketingfogásnak tartják, hiszen San Giovanni Rotondo falucska jóformán a Pio atyához kapcsolódó idegenforgalomból él. Domenico Umberto D””Ambrosio érsek azonban elmondta:
“Az egyház történetében évezredes gyakorlat, hogy a boldoggá vagy szentté avatásra váró személyek esetén elvégzik a kánoni vizsgálatot. A cél, hogy megfelelő technikák révén hosszabb időn át megőrizhessük a szentek testét, hogy a következő nemzedékek is tisztelhessék és megóvhassák ezeket az ereklyéket.” – Forrás: astronet.hu
Publikálta: rejtelyekszigete.com
2019. május 24., péntek
VII. Piusz a Szűzanya iránti hálából, Mária tiszteletére rendelte el az ünnepet május 24-ére – Szűz Mária, a keresztények segítsége elnevezéssel. E napon ünnepli az Egyház a népét megmentő Eszter királynőt, Mária előképét is.
IMA A MAGYAROK NAGYASSZONYÁHOZ
Emlékezzél meg, Istennek dicsőséges Anyja, magyarok Nagyasszonya, szentséges Szűz Mária Emlékezzél meg örökségedről, melyet hű szolgád, első királyunk és apostolunk, Szent István neked fölajánlott és végrendeletében neked hagyott. Tekints kegyes arccal országodra és dicső érdemeid által légy szószólónk és közbenjárónk szent Fiadnál, Jézus Krisztusnál.
Hozzád kiállottak őseink és minden ínségükből kiszabadultak; mert folyton-folyvást vigyázott éber szemed örökségedre, ó mindörökké áldott Nagyasszonyunk! Ezt mi biztosra vévén gyakran folyamodtunk hozzád és tapasztalásból tudjuk, és bízvást el is mondhatjuk, hogy egyedül szószólásod miatt áldott meg minket az Úr. Ez a remény éltet most is, ez a bizodalom lelkesít, hogy oltalmad szárnyai alatt keressünk menedéket, mi, a te néped, örökséged és hű nyájad, kik szentséges Fiadról vagyunk elnevezve, különös pártfogásodért pedig hazánkat Mária országának hívjuk és valljuk.
Azért emeljük föl tehát hozzád szívünket, imádkozásra kulcsolt kezünkkel együtt, hogy nagy alázattal kitárjuk színed előtt könyörgésünket. Oltalmazzad is, esengve esdünk, és védjed hatalmas pártfogásoddal minden testi-lelki gonosz ellen édes hazánkat, hogy mindenkor virágzó legyen Isten dicsőségére és néped vigasztalására. Legyen eszköz benne a te esedezésed, hogy az Anyaszentegyházat, vagyis a katolikus hitvallást idehaza és mindenütt széles e világon fölmagasztalás érje; hazánk püspöki karának, a főpásztoroknak és az egész papságnak nyerj isteni segítő kegyelmet, nekünk pedig, híveidnek, tanulékony, engedelmes és az élő hit cselekedeteivel s gyümölcseivel bővelkedő szívet, hogy meg ne nehezteljen szent Fiad reánk és országát tőlünk joggal el ne vonja...
Légy minden bajos ügyeinkben szószólónk szent Fiadnál, hogy az ő akaratja szerint rendezzük életünket és téged mindenkor Nagyasszonyunknak, különös pártfogónknak valljunk és tiszteljünk is életünknek minden napjaiban. Kelj fel tehát, édes jó Anyánk! Te uralkodjál felettünk és szent Fiad, Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk.
Fogadd kegyesen hódoló szívünk esdeklését; melyet ezúttal színed elé terjesztettünk, hogy közbenjárásod ereje által megsegítve, a jelen élet viszontagságai után a síron túl az örökkévaló boldogságra juthassunk.
Ti pedig, édes magyar hazánk védőszentjei: Adalbert püspök, István, első király, Imre herceg, Mór és Gellért püspökök, László király, Erzsébet asszony, nemkülönben boldog Margit, Kinga és Jolán, IV. Béla király leányai, valamint boldog Márk, István és Menyhért kassai vértanúk, Isten minden dicsőült szentjeivel együtt esedezzetek érettünk a mi Urunk Jézus Krisztusnál.
Ámen. Eszterházy Pál
MAGYAROK NAGYASSZONYA KÖNYÖRÖGJ ÉRTÜNK
2019. május 22., szerda
Mit mond Aquinói Szent Tamás a bevándorlásról?
A középkor legnagyobb teológusa szerint minden nemzet eldöntheti, kit
fogad be és kit nem, valamint a letelepedőknek alkalmazkodni kell a
helyi kultúrához, szokásokhoz.
Vajon miként vélekedik Aquinói Szent Tamás, az egyik valaha élt legnagyobb teológus a bevándorlásról? Azt gondolhatnánk, sehogy, mivel ez mai probléma, a 13. században élt domonkos szerzetes tehát nem foglalkozott vele. Azonban ez nem igaz: fő műve, a Summa Theologica tartalmaz olyan pontokat, amelyek alkalmazhatóak a mai helyzetre.
Szent Tamás álláspontja azért is érdekes, mert a legutóbbi időkig az ő nyomában járó tomizmus volt az egyház hivatalos filozófiája és teológiája, s a tomizmus ma is jelentős gondolkodói iskolát képvisel.
John Horvat II cikke szerint Aquinói úgy látja: nem minden bevándorló egyenlő, és minden nemzet, minden állam eldöntheti, hogy kit fogad be és kit nem. Elutasíthatják például a bűnöző és ellenséges elemeket. Azokat, akik békésen átutaznak vagy időlegesen óhajtanak vendégeskedni egy nemzet földjén, szívélyesen, tisztelettel kell fogadni. Akik azonban le kívánnak telepedni véglegesen, azoknak el kell fogadniuk az adott nemzet kultúráját. Az állampolgársággal kapcsolatban megjegyzi, hogy Arisztotelész szerint három nemzedék után jár – Aquinói nem mond pontos időintervallumot, de azt sugallja, nem szabad azonnal állampolgárságot adni.
Még több időnek kell eltelnie ahhoz az Angyali Doktor szerint, hogy a letelepedő bevándorló közügyekkel foglalkozhasson: habár nem feltétlen az ő hibája, de mégis sok időbe kerül, míg annyira járatosak leszünk egy nép történelmében, szokásaiban, ügyeiben, hogy biztonsággal tudjuk intézni ügyeit. Ha azonnal politikai porondra léphetnének a bevándorlók, az a befogadó nemzet erózióját hozná magával. A zsidók például a hozzájuk közelebb lakó nemzetek tagjait hamarabb integrálni tudták teljes mértékben.
Forrás: kereszteny.mandiner.hu
Vajon miként vélekedik Aquinói Szent Tamás, az egyik valaha élt legnagyobb teológus a bevándorlásról? Azt gondolhatnánk, sehogy, mivel ez mai probléma, a 13. században élt domonkos szerzetes tehát nem foglalkozott vele. Azonban ez nem igaz: fő műve, a Summa Theologica tartalmaz olyan pontokat, amelyek alkalmazhatóak a mai helyzetre.
Szent Tamás álláspontja azért is érdekes, mert a legutóbbi időkig az ő nyomában járó tomizmus volt az egyház hivatalos filozófiája és teológiája, s a tomizmus ma is jelentős gondolkodói iskolát képvisel.
John Horvat II cikke szerint Aquinói úgy látja: nem minden bevándorló egyenlő, és minden nemzet, minden állam eldöntheti, hogy kit fogad be és kit nem. Elutasíthatják például a bűnöző és ellenséges elemeket. Azokat, akik békésen átutaznak vagy időlegesen óhajtanak vendégeskedni egy nemzet földjén, szívélyesen, tisztelettel kell fogadni. Akik azonban le kívánnak telepedni véglegesen, azoknak el kell fogadniuk az adott nemzet kultúráját. Az állampolgársággal kapcsolatban megjegyzi, hogy Arisztotelész szerint három nemzedék után jár – Aquinói nem mond pontos időintervallumot, de azt sugallja, nem szabad azonnal állampolgárságot adni.
Még több időnek kell eltelnie ahhoz az Angyali Doktor szerint, hogy a letelepedő bevándorló közügyekkel foglalkozhasson: habár nem feltétlen az ő hibája, de mégis sok időbe kerül, míg annyira járatosak leszünk egy nép történelmében, szokásaiban, ügyeiben, hogy biztonsággal tudjuk intézni ügyeit. Ha azonnal politikai porondra léphetnének a bevándorlók, az a befogadó nemzet erózióját hozná magával. A zsidók például a hozzájuk közelebb lakó nemzetek tagjait hamarabb integrálni tudták teljes mértékben.
Forrás: kereszteny.mandiner.hu
2019. május 21., kedd
3 hely, ahol Jézussal találkozhatunk
Az idős János apostol élete vége felé így vallotta meg hitét és
reményét a Mesterével való újbóli találkozással kapcsolatban: “…amikor
meg fog jelenni…, látni fogjuk őt, amint van” (1Jn 3:2). Bár arra a
napra még várnunk kell, de a Jézussal való találkozás előtt is
megláthatjuk őt ott, ahol kinyilatkoztatja önmagát számunkra. Nézzünk
meg három “helyet”, ahol Jézus arcát megláthatjuk.
1. Az Úrvacsorában
Jézus az utolsó vacsora alkalmával körbeadta tanítványainak a kenyeret és a poharat, és ezt mondta nekik: “Vegyétek és egyétek, ez az én testem… Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem…” (Mt 26:26-28). A keresztény felekezetek és teológiai irányzatok különböznek abban, hogy hogyan értelmezik Jézus Krisztus jelenlétét az úrvacsorai jegyekben (valóságos, lelki vagy szimbolikus jelenlét). Jézus szavai szerint azonban a kenyérben és a szőlő levében vele találkozhatunk.
Az Úrvacsora pedig nem más, mint Isten vándorló népének úti eledele, mely elővételezése az eljövendő mennyei lakomának a Bárány menyegzőjén. Amikor az Úrvacsorával élünk, benne Krisztus arcát szemlélhetjük, melyről az irántunk való szeretete ragyog ránk.
2. Isten népe
A második hely, ahol Jézussal találkozhatunk: az ő népe. Pál apostol ezt tanítja: “Mi pedig mindnyájan, miközben fedetlen arccal szemléljük az Úr dicsőségét, ugyanarra a képmásra [gr.: ikon] változunk át dicsőségről dicsőségre az Úr Lelke által” (2Kor 3:18).
3. Isten Igéje
A harmadik hely pedig, ahol Krisztust kereshetjük és meg is találjuk: a Szentírás, Isten Igéje. Egy alkalommal Jézus az írástudóknak a Bibliával kapcsolatban ezt mondta: “Éppen azok tesznek tanúságot rólam” (Jn 5:39). A zsidókhoz írt levél szerzője pedig bevezető gondolataiban közli velünk, hogy “Sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső napokban pedig Fia által szólt hozzánk” (Zsid 1:1-2).
Jézus az Ige (Jn 1:1, gr. Logosz), ő Isten üzenete a számunkra. Amint Isten közölni akar velünk, azt Jézusban teszi meg. A testté lett Igéről (Jn 1:14) pedig az írásba foglalt Ige tesz tanúbizonyságot. Amikor fellapozzuk, ha hittel olvassuk, benne Jézus arcát fogjuk megpillantani.
Következtetés
Mi következik mindebből? Ha ezen a világon szeretnénk Jézushoz közel kerülni, nincs más dolgunk, mint közösséget ápolni Isten népével, mely az Ige és az Úrvacsora talaján állva mutatja fel Krisztus arcát.
Írta: Tóth-Simon Károly
https://infaustus.wordpress.com/2019/01/14/3-hely-ahol-jezussal-talalkozhatunk/
"Az én Szeplőtelen Szívem győzni fog"
Mária szeplőtelen szívének győzelméről
- A Fatima titkai c. egyházi dokumentumból -
"Szeretném idézni a titok joggal híressé vált mondását: "Az én
Szeplőtelen Szívem győzni fog". Mit jelent ez? Azt, hogy az Isten
számára nyitott, az Isten szemlélése által megtisztult szív erősebb
minden fegyvernél. Mária "igenje", szívének szava megváltoztatta a
világtörténelmet, mert bebocsátotta a Megváltót e világba - mert ennek
az igennek a terében Isten emberré tudott lenni és örökre az marad.
A Gonosznak van hatalma a világban, látjuk, újra meg újra
megtapasztaljuk; van hatalma, mert a mi szabadságunk eltéríthető
Istentől. Mióta azonban Istennek emberi szíve van és az emberi
szabadságot a jóra, Isten felé fordította, nem a rosszra való szabadságé
az utolsó szó. Azóta érvényes: "A világban üldözést fogtok szenvedni,
de bízzatok, én legyőztem a világot" (Jn 16,33). Fatima üzenete arra
biztat, hogy merjünk bízni ebben az ígéretben.
Joseph Ratzinger bíboros
a Hittani Kongregáció prefektusa"
2019. május 20., hétfő
A Május 26-i Európai Parlamenti választások margójára...
KRISZTUS KIRÁLYSÁGA volt a politikai programja, vagyis
helyreállítani Krisztus Királyságát az államban, társadalomban,
egyénekben, családokban, hogy Krisztus Urunk ne csak a mennyben, hanem
itt lent a földön is királyként uralkodjon, hiszen Ő teremtette az
emberi társadalmat, a házasságot, a családot, az embereket, ezért a
társadalomnak is az Ő törvényeinek kell engedelmeskednie.
1875. augusztus 6-án halálos merényletet követtek el a szabadkőművesek a szentéletű Garcia Moreno elnök ellen.
A. Berthe C. SS. R.: Garcia Moreno, Président de l'Equateur. Paris 1887, Retaux-Bray forrása nyomán:
"Gyakran volt alkalmam Garcia Morenoval érintkezni, s mindenkor épüléssel váltani meg tőle. Midőn néhányszor mezei birtokán meglátogattam, hol családjával üdülés végett tartózkodott, mindig a megtestesült kedélyesség volt, anélkül azonban, hogy komolyságát megtagadta volna. Ha reggel a szentmise ideje megjött, Garcia Moreno bement a sekrestyébe, maga öltöztette fel a papot; aztán fogta a misekönyvet, kivitte az oltárhoz s a házi nép és falusi lakosság jelenlétében maga szolgált az áldozatnál. Ó, bár láthatná ön is az elnököt, az ő magas, impozáns alakját, azokat az acélhoz hasonló s mégis kellemes arcvonásokat; azonnal megértené, miért indít puszta megjelenésével mindenkit tiszteletre. Imaközben valódi istenfélelem, őszinte hit és égő áhítat látszott rajta. Látni- és hallanivaló volt, midőn vasár- és ünnepnap szolgaszemélyzetének maga magyarázgatta a katekizmust, midőn nejével s fiacskájával együtt részt vett az istentiszteleten, vagy midőn a szentséget beteghez kísérte, avagy nyilvános körmeneteken födetlen fővel, ájtatosan s nemes méltósággal követte tisztjei körével a szentséget. Aki ilyenkor látta, megoldhatta a talányt, mely e rendkívüli férfiú egész lényében rejlett; láthatta, hogy élő hitében s mélyen vallásos jellemében gyökerezett az a titkos erő, mely egész környezetét elbűvölte s megigézte"
 |
| A képen: Ecuador katolikus elnöke, Gabriel Garcia Moreno a vállán nehéz kereszttel a processzió élén. |
1875. augusztus 6-án halálos merényletet követtek el a szabadkőművesek a szentéletű Garcia Moreno elnök ellen.
A. Berthe C. SS. R.: Garcia Moreno, Président de l'Equateur. Paris 1887, Retaux-Bray forrása nyomán:
"Gyakran volt alkalmam Garcia Morenoval érintkezni, s mindenkor épüléssel váltani meg tőle. Midőn néhányszor mezei birtokán meglátogattam, hol családjával üdülés végett tartózkodott, mindig a megtestesült kedélyesség volt, anélkül azonban, hogy komolyságát megtagadta volna. Ha reggel a szentmise ideje megjött, Garcia Moreno bement a sekrestyébe, maga öltöztette fel a papot; aztán fogta a misekönyvet, kivitte az oltárhoz s a házi nép és falusi lakosság jelenlétében maga szolgált az áldozatnál. Ó, bár láthatná ön is az elnököt, az ő magas, impozáns alakját, azokat az acélhoz hasonló s mégis kellemes arcvonásokat; azonnal megértené, miért indít puszta megjelenésével mindenkit tiszteletre. Imaközben valódi istenfélelem, őszinte hit és égő áhítat látszott rajta. Látni- és hallanivaló volt, midőn vasár- és ünnepnap szolgaszemélyzetének maga magyarázgatta a katekizmust, midőn nejével s fiacskájával együtt részt vett az istentiszteleten, vagy midőn a szentséget beteghez kísérte, avagy nyilvános körmeneteken födetlen fővel, ájtatosan s nemes méltósággal követte tisztjei körével a szentséget. Aki ilyenkor látta, megoldhatta a talányt, mely e rendkívüli férfiú egész lényében rejlett; láthatta, hogy élő hitében s mélyen vallásos jellemében gyökerezett az a titkos erő, mely egész környezetét elbűvölte s megigézte"
2019. május 19., vasárnap
"Az emberiség jövője azokon az embereken múlik, akik az igazság alapján állnak, s akiknek életét áthatják azok a magas erkölcsi elvek, melyek a szívet képessé teszik az önfeláldozásig kitartó szeretetre."
99 éve született Szent II. János Pál pápa, Wadowiceben 1920. május
18.-án. latinul: Ioannes Paulus PP. II; olaszul: Giovanni Paolo II;
lengyelül: Jan Paweł II; született: Karol Józef Wojtyła Loudspeaker. –
Rómában hunyt el 2005. április 2.-án. A katolikus egyház feje 1978-tól haláláig.
II. János Pált 1978. október 16-án választották pápává. Október 22-én, szabad ég alatt, a Szent Péter-bazilika előtti téren mutatta be székfoglaló szentmiséjét, melyen 117 bíborossal karöltve és mintegy negyedmillió emberrel imádkozott együtt. 264. volt az egyházfők sorában, 455 év óta az első nem olasz származású, és az összes addigi pápa között a legelső, aki egy szláv nép fia.
Pápai tevékenységét végigkísérte a népek és vallások közti egyetértés elősegítése, ennek jegyében bocsánatot kért az egyház múltbéli bűneiért. Erkölcsi tanításában konzervativizmus, valamint az emberi élet és méltóság melletti kiállás jellemezte. Társadalmi kérdésekben egyaránt kritizálta a "létező” szocializmust és a kapitalizmust. Szorgalmazta a keresztény gyökerek megemlítését az Európai Unió alkotmányában. A béke híve volt, többször felemelte szavát a háborúk ellen.
Több mint 100 utazást tett külföldre, nagyobb utat járt be, mint az összes addigi pápa. A világsajtó hamar elkeresztelte "utazó pápá”-nak. 1338 embert avatott boldoggá és 482-t szentté. Boldoggá avatta többek között Kalkuttai Teréz anyát 2003-ban; a magyar szentek közül ő avatta szentté Kingát, IV. Béla király egyik lányát 1999-ben, valamint Hedviget, Nagy Lajos leányát. 2004-ben pedig boldoggá avatta IV. Károlyt.
II. János Pál volt a harmadik leghosszabb ideig hivatalban lévő pápa Szent Péter és IX. Piusz után. Kétségtelenül ő a történelem eddigi legismertebb és legközkedveltebb pápája, ugyanakkor a legismertebb lengyel a világon.
Utóda, XVI. Benedek pápa 2011. május 1-én boldoggá avatta és ünnepét október 22. napjában jelölte meg, majd 2013. július 5-én Ferenc pápa aláírta a szentté avatásához szükséges dokumentumot. Szentté avatására 2014. április 27-én, az Isteni irgalmasság vasárnapján került sor, XXIII. János pápával együtt.
Köszönet a megemlékezésért a Vitézek A Hazáért FB oldal csapatának!
II. János Pált 1978. október 16-án választották pápává. Október 22-én, szabad ég alatt, a Szent Péter-bazilika előtti téren mutatta be székfoglaló szentmiséjét, melyen 117 bíborossal karöltve és mintegy negyedmillió emberrel imádkozott együtt. 264. volt az egyházfők sorában, 455 év óta az első nem olasz származású, és az összes addigi pápa között a legelső, aki egy szláv nép fia.
Pápai tevékenységét végigkísérte a népek és vallások közti egyetértés elősegítése, ennek jegyében bocsánatot kért az egyház múltbéli bűneiért. Erkölcsi tanításában konzervativizmus, valamint az emberi élet és méltóság melletti kiállás jellemezte. Társadalmi kérdésekben egyaránt kritizálta a "létező” szocializmust és a kapitalizmust. Szorgalmazta a keresztény gyökerek megemlítését az Európai Unió alkotmányában. A béke híve volt, többször felemelte szavát a háborúk ellen.
Több mint 100 utazást tett külföldre, nagyobb utat járt be, mint az összes addigi pápa. A világsajtó hamar elkeresztelte "utazó pápá”-nak. 1338 embert avatott boldoggá és 482-t szentté. Boldoggá avatta többek között Kalkuttai Teréz anyát 2003-ban; a magyar szentek közül ő avatta szentté Kingát, IV. Béla király egyik lányát 1999-ben, valamint Hedviget, Nagy Lajos leányát. 2004-ben pedig boldoggá avatta IV. Károlyt.
II. János Pál volt a harmadik leghosszabb ideig hivatalban lévő pápa Szent Péter és IX. Piusz után. Kétségtelenül ő a történelem eddigi legismertebb és legközkedveltebb pápája, ugyanakkor a legismertebb lengyel a világon.
Utóda, XVI. Benedek pápa 2011. május 1-én boldoggá avatta és ünnepét október 22. napjában jelölte meg, majd 2013. július 5-én Ferenc pápa aláírta a szentté avatásához szükséges dokumentumot. Szentté avatására 2014. április 27-én, az Isteni irgalmasság vasárnapján került sor, XXIII. János pápával együtt.
Köszönet a megemlékezésért a Vitézek A Hazáért FB oldal csapatának!
2019. május 17., péntek
Hagyományos római rítusú Szentmise-2019 Május 19
Értesítjük kedves híveinket hogy 15:30 perces kezdettel a felsővárosi Szent Miklós minorita templomban (Szeged, Munkácsy u. 6) ,hagyományos római rítusú szentmise lesz P. Alácsi Ervin János celebrálásában.
Várjuk kedves híveinket!
2019. május 14., kedd
Legeza László: Rágalmak és valóság
A szerző mérnök, fotográfus, több egyháztörténelmi
témájú könyvet írt, fényképezett. Ebben a kötetében megvalósította azt a
régóta dédelgetett tervét, hogy összegyűjti az Egyházat ért rágalmakat,
és szembeállítva velük, közzéteszi a ténybelileg és tudományosan
megalapozott valóságot.
Legeza László kutatásaiból kiderült: nagyjából mindenki ugyanazokat a
vádakat sorolja fel: sötét középkor, keresztes háborúk, inkvizíció,
cölibátus, pedofília, politizálás. A vádak többsége igaztalan, de nem
mind, mert tagadhatatlan, hogy „mi emberek az Egyházban is követtünk el
bűnöket a történelem során”.Az Egyház és tudomány viszonyát elemezve a szerző megállapítja: a Katolikus Egyházat a legtöbb kritika, elmarasztalás vagy támadás – különösen az ún. „felvilágosodás” korától – a tudományokkal való kapcsolata miatt érte. Az Egyház ellen megfogalmazott vádak között ma is első helyen áll, hogy a középkorban a tudományok eredményeit szándékosan elhallgatta a nép előtt, és ma is akadályt állít a tudományok fejlődése elé. Ezzel szemben tény, hogy az Egyház mindig kiemelt érdeklődéssel figyelte, sokszor művelte és tanította a természettudományokat mint az Isten által teremtett világot. Ma már kimondhatjuk, hogy a természettudomány összhangban van a Szentírás tanításával. Mára az is bebizonyosodott, hogy természettudományos alapon sohasem lehet bebizonyítani Isten létét. „De az ellenkezőjét sem!”
Az élet keletkezését kutató elméleteket vizsgálva Legeza László kiemeli: a világot – benne az összes szervetlen és szerves anyaggal, energiával – Isten teremtette az akaratát megvalósító szavával, az Igével. A teremtéssel az volt a célja, hogy a saját képére ugyancsak általa teremtett emberi léleknek anyagi testet biztosítson, azt elhelyezze az időben, lehetőséget adva így az embernek élni szabadságával, szabadon dönteni életvitele, végső soron sorsa, üdvözülése fölött. „Isten a kinyilatkoztatásai, de főként megtestesülése által megtanította az emberiséget arra, hogy életének célja az üdvözülése, és arra is, hogy azt milyen úton érheti el: alapvetően szeretettel.” A döntés jogát azonban meghagyta nekünk.
A keresztes hadjáratokról a kötet írója kifejti: azok motivációja szűkebb értelemben a szentföldi zarándoklatok biztonságának visszaállítása, tágabban értelmezve pedig az iszlám terjeszkedésének akadályozása, ezzel a keresztény Európa lakossága életének, értékeinek és kultúrájának védelme volt.
Az inkvizícióval kapcsolatban Legeza László rámutat: az inkvizíció mint jogi intézmény az Egyház tanításának védelmében jött létre, tevékenysége az eretnekség elleni küzdelem volt. Országonként az államhatalommal karöltve, a korabeli törvénykezési módoknak megfelelően működött, néhol enyhébben, mint az állami bíróságok, máshol szigorúbban, néha túlkapásokkal. Az inkvizíciót III. Pál pápa 1542-ben hivatalosan beszüntette, ennek ellenére egyes országok vezetői tovább éltették, kizárólag hatalmi vagy nemzetpolitikai céljaik elérése érdekében.
A Katolikus Egyház állítólagos „fényűző” életével kapcsolatos vádakat illetően a szerző leszögezi: az Egyház kétezer éve változatlanul a szegények egyháza, hiszen mindig is Jézus Krisztus tanítását, az evangéliumot hirdette. Fejlődése során, amikor már az egyházi munka főállású papokat igényelt, szükség lett gazdasági tevékenység végzésére is, de sohasem a tőke felhalmozása, hanem a megélhetés volt a cél. Sajnos előfordultak túlkapások, különösen az Egyházi Állam fennállásának évszázadai alatt, hiszen egy állam fenntartásában meghatározó a gazdaság szerepe. Az Egyházi Állam nem evangéliumi alapon keletkezett, hanem történelmi szükségletből. Előnyeit és hátrányait tekintve a szerepét ma nehéz megítélni, de azt biztosan állíthatjuk, hogy napjainkban már nincs rá szükség. A búcsúcédulákat illetően Legeza László megállapítja: azok árusítása a középkorban hiba volt.
Az Egyház és politika sokat vitatott kapcsolatát elemezve a kötet írója kifejti: a hit magánügy, minden ember személyes joga eldönteni, hogy hisz Istenben vagy sem, de a vallás nem magánügy. A hívő ember is közösségben, társadalomban él, ahol joga van hitének gyakorlására, megvallására, s a hite miatt semmilyen hátrányos megkülönböztetés nem érheti. Minden embernek, így a hívőnek is joga van a politizálásra, sőt ajánlott is, de megőrizve hite erkölcsiségét. A katolikus papok számára az Egyház nem tiltja, de nem is tanácsolja, hogy politikai párt tagjaként foglaljanak állást, ugyanakkor elvárás feléjük irányt mutatni a hívőknek, értékelni egyes politikai irányzatokat, a politikusok cselekedeteit.
A cölibátus, pedofília kérdéskörét érintve Legeza László rámutat: a Katolikus Egyház bírálatát a papi nőtlenség miatt általában a „kívülállók” fogalmazzák meg. A papság olyan hivatás, amely teljes embert igényel. A nőtlen családi állapot mind a pap, mind az Egyház felé kötelezettségekkel jár, melyek vállalásának eldöntése a pap és az Egyház dolga. Ami pedig a pedofíliát illeti: a katolikus papság körében kisebb a szexuális aberráltság gyakorisága, mint más foglalkozási területeken. A pedofíliát a Szentszék ma már nem tussolja el, hanem szigorúan fellép ellene. A „zéró tolerancia” elvének bevezetése óta a katolikus papságot érintő pedofil ügyek száma lényegesen lecsökkent.
A kötet szerzője nem szeretne senkit sem meggyőzni, hívővé tenni, de minden hívőt és hitetlent tisztel annyira, hogy meg szeretne védeni „az egyesek által szándékosan terjesztett hamis, eltorzított rágalmak elfogadásától”, hogy mindenki „valós információk alapján, valóban szabadon dönthessen az életéről, adjon személyes választ az élet nagy kérdéseire”.
Mindezt teszi a II. Vatikáni Zsinat dokumentumainak tükrében,a katolikus hit védelmében.
Legeza Lászlónak ezzel a könyvével sikerült ezt a célját megvalósítania.
A kötetet két egyetemi tanár – Török József egyháztörténész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzora és Okolicsányi Lajos, a Padovai Egyetem orvosprofesszora – lektorálta.
Forrás: Bodnár Dániel /Magyar Kurír
2019. május 12., vasárnap
Ma a Katolikus Egyházban a húsvétot követő negyedik vasárnapot Jó
Pásztor vasárnapjának nevezik, mely egyben a papi hivatások világnapja
is.
Ekkor a szentmiséken világszerte papjaikért és új papi hivatásokért imádkoznak a hívek.
Tegyük ezt meg mi is, hordozzuk őket imáinkban.❤
Jó Pásztor Vasárnapja
Isteni Üdvözítőnk, Jézus Krisztus, aki egész megváltó művedet papjaidra bíztad, mint helyetteseidre,
- felajánlom neked Szent Anyád keze által papjaid és papnövendékeid szent életéért a mai napom minden imádságát, munkáját és szenvedését.
Adj népednek valóban szent életű papokat, akiket lángra gyújtott isteni szereteted, és csak a te nagyobb dicsőségedet és a mi lelkünk üdvét keresik.
Szűz Mária, papok édesanyja és királynője, oltalmazz meg minden papot hivatásának veszedelme között, és a szegény eltévelyedetteket is vezesd vissza jóságos anyai kézzel isteni Fiadhoz.
Amen.
Forrás: Kármel csodái FB oldal
Ekkor a szentmiséken világszerte papjaikért és új papi hivatásokért imádkoznak a hívek.
Tegyük ezt meg mi is, hordozzuk őket imáinkban.❤
Jó Pásztor Vasárnapja
Isteni Üdvözítőnk, Jézus Krisztus, aki egész megváltó művedet papjaidra bíztad, mint helyetteseidre,
- felajánlom neked Szent Anyád keze által papjaid és papnövendékeid szent életéért a mai napom minden imádságát, munkáját és szenvedését.
Adj népednek valóban szent életű papokat, akiket lángra gyújtott isteni szereteted, és csak a te nagyobb dicsőségedet és a mi lelkünk üdvét keresik.
Szűz Mária, papok édesanyja és királynője, oltalmazz meg minden papot hivatásának veszedelme között, és a szegény eltévelyedetteket is vezesd vissza jóságos anyai kézzel isteni Fiadhoz.
Amen.
Forrás: Kármel csodái FB oldal
Robert Sarah bíboros: A csönd ereje
"Az Egyház tudja, hogy az ember milyen nehezen érti meg az örökkévalóság
csöndjét.
Itt lent kevés dolog segíthet megragadni az isteni szeretet mérhetetlenségét.
A szentmisén és az Eucharisztiában az átváltoztatás és az úrfelmutatás nem más, mint egy kis elővételezése az örök csöndnek. Ha ez a csönd igazi minőségű, megsejthetjük az ég csöndjét.
Az Oltáriszentség imádása olyan pillanat, amikor a belső csönd minősége lehetővé teszi, hogy egy kicsit belépjünk Isten csöndjébe.
A szentségimádás egy kis csepp az örökkévalóságból.
Az örökkévalóság csöndje a szeretet csöndje."
Forrás: Szent István Társulat FB oldala
Itt lent kevés dolog segíthet megragadni az isteni szeretet mérhetetlenségét.
A szentmisén és az Eucharisztiában az átváltoztatás és az úrfelmutatás nem más, mint egy kis elővételezése az örök csöndnek. Ha ez a csönd igazi minőségű, megsejthetjük az ég csöndjét.
Az Oltáriszentség imádása olyan pillanat, amikor a belső csönd minősége lehetővé teszi, hogy egy kicsit belépjünk Isten csöndjébe.
A szentségimádás egy kis csepp az örökkévalóságból.
Az örökkévalóság csöndje a szeretet csöndje."
Forrás: Szent István Társulat FB oldala
2019. május 11., szombat
2019. május 10., péntek
Érdemes elolvasni!
Kyrie eleison! Uram, irgalmazz!
Kedves Testvéreim!
Sok liturgikus abúzusokról, hitbéli eretnekségekről hallunk ma. Elég csak a német egyház papjainak, püspökeinek, bíborosainak tevékenységét, megnyilatkozásait figyelnünk. Azt mondják, hogy nem fontosak a dogmák, a hittételek, a hagyomány.
De én megkérdezem, és nagyon szívesen venném, ha meg is kérdezhetném tőlük személyesen is: Kérdezte-e Önöktől valaki, hogy Önök milyen Egyházat akarnak? Kérdés-e az egyáltalán, hogy Önök, vagy akár csak egy ember is milyen Egyházat akar? Megreformálható-e az Egyház? Ha, igen, akkor Önök szerint melyek azok az örök értékek, melyek kortalanok, és megváltoztathatatlanok?
Azt írja Gál Ferenc professzor atya egyik művében (Zsinat és korforduló), hogy "minden emberi intézmény, amely együtt akar haladni a korral, érzi, hogy állandó reformra szorul".
Több szempontból sem érthetek egyet professzor atyával. Egyrészt az Egyház nem emberi intézmény (Csak annyiban, hogy a zarándok egyház tagjai is, tehát a földön még élő emberek IS alkotják.), másrészt meggyőződésem, hogy nem is kell együtt haladnia a korral! Mert mit jelent "együtt haladni a korral"? Hogy megváltoztathatatlan tanításokat megváltoztatunk, azzal indokolva ezt, hogy "korunk követeli"? Mintha a mindenkori korszellemet irányító erők és egyáltalán a mindenkori korszellem "akarata", befolyása, életet alakító ereje hatalmasabb lenne A Szentháromságos Egy Isten kinyilatkoztatásánál! A mindenkori társadalmi folyamatok - irgalomra és szeretetre hivatkozva történő - elfogadása egészen egyszerűen a krisztusi "követelményrendszer" figyelmen kívül hagyása, sőt Isten lecserélése egy jog - és embervédő szervezet humanitárius ideológiájára, és az abből fakadó magatartásra.
Nemrég elolvastam egy liberális, progresszív katolikus teológus egyik könyvét. Kíváncsi voltam, hogy mit tud még hozzátenni azokhoz az eretnek gondolatokhoz, amit már sajnos mindennap tapasztalhatunk a progresszív teológusok, papok előadásában. Herbert Haag "Csak aki változik, marad hű önmagához című könyvében (Bencés Kiadó, Pannonhalma, 2006.) egészen döbbenetes olvasni, hogy miként gondolja ez az ember - és a hasonlóan gondolkodók - az Egyház jövőjét. Haag a könyvben a francia felvilágosodás elveit és a Jefferson-féle Függetlenségi Nyilatkozatot "tolja maga előtt" akkor, amikor az Egyház általa óhajtott jövőjéről beszél.
Haag először is megszakítaná a katolikus egységet - ami a liberális, progresszív gondolkodóknak köszönhetően már amúgy is szakadozik - , de nagyon gyorsan. Azt az egységet, amelyik az egyik legfőbb jellemzője a Katolikus Egyháznak:
"Az egyes püspöki konferenciáknak képeseknek kell lenniük szabadon meghatározni, hogy mi felel meg országuk vagy régiójuk szükségleteinek."
Kedves Testvérek! Mi ez, ha nem a protestantizálás egyik lépése?! Haag ezzel a lépéssel egyértelműen protestantizálná az Egyházat. Nem más történne ha ő dönthetne, mint hogy a Katolikus Egyház a protestáns mozgalomhoz hasonlóan sok-sok "felekezetre", "kisegyházra" polarizálódna!
De Haag ezzel nem érné be, hiszen az állítja, hogy ahol a paphiány miatt "az eucharisztiát nem tudják megünnepelni (Haag és a progresszívek folyamatosan a protestáns terminológiában megszokott szavakat használják amikor a szentmiséről, az Eucharisztiáról beszélnek; "lakoma", "ünneplés", úrvacsora, stb.), ott erre fel kell hatalmazni világiakat". (Vö. Haag: i.m. 121-122)
Ez egészen döbbenetes és botrányos is! A botrány az az, hogy Haag és a hozzá hasonló gondolkodók teret kaphattak és kapnak is a tanításban! Az ilyen emberek miatt látunk például nőket áldoztatni. És ha ez nem lenne elég a döbbenethez, akkor ezek a nők topokban, szoknyában, trikóban, liturgikus ruha nélkül teszik ezt. Számomra nők liturgikus ruhában egyértelműen protestáns érzületet közvetítenek. A liturgia formálja a hitet! Lex orandi lex credendi! Kicsit sarkítva: Amilyen a liturgiád (imád) olyan a hited! Ha egy kicsit is engedünk a liturgiánkból, akkor csak idő kérdése, és megváltoztatják kis lépésekkel a liturgia egészét, és ez beláthatatlan következményekkel járna a hitünkre nézve is! Mi, katolikusok azt hisszük - dogmaként! -, hogy nő nem veheti fel az egyházi rend szentségét! Nem lehet sem szerpap, sem áldozópap, sem püspök! Ha nem lehet, akkor nem szolgálhat a szentélyben nő, főleg nem liturgikus ruhában. Ennek semmi köze az egyenjogúsághoz! Ha engedjük, hogy a nők a liturgiákon is kisebb szerepeket töltsenek be, mondván, hogy csak kis lépés ez, és nincs okunk aggódni, akkor majd lesz egy következő kis lépés is, majd megint egy kis lépés, és így tovább! És a végén azt látjuk, hogy semmi különbség nem lesz a protestáns és a katolikus liturgia között. Mert annyi mindent fogunk engedni a hamis irenizmus jegyében. Nem lehet tehát engedni!
Ebbe az átalakításba szervesen beleillenek azok az aprónak tűnő terminológiai változtatások, melyekkel alattomosan,a "kertek alatt" cserélnék le a katolikus terminológiát, elnevezéseket. Megemlítek egy példát. A mai teológiai fősodorban nagyon jól elboldoguló, és progresszív nézeteit nyíltan hangoztató Máté-Tóth András írja (Egyház a pokol kapujában, Agapé, Szeged, 2006., 27.), hogy:
"A II. Vatikáni Zsinat nagy vívmánya volt, és kisebb csoportokat leszámítva az egész világegyház által elfogadást nyert: a népnyelvű liturgia. Az eucharisztikus lakomát ünneplő közösség azzal, hogy az imádságokat saját anyanyelvén hallotta, intenzívebben tudott részt venni a lakomán elnöklő pap imádságában."
Itt is olvasható az "ünneplő közösség" és az "eucharisztikus lakoma". Aztán jön a következő agyrém: "a lakomán elnöklő pap". A protestáns felekezeteknél , például az evangélikusoknál van "elnök-püspök". Máté-Tóth szerint a szentmise áldozatából lakoma és ünneplés lesz, a szentmisén Krisztust megtestesítő papból az ünneplő közösség elnöke!
Kedves Testvérek ha nem figyelünk, szépen mindent meg fognak változtatni, át fognak nevezni! Pedig Szent X. Piusz a Szent Officium (a mai Hittani Kongregáció) híres "Lamentabili" rendeletét megerősítve már 1907. július 3-án elítélte a modernisták tévedéseit. Ebben különösen fontosnak tartotta kiemelni, hogy a katolicizmus hű lesz a dogmákhoz, és nem fog egyfajta tág értelemben vett liberális protestantizmussá alakulni! A rendelet többek között elítélte és a modernisták tévedésének ítélte a következő állítást:
"A mai katolicizmus az igazi tudománnyal összeegyeztethetetlen, ha egyfajta nem dogmatikus kereszténységgé, vagyis egy tág értelemben vett liberális protestantizmussá nem alakul." (DH 3465)
Ám, hogy ma azt látjuk, hogy mégis megteszik egyesek azt, hogy relativizálják a katolikus igazságokat, hogy a vallási pluralizmust hirdetik, hogy bűnöket relativizálnak, hogy bármilyen okkal indokolva is, de tagadják és középkori hiedelemnek titulálják a Szentírás könyveinek sugalmazottságát, hogy tagadják és a saját narratívájuk szerint magyarázzák az Egyház "egyetemesen üdvözítő közvetítését", Krisztus egyetlen Egyházának a katolikus egyházzal történő teljes azonosságát, hogy azt merik állítani, hogy "Isten akarata, hogy több vallás létezik", hogy vallási relativizmustól vezérelve nem átallják azt hangoztatni, hogy az egyik vallás ugyanolyan és "annyit is ér, mint a másik", az azért történhet meg, mert a Szentszék mai irányvonala nem a hagyományt és nem a dogmákat védi és közvetíti, hanem egyfajta globális világegyházat kíván kiépíteni, melyben nincs helye annak ami különbözik a protestánsoktól!
Amikor - szerintem - a józan eszét már régen elvesztő Walter Kasper leírja és komolyan gondolja ezt, akkor nagyon nagy a baj a Vatikánban:
" A katolicizmusnak kettős veszélye van. Egyrészt az, hogy differenciálatlanul azonosítja az Egyháznak egy konkrét történelmi alakját annak lényegével. Így jött létre például az antimodernista elzárkózás a fejlődéstől, a hagyományőrző megmerevedés, az önkényes gettó, sőt helyenként egyenesen az Egyház bálványozása." (Perspektívák - Egyház és pluralizmus, Vigilia, 1993./3. 232. in: Mihályi Gilbert O. Praem: Új módon vagyunk Egyház, Márton Áron Kiadó, Szerk.: Arató László, Budapest, 1998., 27.)
Ha ezt a pár sort száz évvel ezelőtt - hogy korábbra ne is menjünk vissza - olvassuk, akkor biztosak vagyunk benne, hogy egy protestáns ember írta. Mára odáig jutottunk, hogy a katolikus Egyház egyik bíborosa írta ezt, akinek életét is oda kellene adnia az Egyházért!
Herbert Haag fentebb idézett művében azt is leírta, hogy a jövőbeli átalakított egyházban "meg kell szüntetni a klérus és a világiak szembenállását". Szerinte a "férfiak és nők egyenjogúsága az egyházon belül is emberi jog". Tehát ő is tagadja, hogy ontológiai különbség van a klérus és a világiak között, már ami az Istennel való kapcsolatukat illeti. Ez is egy protestáns gondolkodás, hozzáállás! Mi sem bizonyítja Haag fprotestáns gondolkodását jobban, mint az, hogy szerinte nem jó az a rendszer ami a Katolikus Egyház vezetése tekintetében kétezer éve van. Szerinte a hierarchia csúcsán nem a pápának kellene lennie, hanem "egy a püspökökből és a különböző kontinensekről származó férfiakból és nőkből álló grémiumnak kellene megvalósítani az irányítást". Ez egyfajta protestáns, feminista gondolat, mely kevert, szinkretista egyház jövőjét vizionálja, melyben keveredik a konciliarizmus és a gallikanizmus, Ezt maga Haag támasztja alá, amikor ezt írja: "E grémium kompetenciáját és hatalmi körét korlátozná, hogy az egyház életét és gyakorlatát illető döntéseket az érintett püspöki konferenciák hoznák meg. A - nevezzük így - >>világegyháztanács<< számára viszonylag kevés, a más világvallásokkal közös döntés maradna." (Vö. Haag: i.m.: 122-123.)
Összegezve tehát kedves testvérek, elmondható, hogy ezeknek az embereknek nem tetszik az, ami kétezer éve az Egyház hite. Nem tetszik nekik a pápa fősége, nem tetszik nekik, hogy nők nem lehetnek az egyházi rend tagjai, nem tetszik neki, hogy az Egyházban nem szavazáson dőlnek el a fontos kérdések, nem tetszik nekik, hogy Jézus Krisztus parancsokat adott! Nem tetszik nekik, hogy be kell tartani parancsokat, mert hiszen az ellentétes az individualizmussal és a perszonalista világképpel!
Mindezek nem lennének bajok - ezt már többször megírtam -, ha nem a Katolikus Egyházat akarnák átalakítani, ha nem a megváltoztathatatlan tanításokat vennék semmibe! Ha alakítanának egy saját egyházat, ahol mindezeket a tanokat, gondolatokat hihetnék, taníthatnák. De, nem! Ők a mi szent hitünket támadják, rombolják többféle módon és rengeteg eszközzel!
A CCEO, a Keleti Egyházak Kánonjainak Kódexe (Codex Canonum Ecclesiarum Orientalum) külön kitér arra, hogy a krisztushívőknek milyen kötelességei vannak, és főleg arra, hogy "az élő, hiteles tanítóhivatalhoz ragaszkodva kötelesek sértetlenül megőrízni az ősök által áthagyományozott hitet, nyíltan megvallani azt, s elmélyíteni a gyakorlás és a szeretet cselekedetei által (CCEO 10. kánon) /in: Erdő Péter: Egyházjog, SZIT., Budapest, 2014., 217.o./.
Ez kell, hogy legyen az egyetlen követendő magatartás a katolikus hívek számára is!
Ámen
Forrás: Őrangyal- Katolikus hitvédelem FB oldal
Kedves Testvéreim!
Sok liturgikus abúzusokról, hitbéli eretnekségekről hallunk ma. Elég csak a német egyház papjainak, püspökeinek, bíborosainak tevékenységét, megnyilatkozásait figyelnünk. Azt mondják, hogy nem fontosak a dogmák, a hittételek, a hagyomány.
De én megkérdezem, és nagyon szívesen venném, ha meg is kérdezhetném tőlük személyesen is: Kérdezte-e Önöktől valaki, hogy Önök milyen Egyházat akarnak? Kérdés-e az egyáltalán, hogy Önök, vagy akár csak egy ember is milyen Egyházat akar? Megreformálható-e az Egyház? Ha, igen, akkor Önök szerint melyek azok az örök értékek, melyek kortalanok, és megváltoztathatatlanok?
Azt írja Gál Ferenc professzor atya egyik művében (Zsinat és korforduló), hogy "minden emberi intézmény, amely együtt akar haladni a korral, érzi, hogy állandó reformra szorul".
Több szempontból sem érthetek egyet professzor atyával. Egyrészt az Egyház nem emberi intézmény (Csak annyiban, hogy a zarándok egyház tagjai is, tehát a földön még élő emberek IS alkotják.), másrészt meggyőződésem, hogy nem is kell együtt haladnia a korral! Mert mit jelent "együtt haladni a korral"? Hogy megváltoztathatatlan tanításokat megváltoztatunk, azzal indokolva ezt, hogy "korunk követeli"? Mintha a mindenkori korszellemet irányító erők és egyáltalán a mindenkori korszellem "akarata", befolyása, életet alakító ereje hatalmasabb lenne A Szentháromságos Egy Isten kinyilatkoztatásánál! A mindenkori társadalmi folyamatok - irgalomra és szeretetre hivatkozva történő - elfogadása egészen egyszerűen a krisztusi "követelményrendszer" figyelmen kívül hagyása, sőt Isten lecserélése egy jog - és embervédő szervezet humanitárius ideológiájára, és az abből fakadó magatartásra.
Nemrég elolvastam egy liberális, progresszív katolikus teológus egyik könyvét. Kíváncsi voltam, hogy mit tud még hozzátenni azokhoz az eretnek gondolatokhoz, amit már sajnos mindennap tapasztalhatunk a progresszív teológusok, papok előadásában. Herbert Haag "Csak aki változik, marad hű önmagához című könyvében (Bencés Kiadó, Pannonhalma, 2006.) egészen döbbenetes olvasni, hogy miként gondolja ez az ember - és a hasonlóan gondolkodók - az Egyház jövőjét. Haag a könyvben a francia felvilágosodás elveit és a Jefferson-féle Függetlenségi Nyilatkozatot "tolja maga előtt" akkor, amikor az Egyház általa óhajtott jövőjéről beszél.
Haag először is megszakítaná a katolikus egységet - ami a liberális, progresszív gondolkodóknak köszönhetően már amúgy is szakadozik - , de nagyon gyorsan. Azt az egységet, amelyik az egyik legfőbb jellemzője a Katolikus Egyháznak:
"Az egyes püspöki konferenciáknak képeseknek kell lenniük szabadon meghatározni, hogy mi felel meg országuk vagy régiójuk szükségleteinek."
Kedves Testvérek! Mi ez, ha nem a protestantizálás egyik lépése?! Haag ezzel a lépéssel egyértelműen protestantizálná az Egyházat. Nem más történne ha ő dönthetne, mint hogy a Katolikus Egyház a protestáns mozgalomhoz hasonlóan sok-sok "felekezetre", "kisegyházra" polarizálódna!
De Haag ezzel nem érné be, hiszen az állítja, hogy ahol a paphiány miatt "az eucharisztiát nem tudják megünnepelni (Haag és a progresszívek folyamatosan a protestáns terminológiában megszokott szavakat használják amikor a szentmiséről, az Eucharisztiáról beszélnek; "lakoma", "ünneplés", úrvacsora, stb.), ott erre fel kell hatalmazni világiakat". (Vö. Haag: i.m. 121-122)
Ez egészen döbbenetes és botrányos is! A botrány az az, hogy Haag és a hozzá hasonló gondolkodók teret kaphattak és kapnak is a tanításban! Az ilyen emberek miatt látunk például nőket áldoztatni. És ha ez nem lenne elég a döbbenethez, akkor ezek a nők topokban, szoknyában, trikóban, liturgikus ruha nélkül teszik ezt. Számomra nők liturgikus ruhában egyértelműen protestáns érzületet közvetítenek. A liturgia formálja a hitet! Lex orandi lex credendi! Kicsit sarkítva: Amilyen a liturgiád (imád) olyan a hited! Ha egy kicsit is engedünk a liturgiánkból, akkor csak idő kérdése, és megváltoztatják kis lépésekkel a liturgia egészét, és ez beláthatatlan következményekkel járna a hitünkre nézve is! Mi, katolikusok azt hisszük - dogmaként! -, hogy nő nem veheti fel az egyházi rend szentségét! Nem lehet sem szerpap, sem áldozópap, sem püspök! Ha nem lehet, akkor nem szolgálhat a szentélyben nő, főleg nem liturgikus ruhában. Ennek semmi köze az egyenjogúsághoz! Ha engedjük, hogy a nők a liturgiákon is kisebb szerepeket töltsenek be, mondván, hogy csak kis lépés ez, és nincs okunk aggódni, akkor majd lesz egy következő kis lépés is, majd megint egy kis lépés, és így tovább! És a végén azt látjuk, hogy semmi különbség nem lesz a protestáns és a katolikus liturgia között. Mert annyi mindent fogunk engedni a hamis irenizmus jegyében. Nem lehet tehát engedni!
Ebbe az átalakításba szervesen beleillenek azok az aprónak tűnő terminológiai változtatások, melyekkel alattomosan,a "kertek alatt" cserélnék le a katolikus terminológiát, elnevezéseket. Megemlítek egy példát. A mai teológiai fősodorban nagyon jól elboldoguló, és progresszív nézeteit nyíltan hangoztató Máté-Tóth András írja (Egyház a pokol kapujában, Agapé, Szeged, 2006., 27.), hogy:
"A II. Vatikáni Zsinat nagy vívmánya volt, és kisebb csoportokat leszámítva az egész világegyház által elfogadást nyert: a népnyelvű liturgia. Az eucharisztikus lakomát ünneplő közösség azzal, hogy az imádságokat saját anyanyelvén hallotta, intenzívebben tudott részt venni a lakomán elnöklő pap imádságában."
Itt is olvasható az "ünneplő közösség" és az "eucharisztikus lakoma". Aztán jön a következő agyrém: "a lakomán elnöklő pap". A protestáns felekezeteknél , például az evangélikusoknál van "elnök-püspök". Máté-Tóth szerint a szentmise áldozatából lakoma és ünneplés lesz, a szentmisén Krisztust megtestesítő papból az ünneplő közösség elnöke!
Kedves Testvérek ha nem figyelünk, szépen mindent meg fognak változtatni, át fognak nevezni! Pedig Szent X. Piusz a Szent Officium (a mai Hittani Kongregáció) híres "Lamentabili" rendeletét megerősítve már 1907. július 3-án elítélte a modernisták tévedéseit. Ebben különösen fontosnak tartotta kiemelni, hogy a katolicizmus hű lesz a dogmákhoz, és nem fog egyfajta tág értelemben vett liberális protestantizmussá alakulni! A rendelet többek között elítélte és a modernisták tévedésének ítélte a következő állítást:
"A mai katolicizmus az igazi tudománnyal összeegyeztethetetlen, ha egyfajta nem dogmatikus kereszténységgé, vagyis egy tág értelemben vett liberális protestantizmussá nem alakul." (DH 3465)
Ám, hogy ma azt látjuk, hogy mégis megteszik egyesek azt, hogy relativizálják a katolikus igazságokat, hogy a vallási pluralizmust hirdetik, hogy bűnöket relativizálnak, hogy bármilyen okkal indokolva is, de tagadják és középkori hiedelemnek titulálják a Szentírás könyveinek sugalmazottságát, hogy tagadják és a saját narratívájuk szerint magyarázzák az Egyház "egyetemesen üdvözítő közvetítését", Krisztus egyetlen Egyházának a katolikus egyházzal történő teljes azonosságát, hogy azt merik állítani, hogy "Isten akarata, hogy több vallás létezik", hogy vallási relativizmustól vezérelve nem átallják azt hangoztatni, hogy az egyik vallás ugyanolyan és "annyit is ér, mint a másik", az azért történhet meg, mert a Szentszék mai irányvonala nem a hagyományt és nem a dogmákat védi és közvetíti, hanem egyfajta globális világegyházat kíván kiépíteni, melyben nincs helye annak ami különbözik a protestánsoktól!
Amikor - szerintem - a józan eszét már régen elvesztő Walter Kasper leírja és komolyan gondolja ezt, akkor nagyon nagy a baj a Vatikánban:
" A katolicizmusnak kettős veszélye van. Egyrészt az, hogy differenciálatlanul azonosítja az Egyháznak egy konkrét történelmi alakját annak lényegével. Így jött létre például az antimodernista elzárkózás a fejlődéstől, a hagyományőrző megmerevedés, az önkényes gettó, sőt helyenként egyenesen az Egyház bálványozása." (Perspektívák - Egyház és pluralizmus, Vigilia, 1993./3. 232. in: Mihályi Gilbert O. Praem: Új módon vagyunk Egyház, Márton Áron Kiadó, Szerk.: Arató László, Budapest, 1998., 27.)
Ha ezt a pár sort száz évvel ezelőtt - hogy korábbra ne is menjünk vissza - olvassuk, akkor biztosak vagyunk benne, hogy egy protestáns ember írta. Mára odáig jutottunk, hogy a katolikus Egyház egyik bíborosa írta ezt, akinek életét is oda kellene adnia az Egyházért!
Herbert Haag fentebb idézett művében azt is leírta, hogy a jövőbeli átalakított egyházban "meg kell szüntetni a klérus és a világiak szembenállását". Szerinte a "férfiak és nők egyenjogúsága az egyházon belül is emberi jog". Tehát ő is tagadja, hogy ontológiai különbség van a klérus és a világiak között, már ami az Istennel való kapcsolatukat illeti. Ez is egy protestáns gondolkodás, hozzáállás! Mi sem bizonyítja Haag fprotestáns gondolkodását jobban, mint az, hogy szerinte nem jó az a rendszer ami a Katolikus Egyház vezetése tekintetében kétezer éve van. Szerinte a hierarchia csúcsán nem a pápának kellene lennie, hanem "egy a püspökökből és a különböző kontinensekről származó férfiakból és nőkből álló grémiumnak kellene megvalósítani az irányítást". Ez egyfajta protestáns, feminista gondolat, mely kevert, szinkretista egyház jövőjét vizionálja, melyben keveredik a konciliarizmus és a gallikanizmus, Ezt maga Haag támasztja alá, amikor ezt írja: "E grémium kompetenciáját és hatalmi körét korlátozná, hogy az egyház életét és gyakorlatát illető döntéseket az érintett püspöki konferenciák hoznák meg. A - nevezzük így - >>világegyháztanács<< számára viszonylag kevés, a más világvallásokkal közös döntés maradna." (Vö. Haag: i.m.: 122-123.)
Összegezve tehát kedves testvérek, elmondható, hogy ezeknek az embereknek nem tetszik az, ami kétezer éve az Egyház hite. Nem tetszik nekik a pápa fősége, nem tetszik nekik, hogy nők nem lehetnek az egyházi rend tagjai, nem tetszik neki, hogy az Egyházban nem szavazáson dőlnek el a fontos kérdések, nem tetszik nekik, hogy Jézus Krisztus parancsokat adott! Nem tetszik nekik, hogy be kell tartani parancsokat, mert hiszen az ellentétes az individualizmussal és a perszonalista világképpel!
Mindezek nem lennének bajok - ezt már többször megírtam -, ha nem a Katolikus Egyházat akarnák átalakítani, ha nem a megváltoztathatatlan tanításokat vennék semmibe! Ha alakítanának egy saját egyházat, ahol mindezeket a tanokat, gondolatokat hihetnék, taníthatnák. De, nem! Ők a mi szent hitünket támadják, rombolják többféle módon és rengeteg eszközzel!
A CCEO, a Keleti Egyházak Kánonjainak Kódexe (Codex Canonum Ecclesiarum Orientalum) külön kitér arra, hogy a krisztushívőknek milyen kötelességei vannak, és főleg arra, hogy "az élő, hiteles tanítóhivatalhoz ragaszkodva kötelesek sértetlenül megőrízni az ősök által áthagyományozott hitet, nyíltan megvallani azt, s elmélyíteni a gyakorlás és a szeretet cselekedetei által (CCEO 10. kánon) /in: Erdő Péter: Egyházjog, SZIT., Budapest, 2014., 217.o./.
Ez kell, hogy legyen az egyetlen követendő magatartás a katolikus hívek számára is!
Ámen
Forrás: Őrangyal- Katolikus hitvédelem FB oldal
2019. május 8., szerda
Díszpolgári címet kapott XVI. Benedek emeritusz pápa a bajorországi
Surberg városától!
A képek május 6-án, a díszpolgári oklevél átadásakor készültek róla a Vatikánban.
(Forrás: Traunsteiner Tagblatt)
Mi hagyományos római rítusú liturgiát gyakorló hittestvérek innen is szívből gratulálunk, köszöntjük Szentatyánkat és jó egészséget kívánunk neki!
A képek május 6-án, a díszpolgári oklevél átadásakor készültek róla a Vatikánban.
(Forrás: Traunsteiner Tagblatt)
Mi hagyományos római rítusú liturgiát gyakorló hittestvérek innen is szívből gratulálunk, köszöntjük Szentatyánkat és jó egészséget kívánunk neki!
2019. május 7., kedd
TÁRSADALOM, KÖZÖSSÉG, EGYÉN
I. Katolicitás és evilági lét
Általánosságban igaz, hogy a tudatosan keresztény ember bármilyen evilági társadalmi berendezkedés és működési mechanizmus közepette képes kell, hogy legyen tanúságot tenni Krisztus tanításáról. Igazságként hisszük, hogy az Anyaszentegyház és maga a katolicizmus sem evilági fogalom, amelyet valamely politikai világnézet szintjén kellene időszerűvé tenni.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a vallás magánügy — ellenkezőleg: hitünket ebben a világban kell megélnünk, és a hitbeli tanításoknak itt kell érvényt szereznünk, hiszen ebben a világban készülünk a mennyek országára. Az ún. „világnézeti semlegesség” nem erény a katolikus ember számára, és hitetlen vélekedés az, hogy az Egyház a társadalom, a közösség és az egyén dolgaiban illetéktelen lenne.
A világban megmutatkozó válság gyökere az, hogy az ember saját magát állította Isten helyébe, ezáltal a világ középpontjába. Minket ez a válság arra ösztönöz, hogy a lehető legnagyobb nyomatékkal hangoztassuk az igazság és a béke iránti ragaszkodásunkat.
Az Anyaszentegyház hitet és erkölcsöt érintő szolgálata mellett nem elhanyagolható az sem, hogy miközben liturgiájával biztosítja a szentségi életet és tanításában sértetlenül őrzi, sőt kifejti a hitletéteményt, olyan viszony kialakítására törekszik a társadalmi rendszerekkel és e rendszerekben, amely a lelkek üdvösségének elősegítését szolgálja.
A nem evilági renddel való érintkezést ebben a világban legjobban a hierarchiában (szent rend) való létezés segíti az egyén nagyon is anyagi környezetében. A profán, természetes világ önmagában tökéletlen: metafizikai távlatokat és értelmet csak azzal a természetfölötti tartalommal kap, amelyet az Egyház közvetít neki. Ehhez képest a nyugati kultúra mai, keresztényietlen állapotában a hedonizmus, az individualizmus, a materializmus kivételes erővel kísért, általuk a mindennapi élet esetlegességei szakralizálódnak, a szentséget közvetíteni hivatott Egyház helyzete pedig deszakralizálódik és egy „társadalmi lobbi” szintjére süllyed. A jelenleg érvényesülő szabadelvű tömeguralom törékenységét és képmutatását jelzi, hogy a korlátlan emberi jogokra és a tömeges fogyasztásra mint társadalmi értékmérőre és kohéziós erőre hivatkozik, és valamiféle erkölcsi emancipációra alapozza uralma fenntartásának eszközeit. Jelenleg egyetlen államban, egyetlen evilági társadalmi berendezkedésben sincsenek meg a metafizikai, természetfölöttit szolgáló keretek, a modern Európát katolicizmus és kereszténység nélküli, vagy egyenesen katolikus- vagy keresztényellenes tartalmak és vezérlő elvek működtetik.
A katolikus hívő erkölcsi feladata a respiritualizáció a jelenleg normaként ható hétköznapi materializmus ellenében. A katolikus hívő célja nem a népszerűség és biztosan nem a korszerűség, hanem a hűség Egyházához, katolikus hitéhez. A szentségek vétele által, az igaz tanítás megvallásában és az egyházi hierarchiába illeszkedve akkor is tagja Jézus Krisztus titokzatos testének, ha a társadalmi berendezkedés nem ösztönzi, sőt ellentétes értékrend keretei közé kényszeríti. Az állam soha nem tudja biztosítani azt, hogy a mennyek országa már e világon bekövetkezzék, de meg kell gátolnia, hogy egy infernális, ember alatti mérce érvényesüljön a mindennapokban. Különösen találóak a Megváltó szavai ezekben a napokban: „Ha a világból volnátok, a világ, mint övéit szeretne titeket. De mivel nem vagytok e világból valóak — hanem kiválasztottalak titeket a világból —, gyűlöl titeket a világ.” (Jn 15,19)
Folytatjuk...
Quantum potes, tantum aude - Alácsi Ervin blogja
Általánosságban igaz, hogy a tudatosan keresztény ember bármilyen evilági társadalmi berendezkedés és működési mechanizmus közepette képes kell, hogy legyen tanúságot tenni Krisztus tanításáról. Igazságként hisszük, hogy az Anyaszentegyház és maga a katolicizmus sem evilági fogalom, amelyet valamely politikai világnézet szintjén kellene időszerűvé tenni.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a vallás magánügy — ellenkezőleg: hitünket ebben a világban kell megélnünk, és a hitbeli tanításoknak itt kell érvényt szereznünk, hiszen ebben a világban készülünk a mennyek országára. Az ún. „világnézeti semlegesség” nem erény a katolikus ember számára, és hitetlen vélekedés az, hogy az Egyház a társadalom, a közösség és az egyén dolgaiban illetéktelen lenne.
A világban megmutatkozó válság gyökere az, hogy az ember saját magát állította Isten helyébe, ezáltal a világ középpontjába. Minket ez a válság arra ösztönöz, hogy a lehető legnagyobb nyomatékkal hangoztassuk az igazság és a béke iránti ragaszkodásunkat.
Az Anyaszentegyház hitet és erkölcsöt érintő szolgálata mellett nem elhanyagolható az sem, hogy miközben liturgiájával biztosítja a szentségi életet és tanításában sértetlenül őrzi, sőt kifejti a hitletéteményt, olyan viszony kialakítására törekszik a társadalmi rendszerekkel és e rendszerekben, amely a lelkek üdvösségének elősegítését szolgálja.
A nem evilági renddel való érintkezést ebben a világban legjobban a hierarchiában (szent rend) való létezés segíti az egyén nagyon is anyagi környezetében. A profán, természetes világ önmagában tökéletlen: metafizikai távlatokat és értelmet csak azzal a természetfölötti tartalommal kap, amelyet az Egyház közvetít neki. Ehhez képest a nyugati kultúra mai, keresztényietlen állapotában a hedonizmus, az individualizmus, a materializmus kivételes erővel kísért, általuk a mindennapi élet esetlegességei szakralizálódnak, a szentséget közvetíteni hivatott Egyház helyzete pedig deszakralizálódik és egy „társadalmi lobbi” szintjére süllyed. A jelenleg érvényesülő szabadelvű tömeguralom törékenységét és képmutatását jelzi, hogy a korlátlan emberi jogokra és a tömeges fogyasztásra mint társadalmi értékmérőre és kohéziós erőre hivatkozik, és valamiféle erkölcsi emancipációra alapozza uralma fenntartásának eszközeit. Jelenleg egyetlen államban, egyetlen evilági társadalmi berendezkedésben sincsenek meg a metafizikai, természetfölöttit szolgáló keretek, a modern Európát katolicizmus és kereszténység nélküli, vagy egyenesen katolikus- vagy keresztényellenes tartalmak és vezérlő elvek működtetik.
A katolikus hívő erkölcsi feladata a respiritualizáció a jelenleg normaként ható hétköznapi materializmus ellenében. A katolikus hívő célja nem a népszerűség és biztosan nem a korszerűség, hanem a hűség Egyházához, katolikus hitéhez. A szentségek vétele által, az igaz tanítás megvallásában és az egyházi hierarchiába illeszkedve akkor is tagja Jézus Krisztus titokzatos testének, ha a társadalmi berendezkedés nem ösztönzi, sőt ellentétes értékrend keretei közé kényszeríti. Az állam soha nem tudja biztosítani azt, hogy a mennyek országa már e világon bekövetkezzék, de meg kell gátolnia, hogy egy infernális, ember alatti mérce érvényesüljön a mindennapokban. Különösen találóak a Megváltó szavai ezekben a napokban: „Ha a világból volnátok, a világ, mint övéit szeretne titeket. De mivel nem vagytok e világból valóak — hanem kiválasztottalak titeket a világból —, gyűlöl titeket a világ.” (Jn 15,19)
Folytatjuk...
Quantum potes, tantum aude - Alácsi Ervin blogja
2019. május 6., hétfő
,,Mint a katolikus egyház feje kijelentem, hogy ... nem helyezkedünk szembe a történelmi haladás irányával, sőt az egészséges fejlődést előmozdítjuk."
Mindszenty József (eredeti nevén: Pehm József) 1975 május 6.-án
visszaadta lelkét Teremtőjének. Magyarország hercegprímása, esztergomi
érsek, bíboros. 1948 tavaszán a magyar kommunista kormánnyal
konfliktusba keveredett a felekezeti iskolák államosítása miatt. 1949
-ben hazaárulás vádjával életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek. Az 1956-os forradalom idején Mindszentyt kiszabadították háziőrizetéből.
November 3.-án beszédében többek között hangsúlyozta:
,,Mint a katolikus egyház feje kijelentem, hogy ... nem helyezkedünk szembe a történelmi haladás irányával, sőt az egészséges fejlődést előmozdítjuk."
Beszédében a kommunista rendszerről, mint bukott rezsimről beszélt, de csak az egyház intézményeinek és társulatainak visszaadásáról szólt. Kiállt a sajtó szabadsága mellett. Elvárta még a szabad választást, melyen minden párt indulhat, továbbá a hit- és erkölcstan oktatás újraindítását. A felkelés leverése után az amerikai nagykövetségen talált menedéket. 1971 szeptember 28. - án a magyar kormány által adott amnesztia alapján elhagyta a követségi épületet, majd az országot, és a pápa sürgetésére Rómába utazott. Mivel a Vatikán kereste a megegyezést Magyarországgal, Mindszentyt 1974-ben felmentették hivatalaiból. Bécsben, 83 éves korában hunyt el.
Hamvait hazahozták Mariazellből.
November 3.-án beszédében többek között hangsúlyozta:
,,Mint a katolikus egyház feje kijelentem, hogy ... nem helyezkedünk szembe a történelmi haladás irányával, sőt az egészséges fejlődést előmozdítjuk."
Beszédében a kommunista rendszerről, mint bukott rezsimről beszélt, de csak az egyház intézményeinek és társulatainak visszaadásáról szólt. Kiállt a sajtó szabadsága mellett. Elvárta még a szabad választást, melyen minden párt indulhat, továbbá a hit- és erkölcstan oktatás újraindítását. A felkelés leverése után az amerikai nagykövetségen talált menedéket. 1971 szeptember 28. - án a magyar kormány által adott amnesztia alapján elhagyta a követségi épületet, majd az országot, és a pápa sürgetésére Rómába utazott. Mivel a Vatikán kereste a megegyezést Magyarországgal, Mindszentyt 1974-ben felmentették hivatalaiból. Bécsben, 83 éves korában hunyt el.
Hamvait hazahozták Mariazellből.
2019. május 4., szombat
KÖSZÖNTSÜK AZ ÉDESANYÁKAT!
2019. május 3., péntek
Tudtad, hogy a tűzoltóknak is van saját imájuk?
Hamarosan – egészen pontosan holnap,szombaton – ünnepeljük Szent Flórián napját, akit a tűzoltók
védőszentjükként tisztelnek. A közelgő ünnep kapcsán osztjuk meg a
tűzoltók imáját veletek!
A tűzoltók népszerűsége és elismertsége
nem véletlenül az egyik legmagasabb a szakmák között: gyönyörű hivatás
az övék, az önzetlen segítségnyújtás, a veszély idején lévő támasz miatt
mindannyian felnézünk rájuk, szolgálatukért hálásak vagyunk.
Magyarországon ma már “katasztrófavédelem” titulus alatt működnek, de a
köznyelv számára alighanem még sokáig tűzoltók maradnak – és ez így is
van rendjén.
Védőszentjük Szent Flórián, aki tradicionális katonai családból származott. A 3. század második felében élt, ekkor vette fel a keresztény hitet. A kor viszonylag békésen telt, Flórián békésen vett búcsút a hadseregtől.
Az egyik legfélelmetesebb elemi erőtől, a tűztől való rettegés keltette életre Flóriánnak, az “Isten tűzoltójának” alakját. A tűzoltók számára Flórián a tűzoltó munka lényegét testesíti meg:
az állhatatosságot, becsületet, embertársaik megsegítését.
Cesiaban (a mai Felső-Ausztria területén) született a
III. század második felében Diocletianus császár uralkodása idején
lépett be légiósként a római hadseregbe, ahol tehetsége, bátorsága révén
gyorsan haladt előre a katonai pályán, rövidesen a Caecia erőd
parancsnoka lett. A legenda szerint az erődben hatalmas tűzvész
pusztított, amit Flórián – szinte kilátástalan helyzetből – megfékezett.
Katonái, kiket a legszörnyűbb tűzhaláltól mentett meg, Flórián
emberfeletti, isteni erejének tulajdonították a tűzvész elmúltát s hírét
szájról szájra adva, megszületett a Flórián-legenda.
Diocletianus császár uralma alatt, 303-ban újra kitört az egyházüldözés. Amikor Flórián tudomást szerzett arról, hogy az Enns-parti Laureacumban (ma: Lorch) fogságba ejtettek 40 keresztényt, a foglyok segítségére sietett.
A városba érkezés előtt nyíltan megvallotta keresztény mivoltát, ezért elfogták és bíróság elé állították.
Egykori katonatársai vitték a bíró elé. Büntetésként
megbotozták, majd arra ítélték, hogy kővel a nyakában az Enns-be dobják.
Az ítéletet 304. május 4-én hajtották végre: az Enns hídjáról
taszították le Flóriánt.
A ránk maradt írásos emlékek szerint holtteste fennakadt egy sziklán, sas vigyázott rá, mígnem egy Valéria nevezetű keresztény asszony rátalált, kocsijába rejtve elvitte Lorchba és tisztességgel eltemettette. Sírja felett templomot építettek, amelyet a bencések, majd a lateráni kanonok gondozott. Sírja körül mára híres kegyhely épült ki.
Kultusza elsősorban Felső-Ausztriában, Tirolban, Bajorországban terjedt el, de nagy tiszteletnek örvend Lengyelországban – főként Krakkóban – s hazánkban is. Ereklyéi Bolognába is eljutottak.
Mert folyóban halt mártírhalált, a középkorban az árvizek elleni védszentként is tisztelték.
A tűzvészek ellen védő Szent Flórián alakja a XV.
század végén vált közismertté. Magyarországi ábrázolásainak kezdete is
erre az időszakra tehető, főként a német ajkú területeken. A XVII.
században a nagyszámú osztrák és német bevándorlás hatására hazánkban
csaknem mindenütt megelevenedett a Flórián-kultusz.
Flórián napját -május negyedikét – a tűzoltók ma is a személye előtti főhajtással tartják nyilván, hiszen az elkötelezett hivatástudat alapja a vállalt munkába vetett hit és a hagyományokhoz való ragaszkodás.
A tűzoltók imája
“Kötelességem teljesítése közben, Ó Istenem, ha bármikor láng csap fel,
Adj erőt, hogy megmenthessem az életet, nem számít, mennyi idős is legyen.
Segíts, hogy átölelhessem a gyermekemet, mielőtt túl késő,
Vagy megóvjak egy embert a szörnyű végzettől.
Tégy képessé arra, hogy meghalljam a leghalkabb segélykérést,
És gyorssá, és kellően ügyessé, hogy eloltsam a tüzet.
Hogy töltsem be szerepemet, és hogy adjam a legjobb önmagam,
Hogy megvédjem az embereket és javaikat.
És ha a Te akaratodból elveszítem az életem,
Vedd védelmező karodba családom, s szeretteim.
Ámen”
Adj erőt, hogy megmenthessem az életet, nem számít, mennyi idős is legyen.
Segíts, hogy átölelhessem a gyermekemet, mielőtt túl késő,
Vagy megóvjak egy embert a szörnyű végzettől.
Tégy képessé arra, hogy meghalljam a leghalkabb segélykérést,
És gyorssá, és kellően ügyessé, hogy eloltsam a tüzet.
Hogy töltsem be szerepemet, és hogy adjam a legjobb önmagam,
Hogy megvédjem az embereket és javaikat.
És ha a Te akaratodból elveszítem az életem,
Vedd védelmező karodba családom, s szeretteim.
Ámen”
Forrás: FTSZ
2019. május 2., csütörtök
Az ember lassan öregszik meg...
Vers: Márai Sándor-A gyertyák csonkig égnek (Gáti Oszkár előadásában)
2019. május 1., szerda
Jubileumi nyereményjáték eredményhirdetés
A Szent György Vértanú Kulturális Közhasznú Alapítvány 10. születésnapja alkalmából nyereményjátékot hirdetett.
A helyes válaszok a következőek voltak:
- Szent Mihály arkangyal
- Szent Pál apostol
- Páduai Szent Antal a kicsi Jézussal
- Assisi Szent Klára
- Assisi Szent Ferenc
- Szent Bernadett
- Kalkuttai Szent Teréz (Teréz anya)
- Szent Johanna (Jean d' Arc)
- Szent Edith Stein
- Szent II. János Pál pápa
- Szent Anna, Máriával
- Boldog Habsburg-Lotharingiai IV. Károly
- Szent József a kicsi Jézussal
- Bosco Szent János (Don Bosco)
- Boldogságos Szűz Mária
- Szent Péter apostol
- Boldog Chiara Luce Badano
- Pietrelcinai Szent Pio (Pio atya)
- Néri Szent Fülöp
- Szent Miklós püspök
- Bernadette Soubirous
- Lisieux-i Szent Teréz
- Béke Királynője Medugorjei Szűzanya
- Szent Faustyna
- Szent Rita
- Szent Jacinta Marto
Akit nem sikerült felismerni: Boldog Pier Giorgio Frassati(középen keresztbetett kézzel,öltönyben). 1989-ben II. János Pál pápa meglátogatta sírhelyét és tiszteletét tette, a nyolc boldogság emberének nevezte őt. 1990. május 20-án II. János Pál pápa boldoggá avatta.
Nagyon szép megfejtéseket kaptunk a következő személyektől: Székely Péterné és Kiss-Pető Apor
Szívből gratulálunk nyerteseinknek!
Nyereményük: Diós István: A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma CD
Köszönjük hogy velünk játszottak!
A helyes válaszok a következőek voltak:
- Szent Mihály arkangyal
- Szent Pál apostol
- Páduai Szent Antal a kicsi Jézussal
- Assisi Szent Klára
- Assisi Szent Ferenc
- Szent Bernadett
- Kalkuttai Szent Teréz (Teréz anya)
- Szent Johanna (Jean d' Arc)
- Szent Edith Stein
- Szent II. János Pál pápa
- Szent Anna, Máriával
- Boldog Habsburg-Lotharingiai IV. Károly
- Szent József a kicsi Jézussal
- Bosco Szent János (Don Bosco)
- Boldogságos Szűz Mária
- Szent Péter apostol
- Boldog Chiara Luce Badano
- Pietrelcinai Szent Pio (Pio atya)
- Néri Szent Fülöp
- Szent Miklós püspök
- Bernadette Soubirous
- Lisieux-i Szent Teréz
- Béke Királynője Medugorjei Szűzanya
- Szent Faustyna
- Szent Rita
- Szent Jacinta Marto
Akit nem sikerült felismerni: Boldog Pier Giorgio Frassati(középen keresztbetett kézzel,öltönyben). 1989-ben II. János Pál pápa meglátogatta sírhelyét és tiszteletét tette, a nyolc boldogság emberének nevezte őt. 1990. május 20-án II. János Pál pápa boldoggá avatta.
Nagyon szép megfejtéseket kaptunk a következő személyektől: Székely Péterné és Kiss-Pető Apor
Szívből gratulálunk nyerteseinknek!
Nyereményük: Diós István: A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma CD
Köszönjük hogy velünk játszottak!
Május szép imádsága: a loretói litánia
„Néked ajánljuk, Szűzanyánk, a legszebb hónap alkonyát”
– hangzik fel május estéin hazánk sok templomában a szép népének a
loretói litánia elimádkozása után. Égi édesanyánkat köszöntjük májusban.
 |
| Hieronymus Wierix: A Szűz a loretói litánia szimbólumaival |
Egyházunk a Szűzanyának, Isten legszebb teremtményének ajánlja májust, a virágba borulás hónapját. Az Énekek éneke vőlegényének köszöntése méltó alapja tiszteletünknek: „Kelj föl, kedvesem, gyere szépségem! A föld színén immár virágok nyílnak” (vö. Én 2,10–12).
Először X. Alfonz, Castiglia királya kapcsolta össze májust a Szűz Mária személyével a 13. században – ilyenkor megkoronázta a Szűzanya képét, szobrát, és énekekkel magasztalta Máriát. Ez a májushoz kapcsolódó tisztelet kibontakozott szerte Európában; számos kiadvány jelent meg, és a pápák is jóváhagyták tanításaikkal, körleveleikkel. Egyre inkább elterjedt és általánossá vált, hogy a hívek litánia imádkozására gyűltek össze esténként.
A litánia kifejezés a görög litaneuó (könyörgök) szóból származik. A 7. századra alakult ki a mai formája: szándék – hívek válasza.
A loretói litánia a Boldogságos Szűz Máriát köszöntő és segítségül hívó imádság. A Párizsban fönnmaradt, 1200 körüli rímes litániára vezethető vissza, mely valószínűleg a bizánci szertartás akathiszt himnusza hatására készült. Mai formája a 16. századból származik: a fennmaradt adatok szerint nyilvánosan imádkozták Loretóban, a bazilikában lévő Szent Házban szombat esténként. Nyomtatásban 1558-ban jelent meg Németországban, valószínűleg Kaníziusz Szent Péter kiadásában, aki Loretóban járva hallotta az imádságot. VIII. Orbán pápa a 17. század végén egyetemes használatra rendelte el a loretói litániát, a különböző helyi Mária-litániák helyett. XIII. Leó pápa ezt 1886-ban megerősítette.
A loretói litánia alapformája: 48 (12x4) invokáció, a Szűzanya 48 megszólítása. Ebből 13 Isten szűz anyját, 5 az erények hordozóját, 13 az ószövetségi előképekben jövendölt Máriát, 5 az oltalmazót, 12 a királynőt kéri: „Könyörögj érettünk!”
Mivel e litánia az Egyházban eleven valóság, újabb és újabb invokációi születnek – a II. vatikáni zsinat után például: „Egyházunk Anyja, könyörögj érettünk!” Ide kapcsolódik a Ferenc pápa által elrendelt ünnep, melyet pünkösdhétfőn ülünk meg: Szűz Mária, az Egyház Anyja kötelező emléknapja.
Az egyes invokációkról részletesebben a Magyar katolikus lexikon megfelelő címszavainál olvashatunk.
A loretói litánia magyar énekelt változatában (Éneklő Egyház 693–694., Hozsanna 199–200.) négy invokáció után ismétlődik a „Könyörögj érettünk!” kérés.
Hazánkban május minden estéjén imádkozzák a legtöbb templomban e litániát, melyhez egyházmegyei és helyi szokások szerint különböző Mária-imádságok kapcsolódnak.
Könyörögjünk! Istenünk, te egyszülött Fiadnak, Urunk, Jézus Krisztusnak feltámadásával megörvendeztetted a világot. Add, kérünk, hogy az ő Anyjának közbenjárására eljussunk az örök élet örömébe. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.
Forrás
Magyar katolikus lexikon
Adoremus (2018. május)
Magyar Kurír
(bh)
Krisztus szolidáris velünk?
Manapság,
nagyjából a hatvanas évek óta, nagyon népszerű lett vallási
szövegkörnyezetben emlegetni a szolidaritást. Más hasonló kifejezések
rutinszerű használata mellett, ez is annak a jele, hogy vallási
élményeink és igényeink kezdenek ellaposodni, elvilágiasodni: a vallás
középpontjába Isten dicsőítése és a lelkek üdve (vagy kárhozata) helyett
szociológiai, sőt társadalompolitikai megfontolások kerültek.A szolidaritás jellemzően nem teológiai, hanem társadalomtudományi eredetű kifejezés. Sem a klasszikus, sem a középkori latin nem ismeri, francia eredetű (bár a latin solidus = teljes, egész, tömör szóra vezethető vissza) és jellemzően a modern munkás és egyéb érdekképviseleti mozgalmak ihlették. A szó valójában olyan társadalmi jellegű közmegegyezést, közös érdekképviseletet jelent, mely azonos érdeklődésű, érdekű, célú egyének, vagy társadalmi csoportok között áll fönn, jön létre.
Távol álljon tőlem minden pedantéria vagy purizmus, de a teológiának (az isteni kinyilatkoztatásra alapozva) megvan a saját nyelvezete, és az adott jelentéstartalom kifejezésére alkalmasabb, helyesebb lenne a testvériség vagy a sorsközösség szavakat használni. Ha konkrétan a Megváltó Krisztus közösségvállalására gondolunk a megváltásra szoruló emberiséggel, akkor itt van mindjárt a biblikus 'szövetség': "Ez a kehely az új szövetség az én véremben" (Lk 22,19), vagy a 'testvériség', melynek alapja a Krisztus természetes Isten-Fiúsága és a mi kegyelmi, fogadott fiúságunk közötti szoros összefüggés: "A fogadott fiúság lelkét nyertétek el ... az Istennek fiai vagyunk ... Krisztusnak pedig társörökösei" (Róm 8:15-17; vö. Jn 1,12, etc.), de a 'sorsközösség' is sokkal közelebb áll ahhoz, amit az "Ige emberré (testté) lett" (Jn 1,14) vagy a "kiüresítette önmagát, fölvette a szolga alakját, emberekhez hasonló lett" (Fil 2,7; vö. Zsid 4,15) kijelentésekkel a sugalmazott Szentírás közölni akart.
Sajnos egyes nyelvi divatokkal a teológia, a liturgia, és általában a vallás sokszor nem gazdagodik, hanem éppen szegényedik. Előfordul, hogy nem azzal szolgáljuk az emberek lelki érdekeit, ha az általuk világi szövegkörnyezetből ismert nyelven és stílusban kezdünk hozzájuk beszélni, mivel bizonyos kifejezések az eredeti keresztény jelentéstartalomnak nem tökéletes megfelelői, hanem csupán gyenge, olykor félrevezető analógiái.
Quantum potes, tantum aude - Alácsi Ervin blogja
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)