Kyrie eleison! Uram, irgalmazz!
Kedves Testvéreim!
Sok liturgikus abúzusokról, hitbéli eretnekségekről hallunk ma. Elég csak a német egyház papjainak, püspökeinek, bíborosainak tevékenységét, megnyilatkozásait figyelnünk. Azt mondják, hogy nem fontosak a dogmák, a hittételek, a hagyomány.
De én megkérdezem, és nagyon szívesen venném, ha meg is kérdezhetném tőlük személyesen is: Kérdezte-e Önöktől valaki, hogy Önök milyen Egyházat akarnak? Kérdés-e az egyáltalán, hogy Önök, vagy akár csak egy ember is milyen Egyházat akar? Megreformálható-e az Egyház? Ha, igen, akkor Önök szerint melyek azok az örök értékek, melyek kortalanok, és megváltoztathatatlanok?
Azt írja Gál Ferenc professzor atya egyik művében (Zsinat és korforduló), hogy "minden emberi intézmény, amely együtt akar haladni a korral, érzi, hogy állandó reformra szorul".
Több szempontból sem érthetek egyet professzor atyával. Egyrészt az Egyház nem emberi intézmény (Csak annyiban, hogy a zarándok egyház tagjai is, tehát a földön még élő emberek IS alkotják.), másrészt meggyőződésem, hogy nem is kell együtt haladnia a korral! Mert mit jelent "együtt haladni a korral"? Hogy megváltoztathatatlan tanításokat megváltoztatunk, azzal indokolva ezt, hogy "korunk követeli"? Mintha a mindenkori korszellemet irányító erők és egyáltalán a mindenkori korszellem "akarata", befolyása, életet alakító ereje hatalmasabb lenne A Szentháromságos Egy Isten kinyilatkoztatásánál! A mindenkori társadalmi folyamatok - irgalomra és szeretetre hivatkozva történő - elfogadása egészen egyszerűen a krisztusi "követelményrendszer" figyelmen kívül hagyása, sőt Isten lecserélése egy jog - és embervédő szervezet humanitárius ideológiájára, és az abből fakadó magatartásra.
Nemrég elolvastam egy liberális, progresszív katolikus teológus egyik könyvét. Kíváncsi voltam, hogy mit tud még hozzátenni azokhoz az eretnek gondolatokhoz, amit már sajnos mindennap tapasztalhatunk a progresszív teológusok, papok előadásában. Herbert Haag "Csak aki változik, marad hű önmagához című könyvében (Bencés Kiadó, Pannonhalma, 2006.) egészen döbbenetes olvasni, hogy miként gondolja ez az ember - és a hasonlóan gondolkodók - az Egyház jövőjét. Haag a könyvben a francia felvilágosodás elveit és a Jefferson-féle Függetlenségi Nyilatkozatot "tolja maga előtt" akkor, amikor az Egyház általa óhajtott jövőjéről beszél.
Haag először is megszakítaná a katolikus egységet - ami a liberális, progresszív gondolkodóknak köszönhetően már amúgy is szakadozik - , de nagyon gyorsan. Azt az egységet, amelyik az egyik legfőbb jellemzője a Katolikus Egyháznak:
"Az egyes püspöki konferenciáknak képeseknek kell lenniük szabadon meghatározni, hogy mi felel meg országuk vagy régiójuk szükségleteinek."
Kedves Testvérek! Mi ez, ha nem a protestantizálás egyik lépése?! Haag ezzel a lépéssel egyértelműen protestantizálná az Egyházat. Nem más történne ha ő dönthetne, mint hogy a Katolikus Egyház a protestáns mozgalomhoz hasonlóan sok-sok "felekezetre", "kisegyházra" polarizálódna!
De Haag ezzel nem érné be, hiszen az állítja, hogy ahol a paphiány miatt "az eucharisztiát nem tudják megünnepelni (Haag és a progresszívek folyamatosan a protestáns terminológiában megszokott szavakat használják amikor a szentmiséről, az Eucharisztiáról beszélnek; "lakoma", "ünneplés", úrvacsora, stb.), ott erre fel kell hatalmazni világiakat". (Vö. Haag: i.m. 121-122)
Ez egészen döbbenetes és botrányos is! A botrány az az, hogy Haag és a hozzá hasonló gondolkodók teret kaphattak és kapnak is a tanításban! Az ilyen emberek miatt látunk például nőket áldoztatni. És ha ez nem lenne elég a döbbenethez, akkor ezek a nők topokban, szoknyában, trikóban, liturgikus ruha nélkül teszik ezt. Számomra nők liturgikus ruhában egyértelműen protestáns érzületet közvetítenek. A liturgia formálja a hitet! Lex orandi lex credendi! Kicsit sarkítva: Amilyen a liturgiád (imád) olyan a hited! Ha egy kicsit is engedünk a liturgiánkból, akkor csak idő kérdése, és megváltoztatják kis lépésekkel a liturgia egészét, és ez beláthatatlan következményekkel járna a hitünkre nézve is! Mi, katolikusok azt hisszük - dogmaként! -, hogy nő nem veheti fel az egyházi rend szentségét! Nem lehet sem szerpap, sem áldozópap, sem püspök! Ha nem lehet, akkor nem szolgálhat a szentélyben nő, főleg nem liturgikus ruhában. Ennek semmi köze az egyenjogúsághoz! Ha engedjük, hogy a nők a liturgiákon is kisebb szerepeket töltsenek be, mondván, hogy csak kis lépés ez, és nincs okunk aggódni, akkor majd lesz egy következő kis lépés is, majd megint egy kis lépés, és így tovább! És a végén azt látjuk, hogy semmi különbség nem lesz a protestáns és a katolikus liturgia között. Mert annyi mindent fogunk engedni a hamis irenizmus jegyében. Nem lehet tehát engedni!
Ebbe az átalakításba szervesen beleillenek azok az aprónak tűnő terminológiai változtatások, melyekkel alattomosan,a "kertek alatt" cserélnék le a katolikus terminológiát, elnevezéseket. Megemlítek egy példát. A mai teológiai fősodorban nagyon jól elboldoguló, és progresszív nézeteit nyíltan hangoztató Máté-Tóth András írja (Egyház a pokol kapujában, Agapé, Szeged, 2006., 27.), hogy:
"A II. Vatikáni Zsinat nagy vívmánya volt, és kisebb csoportokat leszámítva az egész világegyház által elfogadást nyert: a népnyelvű liturgia. Az eucharisztikus lakomát ünneplő közösség azzal, hogy az imádságokat saját anyanyelvén hallotta, intenzívebben tudott részt venni a lakomán elnöklő pap imádságában."
Itt is olvasható az "ünneplő közösség" és az "eucharisztikus lakoma". Aztán jön a következő agyrém: "a lakomán elnöklő pap". A protestáns felekezeteknél , például az evangélikusoknál van "elnök-püspök". Máté-Tóth szerint a szentmise áldozatából lakoma és ünneplés lesz, a szentmisén Krisztust megtestesítő papból az ünneplő közösség elnöke!
Kedves Testvérek ha nem figyelünk, szépen mindent meg fognak változtatni, át fognak nevezni! Pedig Szent X. Piusz a Szent Officium (a mai Hittani Kongregáció) híres "Lamentabili" rendeletét megerősítve már 1907. július 3-án elítélte a modernisták tévedéseit. Ebben különösen fontosnak tartotta kiemelni, hogy a katolicizmus hű lesz a dogmákhoz, és nem fog egyfajta tág értelemben vett liberális protestantizmussá alakulni! A rendelet többek között elítélte és a modernisták tévedésének ítélte a következő állítást:
"A mai katolicizmus az igazi tudománnyal összeegyeztethetetlen, ha egyfajta nem dogmatikus kereszténységgé, vagyis egy tág értelemben vett liberális protestantizmussá nem alakul." (DH 3465)
Ám, hogy ma azt látjuk, hogy mégis megteszik egyesek azt, hogy relativizálják a katolikus igazságokat, hogy a vallási pluralizmust hirdetik, hogy bűnöket relativizálnak, hogy bármilyen okkal indokolva is, de tagadják és középkori hiedelemnek titulálják a Szentírás könyveinek sugalmazottságát, hogy tagadják és a saját narratívájuk szerint magyarázzák az Egyház "egyetemesen üdvözítő közvetítését", Krisztus egyetlen Egyházának a katolikus egyházzal történő teljes azonosságát, hogy azt merik állítani, hogy "Isten akarata, hogy több vallás létezik", hogy vallási relativizmustól vezérelve nem átallják azt hangoztatni, hogy az egyik vallás ugyanolyan és "annyit is ér, mint a másik", az azért történhet meg, mert a Szentszék mai irányvonala nem a hagyományt és nem a dogmákat védi és közvetíti, hanem egyfajta globális világegyházat kíván kiépíteni, melyben nincs helye annak ami különbözik a protestánsoktól!
Amikor - szerintem - a józan eszét már régen elvesztő Walter Kasper leírja és komolyan gondolja ezt, akkor nagyon nagy a baj a Vatikánban:
" A katolicizmusnak kettős veszélye van. Egyrészt az, hogy differenciálatlanul azonosítja az Egyháznak egy konkrét történelmi alakját annak lényegével. Így jött létre például az antimodernista elzárkózás a fejlődéstől, a hagyományőrző megmerevedés, az önkényes gettó, sőt helyenként egyenesen az Egyház bálványozása." (Perspektívák - Egyház és pluralizmus, Vigilia, 1993./3. 232. in: Mihályi Gilbert O. Praem: Új módon vagyunk Egyház, Márton Áron Kiadó, Szerk.: Arató László, Budapest, 1998., 27.)
Ha ezt a pár sort száz évvel ezelőtt - hogy korábbra ne is menjünk vissza - olvassuk, akkor biztosak vagyunk benne, hogy egy protestáns ember írta. Mára odáig jutottunk, hogy a katolikus Egyház egyik bíborosa írta ezt, akinek életét is oda kellene adnia az Egyházért!
Herbert Haag fentebb idézett művében azt is leírta, hogy a jövőbeli átalakított egyházban "meg kell szüntetni a klérus és a világiak szembenállását". Szerinte a "férfiak és nők egyenjogúsága az egyházon belül is emberi jog". Tehát ő is tagadja, hogy ontológiai különbség van a klérus és a világiak között, már ami az Istennel való kapcsolatukat illeti. Ez is egy protestáns gondolkodás, hozzáállás! Mi sem bizonyítja Haag fprotestáns gondolkodását jobban, mint az, hogy szerinte nem jó az a rendszer ami a Katolikus Egyház vezetése tekintetében kétezer éve van. Szerinte a hierarchia csúcsán nem a pápának kellene lennie, hanem "egy a püspökökből és a különböző kontinensekről származó férfiakból és nőkből álló grémiumnak kellene megvalósítani az irányítást". Ez egyfajta protestáns, feminista gondolat, mely kevert, szinkretista egyház jövőjét vizionálja, melyben keveredik a konciliarizmus és a gallikanizmus, Ezt maga Haag támasztja alá, amikor ezt írja: "E grémium kompetenciáját és hatalmi körét korlátozná, hogy az egyház életét és gyakorlatát illető döntéseket az érintett püspöki konferenciák hoznák meg. A - nevezzük így - >>világegyháztanács<< számára viszonylag kevés, a más világvallásokkal közös döntés maradna." (Vö. Haag: i.m.: 122-123.)
Összegezve tehát kedves testvérek, elmondható, hogy ezeknek az embereknek nem tetszik az, ami kétezer éve az Egyház hite. Nem tetszik nekik a pápa fősége, nem tetszik nekik, hogy nők nem lehetnek az egyházi rend tagjai, nem tetszik neki, hogy az Egyházban nem szavazáson dőlnek el a fontos kérdések, nem tetszik nekik, hogy Jézus Krisztus parancsokat adott! Nem tetszik nekik, hogy be kell tartani parancsokat, mert hiszen az ellentétes az individualizmussal és a perszonalista világképpel!
Mindezek nem lennének bajok - ezt már többször megírtam -, ha nem a Katolikus Egyházat akarnák átalakítani, ha nem a megváltoztathatatlan tanításokat vennék semmibe! Ha alakítanának egy saját egyházat, ahol mindezeket a tanokat, gondolatokat hihetnék, taníthatnák. De, nem! Ők a mi szent hitünket támadják, rombolják többféle módon és rengeteg eszközzel!
A CCEO, a Keleti Egyházak Kánonjainak Kódexe (Codex Canonum Ecclesiarum Orientalum) külön kitér arra, hogy a krisztushívőknek milyen kötelességei vannak, és főleg arra, hogy "az élő, hiteles tanítóhivatalhoz ragaszkodva kötelesek sértetlenül megőrízni az ősök által áthagyományozott hitet, nyíltan megvallani azt, s elmélyíteni a gyakorlás és a szeretet cselekedetei által (CCEO 10. kánon) /in: Erdő Péter: Egyházjog, SZIT., Budapest, 2014., 217.o./.
Ez kell, hogy legyen az egyetlen követendő magatartás a katolikus hívek számára is!
Ámen
Forrás: Őrangyal- Katolikus hitvédelem FB oldal
Kedves Testvéreim!
Sok liturgikus abúzusokról, hitbéli eretnekségekről hallunk ma. Elég csak a német egyház papjainak, püspökeinek, bíborosainak tevékenységét, megnyilatkozásait figyelnünk. Azt mondják, hogy nem fontosak a dogmák, a hittételek, a hagyomány.
De én megkérdezem, és nagyon szívesen venném, ha meg is kérdezhetném tőlük személyesen is: Kérdezte-e Önöktől valaki, hogy Önök milyen Egyházat akarnak? Kérdés-e az egyáltalán, hogy Önök, vagy akár csak egy ember is milyen Egyházat akar? Megreformálható-e az Egyház? Ha, igen, akkor Önök szerint melyek azok az örök értékek, melyek kortalanok, és megváltoztathatatlanok?
Azt írja Gál Ferenc professzor atya egyik művében (Zsinat és korforduló), hogy "minden emberi intézmény, amely együtt akar haladni a korral, érzi, hogy állandó reformra szorul".
Több szempontból sem érthetek egyet professzor atyával. Egyrészt az Egyház nem emberi intézmény (Csak annyiban, hogy a zarándok egyház tagjai is, tehát a földön még élő emberek IS alkotják.), másrészt meggyőződésem, hogy nem is kell együtt haladnia a korral! Mert mit jelent "együtt haladni a korral"? Hogy megváltoztathatatlan tanításokat megváltoztatunk, azzal indokolva ezt, hogy "korunk követeli"? Mintha a mindenkori korszellemet irányító erők és egyáltalán a mindenkori korszellem "akarata", befolyása, életet alakító ereje hatalmasabb lenne A Szentháromságos Egy Isten kinyilatkoztatásánál! A mindenkori társadalmi folyamatok - irgalomra és szeretetre hivatkozva történő - elfogadása egészen egyszerűen a krisztusi "követelményrendszer" figyelmen kívül hagyása, sőt Isten lecserélése egy jog - és embervédő szervezet humanitárius ideológiájára, és az abből fakadó magatartásra.
Nemrég elolvastam egy liberális, progresszív katolikus teológus egyik könyvét. Kíváncsi voltam, hogy mit tud még hozzátenni azokhoz az eretnek gondolatokhoz, amit már sajnos mindennap tapasztalhatunk a progresszív teológusok, papok előadásában. Herbert Haag "Csak aki változik, marad hű önmagához című könyvében (Bencés Kiadó, Pannonhalma, 2006.) egészen döbbenetes olvasni, hogy miként gondolja ez az ember - és a hasonlóan gondolkodók - az Egyház jövőjét. Haag a könyvben a francia felvilágosodás elveit és a Jefferson-féle Függetlenségi Nyilatkozatot "tolja maga előtt" akkor, amikor az Egyház általa óhajtott jövőjéről beszél.
Haag először is megszakítaná a katolikus egységet - ami a liberális, progresszív gondolkodóknak köszönhetően már amúgy is szakadozik - , de nagyon gyorsan. Azt az egységet, amelyik az egyik legfőbb jellemzője a Katolikus Egyháznak:
"Az egyes püspöki konferenciáknak képeseknek kell lenniük szabadon meghatározni, hogy mi felel meg országuk vagy régiójuk szükségleteinek."
Kedves Testvérek! Mi ez, ha nem a protestantizálás egyik lépése?! Haag ezzel a lépéssel egyértelműen protestantizálná az Egyházat. Nem más történne ha ő dönthetne, mint hogy a Katolikus Egyház a protestáns mozgalomhoz hasonlóan sok-sok "felekezetre", "kisegyházra" polarizálódna!
De Haag ezzel nem érné be, hiszen az állítja, hogy ahol a paphiány miatt "az eucharisztiát nem tudják megünnepelni (Haag és a progresszívek folyamatosan a protestáns terminológiában megszokott szavakat használják amikor a szentmiséről, az Eucharisztiáról beszélnek; "lakoma", "ünneplés", úrvacsora, stb.), ott erre fel kell hatalmazni világiakat". (Vö. Haag: i.m. 121-122)
Ez egészen döbbenetes és botrányos is! A botrány az az, hogy Haag és a hozzá hasonló gondolkodók teret kaphattak és kapnak is a tanításban! Az ilyen emberek miatt látunk például nőket áldoztatni. És ha ez nem lenne elég a döbbenethez, akkor ezek a nők topokban, szoknyában, trikóban, liturgikus ruha nélkül teszik ezt. Számomra nők liturgikus ruhában egyértelműen protestáns érzületet közvetítenek. A liturgia formálja a hitet! Lex orandi lex credendi! Kicsit sarkítva: Amilyen a liturgiád (imád) olyan a hited! Ha egy kicsit is engedünk a liturgiánkból, akkor csak idő kérdése, és megváltoztatják kis lépésekkel a liturgia egészét, és ez beláthatatlan következményekkel járna a hitünkre nézve is! Mi, katolikusok azt hisszük - dogmaként! -, hogy nő nem veheti fel az egyházi rend szentségét! Nem lehet sem szerpap, sem áldozópap, sem püspök! Ha nem lehet, akkor nem szolgálhat a szentélyben nő, főleg nem liturgikus ruhában. Ennek semmi köze az egyenjogúsághoz! Ha engedjük, hogy a nők a liturgiákon is kisebb szerepeket töltsenek be, mondván, hogy csak kis lépés ez, és nincs okunk aggódni, akkor majd lesz egy következő kis lépés is, majd megint egy kis lépés, és így tovább! És a végén azt látjuk, hogy semmi különbség nem lesz a protestáns és a katolikus liturgia között. Mert annyi mindent fogunk engedni a hamis irenizmus jegyében. Nem lehet tehát engedni!
Ebbe az átalakításba szervesen beleillenek azok az aprónak tűnő terminológiai változtatások, melyekkel alattomosan,a "kertek alatt" cserélnék le a katolikus terminológiát, elnevezéseket. Megemlítek egy példát. A mai teológiai fősodorban nagyon jól elboldoguló, és progresszív nézeteit nyíltan hangoztató Máté-Tóth András írja (Egyház a pokol kapujában, Agapé, Szeged, 2006., 27.), hogy:
"A II. Vatikáni Zsinat nagy vívmánya volt, és kisebb csoportokat leszámítva az egész világegyház által elfogadást nyert: a népnyelvű liturgia. Az eucharisztikus lakomát ünneplő közösség azzal, hogy az imádságokat saját anyanyelvén hallotta, intenzívebben tudott részt venni a lakomán elnöklő pap imádságában."
Itt is olvasható az "ünneplő közösség" és az "eucharisztikus lakoma". Aztán jön a következő agyrém: "a lakomán elnöklő pap". A protestáns felekezeteknél , például az evangélikusoknál van "elnök-püspök". Máté-Tóth szerint a szentmise áldozatából lakoma és ünneplés lesz, a szentmisén Krisztust megtestesítő papból az ünneplő közösség elnöke!
Kedves Testvérek ha nem figyelünk, szépen mindent meg fognak változtatni, át fognak nevezni! Pedig Szent X. Piusz a Szent Officium (a mai Hittani Kongregáció) híres "Lamentabili" rendeletét megerősítve már 1907. július 3-án elítélte a modernisták tévedéseit. Ebben különösen fontosnak tartotta kiemelni, hogy a katolicizmus hű lesz a dogmákhoz, és nem fog egyfajta tág értelemben vett liberális protestantizmussá alakulni! A rendelet többek között elítélte és a modernisták tévedésének ítélte a következő állítást:
"A mai katolicizmus az igazi tudománnyal összeegyeztethetetlen, ha egyfajta nem dogmatikus kereszténységgé, vagyis egy tág értelemben vett liberális protestantizmussá nem alakul." (DH 3465)
Ám, hogy ma azt látjuk, hogy mégis megteszik egyesek azt, hogy relativizálják a katolikus igazságokat, hogy a vallási pluralizmust hirdetik, hogy bűnöket relativizálnak, hogy bármilyen okkal indokolva is, de tagadják és középkori hiedelemnek titulálják a Szentírás könyveinek sugalmazottságát, hogy tagadják és a saját narratívájuk szerint magyarázzák az Egyház "egyetemesen üdvözítő közvetítését", Krisztus egyetlen Egyházának a katolikus egyházzal történő teljes azonosságát, hogy azt merik állítani, hogy "Isten akarata, hogy több vallás létezik", hogy vallási relativizmustól vezérelve nem átallják azt hangoztatni, hogy az egyik vallás ugyanolyan és "annyit is ér, mint a másik", az azért történhet meg, mert a Szentszék mai irányvonala nem a hagyományt és nem a dogmákat védi és közvetíti, hanem egyfajta globális világegyházat kíván kiépíteni, melyben nincs helye annak ami különbözik a protestánsoktól!
Amikor - szerintem - a józan eszét már régen elvesztő Walter Kasper leírja és komolyan gondolja ezt, akkor nagyon nagy a baj a Vatikánban:
" A katolicizmusnak kettős veszélye van. Egyrészt az, hogy differenciálatlanul azonosítja az Egyháznak egy konkrét történelmi alakját annak lényegével. Így jött létre például az antimodernista elzárkózás a fejlődéstől, a hagyományőrző megmerevedés, az önkényes gettó, sőt helyenként egyenesen az Egyház bálványozása." (Perspektívák - Egyház és pluralizmus, Vigilia, 1993./3. 232. in: Mihályi Gilbert O. Praem: Új módon vagyunk Egyház, Márton Áron Kiadó, Szerk.: Arató László, Budapest, 1998., 27.)
Ha ezt a pár sort száz évvel ezelőtt - hogy korábbra ne is menjünk vissza - olvassuk, akkor biztosak vagyunk benne, hogy egy protestáns ember írta. Mára odáig jutottunk, hogy a katolikus Egyház egyik bíborosa írta ezt, akinek életét is oda kellene adnia az Egyházért!
Herbert Haag fentebb idézett művében azt is leírta, hogy a jövőbeli átalakított egyházban "meg kell szüntetni a klérus és a világiak szembenállását". Szerinte a "férfiak és nők egyenjogúsága az egyházon belül is emberi jog". Tehát ő is tagadja, hogy ontológiai különbség van a klérus és a világiak között, már ami az Istennel való kapcsolatukat illeti. Ez is egy protestáns gondolkodás, hozzáállás! Mi sem bizonyítja Haag fprotestáns gondolkodását jobban, mint az, hogy szerinte nem jó az a rendszer ami a Katolikus Egyház vezetése tekintetében kétezer éve van. Szerinte a hierarchia csúcsán nem a pápának kellene lennie, hanem "egy a püspökökből és a különböző kontinensekről származó férfiakból és nőkből álló grémiumnak kellene megvalósítani az irányítást". Ez egyfajta protestáns, feminista gondolat, mely kevert, szinkretista egyház jövőjét vizionálja, melyben keveredik a konciliarizmus és a gallikanizmus, Ezt maga Haag támasztja alá, amikor ezt írja: "E grémium kompetenciáját és hatalmi körét korlátozná, hogy az egyház életét és gyakorlatát illető döntéseket az érintett püspöki konferenciák hoznák meg. A - nevezzük így - >>világegyháztanács<< számára viszonylag kevés, a más világvallásokkal közös döntés maradna." (Vö. Haag: i.m.: 122-123.)
Összegezve tehát kedves testvérek, elmondható, hogy ezeknek az embereknek nem tetszik az, ami kétezer éve az Egyház hite. Nem tetszik nekik a pápa fősége, nem tetszik nekik, hogy nők nem lehetnek az egyházi rend tagjai, nem tetszik neki, hogy az Egyházban nem szavazáson dőlnek el a fontos kérdések, nem tetszik nekik, hogy Jézus Krisztus parancsokat adott! Nem tetszik nekik, hogy be kell tartani parancsokat, mert hiszen az ellentétes az individualizmussal és a perszonalista világképpel!
Mindezek nem lennének bajok - ezt már többször megírtam -, ha nem a Katolikus Egyházat akarnák átalakítani, ha nem a megváltoztathatatlan tanításokat vennék semmibe! Ha alakítanának egy saját egyházat, ahol mindezeket a tanokat, gondolatokat hihetnék, taníthatnák. De, nem! Ők a mi szent hitünket támadják, rombolják többféle módon és rengeteg eszközzel!
A CCEO, a Keleti Egyházak Kánonjainak Kódexe (Codex Canonum Ecclesiarum Orientalum) külön kitér arra, hogy a krisztushívőknek milyen kötelességei vannak, és főleg arra, hogy "az élő, hiteles tanítóhivatalhoz ragaszkodva kötelesek sértetlenül megőrízni az ősök által áthagyományozott hitet, nyíltan megvallani azt, s elmélyíteni a gyakorlás és a szeretet cselekedetei által (CCEO 10. kánon) /in: Erdő Péter: Egyházjog, SZIT., Budapest, 2014., 217.o./.
Ez kell, hogy legyen az egyetlen követendő magatartás a katolikus hívek számára is!
Ámen
Forrás: Őrangyal- Katolikus hitvédelem FB oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése