Tudtad, hogy a tűzoltóknak is van saját imájuk?

Hamarosan – egészen pontosan holnap,szombaton – ünnepeljük Szent Flórián napját, akit a tűzoltók védőszentjükként tisztelnek. A közelgő ünnep kapcsán osztjuk meg a tűzoltók imáját veletek!

A tűzoltók népszerűsége és elismertsége nem véletlenül az egyik legmagasabb a szakmák között: gyönyörű hivatás az övék, az önzetlen segítségnyújtás, a veszély idején lévő támasz miatt mindannyian felnézünk rájuk, szolgálatukért hálásak vagyunk. Magyarországon ma már “katasztrófavédelem” titulus alatt működnek, de a köznyelv számára alighanem még sokáig tűzoltók maradnak – és ez így is van rendjén. 

Védőszentjük Szent Flórián, aki tradicionális katonai családból származott. A 3. század második felében élt, ekkor vette fel a keresztény hitet. A kor viszonylag békésen telt, Flórián békésen vett búcsút a hadseregtől.

Az egyik legfélelmetesebb elemi erőtől, a tűztől való rettegés keltette életre Flóriánnak, az “Isten tűzoltójának” alakját. A tűzoltók számára Flórián a tűzoltó munka lényegét testesíti meg:

az állhatatosságot, becsületet, embertársaik megsegítését. 

Cesiaban (a mai Felső-Ausztria területén) született a III. század második felében Diocletianus császár uralkodása idején lépett be légiósként a római hadseregbe, ahol tehetsége, bátorsága révén gyorsan haladt előre a katonai pályán, rövidesen a Caecia erőd parancsnoka lett. A legenda szerint az erődben hatalmas tűzvész pusztított, amit Flórián – szinte kilátástalan helyzetből – megfékezett. Katonái, kiket a legszörnyűbb tűzhaláltól mentett meg, Flórián emberfeletti, isteni erejének tulajdonították a tűzvész elmúltát s hírét szájról szájra adva, megszületett a Flórián-legenda. 

Diocletianus császár uralma alatt, 303-ban újra kitört az egyházüldözés. Amikor Flórián tudomást szerzett arról, hogy az Enns-parti Laureacumban (ma: Lorch) fogságba ejtettek 40 keresztényt, a foglyok segítségére sietett.

A városba érkezés előtt nyíltan megvallotta keresztény mivoltát, ezért elfogták és bíróság elé állították.

Egykori katonatársai vitték a bíró elé. Büntetésként megbotozták, majd arra ítélték, hogy kővel a nyakában az Enns-be dobják. Az ítéletet 304. május 4-én hajtották végre: az Enns hídjáról taszították le Flóriánt. 

A ránk maradt írásos emlékek szerint holtteste fennakadt egy sziklán, sas vigyázott rá, mígnem egy Valéria nevezetű keresztény asszony rátalált, kocsijába rejtve elvitte Lorchba és tisztességgel eltemettette.  Sírja felett templomot építettek, amelyet a bencések, majd a lateráni kanonok gondozott. Sírja körül mára híres kegyhely épült ki.

Kultusza elsősorban Felső-Ausztriában, Tirolban, Bajorországban terjedt el, de nagy tiszteletnek örvend Lengyelországban – főként Krakkóban – s hazánkban is. Ereklyéi Bolognába is eljutottak.

Mert folyóban halt mártírhalált, a középkorban az árvizek elleni védszentként is tisztelték.

A tűzvészek ellen védő Szent Flórián alakja a XV. század végén vált közismertté. Magyarországi ábrázolásainak kezdete is erre az időszakra tehető, főként a német ajkú területeken. A XVII. században a nagyszámú osztrák és német bevándorlás hatására hazánkban csaknem mindenütt megelevenedett a Flórián-kultusz.

Flórián napját -május negyedikét – a tűzoltók ma is a személye előtti főhajtással tartják nyilván, hiszen az elkötelezett hivatástudat alapja a vállalt munkába vetett hit és a hagyományokhoz való ragaszkodás.

A tűzoltók imája 

“Kötelességem teljesítése közben, Ó Istenem, ha bármikor láng csap fel,
Adj erőt, hogy megmenthessem az életet, nem számít, mennyi idős is legyen.
Segíts, hogy átölelhessem a gyermekemet, mielőtt túl késő,
Vagy megóvjak egy embert a szörnyű végzettől.
Tégy képessé arra, hogy meghalljam a leghalkabb segélykérést,
És gyorssá, és kellően ügyessé, hogy eloltsam a tüzet.
Hogy töltsem be szerepemet, és hogy adjam a legjobb önmagam,
Hogy megvédjem az embereket és javaikat.
És ha a Te akaratodból elveszítem az életem,
Vedd védelmező karodba családom, s szeretteim.
Ámen”

Forrás: FTSZ