Hagyományos római rítusú Szentmise-2019 Február 3

15:30 perces kezdettel a felsővárosi Szent Miklós minorita templomban (Szeged, Munkácsy u. 6) ,hagyományos római rítusú szentmise lesz P. Alácsi Ervin János celebrálásában.

Várjuk a kedves Híveket!

Hagyományos római rítusú Szentmise-2019 Január 27

15:30 perces kezdettel a felsővárosi Szent Miklós minorita templomban (Szeged, Munkácsy u. 6) ,hagyományos római rítusú szentmise lesz P. Alácsi Ervin János celebrálásában.

Várjuk a kedves Híveket!

A mai nap ferences szentje: Boldog Batthyány Strattmann László hitvalló, FERENCES HARMADRENDI.


A "SZEGÉNYEK ORVOSA", aki a vak és gyöngén látó betegeinek a kezelés végén egy maga által írt hittankönyvet is átadott, jelezve, hogy a természetfelettire nyitott szemekre is szükségünk van...





Ebből a könyvből való ez az idézet, tanítás:

„Marseille város egyik magas templomának tetején áll egy aranyozott Mária szobor, amelynek fénye a tengeren messze-messze látható. A hajósok szemüket a háborgó tenger közepéről állandóan e szoborra irányítják, hogy a legnagyobb viharban, zivatarban is megtalálják a biztos utat a kikötőbe. Ilyen a Krisztus által alapított anyaszentegyház is, amely a jó anya szeretetével vezérel minket az örök kikötőbe minden szakadékon át."

 Köszönjük a megemlékezést a Magyar Kapucinus Delegáció FB oldalnak!

„Nem az idő halad: mi változunk” – Madách Imre születésnapja

1823. január 21-én született Alsósztregován (ma: Szlovákia) és 1864. október 5-én –155 évvel ezelőtt – hunyt el ugyanott Madách Imre drámaíró, költő. Legismertebb műve, Az ember tragédiája című drámai költemény – minden bizonnyal a magyar irodalom legtöbbször idézett alkotása. A mű számos sorának, gondolatának önálló élete van: „A gép forog, az alkotó pihen.” (I. szín/ A mennyekben); Nem az idő halad: mi változunk, (III. szín/ Pálmafás vidék a paradicsomon kívül); „Milljók egy miatt.” (IV. szín/ Egyiptom); „Nem a kakas szavára kezd virradni,/ De a kakas kiált, mert hogy virrad.”; (VII. szín/ Konstantinápoly); „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!” (XV. szín/ Pálmafás vidék a paradicsomon kívül) – és sorolhatnánk tovább az elhíresült sorokat, amelyeket sokszor mondunk a hétköznapi élet helyzeteiben, többnyire úgy, hogy nem is vagyunk tudatában, Madách gondolatait idézzük.



[Madách Imre] – In: Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka, Budapest, Trezor, 1995 – Magyar Elektronikus Könyvtár

LUCIFER

„S nem érzéd-e eszméid közt az űrt,
Mely minden létnek gátjaúl vala,
S teremtni kényszerűltél általa?
Lucifer volt e gátnak a neve,
Ki a tagadás ősi szelleme. –
Győztél felettem, mert az végzetem,
Hogy harcaimban bukjam szüntelen,
De új erővel felkeljek megint.
Te anyagot szültél, én tért nyerék,
Az élet mellett ott van a halál,
A boldogságnál a lehangolás,
A fénynél árnyék, kétség és remény.”

Madách Imre: Az ember tragédiája, Első szín, A mennyekben, részlet – Magyar Elektronikus Könyvtár

Az ember tragédiája 1883. szeptember 21-i, Paulay Ede rendezte nemzeti színházi ősbemutatója óta nagy karriert futott be a magyarországi és a külföldi színpadokon – több tucat nyelvre lefordították – miközben mindmáig felmerül újra és újra az a kérdés is, hogy színpadra állítható-e egyáltalán Madách ún. emberiségkölteménye.



Madách Imre dolgozószobája, az „oroszlánbarlang” az alsó-sztregovai kastélyban, Szerémy Alajos rajza – In: Vasárnapi Újság, 1900. 47. évf. 42. sz. október 21. – Elektronikus Periodika Archívum

ÉVA

„Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál!
Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt:
A por hull csak belé, e föld szülötte,
Én glóriával átallépem azt.
Szerelem, költészet s ifíuság
Nemtője tár utat örök honomba;
E földre csak mosolyom hoz gyönyört,
Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra.”

Madách Imre: Az ember tragédiája, Tizenegyedik szín, Londonban, részlet – Magyar Elektronikus Könyvtár

A mű számos képzőművészt is megihletett. A legtöbbek által ismert illusztrációsorozat Zichy Mihály munkája.



Zichy Mihály: [Tizenharmadik szín, Az Űr] 1887 – In: Az ember tragédiája. Madách Imre drámája az illusztrációk és fordítások tükrében, virtuális kiállítás, 2004 – Magyar Elektronikus Könyvtár

ÁDÁM

[…]
„A célt, tudom, még százszor el nem érem.
Mit sem tesz. A cél voltaképp mi is?
A cél, megszünte a dicső csatának,
A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja e küzdés maga.”

Madách Imre: Az ember tragédiája, Tizenharmadik szín, Az Űr, részlet – Magyar Elektronikus Könyvtár

Az ember tragédiája, 12. szín, az U alakra épült nagyszerű falanszter udvara – A Zichy Mihály rajzai nyomán, az 1892-es bécsi bemutatóra készített Francesco Angelo Rottonara műhelyében készült terv változata. A bemutató létrejöttét támogató Esterházy Miklós után, ún. Esterházy-díszletnek nevezett sorozat fényképmásolata, [ca. 1930], [Budapest] – Színháztörténeti Tár

ÁDÁM

„Ne szánjatok. – Miénk
Ez őrülés; mi józanságtokat
Nem írigyeljük. Hisz, mi a világon
Nagy és nemes volt, mind ily őrülés,
Melynek higgadt gond korlátot nem ír. -
Szellembeszéd az, mely nemesb körökbül
Felénk rebeg, mint édes zengemény,
Tanúja, hogy lelkünk vele rokon,
S megvetjük e földnek hitvány porát,
Keresve útat a magasb körökbe.”–
(Évát ölelve tartja.)

Madách Imre: Az ember tragédiája, Tizenkettedik szín, U alakra épült nagyszerű falanszter udvara, részlet – Magyar Elektronikus Könyvtár

Kass János: [XV. szín] – In:Triptichon: Illusztrációk Madách Imre Az ember tragédiája, Bartók Béla A kékszakállú herceg vára, Kodály Zoltán Psalmus Hungaricus című művéhez, Szeged, Mozaik Kiadó, 2005 – Magyar Elektronikus Könyvtár

AZ ÚR

„Karod erős – szived emelkedett:
Végetlen a tér, mely munkára hív,
S ha jól ügyelsz, egy szózat zeng feléd
Szünetlenűl, mely visszaint s emel,
Csak azt kövesd. S ha tettdús életed
Zajában elnémúl ez égi szó,
E gyönge nő tisztább lelkűlete,
Az érdekek mocskától távolabb,
Meghallja azt, és szíverén keresztűl
Költészetté fog és dallá szürődni.”

Madách Imre: Az ember tragédiája, Tizenötödik szín, [Pálmafás vidék] – Magyar Elektronikus Könyvtár

–s–

A bejegyzés trackback címe:
https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/5773203

Boldog Özséb emléke

Január 20-a a keresztény naptár szerint a pálos rendet megalapító Boldog Özséb emléknapja. A boldoggá avatott Özséb Esztergomban, a Magyar Királyság akkori fővárosában látta meg a napvilágot 1200 körül. Neve a görög Euszebiosz magyarosított változata, melynek jelentése: Isten igaz tisztelője.

Tanulóévek

Legrégibb forrásaink csak arról tudnak, hogy híres, nemes magyar családból származott. Egyik életrajzírója a királyi udvar várispánjának teszi meg atyját, de vannak olyanok, akik a királyi családból származónak vélik. Az ifjú Özséb gondos nevelésben részsült Esztergomban és a Szent István király által alapított káptalani iskolában ismerkedett meg a betűvetéssel, majd a hét szabad művészettel. Életrajzírója szerény, hallgatag, komoly fiúnak jellemzi, aki szeretett egyedül lenni és félrevonulta mélyedni bele a tananyagba. Tanulmányai elvégzése után a papi hivatást választotta és hamar kitűnt társai közül, ő ugyanis nagy áhítattal celebrálta a szentmisét. Tehetsége miatt hamarosan előléptették, előbb kanonok, majd főkanonok lett. Egyházi hivatását mindig alázattal látta el és támogatta a rászorulókat. Jövedelméből mindig támogatta a szegényeket, szabadidejében mindig képezte magát. Fényesen felfelé ívelő egyházi „karrier” előtt állt, ő azonban a szellemi utat választotta: az egyházi bársonyszékek helyett a magányba és a remeteéletbe vágyódott, mint tette ezt sok más szerzetes és pap akkoriban, és mindnyájan a pilisi erdőkben találtak menedéket és nyugalmat.

Alakuló rend

A mongol hadak 1242-es kivonulása után Özséb valószínűleg kivette részét az ország újjáépítéséből, majd 1246-ban döntő elhatározásra szánta el magát: lemondott hivataláról. Minden vagyonát szétosztotta a szegények között és elvonult a pilisi rengetegbe, hogy remete életet éljen. A mai Pilisszántó közelében keresett menedéket, ahol imával és böjttel töltötte idejét. Első ténykedése az volt, hogy hármas barlang alatt, egy felbuzgó forrás mellé letűzte a szent keresztet. Ezt követően minden középkori és későbbi pálos templomban a főoltáron kívül a legszebb oltárt mindig a szent kereszt tiszteletére szentelték. A rend alapításának fontosságára egy látomás hívta fel a figyelmet. Egyik éjjel, ima közben azt látta, hogy sok egyedülálló csillag kereste egymást és végül egy nagy fényben egyesültek, a nagy világosság fénybe borította az erdőt. Ebből megértette, hogy a remetéknek egymásra kell találniuk és egy új rendet kell létrehozni. Özséb a Szentszéknél kérvényezte a rend alapítását, melyet IV. Orbán pápa először nem akart jóváhagyni, de Aquinói Szent Tamás pártfogásával végül megkapták a pápai áldást, de eleinte nem engedték meg nekik, hogy átvegyék a Szent Ágoston rend szabályait, mert a szükséges anyagi feltételeket nem látták biztosítva. Végül, 1308-ban a rend ezt is megkapta és akkortól áttértek a Szent Ágoston szabályai szerint való életre.

Özséb halála

Huszonnégy évet töltött Özséb a Pilisen, rendjét Remete Szent Pál oltalma alá helyezte, ő volt az első keresztény szent, aki az egyiptomi sivatag mélyére vonult, hogy ott remete életet éljen. Özséb hosszú és tevékeny élet után 1270. január 20-án halt meg a szentkereszti kolostorban, súlyos betegség után. Halálos ágyán a szabályok pontos megtartására, testvéri szeretetre és jó példaadásra buzdította testvéreit. Az általa alapított templom sírboltjában temették el. Oda kerültek tanítványai s későbbi utódai is. Hatvan év után a Szentszék elismerte Boldog Özséb életszentségét és azóta is a keresztény boldogok sorában tiszteljük őt.

OB

barikad.hu

Szentek napja

             Ezen a napon két személyről is megemlékezik a Római Katolikus Egyház.

                                            Árpádházi Szent Margit                                                                  /Klissza, 1242. jan. 27. – Nyulak szigete, a mai Margit-sziget, 1270. jan. 18./ 

IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária bizánci császári hercegnő gyermekeként született. A tatárok támadásai miatt a kétségbeeesett király Dalmáciába menekült és születendő gyermekét Magyarország megmentéséért Istennek ajánlotta fel. A nagykán váratlan halála miatt az ellenség sietve távozott hazánkból, a királyi pár pedig fogadalmához híven az akkor 3 éves Margitot a domonkos nővérek gondjaira bízta Veszprémben.

IV. Béla kolostort építtetett leánya részére a Duna egyik szigetén (Nyulak szigete), és itt tett fogadalmat 1254-ben. Margit kitartott szülei fogadalma mellett és sorban visszautasította a kérők házassági ajánlatait. Ezáltal bizonyította, hogy teljesen szabadon és szívének teljes odaadásával szentelte magát az Úrnak.

Margitot környezete az önfegyelmezés és a keresztény szeretet példaképének tekintette. Napjait munkában és imádságban töltötte. Egy szolgáló így mesélt róla: ,,Margit jó és szent volt, mindnyájunk példaképe. Alázatosabb volt, mint mi, szolgálóleányok.''

Az alábbi elvek szerint élt: Istent szeretni, magamat megvetni, senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni. Alázat, és a betegek semmitől sem vissza nem riadó szeretetteljes szolgálata jellemezte.

Imájában az Úrral beszélgetett, és tanította: „Ajánld tested és lelked az Úrnak, és szíved mindig legyen nála, hogy sem halál, sem bármely teremtmény el ne válasszon téged az Isten szeretetétől.”

Állítólag jövendőmondó képességekkel is rendelkezett.

A Margit-szigeten halt meg. A legenda szerint holtteste 3 hétig nem indult oszlásnak és rózsaillatot árasztott. XII. Piusz pápa 1943-ban szentté avatta.

Forrás: Etalon Film Kiadó

Clairvaux-i [ejtsd 'klervói'] Szent Bernát
/Fontaines-lès-Dijon,1090 -
Franciaország, Clairvaux-i ciszterci apátság,1153.augusztus 20./

Francia ciszterci szerzetes majd apát, egyházi író és hittudós. Az egyháztörténet egyik legfontosabb személyisége, a 12. század egyik szellemi vezéregyénisége, nagy hatású szónok.

845 évvel ezelőtt ezen a napon III.Sándor pápa szentté avatja Rómában.

Álljon most itt az egyik legkedvesebb idézetem Szent Bernát egyháztanítótól:

Tantum lucere vanum, tantum ardere parum: ardere et lucere perfectum.

magyarul (szó szerint):

Csak ragyogni hiúság, csak lobogni kevés, lobogni és ragyogni tökéletes.

magyarul (magyarázó fordításban):

Csak okoskodni és feltűnően cselekedni kérkedő hiúság, csak buzgólkodni és lelkesedni elégtelen, törekedni és nagyvonalúan cselekedni tökéletes.

magyarul (közönségesen):

Csak brillírozni és kivagyi módon fényezni magad nagyképűség, csak loholni és erőlködni nagyon kevés, a tökéletességhez egyszerre kell iparkodni és virítani .

A forrás:

Clairvaux-i Szt. Bernát szentbeszéde Keresztelő Szt. János születésének ünnepén (június 24).

"Audite ergo, fratres, quid de Joanne loquatur, cujus solemnis hodie nativitas celebratur. Ille, inquit, erat lucerna ardens, et lucens (Joan. V, 35). 0399B Magnum testimonium, fratres mei: magnus enim est cui perhibetur, sed major est ipse qui perhibet. Ille, inquit, erat lucerna ardens, et lucens. Est enim tantum lucere vanum, tantum ardere parum: ardere et lucere perfectum." (Sermo in nativitate S. Ioannis Baptistae, PL 183:399)

Megjelent: Quantum potes, tantum aude - Alácsi Ervin blogja

Kiegészítette és Összeállította: Kónya Ferenc Szerkesztő

---

Remete Szent Pál – Magyarország elfelejtett védőszentje

Remete Pál 1381 óta hazánk védőszentje. Nagy Lajos király ekkor ajánlotta fel neki Magyarországot.

Pál 228 körül született az egyiptomi Thébában. Kiváló képzésben részesült, jól ismerte a görög és egyiptomi irodalmat. A hagyomány szerint 16 évesen elvesztette szüleit, és nagy vagyon birtokosa lett. 249-ben kitört a Decius-féle keresztényüldözés. Az ifjú Pál a vértanúk mellett olyan keresztényekkel is találkozott, akik – megtörve a kínzásoktól – megtagadták hitüket. Talán ő sem érezte magát elég erősnek a vértanúsághoz. Mivel félt sógorától, hogy feljelenti őt, vidéki házába húzódott. Nővére férje valóban feljelentette Pált a római hatóságoknál, ezért menekülnie kellett. Alsó-Théba pusztaságában egy barlangra talált, melynek bejárata rejtve volt. A barlang közelében datolyapálmák és egy tisztavizű forrás volt.

Isten megérintette a fiatal Pált menekülésében, ezért úgy döntött, hogy teljesen Istennek szenteli életét, és nem tér többé vissza a világba. A pálmafák leveleiből ruhát készített magának (innen ered ábrázolása: levelekből szőtt, zöldes ruhában). A Szent Jeromos által írt legendában Remete Szent Pálnak egy holló visz mindennap fél cipót. Egy barokk-kori festményen a hollót egy angyal vezeti selyemszalagon – az Isten gondviselő jóságára utalva ezzel. Az üldözések alábbhagytak, majd 313-ban Nagy Konstantin császár rendelete nyomán meg is szűntek, életéből hat évtizedet imába és munkába merülve mégis visszavonulva töltött Pál. 

Élete vége felé egy másik egyiptomi remete, Szent Antal – miután látomásában tudomást szerzett Pálról – látogatta meg őt. Szent Jeromos, aki maga is tapasztalatból ismerte a pusztai remeték életét, így írja le: „Megnézték egymást a szent vének nagy csodálkozással, s aztán összeölelkezve nevükön szólították egymást, mintha már régi ismerősök lennének és nagy hálát adtak Istennek.

Szent Pál 341-ben halt meg. Később Antal tanítványai, az első szerzetesek, kegyelettel zarándokoltak el a barlanghoz, s egyben sírjához, hogy ott tegyenek engedelmességi fogadalmat. Ezzel megőrizték annak helyét. A sivatagi körülmények miatt Szent Pál teste gyorsan mumifikálódott. Remete Szent Pál életszentségének híre gyorsan terjedt. 494-ben Gelasius pápa szentté avatta. Romlatlan állapotban talált teteme 1169-ben Konstantinápolyba, 1240-ben pedig Velencébe került, a Szent Julián-templomba.

A pálosok nagyon vágytak rá, hogy ősatyjuk teste náluk pihenjen. Nagy Lajos, aki szerfölött kedvelte a pálosokat, fogadalmat tett: ha nyer a Velence elleni háborúban, megszerzi kedvelt Rendje számára az óhajtott ereklyét. A király 1381-ben hadisarcként megszerezte Remete Szent Pál mumifikálódott holttestét és a magyar földre hozatta. Ezzel Szent Pál oltalmába ajánlotta hazánkat, s ettől kezdve a thébai sivatag remetéje Magyarország társvédőszentjeként szerepelt. Először Budára, a királyi vár kápolnájába szállították az ereklyét és ünnepélyes, nyilvános tiszteletre kihelyezték. Pálos szerzetesek őrködtek mellette. Innen ünnepi körmenetben a Rend főmonostorába, a mai Budaszentlőrincre szállították, ahol kápolnát építettek a remete szent tiszteletére. Hamarosan az ország minden részéből érkeztek ide zarándokok. Így keletkezett a középkorvég egyik legnépszerűbb búcsújáróhelye, s így lett végleg magyarrá az egyiptomi szent.

A pálosok, féltve az oly nagy becsben tartott kincset, Szent Pál atyánk ereklyéjét, a török elől elmenekítették előbb az elefánti kolostorba (Nyitra megye), majd onnan Trencsén várába, remélve, hogy ott nagyobb biztonságban lesz. De a török Budaszentlőrinc feldúlása és elpusztítása után 1527-ben eljutott Trencsénbe is, ahol a drága ereklye az ostrom alkalmával elégett.

Magyar Kurír

Forrás: Katolikus Lexikon, palosrend.hu

Ima Papjainkért

Itt élnek köztünk, osztoznak sorsunkban, segítik viselni lelkünk terhét, s mégis oly ritkán jut eszünkbe imádkozni értük.

Uram, köszönjük neked egyházközségünk papját.

Köszönjük, hogy a papi hivatásra szólítottad, hogy erőt adtál neki a nehéz hivatás elfogadására. (Vajon megköszöntük-e ezt legalább egyszer is neki!)

Töltsd el őt, Jézusom, ügyed iránti lelkesedéssel, buzgalommal és irántunk érzett felelősségtudattal.

Hiszem elsősorban tőle kapjuk hétről hétre a tanítást, melyről meghagytad tanítványaidnak, hogy hirdessék az egész világon minden népnek az idők végzetéig.

Adj papunknak, Uram, reményt és erőt, amikor úgy érzi, csalódott bennünk vagy netán elöljáróiban.

Ne engedd, hogy kedvét szegje a mellőzés, a sikertelenség, a meg nem értés, a magány.

Mindig a mi papunk maradjon: az igazságra, szeretetre, vigasztaló jó szóra vágyó egyszerű hívőké.

Bennünk pedig legyen meg a bátorság, hogy vállaljuk a vele való a sorsközösséget: szívünk és ajtónk mindig nyitva álljon előtte, otthonunk az ő otthona is legyen.

Ne engedd , Uram, hogy miattunk valamikor is megbánja, amiért követte hívásodat.

Add, hogy oltártestvéreivel mindig békében és szíves megértésben éljen.

Ajándékozd meg papi életét tiszta örömökkel, boldog derűs napokkal, hogy amikor élete alkonyán visszatekint szent szolgálatára, hálatelt szívvel mondjon köszönetet neked, amiért kiválasztottad.

Hetényi Varga Károly: "Beszélgetés a Mesterrel" c. könyvből

Hagyományos római rítusú Szentmise-2019 Január 20

15:30 perces kezdettel a felsővárosi Szent Miklós minorita templomban (Szeged, Munkácsy u. 6) ,hagyományos római rítusú szentmise lesz P. Alácsi Ervin János celebrálásában.

Várjuk a kedves Híveket!

„Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik." (Mt 4,4)

Van tehát a lelki életnek is tápláléka: az ISTEN IGÉJE.

Ezért aztán keresztényként csak úgy élhet az ember,
- ha nem csak a testét táplálja kenyérrel,
- hanem ha a lelkét is táplálja mindazzal, ami Isten ajkáról származik...

(...)

Bármilyen sok tennivalónk is van, igyekszünk naponta néhány nyugodt alkalommal enni valamit, mert tudjuk,
hogy csak így tudunk dolgozni, helytállni....
és csak így maradhatunk életben...

Persze az igazi az volna,
- ha mindig ugyanabban az időben, /rendszeresség, kiegyensúlyozottságban, legalább olykor közösségben-családban együtt.../ tudnánk táplálkozni,
- igényesen válogatva,
- és jól megrágva minden falatot...

Fontos tudnunk, hogy az embernek lelkét is táplálnia kell, mint a testét is, és hogy ezt legalább olyan gonddal kell tennie, mint ahogyan a testét táplálja.

Mivel a lélek nem követelőzik úgy, /nem úgy kér/ mint a test,
- ezért aztán olykor elfeledkezzünk a táplálásáról,
- és gyakran vagyunk nagyon igénytelenek a táplálásakor...

Pedig ugyanúgy elgyengül a lélek is, ha nem táplálják,
amint a test is, s bár másként, de jelez az is...

Jelei pedig bennük és köztünk olykor egészen kitapinthatók, kiáltóak, sőt, olykor egészen fájdalmasak is:
- kedvetlenség, aggodalmaskodás,
- békétlenség, türelmetlenség,
- haragtartás, agresszió...
(...)

Ezért mindig legyen előttük az Úr kijózanító, felvilágosító, de egyben buzdító tanítása is: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik." (Mt 4,4)

Forrás: Magyar Kapucinus Delegáció FB oldala

SILL ABA FERENC: A TŰFESTÉS MŰHELYE SZOMBATHELYEN

Megjelent a vasiszemle.hu oldalon.

A köztudatban alig ismert iparművészi tevékenység a régi feljegyzésekben olvasható "acupinctura", a tűfestés. Pedig ezek a régi írott utalások a templomok leltáraiban századok óta nyilvántartott műtárgyakat jelzik. A templomokba látogatók az ott őrzött zászlókon, vagy a szertartások alkalmával a miseruhákon, a palástokon rendszeresen láthatják is ezeket az alkotásokat.

A TŰFESTÉS MÚLTJA

Ennek a művészi technikának művelése már évszázadok óta ismert és gyakorolt tevékenység volt. Az egyiptomi kopt keresztények már időszámításunk IV. századában alkalmazták. Ebből és a következő évszázadokból valók azok a tűvel hímzett textíliák, amelyeket régi műtárgyakként a múzeumok is megőriztek. A legismertebb tűfestett gyűjtemény a párizsi Louvre múzeumban van.

Sajátos képi ábrázolások ezek, amelyeken vadászjeleneteket szemléltettek, vagy növényi virágos ábrázolást készítettek tűhímzés módján. Ugyancsak híres alkotás a bauveux-i falikárpit, amely Anglia meghódításának emlékére készült. Ez a textil 68 méter hosszú és 50 cm széles, amelyet a tűfestés mellett más hímzési technika is díszít. Híres alkotás még Bernben a Historisches múzeumban őrzött 1340–50-es évekből való antipendium (oltárterítő), amely Krisztus szenvedéstörténetének jeleneteit ábrázolja.

A gótika korában a tűfestés főleg Angliában virágzott. Készítéséhez ebben az időben a kódexekben található színes miniatúra-képek szolgáltak mintául. Ekkor már rendszerint az egyházi liturgikus használatra készült ruhákat díszítették tűfestéssel.

A reneszánsz korban Itáliába helyeződött át ez az iparművészeti technika. Raffaello több olyan színes grafikát készített, amely a tűfestés mintájául szolgált. Akik ugyanis e sajátos hímzést művelték, a színes képekről másolták le az ábrázolást és a színezést is. A textíliák díszítésének ez a módja különösen a reneszánsz korban bontakozott ki és virágzott. A selyemfonál alkalmazása tette ezt lehetővé. A selyemhernyó gubójából lefejthető selyemszál viszonylag erős, hajlékony és fénylően színezhető volt. A selyemmel készült hímzés csillogó fényű képet adott a zászlókon, kazulákon (miseruhákon), a palástokon és a vélumokon (vállterítőkön).

A selyem alkalmazása azután vált lehetővé, amikor a selyemhernyó petéit kicsempészték Kínából, ahol a selyem készítését féltékenyen őrizték, mert fontos kereskedelmi áru volt. A selyem készítése időszámításunk 550. éve körül terjedt el előbb Bizáncban, majd Angliában, Itáliában és franciaországban. Hazánkban Lippay jános említi először a Posoni kert című, 1664-ben megjelent művében. Ő írja le elsőnek a selyemhernyó tenyésztését és a selyem készítési módját.

A TŰFESTÉS MŰVELÉSE MAGYARORSZÁGON

Már az 1700-as évekből ismerjük azokat az írott feljegyzéseket, amelyek a tűfestés műtárgyaira utalnak. Rendszerint a kánoni vizitációk hívják fel ezek gondos védelmére a figyelmet. megemlítjük, hogy az egyházi előírások kötelezik a megyéspüspököket, hogy vagy ők, vagy magasabb hivatalt vezető megbízottjuk az egyházmegye plébániáit évente, de legalább ötévenként meglátogassák, ellenőrizzék az intézményeket, a templom állapotát és "szent dolgait", tehát felszereltségét és leltárát. E látogatásokról jegyzőkönyvek készültek, amelyekben a plébánia házáról, a templom állapotáról, a hívek számáról, a szertartások rendjéről fontos adatokat találunk. E jegyzőkönyvek őrzik az egyházi ruhákról, a zászlókról és egyéb textíliák állapotáról és a képi megjelenítésről való adatokat is. A vizitátor rendszerint külön felhívja a figyelmet a tűfestés műkincseire, amelyek templomok kincstáraiban sok évtizedeken át ránk maradtak.

Az 1920-as évektől figyelemre méltó lendületet vett a tűfestés gyakorlata, ezért kell felfigyelnünk arra a műhelyre, amelyben a Szombathelyi Egyházmegye plébániáinak ma is meglévő tűfestett műtárgyai készültek.

A KARMELITA NŐVÉREK TŰFESTŐ MŰHELYE

A Szent Keresztről elnevezett Kálvária-templom mellett felépült kolostor adott helyet annak az iparművészi szinten működő műhelynek, amelyben a karmelita nővérek tevékenykedtek. Néhány szempontot említünk e szerzetesi közösségről, mert jelenlétük és fáradozásuk a tűfestés művészi szintű alkotásaival gazdagította Vas megye templomait.

A karmelita női rend 1452-ben alakult meg és nyerte el a katolikus Egyház jóváhagyását.

Konstitúciójuk, vagyis szabályzatuk szerint a karmelita férfi szerzetesrend testvér intézményeként a megyéspüspökök irányítása alatt szerveződtek. E szigorú szerzetesi közösségnek két rendháza volt országunkban, az egyik Szombathelyen. tagjai szigorúan zárt közösségben éltek, szemlélődő életformájuk volt, az "imádkozzál és dolgozzál" eszményét valósíthatták meg. A polgári élettől teljesen elhatárolódva teltek napjaik.

Szombathelyen a női karmelita rendi közösség az 1906. évben települt le. Az 1930-as, 40-es években Varga Anna főnöknő vezetésével általában 16 nővér élt a rendházban, ők dolgoztak a hímző műhelyben. úgy értesültünk az életüket ismerő személyektől, hogy alkotásaikról és a megrendelő intézményekről leltárkönyvet vezettek, ebben az elkészült műtárgyakat nyilvántartották. Sajnos, ez a nyilvántartást tartalmazó könyv elkallódott. Közismert tény, hogy a kommunista diktatúra idején a szerzetesi közösségeket feloszlatták, a szombathelyi karmelita nővéreket 1950-ben Nyíregyházára deportálták. Amikor a kényszer-lakhelyet elhagyhatták, szerzetesi közösségüket a diktatúra tiltó rendelkezése okán nem alapították meg újra. Könyvtáruk, irattáruk, amelyben feljegyzéseiket őrizték, gazdátlanul szétszóródott. A tűfestés általuk készített műtárgyai azonban a plébániatemplomok ruhatáraiban ma is megtalálhatók. fontos feladat lenne ezeket a műkincseket összeírni, állapotukat szakszerűen felmérni, esetleg restaurálni, mert az utókor számára megmentésük közérdek. A tűfestés alkotásait, mint egészen sajátos műveket a kulturális örökség védelméről szóló törvény hatálya alá kellene helyezni. Olyan iparművészi tevékenységnek emlékei ezek, amelynek százados múltja van, de folytatása esetleg nem lesz.

A festői képeket megjelenítő hímzés a "hasított öltés" vagy a "lapos öltés" technikájával készült, és a legapróbb részleteket, az emberi arc finom árnyalatait tudja szemléltetni. A selyemszálak gazdag színezése, ezek kiválasztása és tűvel való aprólékos öltése tette a tűhímzett műtárgyakat értékessé. A műhelyben dolgozó karmelita nővérek rendkívül kifinomult színérzékkel végezték munkájukat. Ez az iparművészi tevékenység a nővérek deportálásával, műhelyük felszámolásával – úgy látszik – itt Szombathelyen végleg megszűnt. Emlékét őriznünk kell, mert alkotásaik Szombathely művészetet pártoló múltjának bizonyságai.

                        A SZOMBATHELYI KARMELITA NŐVÉREK MŰHELYÉBŐL

Az előbbi miseruhán lévő kép közelről

Miseruha

Miseruha

Szent Erzsébetet ábrázoló zászló

Magyarok Nagyasszonya-kép

Miseruha

                           

Hagyományos római rítusú Szentmise-2019 Január 13

15:30 perces kezdettel a felsővárosi Szent Miklós minorita templomban (Szeged, Munkácsy u. 6) ,hagyományos római rítusú szentmise lesz P. Alácsi Ervin János celebrálásában.

Várjuk a kedves Híveket!

Vigyázó szemetek Jézusra vessétek!

Írta: Dióssy Iván
Megjelent: sobrius95.blogspot.com

                                Vízkereszt

Giotto-Háromkirályok imádása

Mai nappal véget ér a karácsonyi ünnepkör. Liturgikus előírás szerint holnap már le kellene szedni a karácsonyfát, fel kellene készülni az évközi időre, de nálunk, Magyarországon sajátos szokás alakult ki. Nehezen tudunk beletörődni abba, hogy véget ért a Karácsony, hiszen hosszú előkészület előzte meg, olyan jó volna, ha még tartana! 

Ezért aztán kialakult az a szokás, hogy Gyertyaszentelő Boldogasszonyig – ez február 2-án lesz -, nem bántjuk a fát és a betlehemi barlangot. E jámbor engedetlenség mögött az húzódhat meg, hogy a vidéken élő ember számára sokkal nagyobb kihívásokat ad a tél, mint a városban élőknek. Olyan jó, hogy még velünk van az Úr! Még velünk van a Szent Család! 

A kinti rideg, csupasz természet ellenpólusaként, itt bent a templomban égnek a gyertyák, meleget sugároz a jászol. 

Pedig az Úr Karácsony után is velünk van, csak hisszük –e ezt? Karácsonyfa-díszítésünk mögött nem egy olyan magatartás húzódhat –e meg, amely jellemezte az ószövetségi, messiás – váró népet? Hogy történetesen csillogó, glóriás fények eljöveteléhez kötötték a Megváltó eljövetelét. Miként a napkeleti bölcsek, akik hosszú utat tettek meg, forró sivatagokon keltek át, sziklás hegyeket másztak meg, követve a fényes csillagot, hogy találkozhassanak a megjövendölt Királlyal? Bizonyára. És ez nem is baj, addig, amíg készek vagyunk dolgozni magunkon. Amíg nem szép, jámbor mesének hisszük Jézus Krisztus születését, hanem kemény valóságnak, és megpróbálunk ennek megfelelően alakítani mindennapi életünket. 

A miséző pap a Mennyei Atyát szólítja meg, Jézus Krisztusban, a Szentlélek által minden misén. Ma is hallottátok a könyörgést,: „Istenünk, te a mai napon a betlehemi csillag fényével vezetted a nemzeteket, és kinyilatkoztattad nekik Egyszülöttedet.”

Ez a fény vezette a napkeleti bölcseket, ez a fény vezeti, azóta is minden korok hívő népét Jézushoz. Csakhogy amikor odaérünk, bizony meglepődünk. 

A megjövendölt király nem várt meglepetést okoz. Hol a korona? Hol a jogar, hol a súlyos palást? Hol a hatalmas udvartartás? Milyen király az, aki istállóban születik, hidegben, szegénységben, egyszerűségben? 

Ezt a tényt még ma sem tudja elfogadni a világ. Ez az értetlenség húzódik meg a mögött, hogy alig több mint egy évszázada karácsonyfát díszít a jámbor hívősereg, csillagszórókkal világítja be a sötétséget, a városok üzleteinek kirakatai ragyognak.

Pedig nem erről a fényről szól a Karácsony. Itt belső ragyogásról van szó, nem csak külsőségekről. 

Mert a várva várt Fény, aki beragyogja lelki sötétségünket, az maga a Kisded. A Fény, maga Jézus Krisztus.

Van a mai ünnepnek egy üzenete a mi korunk számára is.

A napkeleti bölcsek nem akárkik voltak.

Valószínűleg jómódú, nemes emberek, aki hosszabb ideje foglalkoztak már csillagászattal, jóslásokkal, horoszkópokkal, olyan dolgokkal, amelyeket ma ezoterikának nevezhetnénk. 

Ezen dolgokkal való foglalkozást szigorúan tiltja a Szentírás és hasonló szigorral jár el velük szemben az Anyaszentegyház is. Azokat, aki jósoltattak maguknak, horoszkópokat nézegettek, halállal büntették az ószövetség világában. Talán első pillantásra érthetetlen ez a kíméletlen szigor. De hát, mi rossz van abban? – kérdezhetné, és bizony kérdezi is a mai ember. Nos, a legsúlyosabb bűn, nevezetesen a bálványimádás van mögöttük. Nekünk hívő embereknek Istenre, az Ő kinyilatkoztatott szavaira kell figyelnünk, nem gyanús jósnőkre, horoszkópos bulvár újságokra, ingákra, varázsgömbökre. Ez a fajta viselkedés, méltatlan egy komoly keresztény emberhez, aki életét a Megváltó Krisztus oltalmába helyezte, és tőle, egyedül Tőle várja élete jobbra fordulását.

Ezek a napkeleti bölcsek jósok voltak. Olyan emberek, akiket a hívő zsidó nép megkövezett volna, de Heródes, a hitetlen, hatalommániás diktátor még vendégül is látott. 

Mégis, mi történt?

Ezek a bölcsek – vagy, ahogyan mi hívjuk őket: három királyok -, letérdeltek a Mária karján ringatózó csecsemő előtt. Még ezek az ezoterikus polihisztorok is tudták, ki valójában ez a gyermek, csak a mai világ felfuvalkodott, beteg, önző embere nem képes tudomásul venni. Abban a jelenetben, ahol a bölcsek aranyat, tömjént és mirrhát ajándékoznak a Mindenség Királyának, a sátáni ezoterika, a reinkarnációs zavarodott tévtanai, a jóslások, a New Age, a materializmus, az ateista filozófiák és minden ideológia egyszer és mindenkorra térdet hajt a Szent és Erősséges Isten előtt. Szent Pál apostol szavaival: 

„Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse Isten, az Atya dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr”

A három királyok alázatos gesztusától, a Filippi – levél idézett soraitól dührohamot kap a sátán. Ahogyan dührohamot kapnak Jézus mai ellenségei is, akik magukat képzelik a világ mindenható urainak. Izmusokkal, különféle beteg, deviáns politikai ideológiákkal azt akarják elhitetni velünk, hogy nincs Isten. Hogy a Biblia jámbor mese a buta, műveletlen népnek. Hogy a vallás a nép ópiuma.

A keresztény ellenségszeretet nem azt jelenti, hogy birka módjára hagyjuk magunkat kisemmizni. Nekünk egyetlen Istenünk van, Aki Betlehemben megtestesül Jézus Krisztusban. Mi nem hajtunk térdet politikai áramlatoknak! Mi nem hajtunk térdet semmiféle izmusnak, hitetlen kommunistáknak és vad liberálisoknak. Mi Krisztus népe vagyunk. Mi Mária gyermekei vagyunk. Mi hallatlanul nagy méltóságot kaptunk avval, hogy Isten gyermekeinek hívnak bennünket! 

De különbséget is tudunk tenni. 

A mi alázatunk nem a három királyok alázata, vagy a korabeli, megfélemlített nép hamis alázata. Mi keresztények, Jézustól és édesanyjától, Máriától tanulunk alázatot nap – mint nap. Mi is térdet hajtunk. 

Mi is leborulunk, de kizárólag Jézus Krisztus előtt! Senki más nem tarthat igényt a mi hódolatunkra. Egyetlen politikai, gazdasági csoportosulás, egyetlen földi hatalmasság sem.

Nagy sötétség van ma időnként Mária Országában, de nekünk irányt mutat maga a Fény. Mi az Ő kegyelméből hiszünk, remélünk és mindenek ellenére szeretünk.

Akkor is, ha olyan szegények vagyunk, mint a jászolban meghúzódó Szent Család, akkor is, ha el akarják venni a lelkünket, hazánkat, ha szét akarják rombolni családjainkat, ha bezárják iskoláinkat, el akarják tüntetni feszületeinket.

A mi kincsünk az a remény, amelyet Jézus Krisztus élt elénk. Egy izgága jakobinus azt mondta valamikor: „Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!” 

Nekem van egy jobb ajánlatom: Vigyázó szemetek Jézusra vessétek! 

Ameddig rajta tartjuk a szemünket, addig él bennünk a remény, addig boldogok és hálásak is lehetünk itt a földön.

5 dolog, amit nem biztos, hogy tudsz a házszentelésről

1. Minden házszenteléskor azért könyörgünk, hogy ”Maradj velünk, Urunk”, mert szeretnénk érezni, tapasztalni az Úr jelenlétét, nem csak a templomban, hanem a házunkban is. Ez a hit, hogy nem vagyunk egyedül, megerősít és örömmel tölt el bennünket. A ház soha nem üres, mert betölti Isten Jelenléte. Ezért szenteljük meg a házakat.

2. A házszentelés egy újévi lelkesítő, jószándékot, egységet és szeretetet megújító családi áldás. Istenre bízzuk otthonunkat, éjjeli álmunkat, magunkat, gyermekeinket és szeretteinket újra, Isten gondviselésébe ajánljuk az újévben kibontakozódó élettörténetünket, melynek jó része az otthon falai között alakulgat és történik meg, tehát ez közösségi imádság is, hívő elcsendesülés.

3. Mivel hitünk nem magánügy, hiszen jelentős és jótékony következményei vannak saját életünkre és szeretetteink életére, vagy arra a “mikrotársadalomra”, amelyben élünk, a házszentelés egyben egy kifelé megvalósuló hitvallás is, és látható nyoma is marad az ajtófélfán: 20 + C (esetleg G) + M + B + 18 . Ez különleges jelentést és tartalmat hordoz, mégpedig Krisztus áldásának hitelesítését a lakás ezévi betérő vendégei előtt, amire az ezt nem ismerők biztosan rá is fognak kérdezni… A rövidítés értelme: Christus Mansionem Benedicat!, azaz “Krisztus áldja meg az otthont!” (mások a három bölcs, Gáspár, Menyhért, Boldizsár nevének kezdőbetüihez ragaszkodnak).

4. Mivel a nem látható világ társadalma, a szellemi lények és fejedelemségek, jó és bukott angyalok is látják a házszentelés nyomait – persze nemcsak az ajtófélfán, hanem a szellemi világban is -, így a lakásszentelésnek van egy ördögűző vetülete is. Védelmet ad a lelki kísértésekkel szemben, tisztítja otthonunk életterét, egyfajta nagytakarítás a szellemi tartományban. Hivatalos ördögűzéskor is elvégzik.

5. Maga a szertartás kb negyed óra, a pap vagy a diákónus imákat mond, mi felelgetünk a kérdéseire, de ez nem igényel előképzettséget vagy speciális tudást. Majd szobáról szobára jár és meghinti az otthon minden részét szentelt vízzel.
Tehát: már tárcsázd is a papod, és kérj házszentelést, amit általában Vízkereszt idején (Szilveszter és Nagyböjt között) szoktak elvégezni.

Írta Világos Miklós atya

Forrás: A Metropolita Egyesület többféle céljához adományokat gyűjtünk, hogy újabb keresztény médiafelületeket hozhassunk létre. Tervünk egy papi hivatásról szóló oldal, egy online imaközösségi felület létrehozása, és szeretnénk a nagy keresztény misztikusokat hangoskönyvben elérhetővé tenni. Ebben kérjük anyagi segítségeteket.

Az adományt paypal-on keresztül (ha a linkre kattintasz) és közvetlen utalással is be tudjuk fogadni.

Metropolita Egyesület
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428
Adószám: 18876842-1-41
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Köszönjük!!!

Metropolita Egyesület
1024 Budapest
Ezredes utca 13.

MI VAGYUNK A KATOLIKUS EGYHÁZ

A Családunk mindenféle emberből áll.
Fiatalok vagyunk és idősek.
Gazdagok és szegények.
Férfiak és nők.
Bűnösök és szentek.

A Családunk átöleli a századokat,
és az egész földkerekséget.
Isten kegyelméből kórházakat alapítottunk,
hogy a betegeket ápoljuk.
Árvaházakat alapítottunk,
és a szegényeket segítjük.
Mi vagyunk a legnagyobb segélyszervezet a világon.
Segítséget és vigaszt adunk
a szükséget szenvedőknek.

Több gyermeket tanítunk, mint bármely más intézmény.
Mi fejlesztettük ki a tudományos módszert
és a bizonyítás szabályait.
Mi alapítottuk az egyetemi rendszert.
Védjük minden emberi élet méltóságát,
óvjuk a házasságot és a családot.

Városokat neveztek el a szentjeinkről,
akik előttünk jártak a szentség útján.
A Szentlélek vezetésével mi állítottuk össze a Bibliát.
A Szentírás és a Szenthagyomány formált
következetes hitben megtartva minket
kétezer éven át.

Mi vagyunk a katolikus egyház.

Több, mint egymilliárdan a világon,
akik együtt osztozunk a szentségekben
és a keresztény hit teljességében,
évszázadok óta imádkozunk értetek és a világunkért,
minden órában és minden nap,
valahányszor szentmisét ünneplünk.

Maga Jézus tette le a hitünk alapjait,
amikor azt mondta Péternek, az első pápának:
"Te Kőszikla vagy, és erre a kősziklára építem Egyházamat."
Több, mint kétezer éven át
a pásztoraink láncolata megszakítatlan maradt,
vezetve az Egyházat szeretetben és igazságban,
egy sebzett világban és zavaros korokon át.

És e káosszal, nehézségekkel,
fájdalommal teli világban,
jólesik tudni, hogy van,
ami mindig következetes,
igaz és erős marad:
a katolikus hitünk,
és Isten örök szeretete
minden teremtménye iránt.

Ha távol voltál tőlünk, arra hívunk:
fontold meg újra!

Egy család vagyunk Jézus Krisztusban,
a mi Urunkban és Megváltónkban.

Katolikusok vagyunk.

Isten hozott nálunk!

(Forrás: "Mi vagyunk a katolikus egyház!", https://katolikusvalasz.blog.hu/…/video_mi_vagyunk_a_katoli…)

Hagyományos római rítusú Szentmise-2019 Január 6

                              

Parancsolt ünnep: Szentmisén való részvétel kötelező. Elmulasztása: halálos bűn.
                          
 
A vízkereszt a karácsonyi ünnepek zárónapja, és egyben a farsang kezdőnapja. A liturgiában használatos epifánia (azaz Urunk megjelenése) elnevezés a görög "láthatóvá válni" szóból származik. Krisztus keresztségének emlékére a vízkereszt az ünnepi keresztelések napja volt, a katolikus egyház tömjént és vizet szentelt, innen az ünnep elnevezése.

Az egyik legősibb keresztény ünnep, amely több jelentést is hordoz, így a napkeleti bölcsek eljövetelének megünneplését, valamint Jézus megkeresztelkedését a Jordán folyóban, és Jézus első csodatételét – a víz borrá változtatását – a kánai menyegzőn.

Az ünnephez számos népszokás kötődik, mint pl. a csillagozás hagyománya, amely a napkeleti bölcsek látogatását idézi és ismert dala a csillagének: "Szép jel és szép csillag / Szép napunk támad." A hagyomány szerint ezen a napon a gyógyító határú szenteltvizet hintették pl. a bölcsőre, a menyasszony koszorújára, a kút vizébe.

Napjainkban szokás, hogy ezen a napon szedik le a karácsonyfát.


Forrás: www.keresztenyfilmek.hu/katolikus_naptar/katolikus-egyhazi-unnepek

Pio atya áldozás utáni imája

Ezzel a gyönyörű imával kívánom mindenkinek hogy Istentől áldott,kegyelmekben gazdag boldog új éve legyen!
Ez a gyönyörű ima tanúsítja Pietrelcinai Szent Pio atya mérhetetlen szeretetét az Eucharisztiában jelen levő Jézus iránt.

Pio atya számára nagyon fontos volt a szentmise bemutatása és a szentáldozásban való részesülés. „Egyszerűbb lenne a világnak a Nap nélkül léteznie, mint szentmise nélkül” – mondta egyszer.

Mélyen hitt abban, hogy Jézus valóban jelen van – testével és vérével, lelkével és istenségével – a szentmise ünneplésekor. Ez a hatalmas ajándék mély és tartós szeretetet gyújtott a szívében Isten iránt. „A misék alatt elemészt az Isteni Szeretet tüze. Az arcom olyan, mintha égne” – mondta.

Pio atya az alábbi, saját maga által írt imádságot mondta a szentáldozást követően. Az ima visszaadja a lelkipásztor szilárd hitét abban, hogy Jézus jelen van az Oltáriszentségben, és megmutatja Pio atya vágyát, hogy Jézus örökre a szívében maradjon.
* * *
Maradj velem, Uram, mert szükséges, hogy velem légy, hogy el ne feledjelek. Tudod, hogy milyen könnyen elfordulok tőled.

Maradj velem, Uram, mert gyenge vagyok, szükségem van a Te erődre, hogy ne essek el annyiszor.

Maradj velem, Uram, mert Te vagy az én életem, és nélküled értelmetlen és reménytelen a létem.

Maradj velem, Uram, mert Te vagy az én világosságom, és nélküled sötétségben vagyok.

Maradj velem, Uram, hogy megmutasd nekem a Te akaratodat.

Maradj velem, Uram, hogy halljam a hangodat, és kövesselek.

Maradj velem, Uram, mert még jobban akarlak szeretni, és mindig Veled akarok lenni.

Maradj velem, Uram, ha azt akarod, hogy hűséges legyek Hozzád.

Maradj velem, Uram, mert bármilyen szegény is a lelkem, azt kívánom, a Te számodra a vigasz helye, a te szereteted fészke legyen.

Maradj velem, Jézus, mert már késő van, és a nap lenyugvóban, múlik az élet. Közeledik a halál, az ítélet, az örökkévalóság. Meg kell újítanom az erőmet, hogy ne álljak meg útközben, ehhez szükségem van Rád. Félek a sötétségtől, a kísértésektől, a szárazságtól, a kereszttől, a szenvedésektől.
Óh, mennyire szükségem van Rád, én Jézusom, a számkivetés éjszakáján!

Maradj velem, Jézus, mert az élet sötétségében – annak minden veszedelmével – szükségem van Rád.
Segíts, hogy felismerjelek, úgy, mint tanítványaid a kenyérszegéskor, hogy a szentáldozás legyen a világosság, amely eloszlatja a sötétséget, az erő, amely fenntart engem, és egyetlen boldogsága szívemnek.

Maradj velem, Uram, mert halálom óráján is Veled akarok lenni, ha nem a szentáldozásban, legalább kegyelmedben és szeretetedben.

Maradj velem, Jézus, nem kérem isteni vigasztalásodat, mert nem vagyok rá méltó, csak a te jelenléted ajándékát kérem. Óh, igen, ezt kérem Tőled!

Maradj velem, Uram, egyedül Téged kereslek, a te szeretetedet, a Te kegyelmedet, a Te akaratodat, a Te szívedet, a Te lelkedet, mert szeretlek Téged, és nem kérek más jutalmat, mint hogy egyre jobban szeresselek, erős, cselekvő szeretettel.

Add, hogy teljes szívemből szeresselek itt a földön, hogy aztán tökéletesebben tovább szeresselek az örökkévalóságban, édes Jézus. Ámen.

Forrás: Aleteia/ Magyar Kurír
Fotó: uCatholic

Így véd meg a Tízparancsolat a halálos betegségektől!

Egészségben,Gyarapodásban Gazdag,Boldog Új Esztendőt kíván
a Szent György Vértanú Kulturális Közhasznú Alapítvány!

1. URADAT, ISTENEDET IMÁDD, ÉS CSAK NEKI SZOLGÁLJ!
Igen, lehet próbálkozni azzal, hogy másnak szolgáljunk. Mindenki szolgája, sőt, többnyire rabszolgája valakinek-valaminek. Amikor az életünk középpontjává (tehát bálványává) válik a pénz, a munka, a szex, valamilyen szenvedély, ami vezérel (meglegyen a napi pia, a fű, internetkapcsolat) – akkor már nem igazán hozunk szabad és egészségtudatos döntéseket – és talán nem kell sokat bizonygatni az összefüggést a betegségek és a különböző szenvedélyek, a túlzásba vitt munka között. Köszönöm, akkor én (és házam népe) már inkább Istent szolgáljuk…

2. ISTEN NEVÉT HIÁBA NE VEDD!
Ha fontos nekem az Isten neve, akkor a tanítása is az, márpedig a mai pszichológia érdekes módon egyre inkább arra a felfedezésre jut, hogy Jézusnak igaza volt, amikor arról beszélt, hogyan jó élni. Nem jó – sőt, kifejezetten egészségtelen – dolog például úgy élni, hogy az ember őrizgeti a haragját. Magas vérnyomás, bizonyos rákfajták gyakoribb előfordulása, és még sorolhatnánk. „Engedje ezt most el!” – ismerős a javaslat?

3. AZ ÚR NAPJÁT SZENTELD MEG!
Arról sincs túl sok vita a szakemberek között, hogy kimondottan egészségtelen dolog heti 7 napot dolgozni. Szükségem van olyan időre, amikor nem magammal és a dolgaimmal foglalkozom, hanem megállok, belehelyezkedem abba az erőtérbe, ahol egy nálam nagyobb valósággal találkozom, Aki engem elfogad, feltétel nélkül szeret.
De ha nem vagyok hívő, akkor sem múlik el a szükségletem a csöndre, a magammal és a másokkal való valódi együttlétre…

4. ATYÁDAT ÉS ANYÁDAT TISZTELD!
Bizony, a mi egészségünk egy idő után jó eséllyel azon fog majd múlni, hogy a gyerekeink komolyan veszik-e majd ezt a kötelezettségüket, és mennyire gondoskodnak rólunk a (demográfiai helyzetet látva bizonyosra vehető) nyugdíj-ínséges időkben… De a harmonikus kapcsolat a felmenőinkkel (és másokkal) már most is segít az egészségünk megőrzésében: kevesebb stressz, egymás kölcsönös segítése jobb életminőséget és magasabb várható élettartamot eredményez a kutatások szerint.

5. NE ÖLJ!
Ne gyilkold se magadat, se mást egészségre káros rossz szokásokkal – cigarettafüsttel, alkohollal, gyorshajtással –, ne dolgozd agyon magad és ne ölj a szavaiddal se: a kapcsolati problémákból számtalan fizikai betegség származik bennünk és körülöttünk, tessék megkérdezni a szakembereket.
És még egy konkrétum: egy magzati életkorú ember életének a kioltása – bármennyire elfogadja is a törvény – nem csak az ő egészségére káros, hanem mind a fizikai, mind a pszichés következmények számottevőek lehetnek.
Bizonyított az összefüggés pl. a mellrák illetve a komoly pszichés megbetegedések előfordulása és az abortusz között.

6. NE PARÁZNÁLKODJ!
Gondolom, a nemi betegségekről senki nem gondolja, hogy jó hatással lennének az egészségre, és erre nem az óvszerek osztogatása a megoldás (ami korántsem nyújt 100%-os védelmet), hanem az, ha a szexualitást monogám kapcsolatban élik meg. Sokatmondóak az erre vonatkozó afrikai adatok, ahol érdekes módon ott csökkent jelentősen az AIDS terjedése, ahol az Egyház tanítása szerinti párkapcsolatra tanították meg a fiatalokat, és nem ott, ahol kondommal védekezni. Nocsak!
És hát az elköteleződés nélkül megélt testi egyesülésnek megvannak a maga hosszú távú pszichés következményei is, de ez igazán hosszú téma lenne.

7. NE LOPJ!
Ugye, mennyi stresszel jár, ha valamit ellopnak tőlünk, netán kirabolnak? Van, aki belebetegszik. De lopunk egymástól sok mindent: a másik idejét, a jókedvét, a pletykálásunkkal a jó hírnevét. Nem is beszélve az elmulasztott (tehát lényegében elvett) kedves szavakról, segítségről. Nem segítené mindannyiunk egészségét, ha egymástól nem mindig csak elvennénk, hanem először is adnánk? És akkor még ott van az iszonyatos társadalmi egyenlőtlenség kérdése: hány gyerek éhhalála vagy alultápláltsága lenne elkerülhető, ha a tízparancsolatot egyéni és társadalmi szinten is betartanánk?

8. NE HAZUDJ! MÁSOK BECSÜLETÉBEN KÁRT NE TÉGY!
Nem kétséges, hogy ha a szavainkkal felemelnénk, nem pedig lenyomnánk egymást, sok betegséget megspórolhatnánk! Hányan élnek önpusztító életet vagy választják az életük eldobását azért, mert nincs mellettük senki, aki az emberi méltóságukról, értékességükről biztosítaná őket, és József Attilaként nem tudnak kijönni a „Nem emel föl már senki sem” állapotából!

9. FELEBARÁTOD HÁZASTÁRSÁT NE KÍVÁND!
Pszichológusok tömegei foglalkoznak a házasságtörések következményeivel: a történteket feldolgozni nem tudó felekkel, a széttört családokban élő gyerekekkel (akiknek egyébként az egészségügyi mutatói is rosszabbak).
Az elvált férfiak öngyilkossági aránya riasztó és a betegségek miatt is jóval rövidebb ideig élnek, mint akik házasságban öregszenek meg – de „én úgy csinálom, ahogy én akarom, az egyház ne szóljon bele!” felkiáltással a társadalom legalább fele szenved a következményektől.

10. MÁSOK TULAJDONÁT NE KÍVÁND!
Rá lehet rendesen kattanni valamire, ami nekem nincs meg, de kellene… Vagy nem is kellene, de azt gondolom róla, és ezért ész nélkül pedálozok érte, második munkát vállalok, már nincs időm sportra, pihenésre, kapcsolatokra – és előbb vagy utóbb – ez visszaüt fizikailag is, bármennyire nem szívesen vesszük észre az összefüggést. Az irigykedés pedig önmagában sem egészséges, mondjon bárki bármit.
Szóval, lehet, hogy az egyháznak mégiscsak igaza van?
Olyan jó lenne úgy élnünk, hogy rajtunk keresztül a kereszténység hiteles oldalát ismerjék meg azok, akik csak képmutatásról vagy megkövült szokásokról hallottak eddig. Olyan jó lenne, ha rajtunk keresztül Isten igazi arcát, az Ő megrendítő szeretetét ismernék meg azok, akik eddig csak egy kérlelhetetlen, büntetgető, távoli Istennel találkoztak. Mert egy ilyen Istenben én sem hinnék…

Popovicsné Palojtay Márta

(A cikk a 777.blog.hu keresztény szellemiségű weboldalon jelent meg)

Szűz Mária, Isten anyja „Ó, Mária Isten anyja, énnekem is jó anyám…”

Szűz Mária istenanyaságának ünnepe van ezen a napon. A Boldogságos Szűz a kereszténység egyik legfőbb szentje. 

Születését és gyermekkorát csak apokrif források mondják el. Mária szeplőtelenül fogantatott, azaz az eredeti bűn nem érintette őt. Ezt a dogmát 1854-ben IX. Pius pápa hirdette ki. Élete teljesen Istenből ered, Őérte van, és Őbenne van. Az Isten Anyja elnevezés Theotokosz (Istenszülő) görög szóból ered, amit az efezusi zsinat 431-ben fogalmazott meg. 

Izaiás próféta jövendölése: „Íme, a Szűz méhében fogan és fiat szül; neve Emmanuel (-„Velünk az Isten”) lesz.” (Iz 7,14)  A próféta által látott Szűz a Boldogságos Szűz Mária, Emmanuel pedig isteni Fia, Jézus Krisztus. Mária szűzen foganta és szülte Szent Fiát, és szüzessége örökre megmaradt. Halála után Mária a mennybe került, anélkül, hogy teste romlást látott volna. 

Forrás: Etalon kiadó