Árpádházi Szent Margit /Klissza, 1242. jan. 27. – Nyulak szigete, a mai Margit-sziget, 1270. jan. 18./
IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária bizánci császári hercegnő gyermekeként született. A tatárok támadásai miatt a kétségbeeesett király Dalmáciába menekült és születendő gyermekét Magyarország megmentéséért Istennek ajánlotta fel. A nagykán váratlan halála miatt az ellenség sietve távozott hazánkból, a királyi pár pedig fogadalmához híven az akkor 3 éves Margitot a domonkos nővérek gondjaira bízta Veszprémben.
IV. Béla kolostort építtetett leánya részére a Duna egyik szigetén (Nyulak szigete), és itt tett fogadalmat 1254-ben. Margit kitartott szülei fogadalma mellett és sorban visszautasította a kérők házassági ajánlatait. Ezáltal bizonyította, hogy teljesen szabadon és szívének teljes odaadásával szentelte magát az Úrnak.
Margitot környezete az önfegyelmezés és a keresztény szeretet példaképének tekintette. Napjait munkában és imádságban töltötte. Egy szolgáló így mesélt róla: ,,Margit jó és szent volt, mindnyájunk példaképe. Alázatosabb volt, mint mi, szolgálóleányok.''
Az alábbi elvek szerint élt: Istent szeretni, magamat megvetni, senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni. Alázat, és a betegek semmitől sem vissza nem riadó szeretetteljes szolgálata jellemezte.
Imájában az Úrral beszélgetett, és tanította: „Ajánld tested és lelked az Úrnak, és szíved mindig legyen nála, hogy sem halál, sem bármely teremtmény el ne válasszon téged az Isten szeretetétől.”
Állítólag jövendőmondó képességekkel is rendelkezett.
A Margit-szigeten halt meg. A legenda szerint holtteste 3 hétig nem indult oszlásnak és rózsaillatot árasztott. XII. Piusz pápa 1943-ban szentté avatta.
Forrás: Etalon Film Kiadó
Clairvaux-i [ejtsd 'klervói'] Szent Bernát
/Fontaines-lès-Dijon,1090 -
Franciaország, Clairvaux-i ciszterci apátság,1153.augusztus 20./
Francia ciszterci szerzetes majd apát, egyházi író és hittudós. Az egyháztörténet egyik legfontosabb személyisége, a 12. század egyik szellemi vezéregyénisége, nagy hatású szónok.
845 évvel ezelőtt ezen a napon III.Sándor pápa szentté avatja Rómában.
Álljon most itt az egyik legkedvesebb idézetem Szent Bernát egyháztanítótól:
Tantum lucere vanum, tantum ardere parum: ardere et lucere perfectum.
magyarul (szó szerint):
Csak ragyogni hiúság, csak lobogni kevés, lobogni és ragyogni tökéletes.
magyarul (magyarázó fordításban):
Csak okoskodni és feltűnően cselekedni kérkedő hiúság, csak buzgólkodni és lelkesedni elégtelen, törekedni és nagyvonalúan cselekedni tökéletes.
magyarul (közönségesen):
Csak brillírozni és kivagyi módon fényezni magad nagyképűség, csak loholni és erőlködni nagyon kevés, a tökéletességhez egyszerre kell iparkodni és virítani .
A forrás:
Clairvaux-i Szt. Bernát szentbeszéde Keresztelő Szt. János születésének ünnepén (június 24).
"Audite ergo, fratres, quid de Joanne loquatur, cujus solemnis hodie nativitas celebratur. Ille, inquit, erat lucerna ardens, et lucens (Joan. V, 35). 0399B Magnum testimonium, fratres mei: magnus enim est cui perhibetur, sed major est ipse qui perhibet. Ille, inquit, erat lucerna ardens, et lucens. Est enim tantum lucere vanum, tantum ardere parum: ardere et lucere perfectum." (Sermo in nativitate S. Ioannis Baptistae, PL 183:399)
Megjelent: Quantum potes, tantum aude - Alácsi Ervin blogja
Kiegészítette és Összeállította: Kónya Ferenc Szerkesztő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése