Boldog Özséb emléke

Január 20-a a keresztény naptár szerint a pálos rendet megalapító Boldog Özséb emléknapja. A boldoggá avatott Özséb Esztergomban, a Magyar Királyság akkori fővárosában látta meg a napvilágot 1200 körül. Neve a görög Euszebiosz magyarosított változata, melynek jelentése: Isten igaz tisztelője.

Tanulóévek

Legrégibb forrásaink csak arról tudnak, hogy híres, nemes magyar családból származott. Egyik életrajzírója a királyi udvar várispánjának teszi meg atyját, de vannak olyanok, akik a királyi családból származónak vélik. Az ifjú Özséb gondos nevelésben részsült Esztergomban és a Szent István király által alapított káptalani iskolában ismerkedett meg a betűvetéssel, majd a hét szabad művészettel. Életrajzírója szerény, hallgatag, komoly fiúnak jellemzi, aki szeretett egyedül lenni és félrevonulta mélyedni bele a tananyagba. Tanulmányai elvégzése után a papi hivatást választotta és hamar kitűnt társai közül, ő ugyanis nagy áhítattal celebrálta a szentmisét. Tehetsége miatt hamarosan előléptették, előbb kanonok, majd főkanonok lett. Egyházi hivatását mindig alázattal látta el és támogatta a rászorulókat. Jövedelméből mindig támogatta a szegényeket, szabadidejében mindig képezte magát. Fényesen felfelé ívelő egyházi „karrier” előtt állt, ő azonban a szellemi utat választotta: az egyházi bársonyszékek helyett a magányba és a remeteéletbe vágyódott, mint tette ezt sok más szerzetes és pap akkoriban, és mindnyájan a pilisi erdőkben találtak menedéket és nyugalmat.

Alakuló rend

A mongol hadak 1242-es kivonulása után Özséb valószínűleg kivette részét az ország újjáépítéséből, majd 1246-ban döntő elhatározásra szánta el magát: lemondott hivataláról. Minden vagyonát szétosztotta a szegények között és elvonult a pilisi rengetegbe, hogy remete életet éljen. A mai Pilisszántó közelében keresett menedéket, ahol imával és böjttel töltötte idejét. Első ténykedése az volt, hogy hármas barlang alatt, egy felbuzgó forrás mellé letűzte a szent keresztet. Ezt követően minden középkori és későbbi pálos templomban a főoltáron kívül a legszebb oltárt mindig a szent kereszt tiszteletére szentelték. A rend alapításának fontosságára egy látomás hívta fel a figyelmet. Egyik éjjel, ima közben azt látta, hogy sok egyedülálló csillag kereste egymást és végül egy nagy fényben egyesültek, a nagy világosság fénybe borította az erdőt. Ebből megértette, hogy a remetéknek egymásra kell találniuk és egy új rendet kell létrehozni. Özséb a Szentszéknél kérvényezte a rend alapítását, melyet IV. Orbán pápa először nem akart jóváhagyni, de Aquinói Szent Tamás pártfogásával végül megkapták a pápai áldást, de eleinte nem engedték meg nekik, hogy átvegyék a Szent Ágoston rend szabályait, mert a szükséges anyagi feltételeket nem látták biztosítva. Végül, 1308-ban a rend ezt is megkapta és akkortól áttértek a Szent Ágoston szabályai szerint való életre.

Özséb halála

Huszonnégy évet töltött Özséb a Pilisen, rendjét Remete Szent Pál oltalma alá helyezte, ő volt az első keresztény szent, aki az egyiptomi sivatag mélyére vonult, hogy ott remete életet éljen. Özséb hosszú és tevékeny élet után 1270. január 20-án halt meg a szentkereszti kolostorban, súlyos betegség után. Halálos ágyán a szabályok pontos megtartására, testvéri szeretetre és jó példaadásra buzdította testvéreit. Az általa alapított templom sírboltjában temették el. Oda kerültek tanítványai s későbbi utódai is. Hatvan év után a Szentszék elismerte Boldog Özséb életszentségét és azóta is a keresztény boldogok sorában tiszteljük őt.

OB

barikad.hu