Itt élnek köztünk, osztoznak sorsunkban, segítik viselni lelkünk terhét, s mégis oly ritkán jut eszünkbe imádkozni értük.
Uram, köszönjük neked egyházközségünk papját.
Köszönjük, hogy a papi hivatásra szólítottad, hogy erőt adtál neki a nehéz hivatás elfogadására. (Vajon megköszöntük-e ezt legalább egyszer is neki!)
Töltsd el őt, Jézusom, ügyed iránti lelkesedéssel, buzgalommal és irántunk érzett felelősségtudattal.
Hiszem elsősorban tőle kapjuk hétről hétre a tanítást, melyről meghagytad tanítványaidnak, hogy hirdessék az egész világon minden népnek az idők végzetéig.
Adj papunknak, Uram, reményt és erőt, amikor úgy érzi, csalódott bennünk vagy netán elöljáróiban.
Ne engedd, hogy kedvét szegje a mellőzés, a sikertelenség, a meg nem értés, a magány.
Mindig a mi papunk maradjon: az igazságra, szeretetre, vigasztaló jó szóra vágyó egyszerű hívőké.
Bennünk pedig legyen meg a bátorság, hogy vállaljuk a vele való a sorsközösséget: szívünk és ajtónk mindig nyitva álljon előtte, otthonunk az ő otthona is legyen.
Ne engedd , Uram, hogy miattunk valamikor is megbánja, amiért követte hívásodat.
Add, hogy oltártestvéreivel mindig békében és szíves megértésben éljen.
Ajándékozd meg papi életét tiszta örömökkel, boldog derűs napokkal, hogy amikor élete alkonyán visszatekint szent szolgálatára, hálatelt szívvel mondjon köszönetet neked, amiért kiválasztottad.
Hetényi Varga Károly: "Beszélgetés a Mesterrel" c. könyvből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése