„Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik." (Mt 4,4)

Van tehát a lelki életnek is tápláléka: az ISTEN IGÉJE.

Ezért aztán keresztényként csak úgy élhet az ember,
- ha nem csak a testét táplálja kenyérrel,
- hanem ha a lelkét is táplálja mindazzal, ami Isten ajkáról származik...

(...)

Bármilyen sok tennivalónk is van, igyekszünk naponta néhány nyugodt alkalommal enni valamit, mert tudjuk,
hogy csak így tudunk dolgozni, helytállni....
és csak így maradhatunk életben...

Persze az igazi az volna,
- ha mindig ugyanabban az időben, /rendszeresség, kiegyensúlyozottságban, legalább olykor közösségben-családban együtt.../ tudnánk táplálkozni,
- igényesen válogatva,
- és jól megrágva minden falatot...

Fontos tudnunk, hogy az embernek lelkét is táplálnia kell, mint a testét is, és hogy ezt legalább olyan gonddal kell tennie, mint ahogyan a testét táplálja.

Mivel a lélek nem követelőzik úgy, /nem úgy kér/ mint a test,
- ezért aztán olykor elfeledkezzünk a táplálásáról,
- és gyakran vagyunk nagyon igénytelenek a táplálásakor...

Pedig ugyanúgy elgyengül a lélek is, ha nem táplálják,
amint a test is, s bár másként, de jelez az is...

Jelei pedig bennük és köztünk olykor egészen kitapinthatók, kiáltóak, sőt, olykor egészen fájdalmasak is:
- kedvetlenség, aggodalmaskodás,
- békétlenség, türelmetlenség,
- haragtartás, agresszió...
(...)

Ezért mindig legyen előttük az Úr kijózanító, felvilágosító, de egyben buzdító tanítása is: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik." (Mt 4,4)

Forrás: Magyar Kapucinus Delegáció FB oldala