Kettős hitvallás

II. Kettős osztású háromságos-krisztológiai szövegelrendezés

71-72: A „Fides Damasi” -nak nevezett formula

[„Damasus hite/hitvallása” – Ezt a formulát régebben Szent I. Damasus pápának (†384) tulajdonították. A valóságban végül is az V. század vége felé keletkezett Dél-Galliában.]

[71] Hiszünk az egy Istenben, mindenható Atyában, és egy Urunkban, Jézus Krisztusban, az Isten Fiában, és az egy Szentlélek Istenben. Nem három Istent, hanem az Atyát és a Fiút és a Szentlelket mint egy Istent tiszteljük és valljuk meg: nem úgy egy Istent, mintha magányos lenne, s nem ugyanazt a személyt, aki saját magának az Atyja s ő maga a Fiú is, hanem valljuk, hogy az Atya az, aki nemzett, és a Fiú az, aki született, a Szentlélek pedig sem nem született, sem nem születetlen, nem teremtmény és nem alkottatott, hanem az Atyától és a Fiútól származik, az Atyával és a Fiúval együtt örök és azonosan egyenlő, és velük együtt működik, mivel írva van: „Az Úr Igéje szilárdította meg az eget”, azaz, az Isten Fia, „és szájának leheletétől van annak minden ereje”(Zsolt 32,6), és másutt: Küldd el Lelkedet és felélednek, és megújítod a föld színét.( vö. Zsolt 103,30) És ezért az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek a nevével az egy Istent valljuk meg, mivel az „Isten” név a hatalom neve, nem a sajátosságé. Az Atyának az Atya a személyes neve, és a Fiúnak a Fiú a személyes neve, és a Szentléleknek a Szentlélek a személyes neve. És ebben a Háromságban egy Istent hiszünk, mivel egy Atyától van, ami az Atyával egy természetű és egyszubsztanciájú és egy hatalmú. Az Atya a Fiút nem akaratával, nem szükségszerűségből, hanem természete alapján nemzette.

73-74: „A Kegyes Szentháromság” kezdetű hitvallás

[Ezt a formulát helytelenül „Szent Ágoston püspök katolikus hitének” is nevezték. De az V. vagy a VI. században Dél-Galliában keletkezett, s ezután Hispániában bevezették.]

[73] A Kegyes Szentháromság egy istenség. Tehát az Atya és a Fiú és a Szentlélek egy forrás, egy szubsztancia, egy erő, egy hatalom. Azt mondjuk istenfélően, hogy az Atya: Isten, és a Fiú: Isten, és a Szentlélek: Isten, s ők nem három, hanem egy Isten. Mert amikor három személyt nevezünk meg, akkor megvalljuk katolikus és apostoli kijelentéssel, hogy egy a szubsztancia. Tehát a három, az Atya, és a Fiú, és a Szentlélek, „a három: egy” (vö. 1Jn 5,8).
Három, nem összevegyítve és nem elkülönítve, hanem összekötve úgy, hogy megkülönböztetve, és megkülönböztetve úgy, hogy összekötve: a szubsztanciát tekintve egységben, de a neveket tekintve megkülönböztetve, természettől összekötve, személy szerint megkülönböztetve, az istenségben egyenlők, a méltóságban tökéletesen hasonlók, a háromságban megegyezők, a világosságban osztozók. Oly módon egyek csak, azért hogy nem kételkedünk: hármak is; úgy hármak, hogy azt kell vallanunk: egymástól el nem választhatók. Ezért nincs kétség, az egyiküket ért sértés mindegyikük gyalázása, mivel az egyiküket ért dicséret mindegyikük dicsőségét illeti.

[74]„Ez ugyanis a mi hitünknek az evangéliumi és apostoli tanítás szerint való fő elve, hogy a mi Urunkat, Jézus Krisztust, az Isten Fiát, az Atyától sem a tisztelet kinyilvánítása, sem az erő és a hatalom, sem a szubsztancia isteni mivolta, sem időbeli távolság nem választja el.” (Poitiersi Szent Hilarius). És ezért ha valaki azt mondja, hogy az Isten Fia, aki amint igazán Isten, úgy – egyedül a bűnt kivéve – igaz ember: akár az emberség teljességéből, akár az istenség teljességéből valamit kevésbé birtokolt, azt a valakit istentelennek, és a katolikus és apostoli Egyháztól idegennek kell tekinteni.

75-76: A Pseudo-Athanasius-féle hitvallás („Quicumque”)

[Ennek a hitvallásnak a szerzője nem Alexandriai Szent Athanasius, hanem a szerzőt a nyugatiak közt kell keresni: ez ma a hozzáértők nagyobb részének a meggyőződése (csak néhány keleti mond ennek ellent). A fennmaradt görög szövegek csupán fordítások a latin szövegből, tehát itt nem szerepelnek. Különböző szaktudósok különböző ókeresztény szerzőknek tulajdonítják a hitvallást; most előtérbe került az a vélemény, miszerint ez a hitvallás Nyugat-Galliában keletkezett, leginkább talán az Arles-i provinciában, a 430-500. évek között, ismeretlen szerzőtől. Lassanként ez a hitvallás olyan tekintélyre tett szert mind a Nyugati, mind a Keleti Egyházban, hogy a középkorban az apostoli és a Niceai Hitvallással egyenrangúnak tekintették, és liturgikus használatba vették. – Az alábbiakban a főszöveg a liturgikus szöveg, amivel egybe van vetve: az az eredeti szöveg.]

[75] (1) Aki üdvözülni akar, annak mindenek előtt szükséges, hogy a katolikus hitet megtartsa, (2) s ha valaki a hitet nem őrzi meg teljes egészében és sértetlenül, kétségkívül örökre elvész.
(3) A katolikus hit pedig abban áll, hogy az egy Istent a Háromságban, és az egy Istenben a Háromságot tiszteljük, (4) sem a személyeket össze nem zavarván, sem a természetet meg nem osztván. (5) Mert más az Atyának a személye, más a Fiúé, más a Szentléleké. (6) De az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek egy az Istensége, egyenlő a dicsősége, egyképpen örök a fölsége.
(7) Amilyen az Atya, olyan a Fiú, olyan a Szentlélek. (8) Teremtetlen az Atya, teremtetlen a Fiú, teremtetlen a Szentlélek. (9) Mérhetetlen az Atya, mérhetetlen a Fiú, mérhetetlen a Szentlélek. (10) Örök az Atya, örök a Fiú, örök a Szentlélek, (11) de azért nem három örökkévaló, hanem egy örökkévaló, (12) amint nem három teremtetlen, sem három mérhetetlen, hanem egy teremtetlen és egy mérhetetlen. (13) Hasonlóképpen mindenható az Atya, mindenható a Fiú, mindenható a Szentlélek, (14) de azért nem három mindenható, hanem egy mindenható. (15) Úgyszintén Isten az Atya, Isten a Fiú, Isten a Szentlélek, (16) de azért nem három isten, hanem csak egy az Isten. (17) Úgyszintén Úr az Atya, Úr a Fiú, Úr a Szentlélek, (18) de azért nem három Úr, hanem egy az Úr. (19) Mert, amint külön-külön mindegyik személyt Istennek és Úrnak vallani késztet a keresztény igazság, (20) úgy három istenről vagy három úrról beszélni tilt a katolikus vallás.
(21) Az Atya senkitől sem lett, sem nem teremtődött, sem nem született.(22) A Fiú egyedül az Atyától való, nem lett, sem nem teremtődött, hanem született.(23) A Szentlélek az Atyától és a Fiútól való, nem lett, sem nem teremtődött, sem nem született, hanem származik.(24) Tehát egy Atya és nem három Atya, egy Fiú és nem három Fiú, egy Szentlélek és nem három Szentlélek.(25) És ebben a Háromságban nincs előbb vagy utóbb, nincs nagyobb vagy kisebb, (26) hanem mind a három személy egyképpen örökkévaló és egyenlő.(27) Vagyis, amint már fentebb mondva volt, mindenben tisztelni kell az egységet a Háromságban, és a Háromságot az egységben. (28) Aki tehát üdvözülni akar, így gondolkozzék a Szentháromságról.

[76] (29) Az örök üdvösségre azonban szükséges, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus megtestesülését is hűségesen higgye. (30) Az mármost a helyes hit, hogy higgyük és valljuk, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus, Isten Fia, egyben Isten és ember. (31) Mint Isten, az Atya szubsztanciájából az idők előtt született, mint ember, anyja szubsztanciájából az időben született.(32) Teljes Isten és teljes ember, aki eszes lélekből és emberi testből áll.(33) Az Atyával egyenlő istensége szerint, az Atyánál kisebb embersége szerint. (34) De jóllehet Isten és ember, nem két, hanem egy Krisztus. (35) Egy, nem azáltal, hogy az istenség testté vált, hanem azáltal, hogy az Isten fölvette az emberséget. (36) Teljesen egy, nem a szubsztanciák összekeverése által, hanem a személy egysége által. (37) Mert, amint az eszes lélek és a test egy ember, úgy az Isten és az ember egy Krisztus, (38) aki szenvedett a mi üdvösségünkért, alászállott a poklokra, harmadnap föltámadott a halottak közül, (39) fölment a mennyekbe, ül az Atyának jobbja felől, onnan lesz eljövendő ítélni élőket és holtakat. (40) Akinek az eljövetelére az emberek mind föltámadnak saját testükben, és számot fognak adni tulajdon cselekedeteikről.(41) És akik jót cselekedtek, az örök életre mennek, akik pedig rosszat, az örök tűzre.

(42) Ez a katolikus hit, amelyet ha valaki erősen és hűségesen nem vall, nem üdvözülhet.

Forrás: https://denzingerhu.wordpress.com
/A Magyar Denzinger Lap a Fila Béla és Jug László, Adolf Schönmetzer által gondozott kiadás szövegéből, magyarra lefordított anyag online elérhetőségét biztosító weblap./