Giuseppe Mezzofanti bíboros: “A magyarok, úgy látszik, még nem is tudják, micsoda kincs lakozik nyelvükben…”

A fentebb említett mondatot nem kisebb nyelvtudós, mint Giuseppe Mezzofanti bíboros állította (1774-1849), aki 58 nyelven írt és 103 nyelven beszélt.(többek között kitűnően magyarul is,négy nyelvjárásban).

Giuseppe Mezzofanti bíboros állítólag úgy tanult meg 102 nyelvet, hogy a harcmezőn, gyóntatás során elmondatta a haldoklóval a miatyánkot, és megfejtette belőle a haldokló által beszélt nyelv szavainak jelentését.

Ő maga mondotta, Ludwig August Frankl költőnek:
“Tudja, melyik nyelvet tartom az olasz és görög után minden más nyelv előtt leginkább dallamosnak és a verselés szempontjából a leginkább fejlődésre képesnek? A magyart. Ügyeljen, mert egy feltündöklő költői lángész még igazolni fogja nézetemet.
A magyarok, úgy látszik, még nem is tudják, micsoda kincs lakozik nyelvükben…”
És milyen igaza volt a bíborosnak.

Rengeteg nagy formátumú lángelménk született, akik nagyon magas szinten mímelték a nyelvet.
Kölcsey, Petőfi, vagy Móricz és Arany…
A legszebb versek a világon magyarul születtek, és valóban nincs még egy ilyen nagy szókészlettel rendelkező nyelv, mint a magyar.

Ezért akárhányszor elbizonytalanodunk abban, hogy mi végre van helye a kis magyar népnek az országom tengerében, mindig gondoljunk a nyelvünkre.
Arra, hogy mekkora kincs van a birtokunkban, és hogy a világ legkülönlegesebb módján szólalhatunk meg, vagy fakadhatunk dalra, káromkodhatunk, vagy épp vallhatunk szerelmet.

A San Onofrio templomban - Tasso síremléke és Goethe emléktáblája mellett – található a bíboros síremléke. A síremlék felirata: „Ebben a sírban fekszik, akit az egész világ bámul, mert neki az Isten megadta, hogy mindenféle nyelven beszéljen.”

Szerkesztette és összeállította: Kónya Ferenc