Purgatórium – van-e tisztulás a halál után?

Ezt kérdést tapasztalati alapon nem tudjuk eldönteni. Így szükségünk van egy olyan orgánumra, ami ebben kérdésben járatos. Mi a Katolikus Egyház Katekizmusából emeljük ki a purgatórium címszó alatt található ismereteket.

Az Egyház a választottaknak ezt a végső tisztulását, ami teljesen különbözik a kárhozottak büntetésétől, purgatóriumnak, tisztítóhelynek nevezi. Az Egyház a tisztítóhelyre vonatkozó tanítását főleg a Firenzei (FJ 1304)  és a Trienti Zsinaton (FJ 1820; FJ 1580) fogalmazta meg.
Az Egyház hagyománya bizonyos Szentírási helyekre hivatkozva (pl. 1Kor 3,15; 1Pt 1,7 ) beszél a halál utáni tisztulásról:

„Hinnünk kell, hogy bizonyos kisebb bűnök számára az ítélet előtt van egy tisztító tűz, mert az örök Igazság mondja, hogy ha valaki a Szentlélek ellen káromkodik, az »sem ebben, sem az eljövendő világban« (Mt 12,31) nem nyer bocsánatot. E kijelentésből következik, hogy egyes bűnök ebben a világban, mások az eljövendőben bocsáttatnak meg.” – Nagy Szent Gergely

Mindezekből következik, hogy a „tisztítóhely azok állapota, akik Isten barátságában halnak meg, ám jóllehet biztosak örök üdvösségük felől, még tisztulásra van szükségük ahhoz, hogy beléphessenek a mennyei boldogságba.” KEK 1030
Erről egy  katolikus hittankönyvben ezt olvashatjuk:

„Igen sokan gyanakodva hallgatják a tisztítótűzről szóló tanítást, mivel a Szentírásban nem találnak kifejezett utalást erre. A keresztények közül is egyes felekezetek (protestánsok) elutasították ezt az igazságot, mivel ők csak a Szentírást fogadják el a hit letéteményének.

Alaposabb vizsgálódással a Szentírásban is találhatunk támaszpontokat e tanításhoz. Az ószövetségi hagyományt fejezi ki a Makkabeusok második könyvében a nemes lelkű Júdás vezér dicsérete, aki pénzt küldött Jeruzsálembe ajándékul a templomnak, ahol a papok imádkozzanak az elesett hősökért, és mutassanak be engesztelő áldozatot értük, hogy „megszabaduljanak bűneiktől” (2Mak 12,43).

Az újszövetségi szenthagyományt Szent Pál érinti első korinthusi levelében, amikor életművünk végső próbájáról beszél: „Az, akinek munkája elég, kárt vall; ő maga ugyan üdvözül, de mintegy tűz által.” (1Kor 3,11). Idézhetjük itt az adósság lefizetésének kötelezettségéről szóló krisztusi példabeszédet is (Mt 5,25-26) stb.

A döntő bizonyíték viszont az a tény, hogy az Egyház tanítja. A krisztusi kinyilatkoztatás teljes jogú örököse ugyanis az Egyház közössége, mely örökségét az élőszóban hirdetett szenthagyományban és a Szentírásban őrzi.” KCsH 46. pont

Van-e valami bizonyíték a Szentírásban a purgatóriumra?

Található jó néhány utalás erre, önkényesen kiemeltünk néhányat:

Lev 26,43 – „le kell vezekelniük bűneiket, amelyekkel megszegték parancsaimat és megvetették törvényeimet.”

Iz 4,4 – „majd az Úr lemossa Sion leányáról a szennyet, és megtisztítja Jeruzsálemet a vér bűnétől az ítélet lelkével és a tűz lelkével” (vö. Iz 6,5-7; 33,11-14)

Mik 7,9 – „Az Úr haragját el kell viselnem – hisz vétkeztem ellene – mindaddig, míg ítéletet nem hoz ügyemben, és igazságot nem szolgáltat nekem. Elvezet a világosságra és megláthatom igaz tetteit.”

Mal 3,2-3 – „De ki fogja tudni elviselni jövetele napját? és ki maradhat állva, amikor megjelenik? Mert olyan, mint az olvasztók tüze és a ványolók lúgja. Leül, mint az ezüstolvasztó és -tisztító mester. Megtisztítja Lévi fiait, megfinomítja őket, mint az aranyat és az ezüstöt, hogy méltóképpen mutassák be az áldozatot az Úrnak.”

2Makk 12,42-45 – Imádkoznak a halottakért, hogy azok megszabaduljanak bűneik alól. Bár ezt a könyvet a protestánsok nem tartják sugalmazottnak, és nincs is benne a protestáns Bibliákban.

Mt 5,25-26 – Amíg meg nem fizetjük az utolsó fillért is, addig nem jutunk ki a börtönből (utána igen).

Mt 18,23-35; Lk 12,58 – A börtönből addig nem jutnak a mennyek országába, amíg ki nem fizetik tartozásukat.

Mt 12,32 – „ha valaki a Szentlélek ellen szól, annak nem bocsátanak meg sem ezen a világon, ‘sem az eljövendőben’.”

Lk 12,41-48 – A halál utáni büntetésnek különböző fokozatai vannak.

1Kor 3,11-15 – Tűz fogja kipróbálni mindenki munkáját. Üdvözülni fognak, de csak mintegy tűz által.

Zsid 12,29 – „Mert a mi Istenünk emésztő tűz.”

Zsid 12,23 – A mennyben mindenki tökéletes.

Zsid 12,14 – Megszentelődés nélkül senki sem látja meg az Urat.

1Jn 5,16-17 – Van olyan bűn is, ami nem halálos.

Jel 21,27 – Tisztátalanok nem léphetnek a mennybe.

Forrás: https://denzingerhu.wordpress.com