Pio atya életében meg kell különböztessünk két időszakot, ami a halálvágyat illeti, amelyek közti választóvonalat a stigmatizáció jelenti, amely 1918. szeptember 20-án történt.
Ezelőtt az időpont előtt, Pio atya halálvágyának oka a bűn elkövetésének félelme, azért, hogy egyesülhessen a hőn szeretett Urával, a vágy miatt, hogy láthassa az Igét, „Isten dicsőségének ragyogását és az Isten lényegének tökéletes megjelenését” (Epist I., 472).
A fent említett időpont után viszont, Pio atya azon túl hogy meg kívánt halni, ugyanakkor hőn vágyva szeretett volna élni is, hogy felebarátaiért élhessen, dolgozhasson és szenvedhessen. E két vágytól gyötörve, úgy érezte magát, mint Szent Pál apostol, aki képtelen volt és nem is tudott választani. 1920. október 8-án Benedetto atyának, lelki vezetőjének, azt írta: „Ó Istenem! milyen tüske döfődött a szívembe! Két erő, amelyek külsőleg ellentétes irányúnak tűnnek, az, hogy éljek abból az okból, hogy a száműzetésben társaim javát szolgáljam, és az, hogy meghalljak és egyesüljek Jegyesemmel, az utóbbi időben érzem óriásira megnagyobbodni a lelkem csúcsában (alta punta dello spirito).
Széttépik a lelkemet és elveszik békémet.” (Epist I, 1181). Pio atya ötven évig élt ebben az állapotban: 1918. szeptember 20-tól 1968. szeptember 23-ig, amikor végre a baráti halál, akit hosszasan hívott, elérkezett, és az éjszaka mélyén, átkarolta.
Pio atya halálának jellemzői:
1. Pio atya az éjszaka közepén hunyt el;
2. énekelve hallt meg: az ünnepélyes szentmisét énekelve hunyt el. Énekelt ő, a schola cantorum, énekeltek mind a lelki gyermeki, az Úr templomában, zsúfolásig telve;
3. a rendtársaktól a kellemetlenségekért bocsánatot kérve hallt meg;
4. a lelki gyermekeitől és rendtársaitól lelkéért imát kérve hallt meg;
5. halála előtt, többször is megáldotta lelki gyermekeit és elöljáróját megkérte, hogy adja utolsó áldást;
6. Meggyónt és részesült a betegek kenetében. E felett megújította a szerzetesi fogadalmait;
7. a kapucinus habitusba öltözve hallt meg, karosszékben ülve;
8. halálakor eltűntek a sebhelyek;
9. halálában áttetszővé és ünnepélyessé vált;
10. óriási tömeg volt jelen temetésén.
Szent Pio imája: Paratus sum, Domine!
Készen vagyok Szívemmel, lelkemmel készen vagyok;
Uram, minden úgy történjék, ahogy
Te akarod!
Ha azt akarod, legyek egészséges!
Ám vállalom a fájdalmat, kínt, betegséget...
Éljek, ha éltetsz, de örömmel meghalok,
Ha ez akaratod!
Vidám leszek - és úgy szenvedek;
Mindent, mindent százszor elviselek
Érted, mert szeretsz - és ez szent
Akaratod!
Tied vagyok, Uram, testestül-lelkestül,
Egész énem Tehozzád menekül...
Szíved a bölcsőm, melyben elringhatok,
Ha úgy akarod!
Feláldoztad Magad. Értem vagy Áldozat,
Hadd legyek én is áldozat Miattad!
Hadd legyek, én legyek a Te hasonmásod,
És mindent úgy teszek, ahogy Te kívánod.
Forrás: A Magyar Kapucinus Delegáció egyike az Assisi Szent Ferenc lelkiségéből forrásozó római katolikus szerzetesi közösségeknek Magyarországon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése