Többször hallottam és olvastam, hogy az egyház Krisztus titokszerű teste. Kérek rövid magyarázatot, miképen kell ezt érteni, hogy a sok millió tagból álló egyház egy egészet képez és hogy ennek a testnek Krisztus a feje?

Katholikus felfogás szerint az egyház titokszerű kegyelmi összeköttetés Krisztussal, aki ennek a közösségnek a feje. Amikor a Szentírás a szentek egyességéről beszél, csakugyan használja a testről vett hasonlatot, amelynek feje Krisztus és tagjai az egyes hívek. Ezek együttvéve alkotják az egyházat: Krisztus titokszerű testét. A fejtől áramlik állandóan az isteni élet az egyes tagokba és így valósul meg Isten üdvözítő terve, aki az embereket az isteni életközösségbe akarta felvenni. Krisztus titokszerű teste, vagyis az egyház, épp olyan tárgyilagos valóság, mint a történelmi Krisztus. És csakis az egyházba való bekapcsolódás által részesülhet az ember Krisztusban. Amint 1900 évvel ezelőtt a boldogságos Szűz Máriától nyert testben élt Krisztus, úgy él most titokszerű életet az egész emberiségtől átvett testben, amelynek a neve: egyház. Nincs abban semmi túlzás és természetellenes, amikor azt állítjuk, hogy Krisztus titokszerű élete igazi értelemben azonos az egyház tagjainak természetfölötti életével! Hogy ezt megérthessük, emlékezzünk meg a szerves élet felépítéséről, amint azt a modern biológia szemünk elé állítja. Eszerint a magasabb szervezetek élete nemcsak egy titokszerű egységből áll, hanem megszámlálhatatlan, különálló sejteknek az összetétele. Mindegyik sejtnek megvan a saját egyedisége, saját élete, de ez az élet bizonyos tekintetben magasabb egységgé, a szervezet egységévé emelkedik, amelynek egyik alkotó része. Tehát minden szerves test: fa, állat, ember kettős szempontból tekinthető. Az egésznek van első sorban sajátos élete, amely a megtermékenyítéssel kezdődik és a halállal végződik. De a fának, állatnak, embernek egységes élete alatt megszámlálhatatlan élő lények: sejtek rejtőznek, amelyekből az egész szervezet fölépül. Ezek a sejtek állandóan szaporodnak, külön, saját életük van, elhalnak és elmúlnak a szövetek felbomlásával, anélkül azonban, hogy ezzel a folytonos változással az egész szervezet életét megszakítanák. Ez a hasonlat valamiképen megmagyarázza az egyház titkát. Az egyház egyes tagjai bizonyos szempontból olyanok, mint a sejtek és együtt alkotják azt a nagy egységet: Krisztus testének titokszerű szervezetét, amelyet Krisztus szelleme úgy éltet és kormányoz, mint az emberi lélek az emberi szervezet egyes sejtjeit egyesíti, élteti és igazgatja. Az Üdvözítő maga is rámutat erre a gondolatra, amikor önmagát szőllőtőkének, az övéit pedig szőllővesszőknek nevezi.

Forrás: Jézus Szentséges Szívének Hírnöke. Havi folyóirat a Jézus Szíve Szövetség és a Jézus Szíve tisztelet terjesztésére.
Felelős szerkesztő és kiadó: Zsiros Ferenc SJ. LXVIII. évfolyam, 1934. július. Levélszekrény rovat. 166. old.