„A papot arra rendelték, hogy másokat gondozzon, de saját élete példájával kell megmutatnia az embereknek, hogy miként éljenek az Úr Egyházában.” (Kapisztrán János)
EMLÉKEZVE ARRA, AKI HA KELLETT, AKKOR A FESZÜLETET KARDRA, A CSUHÁT PÁNCÉLINGRE CSERÉLTE
Az 1956-os megemlékezések gyertyafényében ne feledkezzünk meg egy talján hősről, akinek a neve: Giovanni da Capestrano, akit mi Kapisztrán Jánosként ismerünk.
562 esztendeje, ezen a napon tért meg Teremtőjéhez. Kapisztrán barát, aki ugyan nem magyarnak született, de magyarként halt meg.†
Méltán lett szent, méltán lett példakép.
Azok, akik az Úr oltárához vannak
rendelve, fényként világítsanak, és az erkölcsi feddhetetlenség
tiszteletreméltó példájával járjanak elöl, kerüljék a bűnök minden
szennyét és tisztátalanságát. Erényes életük által legyenek saját maguk
és embertársaik számára a föld sója, tetteik ragyogó fényességével a
világ világossága, és világítsák meg mások életét, hiszen isteni
tanítónk, Jézus Krisztus nemcsak apostolainak és tanítványainak, hanem
az ő összes utódainak és a papoknak is mondta: Ti vagytok a föld sója.
Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy
kidobják, és az emberek eltapossák (Mt 5, 13).
Köszönet a megemlékezésért Zetényi-Csukás Ferencnek a Horthy Miklós Társaság elnökének |
||
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése