Ez, kérem, hittan, nem hígtan!

A Tridenti Katekizmus egyetlen magyar nyelvű kiadásának címlapja 1869-ből

Több mint két esztendeje, valamikor a 2011-es év elején mutatkozott meg először az igény a szegedi régi rítusú közösség néhány tagjában, hogy szeretnénk a Szent Liturgia és az Egyház hagyományos tanítása iránti vonzódásunkat  a vasárnapi szentmiséken kívül is elmélyíteni. Ervin atya szívesen vállalta a alkalmankénti hétköznapi hittanok vezetését, így neki is láttunk a dolognak. Bár a szervezés sok akadályba ütközött, elsősorban a megfelelő időpontok kiválasztásának nehézségei miatt, a kis csapat tudós vezetője irányítása alatt gyűlt össze, szerdai napokon, amikor a lehetőség kínálkozott, általában havi egy alkalommal.

A hittanórák vezérfonalát Ervin atya előadása alkotja, amelyet különféle témák közül választ. Az előadás után beszélgetés következik, kis teával és süteménnyel fűszerezve. Látva az összegyűlt közösséget, amely létszámát tekintve semmiben sem marad el a vasárnapi szentmisén résztvevők létszámától, rögtön élces mondat kívánkozik az ember ajkára: „Sok plébános boldog lenne, ha az általa meghirdetett hittanórán a templom teljes közössége megjelenne...”

Az utóbbi hónapokban ismét értő szó esett a Mária-kultuszról, annak túlzásairól és hiányosságairól, a szentségek teológiájáról, legutóbb pedig Aquinói Szent Tamás híres verséről, az Adoro te devote (Imádlak és áldlak) c. eucharisztikus énekről beszélgettünk, ám a téma gazdagsága miatt ez az előadás két részre osztva hangzik majd el.

Minden ember egyedi, megismételhetetlen személyiség, akit Isten azért helyez működési helyére, hogy talentumait kamatoztathassa. A papra, jelen esetben Dr. Alácsi Ervin János tábori lelkész, századosra ez különösen is vonatkozik. Előadásaiban mindig sikerül kiemelnie azokat a különleges szempontokat, amelyekre manapság oly kevés figyelem fordul, s amelyeket senki mástól, egyedül Tőle hallhatunk ilyen kristálytiszta magyarázatokkal, értékes megjegyzésekkel ellátva, életszerű, valódi tudományos környezetbe ágyazva, mégsem vontatottan vagy unalmasan. Különösen is hálásak vagyunk a Mindenható Istennek azért, hogy Ő lehet lelki atyánk, pásztorunk, és kívánunk Neki a továbbiakban is kitartást és jó egészséget!

Egy, az Oltáriszentségről szóló oldalpár a Tridenti Katekizmusból