Tavaly nyáron ritka élményben
volt részünk: németországi utunk alkalmával, a nagy nyugati civilizáció
óceánjában valódi vasárnapi szentmise után kutatva megtudtuk, hogy tartózkodási
helyünkhöz egész közel részt vehetünk régi rítusú szentmisén az Allgäu-i
Memmingen-Amendingenben.
Memmingen az FSSPX (X. Szent
Piusz Papi Testvérület) egyik állomáshelye. A város szélén elhelyezkedő
ipartelepen, egy korábbi bevásárlóközpont helyén sikerült a közösségnek telket vásárolnia,
amelyre 1999-ben fel is építettek egy igazi katolikus ízlésről tanúskodó,
számomra gyönyörű templomot, neoromán stílusban, Szent József tiszteletére. Az
épület elhelyezkedése (ha nem is szándékosan) szimbolikus: a XXI. század minden
ipari leleménye megtalálható szomszédságában a hatalmas autószerelő-komplexumtól
a különféle üzemekig, így a telek kis sziget nem csupán a katolikus világban,
de a polgári társadalomban is.
(Mindenképpen érdemes megnézni az alábbi panoráma-felvételeket.)
(Mindenképpen érdemes megnézni az alábbi panoráma-felvételeket.)
Talán csak a turista ill. a
vendég elfogultsága teszi, mi mégis úgy éreztük magunkat, mintha hazaérkeztünk
volna. A templom és környezete szépen rendezett, közelében parkoló és kellemes
füves terület. Belső berendezése álmaink mai katolikus templomát idézi:
igényes, míves, minden tekintetben kidolgozott, egyszerűen szép. Az olcsóságnak
vagy spórolásnak nyoma sincs.
 |
A templom főoltára.
|
A szentmise előtt gyóntatás.
Nálunk sokfelé már ez is kuriózumnak számít, tisztelet a kivételnek. A hívek
mindegyike tisztességes öltözetben, férfiak, nők és gyermekek kivétel nélkül ünneplőben.
Talán csak épp a két turista lógott ki a sorból... A templom tele volt. Zömmel
fiatalok és nagycsaládosok töltötték meg, kismama is volt néhány, és nem egy
4-5 gyermekes családot láttunk. Mindenki előtt énekeskönyv.
 |
| Fény a sötétben |
A gyertyát gyújtó ministráns
kezében ultramodern, gombnyomásra működő gyújtó/koppintó. Ilyet még nem is láttam. Szkóla
nincs, a szertartás zenei részét a kántor egyedül irányítja. Sok népének.
Gregorián csak az ordinárium, s természetesen a pap részei. Így zenei
tekintetben az ottani szentmise nem különbözött egy hazai Szent vagy Uram-os
misétől. S mégis...
Az Asperges külön szertartás a
szentmise előtt, melyet követően a pap visszavonult a sekrestyébe, s csak kis
idő múlva kezdte a szentmisét. Mindenki úgy viselkedik, ahogy a templomban
kell(ene), a közösen kifejezett ősi hit előhozza és fenntartja a közösen megtett
gesztusokat.
Mindenki énekel, a templom zeng a
hívek énekétől. (A szertartás után egy kedves érdeklődő közölte, hogy két
énekeskönyvet használnak párhuzamosan, jelen sorok írója a kifüggesztett számok
alapján ezért nem talált meg egyetlen éneket sem az idetévedt hívek számára kitett
énekeskönyvben...) Még a gyermekek is fegyelmezettebbek az itthoniaknál.
 |
| Katolikus templom... |
A szentmisén a hagyományos katolicizmus
minden külsősége megjelent, a nők fedett fejétől a ministránsok rendezett
mozgásáig. Áldozás természetesen térdelve. Boldogság.
A templom előterében nagy könyves
stand, rajta a legfontosabb tradicionalista irodalom, több új mű, szentképek,
rózsafüzérek. Szórólap, mely a Testvérület (nem koedukált!) oktatási
intézményeit népszerűsíti. Most kezd fájni a szívem. Nekünk is kellene egy
ilyen iskola!
Maradnánk még, de vége. Mennünk
kell. Te Deum laudamus...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése