Kempis Tamás: Krisztus követéséről I/3 (Pázmány Péter fordítása)

3. Az igazság tanításáról

Albrecht Altdorfer. Krisztus a kereszten.
1520 körül. Szépművészeti Múzeum, Budapest.

1. Boldog, a kit az Igazság maga tanít, nem árnyékok és elmúlandó szózatok által, hanem voltaképen, a mint magában van.

A mi vélekedésünk és érzelmünk gyakran megcsal minket és rövidet lát.

Mit használ a titkos és homályos dolgokban akadozó sok szőrszálhasogatás, a melyeket ha nem tudsz sem pirulsz érettök az utolsó napon?

Nagy esztelenség, hogy a hasznos és szükséges dolgok kárával magunk kényén haszontalan, sőt ártalmas dolgokba avatkozunk. Van szemünk, de nem látunk.

2. Valjon mi gondunk, a teremtett dolgok nemére és különböző természetére?

A kinek az örök Ige szól, sokféle vélekedésekből kifesel.

Egy Igétől van eredete mindennek, ezt hirdeti minden teremtmény, és ez ama Kezdet, mely nekünk is szól.

Senki nála nélkül értelmes nem lehet, semmit igazán meg nem ítélhet.

A kinek ez az egy a mindene, a ki mindent ebbe az egybe foglal, mindent erre igazít és ebben szemlél, annak állhatatos lehet a szíve, és Istenben csöndesen nyugodhatik.

Oh Istenem, te tökéletes igazság, tégy eggyé engem te veled az örökkévaló szeretetben.

Unalmas nekem nagy gyakorta a sok dolgok olvasása és hallása; mert csak te benned van mind, a mit én szeretek és kívánok.

Hallgassanak minden bölcsek, csöndben legyenek minden teremtmények a te színed előtt, és csak te egyedül szólj nekem.

3. Mentül inkább megvonja magát az ember, és minél egyszerűbb a lelke, annál több és mélyebb dolgoknak mehet végére fáradság nélkül, mert mennyből veszi az értelem világosságát.

A tiszta, együgyű és állhatatos lélek sokféle tennivalója közt el nem szórakozik, mert mindent Isten dicsőségére cselekszik, és azon igyekezik, hogy mindenben tulajdon kedve keresésétől ment legyen.

Ki bánt, ki háborgat téged egyéb, mint a tenszívednek meg nem tört indulatja?

A jámbor és ájtatos ember elrendeli előbb magában minden dolgát, a melyet külsőkép véghez akar vinni.

Nem is ezek vonják őt valami vétkes hajlam kívánságaira, hanem inkább ő igazítja ezeket az igaz okosság rámájára.

Kinek van keményebb bajvívása, mint annak, a ki magát meg akarja győzni?

Pedig bezzeg ez volna a mi dolgunk, hogy magunkon diadalmat aratnánk, naponkint magunkon nagyobb erőt vennénk, és a jóban előbbre haladnánk.

4. E világi életben minden tökéletességhez valami fogyatkozás tapad, és nincs vizsgálódás homály nélkül.

Az alázatos magadismerete bizonyosabb út Istenhez, mint a világi tudományok mély fürkészése.

Nem vétek a tudomány vagy akármely dolognak közönséges ismerete, mert ez magában jó és Isten ajándéka; de azért mindenkor föllebb kell becsülni a jó lelkiismeretet és a szent életet.

Mivel pedig sokan inkább igyekeznek tudósok lenni, mint szentül élni, innen van, hogy gyakran csalódnak és vagy semmi hasznot sem tesznek, vagy igen keveset.

5. Vajha olyan szorgalmatosak volnának a bűnök kiírtásában és a jó erkölcsök beoltásában, mint a mély kérdések indításában, bezzeg nem volna annyi gonoszság és botránykozás a községben, a klastromokban sem volna annyi feslettség.

Bizon ha eljő az ítélet, nem kérdik, mit olvastunk, hanem mit cselekedtünk; sem azt nem vizsgálják, mily szépen beszéltünk, hanem mily szentül éltünk.

Ugyan mondd meg, kérlek, hol vannak most azok az urak és tanítók, a kiket jól ismertél, mikor még éltek és tudományukban virágoztak.

Immár az ő konczuk egyebekre szállott, és nem tudom, vannak-e csak emlékezetben is. Életökben látszottak valaminek, most mindenki hallgat róluk.

6. Jaj, mily hamar elmúlik e világ dicsősége. Vajha az ő életök egy nyomban járt volna tudományukkal, bezzeg jól tanultak s jól olvastak volna!

Mily sokan vesznek el gonoszul e világon a hiúságos tudomány által, a kik az isteni szolgálattal keveset gondolnak!

De mivel inkább szeretnek nagyuraskodni, mint alázatosságban maradni, azért semmivé lesz minden gondolkodásuk.

Valóban nagy, a kiben nagy szeretet vagyon.

Valóban nagy, a ki maga előtt kicsiny, és semmire sem becsül minden magas hivatalt és méltóságot.

Ha valóban eszes, a ki szemétnek tartja, valami e földön van, csak Krisztust megnyerhesse.

Valóban tudós, a ki Isten akaratját cselekszi és maga kívánságával fölhagy.