Barsi Balázs a gitáros miséről

"Az ének nem dekoráció, hanem a lényeg. A »csendes mise« a középkor vége óta terjedt el. Torzulás ez. A papképzésben, a szerzetesképzésben is egészen mellékes, szinte utolsó tantárgy lett az ének. Így szédít minket az ördög, pedig tudjuk, hogy ez a világ elmúlik, de az Úr dicsérete örökké megmarad.  Az istendicséret tartja fenn a mindenséget. (...)

Az istentiszteleten mindig némán álló hívő nem igazi hívő. A némaság mögött ördögi mélységek lehetnek vagy lesznek. Igen, felelősek vagyunk a hívek hitéért és azért is, hogy mire mondjuk: ez nem lényeges."

"(...) A nagy latin hagyomány egyszerűen kizárja a zajjal teli naturalista muzsikát, mely a test zenéje. Micsoda felelőtlenség a diszkók világát felidéző parázna hangzatokat és ösztönösen rángó ritmusokat bevinni Isten templomába! Árulás, még akkor is, ha kegyes szöveggel történik (...). A gregorián örök eszmény marad. Mindennapi kenyér, soha meg nem unható táplálék. Szentírási szövegeivel, az idegeket soha fel nem korbácsoló hangeszközeivel és végtelenül szabad és tiszta dallamaival."

Részletek Barsi Balázs atya nemrég megjelent Breviáriumából.

Forrás: http://romaikatolikus.blogspot.hu