Kézmosás

+Tamás József, segédpüspök

A felajánlási kézmosás a korai időkből való. Már az Apostoli Konstitúciókból értesülünk róla (IV. század). Eleinte a praktikus szempont játszik benne szerepet, hisz az adományok átvételénél bepiszkolódhatott a pap keze, ezért szükséges volt, hogy megmossa. De már a fent említett Apostoli Konstitúció is kiemeli szimbolikáját, ami nem más, mint a szív tisztasága.
Érdekes, hogy már az ószövetségi törvény is megkívánta a levitáktól, hogy az áldozat bemutatásánál tiszták legyenek. Iz 52, 11-ben azt olvassuk: "Tisztuljatok meg ti, akik az Úr edényeit hordozzátok." A jeruzsálemi templom előcsarnokában pedig medence volt felállítva az áldozat bemutatásához szükséges tisztulás eszközlésére. Így kívánja meg az Egyház is papjaitól a külső és belső tisztaságot az áldozat bemutatásához.
A kézmosás mondanivalója. A kéz az egész embert jelképezi. Romano Guardini ezt mondja: "Figyelj meg egyszer egy embert, akár magad is: a kedélynek, örömnek, meglepetésnek, reménynek, várakozásnak minden vonását megismered a kéz mozdulatáról. Vagy nem mond-e néha sokkal többet egy hirtelen kézlendítés vagy kis ujjunk megrándulása száz és száz szóbeszédnél? Mered-e állítani, hogy egyszer-másszor az elejtett szónál nem jelent többet egy mindent elmondó gesztus? A kéz, az arcon kívül leginkább lelki, hogy így mondjuk, szellemi testrész. Igazi szerszám, amelyen keresztül lelkét árasztja ki az ember. És általa érezzük meg a más lelkét is. Mert nem fogjuk-e a lelket, ha kezet fogunk egy felénk nyújtott kézzel? A kézzel, amely bizalomról és hűségről, fájdalomról és együttérzésről beszél."
A kéz az egész embert jelképezi. Ezért ha a kéz tiszta, akkor az egész ember tiszta (Jn 13 a lábmosáskor Jézus mondja Péternek a lábról ezeket). Az Egyház, amikor papokat szentel, a meghívottaknak csak a kezét keni meg krizmával, mert a kéz az egész embert jelenti.
Minden szentmisében megmossa a pap a kezét, mert csak tisztán állhatunk az Úr elé. Péld 7, 21: "Nincs igaz ember a földön, ki ne vétkeznék." Ezért mondja Jézus is: "Aki közületek bűn nélkül van, az vesse rá az első követ." (Jn 8, 7) Bűnben fogantattunk. A bűn úgy vesz körül, mint a levegőréteg, vagy úgy lep meg, mint a porréteg, vagy ahogy a piszok az ember testét.
Bossis Gabriellának 1939. október 10-én az Úr ezeket mondotta: "Nem lep meg, hogy mindennap le kell törölgetned a port a bútorról. Az se döbbentsen meg hát, ha lelked porát is mindennap le kell törölgetned."
A kézmosás is ezt juttatja kifejezésre: mindennap le kell lelkünk porát törülnünk, hogy egészen tiszták, fénylők legyünk az Úr előtt.
Ne legyen ez a kézmosás számunkra pilátusi kézmosás. Pilátus megmosta kezét annak kifejezésére, hogy ő ártatlan Krisztus vérétől. Pedig nem volt az. Ilyen pilátusi kézmosássá válik az a kézmosás, amelyben a pap csak külsőleg mosná meg a kezét, és az nem lenne a belső megtisztulásnak a kifejezője is. Pilátus hiába mosta kezét, azt a felelősséget, ami Krisztus perében reá hárult, azt nem tudta egy kézmosással elintézni, lemosni. Ugyanígy hiába mosná a pap is kezét, ha érzékies, kapzsi, önző cselekedetekkel bepiszkította kezét, életének tisztátalanságait nem akarja lemosni és felszámolni. A 23. zsoltárban, amikor a zsoltáros feltette a kérdést: Ki mehet fel az Úr hegyére, a választ ebben fogalmazza meg: az ártatlan szívű és tiszta kezű ember.
Bár a pap csendben, egyedül mossa meg a kezét, mégsem csupán a maga nevében végzi. Mindannyiunk nevében teszi. Ezért csak akkor kapcsolódunk bele a szentmisébe igazán, ha vele együtt mi is tesszük, amit ő tesz. Mindennap odaadó lélekkel kellene imádkoznom és imádkozzam is: mosd le, Uram, bűneimet, és vétkeimtől tisztíts meg engem.

Hints meg engem, Uram, izsóppal és megtisztulok, moss meg és fehérebb leszek a hónál! Fordítsd el arcodat bűneimtől, s töröld el minden gonoszságomat! Teremts új szívet belém, s éleszd fel bennem újra az erősség lelkületét! (Zsolt 50)