Kézbeáldozás:
Azóta
már kétszer is járt nálam egy-egy pap (Szenvedő Lélek), tehát
harmadjára hallom a panaszt, hogy azért kell szenvedniük, mert
eltávolították a templomból a térdeplőket, és a hívek kénytelenek voltak
állva áldozni. Valami tehát itt nincs rendjén. Bár a pápa engedélyezte
az állva történő áldozást, de aki a Szentséget térdelve szeretné magához venni, annak meg kell kapni erre a lehetőséget.
A pápa is ezt akarja, tehát a hívek is elvárhatják a papoktól. Egy
másik papnak a lelke így panaszkodott: " Azért kell szenvednem, mert
bevezettem a kézbe áldozást. Ha egy plébános vagy egy püspök tudná,
milyen következményekkel jár ez, soha többé nem szolgáltatná kézbe az
Oltáriszentséget, és nem is lenne olyan hívő, aki ezt várná tőle."
Maria Simma történetének folytatását elolvashatod ITT
„Bármerre járok a világban, az szomorít el leginkább, hogy látom az embereket, amint az Oltáriszentséget kezükbe fogadják.” (Teréz anya)
Római Katolikus Blog komment: 60 évvel ezelőtt nagymamáink még úgy tanulták, hogy a Szentostyát csak a pap érintheti. Avatatlan kezekbe nem kerülhet! Osszátok meg ezt a cikket minél több hívővel és plébánossal!
Forrás: http://romaikatolikus.blogspot.hu
Egy atya hozzászólása:
VálaszTörlésLegelőször is, akik annyira rajonganak az ókeresztények áldozási szokásaikért, jó lenne, ha az őskeresztények böjti fegyelmét is vissza akarnák hozni. Persze a kézbe áldozás pártfogói igyekeztek a lehető legminimálisabbra csökkenteni. Az őskeresztények egyes közösségei térdelve, mélyen meghajolva, 24 órás szentségi böjttel vették a kézbe ( a nők kendőbe) a szentséget, és előtte és utána is kezet mostak, tehát ezt semmiképpen sem lehet a kézbe áldozás mostani módjával összehasonlítani! De ez a gyakorlat is a gyakori visszaélések miatt lett kivezetve. Másrészről áldozás után mindig sok apró szemcse marad a szentostyából a tálcán és az ujjamon, a körmöm alatt, amit minden áldozópap köteles nagy gonddal a kehelybe belemosni majd meginni, de kézbe áldozás mostani gyakorlatával ezek a részecskék a földre hullanak, ráragadnak a cipőre, ruhára, és a kezünkről kikerülnek az utcára, a tömegközlekedési eszközökre és a sort jobb nem folytatni!