2011. augusztus 10., szerda

Latintábor 2011 (Perbete, Felvidék)




Az Úr 2011. esztendejében a Szent Mihály Laikus Káptalan (CLSMA) hagyományos latintáborát  Balogh Károly atya jóvoltából a felvidéki Perbete plébániáján tarthattuk meg július 25–31. között, a hónap utolsó teljes hetében.

Mivel a káptalan célja a hagyományos római liturgia életben tartása és megőrzése, a zsolozsma nyilvános istentiszteletként való imádkozása és a hiteles, az Egyház hagyományainak szellemében fogant liturgia végzése, nyilvánvaló, hogy ennek gyakorlása közben az imádkozó gyakran találkozik latin nyelvű szövegekkel. Ezek megértését segíti a tábor évről évre, a nyelvi szempontot túlhaladva liturgikus, lelkiségi és történeti kontextust is figyelembe véve.

A tábor a szokásos napirend szerint zajlott: napjainkat az Egyház zsolozsmájának énekelt hórái tagolták: laudes (reggel), sexta (délben), vesperás (este), kompletórium (lefekvés előtt), melyeket a Diurnale Paulinum c. kiadványból végeztünk. Ez tartalmazza a középkori pálos zsolozsma nappali hóráinak anyagát. A pálos zsolozsma megbízható forrása a középkori magyar liturgiának, mivel a pálos rend (magyar alapítású rend révén) a helyi liturgia legjellegzetesebb változatát, az esztergomi rítust használta a XVII. századig.


 Délelőtt és délután stúdiumot tartottunk, mindkettőt kiváló oktatók segítségével: a kezdők csoportját Rihmer Zoltán latin filológus, jogtörténész, nyelvész irányítgatta a latin nyelvtannal való megismerkedés rögös útjain; a haladók csoportját Földváry Miklós István, az ELTE Bölcsészettudományi Karának és a Zeneakadémia Egyházzene Tanszékének oktatója, nyelvész és liturgiatörténész vezette.

A perbetei napi rendszerességű énekes- ill. oltárszolgálat mellett szerdán, Szent Pantaleon emléknapján lehetőségünk volt a Komárom-Északvárosi Szent András Templomban ünnepélyes szentmise bemutatására ill. az azon való részvételre. Ezt követően vendégül láttak bennünket a plébánián. Köszönjük a lehetőséget Elek László plébános úrnak!

Vendéglátónk templomában, a perbetei Szentháromság templomban szerdán reggel teljes ünnepélyességgel Requiem-misét énekeltünk elhunyt Habsburg Ottóért, az utolsó magyar trónörökösért, Boldog IV. Károly apostoli magyar király legidősebb fiáért.


Pénteken, Szent Márta emléknapján Galántán, a Szent István király templomban vettünk részt énekes szentmisén, amelyet követően a CLSMA társaskáptalanja, a Keresztelő Szent János Laikus Káptalan (CLSIB) tagjai fejedelmi vacsorával kínáltak minket, majd a plébánián jóízű beszélgetés és falatozás mellett ismerkedtünk, beszélgettünk. Házigazdánk, Józsa Attila atya, galántai esperes-plébános, a pozsonyi Comenius Tudományegyetem Szent Cirill és Metód Hittudományi Karának liturgika-tanára a hallgatók kérésére és az érdeklődők nagy száma miatt szeptembertől szemináriumot indít a régi rítusról.


Külön öröm, hogy a Perbetén, Komáromban és Galántán bemutatott szentmiséken a tábor kis lakói, a káptalani tagok kiskorú gyermekei énekes szolgálatot láttak el. Mennyire gazdag az Egyház, amely magában foglalja a mennybéli megdicsőült egyházat, a tisztítóhelyen várakozó szenvedő egyházat és a földön harcoló küzdő egyházat! Jézus Krisztus végtelen értékű keresztáldozata válik jelenvalóvá a szentmisében, és a tudatlan gyermekek énekes szolgálata egyáltalán nem méltatlan ehhez a felfoghatatlan titokhoz. Hiszen éppen "ilyeneké a mennyek országa"...


 A programban szereplő stúdiumokon kívül módunk volt meghallgatni Rihmer Zoltán vetítéssel egybekötött előadását egy neves spanyol zenekar több CD-t tartalmazó, tudományosnak kikiáltott kiadványáról, amelyben egy, a kutatások szerint állítólag VI. Sándor pápa beiktatásán elhangzott zeneműről derültek ki izgalmas dolgok, többek között az, hogy a korabeli szöveg XXI. századi átírója nem túl jó latinból...

Örömmel vettünk részt Kovács Ervin Gellért OPraem atya előadásán, amelyben ismertetett egy általa nemrég lefordított tanulmányt a római rítus két formája közötti hasonlóságokról és különbségekről. Sajnos az összehasonlításnak korántsem értünk a végére...

A tábor résztvevői vegyes érzelmekkel élték meg Gárdos Péter Tréfa c. filmjének  amúgy közös felkiáltással megszavazott esti vetítését. A film a XX. század elején, egy szerzetesek által vezetett kollégiumban játszódik, és a nevelési módszerek különbözőségéről ill. az egyes nevelők jelleméről ad rendkívül sarkított képet. Alapja Kosztolányi Dezső azonos című novellája. (Itt tesszük hozzá, hogy a film 2009-ben a Magyar Filmszemlén elnyerte a legjobb rendezésért járó díjat. A fényképezése pedig gyönyörű...)

Érdekes volt, ahogyan az egyik szabad délutánon egy kis projektor segítségével az interneten elérhető, a római rítus rendkívüli formájával kapcsolatos videofelvételekre vadásztunk. Különösen az oltárszolgálatot ellátók számára volt tanulságos látni, hogy  különböző helyeken hogyan végzik azt. Igen szép az az 1941-ben készült felvétel, amely Chicagoban készült a húsvéti nagymisén, és amelyhez Isten Szolgája, Fulton Sheen érsek fűz magyarázatokat. Kora híres rádiós és televíziós személyisége sokat tett a katolikus hit terjesztéséért. Boldoggá avatási eljárása 2002-ben indult el.

Felvidéki vendéglátóink igazán kitettek magukért. Perbete plébánosa, Balogh Károly atya a plébánia épületét teljes egészében rendelkezésünkre bocsátotta konyhástól, fürdőszobástól, átrendezte az egyes szobákat a mi kényelmünk szolgálatába állítva azokat, sikerrel. Eltűrte, hogy 22–30 felnőtt és 7–12 kisgyerek borítsa fel az amúgy csendesnek látszó vidéki plébánia nyugalmát. Mindezeken túl stabil lelki hátteret biztosított, tanított és támogatott bennünket. Ha valakire lehet azt mondani, hogy az Egyház ügyeiben elkötelezett pap, Balogh Károly atyára mindenképpen. Mindent összevetve az egyik káptalani tag pontatlanul idézett szavait említhetjük: "Károly atya örökre beírta magát a szívünkbe". Nincs mese, ez a helyzet.


Károly atya hívei elláttak bennünket kertjük termésével: paradicsomban, paprikában nem volt hiány; a plébánia udvarán fosztogatható szilvafák pedig folytonos testi táplálékot jelentettek felnőttnek-gyermeknek egyaránt. Hogy milyen élmény volt a plébánia tőszomszédságában lakó egyházközségi tagok pár hetes kisnyulait látogatni, arról inkább a gyermeksereget kellene megkérdezni...

Bármilyen furcsa, a káptalani tagoknak leginkább ilyen alkalmakkor van arra lehetősége, hogy beszélgessenek egymással. Az esti közös vacsorák, borozgatások alkalmával nagyon komoly témák merültek fel, jól esik ilyenkor a nagy közösség dolgait megvitatni, a közös érdeklődésre számot tartó dolgokról elmélkedni.

A táborban időnként a vendégek vendégei voltak a galántai Keresztelő Szent János Laikus Káptalan tagjai családostól az előadások, a szentmisék és a zsolozsmahórák alatt, ebből adódik a fent említett ingadozó felnőtt- és gyermek-létszám.


 Hála legyen Istennek a Felvidéken eltöltött szép napokért, köszönet a szervezőknek a tartalmas programokért. A nagy érdeklődésre való tekintettel valószínű, hogy jövőre egy egész kollégiumnyi épületet kell majd kibérelnünk, hogy mindenki elférjen. A tárgyalások már elkezdődtek...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése