Írta: Dióssy Iván
Megjelent: sobrius95.blogspot.com
Vízkereszt
 |
| Giotto-Háromkirályok imádása |
Mai nappal véget ér a
karácsonyi ünnepkör. Liturgikus előírás szerint holnap már le kellene
szedni a karácsonyfát, fel kellene készülni az évközi időre, de nálunk,
Magyarországon sajátos szokás alakult ki. Nehezen tudunk beletörődni
abba, hogy véget ért a Karácsony, hiszen hosszú előkészület előzte meg,
olyan jó volna, ha még tartana!
Ezért aztán kialakult az a
szokás, hogy Gyertyaszentelő Boldogasszonyig – ez február 2-án lesz -,
nem bántjuk a fát és a betlehemi barlangot. E jámbor engedetlenség
mögött az húzódhat meg, hogy a vidéken élő ember számára sokkal nagyobb
kihívásokat ad a tél, mint a városban élőknek. Olyan jó, hogy még velünk
van az Úr! Még velünk van a Szent Család!
A kinti rideg, csupasz természet ellenpólusaként, itt bent a templomban égnek a gyertyák, meleget sugároz a jászol.
Pedig az Úr Karácsony
után is velünk van, csak hisszük –e ezt? Karácsonyfa-díszítésünk mögött
nem egy olyan magatartás húzódhat –e meg, amely jellemezte az
ószövetségi, messiás – váró népet? Hogy történetesen csillogó, glóriás
fények eljöveteléhez kötötték a Megváltó eljövetelét. Miként a napkeleti
bölcsek, akik hosszú utat tettek meg, forró sivatagokon keltek át,
sziklás hegyeket másztak meg, követve a fényes csillagot, hogy
találkozhassanak a megjövendölt Királlyal? Bizonyára. És ez nem is baj,
addig, amíg készek vagyunk dolgozni magunkon. Amíg nem szép, jámbor
mesének hisszük Jézus Krisztus születését, hanem kemény valóságnak, és
megpróbálunk ennek megfelelően alakítani mindennapi életünket.
A miséző pap a Mennyei
Atyát szólítja meg, Jézus Krisztusban, a Szentlélek által minden misén.
Ma is hallottátok a könyörgést,: „Istenünk, te a mai napon a betlehemi
csillag fényével vezetted a nemzeteket, és kinyilatkoztattad nekik
Egyszülöttedet.”
Ez a fény vezette a
napkeleti bölcseket, ez a fény vezeti, azóta is minden korok hívő népét
Jézushoz. Csakhogy amikor odaérünk, bizony meglepődünk.
A megjövendölt király nem
várt meglepetést okoz. Hol a korona? Hol a jogar, hol a súlyos palást?
Hol a hatalmas udvartartás? Milyen király az, aki istállóban születik,
hidegben, szegénységben, egyszerűségben?
Ezt a tényt még ma sem
tudja elfogadni a világ. Ez az értetlenség húzódik meg a mögött, hogy
alig több mint egy évszázada karácsonyfát díszít a jámbor hívősereg,
csillagszórókkal világítja be a sötétséget, a városok üzleteinek
kirakatai ragyognak.
Pedig nem erről a fényről szól a Karácsony. Itt belső ragyogásról van szó, nem csak külsőségekről.
Mert a várva várt Fény, aki beragyogja lelki sötétségünket, az maga a Kisded. A Fény, maga Jézus Krisztus.
Van a mai ünnepnek egy üzenete a mi korunk számára is.
A napkeleti bölcsek nem akárkik voltak.
Valószínűleg jómódú,
nemes emberek, aki hosszabb ideje foglalkoztak már csillagászattal,
jóslásokkal, horoszkópokkal, olyan dolgokkal, amelyeket ma ezoterikának
nevezhetnénk.
Ezen dolgokkal való
foglalkozást szigorúan tiltja a Szentírás és hasonló szigorral jár el
velük szemben az Anyaszentegyház is. Azokat, aki jósoltattak maguknak,
horoszkópokat nézegettek, halállal büntették az ószövetség világában.
Talán első pillantásra érthetetlen ez a kíméletlen szigor. De hát, mi
rossz van abban? – kérdezhetné, és bizony kérdezi is a mai ember. Nos, a
legsúlyosabb bűn, nevezetesen a bálványimádás van mögöttük. Nekünk hívő
embereknek Istenre, az Ő kinyilatkoztatott szavaira kell figyelnünk,
nem gyanús jósnőkre, horoszkópos bulvár újságokra, ingákra,
varázsgömbökre. Ez a fajta viselkedés, méltatlan egy komoly keresztény
emberhez, aki életét a Megváltó Krisztus oltalmába helyezte, és tőle,
egyedül Tőle várja élete jobbra fordulását.
Ezek a napkeleti bölcsek
jósok voltak. Olyan emberek, akiket a hívő zsidó nép megkövezett volna,
de Heródes, a hitetlen, hatalommániás diktátor még vendégül is látott.
Mégis, mi történt?
Ezek a bölcsek – vagy,
ahogyan mi hívjuk őket: három királyok -, letérdeltek a Mária karján
ringatózó csecsemő előtt. Még ezek az ezoterikus polihisztorok is
tudták, ki valójában ez a gyermek, csak a mai világ felfuvalkodott,
beteg, önző embere nem képes tudomásul venni. Abban a jelenetben, ahol a
bölcsek aranyat, tömjént és mirrhát ajándékoznak a Mindenség
Királyának, a sátáni ezoterika, a reinkarnációs zavarodott tévtanai, a
jóslások, a New Age, a materializmus, az ateista filozófiák és minden
ideológia egyszer és mindenkorra térdet hajt a Szent és Erősséges Isten
előtt. Szent Pál apostol szavaival:
„Jézus
nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s
minden nyelv hirdesse Isten, az Atya dicsőségére, hogy Jézus Krisztus
az Úr”
A három királyok alázatos
gesztusától, a Filippi – levél idézett soraitól dührohamot kap a sátán.
Ahogyan dührohamot kapnak Jézus mai ellenségei is, akik magukat
képzelik a világ mindenható urainak. Izmusokkal, különféle beteg,
deviáns politikai ideológiákkal azt akarják elhitetni velünk, hogy nincs
Isten. Hogy a Biblia jámbor mese a buta, műveletlen népnek. Hogy a
vallás a nép ópiuma.
A keresztény
ellenségszeretet nem azt jelenti, hogy birka módjára hagyjuk magunkat
kisemmizni. Nekünk egyetlen Istenünk van, Aki Betlehemben megtestesül
Jézus Krisztusban. Mi nem hajtunk térdet politikai áramlatoknak! Mi nem
hajtunk térdet semmiféle izmusnak, hitetlen
kommunistáknak és vad liberálisoknak. Mi Krisztus népe vagyunk. Mi
Mária gyermekei vagyunk. Mi hallatlanul nagy méltóságot kaptunk avval,
hogy Isten gyermekeinek hívnak bennünket!
De különbséget is tudunk tenni.
A mi alázatunk nem a
három királyok alázata, vagy a korabeli, megfélemlített nép hamis
alázata. Mi keresztények, Jézustól és édesanyjától, Máriától tanulunk
alázatot nap – mint nap. Mi is térdet hajtunk.
Mi is leborulunk, de
kizárólag Jézus Krisztus előtt! Senki más nem tarthat igényt a mi
hódolatunkra. Egyetlen politikai, gazdasági csoportosulás, egyetlen
földi hatalmasság sem.
Nagy sötétség van ma
időnként Mária Országában, de nekünk irányt mutat maga a Fény. Mi az Ő
kegyelméből hiszünk, remélünk és mindenek ellenére szeretünk.
Akkor is, ha olyan
szegények vagyunk, mint a jászolban meghúzódó Szent Család, akkor is, ha
el akarják venni a lelkünket, hazánkat, ha szét akarják rombolni
családjainkat, ha bezárják iskoláinkat, el akarják tüntetni
feszületeinket.
A mi kincsünk az a
remény, amelyet Jézus Krisztus élt elénk. Egy izgága jakobinus azt
mondta valamikor: „Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!”
Nekem van egy jobb ajánlatom: Vigyázó szemetek Jézusra vessétek!
Ameddig rajta tartjuk a szemünket, addig él bennünk a remény, addig boldogok és hálásak is lehetünk itt a földön.