Hirdetjük a kedves testvéreknek, hogy 2026. március 25-én 18:00 órakor a szegedi Szent József jezsuita templomban (Szeged, Dáni u. 3.) hagyományos római rítusú szentmise lesz.
LELKI ÚTRAVALÓ:
Alexandriai Szent Cirill dicsérete az Istenanyáról (Encomium in Mariam Deiparam; Beszéd a 431-es Efezusi Zsinaton; PG 77:1029–1040.) In: Az egyházatyák beszédeiből, I. köt. (Szent István Társulat, Budapest, 1942), 17–20. o.
Világos, könnyű és kegyelemmel teljes a beszédem, mert a Szentatyáknak is előkelő a gyülekezete. Nagyon bánkódom Nestorius istentelen káromlásai miatt, azért kísérletezem itt a hangos, szép, angyali és mennyei hallgatóságnál. Ti vagytok az istenfélők tanítói, a hit oszlopai és betetőzői. Ti rendíthetetlen oszlopok, örvendetes kikötők. Hűségesen és lelkiismeretesen gondunkat viselitek. Ti okos építők. Ti mennyei hajósok, angyalhoz hasonlóan éltek itt a földön. A prófétákkal együtt éltek. Kormányzótársai vagytok az apostoloknak és elöljárói az Egyháznak.
Megtoroljátok az aljas káromlást. Megvéditek bölcsen az én szegénységemet. A főpapság szép, Istenre emlékeztető hatalmát birtokoljátok. Gyöngyöző mézforrások, akik az isteni gondviselés szavait csurgatjátok. Fáradhatatlanul bejárjátok a világ négy táját. Sem a hőség, sem a hullámzó tenger, sem a vadul rohanó folyók, sem a romboló viharok nem tudták megakadályozni, hogy örömmel jöjjetek ide. Minden nehézséget legyőzött vágyatok és az Úr félelme. Kezetekbe vett kereszttel bölcsen megvéditek Istenanyánkat, Máriát. Erősítsen meg imádságtok! Köszöntöm ezt a várost és így kezdek bele Istenanyánk magasztalásába.
Üdvözöllek Efezus város! Most még jobban tengermenti lettél, mert földi kikötők helyett angyali, égi kikötők vesznek körül. Üdvözöllek, ázsiai területeink gyöngye. Drágakőnél értékesebb templomokkal vagy teli! Most meg sok szent atyának és pátriárkának lábnyoma szentel meg. Igazán áldottak még a kapuid, utcáid és kikötőid is, ahol a szent atyák tartózkodnak. Ahol sok pásztor egybegyűl, ott sok mindenben érezhető a megszentelődés. Ezek az istenfélő, hűséges emberek, akik az angyalokhoz hasonlítanak, kiűznek innen minden sátáni erőt, pogány bálványimádást. Megszégyenül általában az egész ragályos eretnekség. Az igazi hithűségnek pedig nagy öröme lesz.
Üdvözöllek nagyon Szent János apostol és evangélista, szüzek dísze, szemérem tanítómestere, az ördög incselkedéseinek elhárítója! Te pusztítottad el a pogány templomot. Efezusiak menedéke és vezérharcosa. Szegények táplálója, szorongatottak oltalma. Te megmented és felüdíted a hozzád folyamodókat. A mi Urunk, Jézus Krisztus a kereszten függve, Istenanyánkat, a mindig Szüzet, neked, a Szűznek adta.
Üdvözöllek téged Isten anyja, Mária, szűzen szülő fényforrásunk, romlatlan edény! Üdvözlégy Szűz Mária, anya és szolgáló. Szűz vagy a belőled született szűz miatt! Anya vagy, mert öledben ringattad és szoptattad fiadat. Szolgáló, mert ő is a szolga alakját vette föl. Megérkezett a király a városodba – méhedbe –; úgy jött ki, ahogy ő akarta. A te kapud bezárult mögötte. Férfi nélkül fogantál, Istenhez illően szültél.
Üdvözlégy Mária, vendégváró templom, te szent! Dáviddal kiáltsuk: „Dúslakodunk… szentséges templomodban” (Zsolt 64,6). Üdvözlégy Mária, világ kincse! Üdvözlégy Mária, örök galamb! Üdvözlégy Mária, olthatatlan lámpa! Belőled született az igazság napja. Üdvözlégy Mária, a téretlen befogadója. Az egyszülött isteni Igének helyet készítettél. Örök kalászt burjánoztattál eke és vetőmag nélkül!
Üdvözlégy Mária, Istenanyánk, miattad prófétáltak az Ószövetségben! Miattad mondtak dicséretet a pásztorok, az angyalok társaságában, annak a fenséges mondatnak szavaival: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek!” (Lk 2,14) Üdvözlégy Mária, Istenanyánk! Miattad vonulnak az angyalok és főangyalok, miközben fönséges himnuszokat zengenek örömükben. Üdvözlégy Mária, Istenanyánk! Miattad borulnak le a háromkirályok, kiket a fényes csillag vezetett. Üdvözlégy Mária, Istenanyánk! Miattad választotta Krisztus a tizenkét apostolt. Üdvözlégy Istenanyánk, Mária, aki miatt János még anyja méhében repesett és leborult a fény, az örök világosság előtt!
Üdvözlégy Mária, Istenanya! Általad áradt az a kimondhatatlan kegyelem, melyről az Apostol így beszél: „Megjelent ugyanis Üdvözítő Istenünk kegyelme minden embernek” (Tit 2,11). Üdvözlégy Mária, Istenanyánk! Benned gyűlt föl az igaz fény, a mi Urunk, Jézus Krisztusban. így szól magáról az evangéliumban: „Én vagyok a világ világossága” (Jn 8,12). Üdvözlégy Mária, Istenanyánk! Te gyújtottál világosságot a halál sötétjében és árnyékában ülőknek. „A nép, mely sötétben járt, Nagy fényességet lát.” (Iz 9,2). Vajon milyen fényt? Természetesen a mi Urunk-, Jézus Krisztust, az igazi világosságot, „mely megvilágosít minden világra jövő embert” (Jn 1,5).
Üdvözlégy Istenanyánk, Mária! Te vagy az oka, hogy az evangélium hírül adhatja: „Áldott, ki az Úr nevében jő” (Mt 21,9). Miattad alakulhatott meg az igaz egyház falukon, városokban, szigeteken. Üdvözlégy Istenanyánk, Mária! Belőled született a halál legyőzője és a pokol hatalmának lerombolója. Üdvözlégy Isten anyja, Mária! Belőled származott az első ember teremtője és bűneinek helyrehozója; ő vezet a mennyei királyságba. Üdvözlégy Mária, Istenanyánk! Általad virágzott föl és gyulladt ki a föltámadás szépsége. Üdvözlégy Mária, Istenanya! Általad lett szentté János és a Jordán. Te romboltattad le az ördög hatalmát. Üdvözlégy Istenanyánk, Mária! Te vagy minden hívő lélek megmentője. Üdvözlégy Mária, Istenanyánk! Teveled csöndesedett le és lett nyugodt a tenger hulláma.
Szolgatársaink, munkatársaink örömmel és nyugodtan hajóztak. A föld, mely azelőtt rablók szabad zsákmánya volt, a szent Atyák jövetelére békéssé vált. Írva vagyon: „Mily szép a hegyeken annak a lába, ki kihirdeti és kikiáltja a békét” (Iz 52,7). Milyen békét? A mi Urunk-, Jézus Krisztust, a béke hirdetőjét, aki azt mondja az evangéliumban: „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek” (Jn 14,27). Milyen békét? Melyet a káromló Nestorius nem kapott meg. Hiszen azt állítja, hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus, az Isten fia, az Ige, nem született Szűz Máriától. Nem ismeri a szüzességet nem sértő szülést. Nem hisz a főangyal szavának: „Üdvözlégy, malaszttal teljes” (Lk 1,28). Azt állítja, hogy az Isten egyszülött Fia nem Isten. Mindezt sok ember romlására és a lelkek pusztulására igyekszik tenni.
Erről a rikácsoló kakasról tegnap eleget beszéltem, mikor elétek tártam a fogolymadarat. Erről Jeremiás így beszél: „Mint a fogolymadár, mely oly tojáson ül, melyet nem ő tojt, olyan az, aki nem igaz úton gyűjt gazdagságot” (Jer 17,11). Olyan aljas és káromló ez a Nestorius, mert látja, hogy csatlósai mindentől megvédik. Merészsége mindenre elragadja. Látja, hogy
megrémülünk. Ez még többre ösztönzi. Mondjuk állandóan fájdalommal, sírással: „Jobb az Úrban bizakodni, mint fejedelmekben reménykedni” (Zsolt 117,9). Ez, ez az istentelen, kilőtte aranyos nyilát, fölizgatta a főhivatalnokokat és környezetüket, a közhivatalokat, sőt a királyné udvarát is. Mondjuk ismételten a próféta szavát: „Ezek harci szekereikben, azok lovaikban, Mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevében keresünk segítséget” (Zsolt 19,8). Ha a világ urához, ha magához a legjámborabb királyhoz kellene beszélnem, nem szégyenkeznék, nem félnék.
Dávid figyelmeztet engem állandóan és így beszél: „És bizonyságaidról királyok előtt beszélek, És nem szégyenülök meg” (Zsolt 118,46). Ki hallott ilyen borzalmas és félelmes dolgokat? A próféták és apostolok nekünk hirdették Krisztust, az Istent, az Igét. Most tagadják istenségét és emberré formálják. Szűz Mária Istenanyánkból csak földi anya tett. Ne állítsa nekem ezután senki, hogy a hálátlan és förtelmes zsidók szemtelenül merészek voltak és Krisztussal kegyetlenül bántak. Hát most ki a kegyetlenebb? Aki káromlóan így beszél: Embert feszítettetek meg. A pogányok tévelyeit, istentelen áldozatait, bálványimádását, konok megátalkodottságát, Arius súlyos betegségét, a manicheusok legcsúnyább káromlását, – minden tévedést fölülmúl ennek az istenkáromlása. Jaj! Mindenkin túltesz ez a gonoszság.
Benne beteljesedett az a mondás: „Elbontom csűreimet, és nagyobbat építek… Az Isten pedig mondá neki: Esztelen! az éjjel számonkérik tőled lelkedet, amiket tehát szereztél, kié lesznek?” (Lk 12,18–20). Amennyire fölfelé merészkedtél, te fertő, te gonosz fajzat, úgy lezuhantál az istenkáromlás mélységébe. Nem győzött meg Pál apostol, a kiválasztott edény, az Egyház tücske, az evangélium és az éj áldozata, illatárasztó forrás. Mennyit szenvedett! Mennyi levelet írt! Megvakult az úton. Újra látott és látomásában „elragadtatott a harmadik égig” (2Kor 12,2). Krisztus meglátásakor arcra borult. Isten megismerése újra hívővé tette. Az egész világot megerősítette, hogy higgyen a Szentháromság Egyistenben, egy Úrban, egy hitben, egy keresztségben, egy Atyában, egy Fiúban, egy Szentlélekben. Higgye a szétoszthatatlan lényeget, a legegyszerűbbet, a megfoghatatlan istenséget, Istent az Istenből, világosságot a világosságtól. Higgye a dicsőség fényét, a Szűz Máriától szülöttet. A főangyal szava szerint: Üdvözlégy, malaszttal teljes, az Úr vagyon teveled (Lk 1,28). „A Szentlélek száll tereád, és a Magasságbelinek ereje megárnyékoz téged; azért a Szent is, mi tőled születik, Isten fiának fog hívatni” (Lk 1,35).
Nemcsak Gábor főangyal, hanem Dávid is bizonyít. Őt naponta halljuk, amint a templomban hirdeti: „Szólt ugyanis hozzám az Úr: Fiam vagy te, A mai napon nemzettelek én téged.” (Zsolt 2,7) A mélyen bölcs Izaiás, Ámosz próféta fia, prófétának próféta fia, így szól hozzánk: „Íme a szűz méhében fogan és fiút szül, neve Emmánuel lesz” (Iz 7,14). Emmánuel annyit tesz: Velünk az Isten. Nem hiszel a prófétáknak és az apostoloknak, az evangélistáknak és Gábor főangyalnak? Legalább utánzod a fajtabelieket, akik borzadtak Jézus hatalmától és így kiáltottak: „Mi közünk hozzád, Jézus, Istennek fia?! Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj bennünket?” (Mt 8,29) Ha akkor igazuk volt, hogy idő előtt, most, úgy látszik, benned teljesedett minden. El kell jönnie az antikrisztusnak. Annak a helyébe te érkeztél. Még az ördögnek sem hittél, pedig ő megcáfolt téged: „Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek kenyerekké váljanak” (Mt 4,3).
Félelmetes esztelenség! Az ördögök ördögatyjukkal Isten Fiának nevezik Mária szülöttét. Ez pedig embernek vallja Isten Fiát. Valami változást akart és gonosz gondolattal el akarta pusztítani a legderekabb királyt, aki barátja és pártolója az igaz hitnek. Ez volt a szándéka a hitben ragyogó, szent királynék udvarában is. De nem ért célt. Elvetemült kapzsisággal szörnyű hajótörést szenvedett. Kikötőben volt, mégis tönkrement, mert nem volt kormánylapátja. Ezért elsüllyedt a gonoszságban és az egész világ előtt a szerencsétlenség szomorú látványa lett. Meggyőződése volt, hogy gonosz és keserű gondolkodásához csalogathatja a jámborokat. Elhomályosult elméjével nem fogadta el a szentatyák, az evangélisták és a főangyalok tanítását, szavait. Valami gyávaság és gonosz gondolkodásmód vett erőt rajta. Elöntötte az istentelenség.
Pusztulást, gonosz szertartásokat akart behozni az egész világra. De nem talált bennünket készületlenül gonosz és rosszindulatú gondolkodásával szemben. Nem katonai fegyverekben bízunk, sem az arany értékében. A szent, sugalmazott Írással felelünk neki. A mi fegyverünk nem földi, nem fogható meg, hanem szellemi, égi, ahogyan Szent Pál hirdette. Ne higgye senki, hegy nevetünk a bajaidon, te szerencsétlen! Mikor az istentelenség szakadékába estél, kinyújtottuk kezünket utánad a Szentírással. Nem hallgattál ránk józan önmérsékletünkben. Ezzel a megátalkodottság gyanújába keveredtél.
Szavaim igazolására tanúul hívom a legszavahihetőbbet, az egész világ szent főpapját, Celesztin atyát, Róma világváros patriarcháját. Ő is figyelmeztetett téged levélben, hogy szabadulj meg esztelen istenkáromlásodtól. Nem hallgattál rá, hanem dicsekedtél hiúságodban és oktalanságodban. Az egész világ öldöklő szerszáma lettél. A föld negyedét megzavartad. A szent embereket ide kényszerítetted. Pedig ez nagy fáradságodba került. Gonoszságot írtál és nem jót. Ezért Isten végre kizárt a papságból. Ez meg is történik az Atyák bölcsességéből. Először a királyi városból kerültél ki, utána az érseki székből, melyet jogtalanul bitoroltál. „Félve látják majd ezt az igazak, Nevetnek rajta és ekképpen szólnak: Így jár az az ember, ki nem az Istent választotta segítőjének, hanem gazdagsága sokaságában bízott, és hiúságában fölfuvalkodott” (Zsolt 51,8). Mi pedig az evangélium igazságainak követői, a próféta szerint olyanok leszünk, „mint a termékeny olajfa az Isten házában” (Zsolt 51,10).
Dicsérni fogjuk a mindenható Atyát, Szűz Máriától született egy Fiát, a Szentlelket, az életadót. Legyünk hű szolgái a hithű királyi családnak! Tiszteljük a szűzi életet élő erényes királynékat! Kérjük az Istent, hogy fiú szülessék házasságukból! Maradjon meg az egész család istenszerető, hűséges és igazhitű a mi Urunk-, Jézus Krisztusban! Legyen neki dicsőség mindörökkön örökké! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése