Kempis Tamás: Krisztus követéséről I/1 (Pázmány Péter fordítása)

Első könyv

Oktatás a lelki életre

1. Krisztus követéséről és a világ minden hiúságának megutálásáról.

 1. A ki engem követ, nem jár sötétségben, úgymond az Úr. Ezek Krisztus szavai, mellyekkel int, hogy az ő szent életét és erkölcsét kövessük, ha valóban meg akarunk világosodni, és minden lelki vakságtól megszabadulni.

Fő törekvésünk legyen tehát a Úr Jézus életéről elmélkedni.

2. Krisztus tanítása a szentek minden tanítását fölülmúlja, és a kiben a Szentlélek ajándéka volna, abban elrejtett mannát találna.

De sokszor megesik, hogy némelyek az evangélium gyakori hallásából kevés ájtatosságot és lelki gerjedezést éreznek, mert nincs bennök Krisztus lelke.

   

 A ki pedig Krisztus igéjét teljesen és édesdeden meg akarja érteni, annak szükséges, hogy egész élete folyását ahhoz szabni és alkalmazni igyekezzék.

    

3. Mi haszon a Szentháromságról nagy tudósan vitatkoznod, ha nincs alázatosságod, a miért aztán a Szentháromságnak kelletlen vagy.

    

Bizon, bizon nagy szavak szentté és igazzá nem tesznek, hanem a tökéletes élet tesz Isten előtt kedvessé.

     

Inkább kívánom magamban a töredelmességet érezni, mint mivoltát érteni.

     

Ha az egész bibliát könyv nélkül tudnád, és minden bölcsek mondásit elmédben tartanád is; mit használna mind ez Isten szeretete és malasztja nélkül?

    

Hiúságok hiúsága és minden csak hiúság, kivéve Istent szeretni és egyedül neki szolgálni.

  

Ez az igaz bölcsesség veleje, hogy e világot megutáljuk, és a mennyei boldogságra áhítozzunk.

     

4. Csak merő hiúság azért veszendő gazdagságot keresni, és abban reménységet helyezni.

             

Hiúság tisztségeket vadászni és magas polczokra fölemelkedni.

             

Hiúság a test kívánságát követni és olyanra vágyódni, a miért végre kemény kínokkal kell lakolni.

             

Hiúság hosszú életet óhajtani és a szent életre kevés gondot viselni.

             

Hiúság csak a jelen életre figyelmezni, és a következőre nem tekinteni.

             

Hiúság csak azt szeretni, a mi hirtelen elmúlik, és oda nem sietni, a hol örökkévaló öröm lakik.

             

5. Emlékezzél meg gyakorta azon közmondásról, hogy meg nem elégszik a szem látással, a fül sem telik be hallással.

             

Azon igyekezzél tehát, hogy szívedet a látható dolgok szerelmétől elfogd és a láthatatlanokra fordítsd. Mert a kik az érzékiségnek eresztik magukat, beszennyezik lelkiismeretöket és Isten kedvéből kiesnek.