Az Üdvözítő Krisztus Keresztútja
Kaifástól tehát elvezették Jézust a római helytartóságra. Kora reggel volt. A zsidók nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanná ne váljanak, és elkölthessék a húsvéti bárányt. Ezért Pilátus jött ki hozzájuk és megkérdezte: „Mivel vádoljátok ezt az embert?” Azok azt felelték: „Ha nem volna gonosztevő, nem adtuk volna a kezedbe!” Pilátus ezt mondta: „Vigyétek akkor el és ítélkezzetek fölötte ti a saját törvényetek szerint!” A zsidók ezt válaszolták neki: „Nekünk senkit sem szabad megölnünk!” Így beteljesedett, amit Jézus arról mondott, hogy milyen halállal fog meghalni. Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: „Te vagy-e a zsidók királya?” Jézus így válaszolt: „Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?” Pilátus ezt felelte: „Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a főpapok adtak a kezembe. Mit tettél?” Ekkor Jézus így szólt: „Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, a szolgáim harcra kelnének, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innét való.” Pilátus megkérdezte: „Tehát király vagy?” Jézus így felelt: „Te mondod, hogy király vagyok. Én arra születtem és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, az hallgat a szavamra!”
Erre Pilátus azt mondta: „Mi az igazság?” E szavak után Pilátus újra kiment a zsidókhoz és ezt mondta nekik: „Én semmi vétket sem találok benne. Szokás azonban nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak. Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?” De ők ismét kiáltozni kezdtek: „Ne ezt, hanem Barabást!” Barabás rablógyilkos volt.
A helytartó ezután újra kiment, és így szólt a zsidók népéhez: „Íme, az Ember!" És rámutatott a töviskoronás, vértől áztatott bíborruhában remegő Krisztusra. A főpapok és a nép mihelyt meglátták Őt, nem rendültek meg, hanem még hangosabban kezdtek kiáltozni: „Feszítsd meg! Feszítsd meg! Vére rajtunk és utódainkon!” Pilátus azt mondta erre:
Ekkor a zsidó katonák átvették Jézust és római pribékek kíséretében, Jézussal vitették a keresztet, egészen az úgynevezett Koponyák dombjára, amelyet héberül Golgotának hívnak. Ott keresztre feszítették Őt. Két bűnözőt jobb és bal felől, Jézust meg középen. Jézus Krisztus keresztre szögezése valóban megfeszítés volt, mert a keresztfán előre ki volt fúrva a láb-szeg helye, s mivel a karokat oly erősen széthúzták, Krisztus lába nem ért a furatig. Ezért kötéllel húzatva kellett megfeszíteni a testet, s így a váll és más izületei kiugrottak helyükről.
A katonák, miután Jézust keresztre feszítették, ruháit szétosztották egymás közt. Amikor a köntöse következett, mely varratlan volt, egy darabból szabva, ezért így szóltak egymáshoz: „Ezt ne vágjuk szét, inkább vessünk rá sorsot, hogy kié legyen!” Így beteljesedett az Írás: „Szétosztották maguk között ruháimat, s a köntösömre sorsot vetettek.” A katonák pontosan ezt tették. Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége, és Mária Magdolna.
Kaifástól tehát elvezették Jézust a római helytartóságra. Kora reggel volt. A zsidók nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanná ne váljanak, és elkölthessék a húsvéti bárányt. Ezért Pilátus jött ki hozzájuk és megkérdezte: „Mivel vádoljátok ezt az embert?” Azok azt felelték: „Ha nem volna gonosztevő, nem adtuk volna a kezedbe!” Pilátus ezt mondta: „Vigyétek akkor el és ítélkezzetek fölötte ti a saját törvényetek szerint!” A zsidók ezt válaszolták neki: „Nekünk senkit sem szabad megölnünk!” Így beteljesedett, amit Jézus arról mondott, hogy milyen halállal fog meghalni. Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: „Te vagy-e a zsidók királya?” Jézus így válaszolt: „Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?” Pilátus ezt felelte: „Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a főpapok adtak a kezembe. Mit tettél?” Ekkor Jézus így szólt: „Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, a szolgáim harcra kelnének, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innét való.” Pilátus megkérdezte: „Tehát király vagy?” Jézus így felelt: „Te mondod, hogy király vagyok. Én arra születtem és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, az hallgat a szavamra!”
Erre Pilátus azt mondta: „Mi az igazság?” E szavak után Pilátus újra kiment a zsidókhoz és ezt mondta nekik: „Én semmi vétket sem találok benne. Szokás azonban nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak. Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?” De ők ismét kiáltozni kezdtek: „Ne ezt, hanem Barabást!” Barabás rablógyilkos volt.
Ekkor Pilátus fogta Jézust és megostoroztatta. Az ostorozás
oly dühödt és számolatlan volt, hogy úgy kellett leállítani
a pribékeket. Ezt követően a katonák tövisből koszorút nyomtak a talpig
véres Krisztus fejére és bíborszínű köntöst adtak rá és így gúnyolták:
„Üdvöz légy, zsidók királya”! Így vezették vissza Pilátus elé, aki maga
is megdöbbent a kínzatások rendkívüliségétől.
A helytartó ezután újra kiment, és így szólt a zsidók népéhez: „Íme, az Ember!" És rámutatott a töviskoronás, vértől áztatott bíborruhában remegő Krisztusra. A főpapok és a nép mihelyt meglátták Őt, nem rendültek meg, hanem még hangosabban kezdtek kiáltozni: „Feszítsd meg! Feszítsd meg! Vére rajtunk és utódainkon!” Pilátus azt mondta erre:
„Vigyétek, feszítsétek őt ti keresztre, mert én semmi vétket sem
találok benne!” De a zsidók ezt felelték: „Nekünk törvényünk van és a
törvény szerint meg kell halnia, mert Isten fiává tette magát!” Amikor
Pilátus látva ezt a végtelen gyűlöletet, még jobban megijedt. Visszament
a helytartóságra, és újra megkérdezte Jézust: „De hát, honnan való vagy
te?” De Jézus nem válaszolt neki semmit. Erre Pilátus azt mondta neki:
„Nem felelsz nekem? Talán nem tudod, hogy hatalmam van arra,
hogy megfeszítselek, vagy arra, hogy elbocsássalak?” Erre Jézus azt
mondta: „Semmi hatalmad sem volna fölöttem, ha onnan felülről nem kaptad
volna. Ezért annak, aki engem a kezedbe adott, nagyobb a bűne.”
Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy szabadon bocsássa Jézust,
már azért is, mert felesége előző álmára hivatkozva figyelmeztette: ne
legyen dolga ezzel az emberrel. A zsidók közben untalan ezt kiáltozták:
„Ha szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja. Mert mindaz, aki
királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak.” E szavak hallatára
Pilátus még egyszer kivezettette Jézust, maga pedig a bírói székbe ülve
így szólt: „Íme, a királyotok!” De azok így kiáltoztak: „El vele, el
vele! Feszítsd meg!” Pilátus megkérdezte: „Keresztre feszíttessem a
királyotokat?” A főpapok azonban galádul ezt felelték: „Nincs királyunk,
csak császárunk!” Erre kiszolgáltatta nekik, hogy keresztre feszítsék.
Ekkor a zsidó katonák átvették Jézust és római pribékek kíséretében, Jézussal vitették a keresztet, egészen az úgynevezett Koponyák dombjára, amelyet héberül Golgotának hívnak. Ott keresztre feszítették Őt. Két bűnözőt jobb és bal felől, Jézust meg középen. Jézus Krisztus keresztre szögezése valóban megfeszítés volt, mert a keresztfán előre ki volt fúrva a láb-szeg helye, s mivel a karokat oly erősen széthúzták, Krisztus lába nem ért a furatig. Ezért kötéllel húzatva kellett megfeszíteni a testet, s így a váll és más izületei kiugrottak helyükről.
Pilátus három nyelvű feliratot is készített, és a keresztfára
szegeztette, hogy mindenki lássa: „A názáreti Jézus, a zsidók királya.” A
zsidó főpapok kérték Pilátust: „Ne azt írd: A zsidók királya hanem
ahogy ő mondta: A zsidók királya vagyok”. Pilátus azonban ezt
válaszolta: „Amit írtam, megírtam.”
 |
| (A képen az eredeti INRI tábla megmaradt középső része.) |
A katonák, miután Jézust keresztre feszítették, ruháit szétosztották egymás közt. Amikor a köntöse következett, mely varratlan volt, egy darabból szabva, ezért így szóltak egymáshoz: „Ezt ne vágjuk szét, inkább vessünk rá sorsot, hogy kié legyen!” Így beteljesedett az Írás: „Szétosztották maguk között ruháimat, s a köntösömre sorsot vetettek.” A katonák pontosan ezt tették. Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége, és Mária Magdolna.
Amikor Jézus látta, hogy ott áll Anyja és a Tanítvány, akit
szeretett, így szólt anyjához: „Asszony, íme, a te fiad!” Azután
a tanítványhoz szólt: „Íme, a te anyád!” Attól az órától fogva házába
fogadta őt a tanítvány. Jézus szólt: „Szomjazom.” Volt ott egy ecettel
telt edény. Belemártottak egy szivacsot, izsópra tűzték, és a szájához
emelték. Mikor Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: „Beteljesedett!”
És fejét lehajtva kilehelte lelkét.
A zsidók pedig, mivel a szombat ugyanis nagy ünnep volt, és a
holttestek nem maradhattak a kereszten, megkérték Pilátust, hogy töresse
meg a keresztre feszítettek lábszárát, és vetesse le őket. Elmentek
tehát a katonák, és megtörték a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is,
akit vele együtt fölfeszítettek. De Jézusról látták, hogy már meghalt
ezért nem törték meg a lábszárát, hanem az egyik katona beledöfte
lándzsáját az oldalába. Ekkor vér és víz folyt ki belőle. Az tanúskodik
erről, aki látta ezt, és az ő tanúságtétele igaz.
Arimateai József, aki Jézus
tanítványa volt, bár a zsidóktól való félelmében csak titokban,
engedélyt kért Pilátustól, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus
megengedte. Eljött Nikodémus is, aki korábban egyszer éjszaka ment
Jézushoz. Hozott mintegy száz font mirha- és áloé-keveréket. Fogták
Jézus testét, és fűszerekkel együtt gyolcsleplekbe göngyölték. A
közelben volt Arimateai Józsefnek egy sírboltja, ahova még nem temettek
senkit. Jézust oda temették. (A Szent Evangélium nyomán)
Tekintsd meg Szent Pio atya keresztúti elmélkedését: https://www.youtube.com/watch?v=IH1HLk6ybfg
IMÁDUNK TÉGED KRISZTUS ÉS ÁLDUNK TÉGED, MERT SZENT KERESZTED ÁLTAL MEGVÁLTOTTAD A VILÁGOT!
Forrás: szeretetlang.blog.hu
Forrás: szeretetlang.blog.hu
