Barsi Balázs a gitáros miséről

"Az ének nem dekoráció, hanem a lényeg. A »csendes mise« a középkor vége óta terjedt el. Torzulás ez. A papképzésben, a szerzetesképzésben is egészen mellékes, szinte utolsó tantárgy lett az ének. Így szédít minket az ördög, pedig tudjuk, hogy ez a világ elmúlik, de az Úr dicsérete örökké megmarad.  Az istendicséret tartja fenn a mindenséget. (...)

Az istentiszteleten mindig némán álló hívő nem igazi hívő. A némaság mögött ördögi mélységek lehetnek vagy lesznek. Igen, felelősek vagyunk a hívek hitéért és azért is, hogy mire mondjuk: ez nem lényeges."

"(...) A nagy latin hagyomány egyszerűen kizárja a zajjal teli naturalista muzsikát, mely a test zenéje. Micsoda felelőtlenség a diszkók világát felidéző parázna hangzatokat és ösztönösen rángó ritmusokat bevinni Isten templomába! Árulás, még akkor is, ha kegyes szöveggel történik (...). A gregorián örök eszmény marad. Mindennapi kenyér, soha meg nem unható táplálék. Szentírási szövegeivel, az idegeket soha fel nem korbácsoló hangeszközeivel és végtelenül szabad és tiszta dallamaival."

Részletek Barsi Balázs atya nemrég megjelent Breviáriumából.

Forrás: http://romaikatolikus.blogspot.hu

Szent Mihály útján avagy......

......Leó-ima Szent Mihály főangyalhoz - ha nem is közkívánatra, de a "közönségszolgálat" jegyében egy kicsit máskép(p).

Előzetesen annyit hogy a most következő írás nem az én "tollamból" származik.
Ismert a mondás,miszerint Idegen tollakkal ékeskedik. Mégis most nem erről van szó.

A cikk a Nemzeti Arcvonal publicisztikája, melyet teljes terjedelemben közlök.

„Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen.” – (Efezusiak 6, 13)
Felvethető a kérdés, hogy mi az amit az eszme centrumaként, középpontjaként kell meghatároznunk. Már láthattunk olyan meghatározásokat, miszerint a nemzet, a nép vagy az emberek (akár az emberek akarata). Ezek a fogalmak mind helytállóak lehetnek, ha megfelelő differenciáltságot kapnak világnézetünkben.
Senki sem gondolhatja komolyan, hogy amikor egy közösség tévúton jár, letér a helyes ösvényről, akkor is az „ő” akaratát kellene kiszolgálnunk. Tehát szemléletünkben a szolgálatot nem ebben az értelemben kell felfogni.
A mi nézetünk és a világ jelen állása szerint szolgálatra, illetve még inkább a harcra hívó parancsot nem pusztán csak a nemzettől – hanem ennél magasabb szintről – kapjuk és azt (ebben a kontextusban) nem is pusztán a nemzetért hajtjuk végre. Hisszük, hogy ezek az utasítások magasabb legitimitásból fakadnak!

Így tehát a nép, a nemzet szolgálata nem lehet más, mint köztes cél a Sötétség erői ellen vívott harcunkban.
Azoknak, akik meghallották a kürt hívószavát ki kell tágítaniuk látóterüket! Fel kell ismerni: ez a küzdelem túlmutat népeken és nemzeteken, túlmutat a puszta földi léten. A harcnak az anyagi világban elért győzelem után sem szabad befejeződnie. Amíg a Sátán erői működnek a világban, addig a harcnak nincs vége!
Az írás elején felvetett, centrumra vonatkozó válasz nem lehet más, mint Isten. „Őt” kell minden tettünk középpontjába helyeznünk.
Harcunkhoz a politikai, szociális-társadalmi szféra csak színtér és eszköz lehet, mert a mi harcunk végső soron szellemi harc.
Nekünk pedig, ha Isten katonái akarunk lenni, a feladatunk nem más, minthogy kövessük az ő első harcosának példáját és Szent Mihály útján járjunk!
Megjelent: 2015-05-27

SIC!

A kézbe áldozás bűn!

Részlet a Nyolc Boldogság Katolikus Közösségben élő Emmanuelle nővér és Maria Simma (aki arról lett híres, hogy látogatják és segítségét kérik a tisztítótűzben szenvedő lelkek) beszélgetéséből.

Kézbeáldozás:

"Egyszer egy pap (Szenvedő Lélek) látogatott meg: " Imádkozz értem, mert nagyon szenvedek"- azzal eltűnt. Egy másik lélektől kaptam magyarázatot: azért kell szenvednie, mert bevezette a kézbeáldozást, és emiatt kivitték a térdeplőket. A legegyszerűbben úgy lehetne neki segíteni, ha a térdeplőket visszahoznák oda, ahol voltak, és ha nem kézbe áldoznának azok, akiket erre rávett." Elmondtam ezt az illetékes esperesnek aki megértőnek mutatkozott: " A kézbe áldozást nem én vezettem be. Ami a térdeplőket illeti, megpróbálhatok eleget tenni ennek a kérésnek, de a döntést rá kell bíznom az ottani plébánosra".

Azóta már kétszer is járt nálam egy-egy pap (Szenvedő Lélek), tehát harmadjára hallom a panaszt, hogy azért kell szenvedniük, mert eltávolították a templomból a térdeplőket, és a hívek kénytelenek voltak állva áldozni. Valami tehát itt nincs rendjén. Bár a pápa engedélyezte az állva történő áldozást, de aki a Szentséget térdelve szeretné magához venni, annak meg kell kapni erre a lehetőséget. A pápa is ezt akarja, tehát a hívek is elvárhatják a papoktól. Egy másik papnak a lelke így panaszkodott: " Azért kell szenvednem, mert bevezettem a kézbe áldozást. Ha egy plébános vagy egy püspök tudná, milyen következményekkel jár ez, soha többé nem szolgáltatná kézbe az Oltáriszentséget, és nem is lenne olyan hívő, aki ezt várná tőle."

Részlet Mária Simma:Élményeim a Szenvedő Lelkekkel c. könyvéből

Maria Simma történetének folytatását elolvashatod ITT

„Bármerre járok a világban, az szomorít el leginkább, hogy látom az embereket, amint az Oltáriszentséget kezükbe fogadják.” (Teréz anya)

Római Katolikus Blog komment: 60 évvel ezelőtt nagymamáink még úgy tanulták, hogy a Szentostyát csak a pap érintheti. Avatatlan kezekbe nem kerülhet! Osszátok meg ezt a cikket minél több hívővel és plébánossal! 


Forrás: http://romaikatolikus.blogspot.hu

† hagyományos római rítusú Szentmise - 2016 június 12 †

15:30 perces kezdettel a felsővárosi Szent Miklós minorita templomban (Szeged, Munkácsy u. 6) ,hagyományos római rítusú szentmise lesz P. Alácsi Ervin János celebrálásában. Várjuk a kedves Híveket! 

† hagyományos római rítusú Szentmise - 2016 június 5 †

15:30 perces kezdettel a felsővárosi Szent Miklós minorita templomban (Szeged, Munkácsy u. 6) ,hagyományos római rítusú szentmise lesz P. Alácsi Ervin János celebrálásában. Várjuk a kedves Híveket!

Kép forrása: Világos Miklós Óbecse,Szerbia