Hirdetjük a kedves testvéreknek, hogy 2026. május 17-én 16:30 órakor a szegedi Szent József jezsuita templomban (Szeged, Dáni u. 3.) hagyományos római rítusú szentmise lesz.
LELKI ÚTRAVALÓ:
Aranyszájú Szent János magyarázata Szent János evangéliumához (47,3. 4. 5.); PG 59:417–420. In: Az egyházatyák beszédeiből, IV. köt. (Szent István Társulat, Budapest, 1944), 209–217. o.
Nézd csak, milyen vigasztalást hoz Krisztus, hogy ezek a gondolatok meg ne zavarják őket. „Mikor pedig eljövend a Vigasztaló, kit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelkét, ki az Atyától származik, ő majd bizonyságot tesz énfelőlem; és ti is bizonyságot tesztek, mert kezdettől velem vagytok”. Ő majd hitelt érdemel, hiszen az igazság Lelke. Ezért nevezte „az igazság Lelkének”, nem pedig Szentléleknek. „Aki az Atyától származik”, ez azt jelenti, hogy mindent pontosan tud. Magáról is állítja Krisztus: „tudom, honnan jövök és hová megyek”. Itt is az igazságról beszélve, mondta ezt saját magáról „Akit én küldök”. Íme, nemcsak az Atya magában, hanem a Fiú is küldi. És ti is hitelt érdemeltek majd, ti, akik velem voltatok és nem mástól hallottátok ezeket. Ezért mondják határozottan az Apostolok: „Minekünk, akik ettünk és ittunk ővele" (ApCsel 10,41). Hogy pedig ez nem a kegyelemre vonatkozik, azt maga a Lélek bizonyítja (16. fej.).
„Ezeket mondottam nektek, hogy meg ne botránkozzatok”; amikor ugyanis majd sok hitetlen embert láttok és viszontagságok között szenvedtek. „Ki fognak zárni benneteket a zsinagógából”. Hiszen már el is határozták, hogy ha valaki megvallja Krisztust, azt kiteszik a zsinagógából. „Sőt eljön az óra, hogy mindaz, aki megöl titeket, szolgálatot vél tenni az Istennek”. A ti meggyilkolástokat úgy készítik elő; mintha jámbor és Istennek tetsző dolgot cselekednének. Ezután viszont azonnal vigasztalást is nyújt Krisztus: „És ezeket fogják cselekedni veletek, mert nem ismerték az Atyát, sem engemet”. Nektek elég a megvigasztalódásra, hogy miattam és Atyám miatt szenveditek ezeket. Itt emlékezetükbe idézi azt a boldogságot, melyet működése kezdetén már kilátásba helyezett: „Boldogok vagytok, midőn szidalmaznak és üldöznek titeket és hazudván, minden rosszat mondanak rátok énérettem. Örüljetek és vigadjatok, mert jutalmatok bőséges mennyekben” (Mt 5,11).
„De ezeket szólottam nektek, hogy mikor eljövend az óra, rájuk emlékezzetek” és a többi mondásomban is higgyetek. Nem mondhatjátok ugyanis sem azt, hogy ezeket hízelgésből, vagy azért mondtam volna, hogy kegyeitekbe férkőzzem, sem pedig azt, hogy szavaimmal megcsallak benneteket. Mert ha valaki be akarna titeket csapni, az nem jósolna olyasmit, ami megrettenthet. Én tehát azért mondtam ezt meg előre, hogy ezek az események ne törjenek rátok váratlanul és meg ne zavarjanak benneteket; de még egy másik okból is, hogy ne mondhassátok majd: ezeket az eljövendő eseményeket nem tudtam előre. "Emlékezzetek, hogy én megmondottam nektek.” Mert a zsidók mindig találtak gonosz ürügyet az üldözésükre, tudniillik, hogy őket mint kártevőket hajszolják. De ez nem zavarta a tanítványokat, mert ennek bekövetkezéséről előbb már tudomást szereztek és tudták: miért szenvednek. És ez az ok elég volt arra, hogy bátor lelkűekké tegye őket. Ezért hangoztatta azt Krisztus mindenütt, ahol csak megfordult: nem ismertek engem és: Miattam teszik majd; és: Az én nevem miatt; Az Atya miatt (Jn 16,3; 15, 21); és Én szenvedtem először; és: Nem igaz ok miatt merik ezeket.
Mi is erre gondoljunk lelkünkben, amikor kísértésben vagyunk, amikor a gonosz emberektől elszenvedünk valamit; tekintsünk vezérünkre és hitünk tökéletesítőjére; és arra, hogy a gonoszok részéről, meg hogy az erényért és Krisztusért szenvedünk. Ha ugyanis erre gondolunk, minden könnyű és elviselhető lesz. Mert ha valaki szeretteiért viselt szenvedésével büszkélkedik, akkor, ha Istenért szenvedett majd, mit fog érezni a rosszból? Ha ugyanis Krisztus a gyalázatot, tudniillik a keresztet, miattunk dicsőségének nevezte; nekünk sokkal inkább kell ilyen érzelműeknek lennünk. És ha így meg tudjuk vetni a kínzást, akkor még egyszerűbb a pénzt és a zsugoriságot lenézni. Szükséges tehát, hogyha nehéz szenvedések előtt állunk, akkor ne csak a megpróbáltatásra, hanem a győzelemre is gondoljunk.
Amint a kereskedők nemcsak a tenger veszélyeivel, hanem a haszonnal is számolnak, így nekünk is az égre és az Istenben való bizalomra kell gondolnunk. Ha a gazdagság előtted kívánatosnak tűnik föl, akkor gondolj csak arra, hogy Krisztus nem így akarja és meglásd; azonnal értéktelennek tűnik majd neked. Ha pedig terhedre van a szegényeknek adni, akkor ne csak a kiadásra légy tekintettel, hanem a vetésről gondolj lelkedben azonnal az aratásra. és ha kínosnak tetszik neked más feleségétől távol maradni, úgy gondolj csak arra a győzelemre, melyet ebben a küzdelemben fogsz aratni; és meglásd; könnyen elviseled a szenvedést. Mert ha már az emberektől való félelem távol tart gaztettektől, akkor mennyivel inkább Krisztus szeretete!
Az alamizsnát ajánlja. Nehéz az erény útja, de eljövendő nagy ígéretek veszik körül. Az igazak az erényt, minden mástól eltekintve, önmagában is szépnek találják. Ezért tehát önmagáért gyakorolják és Isten tetszéséért, nem pedig a jutalomért cselekszenek helyesen. Nagyra tartják az önmegtartóztatást, nem azért, hogy elkerüljék a büntetést, hanem azért, mert ez Isten parancsa. Ha azonban valaki nem ilyen erős, az gondoljon a jutalomra. Tegyük így az alamizsnával is. Szánjuk meg embertársainkat, ne nézzük le az éhségtől elgyötörteket, mert miképpen nem volt képtelenség, hogy nevetve, gyönyörűségeket élvezve üljünk az asztalhoz, míg másokat jajgatni hallunk az utcán és nem sietünk a jajgató segítségére, hanem bosszankodva tűrjük csak el őt és csalónak nevezzük? Mit mondasz ember? „Vajon csalna-e valaki egy darabka kenyérért?” Igen, válaszolod. Ez a tény még inkább indítson téged a könyörületességre; ezért kell tehát embertársaidat legelőször az ínségből kimentened. Ha pedig nem akarsz adni, akkor legalább ne rágalmazd: ha nem akarsz a hajótörésből senkit sem kimenteni, akkor legalább senkit se lökj le a mélységbe.
Amikor elutasítod a téged kérőt; akkor gondolj csak arra: mit is akarsz te Istentől a kéréseiddel? „Amilyen mértékkel mértek”, mondta, „olyannal fognak visszamérni nektek” (Mt. 7, 2). Gondold csak meg, hogyan távozik el az az ember visszautasítva, lehajtott fejjel, szomorkodva, szegénységének és egyszersmind gyalázatának sebeit magán hordozva. Mert ha a koldulást átkozott dolognak tartjátok, akkor a kéregetőt be nem fogadni és szitkokkal távozni mellőle, gondold csak meg, micsoda méltatlankodást fog ez okozni. Meddig leszünk még a vadállatokhoz hasonlóak és a kapzsiság által meddig tartjuk még rejtve jó természetünket? Sokan sóhajtoznak e dolgok miatt, én azonban nemcsak most, hanem mindig birtokában akarok lenni ennek az irgalmasságnak. Gondolj csak arra a napra, amikor Krisztus ítélőszéke előtt fogunk állni, amikor majd irgalmasságért fogunk könyörögni és hozzánk, a középre állítottakhoz, így fog szólni Krisztus: Egy darabka kenyér vagy obulus miatt vertetek akkora vihart ezeknek a lelkében? Mit fogunk majd válaszolni? Milyen védekezéssel fogunk előjönni? Hogy pedig Krisztusnak szándékában van ezeket középre vezetni, azt szavaiból is kiveheted: „Amit nem cselekedtetek egynek e legkisebbek közül, nekem sem cselekedtétek” (Mt 25,45). Ők nem szólnak majd akkor egy szót sem hozzánk, hanem Isten fog minket miattuk vádolni. Lázárt ugyanis látta a gazdag, de Lázár nem szólt hozzá semmit sem, hanem Ábrahám beszélt helyette.
Így lesz ez a szegényekkel is, kiket mi most megvetünk. Nem rongyos ruhában és könyörgésre tárt kézzel fogjuk őket látni, hanem már az örök nyugalomba helyezettekként jelennek majd meg előttünk. Mi pedig föl fogjuk ölteni az ő alakjukat és ruhájukat. Ó, bárcsak egyedül a ruhájukat kelljen magunkra vennünk, s nem pedig, ami sokkal súlyosabb annál, a büntetést. Az a gazdag sem vágyott ott arra, hogy jóllakjon a morzsákkal, hanem kínozták és nagyon szenvedett. Közben pedig hallotta: „Elvetted javaidat életedben, Lázár pedig ... a rosszakat” (Lk 16, 25). Ezért tehát ne becsüljük valami nagyra a gazdagságot. Mert hacsak nem ügyelünk, akkor a büntetéshez vezető útravaló lesz az számunkra, és viszont, ha vigyázunk, a szegénység, a gyönyörűség és nyugalom járuléka lesz. Bűneinket mossuk ugyanis le, ha a szegénységet hálaadással viseljük el, Istennél pedig nagy biztosítékot szerzünk magunknak.
Ne keressük tehát mindig csak a nyugalmat, hogy majd aztán ott legyen nyugalomban részünk, hanem vállaljuk magunkra az erényért a fáradtságot is. Ami fölösleges, hagyjuk el és ne keressünk semmi mást, hanem a szegényeknek adjuk mindenünket. Mivel védekezhetünk majd, amikor ő az eget ígérte nekünk, mi pedig még kenyeret sem nyújtunk neki? Amikor ő gondoskodik arról, hogy fölkeljen a nap és ellát téged a teremtmények mindenféle szolgálatával; te pedig még ruhát sem adsz neki és födeledet sem osztod meg vele? Neked adta testét és értékes vérét, te pedig még italt sem adsz neki? Vagy talán azt mondod, hogy egyszer már adtál? Ez bizony még nem irgalmasság; amíg még van valamid és nem adsz belőle, addig még nem tettél meg mindent. Hiszen azoknak a szüzeknek, akiknek lámpájuk volt, olajuk is volt, csak éppen nem elég. Amikor a magadéból adtál, nem kellett volna ilyen szűkmarkúnak lenni, most pedig, amikor abból adsz, ami az Úré, most miért vagy olyan fukar?
Eláruljam nagy embertelenséged okát? Azok, akik fösvénységükből gazdagodtak meg, lusták az alamizsnához; aki ugyanis így tanult meg nyerészkedni, az semmit sem bír kiadni. Mert hogyan tudna az ilyen, állandóan harácsolásra kész ember az ellenkezőre változni; aki másét rabolja, hogyan fogja az a sajátját másnak adni? Az a kutya, amely megszokta a húsevést, már alkalmatlan a nyáj őrzésére; az ilyeneket tehát megölik a pásztorok. Tartóztassuk meg az ilyen ételtől mi is magunkat, hogy ilyesmi meg ne történjék velünk. Azok táplálkoznak ugyanis csak hússal, akik az éhség által halált hoznak. Nem látod-e, hogy nekünk embereknek az Isten mennyire mindent közösen adott: mert, ha megengedte, hogy szegények is legyenek, ezt a gazdagok kedvéért tette, hogy az alamizsnálkodással lerázzák bűneiket. Te azonban kegyetlen és embertelen vagy ebből a szempontból. Ebből következik tehát, hogy ha jelentősebb dolgokban lenne hatalmad, akkor megszámlálhatatlan sok gyilkosságot engednél meg és a fényt és az életet mindenki elől elvágnád. Hogy pedig ez meg ne történjék, az ilyen telhetetlenségnek útját vágta. Ha pedig ti, akik ezeket hallgatjátok, rossz néven veszitek tőlem, akkor mennyivel inkább vehetem én rossz néven, aki mindezt láthatom.
Meddig leszel te gazdag, és meddig marad ő szegény? Estig, tovább nem szabad. Olyan rövid ugyanis az élet, s annyira az ajtóban áll már minden, hogy mindent csak röpke órának kell becsülni. Mit törődsz olyan sokat bőséges élelmeddel, mit foglalatoskodsz annyit a szolgák és felügyelők seregével? Miért nem szerzel magadnak inkább ezer, az alamizsnaosztásodat jelző kikiáltót? Az élelmiszerkészlet nem szólal meg, legföljebb sok tolvajt csalogat oda, míg a szegényeknek adott kenyér magához Istenhez száll föl. Jelen életünket kedvessé teszi, minden bűnt fölold, Isten szemében dicsőséget szerez, az emberekében pedig tiszteletet kelt. Miért sajnálod magadtól ezt a sok jót? Így ugyanis sokkal inkább magadnak adod az ajándékokat, mint a szegényeknek: nekik ugyanis csak a jelenvalókat ajándékozod, magadnak ezzel szemben a jövendő dicsőséget és megnyugvást biztosítod: melyet mi bárcsak mindannyian elérnénk, a mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme és jósága által, akinek dicsőség és hatalom mindörökké. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése