Hirdetjük a kedves testvéreknek, hogy 2026. május 14-én 18:00 órakor a szegedi Szent József jezsuita templomban (Szeged, Dáni u. 3.) hagyományos római rítusú szentmise lesz.
LELKI ÚTRAVALÓ:
Szent Ágoston 261. beszéde a mennybemenetelről; PL 38:1202–1207. In: Az egyházatyák beszédeiből, VI. köt. (Szent István Társulat, Budapest, 1944), 125–130. o.
Az Úr mennybemenetelét úgy kell ünnepelnünk, hogy vele együtt fölemelkedjünk. Föl a szívekkel, de jámborságból és nem büszkeségből. Az Úr föltámadása a mi reményünk, mennybemenetele a mi megdicsőülésünk. A mennybemenetel ünnepét ünnepeljük ma. Ha tehát helyesen, hűségesen, áhítattal, szentül, jámborul ünnepeljük az Úr mennybemenetelét, emelkedjünk föl vele együtt, és fönn legyen a szívünk. Ha föl is emelkedünk, ne fuvalkodjunk föl, és ne is fönnhéjázzunk érdemeinkkel, mintha a mieink volnának. Legyen fönn a szívünk, de az Úrnál. Ha fönn van a szívünk, de nem az Úrnál, ez büszkeséget jelent. Ha azonban az Úrnál van fönn a szívünk, az menedéket jelent. Hiszen annak mondjuk, aki a mennybe ment: „Uram, te vagy a mi menedékünk” (Zsolt 89,1). Föltámadott ugyanis, hogy reményt adjon nekünk; föltámadt, aki meghalt, hogy a halállal reményünket el ne vesszük, és azt ne gondoljuk, hogy a halállal egész életünk be van fejezve. Aggódtunk ugyanis magáért a lélekért is, és ő föltámadásával a testre vonatkozólag is megnyugtatott bennünk.
Tehát fölment a mennybe. Ki? Aki leszállt a földre. Leszállt, hogy meggyógyítson téged, fölment, hogy fölemeljen téged. Ha magad emeled föl magadat, újra leesel, ha azonban ő emel föl, nem esel le. Föl tehát a szívvel, de az Úrhoz; hisz ő a menedék; mert ha fönn a szív, de nem az Úrnál, büszkeség az. Mondjuk tehát neki, a föltámadónak: „Mert te vagy, Uram, reménységem!” (Zsolt 90,9), a mennybemenőnek pedig: „A Fölségest választottad menedéknek” (uo.). Hogy lehetnénk büszkék, ha szívünket ahhoz emeljük, aki értünk alázatos lett, hogy mi se maradjunk büszkék. Meg kell tisztítanunk szívünket, hogy láthassuk Istent. Ki mutatja meg neked, milyen az Úr Krisztus? Amit megmondott szolgája által, meg fogja mondani e szolga által szolgatársainknak is, az ő szolgáinak. Neked mondta: „Kezdetben volt az ige”. Ha kérded, hol volt, felel: „Az Ige Istennél volt”. És hogy ne egyszerűen az emberi beszéd értelmében vedd, folytatja: „Isten volt az Ige”. És ha kérded, hogy milyen Isten: „Mindenek ő általa lettek”. Szeresd őt, mert bármit szeretsz, tőle van. Ne szeressük a teremtményt a Teremtő megvetésével, de becsüljük meg a teremtményt, és dicsőítsük a Teremtőt!
Ha nem is tudom neked megmutatni Istenemet, megmutatom alkotásait, elmondom tetteit. „Mindenek őáltala lettek.” Új dolgokat teremtett a nem új, ideig tartókat az örök, változandókat a változhatatlan. Nézd az alkotást, dicsérd az Alkotót! Higgy, hogy megtisztulj! Akarsz látni? Jó dolgot, nagy dolgot akarsz? Buzdítlak, akarj! Akarsz látni? „Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meg fogják látni az Istent” (Mt 5,8) Előbb legyen hát gondod szíved megtisztítására: ez legyen az első dolgod, erre szólítsd föl magadat, ennek állj neki! Amit látni akarsz, az tiszta; de tisztátalan az, amivel látni akarod. Ha föld esik a szemedbe, és azt akarod, hogy megmutassam neked a fényt, keress először valakit, aki szemedet kitisztítja. Annyi piszok van a lelkedben: itt van mindjárt a fösvénység nem kicsiny piszka; nem veszed észre, hogy mikor vagyont gyűjtesz, sárt halmozol a lelkedbe. Hogy láthatnád hát azt, akit akarsz?
Tisztítsd meg hát szívedet, amennyire csak tudod! Ezt tedd, ezzel foglalatoskodj! És hogy Isten is megtisztítsa, kérdd, könyörögj, alázd meg magadat! Nem érted a következőket: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az ige. Ez volt kezdetben az Istennél. Mindenek őáltala lettek, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt és az élet volt az emberek világossága. És a világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta”? Hát ezért nem érted: „És a világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta”. Mi ez a sötétség, ha nem a rossz cselekedet? Mi ez a sötétség, ha nem a rossz kívánságok, büszkeség, fösvénység, törtetés, irigység. Mindezek a sötétséget teszik, ezért nem érted meg. Mert a fény világít ugyan a sötétségben, de eszköz kell, mely fölfogja.
De lásd, ezt talán valahogy megérted: „És az Ige testté lőn, és miköztünk lakozék”. Az emberré lett Krisztus által törekedj a Krisztus Istenhez. Sok tehozzád képest az Isten, de az Isten emberré lett. Ami messze volt tőled, az ember által közel került hozzád. Isten az, akiben megmaradsz, de ember az, aki utat mutat. Egyazon Krisztus az, aki utat mutat, és akiben megmaradsz. Tehát ő maga az Ige, amely testté lőn, és miköztünk lakozék. Fölvette azt, ami nem volt, de nem veszítette el azt, ami volt. Emberként jelent meg, elrejtvén istenségét. Megölték az embert, és megbántották az Istent, de föltámadt az ember, megtaláltatott Isten. Gondold meg, hogy mennyit tett, mint Isten, és mennyit szenvedett, mint ember! Megölték, de nem istenségében: magát Krisztust ölték meg. Mert nem kettő, nem külön Isten és ember. Hisz akkor már nem Háromság volna, hanem négység. Embernek ember, és Istennek Isten, de Krisztus ember és Isten. Maga Krisztus az ember és Isten. Amint te test és lélek vagy, úgy Krisztus ember és Isten. Tehát Krisztus: test, lélek és Isten.
Mosson tisztára bennünket az ő kegyelme, mosson tisztára segítségével és vigasztalásával! Testvéreim, őáltala és őbenne kérlek benneteket, növekedjetek jócselekedetekben, irgalmasságban, jóságban, jószívűségben! Gyorsan bocsássátok meg, amit ellenetek vétenek! Senki se tartson haragot mással szemben, hogy el ne zárja Istenhez imádságának az útját! Mivel e világban élünk, még ha előrehaladunk is, ha igazul is élünk, bűn nélkül itt nem élünk. Mert nemcsak a halálos bűnök, nemcsak a házasságtörés, paráznaság, szentségtörés, lopás, rablás, hamis tanúzás: nemcsak ezek bűnök. Bűn az is, ha arra figyelsz, amire nem kellene, azt hallgatod, amit nem kellene, azon gondolkodsz, amin nem kellene.
De adott az Úr az újjászületés vize után más mindennapi orvosságot is. A mi mindennapi mosakodásunk az Úr imádsága. Mondjuk, és igazat mondunk, mert maga is alamizsna: „Bocsásd meg nekünk a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétetteknek” (Mt 6,12). „Adjatok alamizsnát, és akkor minden tiszta nektek.” (Lk 11,41) Emlékezzetek csak rá, testvérek, mit mond majd a jobbján állóknak? Nem mondja, hogy ezt meg ezt a nagy dolgot tettétek, hanem azt: „Éheztem és ennem adtatok”. A baloldalon állókhoz nem azt mondja, hogy ezt meg azt a rosszat tettétek, hanem azt: „Éheztem és nem adtatok ennem” (Mt 25,35, 42). Azok az alamizsnáért az örök életre, ezek meddőségükért az örök tűzre mennek. Most válasszátok, vagy a jobb, vagy a bal oldalt!
De kicsi a betegség? Sok kicsi ledönt. Kisebbek a bűneim? De nem sok-e a számuk? Mert hogy lenne kicsiny, ami elnyom, ledönt? Mi kisebb az esőcseppnél? Mégis folyamokat tölt meg. Mi kisebb a búzaszemnél? Magtárak lesznek tele vele. Te azt nézed, hogy kicsinyek bűneid, és nem azt, hogy sok a számuk. Ha tudsz figyelni, számláld meg őket, ha tudod! De mindennapi orvosságot is adott az Isten. Nagy annak az irgalma, aki fölvonult a magaslatra és foglyokat ejtett (Zsolt 67,19). Mit jelent az, hogy foglyokat ejtett? Megölte a halált. A halált ejtette foglyul: meghalt a halál. Mit még? Vagy csak ezt tette, aki fölvonult a magaslatra és foglyokat ejtett? Tehát meg is bocsátott nekünk? „És íme én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig”. (Mt 28,20) Tehát figyeld azt: „Ajándékokat adott az embereknek” (Zsolt 67,19). Nyisd meg a jóság öblét, és fogadd a boldogság ajándékát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése