Hirdetjük a kedves testvéreknek, hogy 2026. február 2-án 18:00 órakor a szegedi Szent József jezsuita templomban (Szeged, Dáni u. 3.) hagyományos római rítusú szentmise lesz.
A mise előtt gyertyaszentelés (gyertyát hozhatnak magukkal) és processzió.
LELKI ÚTRAVALÓ:
Alexandriai Szent Cirill homíliája: „A mi Urunk Jézus Krisztus elé” (Patrologia Graeca 77:1040–1049.) In: Az egyházatyák beszédeiből, VI. köt. (Szent István Társulat, Budapest, 1944), 204–212. o.
Milyen sűrű sorokban töltjük ma meg a templomot és milyen buzgón figyelünk; szegényesek azonban a mester képességei. De aki az embernek szájat ad és nyelvet, kellő világosságot nyújt értelmének. Maga mondja ugyanis: „Nyisd csak ki szájadat, hadd töltsem meg” (Zsolt 80,11). Miután buzgón egybegyűltünk fényesen kivilágított templomunkban, kezdjük megfontolni mindazt, amit ma ünneplünk, hogy megtanuljuk mindazt, ami hitünk, áhítatunk megerősítésére szolgál.
A minap a jászolban fekvő csecsemő Emánuelt láttuk, emberi szokás szerint pólyába takarva, de angyalok szent seregétől Istenként dicsőítve. Ezek hirdették a pásztoroknak a születést. Az Atya, mint kiváló jutalmat adta az égieknek, hogy Krisztust elsőként hirdessék. Ma látjuk Krisztust engedelmeskedni a mózesi törvényeknek, sőt a törvényhozó Istent mint embert saját törvényeinek alávetve. Ezért mondja Szent Pál ezeket a szavakat: „Míg kiskorúak voltunk, a világ elemeinek szolgasága alatt voltunk. De midőn elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldé Fiát, ki asszonyból lett, ki a törvény alattvalója lett, hogy azokat, kik a törvény alatt voltak, megváltsa” (Gal 4,3–5). Tehát Krisztus megváltott minket a törvény átkától, akik a törvény alatt voltunk, de nem azokat, akik a törvényt megtartják Megváltott, de hogyan? Egyrészt a törvényt teljesítve, másrészt, hogy megfizesse Ádám vétkének adósságát, Isten Atyjának mindenben engedelmesnek és alázatosnak mutatva magát. Mert írva van: „Valamint a sok ember megtétetett bűnösnek egy ember engedetlensége által, éppúgy a sok ember megtétetik megigazultnak egynek az engedelmessége által” (Róm 5,19). Alávetette magát velünk együtt a törvénynek, hogy példát adjon. Mert illett, hogy betöltsön minden igazságot. Mert mikor szolga alakját vette föl, hogy eleget tegyen a törvénynek embersége miatt, mint alattvaló az adóbehajtóknak, másokkal együtt kifizette a két drachmát, bár természete szerint szabad volt, és mint fiú nem tartozott adót fizetni (Mt 17,23–26).
Ne botránkozz meg tehát, mikor látod, hogy megtartja a törvényt. És ne tartsd a szabadot szolgának, hanem az Isten akaratának nagyságát vizsgáld. Tehát mikor elérkezett a nyolcadik nap, amelyen a törvény előírása szerint a körülmetélést szokták végezni, Jézus nevet kapott, melynek jelentése: nép üdvössége. Mert így akarta az Atya nevezni fiát, aki test szerint asszonytól született. Akkor lett különösen a nép üdvössége, de nemcsak eggyé, hanem sokaké, sőt az összes nemzeteké és az egész földkerekségé. Tehát ugyanabban az időben metélték körül és kapott nevet. Mit rejt ez magában és milyen titkot jelez az, ami itt történik? Vizsgáljuk meg!
Szent Pál apostol mondja: „A körülmetéltség semmi, és a körülmetéletlenség is semmi” (1Kor 7,19). Erre azt mondja talán valaki, tehát akkor a semminek megtartását parancsolta meg a mindenség Istene a törvényhozó Mózes által büntetést szabva ki az ezt elmulasztókra? Ami a dolog természetét illeti, az ami a testen végbemegy, egyáltalában nem semmi, hanem a titoknak nem hasznavehetetlen előképét jelzi, sőt magát az elrejtett igazságot jelenti.
Krisztus a nyolcadik nap körül adott nekünk körülmetélkedést a Szentlélekben. Apostolainak meghagyta az Isten: „Elmenvén tehát tanítsatok minden népet, megkeresztelvén őket az Atya és Fiú és Szentlélek nevében” (Mt 28,19). Ez a lelki körülmetélkedés leginkább a szent keresztség idején megy végbe, mikor Krisztus minket is a Szentlélek részeseivé tesz. Ennek előképe az a Jézus volt (Józsue), aki Mózes után lett a fővezér. Átvezette ugyanis az izráelitákat a Jordánon, utána elvégeztette a körülmetélkedést. Tehát miután mi is átkelünk a keresztség Jordán folyóján, akkor Krisztus a Szentlélek erejével minket is körülmetél, megtisztítva lelkünket a bűntől.
Krisztust tehát nyolcadik napon metélik körül és amint mondtam, akkor kap nevet. Akkor ugyanis, akkor lett üdvösségünk. Fölviszik őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak. Mily nagy és csodálatos az isteni akarat működése! „Mekkora a mélysége az Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának!” (Róm 11,33) Aki az Atya ölén van, aki vele együtt trónol és örökkévaló Fiú, aki által minden lett, aláveti magát emberi törvénynek, és áldozatot mutat be az, aki előtt mindenki imádva hódol és Atyjával együtt dicsőít.
Mit áldoz fel az elsőszülött Fiú? Egy pár gerlét vagy két galambfiat, ahogy a törvény előírja. Mit akar jelenteni a gerle és mit a galamb, vizsgáljuk meg azt is! Azok turbékolásukkal sohasem hagynak föl, ezek szelídek és csendesek. Ilyen volt irántunk a mindenség Üdvözítője, végtelenül gyöngéd és gerléhez hasonlóan végigsimogatva a földet és hangjának édességével betöltve szőlejét, vagyis minket, akik benne hiszünk. Az Énekek énekében olvassuk ugyanis: „A gerle szava hallatszik földünkön” (Én 2,12), hozzánk szállott ugyanis az üdvösség isteni jóhírének hirdetése. Gerléket és galambokat áldoztak föl, mikor az Úrnak bemutatta magát és látni lehetett egyúttal az előképekben az igazságot. Krisztus odaadta magát érettünk jó illatú áldozatul, hogy minket általa és benne feláldozzon az Atyának. Egykor így kiáltottunk: „Tekints reám és irgalmazz nekem!” (Zsolt 24,16)
Mi hasonlítható ahhoz a gyönyörűséghez, amely eltölti a lelket, mikor megismeri, hogy Isten megváltotta a világot Fia által, mivel hasonló lett hozzánk? Írva van ugyanis: „Egy az Isten s egy a közvetítő is az Isten és az emberek között: az ember Krisztus Jézus, ki mindenkiért adta oda magát váltságul” (1Tim 2,5–6) Önként leereszkedett a mi szegénységünkhöz, hogy minket gazdagokká tegyen. Lásd tehát, hogy föláldozta magát az Atyának, mint egy közülünk és a törvény árnyékát követi és ezért mutat be a szokásnak megfelelően áldozatot, ha Anyja által teszi is ezt.
Rejtve maradt-e mindez a jeruzsálemiek előtt és nem ismerte föl senki? Hogyan történhetett volna ez? Az Atya próféták ajkával előre hirdette, hogy eljön egykor Fia, hogy üdvözítse azokat, akik elvesztek, és világosságot hozzon a sötétségben élőknek. Próféta hirdette: „nemsokára eljön a szabadításom és megnyilvánul igazságom” (Iz 56,1); „Szabadítónk fölgyullad, mint a fáklya” (Iz 62,1). Krisztus könyörület és igazság. Irgalmat nyertünk és megigazultunk, lemossa a vétkeinket benne való hitünk által. Ami az éjszaka sötétjében bolyongóknak a fény, a lelki sötétségben járóknak az lett Krisztus, elhozva számunkra az isteni fényt, ami után a próféták sóvárogtak: „Mutasd meg nekünk, Uram, irgalmasságodat, s add meg nekünk szabadításodat!” (Zsolt 84,8)
Krisztust tehát fölvitték a templomba, mikor még kicsiny csecsemő volt, a szentéletű, prófétálás kegyelmével megáldott Simeon ölébe vette és ujjongva magasztalta Istent: „Most bocsátod el, Uram, szolgádat, a te igéd szerint békességben; mert látták szemeim a te megváltásodat, melyet készítettél minden népek színe előtt, világosságul a pogányok megvilágosítására és dicsőségére népednek, lzráelnek” (Lk 2,29–32).
Krisztus szent titka már elő volt készítve a világ teremtése előtt, de nyilvánvaló lett az idők teljességében és fényként ragyogott föl a sötétben élők számára, akiket az ördög rászedett és uralma alatt tartott. Ezek inkább áldoztak teremtménynek, mint a Teremtőnek, és imádták a gonoszság kútfejét, a sátánt, Isten dicsőségét tisztátalan démonok sokaságának tulajdonították; de az Atya Fia ismeretére hívta föl őket, az igaz világosságra. Ezért mondja Zakariás próféta szavaival: „Füttyszóval hívom és egybegyűjtöm majd őket, mert megváltottam őket; és megsokasítom őket, amilyen sokan azelőtt voltak” (Zak 10,8), de a meghívást Krisztus által kapták.
Fiúvá fogadást és megváltást nyertünk, miután az Atyától megkaptuk a béke jelét, Isten barátságát és kegyelmét a Krisztusban való hit által. Szétszóródtak tanítványai a népek között. Mi következik ebből? Akik távol voltak Istentől, lélekben közel jutottak, akiknek Szent Pál is így ír: „Most azonban ti, kik egykor távol voltatok, közel jutottatok Krisztus Jézusban, Krisztus vére által” (Ef 2,13). Akik közel jutottak, azok dicsősége Krisztus. Róluk mondja az Isten: „Megerősítem őket az Úrban, és az ő nevében járnak majd, úgymond az Úr” (Zak 10,12). Erre oktat a zsoltáros a mindenség Üdvözítőjéhez szólva: „Uram, az ilyenek arcod világosságánál járnak, nevedben egész nap ujjonganak, s igazságodban fölmagasztosulnak. Mert erejük és dicsőségük te vagy” (Zsolt 88,16–18). Majd Jeremiás prófétát halljuk, aki így kiált az Úrhoz: „Uram, én erőm és erősségem, menedékem a nyomorúság napján. Hozzád mennek majd a nemzetek a föld végső határairól és így szólnak: Valóban hazugság volt atyáink osztályrésze, hiábavalóság, mely nem használt nekik” (Jer 16,19).
Krisztus a nemzetek világossága lett, de Izráel dicsősége is. Bár számosan voltak e népből hűtlenek, hálátlanok és engedetlenek, de a maradék megmarad, és Krisztus által megdicsőül. Ennek a megdicsőült maradéknak első zsengéi voltak a tanítványok, kiknek dicsősége a föld kerekségét beragyogja. Krisztus Izráel dicsősége, mert test szerint tőlük származott, bár mint Isten minden nemzet fölött áll és áldott örök időkre. Ámen.
Simeon megáldotta a Szent Szüzet is, aki Isten akaratának eszköze volt születésekor. Nem volt alávetve emberi törvényeknek, szüzen szült a Szentlélektől megárnyékozva. Krisztusról mit mondott a szentéletű Simeon próféta? „Íme, tétetett ez sokak romlására és föltámadására Izráelben és jelül, melynek ellene mondanak” (Lk 2,34). Krisztust az Atya Sion alapkövévé tette, mivel választott drágakő, szegletkő. Akik benne hisznek, nem szégyenülnek meg; a hitetlenek azonban és a közömbösök, akik nem törődnek a megtestesülés titkával, elhullanak és összetörik magukat. A Szentírás más helyén olvassuk az Isten szavát: „Íme, Sionban leteszem a botlás kövét és a botrány szikláját és senki sem szégyenül meg, aki hiszen benne” (Róm 9,33). Más helyen a próféta buzdítja az izráelitákat: „A seregek Urát, őt valljátok szentnek, csak tőle remegjetek, és csak tőle rettegjetek! Ő nektek szent helyetek leszen, de botlás köve és botrány kősziklája leszen Izráel két házának, tőr és romlás Jeruzsálem lakóinak; és közülük sokan megbotlanak, elesnek és összezúzzák magukat” (Iz 8,13–14).
Mivel Izráel Krisztust, az Istent és Urat nem vallotta szentnek és nem akart neki hinni, hitetlensége miatt beleütközött a szegletkőbe, összetört és elesett, de föltámadtak sokan azok, akik hisznek benne. Akik a törvény betűje helyett a lélek elmélyítésére törekedtek, a szolgaság helyett a szabadság Szentlelkét vették, az isteni természet részeseivé lettek, Isten fogadott fiaivá, az örök élet elnyerésének reményét, vagyis a mennyek országát kapták
Jelnek, melynek ellene mondanak, a szent Keresztet nevezi, amint ezt Szent Pál is írja a korinthusiakhoz írt első levelében: „Ami ugyan a zsidóknak botrány, a pogányoknak pedig oktalanság”, majd így folytatja: „maguknak a meghívottaknak azonban, zsidóknak és görögöknek egyaránt, Krisztust, az Isten erejét és az Isten bölcsességét” (1Kor 2,23–24). Ellentmondanak tehát a jelnek, mivel a mellette elmenők oktalanságnak tartják, azok számára pedig, akik erejét ismerik, üdvösség és élet.
A Szent Szűznek pedig ezt mondta Simeon: „Neked magadnak is tőr fogja átjárni lelkedet” (Lk 2,35). Tőrnek nevezte azt a fájdalmat, amelyet Krisztus miatt szenvedett, mikor keresztre feszítve látta Szent Fiát és nem tudta biztosan, hogy fölülkerekedik-e a halálon és föltámad-e? Ne csodálkozz azon, hogy a Szent Szűz nem tudta ezt, mikor még az apostolok is kicsinyhitűek voltak ebben a kérdésben. Szent Tamás apostol sem hitt addig, amíg Krisztus oldalába nem bocsátotta kezét és nem érintette a szögek helyét, bár a többi apostolok mondták, hogy Krisztus föltámadt és nekik megjelent. A szent evangélista mindent elmond, amit értünk elvisel az emberré lett második isteni személy, aki emberszeretetében fölvette szegénységünket, hogy dicsőítsük őt, Megváltónkat, Urunkat, Üdvözítőnket és Istenünket, akinek az Atyával együtt dicsőség és hatalom a Szentlélekkel örök időkre! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése