A miseruhák és azok jelentései

Aki földi királyhoz kihallgatásra megy, az tiszteletből ünnepélyes öltözetet vesz föl: épen így a pap is, ha az oltárnál a legmagasabb király előtt megjelenik. A pap az oltárnál külön öltözetet használ annak jelképezésére, hogy ő ott nem saját hatalmából cselekszik, hanem mint Krisztus Urunk helyettese. Már az ószövetségben külön ruhákat írt elő az Úr az istentisztelet számára. A miseöltözet az apostolok korából származik.

A szentmisénél hat ruhadarab használatos, úgymint a vállkendő, a miseing, az öv, a karkötő, a stóla és a miseruha.

A vállkendőt keleten a nyak befödésére szokták használni. A papok régebben a fej befödésére használták, hogy a szentmise alatt ne szórakozzanak könnyen. A szerzetes papoknál ma is szokásban van a fej befödése. Világi papoknál most is a nyak és vállaknak befödésére használják. A vállkendő arra a kendőre emlékeztet bennünket, mellyel az Úr Jézus kínzói bekötötték szemeit és kezdték arcul verni, mondván: «Találd el, kicsoda az, aki megütött?» A vállkendő arra inti a papokat és híveket, hogy a szentmise alatt szemeiket őrizet alatt tartsák, űzzenek ki elméjükből minden földi gondot, szórakozást és áhítattal arra a fölséges áldozatra gondoljanak, melyet Jézus Krisztus az ő mennyei Atyjának a pap kezei által bemutat.

A miseing (alba) a földig leérő fehér vászonruha. Keleten szokásban volt ünnepélyes alkalmakkor, midőn tisztán kellett megjelenni, fehér ruhát viselni. Ilyen ruhát kapott például a menyegzőre meghívott ember a lakodalmasok termébe való belépéskor; ezen menyegzői öltönyt említi fel Krisztus Urunk a menyegzőről szóló példabeszédében. A miseing emlékeztet arra a fehér gúnyöltözetre, melyet Heródes az Üdvözítőre adott. Így csúfolják meg Jézust ma is, akik nem imádkozni mennek a templomba, hanem csak szemhizlalás végett, vagy hogy mutogassák bársonyuk és selymök hitvány rongyait, vagy hogy másokat rostálgassanak. Ezeknek szól az Úr ítélete: «Az én házam imádság háza, ti pedig azt latrok barlangjává tettétek.» (Luk. 19, 46.) A miseing fehér színe int bennünket, hogy tiszta szívvel jelenjünk meg a szentmisén, mert imádságod, misehallgatásod és másnemű jócselekedeted mindaddig kárba vész, hiába leszen, míg meg nem tisztítod lelkedet a bűnbánat könnyeiben, a penitenciatartás szentségében; mert Istennek csak a megtisztult lelkek fohászaiban telik öröme.

Az öv azon zsinór, mellyel a miseinget megerősítik, hogy a papot a járásban ne akadályozza. A keletieknél szokásban volt utazás alkalmával, valamint munka közben a hosszú ruhát övvel felkötni. Ez az öv a kötelet jelenti, mellyel édes Üdvözítőnket az oszlophoz kötözték, mikor kegyetlenül megostorozták és arra int mindnyájunkat, hogy kötözzük meg mi is szenvedélyeinket, különösen a test rendetlen vágyait, hogy meg ne fertőztessük testünket a rút, tisztátalan, állati bűnökkel.

A karkötő, vagyis izzadtság-kendő kezdetben vászonkendő volt, melyet a bal karon hordtak, s mellyel a pap az izzadtságot törölte le. (Szűk rejtekhelyeken miséztek, katakombákban; vagy a meghatottság könnyei.) Ma olyan anyagból van, mint a miseruha. Veronika kendőjére emlékeztet... Jézus vigasztalta a kesergő asszonyokat. Amikor ínség, szomorúság ér bennünket, mikor azt gondolod, hogy téged, bűnös embert, még Isten sem hallgat meg; mikor az emberek eltaszítanak maguktól, megvetnek és úgy állsz a földön, mint egy apátlan-anyátlan árva, ó akkor kelj föl, jöjj a templomba szentmisére, kérj Jézustól vigasztalást, segítséget és bizonyára meg fogsz enyhülni.

A stóla két széles szalag, melyek a nyakról a mellen keresztül függnek le és felül össze vannak varrva. Ez is a miseruha kelméjéből készült. A papi hatalom és méltóság jele, azért mindig fölveszi ezt, ha szentel, prédikál, gyóntat, miséz. A pap Krisztus helyettese s ugyanazt teszi a szentmisében. Ép ezekért tisztelet illeti meg. Megrovásra méltó a különféle babonaság... például ha valaki válogat, hogy melyik pap végezze az ő szentmiséjét, vagy melyiken akar jelen lenni, mert minden pap egyenlő hatalommal bír, nem az ő jámborságától függ a szentmise ereje; végtelen értékű az mindig.

A tulajdonképpeni miseruha díszes öltöny, mely a mellet és a hátat betakarja és körülbelül a térdig ér, felül nyílása van a fej számára, innen a név: casula vagyis házacska. Ezen a ruhán elől is, hátul is kereszt szokott lenni és jelenti Krisztus keresztjét, melyet tulajdon vállain vitt a Golgotára, és melyre rászegezték, s amelyen három órai iszonyatos haláltusa között kiadta lelkét. A miseruha elején a kereszt azért van, hogy soha el ne felejtsük, hogy mindig szem előtt tartsuk a szent keresztet és jusson eszünkbe, mily drága áron váltott meg Jézus bennünket. A miseruha hátulján a kereszt azért van, hogy Krisztus példájára a földi bajokat, csapásokat, bántalmakat békével tűrjük, mert Jézussal, a mi Urunkkal csak úgy dicsőíttetünk meg, ha Jézussal, a mi Urunkkal békével hordozzuk keresztünket; azért mondja Krisztus Urunk: «Aki nem viseli keresztjét és nem jő utánam, nem lehet az én tanítványom.» (Luk. 14, 27.)

A misén kívül a pap az ő hivatalos ténykedései közben rendesen rövid albát visel, amit karingnek nevezünk. Ünnepélyes alkalmakkor ezenfelül palástot (pluviale). Ha ünnepélyesség alkalmával a papnak még más papok is segédkeznek (assistálnak), akkor ezeknek is külön ruhájuk van (dalmatika).

A miseruha színei

Különféle ünnepeken különféle színű miseruhát ölt magára a miséző pap. Igy némelykor fehérben miséz. A fehér szín az ártatlanságot, tisztaságot jelenti, azért az egyház a fehér színt Üdvözítőnk, továbbá szűz Mária, valamint a hitvallók és szent szüzek ünnepein használja. A piros szín a szeretet és vértanúság színe, azért pirosban misézik a pap pünkösdkor, mikor a szeretet Istene apostolaira szállott, és vértanúk ünnepein, akik Jézus iránt való szeretetből vérüket ontották. A zöld a remény színe, rendesen olyan vasárnapokon használtatik, amelyekre semmi ünnep, vagy szentnek napja nem esik és azt jelenti, hogy Krisztus által van reménységünk a mennyországra. A kék vagy viola szín a bánat és törödelem színe, ádventben, nagybőjtben, búzaszentelő és keresztjáró napokon használtatik. A fekete szín a gyász színe, azért használjuk nagypénteken, halottas szentmisében és temetéseknél. Ez a szín azt kiáltja felénk: Ember! Emlékezzél meg, hogy porból lettél, porrá válsz. Rövid az élet, lelked hamarosan az ítélő Bíró elé áll; boldog lész, ha itt a földön üdvösségeden szorgalmasan munkálkodtál; de jaj neked, ha hivalkodva támolyogsz a világ piacán, mert mint haszontalan szolga ki fogsz vetteni a külső sötétségre, ahol sírás lesz és fogak csikorgatása.

mb. [Marton Bernát OP]

(Rózsafüzér Királynéja. Képes havi folyóirat. A Rózsafüzértársulatok hivatalos lapja. Szerk.: P. Marton Bernát OP. M. O. P. XLVI. évfolyam, 1. szám, 1930. február. 51-54. old. Egyről-másról című rovat)

Forrás: http://romaikatolikus.blogspot.hu