Szent György vértanú - A biztonsági szolgálatok és rendőrség védőszentje - április 24.

Legendája szerint atyja, Gerontius perzsa, anyja, Polikronia kappadókiai keresztény (más változatban atyja kappadókiai, anyja palesztinai) volt. A  keresztségben a Georgiosz, 'földművelő' nevet kapta. A keresztény nevelés után katona lett, s Diocletianus császár alatt szolgált. A keresztényüldözés kitörésekor már magasrangú tiszt volt, vagyonát szétosztotta a szegények között, s a császári udvar előtt megvallotta hitét. Nem volt hajlandó áldozni az isteneknek, ezért halálra ítélték. Megverték, tépték az oldalát, majd börtönbe vetették, ahol megjelent neki az Úr, és megmondta, hogy hét évig fog szenvedni és háromszor életre kel. 5. századi Legendájához mely a csodák sorozatát őrizte meg, s amelyet 496-ban Gelasius pápa apokrif iratnak minősített, csatolták a keresztes vitézek a 10. században a sárkányölés motívumát. Valószínűleg egy Nagy Konstantin-szobrot, mely az ősellenségen diadalmaskodó császárt úgy ábrázolta, hogy lándzsával átdöfi a lábánál tekergő sárkányt (vö. Jel 12), vélték Szent György ábrázolásának. A legenda és a sárkányölés valószínűleg egyiptomi közvetítéssel is kapcsolódott, Egyiptomban ugyanis sok templomot és kolostort szenteltek tiszteletére, ugyanakkor a Nílust megtisztító Hóruszt római lovasként ábrázolták, amint lándzsájával megöli a ló patái alatt fetrengő krokodilt.

Legendáját először a Legenda Aurea, illetve az Érdy-kódex közölte. Szent György a kereszténység hét bajnoka és a tizennégy segítőszent egyike. Patrónusukként ismerik: a bencések, a Német Lovagrend, valamint a harcosok, huszárok, katonák, lovagok, önkéntesek, testőrök, tüzérek, vadászok, súlyosan sebesültek, napjainkban a cserkészek, fölszerelése miatt a fegyverkovácsok, szíjjártók, a vándorlegények, a lóval is foglalkozó parasztok, több európai ország, tartomány és város (Anglia; Genova, Velence, Barcelona.  A hajnali és esti harangszó Szent György estéjétől Mihály arkangyal napjáig (IX 29.) reggel 4 és este 8 órakor hangzott el (egyébként, télen 5 és 7 órakor). Gyakran szenteltek tiszteletére harangokat. Rendkívüli mértékben elterjedt kultuszának alapja lehetett, hogy az egyszerre, egy személyben keresztény és római vértanút kappadókiai származása miatt a görögség is alapvetően magáénak tekintette. A 4. században születő Keletrómai Birodalom, majd a 7. században az arab hódítással párhuzamosan újjáalakuló Bizánc három alapvető elemre épült: római államszervezet (jogrend), hellenisztikus görög kultúra és kereszténység. Szent György személyében találkozhatott e három, ezért válhatott  a bizánci kereszténység egyik legjobban tisztelt "megalomártírjává", a többi harcos katonaszent "győzelemhozó zászlótartójává"; ugyanakkor neve jelentése alapján a bizánci kisbirtokos katona-parasztok védőszentjévé. Első templomát Nagy Konstantin építtette Konstantinápolyban. Ezt még a 4. században követték a Palesztinában, Szíriában és Egyiptomban épített Szent György-templomok és kolostorok. Nyugat-európai kultusza is rendkívül gyorsan terjedt. Római tiszteletének első adatai az 5-6. századból valók. Fej-ereklyéit kezdetben a pápa magánkápolnájában (lateráni Sancta Sanctorum-kápolna) őrizték, Zakariás pápa hozatta 750-ben a mai Szent György bazilikába a görög nyelvű, hitelesítő okirattal együtt. Ekkor vették az Egyház kalendáriumába és litániájába is. Tisztelete gyorsan elterjedt Galliában, majd a korai a "Heptarchia" angolszász királyságaiba és Skóciába. Bár az Egyház többször is tilalmazta, apokrifnak minősítette Szent György legendáját, s ünnepét az egyetemes naptárból 1969-ben törölték (mivel történeti hitelességét megállapítani nem sikerült), tisztelete hit a diadalmas hősének, győzhetetlen katonájának emberi példája előtti meghajlásként napjainkban is él.

Szent György a magyarság és a kereszténység kapcsolatának kezdeteinél jelen van, mégpedig a bizánci misszió közvetítésében. Árpád-házi Tormás (Termacsu) herceg és Bulcsú bizánci követjárása (Bíborbanszületett Konstantin császárnál) eredményeképpen a 953-ban „Turkia" missziós püspökévé szentelt Hierotheosz egy bizánci misszió élén hazánkba jött. Szent István király nagyobb legendája szerint Koppány pogánylázadását a kereszt dicsőséges jelének és Isten Anyjának oltalmában Márton püspök és Szent György vértanú zászlaja alatt törték le. Csanád Szent György segítségével győzött Ajtony ellen. Az oroszlámosi monostor alapításának legendája szerint Csanád vezér eleinte nem tudott megküzdeni Ajtonnyal, kénytelen volt visszavonulni. Éjszaka imádsággal virrasztott halomra vert sátrában. Szent Györgyöt hívta segítségül, és fogadalmat tett, hogy azon a helyen, ahol térdével a földet érinti, monostort emel tiszteletére. Álmában oroszlán jelent meg Csanádnak, s azonnali támadásra biztatta Ajtony ellen. Csanád fölébredve  két ember erejét érezte tagjaiban, és csakugyan győzelmet aratott, majd fogadalmát beváltva a helynek az Oroszlámos nevet adta. Monasztériumát 1028-ban Szent György tiszteletére Szent Gellért püspök szentelte föl. Gellért ugyanakkor az első csanádi székesegyházat is Györgynek ajánlotta. A titulus megválasztásához az is hozzájárulhatott, hogy Szent István a bolgárok elleni hadjáratban, Üszküb ostrománál Szent György-ereklyékre tett szert, melyeket az új székesegyháznak ajándékozott. Az Árpád-kori kultuszt tehát nemcsak a Nyugati Egyház szentje, hanem a bizánci megalomartyr is ihlette. Az Anjou-korban 1326-ban alapította az első nem egyházi lovagrendet Károly Róbert. A Szent György lovagrend alapítását Európában újabb nem egyházi lovagrendek sora követte (Aranygyapjas Rend, stb.); 1408-ban Zsigmond király átszervezte Sárkányrenddé. Emlékeinek megszámlálhatatlan sokaságából talán a leghíresebb a Kolozsvári testvérek Szent György-szobra (Prága, Hradzsin, 1383). Freskói vannak Almakerék, Berethalom, Beszterce, Besztercebánya, Feketegyarmat, Garamszentbenedek, Ják, Kristyor, Lesnyek, Mártonhely, Nagyszombat, Ócsa, Radvány, Ribice, Rimabánya, Segesvár, Velemér, Vizsoly templomában.

A magyar néphagyományban Szent György alakja és ünnepe a tavaszkezdet jelképeként máig él. György, a harcos, többek között a tavaszt, a fénylő napot szabadítja ki a tél rabságából. A népi kalendáriumban Európa mérsékelt éghajlatú részének ősi tavaszkezdő napja (Pales pásztor ünnepe [palilia] volt már a rómaiaknál, mint ilyen pásztorbeálló és állathajtónap). Mint évnegyedkezdő gonoszjárónap, tehát óvócselekvések napja a boszorkányok ártalmai, a ragadozók és tolvajok ellen. Hasonló célúak termés-, állathaszon- és egészségvarázslásai is: a vetésre, ültetésre vonatkozók, meg a hajnali fürdés és állatfürdetés; de ugyanezek miatt asszonyi dologtiltó nap is. György napja a kikelet ünnepe, vagyis az istállóban telelő jószág zöldellő mezőre való kihajtásának napja. Szent György oltalma alatt történt régebben a pásztorok, kocsisok, cselédek elszegődése, továbbá a városi és falusi tisztújítás is. Számos településünkön a nagyböjt és a húsvéti ünnepek után csak Szent György napjától fogva szólhatott a muzsika, nóta, csak most lett szabad táncolni. A hajdani népszerűségre vall, hogy hazai barokk jámborságunk egyenesen a magyar szentek között tiszteli. Nevéből képzett régi családneveink: György, Győr, Győrffy, Györe, Györgye, Györke, Györkő, Györkös, Gyura, Gyúró, Gyurka, Gyurkó, Gyuris, Gyéres, Gyires, Gyüre. A Szent Györgyről elnevezett helyneveink számát talán csak Szent Mártonéi múlják fölül. Lásd még:  Szent György érmek, Szent György lovagrendek, Szent György-vitézek lovagrendje, Szent György virága, szentgyörgyharmat, szentgyörgysaláta, szentgyörgytallér.

Ábrázolása: Keleten a katonaszentekkel, Szent Dömötörrel és Teodorral együtt ábrázolták. Az orosz ikonfestészet kedvelt szentje, szláv területen sok templom patrónusa. A legkorábbi bizánci képeken, a 9. században harcos vagy udvari ruhát viselő vértanú. A 12-13. században korabeli harci fölszerelésben, pajzzsal, karddal és lándzsával, majd utána  fehér lovon, a sárkánnyal viaskodva ábrázolják. György ábrázolásai igen elterjedtek és kedveltek voltak az egész országban. Freskói gyakran találhatóak szimbolikus helyen a középkori templomainkban. Mivel György a fénylő napot, a tavaszt szabadítja ki a tél, a sötétség fogságából, ezért a templomok északi, tehát a sötétséget jelképező falán szokták szerepeltetni, fehér lovát pedig, akár csak Szt. Lászlóét, kapcsolatba hozták a Jelenések könyve Krisztusával. Attribútumai: kereszt pajzson vagy zászlón, pálma (vértanúságára utalva); a 15-16. századi ábrázolásokon: sárkány.

Forrás: KATOLIKUS TÁBORI PÜSPÖKSÉG – KATONAI ORDINARIÁTUS