Péter még a katolicizmus eszményeihez képest is kirívóan aszketikus életet élt. Évekig nem nyitotta ki a szemeit, nehogy megzavarja a materiális világ tűnődésében, egy apró kamrát használt szobának, amiben se kiegyenesedni, se elnyújtózni nem lehetett, másfél óránál nem aludt többet, lábbelit és fejfedőt sem viselt, néha egy hetet is kihagyott az étkezéssel, de egyébként is csak háromnaponta evett, fekete kenyeret és hideg vízzel ízetlenné tett levest.
Ennek is köszönhette, hogy messze földön híres volt Istennel való
személyes kapcsolata miatt. Extázisai napokig is eltarthattak, halálos
ágyán is ezt élte át.
Abban a világban, amit mi normálisnak látunk, a férfiasság eléréséhez, a belső tisztaság megvalósításához, az önmagában létezéshez két út vezetett: az akció és a kontempláció útja, a harcosé és az aszkétáé (vö.: Evola: Feminizmus és heroikus tradíció). Előbbit a tiszta tett határozta meg, utóbbit a teljes, férfias odaadás. Ezzel határoztak meg önmaguk számára egy életen túlmutató életet.
Ma ezek a fogalmak kiüresedettek, semmit sem jelentenek. Korunk nivellációja, ahol mindent a jog és a méltóság határoz meg, amiből mindenkinek alanyi jogon ugyanannyi jár, alig hagyott valamit ezekből az értékekből. Ahol mindenki azonos arányban fontos, ott senki sem fontos igazán. Az ún. humanitárius és demokratikus elvek szükségszerűen lerontották - mit lerontották, megsemmisítették - annak a lehetőségét, hogy a férfi férfiként lehessen harcos vagy aszkéta.
Jó ideje teljes erkölcsi kasztráció zajlik a férfiak felé, különös tekintettel a fehér, keresztény férfiakra. Minden értéküket fel kell adniuk és lehetőleg a legnagyobb mértékben feminizálódniuk szükséges.
Mit kapna ma az emberektől Alcantarai Szent Péter? Még csak nem is megvetést, hanem kiröhögést. Miért ilyen hülye, miért nem él, miért választja az igénytelenséget, miért nem viselkedik normálisan?
Még fájóbb, hogy már rendtársai és az Egyház szentek életéről szóló gyűjteménye sem emlékezik meg a teljes valóságáról. A Pesti Ferences Templom honlapján egy szót sem ejtenek életrajzában azokról a csodákról, amik életében kísérték [1]. Az elragadtatásairól, a többször megesett levitációjáról, amely a legteljesebb aszkézis egyik megnyilatkozása volt. Ugyanezt látjuk az Egyház hivatalos oldalán [2]. Miközben a Balanyi-Schütz-Sebes-Szamek-Tomek-féle gyűjtemény hosszasan sorolta ezeket (vö.: Balanyi György - Schütz Antal - Sebes Ferenc - Szamek József - Tomek Vince: Szentek élete az év minden napjára. 1-4. köt. Szerk. Schütz Antal. Budapest, 1932)
Nem illik a modern képbe, hogy a tiszta igazságot propagálja a mai Egyház. Csak megzavarná a materiális status quót.
[1] http://bit.ly/2yC1c5N
[2] http://bit.ly/2yysqrK
Írta: Trombitás Kristóf, a Mauri partizán FB oldal Bloggere
Abban a világban, amit mi normálisnak látunk, a férfiasság eléréséhez, a belső tisztaság megvalósításához, az önmagában létezéshez két út vezetett: az akció és a kontempláció útja, a harcosé és az aszkétáé (vö.: Evola: Feminizmus és heroikus tradíció). Előbbit a tiszta tett határozta meg, utóbbit a teljes, férfias odaadás. Ezzel határoztak meg önmaguk számára egy életen túlmutató életet.
Ma ezek a fogalmak kiüresedettek, semmit sem jelentenek. Korunk nivellációja, ahol mindent a jog és a méltóság határoz meg, amiből mindenkinek alanyi jogon ugyanannyi jár, alig hagyott valamit ezekből az értékekből. Ahol mindenki azonos arányban fontos, ott senki sem fontos igazán. Az ún. humanitárius és demokratikus elvek szükségszerűen lerontották - mit lerontották, megsemmisítették - annak a lehetőségét, hogy a férfi férfiként lehessen harcos vagy aszkéta.
Jó ideje teljes erkölcsi kasztráció zajlik a férfiak felé, különös tekintettel a fehér, keresztény férfiakra. Minden értéküket fel kell adniuk és lehetőleg a legnagyobb mértékben feminizálódniuk szükséges.
Mit kapna ma az emberektől Alcantarai Szent Péter? Még csak nem is megvetést, hanem kiröhögést. Miért ilyen hülye, miért nem él, miért választja az igénytelenséget, miért nem viselkedik normálisan?
Még fájóbb, hogy már rendtársai és az Egyház szentek életéről szóló gyűjteménye sem emlékezik meg a teljes valóságáról. A Pesti Ferences Templom honlapján egy szót sem ejtenek életrajzában azokról a csodákról, amik életében kísérték [1]. Az elragadtatásairól, a többször megesett levitációjáról, amely a legteljesebb aszkézis egyik megnyilatkozása volt. Ugyanezt látjuk az Egyház hivatalos oldalán [2]. Miközben a Balanyi-Schütz-Sebes-Szamek-Tomek-féle gyűjtemény hosszasan sorolta ezeket (vö.: Balanyi György - Schütz Antal - Sebes Ferenc - Szamek József - Tomek Vince: Szentek élete az év minden napjára. 1-4. köt. Szerk. Schütz Antal. Budapest, 1932)
Nem illik a modern képbe, hogy a tiszta igazságot propagálja a mai Egyház. Csak megzavarná a materiális status quót.
[1] http://bit.ly/2yC1c5N
[2] http://bit.ly/2yysqrK
Írta: Trombitás Kristóf, a Mauri partizán FB oldal Bloggere
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése