EZEKET az elmélkedéseket mint fiatal pap írtam 1890-ben a Mária Kert számára. A szerkesztő Tóth Mike S. J. atya külön kötetben is kiadta. Ez volt első könyvem. A kiadás csakhamar elfogyott. Többször kértek, hogy adjam ki újra. Neki is fogtam egyszer-kétszer az átdolgozásnak, de egyéb elfoglaltságom miatt soha sem értem a munka végére. Majd el is felejtettem ezt a kis munkámat. A múlt év nyarán egy falusi plébánostól kaptam levelet, aki azt írja, öreg papok dicsérték előtte ezt a könyvet, de nem tud hozzájutni. Kér, hogy adjam ki újra. Ez a levél annyira meghatott, hogy rászántam magamat a közel 40 évvel ezelőtt megjelent kis munka kiadására.
Munkám nagyrészt Zschokke Die biblischen Frauen műve alapján készült; a szentatyák idézeteit is részint Zschokke említett művéből, résziont a Migne kiadásában megjelent Summa aurea de laudibus B. Mariae Virginis gyűjteményes munkából vettem.
Az első kiadáson alig változtattam, csak a szentatyákból vett idézeteket bővítettem.
Budapest, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, 1929-ben.
MIHÁLYFI ÁKOS
I.
BEVEZETÉS
ISTEN öröktől fogva előre látta az ember bűnbe esését, de egyszersmind végtelen irgalma öröktől fogva gondolt az ember megváltására is. Isten magára hagyhatta volna a bűnbe esett, a tőle elszakadt embert, ki a szívébe lehelt isteni képmást bűne által lerombolta, magára hagyhatta volna anélkül, hogy igazságossága ezáltal a legparányibb csorbát szenvedte volna – de végtelen irgalma megkönyörült a bűnbe esett s ennek súlya alatt görnyedő emberen. Öröktől fogva elhatározta, hogy egyszülött Fia emberré lesz, ki ismét felemelje, s az éghez, a boldogsághoz visszavezesse a bűn posványában vergődő boldogtalan embert. A megváltás emez isteni tervében a Szentháromság öröktől fogva gondolt a boldogságos Szűzre is, mert neki a magasztos terv megvalósításában jelentékeny szerepet jelölt ki. Öröktől fogva gondolt tehát Isten a boldogságos Szűzre, s ezért a boldogságos Szűzre is alkalmazza az egyház a szentírás következő szavait, melyek közvetlenül Jézus Krisztusra vonatkoznak: »Az Úr bírt engem utai kezdetén (azaz, mielőtt teremteni kezdett volna, tehát öröktől fogva), rólam öröktől fogva határozott; még nem létezett a föld, nem a mélységek, s én már fogantattam.« (Példabeszédek k. 8. f.)
A Szentháromság az ószövetséget, a bűnbeesést követő több mint 4000 esztendőt arra használta, hogy előkészítse az emberiséget a megváltás nagy művére. Ennek a több mint 4000 évnek története volt a megváltás előszava, előjátéka, előképe. Az ószövetség történetében Isten lerajzolta nagy vonásokban irgalmasságának tervét, melyet az idők teljében szándékozott megvalósítani. A pátriárkák s a zsidó nép történetének egyes nevezetesebb mozzanatai, kiválóbb személyei, szertartásai egy-egy vonás ezen az isteni Gondviselés által rajzolt képen, mely a megváltás nagy művét tünteti fel előttünk. Természetes, hogy az egyes vonások magukban tekintve homályosak, de ha a kép eredetijét láttuk, az egyes legkisebb vonásban is ráismerünk az eredeti utánzatára, s ha az egyes vonásokból összeállítjuk az egész képet, ebben mintegy tükörben látjuk az eredetit visszasugározni. – Minthogy Szűz Máriának oly kiváló része van a megváltás művében, Isten lerajzolta az ő képét, az ő vonásait is az ószövetség történetében. Eleinte,a pátriárkák s bírák korszakában homályos e kép, de később mindig világosabb, fényesebb, határozottabb körvonalokban tűnik fel; a próféták látomásaiban mindig tündöklőbb lesz a Szűzanya képe s az ószövetség evangélistája, Izaiás próféta, már látja az isteni tervet teljes valóságában, midőn Achaz király előtt kijelenti, hogy Isten rendkívüli csodát fog művelni: »Íme, mondja a próféta, ez elsz az a rendkívüli csoda, íme egy Szűz méhébe fogant, gyermeket fog szülni, s e gyermeknek neve Emanuel lesz.«
Ezért mondja Sofronius: »Téged Szűzanya, a próféták megjövendöltek, a pátriárkák jelképeztek, az ő jövendöléseiket s jelképeiket az evangélisták bebizonyították.« (Sermo de Deipara assumpta)
Amit Isten az ószövetségben tett, azt kell minden egyes kereszténynek saját szívében tennie. Szívébe kell vésnie a Megváltó képét, hogy így helyreállítsa a bűn által szétdúlt, eltorzított isteni képmást. Aki azonban a Megváltó képét akarja szívébe rajzolni, az bevési Mária képét is: mert amint Mária közreműködésével ment végbe a megváltás nagy műve, úgy csakis Mária közbejöttével fog az egyes ember a megváltás hatásaiban részesülni. Minél ragyogóbb s fényesebb Mária képe szívünkben, annál fényesebben fogja lelkünk Jézus Krisztus képét visszatükrözni, s annál bizonyosabban fogunk a megváltás gyümölcseiben részesülni. S ez annyira igaz, hogy szent Anzelm, szent Bonaventura, szent Antonin azt merik állítani, hogy aki a boldogságos Szüzet kellően s buzgón tiszteli, az biztos lehet arról, hogy el fogja nyerni az örök boldogságot: »Aki e jellel bír, mondja szent Bonaventura, az az élet könyvébe fog jegyeztetni.«
Ezt a jelet, ezt a képet, a boldogságos Szűz képét igyekezzünk mi is szívünkbe vésni, elmélkedve azon képekről, melyekben Isten szűz Máriát már az ószövetségben jelképezte. Szép, ha a boldogságos Szűz oltárait, szobrait, képeit virágokkal ékesítjük, de minden virág s ékítmény dacára a szobor, a kép, az oltár csak hideg kő, élettelen vászon, elkorhadó fa. Áhítatunk akkor lesz teljes, ha Mária képét az élő s érző szív oltárára véssük, s ezt díszítjük fel az erény el nem hervadó virágaival.
A szülő is azon gyermekét szereti legjobban, aki nemcsak testi külsőben, hanem lelkében, szellemében is ő hozzá hasonló, akiben felleli egyéniségének képmását, aki nemcsak vérét, hanem szellemét is örökölte.
Mi is akkor fogunk a boldogságos Szűznek valódi örömet okozni, ha szívünk s életünk, s nemcsak egyes külsőségek fogják azt mutatni, hogy Mária gyermekei vagyunk.
(Dr. Mihályfi Ákos cisztercita, villersi apát, egyetemi ny. r. tanár: Szűz Mária az ó-szövetségben. Májusi elmélkedések. Második, átdolgozott kiadás. Budapest, 1929. Szent István Társulat-Stephaneum Nyomda és Könyvkiadó Rt. Nihil obstat. Dr. Nicolaus Töttössy censor dioecesanus. Nr. 875. Imprimatur. Strigonii, die 5. Martii, 1929. Dr. Julius Walter el. Episc., vic. gen. Imprimi permittitur. Zircii, die 18. Martii, 1929. Dr. Adolphus Werner O. Cist. abbas. 3-9. old.)
Folytatása következik.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése