Mi a teendő, ha kiömlik a Szent Vér vagy földre hull a Szent Test?

Megtörténhetik az is, hogy a kehelyből kifreccsen egy-két csepp konszekrált bor, sőt megtörténhetik az is, hogy az egész kehely feldől s a szent vér szétfolyik.[1]

Ha a szent vér a földre vagy az oltár keretére (de nem az oltárkőre) cseppen, ezt amint észreveszi a pap, nyelvével fölnyalja s a helyet megjelöli. Mise után késsel vagy más szerszámmal azt a helyet fölvakarja s az így fölvakart forgácsot elégeti, ennek hamuját a sacrariumba dobja; a kést, melyet használt, vízzel leöblíti s ezen vizet is a sacrariumba önti. Ha a szent vér az oltárkőre cseppent, a vércseppet fölnyalja s később az oltárkövet jól megmossa, a vizet a sacrariumba önti. Ugyanígy jár el, ha a szent vér a kehely lábára vagy a patenára cseppent, ez esetben a vizet, mellyel a patenát vagy a kehely lábát megmossa, magához is veheti.

Ha a szent vér valamely ruhára cseppen, a corporaléra, oltárterítőre, a miseruhára, oltárszőnyegre – ez esetben is föl kell azt nyalni ( ha ez lehetséges és undort nem kelt); az illető ruhát pedig háromszor kell egy kehely fölött megmosni s a víz a sacrariumba öntendő.

A rubrika ezen intézkedései lényegében súlyos bűn terhe alatt köteleznek; aki tehát, ha a szent vér kifreccsent, semmi gondot nem fordít arra, hogy a szent vér minden tiszteletlenségtől megóvassék, mindenesetre súlyos bűnt követ el; míg, aki az illető ruhát csak egyszer és nem háromszor mosná meg, vagy a padlót nem vakarná föl, hanem csak megmosná, nem követne el súlyos bűnt. Ha a kehely feldől, a kifolyt szent vérrel úgy kell eljárni, mint föntebb mondottuk, t.i. azt a nyelvvel kell fölnyalni; ha maradt a kehelyben a szent vérből, azzal a misét folytatni kell; ha azonban nem marad benne semmi, a kelyhet újból kell konszekrálni.

Ha a szentostya a földre esik, a helyet, ahová esett, föl kell mosni vagy vakarni s a vizet vagy forgácsot a sacrariumba dobni. Éppígy meg kell mosni az oltárterítőt, szőnyeget, ruhát stb., amire a szentostya esett s a víz a sacrariumba öntendő.

________
[1] A nyilvános bűnbánat idejében 40 napi bűnbánat volt azon papra kiróva, akinek hanyagsága folytán, a szent vérből egy csepp a földre hullott, háromnapi, ha az oltárra, négynapi, ha az első oltárterítőre, kilencnapi, ha még alább és 20 napi, ha a legalsó oltárterítőre is átivódott. V.ö. De Herdt, Sacrae liturgiae praxis II. nr. 186.

(Forrás: Dr. Mihályfi Ákos: A nyilvános istentisztelet, egyetemi előadások a lelkipásztorkodástan köréből. Szent István Társulat, Budapest, 1923.)

Átvéve: katolikusvalasz.blog.hu