http://gloria.tv/?media=88074
Néhány szó a pálos diurnáléról
A
római liturgia, amióta egyáltalán források tanúskodnak róla, szövegek,
dallamok és gesztusok egységes készletét rendezte egységes szerkezetbe.
Ami a zsolozsmát illeti, ez a készlet és szerkezet — Szent Benedek
Regulájának közvetett tanúsága szerint — a VI. századra már
hagyományossá szilárdult, és változatlanul maradt egészen a XX. századi
reformok 1911-ben megkezdődött sorozatáig. Az egyes egyházmegyék, majd a
szerzetesrendek mégis rítusváltozatokat alakítottak ki aszerint, hogy a
római liturgia bővebb készletéből mit és milyen elrendezésben
illesztettek e szerkezetbe. A különbségek — bármily jelentéktelenek is
az azonosságokhoz képest — tudatosan vállalt és őrzött sajátosságai
lettek az adott rítusváltozatnak, és az évszázados használat során egyre
szorosabban kapcsolódtak össze a hordozó közösséggel.
A pálosok mint
magyar alapítású szerzetesrend a római rítus sajátosan magyarországi
változatát, annak is legjellegzetesebb megnyilvánulását, az úgynevezett
esztergomi rítust őrizték rendi liturgiájukként a XVII. század elejéig,
sőt a dallamok szintjén sokáig még azután is. Így a pálos források
tanulmányozása és használatba vétele nemcsak egy rendi közösség, hanem
az egész magyar egyház gyökereivel, általuk a teljes középkori és kora
újkori Európával, végső soron pedig a római bazilikák ősi
szokásrendjével köti össze az imádkozót.
A jelen kiadvány célja, hogy
a pálos-esztergomi zsolozsmát történetileg minden részletében hiteles
alakban, de a mai használatot megkönnyítő, modern elrendezésben és
tipográfiával adja közre. Ahol lehetett, közvetlenül pálos forrásokat
használtunk. Az antifónák és responzóriumok szövegét és dallamát a
legjobb pálos kéziratnak tartott XV. századi antifonáléból, a zágrábi
egyetemi könyvtár MR 8 jelzetű kódexéből vettük. A himnuszdallamok a
częstochowai kolostorkönyvtár szintén XV. századi, R. I. 215 jelzetű
pálos kantuáléjából származnak, és ugyanitt található a
zsoltártónusoknak az a közlése, amelynek megfelelően a zsoltárokat
kijelöltük. Maguk a himnuszszövegek az 1540-ben Velencében kinyomtatott
pálos breviáriumot követik. A többi szöveget a legjellemzőbb esztergomi
forrásokból írtuk át. Ahol sem pálos, sem esztergomi dokumentum nem állt
rendelkezésünkre, az azonos szerkezetű római könyveket hívtuk
segítségül, amelyeket a XVII. századtól kezdve mind a rend, mind a
magyar egyházmegyék magukévá tettek.
A diurnále a zsolozsma
hétköznapi és közvasárnapi tételeivel kiegészített nappali
zsoltároskönyvet (pszaltériumot) jelent, azaz olyan breviáriumot,
amelyből a matutínum kivételével minden hóra elvégezhető a vízkereszt,
illetve pünkösd utáni (évközi) — vagy középkori szóhasználattal „nyári” —
időszakban, és nagyrészt azon kívül is. Ez az anyag a zsolozsma
fundamentuma, amelyre egyfelől az egyházi év rendjét követő időszaki (de
tempore), másfelől a szentek ünnepeihez alkalmazkodó (de sanctis) rész
rétegződik. De önmagában is teljes, így alkalmas arra, hogy akár az
egyházi év figyelembe vétele nélkül biztosítsa a zsolozsma elsődleges
szerepét, a nap és a hét megszentelését, később pedig fokozatosan
bővíthető az időszaki és a szentekről szóló tételek bevonásával.
Jóllehet a pálos-esztergomi pszaltérium néhány pontján változó tételekre
is szükség lenne, kiadványunkat úgy alakítottuk ki, hogy az imádkozónak
— ezek hiányában — helyettesítő tételek álljanak rendelkezésére. A
kiegészítő tételeket a római breviáriumból, az évközi időszak kezdetét
jelentő, és ezért emblematikus vízkereszt nyolcada utáni vasárnapról
vagy népzsolozsma-gyűjteményekből válogattuk.
A diurnále egyetlen
hiánya a forrásokhoz képest a vasárnapi tercia, szexta és nóna saját
anyaga, de ezek veszteség nélkül helyettesíthetők a hétköznapi
megfelelővel. A vasárnapi prímát — amelynek végzését az átlagos
gyakorlatban így sem javasoljuk — azért adtuk meg, mert jelentős
zsoltártöbbletet foglal magába.
A pálos diurnále jelen formájában
ideiglenes, laikus híveknek szánt kiadvány. Előkészületei egy évekkel
ezelőtti, hivatalos, ám folytatás nélkül maradt rendi fölkérésre nyúlnak
vissza, de még mindig sok hiányzik a véglegesedéséhez. A tervezett
kötet végig párhuzamosan közölné a latin és a magyar változatot:
egyelőre csak a zsoltárok magyar fordításának liturgikus rendbe szedett,
függelékes közléséig jutottunk. Szintén ki szeretnénk egészíteni az
anyagot a végzés módját ceremoniális szinten is szabályozó rubrikákkal
és a recitáló tónusokat rögzítő dallamtáblázatokkal.
Külön említést
érdemel a zsolozsmavégzés mértéke. A hórák nagy részének a XX–XXI.
századi zsolozsmáskönyvekhez viszonyított terjedelme elriaszthatja a mai
embert, ha kellő előismeretek híján nem tud tájékozódni az anyagban. A
végleges változatban erre vonatkozólag is részletes tájékoztatást
kívánunk adni. Addig azonban elég arra fölhívnunk a figyelmet, hogy a
zsolozsma egyes összetevői nem azonos jelentőségűek. Tulajdonképpeni
vázát az antifónákkal énekelt zsoltárok és kantikumok sajátos …
