Litánia és könyörgések a járvány ellen: a Nagy litániák napjára (április 25.)

Búzaszentelési körmenet - Marcali, 1943.

A római liturgiában hagyományosan ma, azaz, Szent Márk evangélista napján vannak az ún. "nagy litániák" (litaniæ maiores), vagy népi nevén: búzaszentelő körmenetek a természeti csapások elhárítására. A szokás nagyon ősi, valószínűleg Liberius pápa (†366) idejére vezethető vissza. Most, amikor aligha tarthatunk a határban körmeneteket, talán tanácsos a fohászainkat a minket leginkább érintő természeti csapás, a járvány ellen fordítani. Az 1625-ös esztergomi rituálé erre a következő szöveget adja:

In Litaniarum precibus dicatur bis: „A peste et fame, líbera nos, Dómine!”; et infra suo loco: „Ut a pestiléntiæ flagello nos liberáre dignéris. te rogámus, audi nos!” Et in fine Litaniarum dicitur: Pater noster.

℣. Dómine, ne in furóre tuo árguas me!

℞. Neque in ira tua corrípias me!

℣. Dómine, non secúndum peccáta nostra fácias nobis!
℞. Neque secúndum iniquitátes nostras retríbuas nobis!
℣. Adiuva nos, Deus, salutáris noster!
℞.  Et propter glóriam nóminis tui, Dómine, líbera nos!
℣. Dómine, ne memíneris iniquitátum nostrárum antiquárum!
℞. Cito antícipent nos misericórdiæ tuæ, quia páuperes facti sumus nimis!
℣. Ora pro nobis, sancte Sebastiáne!
℞. Ut digni efficiámur promissiónibus Christi!
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam!
℞. Et clamor meus ad te véniat!
℣. Dóminus vobíscum!
℞. Et cum spíritu tuo!

Orémus!

Exáudi, nos, Deus, salutáris noster, et intercedénte beáta et gloriósa Dei genitríce María semper vírgine, et beáto Sebastiáno mártyre tuo, et ómnibus sanctis, pópulum tuum ab iracúndiæ tuæ terróribus líbera, et misericórdiæ tuae fac largitáte secúrum.

Propitiáre, Dómine, supplicatiónibus nostris, et animárum et córporum medére languóribus, ut remissióne percépta, in tua semper benedictióne lætémur.

Da nobis, quǽsumus, Dómine, piæ petitiónis efféctum, et pestiléntiam mortalitatémque propitiátus avérte, ut mortálium corda cognóscant, a te indignánte tália flagélla prodíre, et te miseránte cessáre. Per Dóminum nostum, Iesum Christum, Fílium tuum, qui tecum vivit et regnat, in unitáte Spíritus Sancti, Deus, iper ómnia sǽcula sæculórum. Amen.

A Mindenszentek litániájának könyörgéseiben kétszer: „A járványtól és éhínségtől, ments meg, Uram, minket!” , és a megfelelő helyen:  „Hogy minket a járványnak csapásától megszabadítani méltóztassál: kérünk téged, hallgass meg minket!”, a litánia után pedig: Mi Atyánk.

℣. Uram, ne büntess engem haragodban!

℞. És fölindulásodban ne korholj engem!

℣. Urunk, ne bűneink szerint cselekedj velünk!

℞. És ne gonoszságaink szerint fizess nekünk!

℣. Segíts meg minket, szabadító Istenünk!

℞.  És a te neved dicsőségéért, Urunk, szabadíts meg minket!
℣. Urunk, ne emlékezzél meg régi gonoszságainkról!

℞. Hamar előzzön meg minket a te irgalmasságod, mert igen szegények lettünk!
℣. Imádkozzál érettünk, Szent Sebestyén!
℞. Hogy méltók lehessünk a Krisztus ígéreteire!
℣. Uram, hallgasd meg az én könyörgésemet!
℞. És az én kiáltásom jusson eléd!
℣. Az Úr legyen veletek!
℞. És a te lelkeddel!

Könyörögjünk!

Hallgass meg minket, üdvözítő Istenünk, és a boldogságos és dicsőséges Istenszülő, a mindenkor szűz Mária, és vértanúd, Szent Sebestyén és minden szentek közbenjárására szabadítsd meg a te népedet haragodnak félelmétől, és irgalmasságod bőségében adj nekik biztonságot!

Engesztelődj meg, Urunk, a mi könyörgéseinkre, és gyógyítsd meg a testi és lelki erőtlenségben szenvedőket, hogy a bűnök bocsánatát elnyerve, mindenkor a te áldásodnak örvendjünk!

Add meg nekünk, kérünk, Urunk, jámbor kérésünk hatását, és megengesztelődve fordítsd el tőlünk a járványt és a halált, hogy a halandók szívei fölismerjék, hogy az ilyen csapások a te nemtetszésedből származnak és a te könyörületedből érnek véget! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, ki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen.

Bejegyezte: Alácsi Ervin János
Forrás: http://strigonium.blogspot.com

Reductio ad absurdum – in tempore pestilentiae

Egykori egyetemi tanárom és barátom, Dr. Peter Kwasniewski tett közzé egy érdekes cikket, amiben rámutatott egy jelenségre, amin magam is sokat gondolkodom mostanában. Egyesek állítják, hogy ez a világjárvány annyira komoly változásokat fog előidézni, hogy a világ már sohasem lesz olyan, mint előtte. Ez igaz – érvelnek egyesek – a keresztények vallásgyakorlatára is. Ezt igazolják azok a történelmi léptékű társadalmi, kulturális, vallási változások is, amelyek a 14. század közepén föllángolt pestisjárvány után alakultak ki.

Persze egy változás lehet pozitív és negatív előjelű is. Vannak olyanok, akik szerint a papok és a hívek – miután hosszú heteken, hónapokon (?) keresztül nem lehettek jelen az Egyház közös istentiszteletein – ezután sokkal jobban meg fogják becsülni pl. a szentmiseáldozaton való részvételt. Adná Isten, hogy így legyen! Én pesszimista vagyok. Szerintem a legtöbb embert nehéz lesz visszaszoktatni a templompadokba, vagy mert úgy érzi, hogy a válság idején az Egyház magára hagyta, vagy mert rájött, hogy egész jól megvolt eddig is Józsi atya 40 perces se füle, se farka prédikációi nélkül, amit egy 2. eucharisztikus imával összecsapott max. 5 perces áldozati rész követett.

A papok sem vizsgáznak igazán jól a válság idején. Remélhettük volna, hogy a gyülekezet nélkül elmondott misék majd újra emlékeztetik papjainkat, hogy a szentmisében elsősorban nem kiselőadást tartanak a népnek, hanem engesztelő áldozatot mutatnak be az Istennek (a nép javára). Tényleg túl sok lett volna abban bízni, hogy ez visszahozza – legalább a papok fejében – a liturgiáink romlatlan istenközpontúságát? A tapasztalatom a következő: a papok fejében – tisztelet a kivételnek! – nem hogy nem állt helyre a rend, hanem újabb szomorú és megföllebezhetetlen bizonyítékát adták annak, hogy nem értik, mi a papságuk lényege, mi az, ami a szentmisében történik, lényegében mit tesznek, amikor az oltár elé állnak. A legtöbb pap ugyanis – és ezt személyes tapasztalatból mondom, felelősségem teljes tudatában!!! – nem mondott/mond nap mint nap miséket az üres templomokban. Jó, ha vasárnap megszólal benne a lelkiismeret.

Voltak olyanok is, akik azért legalább vasárnap "lemiséztek", de mivel teljesen értelmezhetetlen számukra a nép nélkül ünnepelt liturgia (főleg versus populum, azaz a néppel szemben, amelyik nincs ott!) inkább híveik fényképeivel ragasztgatták tele a templompadokat. És minderről a világi és ez egyházi sajtó lelkendezve tudósít! Milyen jópofa, nem? Tök jó fej ez az atya! Nem ám olyan merev, mint régen, meg mostanában a sötét képű konzervatív papok, hanem "rugalmas és leleményes"! Az nem tűnik föl senkinek, hogy ez elsősorban nem az otthonaikba bezárt hívek üdvössége iránti aggodalom, hanem a nép figyelméhez, visszajelzéséhez, tiszteletéhez, esetleg szeretetéhez szokott papok kóros hiányérzete, önsajnálata és pszichológiai értelemben vett függőségének tünete?

REDUCTIO AD ABSURDUM! – logikai visszavezetés a tétel képtelenségére! – írja Kwasniewski. És milyen igaza van! Itt áll előttünk díszeitől, sallangjaitól, ideológiai arzenáljától teljesen lemeztelenítve, undok és pőre valóságában az elmúlt 5-6 évtized szembemisézési gyakorlatának következménye a papi pszichére! Mise nép nélkül, minek? Ha pedig muszáj, legalább az illúzióját teremtsük meg annak, hogy nem maradtam egyedül (egyedül?) az Istennel, az angyalok megszámlálhatatlan sokaságával, minden szentekkel, akik előttem már a hit jegyével megjelölve távoztak az örök boldogságra, a tisztítótűzben szenvedő lelkekkel, akiknek szabadulásáért ezt az áldozatot fölajánlom, az egyház teljes hierarchiájával, akikért a kánonban külön imádkozom. Nem, nem vagyok egyedül (egyedül?), mert ezek a fotókról visszamosolygó arcok megnyugtatnak, hiszen van végre (ha virtuálisan is), aki csiklandozza törékeny egómat.

Írta: Alácsi Ervin János

http://strigonium.blogspot.com

Hagyományos rítusú szentmise közvetítés a templom Facebook-oldalán!

Tájékoztatjuk a kedves híveket hogy a belvárosi Szent Mihály-templom  Facebook oldalán, az elkövetkezendő időszakban minden vasár és ünnepnapon délelőtt fél 11-kor szentmisét közvetítünk élőben gödöllői rendházi kápolnánkból.

A szentmiséket celebrálja: Kovács Ervin Gellért atya.

A szentmisék később is visszanézhetőek az oldalon.

🖱 Facebbok oldal linkje

A rendkívüli helyzet ideje alatt a Premontrei Iskolaközpont facebook-oldalán minden hétköznap 10 órától lesz szentmise-közvetítés.

Hétfő reggelente 7:50-kor a hétindító gondolatok közvetítésébe lehet bekapcsolódni.

Vasárnaponként a Premontrei Plébániatemplomból is lesz szentmise-közvetítés.

Az iskola facebook-oldalán lesznek elérhetőek a 10 órakor kezdődő szentmisék, amelyeket Imre atya celebrál és a hétfői hétindító gondolatok, amelyeket a premontrei szerzetesek tartanak: https://www.facebook.com/virtutevinces

Az alábbi youtube-csatornán pedig a Premontrei Plébániatemplom vasárnapi szentmiséit lehet nyomon követni:https://www.youtube.com/channel/UCdBtTLzzDWxoF_IgGdm7rCg

Hogyan viselkedjünk, ha otthonunkban, a számítógépen vagy okostelefonon keresztül követjük a szentmisét, hogy részvételünk jelentőségét tovább növeljük?

Bernard (Drans) Nolasco szalézi atya a Fülöp-szigeteken megjelenő „St. John Bosco Today” magazin szerkesztője kiváló tanácsok formájában foglalta össze a választ erre a kérdésre:

1. Készíts egy oltártTegyél rá égő gyertyát, hogy fokozd az ünnepélyes hangulatot. A kezdés előtt megfelelően hangolódj rá. Vegyél háromszor mély lélegzetet.

2. Öltözz alkalomhoz illően
még akkor is, ha csak otthon vagy. A pizsama vagy házi ruha helyett vegyél fel megfelelő öltözetet, tedd rendbe a hajad és az arcod.

3.Távolítsd el, ami zavaró
Halkítsd le, vagy kapcsold ki a környezetedben levő, hangot adó készülékeket (természetesen nem azt, amin a közvetítést követed).

4. Végezz lelki áldozást
Tedd ezt szívből, és gondolj arra, mit jelentenek a szavak, ha nincs lehetőség az áldozásra.

5. Imádkozd a kötelező imákat
a mise alatt, vagy rövidesen utána. Kérd a Szűzanya közbenjárását. Foglald imáidba azokat is, akik közvetlen veszélyhelyzetben dolgoznak.

6. Gondolkodj el azon, hogy Isten szeretetre tanít bennünket
ezekben a „koronavírus-sújtotta” időkben és hogy saját önzésünk miatt is elbukhatunk.

Gyakorta csak akkor fogjuk fel valaminek az értékét, ha meg vagyunk fosztva tőle. Ez a hat lépés segíthet nekünk ápolni a vágyat, hogy hamarosan fizikailag is magunkhoz vehessük Jézust.

Gondolatok az egyházi reakciókról járvány idején

A látszat ellenére nem vagyok megmondóember, aki álnéven trollkodik az interneten, főleg akkor nem, ha halálosan komoly dolgokról van szó, viszont van néhány gondolatom arról, ahogy az egyházak reagálnak a koronavírus terjedésére.

Az alap kiindulás a következő. Amerikai Egyesült Államokban egykor általánosan használt hagyományos hittankönyv, a Baltimore Katekizmus (1891) egyik kérdése így szól: Mitől kell feltétlen óvakodnunk vallási gyakorlatainkban? (#1154.) A válasz: "Minden vallási gyakorlatunkban feltétlen óvakodnunk kell, nehogy elvárjuk Istentől, hogy csodákat tegyen, miközben természetes okok is előidézhetik azt, amit remélünk. Isten néha csodálatosan a segítségünkre siet, de általában csak akkor, ha már minden természetes eszközünk kudarcot vallott."

Ez lényegében két dolgot jelent: (1) Az egyházi hatóságok jól teszik, ha felelősen, fölvilágosultan járnak el egy ilyen helyzetben, minden észszerű óvintézkedést meghoznak, azaz, bevetik a rendelkezésre álló "természetes eszközöket" a "természetfölötti eszközök" MELLETT ÉS NEM HELYETT! (2) A naiv és szájtáti csodavárás, a rendkívül istenesnek, vallásosnak, jámbornak tűnő, de valójában felelőtlen, sőt vakmerő és istenkísértő "lesz, ami lesz", vagy "majd Isten megoltalmaz" stb. hozzáállás méltatlan egy igaz keresztényhez.

A kézbeáldoztatással kapcsolatos véleményemet már elmondtam. Semjén miniszterelnök-helyettes urat a liberális sajtó ekézi, mert azt mondta, nem kevesebb, hanem több mise kell. Ez nyilván őrültség annak, aki nem hisz Istenben és az imádság (főleg a leghatékonyabb imádság: a szentmiseáldozat) erejében. Az ilyenek szerint a templomokat nem tudjuk elég gyorsan lakatra zárni, és a leghelyesebb, ha úgy is maradnak. Pedig amit a miniszterelnök-helyettes mondott, valójában nagyobb igazság és keresztényibb hozzáállás, mint amit sok nyugati ország katolikus püspökeitől láttunk! E tekintetben tiszteletreméltó kivétel a lengyel hierarchia. Ők azt mondták, amíg nem indokolt, nem zárjuk be a templomokat, sőt több misét biztosítunk, hogy elkerülhetők legyenek a tömegjelenetek, az emberek egymástól kellő távolságban tudjanak ülni stb.

Érdemes figyelni, hogy mi történik Olaszországban. A Vatikán már a vörös zóna országossá tétele előtt bezárkózott, kivetítőkön üzengetett a híveknek és legújabban az összes római templomot bezáratta. A papok eddig se jeleskedtek az elkeseredett hívek vigasztalásában és a betegek, haldoklók kétségkívül áldozatos szentségi ellátásában, de a templomok bezárása az eddiginél is nagyobb csalódást, fölháborodást váltott ki a katolikusok között. Sok ember úgy érzi, hogy teljesen magukra hagyták őket éppen akkor, amikor a legnagyobb szükségük lenne lelki támogatásra. Ebből a helyzetből a Vatikán és az olasz papság óriási erkölcsi deficittel fog kijönni! Nem ünneplik majd őket, mint Borromei Szent Károlyt a milánói pestisjárvány után, hanem...

Persze eljöhet az a helyzet, amikor a józan ítélőképesség szerint már tényleg nem lehet nyilvános, közösségi istentiszteleteket tartani, áldoztatni stb. Ez viszont nem jelentheti a templomok kulcsra zárását, sem azt, hogy a szentmiseáldozat bemutatása megszűnik. A papoknak kutya kötelessége, hogy ha nép nélkül is, de napi rendszerességgel bemutassák a legszentebb áldozatot a bűnök bocsánatára és a mennyei jótétemények kiesdeklésére. A bemutatás körülményeitől függetlenül a szentmiseáldozat a leghatékonyabb eszköz az Egyház kezében arra, hogy a hívek testi és lelki javát szolgálja! Föl kell ébredni a több évtizedes csipkerózsika-álomból, amibe az átgondolatlan, túlzó koncelebrációs gyakorlat és a papi identitást romboló liturgikus tunyaság ringatta a klérust!

A rendelkezésre álló "természetes eszközök" használata MELLETT egyszerűen elengedhetetlen a "természetfölötti eszközök" használata. Ennek elmulasztása nem csupán meggondolatlanság vagy lelki restség, hanem a hit siralmas hajótörése, nettó istentelenség, egyfajta gyakorlati ateizmus! A kézfertőtlenítés és egyéb nagyon hasznos rendelkezések mellett hol vannak az ilyen jellegű intézkedések? Melyik püspök élt eddig a jogával (és kötelességével), hogy - amint az korábban rendszeres gyakorlat volt - kötelező imádságokat rendeljen el a járvány idejére? Hagyományosan ilyenkor minden templomban, szentmisén elrendelték bizonyos parancsolt könyörgések (orationes imperatae) elimádkozását. A rengeteg lehetséges szöveg, megoldás közül, itt már ajánlottam párat.

Végül a hangulat oldására egy angol nyelvű klip a nagyon vicces (és furcsán időszerű) "Yes, Prime Minister" című BBC vígjáték sorozatból. Alább olvasható a kicsit fazonigazított magyar átirat. Természetesen egy pillanatig sem gondolom, hogy ez a magyar helyzetre vonatkoztatható lenne (talán a kínaira igen), de azért tréfás.

- Mit tesznek, hogy segítsék őket?
- Semmit.
- De mi van akkor, ha ... hozzánk folyamodnak?
- Nos akkor megadunk nekik minden támogatást, kivéve a segítséget.
- És mi van akkor, ha a miniszterelnök ragaszkodik ahhoz, hogy segítsük őket?
- Akkor a négy-lépéses stratégiát követjük.
- Az mi?
- Az általános ... válasz válság idején. Első lépésként azt mondjuk: semmi sem fog történni. A második lépésben azt mondjuk: talán történik majd valami, de nekünk nem kell semmit sem tennünk. Harmadik lépésben azt mondjuk: talán tennünk kellene valamit, de sajnos nem tehetünk semmit. A negyedik lépésben azt mondjuk: talán tehettünk volna valamit, de most már túl késő.

Forrás: Quantum potes, tantum aude - Alácsi Ervin blogja

Szentmise Nagyböjt harmadik vasárnapján

Értesítjük a kedves híveket, hogy 2020. március 15-én 15:30 órakor a felsővárosi Szent Miklós minorita templomban (Szeged, Munkácsy u. 6.) hagyományos római rítusú szentmise lesz.
Várjuk a kedves híveket!