2019. október 10., csütörtök

161 éve ezen a napon született Prohászka Ottokár„lánglelkű püspök”, „Apostolus et Praeceptor Hungariae – Magyarország apostola és tanítómestere”

"Kelet hatalma a mi domború mellkasunkon tört meg,
Nyugat civilizációja széles hátunk mögött indult virágzásnak."

"Aki morzsákkal beérni nem tudja, és egy kardért mindenről lemondani nem tud, annak nincs missziója az igazságnak szolgálatára!"
Prohászka Ottokár

A 20. század elején élt egy ember, aki képes volt meglátni népének elrejtett fájdalmát, a mosoly mögött elrejtett bánatot. Élt egy ember, aki szociálisan oly mértékben érzékeny volt, hogy ez a tulajdonsága még életében védjegyévé vált. Fajtája iránti olthatatlan szeretete, valamint az igazság iránti vágya határozta meg Prohászka Ottokár életét. Nyitrán született 1858. október 10.-én. Budapesten hunyt el 1927. április 2.-án.
Magyar római katolikus pap, író, filozófus, politikus, teológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, országgyűlési képviselő, Székesfehérvár tizenötödik megyés püspöke. A magyar keresztényszocializmus legjelentősebb képviselője, a magyar egyháztörténet egyik legismertebb alakja.

A család tagjai egymás között németül beszéltek, később Prohászka Ottokár elsajátította a magyar nyelvet a család szolgálójától, majd a szlovákot és a latint az iskolában. Tanulmányai során végig kiváló eredményeket ért el, tanárai hamar felfigyeltek tehetségére. Végül 1881-ben szentelték pappá.

Ezek után 22 évig dolgozott az esztergomi szemináriumon. Szisztematikus munkájának eredményeképpen sikerült megreformálnia az intézmény lelkét. A régi beidegződéseket folyamatosan alakította át emberbarátivá. Az egykoron rideg, és korszerűtlen jozefinista papnevelői hagyományoknak képes volt bensőséges környezetet teremteni. Idővel Prohászka Ottokár spirituális és lelki vezetővé vált. Egy teljes papi generáció az Ő munkásságának köszönhetően készen állt arra, hogy a magyar nemzet lelkét megvédje és tartást adjon hazánk gyermekeinek a 20. század elején tapasztalható nagy válságok közepette is. Prohászka Ottokár a forradalmak, háborúk és az igazságtalan békediktátumok közben is erős bástyája volt hazánknak. Az igazság iránti szeretete és éleslátása okán több alkalommal is kikelt a magyar fajt sújtó materialista métely ellen. “Patkányhadjáratnak” és “poloskainváziónak” nevezte a magyar munkásokat sújtó uzsorások tevékenységét. Szívügyének érezte a szociális helyzet javítását, valamint azt, hogy Magyarországon magyar gazdaság jöjjön létre magyar munkásokkal és magyar vezetőséggel. Átlátta azt, amit minden magyar a saját bőrén érzett. Nemcsak fellépett a kultúraromboló tevékenységekkel szemben, de pozitív példát is mutatott. Tisztában volt vele, kik állnak ezen cselekedetek mögött és erről többször el is mondta velős véleményét. Ellenségei igazságbeszédeivel nem tudtak mit kezdeni, ezért ellenérvek hiányában inkább antiszemitának bélyegezték. Prohászka Ottokárt a magyar nép szüntelen szolgálata jellemezte.

1905. decemberében szentelték püspökké. Életmódját azonban ezek után is a puritánságra való törekvés jellemezte. Püspökségének csekély méretű birtokán is földosztásba kezdett a hányatott sorsú magyar emberek számára. Égető kérdésként élte meg a prostitúció elburjánzását is hazánkban, ami ellen több alkalommal is felemelte szavát.

Egyik gyakorlati alkotása a Szociális Missziótársulat megalapításának elősegítése, melyhez ezer szállal kötődött. Nem csak teoretikusa és védnöke, de lelki vezetője is volt egyben. A társulat árvaházakat tartott fenn és üzemeltetett, valamint börtönpasztorációval is foglalatoskodott. Emellett a fővárosba került cselédlányok számára is lelki vezetést nyújtott és nővédelmi szervezetet hozott létre.

Életének 68. évében szólította magához az Úr.
Halálakor Sík Sándor így fogalmazott:
Mindnyájan árvák lettünk. A legnagyobb magyar ember, Magyarország apostola, Székesfehérvár próféta-püspöke, mindnyájunk édesapja meghalt.

A magyar nemzetért folytatott munkássága mintául szolgált az őt követő korszakokban egy új típusú szellemiség kibontakozásának. Szellemi örökségét pedig a mai napig magyar emberek ezrei hasznosítják mindennapjaik során.

„Nekünk Prohászka példakép” – jelentette ki határozottan Spányi Antal püspök. Az ő példájára kell szeretnünk és védenünk a keresztény értékeket és az egyházat, amely „hitünket őrzi, tanít az üdvösségre és szentségeivel segít a krisztusi élet megvalósításában. Nekünk az igazság megismeréséhez nem Da Vinci-kódra van szükségünk, hanem az egyház igaz tanítására, mely békét és örömet, tiszta életet, reményt ad az ember szívének. Ennek szépségét akarjuk a világba sugározni, hogy mindenkit gazdagíthassunk vele.”

Szerkesztette és összeállította: Kónya Ferenc




A képen a következők lehetnek: 1 személy, ülés, öltöny, szöveg és belső tér



2019. október 4., péntek

Október 4 – állatok világnapja

Assisi Szent Ferenc legendájában leírják, hogy az állatok nagy barátja volt, prédikált a madaraknak, és megszelídítette a gubbiói farkast. Nem véletlen, hogy Ferenckor tartják az állatok világnapját.



Az Állatok Világnapját 1931 óta ünnepeljük. Ezen a napon az állati lét minden formája ünnepelt. A világ minden táján számos templomban az október negyedikéhez legközelebb eső vasárnapon megáldják az állatokat.
Október negyedikét azért választották ennek a jeles napnak, mert ez Assisi Szent Ferenc, az állatok és a természet pártfogójának is az ünnepnapja.
Assisi Szent Ferenc (1182-1226), olasz katolikus szerzetes és prédikátor volt, a ferences rend megalapítója.
Gazdag családba született, ő mégis eldöntötte, hogy szegénységben éli le az életét, és a krisztusi útmutatás szerinti életről fog prédikálni az embereknek.
A legtöbb róla szóló történetből kiderül, hogy nem csak az emberekért végzett áldásos misszionárius munkát, hanem az állatokat és a természetet is nagyon szerette. Több legendás történet szól arról, hogy még az állatoknak is prédikált.
Egy napon, mikor társaival úton volt, megálltak az út menti fák mellett, amelyeken rengeteg madár ücsörgött. Ferenc azt mondta társainak, hogy várják meg, míg ő odamegy testvéreihez prédikálni. Mikor odament hozzájuk, a madarak körülvették őt, mindegyik figyelte a hangját, és egyik sem repült el.

Egy másik legenda Gubbio városához kötődik, ahol Szent Ferenc élt egy ideig. A városkát egy kegyetlen és vérszomjas farkas tartotta rettegésben. Szent Ferenc, hogy megmentse a város lakóit, felment a hegyre, hogy megkeresse a farkast. Mikor megtalálta, keresztet vetett, és ráparancsolt az állatra, hogy menjen vele, és ne bántson senkit.
A farkas összezárta az állkapcsát, és lefeküdt Szent Ferenc lábai elé.
Ferenc azt mondta neki, hogy sok kárt okozott az embereknek, ezért azok elátkozták őt, de hozzátette, hogy azt szeretné, ha békében élne az emberekkel.
Elment a városba a farkassal, ahol mindenki megdöbbenve vette körül őket. A farkas csak az éhség miatt volt vérszomjas, ezért Gubbio lakói ezután rendszeresen etették, így már nem támadott meg soha többé sem állatot, sem embert.
Szent Ferenc sokszor prédikált ember és állat kapcsolatáról. Azt mondta, hogy az emberiségnek kötelessége védeni és élvezni a természetet.
Azt is mondják, hogy mikor Ferenc haldoklott, a halálos ágyán megköszönte a szamarának, hogy szolgálta, mindenhová elcipelte, segítette őt, a szamara pedig mellette sírt.
Assisi Szent Ferenc 1226. október 3-án hunyt el. 1228. július 16-án IX. Gergely pápa szentté nyilvánította. Ő lett kikiáltva a természet, a környezetvédők és az állatok pártfogójának is, akiket az ő napján, október 4-én ünneplünk.


2019. október 6. - Pünkösd utáni XVII. vasárnap. Engesztelő-megemlékező szentmise az aradi vértanúkért🕯

Értesítjük kedves híveinket hogy 15:30 perces kezdettel a felsővárosi Szent Miklós minorita templomban (Szeged, Munkácsy u. 6) ,hagyományos római rítusú szentmise lesz P. Alácsi Ervin János celebrálásában.

Várjuk kedves híveinket!

2019. szeptember 23., hétfő

"Könnyebb lenne a világnak napfény nélkül létezni, mintsem szentmise nélkül." - Pietrelcinai Szent Pio atya (Emléknapja: szeptember 23.)






Kiemelt ajánlások a Szentmiséről

almas[10] (1).jpg

- Egyetlen szentmise, melyen részt vettél, többet használ neked – mint számos –, melyet halálod után ajánlanak fel érted mások.
- A szentmise sok mulasztásodat és hanyagságodat pótolja.
- A szentmise eltörli bocsánatos bűneidet, melyeket sohasem gyóntál meg. Mikor jelen vagy a szentmisén és odafigyelsz, a legnagyobb hódolatot mutatod be az Úr Jézus szent Emberségének.
- Minden szentmisével buzgóságod szerint többé-kevésbé csökkentheted ideiglenes földi büntetéseidet.
- Sok veszélytől és szerencsétlenségtől szabadulsz meg, amit különben nem kerülhetnél ki.
- Halálod óráján lesz a legnagyobb vigasztalásod, hogy szentmisét hallgattál. Minden szentmisét magaddal viszel az ítéletre és ezek lesznek közbenjáróid.
- Minden szentmise új dicsőséget szerez számodra az égben.
- Minden szentmisén való részvételeddel megrövidíted a tisztítótűzben viselendő szenvedéseidet, melyek különben reád várnak.
- A szentmisén való részvételeddel a lehető legnagyobb segítséget nyújtod a tisztítótűzben szenvedő lelkeknek - különösen, ha értük ajánlod fel részvételedet.
- A szentmise alatt az angyalok seregei között térdelsz, akik félő tisztelettel vannak jelen az isteni áldozatnál.
- A szentáldozás során felbecsülhetetlen értékű kegyelemben részesülsz!
- A sátán gyengébb lesz veled szemben.
- A szentmisében a pap áldásában részesülsz, amit Isten megerősít az égben is. (Várd meg az áldást türelemmel!)
- A szentmiséről Isten áldását viszed haza anyagi ügyeidre is.

Szeretettel ajánlom átelmélkedésre! fr. Barsi Balázs OFM


Fulton J. Sheen érsek: A kommunizmus a keresztet választotta, a Nyugat a sebek nélküli Krisztust

Az alábbiakban Tiszteletreméltó Fulton J. Sheen érseket idézzük, az 1958-ban megjelent "Krisztus élete" című könyvének előszavából.
***
A modern világ, amely tagadja a személy bűnösségét, és csakis társadalmi bűnöket ismer el, ahol nincs helye a személyes bűnbánatnak, csakis a közösségi reformoknak, elválasztotta Krisztust a keresztjétől, eltávolította a Vőlegényt a Menyasszonyától. Amit Isten egybekötött, az ember szétválasztotta. Ennek eredményeként balra került a kereszt, jobbra Krisztus. Mindegyikre új társ várt, hogy felkarolják és egyfajta második, házasságtörő kapcsolatba vonják be őket. És jött a kommunizmus, és felkarolta a jelentés nélküli keresztet; a nyugati poszt-keresztény civilizáció pedig felkarolta a sebek nélküli Krisztust.

A kommunizmus a keresztet választotta, amennyiben egy énközpontú világba visszahozta a fegyelmet, az önmegtagadást, az önátadást, a kemény munkát, a tanulást, és az elköteleződést az egyént meghaladó célok mellett. A kereszt Krisztus nélkül azonban csak áldozat, szeretet nélkül. A kommunizmus így egy tekintélyelvű, kegyetlen, az emberi szabadságot elnyomó társadalmat eredményezett, tele koncentrációs táborokkal, kivégzőosztagokkal, és agymosással.

A nyugati poszt-keresztény civilizáció Krisztust karolta fel, a keresztje nélkül. De egy Krisztus az Istennel megbékítő áldozat nélkül csupán olcsó és feminizált vándorprédikátor, aki népszerűséget érdemel a Hegyi Beszéde miatt, de népszerűtlenséget azért, amit egyrészt a saját istenségéről, másrészt a válásról, az ítéletről, és a pokolról mondott. Ezt a szentimentális Krisztust részben ezernyi közhelyből foltozták össze, időnként olyan etimológus kutatók által megerősítve, akik képtelenek meglátni az Igét a szavakban; részben a felismerhetetlenségig torzították Krisztust egy olyan dogmatikai elvvel, ami szerint minden, ami isteni, szükségszerűen mítosz is kell, hogy legyen. A keresztje nélkül Krisztus nem több, mint a demokrácia ragyogó előfutára, vagy egy humanista, aki testvériségre tanított, könnyek nélkül.

A probléma most tehát ez: vajon a kereszt, amit a kommunizmus tart magánál, előbb talál-e Krisztusra, mint hogy a Nyugat szentimentális Krisztusa találná meg a keresztet? Mi úgy hisszük, Oroszország előbb fogja megtalálni Krisztust, mint hogy a nyugati világ egyesítené Krisztust az Ő megváltó keresztjével.

írta: Katolikus Válasz
www.katolikusvalasz.blog.hu